Fiatalság, bolondság

Vasárnap délután megnéztem a Szlovénia-Magyarország férfi kézilabda VB-selejtező visszavágót. Hát sok köszönet nem volt benne. Nem a vereség fáj elsősorban, hanem annak mikéntje. Tényleg rossz volt nézni. 

Mindenesetre nem fogok beállni a fikázók, fejeket követelők sorába. Ahhoz túl sok örömet okoztak nekünk szurkolóknak ezek a srácok az elmúlt években. 

Ettől függetlenül a VB mellett a 2016-os olimpiai részvétel is veszélybe került. 

Aztán kaja, fürcsi, pihi, mecset nem néztem. Ha jól emlékszem.:)

---

Hétfő. Semmi különöset nem írtam fel magamnak. A német-portugálra hazaértem. Simán nyertek a németek, és emiatt egyáltalán nem szomorkodtam. Nagyon nem szeretem Cristiano Ronaldót. Aki tulajdonképpen egy köcsög.

Szegény Messi meg nem vett észre egy labdaszedő fiút, aki kezet szeretett volna fogni vele, és most ő is köcsögnek van elkönyvelve. Pedig nem az. Szerintem.:)

Ja: hétfői hír, hogy magához tért Schumacher, és egy svájci rehabilitációs klinikára szállították. Nagyon örülök neki, remélem, további jó hírek fognak érkezni róla. 

Persze gondolom ez már több hetes infó, tehát nem hétfőn ébredt fel ÉS szállították Svájcba. Az már csak hab a tortán, hogy a német válogatott meccsének napján adták ki a közleményt.:)

---

Kedd. Június 17. A nagymamám halálának az évfordulója. Meg Knézy Jenőé. Mindketten meghatározó szereplői voltak az életemnek, még ha ez így elég hülyén is hangzik. Szeretettel emlékszem mindkettőjükre, nagyon hiányoznak. 

Este 6-ig voltam melóban, a végére hulla voltam. 

Az utazás a céges buszon viszont nagyon jó volt. Emlékezetes. Misztikus. Kicsit utópisztikus.:)

Választ kaptam arra a kérdésre is, hogy hogyan kell hordani az új hátizsákomat.:)

Sörrel öblítettem le a hosszú nap fáradalmait, és tesómmal is megbeszéltük az élet nagy dolgait. 

Nem tudom, leírjam-e. Nem azért írom le, mert olyan húdefaszagyerek vagyok. 

Kedd este négye emberke is rám írt facebookon, hogy beszámoljon élete dolgairól. Tanácsot kértek, véleményt kértek, és örültem hogy meghallgattam/elolvastam őket. Nagyon jól esett...

---

Szerda. Fél 3-ig dolgoztam, elkészült a telefonom, elmentem érte. 

A hazaút elég mókás volt, piros volt a lámpa az Árkádnál lévő iparvágánynál, persze nem jött semmi. Persze busz sem. 

Lusta voltam hazasétálni, vártam, csak vártam. 

Az egyik várakozó lányban kolléganőmet véltem felfedezni, akiről tudtam, hogy még dolgozik. Annyira azért nem volt meleg, hogy hallucináljak...:) Persze nem ő volt. 

Egy busz ugye kimaradt, de lehet, hogy kettő is. Így aztán annyian voltak a 14-esen, mint az oroszok. A sofőr mellett álltam, és tök vicces volt, hogy egy néni nekilökött egy bácsinak, mert le le szeretett volna szállni. Egyébként én is. A bácsi meg rám szólt, hogy legyek észnél.:)

Hazamentem, az alsó szomszédnál wifi segítségével feltettem a telefonomra a szükséges appokat. Mert ugye nomofób vagyok.:D

Aztán rántottát sütöttem, neteztem, VB-ztem. 

---

Csütörtök. Megint hatig voltam. Megint a vidékiben kötöttem ki. És az ottani eseményeket ismét fedje jótékony homály.:)

Hazatérve kávét akartam inni. Sör lett belőle. Azt nem kellett megfőzni.:)

---

Péntek. Ismét helyettesítés volt a büfében. Olyat mondtam a büfés néninek, hogy magam is meglepődtem. És olyat szólt vissza, hogy a pofám leszakadt.:D

Mostanában egyre több olyan dolog történik, amihez nem vagyok hozzászokva.:)

Meló után tesómék értem jöttek, elmentünk az OBI-ba. vettem egy, azaz egy darab szemeteszsákot.:)

Aztán pihi, meccsnézés. 

Meg egy kolleginával merültünk alá a magyar popzenei élet mocsarába. Legalja.hu...:D

Szeretem, ha egy lánynak van humora. Ha meg már visítok a röhögéstől a gép előtt egyedül az üres lakásban, az már mindennek a teteje.:D

---

Szombat. A reggeli kávé elfogyasztása közben összeraktam a lottót, meg a tippmixeket. Meg találtam egy nyertes szelvényt, amit eddig nem vettem észre. Nyertem kemény 1400 forintot.:D

Meg összekészítettem a csekkeket. Postán persze nem voltam. 

Voltam viszont az Árkádban.

Vettem tokot a buszbérletemnek. 

Meg inget magamnak. 

Meg cipőt. 

A cipőboltban a kasszánál jutott eszembe, hogy mókásan fogok kinézni három bevásárlószatyorral a kezemben. Aztán jött a húbazmeg: nem voltak nálam a szatyrok. Szerencsére a cipőboltban megtaláltam őket.:)

A buszmegállóban észrevett egy cimbi, és hazahozott kocsival, szóval szerencsére nem kellett manővereznem a buszon. 

Sőt még a benzinkúthoz is beugrottunk narancsléért. 

Itthon pihengettem, tévéztem, még egyszer fürödtem. Elvágtam az arcom borotválkozás közben. 

Meg babgulyás-konzervet ettem. Azzal meg az ujjam vágtam el. 

Aztán elindultam az esküvőre. 

Egy kedves ismerősöm anyukája és apukája, két kedves ismerősöm anyukája és nevelőapukája, és két kedves ismerősöm anyós-, és apósjelöltje kötött templomi házasságot. 

Apám nem értette. Pedig szerintem nem bonyi.:)

Az esküvő után Katáéknál voltunk. 

Ételek és italok sokasága, vidám beszélgetések, ökörködések, táncitánci, hastáncbemutató, csokis cigi, meg még sok minden. 

Jaj, egy pár meg olyan táncot lejtett, hogy azt meg kell tanulnom. Jól nézett ki. Jól néztek ki.:)

Már majdnem elindultam haza, amikor rábeszéltek, hogy maradjak még egy-két sörre. Maradtam, pezsgőztünk is.

Pedig én már öreg vagyok. És szegről-végről zalai is.:D

Három körül értem haza. Négy körül feküdtem le.

Vetkőzéskor kettétőrt (!) az ünneplő nadrágomon a gomb. Ilyet még nem értem...:) Persze szerintem el fogok róla feledkezni, és nem fogom tudni felvenni, amikor szükségem lesz rá...

Elalvás előtt még hvg-t olvastam. Nem vagyok normális...:D

---

Vasárnap. Fél 10-kor apám telefonja ébresztett. Elfelejtettem lenémítani. Apámnak meg szólni, hogy majd én jelentkezem. 

Ez kb. akkora merénylettel ért fel, mikor még gimis koromban -időszámításunk előtt...:D- nyári szünetben olyan hajnali fél 6-kor csörrent meg a vezetékes telefon, hogy megérkezett a traktoros szántani. Nagyon örültem neki. 

Nem voltam másnapos, csak fáradt. 

Csak sört meg pezsgőt ittam, a háromféle serital pedig szerencsére nem számít keverésnek. 

Sportért persze nem jutottam el. 

Bundás kenyeret sütöttem, Forma-1-et néztem, de már egy csendespihenőn is túl vagyok.:)

Most meccset hallgatok, majd még valami vacsit ki kéne találni. 

Holnap meg meló. Meg el kéne menni postára.:)

---

Ha valami szar dolog történik az életemben, ideges, vagy rosszkedvű vagyok, mindig szoktam egy kicsit várni, hagyom leülepedni a dolgokat, és csak utána állok neki egy újabb blogbejegyzésnek.

Nem gondoltam volna, hogy valaha előfordul, hogy jókedvem okáról lesz nehéz írni...:)

---

És mára ennyi. 

Jók legyetek!

Puszik, pacsik, éljenek a csajok!:) 

Heuréka

Nem szeretek politikával foglalkozni, lehetőség szerint a blogon is kerülöm a témát, de erről most írnom kell.

A reklámadó kapcsán sokan beszélnek a sajtószabadság korlátozásáról. És akkor most nagy hirtelen az RTL Klub híradója a "kenguru született a nyíregyházi állatkertben" és hasonló fajsúlyos témák után nagy hirtelen elkezdett foglalkozni Orbán Viktor faterjának, meg a felcsúti polgármesternek a pénzügyeivel. Ami nem baj. De miért most? Hogy van ez? 

Ezen a témán úgy elgondolkodtam, hogy nem volt kedvem szendvicset kenegetni, inkább rendeltem vacsit az Ernestóból. Rántott sertésborda sajtos pizzatésztában. Igen fincsi volt.:)

---

Csütörtök reggel majd' másfél liter vizet megittam a reggeli kávéhoz. Sőt még a kisboltban a melóba vezető útra is vettem egyet, ami el is fogyott, mire beértem...:)

Megígérték a telefonszervizben, hogy hívnak csütörtökön, ha kész a telefonom, de nem hívtak. Így maradtam hatig. Aztán bementem a lányokkal a vidékibe. Aztán hazajöttem. Ezúttal nem ittam levezető sört. Rakétát sem.:D

*

"Lehet-e barátság férfi és nő között, és ha igen, miért nem?"-teszi fel a kérdést Karinthy Frigyes.

És a férfi-nő-barátság kérdéskörét boncolgatta a hvg.hu is. (a teljes cikk itt olvasható)

Szerintem létezik, több példa is van rá az életemben. Mondjuk nemrégiben azt mondta nekem valaki, hogy velem ennyi lány főképp sajnálatból barátkozik. 

Nem tudom. Nyilván valaki akár tudat alatt is másképpen viszonyul egy fogyatékos sráchoz, mint egy éphez. De ez azért nem úgyműködik, hogy "gyere barátkozzunk mert sánta vagy...", hanem azért a személyiségünket is beleadjuk ezekbe a kapcsolatokba.:) Na ezt most jól megmondtam.:)

Figyelj, zseniális átkötés következik!;)

*

A történet a Debrecen-ETO meccs szünetében egy fénykép lájolásával kezdődött. Aztán Tibi atya közbenjárásával megismerkedtünk. Elkezdtünk online beszélgetni, és valamivel később megtörtént a "személyes kapcsolatfelvétel" is. 

És örülök, hogy ez megtörtént. Több olyan dolgot megéltem már vele/általa, amit eddig még soha. És csak remélni tudom, hogy én is hozzá tudok adni valami pluszt az ő életéhez. 

Ezt most leírtam. Fogalmam sincs, hogy ő olvassa-e a blogomat, mindenesetre ezt már elmondtam neki. 

Nem, nem keresünk Coelho-idézetet a meghívóra, a családi állapotom sem fog megváltozni. Egyszerűen jó, hogy része lett az életemnek, és ezt többen is észrevettétek.:)

És megint átkötök!;)

*

 Épp vele irkáltam facebookon, amikor észrevettem, hogy kaptam emailben egy fogyatékosos-pszichológiás kérdőívet.

Hm... Mennyire voltam depressziós, rosszkedvű, életunt, magányos az elmúlt négy hétben? Hányszor aggódtam munkám, egészségi állapotom, magánéletem miatt az elmúlt négy hétben? 

Hm... A kérdőívet kb. az egyharmadánál meguntam, és kiléptem. Mivel ismerős ismerőse kérte a kitöltést, valószínűleg neki fogom durálni magam. 

De ha egy sérültekkel foglalkozó SZAKember így áll hozzá a kérdéshez, akkor már nem is csodálkozom annyira az ismerősöm felé érkezett "Miről beszélgetsz egy nyomorékkal?" kérdésen. 

Hm... Szeretnék egyszer egy Hányszor mentél el sörözni a barátaiddal? Hány formástestű kiscicát táncoltattál meg mostanában? Melyik a kedvenc bénavicced? Van-e olyan lány, akinek a szövegétől visítva fekszel az asztal alatt? Mi a kedvenc személyes sztorid, amit fogyatékosságodnak köszönhetsz? vagy hasonló kérdéseket tartalmazó kérdőívet kitölteni. 

Mert ezt a mostanit olvasva tényleg kis híján elkezdtem kötelet fonni. 

Jaj: mókás volt a családra vonatkozó rész. Megbeszélheted-e gondjaidat családoddal? Kérhetsz-e tőlük tanácsot? Stb. 

Amennyiben a tesóm és a sógornőm a családom, akkor igen. 

Mindenhová max. pontot adtam.:)

Este Brazília-Horvátország VB-nyitómeccs. Kb. a 3. percben elaludtam. Az 1990-es Argentína-Kamerun-ra jobban emlékszem.:)

---

Pénteken fater kórházban volt kontrollon. Minden rendben. Jelenleg. 

Felhívtak a szervizből, hogy a telefont nem sikerült kitisztítani, majd menjek be fizetni, meg vigyem el a működőképtelen telefonomat. 

Azt hittem, mérgesebb leszek, dehát több is veszett Mohácsnál. 

Meló után lepakoltam a ruhaszárítót, meg mostam. 

És a ruhapakolászás közben az egyik szekrény mélyén  megtaláltam a számlát és a jótállási jegyet!:)

*

Még délelőtt megtudtam, hogy 88 éves korában meghalt Grosics Gyula, az Aranycsapat kapusa. Hosszú, eseménydús élete volt, most már az égi csapat kapuját fogja őrizni. 

Nyugodj Békében, Fekete Párduc!

---

Ja, a foci VB-n: Spanyolország-Hollandia 1-5. 

A végén felértékelődik a hollandok elleni nyócegyünk...XD

Egész jó meccsek vannak eddig a világbajnokságon. 

A riporterek viszont... Menczer Tamás unott, semmi lelkesedés a hangjában, Mezei Dániel unott, monoton, és még "buta" is, hihetetlen blődségeket mond. Egyedül Gundi dicsérhető. Szerintem. Most viszont kézilabdát nézek, nem focit.:)

---

Tegnap reggel elmentünk tesómmal a Samsung-szervizbe. Leadtam a papírokat, megy a telefon Pestre, remélhetőleg egy héten belül elkészül. 

Aztán piac. Vettünk ezt-azt. Egyebek mellett egy táskát, amivel kiváltom az övtáskát, mert az ciki.:D

Viszont nem tudom felvenni, 5-10 percbe telik, mire normálisan belebújok...:D

Aztán elmentünk élményfürdeni. Örömmel konstatáltam, hogy győri lakcímkártyára 50% kedvezményt adnak.:)

Ezúttal pucér nőt nem láttam...:( :D

Láttam viszont kb. 120 kilós kisebbségi leányzót félig lecsúszott bikinialsóban lépcsőn felfelé hátulról premier plánban..:O 

És nem tudtam kikerülni, mert folyamatos volt a szembeforgalom...:( :D

Tesómmal kiáztattuk magunkat, megbeszéltük az élet nagy dolgait, majd a Belváros felé vettük az irányt. 

Könyvszalon. Vettem egy könyvet. A szürke 50 árnyalat második részét. 

Jaj, nem ám!:D Futballforradalmak. A sportág fejlődésének, a taktika alakulásának története a kezdetektől napjainkig. 

Aztán csatlakozott sógornőm és Dóri barátnéja is, és elmentünk kajálni a Patióba. 

Otthon hajnyírás, foci VB. 

Majd Belváros, nyárnyitó, Neoton-koncert. 

Jó volt, sokkal jobb, mint a tavalyi Omega. És még Esztikével is összefutottam.:)

Az Iparosnál ittunk egy sört. Egy Nemzeti Dohányboltnál még egyet. 

Hm... Tök durva, hogy a sörök-üditők mennyire olcsók egy ilyen trafikban!:O :)

Aztán hazajöttünk.

Megnéztem az olasz-angolt, közben kajáltam: szalonna-sajt-hagyma-retek. Sört már nem ittam. Meg akartam várni a hajnali 3-kor kezdődő Elefántcsontpart-Japán meccset is, de sajna kidőltem. 

---

Ma olyan 8 körül felébredtem. Elmentem Sportért. Az új táskámban. Két újság elfér benne.:)

Pihentem-olvastam, mosogattam, lasagnét sütöttem. 

Majdnem találkoztam Dóri exkolleginával, aki a közelben járt, de aztán halasztottuk a talit. 

Aludtam helyette. 

Most magyar-szlovén kézi, meg Svájc-Ecuador foci. 

Meg majd aludni is kéne, mert igen álmos vagyok. 

---

Jövő hét? 

Meló, telefonvárás, esküvő, VB. 

Meg még ami jön!

Majd mesélek!

Jók legyetek!

Puszik, pacsik, éljenek a csajok!;)

Nem állok jót magamért

A hétfő este a lehetőségek szerint kerek egész, már-már tökéletes volt. Volt kádban döglés, sütöttem bundás kenyeret... 

És mivel a kádban kiolvastam a Nemzeti Sportot, este volt időm jó sokat elolvasni a Szürke ötven árnyalatából. 

Hát őőő, formálódik a történet. A főszereplő hölgy immáron nem szűz. 

Amit nem tudok szó nélkül hagyni a könyv kapcsán -szerintem már említettem-, a fordítás gyatra minősége. Jó, oké, nyelvtanár vagyok, és imádok fordítani, és ezek szerint nem tudok kibújni a bőrömből. 

De itt-ott már-már tényleg vállalhatatlan a szöveg magyartalansága. 

Most az ilyenekről, hogy a teáskanna teáskanál, a hónalj az felkar, az álló -khm...- pénisz pedig erekció, ne is beszéljünk!:)

Nem véletlen, hogy egy, a témára szakosodott blog hatrészes sorozatot közölt az első rész egynegyedében (!!!) található bakikról! Ajánlom a hozzám hasonló szakbarbárok figyelmébe!:)

Egyébként baromira nem vagyok biztos benne, hogy végig tudom olvasni a könyvet. Az jutott eszembe, hogy "kisfiú" vagyok hozzá. Ez majdnem olyan, mint amikor egy lányismerősöm mesélt anno régesrégen gésagolyós élményeiről, és én kértem, hogy fejezze be, mert belepirulok...:$ :D

Ja, és jót mosolyogtam magamban, amikor a "szado-mazo játékszabályok" olvasgatása közben egy leányzóval facén napi élménybeszámolót tartottunk egymásnak. Volt kontraszt a két olvasmány között.:)

---

Tegnap egyik pillanatról a másikra kimúlt a telefonom. Nem lehetett tölteni. 

Meló után el is indultam a Samsung-márkaszervizbe. Mondta a csaj, hogy valószínűleg a töltő-csatlakozót kell cserélni, és garanciálisan javítják. Igen ám, de belém hasított a felismerés, hogy fogalmam sincs, hogy hová raktam a papírokat. 

Bementem az Árkád Vodafone-üzletébe. 

Felvilágosítottak, hogy ha nincs meg a jótállás, így jártam, fizetnem kell. Nem győzöm hangsúlyozni: teljesen jogos, én voltam a balfék, ilyen papírokat illenék atombiztos helyre tenni, ahol meg is találom őket. 

Hazajöttem. Kaptam a vidanettől egy levelet, hogy a következő számlámból jóváírnak több ezer forintot, egy tavaly nyári későn elvégzett javítás miatt. Én ilyenre nem emlékszem. De tavalyelőtt előfordult.:)

Elkezdtem keresni a számlát meg a jótállási jegyet. 

Nem találtam. Tesómét meg apámét igen. 

Kimentem a konyhába pihenésképpen kávét főzni. Nem indult a gép. Majdnem elsírtam magam. Aztán kiderült, hogy áramszünet van. Az sem túl gyakori errefelé...

Kicsit még kerestem a papírt. 

Az előszoba-szekrényről majdnem a járólapra ejtettem egy üveg parfümöt, csak buffoni reflexeimnek köszönhetően kerültem el a balesetet. 

Idővel persze feladtam a keresést, izzítottam a régi telefont, és átmentem a szomszédba, hogy egy-két appot wifi segítségével tegyek fel a telefonra. 

Aztán vacsi, fürdés, olvasás, tévé, alvás. 

Volt egy tök érdekes dokumentumműsor a recski munkatáborrról. Komoly(abb) énem ismét kibontakozott.:)

---

Ma reggel sikerült kis híján odacsuknom az ujjamat kollégám autójának csomagtartójához. Hülye voltam, visszanyúltam. Lett egy kis bibi, de túlélhető. 

*

Furcsa, ha valakivel még csak egyszer-kétszer beszélgettél személyesen, és mégis olyan érzésed van, mintha évek óta ismernétek egymást. És pont.:)

---

 Pista kollégám életet lehelt a telefonba: sikerült feltölteni. Mindig sikerült feltölteni- ha előtte kivetem és visszaraktam az aksit. Gyorsan vissza is pakoltam az akkumulátort és a kártyákat az újabbik telefonba. 

"Úgy döntöttünk", hogy nem kell új csatlakozó, a szoftverfrissítés elég lesz.

*

Új érzések, új hangulatok. Nem először írom le ezt a szófordulatot. És nem is utoljára. Éreztél már úgy, mintha...? 

Igen, éreztél. Csak nem gondolkodsz ilyen "hülyeségeken". És nem írod le, mert nem írsz blogot...:)

---

Meló után újfent telefon-ügyíntézésre indultam. 

A Samsung-szervizben közöltem, hogy szoftverfrissítést szeretnék, a csatlakozót talán nem kell cserélni. 

Közölték, hogy  garilevelet talán utólag is be tudom szerezni a Vodánál. 

Beballagtam az Árkádba. Próbálta a csajszi, de nem tudta. 

Két-három napon belül be tudná szerezni, de kellene hozzá a szerződésszám. 

Az nincs meg. A telefon vásárlásakor kötöttem új szerződést, minden zusammen nincs meg. 

Vissza a Samsunghoz. 

A srác rendes volt, ígérte, hogy megszerzi nekem a jótállási jegyet, be is megy érte. Aztán elküldi a telefont Pestre. Szoftverfrissítés oder csatlakozócsere. 

Kitölti a papírokat, majd közli, hogy azért ez necces, mert lehet, hogy beázott a telefon, és akkor visszaküldik, hogy beázott, és nem garanciális.

Megkérdeztem tőle, hogy esélyesnek tartja-e, hogy beázott a telefon. A válasz: igen. 

Megkérdeztem tőle, hogy meg tudja-e csinálni. A válasz: igen. 

Megkérdeztem tőle, meglesz-e még ma. A válasz: igen. 

Leültem várni. 

Jött a srác, hogy a telefon nem lesz meg ma, és nem is biztos, hogy segít rajta a kipucolás, de mindenképpen ki kell fizetnem. 

Elmeséltem neki, régebbi telefonomat egy tál székelykáposztától tisztítottam meg, szóval no para, bizakodom!

Holnap az ígéret szerint hívni fog. 

Ne értsetek félre, ez nem panaszkodás, a lehetőségekhez képest mindenki segítőkész volt, és én voltam balfék, hogy nincs meg az a kib. papír. De az a töketlenkedés elég zavaró volt. 

Aztán hazajöttem. 

Azt hiszem, rendelek valami vacsi-féleséget. Mert megérdemlem.:)

---

Holnap szuggerálom, hogy sikerüljön megszerelni a telefont. Ha nem, nem történt tragédia, mondom, az utóbbi időben volt módom átértékelni a probléma fogalmát.

Kezdődik a foci VB!

Mindenképpen meglesem a nyitómeccset, ha nem alszom el!:)

Pénteken jönnek tesómék, a hétvége meg még sokesélyes. 

Majd mesélek úgy is!

---

Jaj de hiányzol, Pappa! Nem mintha naponta találkoztunk volna, azért na... ♥

Tényleg vigyázzatok magatokra!:)

---

Még a végén grafomániás leszek... :O :)

De mára ennyi, jók legyetek!

Puszik, pacsik, éljenek a csajok!:)

Apám és az elemek

Tegnap ugye elköszöntem Gergőtől, befejeztem a blogbejegyzést, és kiültem a konyhába. Vacsi és Forma-1. 

-jaj: egyik ismerős lány olyan vagány-cukker képet tett fel magáról facebookra, rögtön elkapott a Balatoni láz...:)-

Egyébként gondoltam rá, hogy már vasárnap délután kimegyek Écsre, aztán ott nézem a Forma-1-et. Végül nem így döntöttem. 

Futam közben váratlanul kaptam egy üzenetet. Megkérdezte valaki, hogy van-e valami normális kocsma a közelben. Mert az alattam lévő késdobáló az nem az.:)

Vendéglátóipari egységek tekintetében sem tartom magam sznobnak, így megemlítettem a két helyet, ahová meccsek előtt és után be szoktunk térni. 

Nem elit helyek, de szódával elmennek. Vagy sörrel. 

A lány erre közölte, hogy nem jó, mert egyedül menne. 

Hm... Az azért nem teljesen jó, ha egy lány egyedül vág neki az éjszakának, rosszat sejtettem. 

Felhívtam magamhoz. Jött. Látott és győzött. 

Na jó, azt azért nem...:)

Tök aranyos volt, látta, hogy a Forma-1 a finiséhez ért, addig csak suttogva beszélt. Közben Massa és Perez ütköztek, akkor megeresztettem egy öblös káromkodást. Ilyenre szerintem Forma-1 alatt évek óta nem volt példa....:)

Ricciardo nyert, jó kis verseny volt, szóval nem panaszkodhatok.

A futam végeztével aztán beszélgetni kezdtünk. Megittunk egy-egy sört, rakétával öblítettük le.XD Nem eggyel...:D

Szeretem az ilyen spontán dolgokat, és tök jól esett, hogy megosztotta velem a problémáját, talán még a figyelmét is sikerült egy kicsit elterelni...

Aztán megnéztem a Forma-1 ismétlését -jah, volt miért....:)-, és nyugovóra tértem.:)

---

Hm... Az éttermi lányt nem tudom kiverni a fejemből... Annyira jó fej volt... Le is írnám, hogy miért, de gyerekesnek tartanátok. Úgyhogy nem írom le!:)

---

Reggel lepakoltam a ruhaszárítót, selejteztem a hátizsákomban lévő felesleges cuccokat -öngyújtót vagy húszat dobtam ki...:)-, aztán elindultam a vidékibe. Rövidgatyában.:)

Majd egy órát "csöveztem" a vidékiben, élveztem a jó időt, olvasgattam, meg Győr Pluszt hallgattam.:)

Aztán kimentem Écsre. 

Odaadtam apunak a fitnesz-szalagot, meg az elemeket. 

Egy elemet kért, hatot vittem-négy áráért, sonderangebot. 

Kettőt lepasszolt nekem. 

Kerestem ollót, hogy levágjam a két elemet. Mondta, hogy ott van az orrom előtt. Nem láttam. Ismét elmondta, hogy ott van az orrom előtt. 

Még mindig nem láttam. "Hát nem igaz, hogy ennyire vak vagy..."

Ehh... az "ott van a kosárban a mikró tetején"-mondatot komplikáltabb lett volna megfogalmazni. 

Majd elemcsere következett. Egy órában, ami a padlásfeljáró létra oldalán lóg. 

Elkezdett felmászni a létrán, hogy levegye az órát.

Én nyújtóztam egyet, és kicseréltem az elemet. "De le kell venned, mert beállítani nem tudod!"-rivallt rám erre. 

Beállítottam. 

"Jól van!" 

Ami az maga módján kb. annyit jelent, hogy "Köszönöm, fiam, nem gondoltam, hogy ezt így is meg lehet oldani."

Túlérzékeny vagyok, na...:/ :D

Ja: apám mától segédeszköz nélkül közlekedik. Tegnap még kerettel ment, jövő héttől kertészkedni akar, bár egyelőre talán lebeszélte magát.

Tiltakoztam. "Jaj Gábor, tudom én, mit csin..."- a mondatot nem fejezte be, tán eszébe jutott a felelőtlensége okán bekövetkezett két kórházi tiszteletkör. 

Megígérte, hogy megpróbál odafigyelni. 

Kíváncsian várom.

Aztán ebéd, majd kivonult a garázsba olvasni. 

Én meg bevonultam a hűs szobába Kisalföld-olvasásra, átpörgettem vagy két hétnyit. 

Aztán elindultam a fél 4-es buszra. Fél 3-kor.XD

Nem szeretek otthon lenni. Egyedül nagyon nem megy. 

A kórháznál szálltam le, és szerencsére rögtön jött a 14-es, így kb. 40 perc alatt hazaértem. 

Ittam egy kávét, beszéltem még egyet Zsófival a nagy utazás előtt, most pedig pötyögök. 

Ja, meg mostam egy adagot, a gépet is ki kell még pakolni. 

Aztán kád, olvasás!:)

Holnap meló. Jaj, valami volt holnapra, de nem tudom, hogy mi...:/ :)

Aztán német, könyvbemutató, hétvégén élményfürdő, meg valahogy az öltönyömet is be kéne cincálni Écsről, mert hát ugye esküvőre vagyok hivatalos. Kettőre.:)

Mára ennyi.

Jók legyetek!

Puszik, pacsik, éljenek  a csajok!;)

Kanada Drei

Hétfőn a blogbejegyzés megírása után pihengettem, pakolásztam, meg újra sikerült megejteni egy kádbandöglős olvasgatást. 

Vacsoráztam, aztán Kék fényt néztem, de csak a felét láttam, mert elfelejtettem, hogy előbb kezdődik...:( :)

---

Kedd. Időben beértem dolgozni. Nagyon időben, köszönet érte Pista kollégámnak!:) 

Ebédkor kapott tőlem kollegina egy mignont. Mert véletlenül kettőt vettem. Tényleg. Amúgy meg trés mignon a leányzó.:)

Este 6-ig dolgoztam, majd céges busszal a vidékibe mentem. 

Ezt a részt fedje inkább jótékony homály!;) Jó volt!:)

Hazafelé találkoztam egy kedves ismerősömmel, a világ egyik legvagányabb nagymamijával.:) Meg az egyik szomszédasszonyommal.:D

Egy-két sör mellett emésztettem meg a nap eseményeit.:)

---

Szerdán fél 3-ig akartam lenni, fél 4 lett belőle. 

Írt egy ismerős leányzó, aki mozgássérültes programra hívott, de sajna nem értem rá. 

Németórát tartottam, és úgy néz ki, a leányzó igencsak kezdi elkapni a fonalat, nagyon ügyi volt!:)

Aztán meg rántottát sütöttem. 

Este magyar-albán focimeccset néztem, botrányos fos meccset nyertünk 1-0-ra. 

Tényleg azt mondom, jó, hogy az ETO megszabult Pinyőtől, de szövetségi kapitányi kinevezése talán túl nagy ár volt a nagy cél érdekében. 

Nyombélfekély ide vagy oda....:/

Kolleginával beszélgetve, üzenetírás közben aludtam be, dőltem ki, és fejeztem be a napot...:D

Az M3 csatornán leadták a '80-as években Győrben játszott magyar-török focimeccset, sajnos kezdéskor már aludtam...:( :)

---

Csütörtök. Ez a nap munka szempontjából maga volt a pokol. Csak azért nem ugrottam ki az ablakon, mert magasan van a párkány. Megpróbáltam.:D

Nem baj, ami nem öl meg, az megerősít.:)

Ha jól emlékszem, a magyar média csütörtökön tiltakozott a reklámadó bevezetése ellen. 

Erre ma az RTL Klub nem közvetítette a magyar-szlovén kézimeccs végét. Lottósorsolás miatt! Ott rohadjanak meg!

Felírtam ide két lány nevét. Nem tudom miért. Vagyis... Szeressem őket, na!:)

Blogom egy rendszeres olvasójáról megtudtam, hogy kisbabát vár!:)

Ezúton IS sok szeretettel gratulálok neki!;)

Fél 8 körül már aludtam. Rekord. 

---

Péntek. Elérkezett a nyári szabadságterv leadásának ideje. 

Talán lesz újra Becsvölgye, meg 1-2 napra kinézek tesómékhoz, amúgy otthonülő unalmas fiatalember módjára itthon fogok hesszelni, szóval kb. mindegy, mikor megyek szabira. De tesómékkal persze egyeztetek. 

Ebéd. Új helyettes "néni" van a büfében... Felkészítettek rá, hogy nekem tetszeni fog. Hm... Zavaromban alig bírtam kinyögni, hogy zsemlét kérek. 

Ez valamennyire szerintem rá is átragadt. Mert amikor Fantát kértem, megkérdezte, hogy mennyit. Aztán jó étvágyat kívánt hozzá...:D

Meló végén még megnéztem kolleginám esküvői képeit. Nagyon szépek voltak/lettek. Mármint ők és a képek. 

Ha már ott jártam, másik kolleginával meg egyeztettünk egy-két jövő heti intéznivalót. 

Egyfolytában hétfőt mondtam, pedig ugye csak kedden kell mennünk...:)

Hazatérve mostam. Meg Pingwin-hambit rendeltem. Mondta a futár, hogy új az étlap, fasza újdonságokkal. De nem kaptam...:( :D
Este hosszú idő után néztem Barátok köztöt. Hát... Anyu nélkül már nem ugyanaz...
Azon már meg sem lepődtem, hogy szombat reggel kávé közben beugrott, hogy felhívom Anyut, hogy kell-e valami a Sparból, nem felejtett-e el valamit a hosszú hétvégére megvenni.
Már több, mint másfél éve elment...:(

---

Szombat. Nagyon korán felébredtem. Vécére menet váratlanul tüsszentenem kellett, és lefejeltem a budiajtót. És kurvára fáj még mindig...:( :D

Aztán Atival elmentünk az Árkádba, tesója értem jött. Gabesszal is egy suliba jártunk, évek óta nem láttam, örültem a viszontlátásnak, 

Tippmixeltünk, kajáltunk. Meg vettem ajándékot Gegének. Hehe, pasinak sokkal könnyebb ajándékot venni...:)

A virágosnál csomagoltattam be a könyvet, kb. fél órát vett igénybe, a srác nagyon alapos munkát végzett, Atival majdnem befontuk a szemöldökünket...:)

Jesszus, mennyi formástestű kiscicát láttunk, és milyen kevés ruhában....:O :) Szeretjük a nyarat, úgy érzem!:)

Itthon a változatosság kedvéért telefonom töltőjének dugóját sikerült eltörnöm... F@sz kivan már a bénázásaimmal!:/ :)

Kis pihi után a Marcal Étterembe indultam, Gergő barátomék családi ebédjére voltam hivatalos. 

Útközben még a szomszéd csajszi meglátta a homlokomon a sérülést, és fújt is rá valamit. Nagyon aranyos volt, le sem tagadhatná, hogy óvónéni...:)

Az étteremben ott volt egy lány is, Gergőék rokona. 

Nagyon szimpi, kedves, helyes, jó arc. És szereti a jó vicceket!:D
Kajáltunk-dumáltunk-hazajöttünk.
Szóba került, hogy egy kolléganőm vesz nekem válltáskát. Na, 33 éves vén fejemmel nem emlékszem olyanra, hogy egy nem családtag emberke vesz nekem valamilyen használati tárgyat.
Végül abban maradtunk, hogy ne vegyen. Nem az a baj, hogy nem bízom az ízlésében -hát végülis szóba áll velem, na...:)-, hanem ki kell próbálnom, hogy az én járásommal tudom-e használni.
Ez majdnem olyan, mint az esernyő: azt sem tudom használni, mert kisántikálok alóla, meg egy kezemet még le is foglal, ha esetleg elesni készülnék... :/ :D
Még egy kis pihi, még egy átöltözés.
Aztán Atiékhoz mentünk, egy kis Smuki előtti bemelegítésre. Még sosem ittam Jägerhez kólát.:D
Amerikai-német együttműködés a D-nap apropóján.:D
Megismertem egy srácot, akit hírből-sztorikból különböző szálakon lassan 10 éve ismerek. Jó arc. Pedig Real Madrid-drukker...:D
Atiéktól elsétáltunk a Smukiba.
Ott jeleztük, hogy Gege nevére van foglalásunk.
Megkérdezték, hogy nem az enyémre?:) Hát igen, a törzshely az törzshely..:)
Volt ott minden: szúnyoginvázió, sör, darts, bohóckodás, cigiszünetek, fotózkodás...
Nagyon jól elvoltunk.
Gergő szülinapját ünnepeltük, meg búcsúbuli is volt, ugyanis barátnőjével 3 hónapra Kanadába utaznak.
És Harcsi nagyon fog hiányozni. Jó, persze Zsófi is, de... Gegével csomót beszélgetünk-hülyéskedünk, és ez most 3 hónapra kimarad...:(
Legyetek jók, vigyázzatok magatokra, meg egymásra!
Jaj, és tök sokat beszélgettünk, vagyis meséltem a srácoknak mozgássérült-ép témában.
Nagyon okos dolgok kerültek ám szóba, szerintem tényleg könyvet lehetne írni belőle!:)
Ja: a minap megint elnézést kértem egy lánytól, hogy levelemmel zavarom. Nem értette. Nem értheti, hogy én onnan indultam, hogy "miről lehet beszélgetni egy nyomorékkal?"
Ja, és 3-0-ra nyertünk Kazahsztán ellen. Fociban. Nem néztem a meccset.
Ahogy fentebb írtam, nem Pinyő meccselt, mert nyombélfekéllyel kórházba került.
Sürgős kapitányváltásra van szükség.
Két kérés: ne Horváth Feri legyen az utód, és Pinyő semmilyen formában ne kerüljön vissza Győrbe.
Amúgy pedig jobbulást neki!
Egy apámmal egyidős, azaz 72 éves taxisofőr néni (!) hozott haza, nagyon jó arc volt. A telefonszámát is megadta...:)
Nem sokkal hajnali 2, és egy levezető sör után nyugovóra tértem.
---
Ma viszonylag időben felébredtem.
Fejfájás nem nagyon volt, csak a púpot érzem...:( :)
Pihengettem, virslit főztem, délután 3 órát aludtam.
Otthonülő unalmas fiatalember módjára ma, az év eddigi talán legmelegebb napján nem voltam sehol...:)
Talán jobb is így, már így is "szerelmes vagyok minden nőbe"...:D
Most blogolok, hamarosan átjön Gergő még egyszer, aztán fürcsi, vacsi, Forma-1csi.:D
---
Szerk.: közben volt nálam Gege, hazavitte a nálam parkoltatott ajándékait, meg hozott Sportot...:) Ittunk lidl-s Canada Dry-t...:)
Három hónapig nem fogom látni... Hiányzik. Már most tényleg.
--- 
Holnap kimegyek faterhoz.
Jövő héten melóhegyek, német, indul a foci VB, és Gergő anyukájának a könyvbemutatójára is hivatalos vagyok.:)
Meg egy fordításnak is neki kéne állni végre, pofátlanul régóta van nálam.
Na de mára tényleg ennyi.
Jók legyetek!

Puszik, pacsik, éljenek a csajok!:) 

Jó mulatság, férfimunka, ezüstérem

Na, szóval szombat délután! Igen, fürödtem. Igen, sütöttem pizzát is. Aztán kisebb háztartási balesetet szenvedtem: kaja után vittem ki a tálcát a konyhába, ami elakadt az ajtófélfában. Így aztán sikerült hasba szúrnom magam a tálca élével... Néha ledöbbenek, mikre nem vagyok képes...:D

Bibi is van, meg fáj is, szóval komoly!

Aztán Veszprém-Kielt néztem, sajna elvesztették a srácok a BL-elődöntőt, bár a bírók megfújták rendesen a németeknek a hazai pályát. 

Majd megérkezett kollégám, kicserélte a biztosítékot, azóta tökéletesen működik a bojler. Pff.... Majdnem bajnert írtam..:D

Harcsi barátom unokatesója ezután bedobott minket a városba. Útba esett a Vendelin, így aztán útban a városháza felé tartottunk egy boxkiállást: kóláztunk...:( :D

Innen már a buszmegálló volt az uticél, Ádi is csatlakozott hozzánk, így hármasban indultunk Gyirmótra, a bajnokság zárófordulójában megrendezett Győri ETO FC-Mezőkövesd Zsóry NB1-es labdarúgó mérkőzésre. Jaj, ez most nagyon hivatalos lett!:)

A 22-es buszon igen nagy volt a hangulat, repkedtek a különféle verbális sziporkák!

Gyirmótra érve persze azonnal egy kocsmába mentünk, bár a portás meglepetésünkre eléggé meg volt lepve, amikor meglátott minket. Egyébként ott halárusítás is zajlott. Ami ha úgy vesszük, HALADÁS...Pff...XD

A kocsmából aztán már a stadion felé indultunk. Vagyis sporttelep. Kis ékszerdoboz. Dobozka. 

No... A kapu mögött foglaltunk helyet. 

És én sör nélkül indítottam az első félidőt...:( 

A kocsmában kezemre kifolyt sörtől ragadtak az ujjaim, meg szomja is voltam, így bőszen vigyáztam Gege barátom sörére.:)

Aztán a 25. perc tájékán elindultam utánpótlásért... Hehe... Addig két gólt szerzett az ETO... 

A fennmaradó három gólt a második félidőben, a távolabbi kapuba lőtte csapatunk, ameddig el sem láttam, így elmondható, hogy egy gólt sem láttam...:( :D

Hatalmas volt a hangulat, igen nagyot szurkoltunk, a hangom még mindig nem jött rendbe teljesen. 

A bajnoki cím ugyebár nem lett meg, pedig a Debrecen otthon kikapott a Honvédtól. Ja, a kispestiek győzelme kilencszeres pénzt fizetett a tippmixen...:D Persze a Lokira fogadtam...:(

A lefújás után hosszasan éltettük a csapatot, és Horváth Ferenc vezetőedzőt. 

Aki ki jött közénk, lepacsizott velünk. De nem ám olyan tenyérsimizős heringpacsit adott, jól belecsapott a tenyerembe!:)

Aztán még kis ugrabugra, örömködés... És észrevettem, hogy kiesett a zsebemből a telefonom!

De akkor már egy srác tartotta a magasba, a gazdáját keresve!

Szarszemét futballhuligánok...:/ :)

Elindultunk a buszmegállóhoz. Ahol szombat este nem áll meg busz...:/ :D

Így odamentünk két sráchoz a parkolóban, és megkérdeztük tőlük, hogy bevinnének-e minket a városba. 

Bevittek. A vidékibe. 

Vettem cigit, aztán taxival elmentünk a Smukiba. 

---

A Smukiba több cimbi is odaért, sőt, egy kolléganőm párjával is megismerkedtünk. 

Befutott Ati is. Egy pillanatra megfagyott a levegő, amikor a srác közölte, hogy mekkora kár a Pécs elleni hazai zakóért. 

Ugyanis az este folyamán többször leszögeztem, hogy aki ezt szóba hozzá, pofon vágom. Mert szerintem nem azon múlott. Sokkal inkább azon, hogy első győzelmünket a hatodik fordulóban szereztük meg. 

A pofonosztás természetesen elmaradt, a sör viszont folyt patakokban, jól éreztük magunkat. 

Volt egy ismeretlen srác, aki kidolgozta a Debrecen elleni reváns mikéntjét. El kell menni a civisvárosba, pofán kell b@szni mindenkit, és összesz@rni a stadiont. 

Hm... Szinte majdnem megfontolandó...:D

Megkérdeztem a srácot, hogy szereti-e a külföldi focit. A kérdés hallatán elkezdte kigombolni az ingét. Ati barátommal- aki hatalmas Juve-drukker- egymásra néztünk, és igen: Juventus-címer volt a rátetoválva!:D

A kedvenc játékost firtatva pedig a hátát is megmutatta, ott Alessandro Del Piero monogramja díszeleg. Beszarás!:D

Khm... Azon gondolkodtam, ezek után simán megérne egy próbát, hogy odamennék valamelyik leányzóhoz, és megkérdezném tőle, van-e kedvenc külföldi csapata. Hátha nekiállna vetkőzni....:D

Szóval jó kis este volt, elvoltunk. 

És nagyon örülök, hogy szeretem az ETO-t, és a magyar focit!:) 

Bivalybasznádon a helyi búfelejtőben örömködni a Manchester City Everton felett aratott győzelmének nem ekkora flash!

Úgyhogy: "Support your local football team!";)

Hajnali 2 táján értem haza, egy levezető sör után még megettem négy sonkás-sajtos szendvicset, prevenciós jelleggel!:)

---

Vasárnap. Apám telefonja fél 10-kor ébresztett. Nem volt hangom, fájt a hasam, a fejem, egy esés folyományaként a bokám, és- brokkoli-íz volt a számban!:O :D

Algoflex, kávé, ásványvíz, hidegzuhany, és viszonylag hamar jól lettem. Vagyis jobban!:)

Délután Gegével és Atival elmentünk az Árkádba. 

Gondoskodtam Algoflex-utánpótlásról, feladtam tesóm tippmixét, aztán a Hervisbe mentünk. 

Apámnak néztünk gumikötelet. 

Aztán vettem egy fitnesz-szalagot. Magamnak...:)

A pingpongütőknél meg összefutottam főnökömmel és kiccsaládjával!:O :)

Kollegina kérésére körülnéztem női sportcipő-fronton, hát, igazából semmi használhatót nem találtam. Vizicipőre meg nincs szüksége...:( :D

Majd egy eddig ismeretlen kávézóban kötöttünk ki, csak azért, mert lehetett nézni a Veszprém-Barcát. 

A katalánok nyerték a bronzmeccset, pedig Messi nem szerzett gólt....:( :)

A kávézó nem tetszett, elég sznob(nak látszó) emberkéket láttam. 

Nem bántam, hogy kilógok a társaságból. Vagy kilógtunk. Vagy mi a szösz!:)

Viszonylag későn indultunk haza.

A buszon olyan tevepatát láttam, hogy az már inkább punci volt...:O :D Bocs, ezt le kellett írnom...:)

Hazaérve neteztem, fürödtem, tévéztem. 

És megettem a Gergő anyukájától kapott vacsit. 

A blogbejegyzés, meg a sütisütés elmaradt. 

Elég időben nyugovóra tértem, volt mit kipihenni.:)

---

Reggel 4 körül felkeltem, vécére kellett mennem. Aztán visszafeküdtem, és aludtam majdnem fél 6-ig. 

Hét körül sikerült is elindulnom dolgozni. 

Annyian voltak a 14-esen, hogy a jövőben ezt az opciót igyekszem elkerülni!:)

De legalább nagyon pöpec zenéket pakoltam az mp3-lejátszómra!

Hajnalban...:/ :)

Jól telt a nap. Sok volt a tennivaló, és amúgy is.:)

Fél 4-kor jöttem haza. 

Ejtőztem, most blogolok.:)

Most majd fürdés, vacsi, mosogatás, olvasás, és Kék fény...

Elég sok minden van tervben a hétre, remélem minden jó lesz.:)

---

Most tulajdonképpen jól vagyok...:)

---

ACHTUNG! Nincs alcíme a blogomnak!:(

Vagyis már nem aktuális... Az meg csak nem lehet, hogy "GosziBlog-Rosszabb gólkülönbség"....:/ :D

Van-e valami frappáns ötlet? Ne kíméljetek!:)

Ami ötletem van, azt könyvcímnek tartogatom. Csak szerényen!;)

---

Mára viszont ennyi voltam!:)

Jók legyetek, vigyázzatok magatokra!

Puszik, éljenek a csajok!;) 

Apa csak egy van

Kedden a blogbejegyzés megírása után már semmi extra nem történt-ha jól emlékszem. 

Feljegyzésem szerint sört bontottam, facén lógtam, és ennyi...:)

---

Szerda. Immáron minden nap beszélek apámmal telefonon. Az utóbbi időben történtek után ez valamilyen szinten természetes. 

Drága édesapám újabb problémát vetett fel. Tornázni szeretne, és ehhez keres egy általa kb. 40 évvel ezelőtt vásárolt gumikötelet. 

Hm... Az egy dolog, hogy gyógytornász megkérdezése nélkül, saját szakállára akar tornázni. Az meg egy másik, hogy tesómon és rajtamkeresi a gumikötelet, mert mi használtuk annak idején. 

Ez így igaz: kb. tíz-tizenöt évvel ezelőtt. 

És rögtön ki is van adva az új projekt: vegyek egy gumikötelet. "A Baross úton van egy sportbolt." Idézőjel bezárva...:D

Más. Van egy magyar rap-, vagy hiphop, vagy a fene tudja pontosan milyen stílusú zene. Jót szoktam mosolyogni azon a során, hogy "az apám a példaképem."

Aztán a héten valahogy rádöbbentem, hogy igenis az: ellenpéldakép. 

Tökéletesen megmutatta, megmutatja azt, hogyan NE viselkedjek jövendőbeli párommal, esetleg gyermekeimmel, hogyan NE viszonyuljak az élethez. 

 És bár az "ellen" előtag is szerepel a szóban, semmiféle gyűlöletet, vagy haragot, nem érzek. Inkább elszomorít, hogy ilyen, és sajnálom, hogy így alakult...

Negyed 4-ig voltam melóban, egy kolléganőm hozott haza. 

Németórát tartottam, másfél órát. Mindketten kellemesen elfáradtunk.:)

Este fürdéskor ismét szembesültem vele, hogy kiment a biztosíték, így fel kellett másznom visszanyomni. 

"Kedves" szomszédasszonyom is fárasztotta az agyamat. Hangosan szidta a büdös bagósokat az ablakom alatt, merthogy telefüstölik a lépcsőházat. 

Az nem volt neki gyanús, hogy egy robogó "parkolt" a lépcsőházban, és az "ő" benzinszagát érezte. Ami nekem illat. Na mindegy.:)

Slukkoltam is egy kellemeset a cigarettámba...:D

Attila barátom említette, hogy egy volt osztálytársnője a cégünknél dolgozik. Telefonomon rá is kerestem facebookon, és hát az adatlapján látható hat közös ismerősünk kb. négy különböző részlegen dolgozik, így nehéz lesz ráakadni. 

Pedig puszit kell átadnom...:D

Ja, és elkezdtem olvasni az "A szürke ötven árnyalata" című könyvet. 

Nem ismerek magamon kívül pasit, aki nekilátott volna.:D

Hát nem tudom... Vannak fenntartásaim, nem vagyok tőle elájulva, de azért érdekel. 

És: egész délután nem kapcsoltam be itthon a gépet, és este olvasás közben a tévét is kikapcsoltam. Pedig nem szokásom...:)

---

Csütörtök. Már telefonom intelligens ébresztésére felkeltem. 

A reggeli kávé közben tévé és rádió helyett ezúttal könyvet olvastam.:) Vagy harminc oldalt..:D

Reggel a buszmegállóban cigit kért tőlem valaki. 

Kb. 13 éves srácnak tippeltem, megkérdeztem, hány éves. Azt mondta, 21. Meglepődésemre előkotorta a személyijét. 

Tényleg 21 éves volt. És lány..:O

Elmentem a vasútállomáson lévő dohányboltba, persze nem dolgozott a kedvenc eladócsajszim...:(

Melóba tartva egy kolléganőm felvett az utcán. 

Nagyon aranyos volt: egy villanyoszlopba kapaszkodva épp zenét váltottam mp3-lejátszómon, amikor megállt mellettem. Megkérdezte, hogy rosszul vagyok-e. 

Mostanában sok olyan dolog történt velem, amire azt mondhattam, hogy ilyet még nem éltem át. 

Na most életemben először láttam olyat, hogy valaki nem vesz észre, küldök neki egy SMS-t, és látom, ahogy mosolyog, amikor olvassa.:)

Este 6-ig dolgoztam. Keményen. Komolyan.:)

Hm... Meló végén sor került egy nagy találkozásra.:)

Mármint életemben először beszéltem személyesen egy kolléganőmmel, akivel eddig csak online csevegtünk. 

Több hét után végre odamentem. Oda mertem menni. Mert bátor fiatalember vagyok.

Ő pedig nem hazudott: tényleg nem harap.:)

A lányok feldobták a hangulatomat.

Jókedvűen jöttem haza. 

Kaja, fürdés, olvasás volt a program a nap hátralévő részére.:)

---

Péntek reggel olvastam. De ez már nem is hír.:)

Megint sikerült eltörnöm a telefonom tokját...:/ Igen: két hónap alatt a harmadikat...:/

Főnököm mondta, hogy vegyek szilikonos tokot, és arra valahogy ráeszkábálja a mágneses tok maradékát.:)

Meló után Attilával és Gergővel találkoztunk a Hollóban. 

Kávé, kóla, tippmix.:)

Két meccset is sikerült rosszul feltennem a szelvényre:  089 és 093 helyett simán beírtam a 189-et és a 193-at. 

Ezek a lányok teljesen összezavarnak...:D

Egyébként szerencsére a véletlen tippek is egész jók!:)

A plázában adtuk fel a szelvényeket, és vettem telefontokot. Nem fogjátok elhinni: szilikonos-mágneses.:D

Utána  ismét a török kajáldába mentünk vacsorázni, ezúttal kapásból két dönert kértünk Atival. Gergő nem. 

És ezúttal alig bírtuk megenni..:O :)

Most csak ketten mentünk Attilával a 14-esen, szelfi sem készült, és földönkívülit sem láttunk.:)

Hazatérve face, net volt a program. 

Könyvet most nem olvastam.:)

---

Ma pihengettem, rendezkedtem, és elmentem Lidlbe ebédért. 

A bejegyzés megírása után kipakolom a mosógépet, fürdök, és pizzát sütök. 

Utána szurkolok a Veszprémnek a BL-elődöntőben.:)

Aztán jön egy kollégám biztosítékot cserélni. 

Este 8-kor aztán Gyirmóton ETO-Mezőkövesd focimeccs. 

Van még "néhány" nyitott kérdés: mivel megyek ki? Mit veszek fel? Hogy jutok vissza? Lesz-e még 14-es, amit elérek? 

Ezekről még lövésem sincs. 

Majd rögtönzök.:)

---

Holnap reggel, ha fel bírok kelni, elmegyek az Árkádba. Veszek gumikötelet a Hervisben. Vagyis megpróbálok.:)

Meg pingpongütőt. Mert eszembe jutott, hogy kéne!:)

Valaki nem tart velem?:)

Amúgy semmi más program nincs holnapra, vagyis remélem, a Veszprém BL-döntőt játszik!:)

Jövő héten meló, meg német, meg ez, meg az. Meg fordítani is kéne!:)

De most búcsúzom mára. 

Holnap nem kizárt, hogy egy különkiadással jelentkezem!;)

---

Hm... Ha egy évtizedek óta újságíróként dolgozó ismerősöm megosztja a blogbejegyzésemet, azt felfoghatom egyfajta elismerésként?;)

Köszönöm!:)

Hallgassatok Győr Plusz Rádiót!;) Mert az jó!:)

---

Jók legyetek! 

Jó hétvégét mindenkinek!:)

Puszik, pacsik, éljenek a csajok!:)

Happyk. Életrevalók.

Kezdjük a legfontosabbal!:D A Magyar Kupa döntője nem Gosztonyi öngóljával dőlt el, mert a Diósgyőr egyenlített. Így hosszabbítás, és büntetőpárbaj után az Újpest lett a kupagyőztes. 

Érdekesség, hogy a lilák legutóbbi kupasikere alkalmával,  a 2002-es, Haladás elleni, egyébként Győrben megrendezett fináléban az újpesti táborban szurkoltam. Most a Diósgyőr sikerének jobban örültem volna.:)

Este még befaltam egy zacskó mogyorós kukit, azaz a Császári Csemege lidl-s megfelelőjét. Mert az finom.

 ---

Tegnap igen fos idő volt. Tesóm majdnem értem jött. Először én beszéltem le az indulásról, aztán meg ő nem tudott kijárni a garázsból. 

Gergő kolléga szerencsére volt olyan rendes, és hazadobott. 

Szóval tesómmal beszélgettünk délután-este, meg döglöttünk a tévé előtt. 

Ilyen is ritkán fordul elő, de a számítógépet be sem kapcsoltam!:)

Fürdés-témában adódott egy kisebb bonyodalom: a bojler nem kapcsolt be, melegvíz nem volt. Az időzítő működött, így a biztosíték kimenését kizártam. 

Aztán Kék fényt néztem. Elég ijesztő sztorik voltak benne, de nem féltem, mert tesóm is velem volt...:D

---

Reggel alig láttam ki a fejemből, elég fáradt voltam. Egyszer csak azt hallottam, hogy "Gábor, Gábor Gábor! Te kellesz nekem!" 

Hm... Odamentem kolleginához, pár szót váltottunk, és odaadta a tesója által nekem küldött könyvet.:)

Egy pillanatra eszembe jutott, hogy haza kéne menni: tökéletes nap, a csúcson kell abbahagyni!:)

Időben hazajöttem, Pista kollégám eljött, megnézte a bojlert. A biztosíték ment ki... 

Pff... Az időzítőben van egy kicsi aku, ami áram híján tartja a frontot...:D

Utána ittunk egy kávét. Az tovább tartott.:)

Majd tesómmal elmentünk Lidlbe, picit pihengettünk, aztán elindult vissza Ausztriába. Én meg leültem blogolni. 

Később még egy sört lehet, hogy bontok.:)

A hét? 

Holnap német. 

Csütörtök-péntek "semmi", vagyis meló.:)

Hétvégén ugye ETO-meccs, kézilabda Final Four, DTM a Hungaroringen, nem lesz unalom...

Egy otthonülő unalmas fiatalembernek igazi főnyeremény...:)

---

Szombaton este 8-kor lesz az ETO-Mezőkövesd. Gyirmóton. 

Állítólag eldőlt a bajnoki cím. 

Ha a Honvéd megteszi azt a szívességet, hogy 1-0-ra veri a Debrecent, az ETO-nak csak 14-0-ra kell vernie a Mezőkövesdet. 

Ha a Kaposvárnak idegenben lőttünk ötöt, szerintem megoldható. Sőt, lehet 16 is, hogy ne legyen gyanús.:)

*viccvót*

Írt cimbi facén, hogy Kalmár Zsolt Győrből a Red Bull Salzburghoz szerződhet. 

Hm... Csekélyke német nyelvtudásomat elővéve beírtam gugliba, hogy "Kalmár im Gespräch mit Salzburg". És voilá... Az ungarischer Supertalent-ért -büszkeség!:D- 1 millió eurót ajánlott a Salzburg- a magyar Bors újság információja alapján. Na szép...:D

---

Tök más téma. 

Mozgássérültnek lenni tök érdekes dolog. Az élet így nem egy habostorta, de nem is uncsibuncsi. 

Írhatnék okosságokat a témában, de cimborámmal tervezzük egy idevágó könyv megírását, így csak csepegtetetem az információkat. 

Mostanában több ismerősömmel szóba került, hogy én vagyok az első fogyatékos/mozgássérült/sánta ismerősük, így azért néha feldobom a témát. Legalább itt a blogon.

Na, tök érdekes: bizonyos dolgok, amik mások számára furcsák, szokatlanok, nekem teljesen megszokottnak, "átlagosnak" tűnnek. 

Megint más dolgok viszont, amik mások számára tök relevánsak, hétköznapiak, nekem furcsák. 

Estél már kétségbe, ha egy lépcsőn nem tudtál kapaszkodni? Ugye nem...?

Pharrel Williams Happy című számára sokan sokféle vidámságos klipet forgattak. Azért nem mondom, hogy már-már elcsépelt lett, vagy uncsi, mert ami boldogít, vagy felvidít, nem lehet elcsépelt, nem mehet az agyadra!:)

De... Ez a videó.... A Pető intézet ovisai! Nézzétek végig! 

Sérültek, vannak gondjaik, nehézségeik, de tudnak vidámak lenni, tudnak örülni az életnek! Fantasztikus, megható... 

Régi vesszőparipám: a szülők. Fogalmuk sincs, milyen jövő vár gyermekükre. 

Tud-e majd önálló életet élni, lesz-e munkája? 

Fociedzés és balett helyett gyógytorna és gyógyúszás.

A sikerélmény más jellegű.

De ha látják a gyerekek arcán a vidámságot, boldogságot, az talán minden gondot elfeledtet!

Hm... A klipben szereplő formástestű kiscicákat ezúttal meg sem említem.:D

Na jó, de, mégis! 

Valószínűleg konduktor, azaz leegyszerűsítve fejlesztőpedagógus-hallgatók. 

Szép szakma, és én személy szerint rengeteget köszönhetek pár kollégájuknak.:)

Mégis azt szoktam mondani, hogy jó lenne, ha pár év múlva új hivatás után kellene nézniük, mert már nem születnének sérült gyerekek! 

De szép is lenne... 

A fejemben nagyon szépen összeállt ez a bekezdés, remélem, azért nem írtam sok hülyeséget. 

Nagy szerencsém, hogy a kis videó önmagáért beszél!

---

Életrevalók. Sokszor meséltem már a balesetben lebénult francia arisztokrata, és afrikai származású segítőjének történetét elmesélő zseniális filmről. 

Melynek eredeti címe Intouchables. Azaz érinthetetlenek. 

Mostanában egyre több emberkét ismertem meg, akik életrevalóságukkal megmutatják, hogy én sem vagyok érinthetetlen. 

Vagy megmutatják, ha életrevaló vagyok, ők sem érinthetetlenek? 

Vagy ha mindenki életrevaló.... 

És végül, de nem utolsó sorban megmutatják azt is, hogy nem kell a dolgokat túlagyalni!:)

Köszönet érte.

Mára ennyi is voltam. 

Jók legyetek!

Puszik, pacsik, éljenek a csajok!:)

Szerenád a piszoárnál

Múlt hét szombaton a blogbejegyzés megírása után kaját rendeltem. Meg mostam. Aztán taxival mentem Katáékhoz, hogy biztosan odaérjek este 6-ra, és Balázs barátommal nézhessem a Barcelona-Atleticót. 

Az érkezés sikeres volt, a meccs annyira nem. 1-1 lett a vége, így az Atletico lett a spanyol bajnok. Utána Kaposvár-ETO. 5-0-ra nyertünk idegenben, ami csak azért volt mókás, mert minden győri gól után innom kellett egy féldeci pálinkát Sanyi apuval.:)

Pff... A 8. percben már 2-0-ra vezettünk.:D

Jól elbohóckodtunk, hajnali 1-kor jöttem haza, itthon még levezető sörözést tartottam.:)

---

Vasárnap reggel 9-kor apám telefonja ébresztett, az érdekelte, mikor jár le az egyik banki lekötésünk. Hát, nem tudtam válaszolni a kérdésre.:)

Sportért "természetesen" nem bírtam elmenni...:)

Pizzát sütöttem, pihengettem.
Délután megnéztem a férfi kézilabda EHF Kupa döntőjét. 

Meglepetésre, és nagy-nagy örömömre a Pick Szeged hazahozta Berlinből a kupát. Úgy néz ki, idén a Final Four magyar specialitás, jó lenne, ha a Veszprém is bemutatna egy bravúrt. Nagyon szurkolok nekik.:)

Este pedig a Szerelmünk lapjai című amerikai filmet néztem meg. Romantikus mozi, nekem nagyon tetszett. 

---

Hétfőn háromig voltam. Rendezkedtem-pakolásztam, és fél 6-kor átmentem a szomszédba németezni. És beszélgettünk. Magyarul. Néha ilyen is kell. 

Hazatérve ismét sörike következett. 

Közben írt Zsófim, hogyaszongya "Gosziiii, csütörtök 7 óra?" És én leokéztam. Nem bonyolítottuk túl a dolgot.:)

Aztán meg Kék fényt néztem.:)

---

Kedd. Meló után németóra. Rendhagyó. És nem csak azért, mert a konyhában tartottuk, és szabad volt közben cigizni.:)

Utána nem felejtettem el gázórát diktálni. Nulla (!) köbméter gázt fogyasztottam.:)

A napot bundás kenyérrel zártam, kicsit sikerült megégetni a karomat, dehát ebcsont beforr, ezen a héten nem ez volt az utolsó sérülésem...:/ :D

----

Szerdán is volt német, ezúttal másfél. Ügyes volt a leányzó, meg vele is jókat elbohóckodtunk közben. 

Aztán ittam sört. 

Meg ettem frissen sült baguettet. Én sütöttem. Mármint kisütöttem. Nagyon finom volt.:)

---

Csütörtök. Kolléganőmtől kaptam egy foci VB-s nemtommit. Tényleg nem tudom a nevét...:) De az ilyen dugdosásból már kinőttem, így a főnök kisfiáé lett. Mindenesetre nagyon jól esett, hogy kolleginának eszébe jutottam.:)

Délután Zsófival találkoztunk. Az este 7-ből 6 lett, aztán 5. Az Insomniába ültünk be, nagyon jó volt beszélgetni egyet. 

És ezúttal nem borultam fel a teraszon.:)

Hazaértem a magyar-dán meccsre, 2-2 lett, de sok köszönet nem volt benne....:/ :)

Hivatalos vagyok egy esküvőre. 

Egy főiskolai ismerős leányzónak kötik be a fejét augusztusban. Hihetetlen, hogy már kilenc éve diplomáztam...:/  :)

Jó, ez így hülye átkötés, de értitek, na...:)

---

Péntek. Miután a csütörtöki bigyót megkapta főnököm kisfia, kaptam egy másikat pénteken is. 

Azt is felajánlottam másnak.:)

Hosszú idő után beszéltem egy német kolleginával, azt hittem, már nem is dolgozik a cégnél...:O :)

Viszonylag időben hazajöttem. Betettem egy mosást. 

Meg felhívott egy csaj valami befektetés témában. Nagyon profin adta a naivat, majdnem bedőltem neki.:)

Fürödtem, kajáltam, és elindultam a Smukiba. A kórházi cimborákkal sörözgettünk. 

Dezső-napot ünnepeltünk, pedig nincs is köztünk Dezső.:)

Khm... Pisilés közben szerenádozott nekem egy fiú...:D

Elkezdte énekelni, hogy "Álé-alé Győr alééé, ó-óó..." Se meccs nem volt, se ETO-sál, vagy mez nem volt rajtam. Csak szokott látni a meccseken. Ennyi elég volt...:D

Virtuálisan ott volt velem szombati szerelmem is. Jó, oké, paraszt vagyok, hogy a telefonon is csüngöttem, de azért a helyszíni beszélgetésben is bőven benne voltam.:)

Azért az tök jó, ha egy lány megjegyzi nekem, hogy egy másik lány milyen csinos volt melóban. Csak mert tudja, hogy jóban vagyunk. 

Persze az én figyelmemet sem kerülte el a csini kollegina, és ezt a tudtára is adtam....:$

Hm... Szombati szerelmem egyébként jóval fiatalabb nálam.A korát le sem merem írni, viszonyításképp legyen elég annyi, hogy Senna haláláról még anyukája hasában értesült. 

Éééés kispajtásnak szólított....:D Beszarás...:D

Hazatérve természetesen a levezető sör sem maradt el. 

Viszont elkövettem egy stratégiai hibát. Indulás előtt elfelejtettem megágyazni. Így ágyazás közben lefejeltem a falat. Kétszer....:( :D

---

A szombat reggel így nem meglepő módon éledezéssel telt. Tévéztem, olvastam, fürödtem, szundikáltam. 

Aztán Forma-1 időmérőt néztem, Monaco azért mégiscsak Monaco. 

Meg kaját rendeltem.

Aztán a Holló felé indultam, Ati barátommal találkoztam. Kávé-kóla-tippmix. Meg persze sok-sok b beszélgetés. 

A tippmixet mindketten buktuk, lottót meg nem tudtam feladni, kicsúsztunk az időből.

Vettem viszont töltőt a telefonomhoz, meg borotvahabot. 

Aztán Attiláékhoz indultunk, ott néztük a BL-döntőt. 

Régen, még az előző évezredben rengetegszer megfordultam Atiéknál, még úszóedzés után szoktunk felnézni hozzájuk. 

Anyukájával ennek megfelelően szerintem olyan 18 év után találkoztam újra. 

Tök sokat beszélgettünk, és valami rejtélyes okból kifolyólag egyfolytában tegezni akartam Erzsi nénit...:/ Nagyon gáz, elnézést érte...:)

Atit megtérítettem: rendeltünk Pingwin-hambit.:D

Meccs közben beszélgettünk az élet nagy dolgairól, meg nosztalgiáztunk is. 

Egy csepp alkoholt nem ittam az este folyamán, szerencsére kollegina ivott helyettem is.:)

A meccs. Real Madrid-Atletico Madrid 4-1. Hosszabbítás után. Agyeldobás. 

Ati vendégre tett, én hazai, így mindkét szelvény kuka. 

A Real nagy mákkal jött vissza a meccsbe, bár ha egy csapat három gólt szerez a hosszabbításban, akkor nincs miről beszélni. 

Bármennyire is rühellem a Realt... 

Amúgy ez a meccs nem hozott volna lázba, egyedül tuti nem néztem volna meg. 

Meg aztán én idén már túl vagyok egy kivetítőnél sírva örülős-telefonon örömöt megosztós BL-döntőn, az mindent vitt.:)

A kupaátadást azért megvártuk, Attila lekísért, majd éjfél után hívtam egy taxit. A zuhé előtt hazaértem. 

Hajnali 2-ig olvastam, zenét hallgattam, és gondolkodtam az élet nagy dolgain...:)

---

Ma időben felkeltem, elmentem szavazni, meg Sportért. 

Olvastam, pihengettem, takarítottam...

A Forma-1-et Rosberg nyerte. Hamilton elég nyűgös volt, azt nem nagyon tudtam mire vélni. 

Olyat meg, hogy valami belement a szemébe, és nem látott a bal szemével, még sosem hallottam...

Vettel rossz szériája miatt viszont nem szomorkodom...:D

Bajnok a Debrecen, miután nyert Felcsúton.... Jó, ez benne volt a pakliban, de azért sajnálom...

Azt viszont még mindig nem tudom, hol fogja játszani az ETO a Mezőkövesd elleni meccsét a jövő héten....:/

Az ETO történetének egyébként az lesz a 2000. NB1-es meccse.:)

Most meg Újpest-Diósgyőr Magyar Kupa-döntő megy a háttérben. Jelenleg egy Gosztonyi-öngóllal vezetnek a lilák. Akik persze nem indulhatnának nemzetközi kupában. 

Magyarfoci...:/ :)

Ma már nem megyek sehová. És sört sem fogok inni.:)

A jövő héten lesz egy s más, németórák, talik, ETO-meccs... 

Majd mesélek!

Mára viszont ennyi. 

Jók legyetek!

Puszik, pacsik, éljenek a csajok!;)

Örömpillanatok

Hétfőn este a már-már szokásos sör-cigi-mp3 szeánszot ejtettem meg a konyhában. Gőzt kiereszteni, gondolkodni tökéletes volt. És közben egy-két telefont is elintéztem. 

Mindazonáltal továbbra sincsenek alkoholproblémáim. 

Kivéve, ha nincs sör. Akkor van baj!;)

---

Kedd. Hosszú idő után először házilag készített ebédet ettem a munkahelyemen. Nem tudom eléggé megköszönni, és tényleg nagyon finom volt.:)

Volt egy fontos információ, amit meg kellett jegyeznem. Szokás szerint írtam egy "ráutaló" betűt a kezemre. 

Kolleginám erre megkérdezte, hogy "Miért nem használom az emlékeztetőt a telefonomon?". Majd azzal a lendülettel ragasztott egy sárga cetlit a telefonom tokjába....:D Kééész. 

Modern technika ide vagy oda, képtelen vagyok használni az emlékeztetőt, de ez a megoldás egyszerűen zseniális. És még nevettem is egy jót!:)

Négyig voltam melóban. Hazaérve valamennyire folytattam a szombaton elkezdett, majd félbehagyott rendrakást. 

Aztán vacsoráztam. Az ebédre eredetileg rendelt kaja került terítékre. És ezt ki is posztoltam facebookra. 

A poszt alatt olyan sokrétű és összetett dialógus alakult ki, hogy csak lestem.:)

Szóval bármilyen f@szságot is ír ki az ember az üzenőfalra, az bőven feldobható. És ez nem is volt f@szság...:)

---

Szerda. Reggeliztem. 

Már ez is hírértékkel bírna, mert sajnos nem nagyon szoktam reggelente szilárd táplálékot magamhoz venni. 

Kuglófot ettem, kakaóval. 

Van abban valami egészen fantasztikus, hogy gyermekkorom szeretett ízeit, a nagymamámtól megszokott reggelit egy kedves leányzótól kapom meg újra...:)

*

Hm... Azt szoktam mondani, hogy 33 évesen sok mindenről le vagyok maradva... 

Most azt mondom, hogy ahogy egy újszülőttnek minden vicc új, rám mások számára teljesen megszokott, már-már átlagos élmények várnak... És az csak nem baj?:)

* 

Megérkezett a kókuszos-kakaós kézkrémem.:D Állítólag  pöttyet buzis. Nem baj, éljen a tolerancia!:)

Hazaérve megint pakolás következett, majd németórát tartottam. 

Ügyes volt a lány. És lelkes. Folyt. köv. jövő héten!:)

Este három cimborával a Cornerben néztünk Európa Liga-döntőt. 

Hm... Egy sört és egy kólát ittam meg, egy mexikói melegszendvics kíséretében -ollé!-, majd annak rendje és módja szerint bealudtam a második félidőre...:D

A meccset nem nézhettük végig, mert záróra volt, így a hosszabbításról lemaradtunk. 

Búcsúzóul a sapkámmal együtt lerántottam a földre a telefonomat, és a tokja persze eltörött. 

Hm... Egy hónap, egy tok...:/ Ami kétségkívül jobb, mintha havonta kellene kijelzőt cseréltetnem a telefonomon. 

Hazatérve megnéztem a Sevilla győzelmével záruló büntetőpárbajt, majd a szokásos levezető sör következett. 

Ja nem: hullafáradt voltam, hamar lefeküdtem aludni..:)

---

Csütörtök. Írtam fel egy szót, amit megint nem tudok elolvasni...:O :)

Szerencsére érkezett egy kis külső segítség, így aztán nem széldzsekiben, hanem télikabátban mentem dolgozni. 

A fagyhaláltól lettem megmentve, kérem szépen!:)

Ez az esős-szeles idő nagyon dislike...:/

Egy osztrák kollégám észrevett a buszmegállóban, így nem kellett fagyoskodnom, és még a Conchita-jelenséget is ki tudtuk tárgyalni...:D

Győrből, az ETO Parkból szólt a Morning Show. Tesóm még egy névre szóló, dedikált autogramkártyát is beszerzett nekem!:) 

Ja: Vadon Jani jó arc! Kérte, hogy hirdessük, hirdetjük!;)

Meló után elmentünk hulladékudvarba, megszabadultunk pár felesleges holmitól. 

Majd pláza. Vettem telefontokot. Kicsit más, mint az eddigiek. És olyan hülye érzésem van, mintha el lenne a görbülve a telefonom...:)

Utána a Pingwinben kajáltunk. 

Valahogy odakeveredett egy pesti, Újpest-drukker srác, aki azt kérte, hogy este győzze le az ETO a Fradit a kézilabda bajnoki döntőben. Ez a kérés is teljesítve!:D

Még két cimborát összeszedtünk, és elmentünk az Egyetemi Csarnokba, kézimeccsre. 

Huh... Évek óta nem voltam már, nagyon kellett, nagyon jó volt. 30-25-re verték a lányok a Ferencvárost, az ETO a 11. bajnoki címét begyűjtve beérte a pesti zöldeket. 

Mókás meccs volt, látszott, hogy már nagyon szezonvége van. 

A hírek szerint a Sportklub közvetítése hozta a szokásos elfogult fradista stílust, már ezért is megérte a helyszínen szurkolni..:)

Este még kicsit beszélgettünk tesómmal, aztán nyugovóra tértünk. 

---

Péntek reggel később keltem a szokásosnál, és előbb be is értem dolgozni. Ugyanis bátyám szerencsére elvitt....:)

Napközben tesóm és Edit apánkat tutulgatták a kórházban...

Hááát van baj, van baj... 

Egészen elkeserítő dolgok vannak. 

Ez is megerősített abban, hogy bizonyos problémákkal a jövőben nem leszek hajlandó foglalkozni. 

Mármint bizonyos dolgok ténylegesen meg sem érdemlik, hogy problémaként foglalkozzunk velük. Szerintem. Erre felesleges példát mondani. Majd adja magát...

Munka után ebédeltünk, vagyis én uzsonnáztam. A Hajón. Bátyám külön kérésére nem rántott sajtot ettem..:D

Jaj, de nagyon finom volt: pármai sonkába göngyölt, zöldfűszeres sajttal töltött steakhús nemtommivel. 

Innen átmentünk az Aldiba. 

Talán életemben egyszer voltam ott, most dupláztunk. Hű maradok a Lidlhez. Ha már Little-kóros vagyok...:D

A pénztáros csajszi nem volt semmi.

Látszott rajta, hogy "nem oda való". Nem vágta azt a szokott unott képet, és... És megkérdezte, hogy készpénzzel vagy kártyával fizetek, és készpénzt mondtam, és amíg elővettem a pénztárcámból az egy szem bankjegyet, ő már nyomta a kezembe a visszajárót. 

És olyan cinkos "én voltam a gyorsabb!"-mosoly volt az arcán....:O Kész volt!:)

Szeretem azokat az embereket, akik megnevettetnek. 

És örülök annak, hogy az ilyen apróságokat észre tudom venni!:)

Hazatérve kipakoltunk, tévéztünk, beszélgettünk, majd tesómék elindultak. 

Bontottam egy sört. 

De ha ezt vesszük, hogy egy sör nem sör, akkor nem bontottam.:)

Este 8 után nem sokkal már le is feküdtem. 

Ismét telefonnal kezemben aludtam el....:O :D

---

Ma reggel meg nem tudtam aludni. Kb. előbb keltem, mint egy munkanapon...:/ :)

Bementem a városba. Előtte fürdés-borotválkozás. 

Beköltöztettem a faternak a kórházba vásárolt zsebrádiót a fürdőszobába. 

Ha ez nem öreguras, akkor mi? Borotválkozós zsebrádió....XD

Adtam fel lottót, meg tippmixet. 

Aztán elmentem postára. 

Nincsenek véletlenek. 

Ha egyik délután nem felejtem fent az irodában a cigimet, nem ad kollegina olyan cigit, amilyet még sosem vettem. 

És nem mentem volna ma be trafikba venni olyan cigit, mert nem volt rossz, és valamivel "olcsóbb", mint amit én szoktam venni. 

És akkor nem beszélgettem volna egy tündéri aranyos eladócsajszival. Kb. félórát beszélgettünk. 

Azt mondta, hogy talpraesett srác vagyok...:O

Meg azt is mondta, hogy nem elégedett a munkájával, szerinte több van benne. 

Én meg mondtam neki, hogy tényleg több van benne, különben nem maradtam volna ott annyit. Hehe, macsó duma!:D

Na jó, ez nem poén: tényleg nagyon kedves volt, és ezt meg kellett jegyeznem. És örült neki. 

Hazafelé a buszmegállóban egy idős néni kért mosolyogva segítséget. Én mosolyogva segítettem. Megköszönte a kedvességemet.

Kedves vagyok és talpraesett. 

Kávéztam, beraktam egy mosást, aztán blogolok. 

Mindjárt rendelek ebédet, aztán este Kata szülinapját ünnepeljük. 

Azért a meccsekbe remélem sikerül belenézni...:)

Holnap piac, pihi, pakolás. 

Jövő héten németórák, meg még valami lesz, de az nem jut eszembe...

Majd elmesélem.

---

Lássuk csak: vedd észre a pozitívumokat, örülj az élet legapróbb dolgainak is, nincsenek véletlenek!

Tiszta közhelyszótár. 

Nem, egyébként nem az...

Meg aztán jobb így, mintha hülyeségeken agyalnék!

És jól vagyok. Tényleg!:)

De mára befejezem. 

Jók legyetek!

Puszik, pacsik, éljenek a csajok!:)

Zulte Waregem

Hm... Nagyon gondolkodtam azon, hogy elmeséljem-e a szombati "besza-behu"-sztorit, mert tényleg szenzációs. De személyiségi jogi okokból ettől itt inkább eltekintek. 

Szóval szombaton nagyrészt tényleg azért maradtam itthon, hogy rendet rakjak, takarítsak. Valamennyire sikerült. Alakul a molekula. Őszintén szólva a kis lakásomban uralkodó állapotok bőven alulmúlták még az "agglegénylakásban elmegy"-szintet is. Ha 10-es skálán akarnám ábrázolni, akkor a vállalhatóság 2-ről felment 4-re. 

Szinte kezdődhetnek a németórák!:D

A legjobb, hogy az iróasztalt és a dohányzóasztalt megszabadítottam a csekkektől, számláktól, hivatalos iratoktól, tök üres mindkettő. És talán mindenről tudok, hogy hová raktam. A fürdőszobát is csinosítgattam, itt-ott még fellelhető koromnyomokat takarítgattam. 

Most nézem, legutóbb szombat délután posztoltam, utána álltam neki a takarításnak, emlékeim szerint fél 6-kor tettem le a porszívót...:D

A kis megszakítást két pingwin-hamburger elfogyasztása jelentette...:D

Este ugye úgy volt, hogy Katával találkozunk, de lemondtam, mert hulla fáradt voltam. 

Kiültem a konyhába, zenét hallgattam, söröztem, facebookon beszélgettem. Ezt az online-sörözés témát tényleg le fogom védetni!:D

 Megnéztem a Debrecen-Újpest meccset, ami ugye a Loki új arénájának, a Nagyerdei Stadionnak az avatását is jelentette. 

Fantasztikus létesítmény, még akkor is, ha borítékolható, hogy nem lesz mindig telt ház, több mint 20 ezer nézővel. 

És persze néztem az Eurovíziós Dalfesztivált. "Néztem", valóban. Kállay Saunders Andrást leszámítva a többieket hang nélkül figyeltem, közben mp3-lejátszót hallgattam. 

Az amerikai-magyar srác ötödik helye, nagyon szép teljesítmény. 

A győztesről alkotott véleményem kapcsán  pedig kivételesen változtatás nélkül bemásolom facebookon elkövetett szösszenetemet: 

"Bírom ezeket a különböző fórumokon Conchita Wurst sikere kapcsán toleranciáról, elfogadásról szónokló kommentelőket.
Az elfogadást szerintem ott kéne kezdeni, hogy nem röhögjük ki a jelelő siketet, átadjuk az öreg néninek a helyet a buszon, meg ilyen apróságok.
A transzvesztita meg döntse el, hogy most akkor nő akar lenni, avagy férfi.
Ja, és kérdezzék meg azokat a szülőket, akik kisgyereküknek magyarázkodni kényszerülnek, hogy a néni vajh' miért szakállas.
És nem arról van szó, hogy "kisgyerek ne nézzen ilyenkor tévét", mert ezt a klipet nyilván főműsoridőben is adni fogják..."

Ennyi. 

Jaj: spanyolul beszélő ismerőseim segítségét kérném! Állítólag a Conchita név spanyolul pinácskát jelent. Most olvastam. 

Na, de volt egy Conchita Martinez nevű teniszező, és kötve hiszem, hogy ilyen "művésznéven" szerepelt volna....:/ :D

---

Vasárnap a reggeli kávé közben egy leányzóval beszélgettem. 

Akiről már írtam, hogy vele másképpen beszélgetek, mint eddig bárkivel. 

Ezt továbbra is tartom... Nem akarok nagy szavakat használni, de... 

Szóval nem használok.:)

De annyit tényleg leírok, hogy nem egy, nem kettő olyan dolgot írt már nekem/rólam, amit eddig még senki...

-megj.: nem, nem üzengetek a blogon, ezt neki is elmondtam...:)-

Amúgy fél 7-kor apu telefonja ébresztett. Rosszul volt. Megkért, hogy hívjam fel az ápolónőjét, meséljem el neki a szitut, és kérdezzem meg, mi a teendő. Igen, ez ismerős lehet...

Mondtam neki, hogy hívja fel ő, mert ő ismeri is a hölgyet, meg jobban el tudja mondani, mit érez. 

Ez lett. Meg sürgősségi osztály. 

Jaj, az a hely döbbenetes, sok mindent volt "szerencsém" látni...:/

10-re, a mentővel egyszerre értem a kórházhoz. 

Pár orvos megvizsgálta, de érdemben nem tudtunk meg semmiféle információt. És haza is engedték. Délután 5 körül jöttem haza a a 14-es busszal. 

Hát mit mondjak... Nem lett meghittebb az apa-fia-kapcsolat, az biztos, idegileg kissé megterhelő nap volt. 

Ja, és közben a telefonom is lemerült, ami ezúttal nem a viber és a facebook, hanem a rokonokkal tartott forró drót okán volt kínos... 

A Fradi-ETO kézimeccsből egy percet sem láttam, a Forma-1-ből sem, de ez ebben a helyzetben tényleg mellékes. 

*

Köszönetnyilvánítás: köszi mindenkinek az érdeklődő, aggódó kommenteket, üzeneteket, hívásokat! Köszönöm kórházi Barátaimnak a segítséget, a töltő megkérdezését, illetve hogy a tünetek alapján legalább tőlük kaptam valami infót fater állapotáról, ez a kórházban sajnos nem sikerült. 

Köszönet betegszállító cimborámnak is, hogy ismét hazavitte aput!

És végül, de nem utolsó sorban köszönöm a kórház közelében lakó kolléganőmnek, hogy majdnem hozott be nekem töltőt!:)

*

Szóval a kórházban nem igazán tudták, mi lehet apu baja, és hazaengedték. A papírokat, és a betegszállítót megvártam, majd hazaindultam. 

A 14-es természetesen az orrom előtt ment el. 

Épp készültem sz*rrá ázni, amikor egy csuklyás csajszi láttán eszembe jutott, hogy nekem is van csuklya a pulcsimon...:/ :D

A stadionnál majdnem leszálltam, az ETO-Honvéd második félidejére kiértem volna. De nagyon éhes voltam már... 

Az első félidő legvégére, a Kispest egyenlítő góljára értem haza...:/

Főztem egy kávét, és megnéztem a meccset. 4-2-re nyertünk, tényleg nagyon ramaty időben. 

Nem szeretem a hazai pályán játszott ETO-meccseket tévében nézni...:/

Apu egyébként elnézést kért, hogy miatta nem mehetek meccsre. 

Hm... Egyrészt természetes, hogy nem mentem, hanem ott maradtam vele. 

Másrészt valamilyen formában tehet róla, hogy így alakultak a dolgok... 

Harmadrészt feljegyeztem a dolgot, mert tőlem nagyon szokott elnézést kérni...

A meccs után lasagnét sütöttem. 

Eddig mindig a faliórát néztem, hogy hány percig kell a cuccot a sütőben hagyni. 

Tegnap rájöttem, hogy van "óra", vagyis ilyen ketyegő biszbasz a sütőn, jelzett is 25 perc után...:)

Utána még tervben volt egy sör, de kihagytam, fáradt voltam hozzá. 

Este 8-re már ágyban voltam, viszonylag hamar elaludtam. 

Katával kávét, a rendrakás folytatását, és sportmaratont terveztem, csak kicsit alakultak máshogy a dolgok... 

---

Ma reggel időben felkeltem, időben beértem dolgozni, és örömmel szembesültem vele, hogy nyertem tippmixen 8 ezer forintot. 

Ami rekord, és Attila barátomnak köszönhetem, mert feltetetett velem a szelvényre egy olyan belga csapat meccsét kétszeres szorzóért, amelynek nevét meg sem bírtam jegyezni. Zulte Waregem. Beszarás.:)

A nap elég gyorsan eltelt, több kollégámnak elmeséltem a pénteki buszos csajszit, még mindig a hatása alatt vagyok...:)

Időben hazajöttem. Lepakoltam a ruhaszárítót, mostam. 

És jöttek a vidanettől is, állítólag gyorsabb modemet kaptam.:)

Most mindjárt kivonulok egy sörre a konyhába. 

Aztán bundás kenyér, fürdés, Kék fény. 

---

Holnap talán tali Katával. 

Szerdán német egy új pályázóval. 

Csütörtökön hulladékudvar, meg kézimeccs. 

Pénteken apánknak kontroll, szóval azt még nem tudom pontosan. 

Szombaton egy szülinapra vagyok hivatalos. Meg a Dreherbe ETO-meccset nézni. Az előbbi opció fog nyerni. Ha nézhetem a meccset.:P

A vasárnapról még lövésem sincs. 

De majd alakul. 

És el is mesélem, hogy hogyan alakult. 

Szóval mára ennyi.

Jók legyetek!

Puszik, pacsik, éljenek a csajok!:)