2013. december 15., vasárnap

Mert ki tökéletes?

Körülbelül egy hete láttam ezt a videót, és nagy hatással volt rám. 
Ki is találtam, hogy írok hozzá egy bejegyzést. 
Írok benne magamról, hogy hogyan lettem mozgássérült, ez milyen nehézségeket okot, meg ilyesmik... 
Aztán másképp döntöttem. 
Ez a bejegyzés ne rólam szóljon!
Vagyis szóljon rólam, de úgy, hogy egy sérült ember szemszögéből formált vélemény jelenjen meg az írásban. 
Nem szeretek embereket a külsejük alapján megítélni. Vagyis olyan dolog alapján, amiről alapvetően nem tehetnek. 
Mondjuk nekem ilyen dolgok igazán fel sem tűnnek... Nagy az orra, esetleg a füle? 
Tehet róla? Nem. 
Mint ahogy én sem... Gyanítom, amikor megszülettem, Anyu sem kérte meg az orvost, hogy minél később kezdje meg a császármetszést, én meg szedjek össze egy kis maradandó agykárosodást. (Jaj, ezen mennyit röhögtünk anno Anyuval...)
Szerintem ugyanez igaz az elálló fülre, a nagy orra... 
Bajban vagyok, amikor egy lány/nő panaszkodik nekem a saját alakjára. Kicsi a melle, nagy a feneke, stb. Én meg sánta vagyok basszus...
Mindamellett persze pasiból vagyok, aki azért elmondja a véleményét. Vagy legalábbis megpróbálja. 
A film több tanulsággal szolgál számomra.  Szereplői végtaghiánnyal, torz testtel élik életüket. És mégis képesek vidáman hozzáállni az élethez. 
Mert nehézség mindig van. 
És mindenkinek a saját, aktuális problémája a legégetőbb. Ez tiszta sor. 
De próbáljunk meg örülni annak, ami van, és ne azon bánkódni, ami nincs!
Egy kártyajáték során is csak azokkal a lapokkal játszhatsz, amik hozzád kerültek, nincs más lehetőség, azokból kell kihozni a legjobbat!
Abba most nem mennék bele, hogy egy hasonló kampánynak Magyarországon lenne-e létjogosultsága. Tartok tőle, hogy néhányan akár az ombudsmanig is elmennének, hogy a próbababákat látva gyermekük megáll a fejlődésben, ijesztő, szánalmas, hasonlók.
Mindegy is. Vagyis nem mindegy, de vegyétek úgy, hogy ezt a bekezdést le sem írtam...
A lényeg: próbáljunk egy kicsit nyíltabban hozzáállni magunkhoz, másokhoz, a világhoz!
Biztosan nem ez lett a valaha írt legösszeszedettebb posztom. De szerencsére a kis filmecske önmagáért beszél!
Nézzétek meg!

Nincsenek megjegyzések: