Helyreigazítás. A GosziBlog 2015. szeptember 13-án kelt bejegyzésében a szerző valótlanul állította, hogy a büfés néni azt álmodta, hogy beleöntötte a kávét a pénztárgépbe. Valójában az álomban a szerző levese folyt a pénztárgépbe. A tévedésért az érintettek és olvasóim szíves elnézését és megértését kérem.
---
Vasárnap. A blogbejegyzés megírása után pihi, vacsi, tévé. Európa Ligát nyert a magyar női röplabda-válogatott! Szép lányok, szép eredmény, váratlan siker!
Meg fociösszefoglalót néztem, meg aludtam.
---
Hétfő. Azt hittem, a pénteki fáradtságot és düddő napot nem lehet felülmúlni. De, lehetett, igen fáradt voltam. Ennek ellenére viszonylag gyorsan telt a nap. Aztán 3 után távoztam. Elindultam haza, hogy felkészüljek a németórámra. A 17-es buszon most valamiért direkt nem kockultam. Azon gondolkodtam, hogy vajon tavaly pontosan mikor történt a hátizsákelhagyós kabátvásárlás. Nem jöttem rá, most már tudom.
Aztán a Fa Kocsmában a buszról leszállva meg akartam nézni, mennyi az idő. És nem volt meg a telefonom. A táskámban az adatkábelt sem találtam. Ez azért némi optimizmusra adott okot, sanszos volt, hogy a számítógépre csatlakoztatva maradt a teló.
Telefonfülkét nem találtam, idegentől meg nem akartam telefont kérni, mert nem voltam biztos a céges vezetékes számunkban. Más mobilszámot meg nem tudok fejből. Őszintén szólva tudom fejből a sajátomat, apámét, meg két lányismerősömét. És ennyi.:D
Szóval mindenképpen vissza kellett mennem a melóhelyre, és nem a legendás facebook-, és viber-függőségem okán, hanem mert meg akartam nyugtatni magam, hogy nem kell több tucat telefonszámot újra elkérni, fotóktól elbúcsúzni, stb.
A 17B-járatra szálltam fel. Egy pillanatra bepánikoltam, mert egy részen ismeretlen volt az útvonala, de aztán csak beértem melóba. A bejáratnál összefutottam egy kolléganőmmel. Nemrég meséltem is róla: a szabi előtti utolsó munkanapon melótémában volt egy mókás emailezésünk, de személyesen akkor nem tudunk beszélni, mert amikor feljött, épp vonalban voltam. Hát lehet, hogy tényleg nincsenek véletlenek?:)
Most pedig felajánlotta, hogy hazavisz. Hát egy fogyatékos pasinál csak egy rohanó-izzadó-idegbeteg fogyatékos pasi a "kevésbé vonzóbb", meg nem szeretem megváratni az embereket, de tény és való, hogy kíváncsi voltam a lányra, így elfogadtam a felajánlását. Berohantam az irodába, persze meglett a telefon. Főnökömre persze a frászt hoztam, állítólag nagyon ijedt képet vágtam.:)
Aztán futás vissza a portához. Kollegina megjegyezte, hogy nem kellett volna annyira sietnem. Jól esett. Amúgy kedves leányzónak tűnik, aki ráadásul vagányul vezet.:D
Egy hirtelen ötlettől vezérelve nem vitettem haza magam, hanem a Hollónál szálltam ki. Neki így kisebb kerülő volt, én meg nem voltam olyan állapotban, hogy tanítsak. Kollegina búcsúzóul megjegyezte, hogy igyak egy sört helyette is- ezen jót mosolyogtam.:) A zebrán tesóm talán egyetlen általános iskolai cimbije engedett át. Mosolygott, intett, úgy, hogy az elmúlt 10-15 évben kb. háromszor ha találkoztunk.
De arra még mindig emlékszem, amikor jó 20 éve 1500-ös Ladájával Nyúl előtt a 82-esen olyan kézifékes megfordulást csináltunk, hogy már a gondolatától lefosom a bokámat.XD
Tanítványomat elértem, áttettük az órát szerdára.
Én meg nekiálltam sörözni. A második előtt a pultoscsaj magázva kérdezte meg, hogy kérek-e még egyet. Ez fizikailag fájt. Azt hittem, fiatalos vagyok...:)
Aztán egy kolléga is megjelent, aki későbbre tervezte a Holló meglátogatását, de face-posztomat látva lejött. Beszélgettünk, szakmáztunk, meg nemszakmáztunk is. A cimboráival még németeztem is picit.
Este 8 körül értem haza, még két levezető sör következett. Közben írtam face-ra egy posztot a tegnapi napról. Hát nem voltam szomjas, elég nehezen találtam meg a billentyűket. Virtuális élettársamnak meg is köszöntem a lájkját. Nem értette. Az ok annyi volt, hogy nem írtam totális sületlenséget.:)
Végül fürcsi, vacsi, meg messenger-irka egy ex-kolleginával. Egy üzenet írása közben aludtam el.:)
Olvasom, hogy Oravecz Nóra blogolni tanítja Vajna Tímeát. Ez olyan, mintha én csajozni tanítanék... Bárkit...XD
---
Ma. Reggel kicsit később értem be a tervezettnél. De Algoflexet nem kellett bevennem.:) Amúgy meg elég frusztrált nap volt. Kollegina szerint infantilis vagyok. Lehet. De szerencsére hagyja kibontakozni a komoly énemet is. Van olyan is. Csak néha titkolom.:)
Egy kolléganőmnek meg vittem zacskós paradicsomlevest. Betűtésztával. Úgy az igazi!:)
Egy hátborzongató dolog: kollegina pápá-val köszönt el. Ahogy anno Anyám szokott. És ezt ki is mondtam hangosan... Aztán amikor indultam haza, egy kolléga megkérdezte, hogy Anyu szokott-e hozni dolgozni hétfőnként. Szokott. De októberben lesz három éve, hogy már nem hoz... Repül az idő...:(
Szégyen, nem szégyen: két napja ezt a dalt hallgatom, kb. végtelenített lejátszással.
"Ha szomorú vagy, megérted, miről szólnak a dalok..."
"Ich schlucke meine Schmerzen runter wenn ich dich seh´! Doch jeder
Gedanke an damals tut noch immer weh! tut noch immer weh und tut noch
immer weh..."
Ez milyen igaz... És nem vagyok ehhez hozzászokva...
Na, nem szentimántáliskodunk, kérem szépen!
Meló után német, nagyon ügyes volt, a tanítványom!
Aztán kávéztam, most pötyögök.
Jaj, de írnék erről a migránskérdésről, de nem akarok, vagy merek, vagy mi...
Holnap német, aztán valamikor Bandi barátommal meeting, aztán Écs, szüret... De ezt már meséltem. Meg majd elmesélem, mi és hogyan azon kívül.
De mára ennyi.
Jók legyetek!
Puszik, pacsik, éljenek a csajok!:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése