Azt nem tudom eldönteni, hogy babonás vagyok-e, vagy sem, de tény, alapvetően semmi bajom a 13-as számmal- egy gyermekkoromban lekésett péntek 13-ai kirándulást leszámítva.
A tavalyi év viszont igencsak emlékezetesre sikeredett, tele hullámhegyekkel és -völgyekkel, megmagyarázhatatlan kettősségekkel.
---
Anyuval kezdem. Ez volt az első teljes év nélküle. Arra felkészítettek, hogy az ünnepek és évfordulók nehezek lesznek. Azok is voltak.
De különböző ízekről, hangulatokról, zenékről, filmekről, máig folyamatosan eszembe jut. Nem tudom, nem akarom, és nem is fogom "elengedni", bármit is mond a szakirodalom...
---
"-Kisfiam, kellene már melléd is egy kedves leányzó!
-Miért is?
-Hát hogy boldog legyél!
-Én boldog vagyok, ha nyer az ETO!
-Akkor b@szd meg az ETO-dat!"
Khm... Ez az épületes párbeszéd Anyu és köztem zajlott le pár évvel ezelőtt-miközben édesanyám a pólóimat rendezgette a ruhásszekrényben...:)
Na, és ugye az a nagy a helyzet, hogy a Győri ETO FC megnyerte a magyar labdarúgó bajnokságot, a Győri Audi ETO KC kézislányai pedig a Magyar Kupa és a bajnokság mellett a Bajnokok Ligáját is megnyerték.
Tudom, a magyarfoci kicsit sárgább, kicsit savanyúbb, de mégiscsak hatalmas nagy élmény bajnokcsapat szurkolójának lenni. Főleg a Fradi elleni, 13.400 néző előtt lejátszott mindent eldöntő meccs volt életre szóló élmény.
A bajnoki cím ellenére nem kedveltem Pintér Attila vezetőedzőt, örültem volna annak, ha minél előbb elhúzná innen a csíkot. Tartok tőle, a szövetségi kapitányi kinevezés túl nagy ár volt a nagy cél érdekében..:)
A kézislányok BL-győzelme ugyancsak emlékezetes volt. Még úgy is, hogy a szezonban egy meccsen sem voltam kint, a csapatot övező enyhe "sznob-feeling" pedig egyáltalán nem ínyemre való.
Ettől eltekintve természetesen maximális tisztelet, gratuláció és imádás jár a lányoknak.:)
Forma-1: a szezon nagy részét totális letargiában, már-már teljes közönnyel követtem. Vettel dominanciája az agyamra ment. Remélem, idén az új szabályok bevezetése után legalább egy kicsit változatosabb szezon fog következni.
2013-ból még sport szempontjából örökké emlékezetes marad a vízilabdás fiúk nyári világbajnoki címe. Meglepő, váratlan, szenzációs.
Meg persze a decemberi női kézilabda VB, onnan is a magyar-brazil meccs. Hátborzongató. Libabőr, infarktus...:/ :)
---
Minden év végén/elején külön fejezetben szoktam írni a lányokról.
Hát őőő nem tudom... Mintha kisebb előrelépés látszana mutatkozni. Mondjuk a korábbiakhoz képest ez nem volt nehéz...:)
Új impulzusok, új hangulatok értek, amikről nem írnék bővebben. Másnak apróságnak tűnhetnek, nekem sokat jelentenek.
Nemsokára 33 éves leszek. Vén f@sz vagyok, ez már nem vicces... Sok minden kimaradt az életemből, sok minden szerintem már ki is fog. Mindenesetre egy szemtelenül fiatal ismerősöm szerint 28-nál semmiképpen nem nézek ki többnek, ami azért biztató...:)
Voltam többször plátói szerelmes, ami nem egy egyszerű dolog.
Egy biztos: a picsogós Goszinak egyszer és mindenkorra vége: minden ismeretségből, találkozásból igyekszem a pozitívumokat keresni, észrevenni, a "pillanat varázsát" magammal vinni-hogy nagy szavakat használjak.
Így önző módon a saját életemet próbálom szebbé tenni, magamat erősíteni. Ha lesz "kézzel fogható" eredménye, akkor oké. Ha nem, akkor legalább nem görcsölök...:)
"Lehet-e barátság férfi és nő között, és ha igen, miért nem?"-teszi fel a kérdést Karinthy.
Szerintem egyértelmű igen a válasz. Büszke vagyok rá, hogy több lányt évek óta barátomnak tudhatok, akikkel bármit meg lehet beszélni, számíthatunk egymásra.
Tavaly szerintem valamelyest nyitottabbá is váltam, sok új ismeretségre tettem szert. Bár ez nem mindig csak rajtam múlott.
Írjak példákat?
A kollegina, aki hónapokon keresztül akkor jött a kajáldába kávéért, amikor épp ebédeltünk, a köszönésnél mégsem jutottunk tovább.
Aztán egy facebook-lájk kapcsán beszélgetni kezdtünk, váltott üzeneteink száma immáron meghaladja a 10 ezret. Neki mindent leírhatok, ő is nekem, és szerintem nagyon jó, hogy van egy ilyen emberke az életemben.:)
Vagy a lány, akivel eleinte csak mosolyogtunk egymásra, köszöntünk egymásnak, aztán kis segítséggel az első beszélgetések is megkezdődtek.
Aztán az a munkatársnőm, akit egy ismerősöm megemlített, hogy névről ismer. Akkoriban még én is szinte csak névről ismertem, aztán ez megváltozott.:)
A többször említett kolléganő, aki például a tűz estéjén is megjelent nálam. Tőle több olyan gesztust is kaptam, amihez egyszerűen nem vagyok hozzászokva.
A legfrissebb ilyen jellegű élményem pedig a céges forraltborozásról datálódik: kolléganőm barátnője.
Egyébként férjnél van. Nem ez a lényeg. Kedves volt, aranyos volt, feldobta a kedvemet, örömmel emlékszem vissza rá. És ezt nem mentegetőzésből írtam le...:P
Vonzás törvénye. Hiszel benne? Pedig higgy benne, létezik!;)
Tavaly általános iskolából, gimiből, előző munkahelyről is több régi ismerőssel találtunk újra (?) egymásra. Köztük olyanokkal is, akik annak idején mondjuk szimpatikusak voltak, de valamiért nem mertem náluk igazán kezdeményezni, mára pedig kisebb-nagyobb rendszerességgel beszélgetünk.
Egy ismerősöm szerint egy mozgássérült pasinak 1:100000 az esélye egy "egészséges" lánynál. Én valamelyest optimistább vagyok, nagyjából 10%-ra teszem ezt az esélyt egy ép lány esetében. Mert én is egészséges vagyok. A körülményekhez képest...:)
Egyébként ez teljesen reális. Evolúciósan nézve a férfi az erősebbik nem, hát ez ugye esetünkben nem érvényesül.
Adja magát, hogy mozgássérült lánnyal kellene próbálkoznom.
De ez nekem nem menne. Mert köcsögszemétbunkó vagyok. Amúgy nem.
Van magyarázat, igény esetén szívesen kifejtem bővebben.
Huh, ez a rész szerintem kicsit csapongó lett. De azért remélhetőleg "van benne rendszer".;)
---
Bulik. Hát azok tavaly kb. kimaradtak az életemből. Tök jó volt tavaly a születésnapom a Smukiban. De olyan szerintem még egyszer nem lesz.
Nagyon jó volt, hogy annyi barátom összegyűlt, de hiába hívnám meg az embereket úgy, hogy "ne hozzatok ajándékot, csak igyunk!"- hoznának, és ez tök hülyén jönne ki...:)
Volt még pár emlékezetes meccsnézős sörrentés is.
Táncitáncis buliban tavaly szerintem egyáltalán nem voltam.
Néha azt mondom, nem hiányzik, már kiöregedtem belőle.
Ez részben igaz is, egy-két szórakozóhelyre egyáltalán nem vágyom.
De azért idén jó lenne egy-két táncitáncis estét beiktatni. De csak pénteken. Öregszem, nehezen regenerálódom...:)
A Balaton is fent van az idei bakancslistán. Már utána sem merek számolni, hány éve nem voltam a magyar tenger partján...
Mondjuk első lépésben annak is örülni fogok, ha végre a saját kádamban csobbanhatok...:)
---
Van biciklim. Ha rendben lesz a tárolóhelyiség, akkor többször fogom használni, persze ehhez a jó idő is szükséges.
Tavaly elég sokat jártam fogorvoshoz. Adni kell a prevencióra is, így talán lesz erőm nem csak probléma esetén megkeresni a dokit.
Azt pedig nagyon sajnálom, hogy nem tudtam elmenni a Mozgásjavító Általános Iskola és Diákotthon öregdiák-találkozójára.
Sokan kaptam attól a sulitól. Sokat jelentenek az ottani emberkék, de aznap olyan göthös voltam, hogy egy pesti kirándulást nem éltem volna túl. Vagy csak alig.
---
Bojlertűz. Nyilván úgy kellett, mint halottnak a csók.
De már talán látszik az alagút végén a fény. Egy picit.
Erre majd még a későbbiekben visszatérek.
---
Fogadalmak.
Nem szoktam nagy fogadalmakat tenni, de most egy-két dolog megfogalmazódott bennem.
+kevesebbszer használni a nyilván szót. Az agyamra megyek.:)
+füstmentesség. A fürdőszobában mindenképpen. Az nagyon gáz.:) Meg amúgy is... Drága, egészségtelen, büdös. Nem lesz egyszerű történet, de pozitívum, hogy 12 év alatt ez soha nem fogalmazódott meg bennem komolyabban. Most igen.
+Emberi kapcsolatok: kettőn áll a vásár... (Főleg) azokat az embereket kell komolyan venni, akik engem is komolyan vesznek.
+Kezdek megcsömörleni az emberi kicsinyességtől, rosszindulattól, pesszimizmustól. Ezeket a dolgokat messziről el kell kerülni. Észre kell venni az élet apró örömeit. És meg is kell azokat mutatni. Hogy egy testvér-blog, egy facebook-oldal keretében, és milyen formában az még kérdéses. De valami lesz.:) Mint ahogy valamikor ennek a blognak is meg kell újulnia. Nem csak a profilképnek.:)
+Tudom, milyen mélyről indultam. Annak idején a mozgássérültek sulijában is felzárkóztató csoportba jártam, és nagy küzdelem volt az is, hogy megtanultam önállóan járni. Mostanra egy kicsit eltunyultam. Nyelvtanulás, "edzés" (=felülés, fekvőtámasz, gyógytorna, úszás...)
+a jogsit nem írom le. A vezetéstől jobban félek, mint a nőktől. Pedig ez nagy szó...:)
+rengeteg elintéznivaló vár rám. Lakáshitel, fogyatékos-támogatás, apu-műtét, fürdőszoba. Hideg fejjel, magabiztosan kell mindent intézni.
+nem fogadalom, egy idézet Horti Gábor sportújságírótól: "Ha magadon jót tudsz nevetni, engedélyed van arra, másokon is jót nevessél!" Nagyon igaz!;)
---
Többnyire értékelni is szoktam az elmúlt évet. Tízes skálán.
Nem is tudom... Erős hatos...
---
Hát azt hiszem, ennyi.
Csapongó összefoglaló egy hülye évről.
Azért remélem nem írtam sok hülyeséget!:)
Még egyszer Boldog Új Évet mindenkinek!
Jók legyetek!
Puszik, pacsik, éljenek a csajok!;)
