A cím roppant fantáziadús. De valahogy adta magát. Törhetném a címen a fejem, ha mondjuk 4-0-ra nyertünk volna.:)
---
Hétfőn a bejegyzés megírása után bundás kenyeret sütöttem, és pihengettem, semmi egyéb nem történt.
---
Kedd. Reggel magamra öntöttem melóban a kávét. Leittam magam. Írhattam kollégának egy SMS-t, hogy hozzon be nekem egy váltás pólót, mert baleset történt. Még sosem voltam melóban céges pólóban, most ez is megtörtént.:)
Melóban éppen kollégámmal váltottam pár szót az ETO-ról, amikor nagyot mosolyogva ellépett mellettünk egy leányzó. Aztán egymástól kérdeztük, hogy ő vajon kicsoda. Aztán nagy nehezen rájöttem, hogy egy új kolléganőm, csak szar az arcmemóriám.:D
Elmaradt a tervezett német, így meló után hazaindultam. A megállóban nem működött a jegyautomata, egy srácnak elnyelte a pénzét. Picit később odament egy csaj, és egy kedves, ámbár roppant mód affektáló nénivel szóltunk neki, hogy csak óvatosan az automatával. Huh, azt a fejet látni kellett volna. "Itt okoskodik a nyanya meg a nyomi."XD Végül győztünk, nem dobott pénzt az automatába.:D
Hosszas gondolkodás, olyan négy hónap után írtam üzenetet egy lánynak. Csak meg akartam köszönni neki, hogy ismeretlen ismerősként is feldobja a napjaimat kedves-mosolygós köszönéseivel. Kétesélyes volt a dolog, szerencsére nem nézett hülyének. Kilétét viszont fedje jótékony homály, nem szeretném, hogy mentegetőznie kelljen miattam.
1988. augusztus 11-én hozták haza Anyuék az új Daciánkat. Soron kívül megkaptuk, mert mozgássérült vagyok.:) Hatalmas flash volt a Trabi után. Máig tisztán emlékszem, hogy apu elvitt egy körre a Rábaringhez. Kevés igazi apai megnyilvánulásainak egyike volt.
Apropó: egy kedves ismerősöm azt mondta, hogy úgy beszélek Markról, mintha az én fiam lenne. Hát nem tudom.:) Imádom a kisfiút, tündéri baba. És egyszer én is szeretnék egy nőnek jó férje, és egy gyermek büszke édesapja lenni-tesómhoz hasonlóan. Ennyi lehet a magyarázat.:)
---
Szerda. Fél 3-kor leléptem melóból. Hatkor kezdődött az ETO-Honvéd Magyar Kupa-meccs. Iszonyat meleg volt, a meccs előtt felvittünk fejenként 3 sört, ami a 30. percre már elfogyott. 2-0-ra kikaptunk az NB1-es Honvédtól. Ez valahol reális. De picit azért elégedetlen vagyok, játszhattunk volna egy icipicit bátrabban is. De nem nagy baj, nekünk most nem a Honvédot kell megvernünk.
Hazatérve csörgött a telefonom. Német nyelvoktatás témában kerestek. Letettem a telefont, aztán egy cimbi írt, hogy ő és a barátnője jönnének hozzám németre. Aztán megírtam egy ismerősömnek, hogy 10 perc alatt hárman jelentkeztek, erre közölte, hogy tulajdonképpen őt is érdekelné.:O
Még egy-két levezető sör lecsúszott, aztán megettem négy hamburgert. Nem normális.:D
---
Csütörtök. Nem értem be korán dolgozni. De legalább gyorsan eltelt a nap, és egészen tűrhető is volt. Semmi emlékezeteset nem jegyeztem fel, ami persze nem jelentheti azt, hogy nem felejtek ki valamit.
Délután messenger, tévé, vacsi, fürcsi, pihi.:)
---
Péntek. Háromig voltam melóban, aztán a Holló felé vettem az irányt. Amint leszálltam a buszról, elkezdett esni az eső. Meg sem lepődtem. Nem tudtam elképzelni, hogy miért írtam fel a puskacetlimre, hogy Andi. Aztán rájöttem, hogy az nem Andi, hanem Audi.:D A sztori annyi, hogy a teraszról láttunk egy Audit, és a mellettem lévő asztalnál két srác elkezdett beszélgetni, hogy melyik Audit tartják a legszebbnek. Majd egyszercsak egyik azzal zárta rövidre a témát, hogy az ő gyönyörűsége ott ül mellette- majd megpuszilta a barátnőjét. Aranyos pillanatok voltak.:)
Nekem meg írt egy mozgássérült ismerősöm. Panaszkodott, hogy egyedül érzi magát, meg anyukája nem engedi el sehová.
Azért egy ilyen dialógus eléggé morbid tud lenni, ha egy egy korsó sör társaságában kattogsz egy kocsma teraszán. Mert valahol ugyanezt érzed, de mégis erőt kell mutatnod. Erősítened kell a srácot, mert ő még nehezebb helyzetben van. Jó, Anyu sajnos már nem engedhet el sehová. De régen szerencsére nagyon rugalmasan állt a dolgokhoz, rengeteget köszönhetek neki.
Aztán meg egy szurkolótársam hívott. Hazahozott, meg vitt tőlem sört.
Én meg még ittam levezető sört. És bejelöltem facén egy leányzót, akiről tudtam, hogy lehet, hogy járna hozzám németre. Gondoltam ne üzengessünk másokon keresztül. Szerencsére nem akadt ki, pedig féltem tőle. Tényleg.:)
---
Szombat. Megvártam apám szokásos 10-es lejelentkezését, aztán bementem a városba. Adtam fel lottót, mert kértem tippmix-játékleírást. Nekem ez nagyon bonyi....:)
Aztán Spar. Pár dolgot sajnos elfelejtettem venni...:(
Khm... Pszichésen most "kicsit" instabil vagyok. Talán ennek köszönhető, hogy öngyilkossági kísérlettel felérő poént sütöttem el. Történt, hogy odajött hozzám egy cigányasszony. Először oda-vissza megáldotta a teljes családfámat és összes barátomat -szóval ha a barátomnak érzed magad, érezd magad megáldva!;)-, aztán kért párszáz forintot a mozgássérült kislányának. Erre a táskámba nyúltam, és megmutattam neki a parkolási engedélyemet, hogy így állunk. Ő meg persze azt hitte, hogy pénzért matatok, és folyamatosan hálálkodott. Szerencsére nem átkozott meg. Vagyis nem hallottam.
Aztán kb. 2 perc múlva véletlenül kiléptem egy autó elé. Satufékkel, de meg tudott állni. Szerencsére a mögötte menő autó sem ment neki. Az utat amúgy épp locsolták, futás közben majdnem hasra estem.
Hazatérve "főztem" milánói makarónit, aztán döglés, olvasás.
Majd Stadion Söröző, Bandi barátommal. Akinek egyébként igen jó a parfümje van. Amennyire szórakozott idióta vagyok, lehet, hogy nekem is van olyan.:)
Elég korán odaértünk a Stadionba, meccs előtt még betoltam egy rántott húsos szenyát. Látványos meccsen, kb. egykapuzva vertük 5-0-ra a Csepelt. A két gárda 4-4 NB1-es bajnoki címmel rendelkezik, szóval igazi nosztalgiaderbi volt.
Meccs közben több ismerősömet is informálnom kellett az eredmény alakulásáról. Aranyos volt, hogy valaki megkérdezte az állást, írtam, hogy 4-0, megkérdezte, hogy nekünk? Hát kb. tökön böktem volna magam, ha a Csepel vezetett volna.:D
Hazatérve még levezető sör, meg pesztós melegszenya. Aztán pihi. Ja, akartam szelfit készíteni a viharban, de nem sikerült.:( :D
---
Ma a nagy büdös semmi. Olvastam, tévéztem, aludtam, meg rendeltem hamburgert a Pingwinből. A csokis-meggyes galuska még hátravan. Meg Ötvös Csöpi-filmet nézek. Mert az jó!:)
Amúgy sehol nem voltam. Még Sportért sem mentem el.
A jövő hét? Hétfőn német. Kedden német. Ja: mondtam apámnak, hogy két német lesz. Erre megjegyezte, hogy jól van, tanuljak csak...:D
Aztán szerdán még meló, aztán 1,5 szabi. Jaj de várom már...
Nem tudom, mikor jelentkezem. Amint lesz időm, pötyögök!
De mára ennyi.Jók legyetek!
Puszik, pacsik, éljenek a csajok!:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése