Hm... Nagyon gondolkodtam azon, hogy elmeséljem-e a szombati "besza-behu"-sztorit, mert tényleg szenzációs. De személyiségi jogi okokból ettől itt inkább eltekintek.
Szóval szombaton nagyrészt tényleg azért maradtam itthon, hogy rendet rakjak, takarítsak. Valamennyire sikerült. Alakul a molekula. Őszintén szólva a kis lakásomban uralkodó állapotok bőven alulmúlták még az "agglegénylakásban elmegy"-szintet is. Ha 10-es skálán akarnám ábrázolni, akkor a vállalhatóság 2-ről felment 4-re.
Szinte kezdődhetnek a németórák!:D
A legjobb, hogy az iróasztalt és a dohányzóasztalt megszabadítottam a csekkektől, számláktól, hivatalos iratoktól, tök üres mindkettő. És talán mindenről tudok, hogy hová raktam. A fürdőszobát is csinosítgattam, itt-ott még fellelhető koromnyomokat takarítgattam.
Most nézem, legutóbb szombat délután posztoltam, utána álltam neki a takarításnak, emlékeim szerint fél 6-kor tettem le a porszívót...:D
A kis megszakítást két pingwin-hamburger elfogyasztása jelentette...:D
Este ugye úgy volt, hogy Katával találkozunk, de lemondtam, mert hulla fáradt voltam.
Kiültem a konyhába, zenét hallgattam, söröztem, facebookon beszélgettem. Ezt az online-sörözés témát tényleg le fogom védetni!:D
Megnéztem a Debrecen-Újpest meccset, ami ugye a Loki új arénájának, a Nagyerdei Stadionnak az avatását is jelentette.
Fantasztikus létesítmény, még akkor is, ha borítékolható, hogy nem lesz mindig telt ház, több mint 20 ezer nézővel.
És persze néztem az Eurovíziós Dalfesztivált. "Néztem", valóban. Kállay Saunders Andrást leszámítva a többieket hang nélkül figyeltem, közben mp3-lejátszót hallgattam.
Az amerikai-magyar srác ötödik helye, nagyon szép teljesítmény.
A győztesről alkotott véleményem kapcsán pedig kivételesen változtatás nélkül bemásolom facebookon elkövetett szösszenetemet:
"Bírom ezeket a különböző fórumokon Conchita Wurst sikere kapcsán toleranciáról, elfogadásról szónokló kommentelőket.
Az elfogadást szerintem ott kéne kezdeni, hogy nem röhögjük ki a jelelő siketet, átadjuk az öreg néninek a helyet a buszon, meg ilyen apróságok.
A transzvesztita meg döntse el, hogy most akkor nő akar lenni, avagy férfi.
Ja, és kérdezzék meg azokat a szülőket, akik kisgyereküknek magyarázkodni kényszerülnek, hogy a néni vajh' miért szakállas.
És nem arról van szó, hogy "kisgyerek ne nézzen ilyenkor tévét", mert ezt a klipet nyilván főműsoridőben is adni fogják..."
Az elfogadást szerintem ott kéne kezdeni, hogy nem röhögjük ki a jelelő siketet, átadjuk az öreg néninek a helyet a buszon, meg ilyen apróságok.
A transzvesztita meg döntse el, hogy most akkor nő akar lenni, avagy férfi.
Ja, és kérdezzék meg azokat a szülőket, akik kisgyereküknek magyarázkodni kényszerülnek, hogy a néni vajh' miért szakállas.
És nem arról van szó, hogy "kisgyerek ne nézzen ilyenkor tévét", mert ezt a klipet nyilván főműsoridőben is adni fogják..."
Ennyi.
Jaj: spanyolul beszélő ismerőseim segítségét kérném! Állítólag a Conchita név spanyolul pinácskát jelent. Most olvastam.
Na, de volt egy Conchita Martinez nevű teniszező, és kötve hiszem, hogy ilyen "művésznéven" szerepelt volna....:/ :D
---
Vasárnap a reggeli kávé közben egy leányzóval beszélgettem.
Akiről már írtam, hogy vele másképpen beszélgetek, mint eddig bárkivel.
Ezt továbbra is tartom... Nem akarok nagy szavakat használni, de...
Szóval nem használok.:)
De annyit tényleg leírok, hogy nem egy, nem kettő olyan dolgot írt már nekem/rólam, amit eddig még senki...
-megj.: nem, nem üzengetek a blogon, ezt neki is elmondtam...:)-
Amúgy fél 7-kor apu telefonja ébresztett. Rosszul volt. Megkért, hogy hívjam fel az ápolónőjét, meséljem el neki a szitut, és kérdezzem meg, mi a teendő. Igen, ez ismerős lehet...
Mondtam neki, hogy hívja fel ő, mert ő ismeri is a hölgyet, meg jobban el tudja mondani, mit érez.
Ez lett. Meg sürgősségi osztály.
Jaj, az a hely döbbenetes, sok mindent volt "szerencsém" látni...:/
10-re, a mentővel egyszerre értem a kórházhoz.
Pár orvos megvizsgálta, de érdemben nem tudtunk meg semmiféle információt. És haza is engedték. Délután 5 körül jöttem haza a a 14-es busszal.
Hát mit mondjak... Nem lett meghittebb az apa-fia-kapcsolat, az biztos, idegileg kissé megterhelő nap volt.
Ja, és közben a telefonom is lemerült, ami ezúttal nem a viber és a facebook, hanem a rokonokkal tartott forró drót okán volt kínos...
A Fradi-ETO kézimeccsből egy percet sem láttam, a Forma-1-ből sem, de ez ebben a helyzetben tényleg mellékes.
*
Köszönetnyilvánítás: köszi mindenkinek az érdeklődő, aggódó kommenteket, üzeneteket, hívásokat! Köszönöm kórházi Barátaimnak a segítséget, a töltő megkérdezését, illetve hogy a tünetek alapján legalább tőlük kaptam valami infót fater állapotáról, ez a kórházban sajnos nem sikerült.
Köszönet betegszállító cimborámnak is, hogy ismét hazavitte aput!
És végül, de nem utolsó sorban köszönöm a kórház közelében lakó kolléganőmnek, hogy majdnem hozott be nekem töltőt!:)
*
Szóval a kórházban nem igazán tudták, mi lehet apu baja, és hazaengedték. A papírokat, és a betegszállítót megvártam, majd hazaindultam.
A 14-es természetesen az orrom előtt ment el.
Épp készültem sz*rrá ázni, amikor egy csuklyás csajszi láttán eszembe jutott, hogy nekem is van csuklya a pulcsimon...:/ :D
A stadionnál majdnem leszálltam, az ETO-Honvéd második félidejére kiértem volna. De nagyon éhes voltam már...
Az első félidő legvégére, a Kispest egyenlítő góljára értem haza...:/
Főztem egy kávét, és megnéztem a meccset. 4-2-re nyertünk, tényleg nagyon ramaty időben.
Nem szeretem a hazai pályán játszott ETO-meccseket tévében nézni...:/
Apu egyébként elnézést kért, hogy miatta nem mehetek meccsre.
Hm... Egyrészt természetes, hogy nem mentem, hanem ott maradtam vele.
Másrészt valamilyen formában tehet róla, hogy így alakultak a dolgok...
Harmadrészt feljegyeztem a dolgot, mert tőlem nagyon szokott elnézést kérni...
A meccs után lasagnét sütöttem.
Eddig mindig a faliórát néztem, hogy hány percig kell a cuccot a sütőben hagyni.
Tegnap rájöttem, hogy van "óra", vagyis ilyen ketyegő biszbasz a sütőn, jelzett is 25 perc után...:)
Utána még tervben volt egy sör, de kihagytam, fáradt voltam hozzá.
Este 8-re már ágyban voltam, viszonylag hamar elaludtam.
Katával kávét, a rendrakás folytatását, és sportmaratont terveztem, csak kicsit alakultak máshogy a dolgok...
---
Ma reggel időben felkeltem, időben beértem dolgozni, és örömmel szembesültem vele, hogy nyertem tippmixen 8 ezer forintot.
Ami rekord, és Attila barátomnak köszönhetem, mert feltetetett velem a szelvényre egy olyan belga csapat meccsét kétszeres szorzóért, amelynek nevét meg sem bírtam jegyezni. Zulte Waregem. Beszarás.:)
A nap elég gyorsan eltelt, több kollégámnak elmeséltem a pénteki buszos csajszit, még mindig a hatása alatt vagyok...:)
Időben hazajöttem. Lepakoltam a ruhaszárítót, mostam.
És jöttek a vidanettől is, állítólag gyorsabb modemet kaptam.:)
Most mindjárt kivonulok egy sörre a konyhába.
Aztán bundás kenyér, fürdés, Kék fény.
---
Holnap talán tali Katával.
Szerdán német egy új pályázóval.
Csütörtökön hulladékudvar, meg kézimeccs.
Pénteken apánknak kontroll, szóval azt még nem tudom pontosan.
Szombaton egy szülinapra vagyok hivatalos. Meg a Dreherbe ETO-meccset nézni. Az előbbi opció fog nyerni. Ha nézhetem a meccset.:P
A vasárnapról még lövésem sincs.
De majd alakul.
És el is mesélem, hogy hogyan alakult.
Szóval mára ennyi.
Jók legyetek!
Puszik, pacsik, éljenek a csajok!:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése