Szerda. A bejegyzés megírása után sütöttem lidl-s bagettet, amire még kollegina hívta fel a figyelmemet. És igen, tényleg nagyon finom, felvettem a kedvencek közé.:)
Aztán tulajdonképpen nem voltam sehol és nem csináltam semmit. Olvastam, tévéztem... És vártam apám jelentkezését, hogy túl van a műtéten. Persze nem hívott, és már eléggé aggódtam, így én hívtam. Kiderült, hogy sikeresen megműtötték, csak elfelejtett szólni. Szóval fasza.
Felírtam a puskacetlimre, hogy új cipő. Csak azt nem tudom, miért... Nem avathattam fel, ha nem voltam sehol. Vagy mi...:)
---
Csütörtök. Reggel hívott apu, hogy mehet haza, és már szólt Editnek. Mondom az teljesen jó. Szépen nyugodtan elkészülök, reggelizek a Mekiben, majd bemegyek a kórházba, és kimegyek én is Écsre. A mekis rántotta megvolt. Aztán a kórházban nem felejtettem el Algoflexet venni.:)
Aztán kiderült, hogy -hm... diplomatikusan fogalmazva...- valaki valamit félreértett, és apánk nem mehetett haza 11-kor, meg kellett várni a nagyvizitet. Pozitívum, hogy találkoztam Editékkel, és láttam egy nagyon helyes ápolónőt.:) De Écsre így nem tudtam kimenni, mert délutánra le volt ugye zsírozva két németórám. Előtte szomszédcsajszinak kipanaszkodtam magam telefonon. A németórák pöpecek voltak. Utána rendeltem az Ernestóból vacsit, meg a YouTube-on néztem, videókat az NDK autóiparáról. Tényleg.:)
---
Péntek. Be kellett mennem a kórházba a zárójelentésért. A buszmegállóban egy anyuka a "Süti-süti kalácsot" énekelte a kisfiának, nagyon aranyosak voltak.
A buszon voltam már, amikor apám felhívott, hogy jó lenne, ha minél előbb megkapná a zárójelentést. Nem tudtam jobbat kitalálni, megígértem, hogy kiviszem aznap.
A zárójelentés persze nem készült el, azt mondták fél 11-kor, hogy menjek vissza délután 1 körül. Közben hívott Zsófi, hogy áttetnénk-e a találkánkat az Arrabonából az Árkádba. Én meg megkérdeztem, hogy áttehetjük-e az Árkádból a plázába. Sajnos nem volt a válasz, így ezt a talit is elhalasztottuk.:(
A kórházból távozás előtt elmentem mosdóba. Bár ne tettem volna... Kaka volt a piszoárban, én meg majdnem elhánytam magam... Bocs, a kissé naturalisztikus részletért, de le kellett írnom.:)
Pláza, ebéd. Azért a sors néha baromi nagy rendező tud lenni. Elindultam tök egyedül, full idegesen, erre... Erre a kajáldánál Adri és Zoli álltak a sor végén. Együtt ebédeltünk, dumáltunk, kicsit elterelték a figyelmemet erről a sok baromságról.
Aztán visszabattyogtam a kórházba. Rohadt nagy ez az új épület, és olyan, mint egy labirintus. A lift meg egy fos.XD De odataláltam, és a zárójelentést is megkaptam.
Dohánybolt, vidéki, Écs. Odaadtam faternak a dokumentációt, átnéztem a Kisalföldeket, összepakoltam a többi újságot, és jöttem is vissza.
Mivel a főúttal második párhuzamos utcában, "hegyen" van a ház, azért elég fárasztó volt. De megoldottam. A buszról a plázánál szálltam le. És elmentem a Hollóba sörözni. Olvastam, messengereztem, lazítottam egy kicsit. Nem volt jó kedvem, vágytam volna egy kis társaságra, dehát ez van... Tavalya a fogyatékossági támogatás intézésével telt a szabi, most apánk "tutulgatásával"... Élni tudni kell.
Úgyhogy még otthon is söröztem.:D
---
Szombat. Időben felkeltem, tesómmal volt találkozóm, kimentünk a piacra. Az Árkád-körforgalomban kishíján beletrafált a buszba egy autó, elég ijesztő volt.
Piac, kolbász, kávé. Ahogy kell... Aztán megvártuk Editet, kicsit nézelődtünk, és ennyi. Tippmixet még mindig képtelen vagyok kitölteni.:D
Hazatérve pihengettem. Az ETO a Fradi ellen nyert Szuperkupát, a Veszprém pedig a Szegedet verte, szóval öröm volt, és boldogság.
Aztán elindultam meccsre. Egy rég látott ismerőstől kaptam egy sört. Egy kedves ismerősöm pedig írt, hogy olvasta a blogon, hogy a közelükben jártam, máskor legyek szíves szólni, mert egy kávéra mindig jó vagyok nála. Jól tudnak esni ezek az apróságok.:)
A meccsen az ETO 3-1-re nyert a Balatonfüred ellen. Viszonylag sima volt, még 3-4 gól szerintem bennünk maradt. András barátomat gonosz módon megtréfáltuk, azt írtam neki, hogy 6-3-ra nyert a Füred. Aztán persze felhívtam a valós eredménnyel.:)
Egyik cimboránk jobban szeret állva meccset nézni, ezért a második félidőben kicsit megcserélgetük a helyeinket. Így aztán egy hosszú hajú lány mögé kerültem. Komolyan attól féltem, hogy rálépek a hajára. Az alsó végtagjaim mozgása ugyebár nagyon koordinálatlan, szóval simán benne volt a pakliban. Nagyon figyeltem, szerencsére nem lett semmi probléma.:)
Meccs után félreálltam a lépcsőfordulóban telefonálni, és hárman jöttek oda megkérdezni, hogy nem vagyok-e rosszul. Ezek a "szarszemét" focidrukkerek.
Aztán 14-es busz. Marcalváros, Marcal Étterem. De csak a második busszal mentem, az elsőn túl sokan voltak.
A buszról leszállva odajött hozzám egy nyugdíjas bácsi, hogy látja a járásomat, hogy legalább én jelezzem az önkormányzatnak, hogy milyen szar állapotban vannak az aluljáró lépcsői.
Szóval, kedves önkormányzati képviselők: a marcalvárosi aluljáró lépcsői kritikán aluli állapotban vannak, extrém balesetveszélyesek! Tessék cselekedni valamit!
Az étteremben Adri szülinapját ünnepeltük, volt eljegyzés is, de arról sajnos lekéstem..:( :) Ezúton is gratulálok Adrinak és Lacinak, sok boldogságot kívánva nekik!
Katával egy szám erejéig táncoltunk, természetesen a Nézését meg a járását-ra esett a választásunk.:) Még vacsorázni is tudtam, sör is volt, jókedv is volt, szóval jól telt az este!:)
Hazatérve még egy-két levezető sör lecsusszant. Szinte észrevétlenül.:D
Közben messenger, mások mellett virtuális élettársammal is.:) Ezt most tudom, miért hangsúlyoztam ki külön. Csak nem mondom meg.:P
---
Ma nem voltam sehol. 10-kor keltem, ejtőztem. Megettem az osztrák "gulyásszószos tésztát", nem volt rossz. Sőt.:)
Amúgy meg olvastam, tévéztem, mostam.
Ma meg már nem csinálok semmit.
Holnap meg már meló.:/ Meg németórák, meg talán egy-két tali, meg magyar-román. GYŐZNI KELL!
Az NB3-ban persze lesz forduló, de az ETO szabadnapos lesz. Aztán majd jön az Érd. Jaj, ezek a csapatnevek...:O Nem fogom tudni megszokni. Mondjuk kénytelen vagyok.:)
Na mára ennyi.
Jók legyetek!
Puszik, pacsik, éljenek a csajok!:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése