Holiday

Már megint akadozik az a k*rva net, ezért most wordbe pötyögök, aztán ha a kedves Vidanet esetleg megint úgy gondolná, hogy teljesíti a szolgáltatást, amiért fizetek, akkor majd fellövöm eme kis szösszenetet a blogspotra. :) Lelkesedésem dicsérendő – legalábbis remélem.

Szóval péntek délután kedves Pista kollégám és Barátom hazahozott. Így elég sok időt nyertem. Pakoltam, kicsit tévéztem, és kimentem Écsre, a tervezett fél 7-es helyett már a 6-os busszal.

Nem nagyon szoktam ilyenkor hazatérni, furcsa is volt egy kicsit.

Jó kis lájtos-nyugis hétvége volt. Egész hétvégén az volt a kaja, amit én kértem. :) Volt gulyásleves, bundás kenyér, túrós batyu, húsleves, és jó alaposan megsült csirkecomb. Na meg persze pudingtorta, ami tulajdonképpen tortaformában elkészített puding babapiskótával. És nagyon szeretem. :)

Ez a menüsor természetesen egy egész hétvégét lefed, csak egyszerre tártam elétek. :P

Na meg szüleimmel ittam jóféle vörösbort, szomszéd Pista bácsival pedig- igen, aki szerint a magömlés kellemes, a karácsony pedig boldog :)- házi pálinkát. Amire csak azért nem mondom, hogy jóféle, mert ütött, mint az ipari áram. Pedig csak egyet ittam… :) Ja, és Pista bá’ nem volt teljesen fair, sört ugyanis nem adott, csak kísérő gyanánt kínálta volna fel, így inkább szódát ittam a páleszhez.

- visszatért a net, de majd egyben bemásolom a végén… :) -

És két-három emberke ajánlására megnéztem a Holiday című filmet. Szerelmi csalódás után helycserés támadós-aranyos-happy endes mozi, tetszett, csak ajánlani tudom annak, aki még nem látta! :)

HOLIDAY. Erről a szóról mindig egy nálam pár évvel idősebb kerekes székes mozgássérült srác jut eszembe. Anno sokszor nyaraltunk egyet, és ha azt mondtad neki, hogy Holiday, két taps kíséretében megismételte. Elektromos kerekes székkel közlekedő barátainkat pedig rendszeresen „Mi van, Laura?” kérdéssel köszöntötte, Niki Lauda háromszoros világbajnok F1-pilótára célozva. Jaj, de aranyos volt! :)

Aztán VV. Évi vissza, Ildikó haza. Semmi meglepetés. Már nagyon kíváncsi leszek, hogy fogják bírni a strapát, és ki fog nyerni ebben a „díszes társaságban”. :)

Ja, a svédországi férfi kézilabda VB-n 0-6-os indítás után vertük hárommal a norvégokat, ez meglepett, de nagyon tetszett ez a küzdőszellem.

Vasárnap délelőtt hallottam erről a budapesti diszkókatasztrófáról… Felfoghatatlan, döbbenetes, ennek egyszerűen nem lett volna szabad megtörténnie.

Fura, nekem a tömeg az amit egyszer – vagy kétszer – a Mamma Miában tapasztaltam. Persze kimondott halálfélelmem nem volt, egyszerűen nem éreztem jól magam, nem lehetett normálisan mozogni, táncolni, elmenni a pulthoz egy sörért… De háromezer ember egy háromszáz férőhelyes szórakozóhelyen? Még belegondolni is szörnyű…
Aztán vasárnap estefelé jöttünk be Anyuval Győrbe. Estefelé betoppantam tesómék is, dumáltunk picit, meg néztünk VV-t, és Barca-meccset. Meg hozott nekem tesóm két Rubicon történelmi folyóiratot. Eddig csak belelapozgattam, sosem vettem még meg, de tényleg nagyon érdekes.
Tesómék a meccs után, azaz kevéssel éjfél előtt indultak vissza. Ami nem is baj, csak épp az álom teljesen kiment a szememből, fél 2-kor még ránéztem a videó órájára. Ötkor meg keltem, és ennek megfelelően egész nap hulla voltam, fájt a fejem. És most megint fáj.
Ja, és megtudtam, hogy saját magam eltartottja vagyok. :O Mozgássérült vagyok, ezért kapok havi rendszerességgel emelt összegű családi pótlékot (jaj, de aranyos, mikor valaki úgy mondja: a "a lábam végett"... brr...:D), és így igénybe vehetem a családi adókedvezményt, saját magam eltartottjaként... :O Ez érdekes... :)
Hősiesen kitartottam délután 4-ig, és Eszti kollegina elhozott egy buszmegállóig. Köszönet érte. :) Amúgy vicces volt, hátul ültem, gyerekzár van, kiszállt, kinyitotta az ajtót, kiengedett, majd visszaült... Jól nézhettünk ki! :)
---
A hétre amúgy nincs különösebb program betervezve. Szerdán... Szerdán lehet, hogy pótolunk egy régóta halogatott talit, de más még nincs a nemlétező határidőnaplóban. De majd alakul.
Ja: word-ből ne másoljatok bejegyzést blogspotra... :@ Egy teljesen összevissza formázhatatlan izé lett belőle... De freemail közbeiktatásával jó lett, legalábbis úgy tűnik. Ha maradt a posztban magányos J betű, az :)-t jelent... :)
Na, ennyi mára!
Puszik, pacsik, éljenek a csajok! ;)
Meg a Vidanet... :)