Csütörtökön a bejegyzés megírása után már semmi különleges nem történt, pihi, tévé, messenger, stb.
---
Péntek. Annyira közhelynek tűnik: "pont gondoltam rá, hogy rég beszéltünk, írni szerettem volna, de megelőztél." Nem mertem leírni. Pedig tényleg így volt.:)
Azt nem tudom már, mennyire volt lájtos a nap, de mindenképpen gyorsan eltelt. Jobb is volt így, nagyon pénteki volt a hangulat.:) Ebédkor pedig megkínáltam munkatársaimat Traubisoda Rosé-val. Mivel pohárról nem sikerült gondoskodnom, a kávéautomatából vettem párát. Már legalább tudom, hogy van ilyen funkció is. Amúgy meg biztos nem néztek hülyének. Mindegy is, a cél szentesítette az eszközt: azt mondtam, kóstoló lesz, és lett..)
Főnököm meló után hazadobott, itthon pedig már semmit nem csináltam. Döglés, tévé, és kb. ennyi.
---
Szombat. Jó korán felébredtem, így viszonylag időben bementem a városba. Boltban voltam, meg lottózóban. A Sparban mókás volt. Fizetéskor a kasszás néni mondta, hogy mennyit fizethetek Erzsébet utalvánnyal. Majd közölte, hogy fizethetek ENNIKÉK-kel is, elég hülyén néztem. Aztán hozzá tette, hogy van nálam. Ekkor aztán még hülyébben néztem. Végül kiderült, hogy a Sodexo utalványra gondol. Na erre sose nem jöttem volna rá.:)
Az Arrabona mellett pedig összefutottam egy szurkolótársunkkal, Ádi barátunk anyukájával. Nem ismertem meg. Mentségemre szóljon, hogy az arcmemóriám bőven hagy kívánnivalót maga után, meg aztán még nem láttam őt józanon. Mármint én nem voltam túl gyakran józan összefutásaink alkalmával.:D
Hazatérve kifőztem a sparos makarónit, TrollFoci-tévét néztem, aztán folytattam a döglést.
Kicsit megcsúsztam, de mindent egybevetve bőven időben elindultam az esküvőre. És hát milyen az élet... A Széchenyi téren összefutottam Nikivel és férjével. Tavaly az ő esküvőjükre is hivatalos voltam, úgy, hogy a menyasszonnyal anno egy főiskolára jártunk, egy koleszban laktunk, de már jó pár éve nem találkoztunk. Csak az esküvőn. Most meg megint.
Az esküvő kezdetén kiszúrtam egy egykori munkatársamat, Lonit. Ne egy formástestű kiscicára tessék gondolni: ő egy nagyon laza, nagyon vagány nagymama, eszméletlen humora van, az esküvőn is sikerült elröhögnünk magunkat.:)
Az ifjú pár nagyon szép és elegáns volt. "Csak" a polgári szertartásra voltam hivatalos, de valami számomra megfoghatatlan okból kifolyólag nagyon egyedi volt. Talán az egyedien választott zenék, és a násznép spontán tapsa lesz a titok nyitja, nem tudom.:)
Esküvő után elindultam haza. Vagyis a Stadion Sörözőbe. Igen ám, de nagyon kellett pisilnem. Így aztán megálltam a Nyúli Borozónál, és ha már ott jártam, megittam egy sört. Meg Magyrország-USA női vízilabda VB-meccset néztem, amiben azért túl sok köszönet nem volt.
Még tartott az ETO-Csorna második félideje, amikor a Stadion Sörözőbe értem, kikértem egy sört, és kiültem a teraszra.
Ott egy kicsit elfilozofáltam. Tudom, sokak szerint velem mindig történik valami, és mindenhol vannak ismerőseim.
Megint mások szerint egy senkiházi idióta vagyok, szánalmas élettel. Nem tudom. Én többé-kevésbé azért átlagos, bár inkább átlag alatti srácnak tartom magam.
De kedves ismerőseim esküvőjéről beesve ücsörögtem az egyik törzshelyemen, barátaimra várva. Akik közül ketten is tudósítottak a fejleményekről.:) Szóval nincs okom panaszra.:)
3-0-ra nyertünk a Csorna ellen. 3500 néző volt, a hírek szerint lelkesen, látványosan játszottak a srácok, mégha az iram jócskán alul is múlta még az NB1 színvonalát is. Remélem, a játékot, és a nézőszámot is sikerül tartani. Legközelebb már én is ott leszek, lehet, hogy már Tatabányán is. De ez még megbeszélés tárgyát képezi.:)
Szóval a krimóban ücsörögtünk zárásig, aztán nálam folytattuk.
Nem tudom, meddig voltak itt a srácok, kész szerencse, hogy a levezető sör már nem csúszott.:)
---
Vasárnap. Viszonylag időben sikerült kikászálódnom az ágyból. A szobából már egy kicsit nehezebben, mert kiesett a kilincs.:O :D Lövésem sincs, hogy szabadultam volna ki, ha nincs itthon a lakótársam.:D
Nem meglepő, hogy szinte egész napos punnyadás volt a program. Délután rendeltem kaját, fürödtem, aztán az ágyikóban olvastam, tévéztem, "durmiztam".;)
Volt szerencsém látni egy kedves ismerősöm kifestett körmeit. És mindig irigykedem, hogy Ti tudjátok mozgatni a lábujjaitokat!:D
Este fél 8 körül elpakoltam a nappali pihizős párnámat-bogaras állat vagyok, nekem olyan is van.:)-aztán megágyaztam.
Elkezdtem olvasni Kiss Ádám és Benk Dénes könyvét. Régóta kerülgettem a könyvespolcon, most végre elkezdtem, és eddig nem csalódtam.
Aztán olvasás közben bealudtam.
---
Ma. Persze sikerült túlaludnom magam, a felkelés simán ment, az elindulás annál kevésbé. De azért nagy nehezen csak beértem.:)
Tulajdonképpen gyorsan el is telt a nap, meló után telefonszámla-befizetés, dohánybolt, és ennyi.
Most meg pötyögök.
A héten lesz egy német, meg ugye ETO-meccs Tatabányán, ami meg nem 100%.
Amúgy meg most picit próbálok amolyan "lonely hero-üzemmódba" kapcsolni. Azt nem hiszem, hogy antiszociális leszek, de most egy kicsit az egyedüllétre kell fókuszálni. Ismerkedni meg nem szabad. Az nem egészséges. Mármint úgy érzem baromira nem nekem való, nekem nem megy. És nem vagyok depressziós.:D
És mára ennyi voltam.
Jók legyetek!
Puszik, pacsik, éljenek a csajok!:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése