2014. május 27., kedd

Happyk. Életrevalók.

Kezdjük a legfontosabbal!:D A Magyar Kupa döntője nem Gosztonyi öngóljával dőlt el, mert a Diósgyőr egyenlített. Így hosszabbítás, és büntetőpárbaj után az Újpest lett a kupagyőztes. 
Érdekesség, hogy a lilák legutóbbi kupasikere alkalmával,  a 2002-es, Haladás elleni, egyébként Győrben megrendezett fináléban az újpesti táborban szurkoltam. Most a Diósgyőr sikerének jobban örültem volna.:)
Este még befaltam egy zacskó mogyorós kukit, azaz a Császári Csemege lidl-s megfelelőjét. Mert az finom.
 ---
Tegnap igen fos idő volt. Tesóm majdnem értem jött. Először én beszéltem le az indulásról, aztán meg ő nem tudott kijárni a garázsból. 
Gergő kolléga szerencsére volt olyan rendes, és hazadobott. 
Szóval tesómmal beszélgettünk délután-este, meg döglöttünk a tévé előtt. 
Ilyen is ritkán fordul elő, de a számítógépet be sem kapcsoltam!:)
Fürdés-témában adódott egy kisebb bonyodalom: a bojler nem kapcsolt be, melegvíz nem volt. Az időzítő működött, így a biztosíték kimenését kizártam. 
Aztán Kék fényt néztem. Elég ijesztő sztorik voltak benne, de nem féltem, mert tesóm is velem volt...:D
---
Reggel alig láttam ki a fejemből, elég fáradt voltam. Egyszer csak azt hallottam, hogy "Gábor, Gábor Gábor! Te kellesz nekem!" 
Hm... Odamentem kolleginához, pár szót váltottunk, és odaadta a tesója által nekem küldött könyvet.:)
Egy pillanatra eszembe jutott, hogy haza kéne menni: tökéletes nap, a csúcson kell abbahagyni!:)
Időben hazajöttem, Pista kollégám eljött, megnézte a bojlert. A biztosíték ment ki... 
Pff... Az időzítőben van egy kicsi aku, ami áram híján tartja a frontot...:D
Utána ittunk egy kávét. Az tovább tartott.:)
Majd tesómmal elmentünk Lidlbe, picit pihengettünk, aztán elindult vissza Ausztriába. Én meg leültem blogolni. 
Később még egy sört lehet, hogy bontok.:)
A hét? 
Holnap német. 
Csütörtök-péntek "semmi", vagyis meló.:)
Hétvégén ugye ETO-meccs, kézilabda Final Four, DTM a Hungaroringen, nem lesz unalom...
Egy otthonülő unalmas fiatalembernek igazi főnyeremény...:)
---
Szombaton este 8-kor lesz az ETO-Mezőkövesd. Gyirmóton. 
Állítólag eldőlt a bajnoki cím. 
Ha a Honvéd megteszi azt a szívességet, hogy 1-0-ra veri a Debrecent, az ETO-nak csak 14-0-ra kell vernie a Mezőkövesdet. 
Ha a Kaposvárnak idegenben lőttünk ötöt, szerintem megoldható. Sőt, lehet 16 is, hogy ne legyen gyanús.:)
*viccvót*
Írt cimbi facén, hogy Kalmár Zsolt Győrből a Red Bull Salzburghoz szerződhet. 
Hm... Csekélyke német nyelvtudásomat elővéve beírtam gugliba, hogy "Kalmár im Gespräch mit Salzburg". És voilá... Az ungarischer Supertalent-ért -büszkeség!:D- 1 millió eurót ajánlott a Salzburg- a magyar Bors újság információja alapján. Na szép...:D
---
Tök más téma. 
Mozgássérültnek lenni tök érdekes dolog. Az élet így nem egy habostorta, de nem is uncsibuncsi. 
Írhatnék okosságokat a témában, de cimborámmal tervezzük egy idevágó könyv megírását, így csak csepegtetetem az információkat. 
Mostanában több ismerősömmel szóba került, hogy én vagyok az első fogyatékos/mozgássérült/sánta ismerősük, így azért néha feldobom a témát. Legalább itt a blogon.
Na, tök érdekes: bizonyos dolgok, amik mások számára furcsák, szokatlanok, nekem teljesen megszokottnak, "átlagosnak" tűnnek. 
Megint más dolgok viszont, amik mások számára tök relevánsak, hétköznapiak, nekem furcsák. 
Estél már kétségbe, ha egy lépcsőn nem tudtál kapaszkodni? Ugye nem...?
Pharrel Williams Happy című számára sokan sokféle vidámságos klipet forgattak. Azért nem mondom, hogy már-már elcsépelt lett, vagy uncsi, mert ami boldogít, vagy felvidít, nem lehet elcsépelt, nem mehet az agyadra!:)
De... Ez a videó.... A Pető intézet ovisai! Nézzétek végig! 

Sérültek, vannak gondjaik, nehézségeik, de tudnak vidámak lenni, tudnak örülni az életnek! Fantasztikus, megható... 
Régi vesszőparipám: a szülők. Fogalmuk sincs, milyen jövő vár gyermekükre. 
Tud-e majd önálló életet élni, lesz-e munkája? 
Fociedzés és balett helyett gyógytorna és gyógyúszás.
A sikerélmény más jellegű.
De ha látják a gyerekek arcán a vidámságot, boldogságot, az talán minden gondot elfeledtet!
Hm... A klipben szereplő formástestű kiscicákat ezúttal meg sem említem.:D
Na jó, de, mégis! 
Valószínűleg konduktor, azaz leegyszerűsítve fejlesztőpedagógus-hallgatók. 
Szép szakma, és én személy szerint rengeteget köszönhetek pár kollégájuknak.:)
Mégis azt szoktam mondani, hogy jó lenne, ha pár év múlva új hivatás után kellene nézniük, mert már nem születnének sérült gyerekek! 
De szép is lenne... 
A fejemben nagyon szépen összeállt ez a bekezdés, remélem, azért nem írtam sok hülyeséget. 
Nagy szerencsém, hogy a kis videó önmagáért beszél!
---
Életrevalók. Sokszor meséltem már a balesetben lebénult francia arisztokrata, és afrikai származású segítőjének történetét elmesélő zseniális filmről. 
Melynek eredeti címe Intouchables. Azaz érinthetetlenek. 
Mostanában egyre több emberkét ismertem meg, akik életrevalóságukkal megmutatják, hogy én sem vagyok érinthetetlen. 
Vagy megmutatják, ha életrevaló vagyok, ők sem érinthetetlenek? 
Vagy ha mindenki életrevaló.... 
És végül, de nem utolsó sorban megmutatják azt is, hogy nem kell a dolgokat túlagyalni!:)
Köszönet érte.
Mára ennyi is voltam. 
Jók legyetek!
Puszik, pacsik, éljenek a csajok!:)

Nincsenek megjegyzések: