Embermesék

Néha (?) irdatlanul lusta tudok lenni. Hétfő este azon gondolkodtam, hogy minden hónapban 18-a és 22-e között kell gázórát diktálnom, és így ebben a hónapban legkésőbb szerdán meg kéne ejtenem a mutatványt. Addig-addig hergeltem magam, amíg hirtelen felindulásból be nem diktáltam a gázóra-állást. Remek.:)

Pár évvel ezelőtt elmentem bevásárolni egy mozgássérült ismerősöm kislányával. Döbbenetes volt... Mármint nagyon tudta, hogy miben kell nekem segíteni, mikor veszítem el az egyensúlyomat, a kasszánál hogyan "kell" helyezkednie, ilyesmik... Hogy ez honnan jutott eszembe? A blogbejegyzés megírása után írt nekem egy lány. Mondhatom, hogy nem beszélgettünk még túl sokszor. De az már látszik, hogy vannak közös tulajdonságaink, és beszélgetés közben végig amolyan "ismeretlen ismerős" érzésem volt. A végén megkérdezte, hogy írhat-e máskor is, mert jó volt velem beszélgetni, de zavarni nem akar. Fura volt, nekem nem nagyon szoktak ilyet írni. Meg aztán nagyon szép lányról van szó. Egyébként irkálás közben megtudtam, hogy az édesanyja mozgássérült. Ééés innentől kezdve nincs helye "hisztinek".:) Ez megint olyan, hogy nem biztos, hogy "átmegy", amit írni akartam. Én mindenesetre megpróbáltam.:)

Kaptam este egy leánykérős videót. Egy számomra nagyon fontos lánytól. És ez a videó nagyon-nagyon megérintett. Szégyen, nem szégyen, én elbőgtem magam közben. Egyszerűségében nagyszerű. Szerintem.:)

Este persze a Kék fény sem maradhatott ki, de persze szokás szerint telefonnal és újsággal a kezemben aludtam el...:)

---

Kedd. Még évekkel ezelőtt volt egy olyan szitu, hogy egy kollegina küldött nekem valami cégers dolgot. Egy másik kollegina adta oda, és azt mondta, hogy a lány sok puszit is küld mellé. Ennek elég kicsi volt a valószínűsége, nem is volt igaz, de akkor azért mailban megköszöntem a nem is küldött puszikat.:) Nem is olyan régen mesélte, hogy ez a mail még meg van neki. Mint ahogy nekem is.

Azóta? Semmi. Vagyis "semmi". Mert a napközbeni összemosolygások, integetések azért nem semmik. Ezek a dolgok teszik szebbé a szürke hétköznapokat. Most például felhozott nekem egy csomagot, amit fel is küldhetett volna. Ennyi.:)

Általában ha egy lányra azt mondák, hogy nekem tetszeni fog, akkor tetszik is. Biztosan kiismerhető vagyok.:) 

Na, most odajött hozzám egy ilyen lány, és olyan szinten égő voltam, hogy most kb. azon kell "dolgoznom", hogy lássa,  sánta vagyok, nem halmozottan fogyatékos.:) 

Mindeközben apám hazaért a kórházból, taxival. Pedig buszozni akart, aminek nem nagyon örültem volna. 

Meló után bementem a szökőkúthoz, és leesett, hogy ott van egy fodrász. Úgyhogy elmentem nyiratkozni. Picit mufurc volt a néni, de egészen jóképű lettem. Na jó, ez picit talán túlzás, de elégedett lehetek az eredménnyel.:) Mást nem jegyeztem fel keddről. Ez persze nem jelenti azt, hogy más nem történt. Csak nem jegyeztem fel.

---

Szerda. Ez a melegfront mindenkit fejbe kólintott, engem is. Így aztán elég stresszes, feszült napot sikerült produkálni. De túléltük, és ez a lényeg.:)

Meló után németórát tartottam, bár nem sokon múlott, hogy kint ragadjunk a konyhában, ásványvizet nyakalva. De azért csak lenyomtuk az egy órát. 

Hazatérve kávé, aztán hosszú idő után először a kádban dögölve olvastam ki a Sportot. Aztán pedig bundás kenyeret sütöttem. Az utolsó kenyér mondjuk inkább olajban sült pirítós lett. Mondjuk úgy is, hogy sajna nincs itthon fokhagymám...:( :) 

----

Csütörtök. Vagyis ma. Egy fokkal azért nyugisabb nap volt, viszonylag hamar letelt. Napközben jött az üzenet, hogy elkészült az ETO-bérletem. Amikor először, a 2007/08-as szezonban bérletes voltam, előtte majdnem kiestünk. Most pedig NB3-as meccseket fogunk látogatni. Tudom, már mondtam. Csak fáj... 

Délután aztán érkezett még egy üzenet. Nem tudom, hogy valaha így levél érintett-e már meg. Szerintem nem. Elérzékenyültem, a sírás kerülgetett, de fel is röhögtem olvasás közben. Megtiszteltetést és büszkeséget éreztem. Bővebbet egyelőre nem mondhatok, de majd mesélek....:)

Beraktam egy mosást, még teregetés, fürdés, vacsi, aztán pihi a program.:)

Holnap meló, szombaton pedig elutazom Becsvölgyére. Úgy volt, hogy idén kimarad. Későn is tudtam meg, gondok is vannak... De többen is szóltak, hogy hiányolnának, és persze ők is hiányoznának nekem, jót fog tenni a lelkemnek egy kis kikapcsolódás. A testemnek már nem biztos.:) A lényeg, hogy ha nem is megyek le a többiekkel pénteken, szombaton csatlakozom, és vasárnap délutánig Zalában leszek.:)

A 30. Forma-1 Magyar Nagydíjat így valószínűleg csak ismétlésben fogom látni. De ez már ugye nem az a sport... 

Nem tudom, mikor jelentkezem legközelebb. Sok mindentől függ.:) 

Ja és ezt a bejegyzést visszaolvasva szerintem nem kell külön csajosposzt.XD

Na, majd jelentkezem. 

Addig is jók legyetek, vigyázzatok magatokra!:)

Puszik, pacsik, éljenek a csajok!:)