Örömpillanatok

Hétfőn este a már-már szokásos sör-cigi-mp3 szeánszot ejtettem meg a konyhában. Gőzt kiereszteni, gondolkodni tökéletes volt. És közben egy-két telefont is elintéztem. 

Mindazonáltal továbbra sincsenek alkoholproblémáim. 

Kivéve, ha nincs sör. Akkor van baj!;)

---

Kedd. Hosszú idő után először házilag készített ebédet ettem a munkahelyemen. Nem tudom eléggé megköszönni, és tényleg nagyon finom volt.:)

Volt egy fontos információ, amit meg kellett jegyeznem. Szokás szerint írtam egy "ráutaló" betűt a kezemre. 

Kolleginám erre megkérdezte, hogy "Miért nem használom az emlékeztetőt a telefonomon?". Majd azzal a lendülettel ragasztott egy sárga cetlit a telefonom tokjába....:D Kééész. 

Modern technika ide vagy oda, képtelen vagyok használni az emlékeztetőt, de ez a megoldás egyszerűen zseniális. És még nevettem is egy jót!:)

Négyig voltam melóban. Hazaérve valamennyire folytattam a szombaton elkezdett, majd félbehagyott rendrakást. 

Aztán vacsoráztam. Az ebédre eredetileg rendelt kaja került terítékre. És ezt ki is posztoltam facebookra. 

A poszt alatt olyan sokrétű és összetett dialógus alakult ki, hogy csak lestem.:)

Szóval bármilyen f@szságot is ír ki az ember az üzenőfalra, az bőven feldobható. És ez nem is volt f@szság...:)

---

Szerda. Reggeliztem. 

Már ez is hírértékkel bírna, mert sajnos nem nagyon szoktam reggelente szilárd táplálékot magamhoz venni. 

Kuglófot ettem, kakaóval. 

Van abban valami egészen fantasztikus, hogy gyermekkorom szeretett ízeit, a nagymamámtól megszokott reggelit egy kedves leányzótól kapom meg újra...:)

*

Hm... Azt szoktam mondani, hogy 33 évesen sok mindenről le vagyok maradva... 

Most azt mondom, hogy ahogy egy újszülőttnek minden vicc új, rám mások számára teljesen megszokott, már-már átlagos élmények várnak... És az csak nem baj?:)

* 

Megérkezett a kókuszos-kakaós kézkrémem.:D Állítólag  pöttyet buzis. Nem baj, éljen a tolerancia!:)

Hazaérve megint pakolás következett, majd németórát tartottam. 

Ügyes volt a lány. És lelkes. Folyt. köv. jövő héten!:)

Este három cimborával a Cornerben néztünk Európa Liga-döntőt. 

Hm... Egy sört és egy kólát ittam meg, egy mexikói melegszendvics kíséretében -ollé!-, majd annak rendje és módja szerint bealudtam a második félidőre...:D

A meccset nem nézhettük végig, mert záróra volt, így a hosszabbításról lemaradtunk. 

Búcsúzóul a sapkámmal együtt lerántottam a földre a telefonomat, és a tokja persze eltörött. 

Hm... Egy hónap, egy tok...:/ Ami kétségkívül jobb, mintha havonta kellene kijelzőt cseréltetnem a telefonomon. 

Hazatérve megnéztem a Sevilla győzelmével záruló büntetőpárbajt, majd a szokásos levezető sör következett. 

Ja nem: hullafáradt voltam, hamar lefeküdtem aludni..:)

---

Csütörtök. Írtam fel egy szót, amit megint nem tudok elolvasni...:O :)

Szerencsére érkezett egy kis külső segítség, így aztán nem széldzsekiben, hanem télikabátban mentem dolgozni. 

A fagyhaláltól lettem megmentve, kérem szépen!:)

Ez az esős-szeles idő nagyon dislike...:/

Egy osztrák kollégám észrevett a buszmegállóban, így nem kellett fagyoskodnom, és még a Conchita-jelenséget is ki tudtuk tárgyalni...:D

Győrből, az ETO Parkból szólt a Morning Show. Tesóm még egy névre szóló, dedikált autogramkártyát is beszerzett nekem!:) 

Ja: Vadon Jani jó arc! Kérte, hogy hirdessük, hirdetjük!;)

Meló után elmentünk hulladékudvarba, megszabadultunk pár felesleges holmitól. 

Majd pláza. Vettem telefontokot. Kicsit más, mint az eddigiek. És olyan hülye érzésem van, mintha el lenne a görbülve a telefonom...:)

Utána a Pingwinben kajáltunk. 

Valahogy odakeveredett egy pesti, Újpest-drukker srác, aki azt kérte, hogy este győzze le az ETO a Fradit a kézilabda bajnoki döntőben. Ez a kérés is teljesítve!:D

Még két cimborát összeszedtünk, és elmentünk az Egyetemi Csarnokba, kézimeccsre. 

Huh... Évek óta nem voltam már, nagyon kellett, nagyon jó volt. 30-25-re verték a lányok a Ferencvárost, az ETO a 11. bajnoki címét begyűjtve beérte a pesti zöldeket. 

Mókás meccs volt, látszott, hogy már nagyon szezonvége van. 

A hírek szerint a Sportklub közvetítése hozta a szokásos elfogult fradista stílust, már ezért is megérte a helyszínen szurkolni..:)

Este még kicsit beszélgettünk tesómmal, aztán nyugovóra tértünk. 

---

Péntek reggel később keltem a szokásosnál, és előbb be is értem dolgozni. Ugyanis bátyám szerencsére elvitt....:)

Napközben tesóm és Edit apánkat tutulgatták a kórházban...

Hááát van baj, van baj... 

Egészen elkeserítő dolgok vannak. 

Ez is megerősített abban, hogy bizonyos problémákkal a jövőben nem leszek hajlandó foglalkozni. 

Mármint bizonyos dolgok ténylegesen meg sem érdemlik, hogy problémaként foglalkozzunk velük. Szerintem. Erre felesleges példát mondani. Majd adja magát...

Munka után ebédeltünk, vagyis én uzsonnáztam. A Hajón. Bátyám külön kérésére nem rántott sajtot ettem..:D

Jaj, de nagyon finom volt: pármai sonkába göngyölt, zöldfűszeres sajttal töltött steakhús nemtommivel. 

Innen átmentünk az Aldiba. 

Talán életemben egyszer voltam ott, most dupláztunk. Hű maradok a Lidlhez. Ha már Little-kóros vagyok...:D

A pénztáros csajszi nem volt semmi.

Látszott rajta, hogy "nem oda való". Nem vágta azt a szokott unott képet, és... És megkérdezte, hogy készpénzzel vagy kártyával fizetek, és készpénzt mondtam, és amíg elővettem a pénztárcámból az egy szem bankjegyet, ő már nyomta a kezembe a visszajárót. 

És olyan cinkos "én voltam a gyorsabb!"-mosoly volt az arcán....:O Kész volt!:)

Szeretem azokat az embereket, akik megnevettetnek. 

És örülök annak, hogy az ilyen apróságokat észre tudom venni!:)

Hazatérve kipakoltunk, tévéztünk, beszélgettünk, majd tesómék elindultak. 

Bontottam egy sört. 

De ha ezt vesszük, hogy egy sör nem sör, akkor nem bontottam.:)

Este 8 után nem sokkal már le is feküdtem. 

Ismét telefonnal kezemben aludtam el....:O :D

---

Ma reggel meg nem tudtam aludni. Kb. előbb keltem, mint egy munkanapon...:/ :)

Bementem a városba. Előtte fürdés-borotválkozás. 

Beköltöztettem a faternak a kórházba vásárolt zsebrádiót a fürdőszobába. 

Ha ez nem öreguras, akkor mi? Borotválkozós zsebrádió....XD

Adtam fel lottót, meg tippmixet. 

Aztán elmentem postára. 

Nincsenek véletlenek. 

Ha egyik délután nem felejtem fent az irodában a cigimet, nem ad kollegina olyan cigit, amilyet még sosem vettem. 

És nem mentem volna ma be trafikba venni olyan cigit, mert nem volt rossz, és valamivel "olcsóbb", mint amit én szoktam venni. 

És akkor nem beszélgettem volna egy tündéri aranyos eladócsajszival. Kb. félórát beszélgettünk. 

Azt mondta, hogy talpraesett srác vagyok...:O

Meg azt is mondta, hogy nem elégedett a munkájával, szerinte több van benne. 

Én meg mondtam neki, hogy tényleg több van benne, különben nem maradtam volna ott annyit. Hehe, macsó duma!:D

Na jó, ez nem poén: tényleg nagyon kedves volt, és ezt meg kellett jegyeznem. És örült neki. 

Hazafelé a buszmegállóban egy idős néni kért mosolyogva segítséget. Én mosolyogva segítettem. Megköszönte a kedvességemet.

Kedves vagyok és talpraesett. 

Kávéztam, beraktam egy mosást, aztán blogolok. 

Mindjárt rendelek ebédet, aztán este Kata szülinapját ünnepeljük. 

Azért a meccsekbe remélem sikerül belenézni...:)

Holnap piac, pihi, pakolás. 

Jövő héten németórák, meg még valami lesz, de az nem jut eszembe...

Majd elmesélem.

---

Lássuk csak: vedd észre a pozitívumokat, örülj az élet legapróbb dolgainak is, nincsenek véletlenek!

Tiszta közhelyszótár. 

Nem, egyébként nem az...

Meg aztán jobb így, mintha hülyeségeken agyalnék!

És jól vagyok. Tényleg!:)

De mára befejezem. 

Jók legyetek!

Puszik, pacsik, éljenek a csajok!:)