Mélypontféleség

Kedden a bejegyzés megírása után fürdés, kaja, közben pedig írtam Rékának, egykori kolléganőmnek, akinek szombaton az esküvőjére vagyok hivatalos. Még a call centerben dolgoztunk együtt, jó sokat beszélgettünk, ha már kopogott a szemünk az éhségtől, akkor természetesen mindig kajákról, hogy aztán még éhesebbek legyünk- természetesen. A munkahely nem, de a baráti kapcsolat megmaradt, kisebb-nagyobb rendszerességgel le szoktunk ülni egy-egy kávéra, és megbeszéljük életünk nagy dolgait. Most két hónap kihagyás után váltottunk üzenetet, és azt írta, hogy ő is pont aznap gondolt rá, hogy ír nekem. És ő az a kategória, aki nem mondaná, ha nem így lenne. Szóval tényleg telepátia volt.:)

Sőt még azt is eszembe hozta, hogy elkezdődött a Szomszédok, majdnem a Vidi-meccset néztem helyette.:) 

Szóval nem volt kérdés, hogy az ETO-Csorna meccs helyett az esküvőt választom. Ez is bizonyítja, hogy él a világon olyan nő, aki miatt ki tudok hagyni egy meccset.:D

Aztán  a Szomszédok után azért átkapcsoltam a tévét a meccsre, aztán jól be is aludtam rajta. Hajnali 2-kor aztán arra ébredtem, hogy az M4-en ismétlik a Forma-1-et. Majdnem felkeltem megnézni, de aztán bealudtam.:)

---

Szerda. Írt Harcsi barátom, hogy megvan az a Magyar Nagydíj!:) Ezúton is köszönet érte! A "bejárónői hirdetésemre" is volt jelentkező, már kezdem azt hinni, hogy a korábban meghirdetett monokinis szépségversenyre is érkezik fényképes pályázat.:D

Megint elég nehezen indultam el dolgozni. De így legalább összefutottam egy kedves cimbivel, váltottunk pár szót. És láttunk egy balesetet... Egy autó a Szent István útról lekanyarodva felment a járdaszegényre, és elsodort egy közlekedési táblát... Nagyon ijesztő volt... A hangok, és a látvány... Utólag, egy győri facebook-csoportban értesültem róla, hogy az autó kishíján egy csajt is elsodort, csak centiken múlott... Persze sokkot kapott... Kommentben próbáltam erőt önteni belé, a gyerekkori autóbalesetet, az ausztriai majdnem-gázolás, és a kigyulladt gázbojler esete után van rutinom ilyen dolgokban... 

Munkaügyben, életemben kb. ötödször beszéltem egy lánnyal, akiről egyébként hallottam, hogy szerelmes voltam belé...:O 

Azt is hallottam, hogy milyen lesújtó véleménye van rólam, így aztán nem zavart meg, hogy kedves és segítőkész volt. Helyén kezeltem a dolgot.:)

Ebédkor szóba került, hogy kb. 10 éve nem voltam a Balatonon. Így alakult. A barátaim nem túl nagy Balcsi-fanok, tesóméknak nem nagyon van idejük, egyedül meg minek is menjek... Persze az volt a végkövetkeztetés, hogy kellene nekem egy nő. Nem hiszem, hogy létezik olyan nő széles e világon, aki pont velem szeretne a Balaton-parton villantani... 

Meló után jöttek értem tesómék, kimentünk Écsre apánkhoz. Hozta az öreg a formát... Tesómék bevásároltak neki, de mondta, hogy még el kéne mennünk boltba. Bátyám persze szóvá tette, hogy tejet olcsóbban tudott volna venni Győrben, mint Nyúlon. Erre közölte, hogy mondta nekem a tejet... Nem, természetesen nem mondta, és a bátyám előtt hazudtolt meg, akit a világon a legjobban szeretek és tisztelek. Határozottan megvédtem magam, bátyám meg hitt nekem, erre apánk is bevallotta, hogy nem mondta... Apróság, csak nem értem, hogy erre mi szükség volt... 

Na, mentünk egy kört Nyúlra, Pannonhalmára, aztán vissza Écsre. 

Apánk műtétjéről, egészségi állapotáról is beszélgettünk, hát nem túl rózsás a helyzet... Szóval pörgős egy délután volt. Markról/Markkal el is felejtettem képet készíteni.:( :) De nagyon szép és aranyos kisfiú, nekem elhihetitek!;)

Csanakon szálltam fel a 22-es buszra, ahol megláttam András barátom egyik fiát, aki ugye Becsvölgyén is ott volt. Eldumáltunk, elhülyültünk... Leszálláskor lepacsiztunk, páran azért néztek, ahogy egy roki 30-as lemancsol egy 14 éves sráccal... Kb. 2 éves kora óta ismerem, még mindig "kisfiút" mondanék, pedig már nem az, üdvözölni meg valahogy kell egymást. Aztán meg apja írt egy üzit, hogy egy sörre felugorhattam volna. Ez jól esett, de fáradt voltam, meg aztán tudom, hogy egy sör nem sör... A levezető sörökről nem is beszélve...:D

Itthon retro-vacsi, általam felszeletelt (!) házi fehér kenyér, vajjal, zalaival, paprikával, paradicsommal. Mert az jó.:)

---

Csütörtök. Meglepően könnyen felkeltem, de azért ma is a szokásosnál később értem be melóba. Szokás szerint bömbölt a zene a fülesemben, és tök mókás volt, hogy beérkezéskor többen is messziről mosolyogva integettek.

Főnököm mondott egy tök jó kenyérszeletelési stratégiát, erre magamtól még nem is gondoltam. De meghallgatva bénabiztos módszernek tűnik: félbevágod a kenyeret, azt meg keresztbe szeleteled tovább... Kipróbálom.:)

Kollégám fura mosollyal az arcán kérdezte, hogy megyek-e meccsre szombaton. Mondtam, hogy nem, nem megyek, más programom van. Aztán  a bérlet ára is szóba került. 

Az ETO nem NB1, vagy NB3 kérdése, az meg főleg nem, hogy nem lett olcsóbb a bérlet. Nem az NB1-et szeretem, hanem a klubot, a meccshangulatot, és a barátaimat, akikkel meccsre járok.

Meló után meg postán voltam. Adtam fel csekkeket, meg beváltottam a nyertes sorsjegyet. Kérdezte a csaj, hogy nem kérek-e a 200 forintért másik sorsjegyet. Mondtam, hogy nem, a csúcson hagyom abba. Ezen röhögött.:)

---

Úgy érzem, tényleg vége. Már nem érzem úgy, hogy tudunk adni egymásnak. Beszélhetünk szintekről, jó-, és rosszakarók véleményéről, de sajnos valami megváltozott. 

Hogy is írtam? "Abban is bízom, még sokáig része lesz az életemnek, de ha majd úgy érzi, hogy nincs szüksége a társaságomra, azt jelezni fogja. El fogom tudni engedni, és sok mindent "megőrzök" belőle."

Attól még persze "nemjó" érzés. És még finoman fogalmaztam. Egyszer már eltávolodtunk egymástól, valahogy a másodikat is átvészelem. 

Apám szövettani eredményére várunk, a nyári szabim közepén műtik, kedvenc csapatom meg megkezdi NB3-as menetelését. 

Szóval mindent egybevetve nem túl rózsás a helyzet. De innen szép nyerni, ugyebár... Ami nem öl meg, az élve hagy- vagy valami ilyesmi.:)

---

Ma még vízkőteleníteni kéne a kávéfőzőt, meg kaja, fürdés, tévé...

Holnap meló után lottózó, meg bevásárlás. 

Hétvégén pakolászás, pihi, esküvő.

A többi meg majd kiderül. 

Majd mesélek!

Addig is jók legyetek, vigyázzatok magatokra, egymásra!

Puszik, pacsik, éljenek a csajok!:)