Kedden a bejegyzés megírása után már semmi lényeges nem történt. Pihentem, BL-t néztem, aztán jól elaludtam.
---
Szerda. 3-ig voltam melóban, utána bepótoltuk a hétfőn elmaradt németórát. Bár ezt a klasszikus értelemben nem is nevezném németórának. Németül beszélgettünk, mailt írunk, ilyesmik.
Tényleg igyekszem nagyon óvatosan fogalmazni migránskérdésben. Hogy Németországba akarnak menni? Aztán meg Svédországba? Egyszer megbeszéltem egy kollégámmal, hogy kivisz Écsre. Aztán egy kolléganőm megemlítette, hogy ő is szívesen kivitt volna. Ő nyilván sokkal szebben mosolyog, mint kedves kolléga úr, mégsem mondtam le az eredetileg megbeszélteket. Nem tudom, nekem valahogy ez jutott eszembe a történtek egyik aspektusáról.
A tévében egyébként nyilatkozott egykori általános iskolám igazgatónője. A meglepetéstől le is fagytam, nem tudom, hogy konkrétan ő oktatja, vagy "csak" szervezi a vámosszabadi menekülttáborban lévő gyerekek oktatását.
Hm... 1992 nyarán iskolát váltottam. Budapestről Győrbe "igazoltam". Annyi volt a bibi, hogy Pesten angolt tanultam, a Feketében viszont nem volt angoltanár. Így volt egy nyaram, hogy átvegyem a 4.-es német anyagot. Az a nyár foci EB-vel, olimpiával, és némettanulással telt. Egyébként pont kedden villant be a kép, amikor megérkeztünk Baluhoz németezni, hogy 1992-ben még én mentem Márti nénihez Écsen-tanulni... Aztán 2005-ben Jutka néni már igazgató volt a Feketében, és végignézte a vizsgatanításomat.
Hogy mit akartam ebből kihozni? Maga az iskolaváltásom története is megérne egy misét, de ha a Feketében akkor lett volna angoltanár, akkor minden de minden másképpen alakult volna az életemben...
---
Csütörtök. Azt már megszoktam, hogy szoktam érdekeseket álmodni. Különös módon csütörtök reggel kettőre is emlékezem.
Az egyikben kolléganőmmel nálam, itthon néztünk valamit az SAP-ban (!). Már majdnem végeztünk, amikor megkért, hogy nézzünk meg még valamit. Ezt már nem akartam. Erre kollegina bedurvult, szétverte a billentyűzettel a monitort. Beszarás.
A másik: egy számomra nagyon sokat jelentő leányzó sétált velem szemben egy hosszú-hosszú folyosón. És mielőtt szembetalálkoztunk volna, lekanyarodott...
Reggel egyébként szabadságáról visszatérő Gergő kolléga születésnapját ünnepeltük. Nagyon jól sikerültek a meglepetések, jó móka volt!:) Azon pedig jót mosolyogtam, amikor egy kolléga megjegyezte, hogy hamarosan én is betöltöm a 30-at. Bár így lenne...:D
Délután... Van, amikor valaki olyan kedvesen beszél/ír rólad, ami már-már felelősséggel jár. Lehet, hogy túlbecsül, de motivál, hogy meg kell felelned neki. Meg tudsz felelni neki. Örülök, hogy vannak ilyen emberkék az életemben!:)
Este olvastam-tévéztem-messengereztem. Aztán egy fura hangot hallottam. Azt hittem, a könyvespolcról esett le egy könyv, vagy ilyesmi. Nem, b@ssza ki: egy denevér nekirepült a falnak. Aztán elkezdett körözni a szobában. Majdnem felsikítottam, aztán viszonylag nyugodt hangnemben sikerült behívni a lakótársamat, aki egy partvissal próbálta kiterelni a jószágot az ablakon. Nem sikerült. Egy idő után szem elől tévesztettük. Fogalmam sincs, hol leledzik jelen pillanatban, de nagyon ijesztő volt...
---
Péntek. Délelőtt búcsúztattuk egy kolléganőnket. Nem sikerült megfelelően egyensúlyba hoznom magam, így a szájára csúszott a puszi. És ezt még volt aki ki is szúrta...XD Na, a hasonló szituációk miatt igyekszem puszilkodás előtt mindig megfelelően stabilizálni magam. Nem beszélve arról, hogy van két fiúbarátom, akinek szokása a puszilkodás a pacsi mellett.:D
Virtuális élettársam szabadságát tölti, így az ő üdvözletét is én adtam át. Büszke vagyok arra a "véd-, és dacszövetségre", ami kettőnk között kialakult. Jóban vagyunk magyarázkodások, félreértések, és pluszkörök nélkül. Mintha a húgom lenne.:)
Képtelen vagyok rájönni, hogy napra pontosan mikor indult a mi kapcsolatunk. Lehet, hogy TrollFoci-adminok segítségét kell kérnem a kérdésben...:D
"Technikai okokból" 2-kor távoztunk melóból. Először a Holló melletti villamos szaküzletben vettem égőket. Aztán, ha már arra jártam, a Hollóban kértem egy sört, és ott vártam András barátomat. Mellettem migránsok, ránézésre apa és fia kóláztak-telefonáltak. Ami nem baj, de azért furcsa látvány volt.:)
Ja: azt mondta a német alkancellár, vagy kicsoda, hogy nem a menekültek számával, hanem beáramlásuk tempójával vannak problémáik. Én a sörrel szoktam így járni.:D
Na, közben Bandi megérkezett, gyömbért ivott.:)
Meghozta a parfümömet. Ez is mókás... Ő használ ilyet. Tetszett az illat, megdicsértem, bár nem kizárt, hogy ez buzis.:) Amióta használom, mindig úgy érzem, mintha András itt lenne a közelben. Nem vagyok normális.:D
András elvitt Lidlbe, bevásároltunk, segített felcuccolni.
Utána a levezető sörök következtek. Meg kávé, meg vacsi.
Azt hiszem, már tudat alatt sikerült magam lúzercsávóvá degradálni. Hogy miért? András hozott nekem sütit, amit a párja édesanyja sütött. És mi jutott eszembe? Hogy jaj de régen ettem olyan házikészítésű sütit, amit valakinek az anyukája sütött. Pedig 34 éves fejjel már nem lenne irreális, ha nekem sütne egy nő/lány sütit. Akár a gyermekünk szülinapi tortáját.
Volt egy lány a munkahelyemen, aki pár évvel ezelőtt nagyon szimpi volt nekem. Valaki szólt, hogy szeretne a lány egy céges fémdobozt. Ami nekem volt, így nekiadtam az enyémet. Kb. ő volt az első "ismerősöm" a szereldéből, cigis ismerősöket, és azokat leszámítva, akikkel a meló miatt volt kontakt.
Emlékszem, kb. remegő lábakkal mentem oda a lányhoz, nagyon gáz volt.:)
És ezt péntek este üzenetben meséltem el neki. Hihetetlen, hogy már ötéves a történet...:O :)
---
Szombat. Kimentem apámhoz Écsre. A vasútállomásnál persze szokás szerint helyzet volt: migránsok, rendőrök mindenfelé. Egy helyen egy rendőrségi kisbusz állta el az utat. Csak úgy lehetett kikerülni, hogy egy lépcsőre fellépve egy fokon kellett keresztben lépkedni. Ez leírva talán furcsa, de az én járásommal megcsinálni még furább volt. És nem, egy rendőr sem karolt belém, viszont megálltak, figyelték, hogy van-e szükségem segítségre. Jól esett...
Faternál szüret volt. Kb. a vége felé értem oda. Kajáltunk, picit beszélgettünk, kicsit tévéztem. Apám most hívott, hogy elállítottam a tévét. Azt mondjuk nem vágom, hogy hogyan...:D
Egyébként Buksi kutyámról sikerült egy normális fotót készíteni. Arra kértem, üljön le, ez lett belőle. Mindegy, részletkérdés: amekkora örökmozgó, ennek a fotónak az elkészülte is csodaszámba megy.:)
Ja: sógornőm megszerzett egy újabb "Szürke 50 árnyalata-könyvet", német nyelven. Christian Grey meséli el a történetet az ő szemszögéből. Fogalmam sincs, meg fog-e jelenni a könyv magyarul. Én mindenesetre tettem sógornőmnek egy könnyelmű ígéretet, hogy le fogom fordítani a 633 oldalas irományt. Hogy mennyi időbe fog telni, arról lövésem sincs.:)
Nem az anyagi haszonszerzés a célom, előrendeléseket azért felveszek. Regisztrálni mondjuk az "Én nem szeretkezek, én baszok!" üzenet elküldésével lehet. Muhaha.:D
Amikor indultam vissza Győrbe, esett az eső, és dörgött az ég. Semmi baj, ez csak víz.
Útközben megálltam szivárványt fényképezni. Egy Toyotából pedig rám dudáltak. Ezidáig nem sikerült rájönnöm, hogy ismerős üdvözölt-e, vagy valaki anyázott, azt gondolva, hogy őt fényképezem.
Nem, nem a tesómék voltak, az ő kocsijukat megismerem.:)
A buszon egy már-már hercegnő-szépségű leányzó mellé ültem le. Amúgy vicces volt. Megkérdeztem tőle, hogy "Szabad-e?", és majdnem elröhögtem magam. Ha azt válaszolta volna, hogy "Bocs, most nem táncolok!", akkor ott helyben megkértem volna a kezét. Max. elutasított volna.:D
A buszon hátrafordultam megnézni egy leányzót. Emlékeztetett valakire. Bár annak semmi realitása nem volt, hogy ő a Pannonhalma-Győr vonalon utazik.
Egy helyen szálltunk le. A testalkata, az arca, az öltözéke, ahogy a frizuráját hordja, mind-mind őt idézte... Őt, aki nagyon-nagyon hiányzik. Bármennyire próbálom bemagyarázni magamnak az ellenkezőjét...
Buszmegálló. Egy középiskoláskorú, ránézésre 15-16 éves párocska. A lány felhúzza a srác pulcsiján a cipzárt, és puszit ad- az arcára. Szép pillanat volt. Én meg roppant szentimentális vagyok.:D
Amúgy meg elszakítottam az új táskám cipzárját... Ha rajtam múlna, két dolgot tiltanék be: a cipzárt és a banyatankot...:D
Hazaérve, kávéztam, neteztem, tévéztem. A Hali-Honvédon annyira tudtam, hogy Király kivédi a tizit. Mint anno '98-ben az osztrákok ellen... Az volt az első labdaérintése a válogatottban!:)
Az ETO közben 2-0-ra nyert Pesten a III. Ker. TVE otthonában. Jövő szombaton jön a Sárvár... Ejj, ezek a csapatnevek...:/
---
Vasárnap. Tegnap este történt Marcalvárosban egy gázrobbanás. A Győrben Hallottam-csoportban persze azonnal megindult az okoskodás, az észosztás, a kárörvendés... Döbbenet...
Nálam nem robbant fel semmi, "csak" a gázbojler gyulladt ki. Senkinek nem kívánom, hogy még csak hasonlót át kelljen élnie.
Nagyon felhúztam magam az olvasottakon, és most valamilyen szinten újraélem az egészet...:/
Reggel elbattyogtam Sportért a stadionnál lévő vegyesbolthoz. Csak 200 forintot vittem magammal, nehogy megálljak egy sörre a Stadion Sörözőnél.:)
Aprót vittem, de szerencsére nem számoltam el magam.:)
Aztán egy szurkertárs jött sörért. A mai program? Ebéd, mosás, Forma-1, és relax. Ez a terv.:)
Majd' két órán keresztül írtam ezt a bejegyzést. Szerintem ez rekord.:)
A jövő hét? Még képlékeny.
De majd mesélek!
Mára viszont ennyi.
Jók legyetek!
Puszik, pacsik, éljenek a csajok!:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése