Csütörtökön a bejegyzés megírása után a terveknek megfelelően a vasútállomás felé vettem az irányt. Sikerült cigit venni, és a bankautomata is működött. Aztán busszal elindultam a Győri Búcsúba, kis segítséggel sikerült jó helyen leszállnom.:)
A Beatrice-koncertbe sikerült belehallgatni, egész jól szóltak Feróék. Közben sörözgettünk-bohóckodtunk, jól elvoltunk. Mókás volt, Mark levette a baseballsapkámat, de nem dobta el, jó sokáig vigyázott rá, pedig közben még a ringlisre is felültünk. Ami nem is volt olyan ijesztő, mint vártam.:)
Posztoltam erről képet is, és többen is rám írtak, hogy ők is ott voltak, jó lett volna összefutni. Ez nagyon jól esett. Amúgy meg kb. egy helyben ácsorogva is több ismerőssel összefutottunk, annak is nagyon örültem.
Majkát nem vártam meg, tesóméknak haza kellett menniük, így én is távoztam. Egy inkább látásból ismert lány írt, hogy csatlakozzak hozzájuk, de nem akartam zavarni.
Itthon még levezető sörözés következett. Meg zenehallgatás, meg vacsi.
---
Péntek. Szinte jól indult a reggel. Egy ismerős leányzó valamiért nálam aludt. Először azon lepődtem meg, milyen apró tangája van. A nagyobb meglepetés az volt, hogy tele volt tetoválásokkal. Persze csak álmodtam az egészet.:( :D És nem, nem munkatársam a lány...:)
Délelőtt aztán tesómékkal elindultunk Ausztriába. Bruckban megálltunk, nézelődtünk, bombaüzletet csináltam: 49 centért vettem magamnak bankkártyatartót.:D
A visszajáró 1 centet cigizés közben sikerült leejtenem. A guruló pénzérmét egy arra járó leányzó a lábával mosolyogva megállította, majd megkérdezte, hogy felvegye-e, vagy fel tudom venni én is.:) Aranyos volt.:)
Az sem volt semmi, hogy ugyanabban a kajáldában ejtettük meg a tízórait meg uzsonnát. Nem vagyunk semmik.:)
Ja: láttam facén, hogy nyílt Győrben egy pöpec(nek tűnő) amerikai kajálda. Majdnem kiírtam, hogy ez meg hol van. Aztán kiderült, hogy az utcánk végén. Nem vettem észre eddig.:)
Voltunk persze bevásárolni is. Döbbenetes a választék, a bőség zavarával küszködtem.:)
Tesómékhoz érve kaja-pihi-babázás. És persze megint annyit aludtam, hogy az hihetetlen.
---
Szombat. Sógornőmmel és a Babóval csaviztunk egyet a Shopping City Süd-ben. Shopping Pici Süß...:D Nem tudom, ez valahogy napközben eszembe jutott.:)
Majd' lejártam a lábam, de jól elvoltunk. Az legeslegújabb cipőmet a kinti Hervisben szereztem be. Márkáját tekintve Lotto. Ha már elfelejtettem lottót feladni. Haha, jó tudom, ez szar poén volt.:)
Azon azért ledöbbentem, hogy a nagy cipőpróbálgatás közepette három (!) eladó jött oda hozzám, hogy tud-e valamit segíteni.
És a Starbucks-kávét is megkóstoltam. Még a nevemet is ráírták a pohárra egy szmájli kíséretében.
Igen, be kell valljam, tényleg fantasztikus volt az a kávé. Még ha nem is illik hozzám a Starbucks.;)
Hazaérve pihi, Forma-1, aztán Lui barátomék érkeztek látogatóba. Picit meglepődtünk, vasárnapra vártuk őket.:)
Este pedig egy sör kíséretében honfoglalóztunk. Amiben csak az a bibi, hogy elég régi a regisztrációm, és a főiskolai "dream team"-nek köszönhetően elég magas szintet sikerült elérni. Így azonos szintű ellenfeleket kaptunk. Nem volt túl sok sikerélmény. De azért elvoltunk.
---
Vasárnap. Abszolút passzív nap, pihi, babázás, Forma-1 és palacsinta. Igen jó volt.:) Amúgy igen büszke voltam magamra. nem ittam sok kávét, és cigit is jóval kevesebbet szívtam el...
És imádok Markban gyönyörködni. Ahogy játszik, ügyesedik, bohóckodik.. Egy élmény.
Olvastam tovább Nick Vujicic könyvét. Tényleg fantasztikus. Nekünk, fogyatékosoknak egyenesen kötelezővé tenném.
Este pedig tesóm melózott, Edittel pedig megnéztük a Vissza hozzád című filmet. Amerikai romantikus dráma. Sógornőm már előre felkészített a formabontó befejezésre. És tényleg elég egyedi vége lett a filmnek, erre nem számítottam. De nem nyomok "spoilert", aki kíváncsi, keressen rá, nézze meg!:)
---
Hétfő. Délelőtt sógornőmmel és Markkal egy hivatal felé vettük az irányt. Csak kísérő voltam, Edit maximálisan elboldogult a dolgokkal. Leültem egy székre várakozni, és egy srác odalépett hozzám, hogy én tulajdonképpen "sorban ülök"-e, mert nem akar tolakodni. Más világ ez, na!:)
Az utcán sétálva arról beszélgettünk sógornőmmel, hogy mennyien odalépnek hozzánk a baba miatt, megdicsérik, rácsodálkoznak. Azon gondolkodtam, hogy ez Magyarországon mennyire jellemző. Erre jött velünk szemben egy család, és közölték, hogy "de cuki!" Ez aranyos volt.:)
Edit szerint annyit sétáltunk, mintha Győrben oda-vissza megjártuk volna a Gyárváros-Belváros távolságot. Szóval kicsit büszke voltam magamra.:)
Kis pihi után aztán délután visszaindultunk Magyarországra. Hátul ültem, én vigyáztam keresztfiamra. Nem volt túl nehéz dolgom, majdnem az egész utat átaludta mellettem.
Hazaérve pedig szülinapját ünneplő lakótársammal kezdődött spontán sörözés. Jól elbohóckodtunk.:D
---
Kedd. Felébredtem akkor, amikor normál munkanapon kelni szoktam. Kajáltam, kávéztam, lepakoltam a ruhaszárítót, és még egy mosást is beraktam. Igen jó vagyok.:D
Apámat reggel betegszállítók vitték be a kórházba. Úgy volt, hogy felhív, hogy merre van, de nem jelentkezett. Ezért délután bementem a kórházba. Az újságosnál sikerült vennem Sportot, FourFourTwo-t, meg a BBC History legújabb, II. világháborúval foglalkozó igencsak tartalmas különszámát. Ez utóbbi utólag a nap második legnagyobb pozitívumaként értékelhető, tényleg fantasztikus kiadvány.
Aput nem találtam meg a kórházban. Aztán kiderült, hogy a gasztroenterológiai laborjában "leparkolták", mert nem volt hely az osztályon. Csodák csodájára megtaláltam. Utálok a kórházban csámborogni: mindig Anyut várom feltűnni... 20 év az 20 év...:(
Aztán vártam a kórházhoz közeledő sógornőm telefonját, közben egy új tanítvány-jelölt jelentkezett. Azért Edit is megérkezett.
Úgy értem haza, hogy nem voltam benne biztos, hogy apánk maradhat a kórházban, vagy hazaküldik helyhiány miatt.
Két kórházi cimbinek is elsírtam a bánatom telefonon..
Délután 5 óra után befutott a pozitív hír, hogy megoldották apu elhelyezését, maradhatott a kórházban, ma pedig meg is műtik- ha minden klappol.
Volt az előző posztban egy dőltbetűs "kikacsintás". A válasz megérkezett. Nemleges. Valószínűleg nem fogunk többet beszélni. Megértem, elfogadom. Igazságtalan voltam, olyat martam bele, hogy nekem is fájt. Innen már nincs visszaút sajnos. Megbuktam emberként, barátként, pasiként (pff...XD)...
A sors hülye fintora, hogy a válasz-mailt nem sikerült elküldeni, kommunikációs hibát ír ki a rendszer...
Közben pedig más is írt, hogy ne lájkoljam többet a képeit. Ezt is megértettem, elfogadtam. Aztán később megmagyarázta a kérés háttérét. Érthető. Elfogadható.
Tényleg nem tudom, mit gondoljak. Esetünkben pedig én kértem meg, hogy ne beszéljünk többet. Bár korántsem biztos, hogy ez jó döntés. Deklaráltan nem értek a nőkhöz, ez most így kiütközött. Megkértek, hogy találkozzak afféle inspirációként egy mozgássérült sráccal, meséljek neki arról, hogy így is lehet teljes-tartalmas életet élni.
Valószínűleg köszönettel és sajnálattal visszautasítom a kérést, per pillanat nem érzem magam valami húú de inspiráló személyiségnek.
Este megettem az egyik Ausztriában vásárolt gulyás-konzervet. Hát botrányos volt.:D
Fél 8 körül lefeküdtem, olvastam, tévéztem.
---
Ma. Anyu halálának időszakától eltekintve szerintem rekordot jelentő, 8-10 felriadást, és rengeteg forgolódást sikerült produkálnom. Magyarán szarul aludtam.
Felkeltem, kávéztam-olvastam-zenét hallgattam.
Ma két találkám lett volna, valószínűleg mindkettőt elnapoljuk. Várom apu jelentkezését a kórházból. Ha minden jól megy, holnap mehet haza, emellett pedig lesz csütörtökön két német is. Itt csak a sorrend módosult.
Pénteken egy máról áttett találka, szombaton meg ETO-Balatonfüred, utána pedig étterembe vagyok hivatalos egy baráti összejövetelre.
Mára pedig ennyi voltam.
Jók legyetek!
Puszik, pacsik, éljenek a csajok!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése