Kétszeres Bajnokok Ligája-győztes a Győri Audi ETO KC női kézilabdacsapata.
"Ami nem megy, azt nem kell erőltetni. 0/7"
A két "kiírás" között nagyjából két év telt el. A Ferencváros elleni bajnoki döntőn, nem sokkal a Podgorica ellen elvesztett BL-döntő után "tisztelték meg" fenti kiírással a ferencvárosi drukkerek a győri csapatot és szurkolóit.
Mélyen érintett. Szerencsére a csajokat is. Mert ők megmutatták.
Vesztettünk el nemzetközi kupadöntőt feltörekvő kiscsapatként, simán.
Vesztettünk idegenben lőtt góllal, illetve összesítésben eggyel.
A legfájóbb talán még mindig a Fehérvár ellen elvesztett 2005-ös EHF-kupa-döntő. Érdekes módon abban az évben lett meg az első bajnoki-, és Magya Kupa-győzelem.
Aztán tavaly végre a csapat a nemzetközi kupában is ráérzett a győzelem ízére, idén pedig repetázott.
Győrben egyesek szerint "ciki" kézilabdaszurkolónak lenni. Mert "pénzes ribancok", meg mert szerethetőbb volt a talán kevésbé sikeres, de főképp sajátnevelésű játékosokra épülő együttes.
Győrben egyesek szerint "ciki" focidrukkernek lenni. Mert falábúak. A szurkolók meg ugye az agyatlan csőcselék.
Nem tudom... A kézilabdacsapat nem a Kelet-Európában megszokott összevásárolt sztárgárda, az Audi nem véletlenül támogatja az együttes. A szponzoráció, az együttműködés a csapat körül zajló tudatos szakmai munka jutalma.
És ezek a norvég, brazil, francia, magyar és ki tudja még így hirtelen milyen nemzetiségű lányok, no meg a spanyol edző tudnak nagyon emberközeliek is lenni.
Maximális tiszteletem és rajongásom a lányoké, de ami miatt én mégis egy kicsit inkább egy kicsit a focicsapat felé húzok, a kézilabda-szurkolókat körülvevő sznobizmus-feeling.
Kézire sikk járni.
Focira nem az.
Szombaton is láttam: jobb egy szocreál kocsmában ücsörögni a barátokkal, mint egy lounge bar-ban egyedül...:)
És örökké feledhetetlen élmény volt a szurkolás a Városházánál, és büszke vagyok rá, hogy barátaimmal ehhez a szurkoláshoz mi is hozzá tudtunk tenni a magunk módján.
Ezek a csajok megérdemlik.
Nem is beszélve Ambros Martinról, aki egy zseni. A szerényebbik fajtából.
Az már "csak" hab a tortán, hogy örömömet volt kivel megosztani, és ezt az a valaki díjazta is.
De ezt már meséltem. Viszont nem tudok eléggé betelni vele.:)
---
Hétfő este a blogbejegyzés megírása után elmosattam, fürödtem, kajáltam, tévéztem. Igen, Kék fény is volt.:)
Addigra már hazakísértem szombati szerelmemet.:)
---
Kedden reggel sikerült időben felkelni. Aztán majd' egy órán keresztül zenéket válogattam az mp3-lejátszómra. Nem normális.:)
Hazafelé ballagva az Árkádnál egy zebránál sikerült egy sajátos performanszot előadnom. Vártam, hogy zöldre váltson a lámpa. Tüsszentettem. A szemüvegem leesett. Elkaptam.
Aztán elvesztettem az egyensúlyomat. A szemüvegemet elejtettem, persze beestem a zebrára. Szerencsére az autóknak addigra már piros volt... Nagyon mókásan nézhettem ki.:)
Kaptam egy elszámoló gázszámlát 102 forintról. Nagyon kemény.:D
Utána németóra szomszédban. Állásinterjút szimuláltunk, nagyon jól sikerült.:)
Aztán egy kis lelkiéletet éltünk, nagyon jól esett...:)
Le is öblítettem három doboz sörrel.
Közben megkért egy ismerősöm, hogy egy szakdolihoz töltsek ki egy kérdőívet a mozgássérültek munkába állásával kapcsolatban.
Három sör után.
És kifejtős volt.
Három sörrel a testemben írtam integrációról, szegregációl, diszkriminációról...
Nagyon büszke voltam magamra.:)
Olyannyira, hogy majdnem bontottam egy negyedik sört, de aztán győzött a józan ész, elmentem fürdeni, vacsorázni.
És megnéztem a Hír TV-n egy Vadai Ágnessel, a Demokratikus Koalíció alelnökével készült interjút.
Totális mélypont. Tragikomédia.
Ismét csak a büszkeség: hallatlanul büszke vagyok rá, hogy a DK egyik győri vezéregyéniségét barátomnak tudhatom, és mi a nagyokkal ellentétben normálisan el is tudunk beszélgetni egymással.
---
Ma a körülményekhez képest időben beértem dolgozni. És egész nap be nem állt a szám, egy új kolleginát tanítottam be.
Szerintem még tanítási gyakorlaton sem beszéltem ennyit...:)
Ha hozzáveszem, hogy éjjel is munkával álmodtam, talán érhető, hogy nagyon-nagyon fáradt vagyok.:)
---
Holnap tesómmal nagybevásárlás, aztán tali egy kedves szurkertárssal, pénteken a tervek szerint "pasis délután", kávéval, tippmix-szel.:)
Szombaton vagy meló, vagy nagy-nagytakarítás, rendrakás.
Vasárnap meg ETO-Honvéd.
---
"Új érzések, új hangulatok..."-szoktam mondani volt.
Most tényleg vannak.
Új érzések, új hangulatok.
Legszívesebben belekiáltanám a világba, hogy...
De nem kiáltom.
Örülök szép csendben.:)
És köszönöm.:)
---
És mára ennyi.
Jók legyetek!
Puszik, pacsik, éljenek a csajok!;)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése