Nekünk viza

Még szombat este beszéltünk bátyámmal telefonon. Egyszer csak valami olyasmit talált mondani, hogy "Képzeld, hamarosan lesz nekünk...". Vártam-vártam, de nem fejezte be a mondatot, ezért kíváncsian visszakérdeztem, hogy mijük is lesz nekik, amire jött a válasz, hogy "Netünk!". Elhallottam, pedig már kezdtem azt hinni, hogy... Szóval értitek! :)

Vasárnap este pedig épp gépeztem, a háttérben szólt a tévé. A Híradóban Szellő István kürtölte világgá, hogy "Újra lesz víz a Dunában!" Én meg mondom, mi a szösz? A tudósítást meghallgatva aztán kiderült, hogy viza lesz újra a Duna vízében. :) Ami egy ebben a folyóban amúgy őshonos halfajta, de a XX. század elején eltűnt: nincs veszélyérzetünk, gyakorlatilag simogatni is lehet őket, így persze könnyen kifogták őket. Most pedig újból telepítették őket, erről szólt a tudósítás...
Ejj, de szép nyelv is a magyar... :) És én milyen hülye vagyok! :D
---
Nem kell regisztrálni a blogokat! :) Az tervezett új médiatörvény szerint a szélsőséges eszmék világhálón történő terjedését megelőzendő regisztrálni kellett volna az összes Magyarországon írott blogot. Állítólag, de ezt az ötletet most szerencsére elvetették. Megnyugodtam.
---
A barátság nagyon szép, hogy úgy mondjam, nemes dolog. Sok mindenről szól, sok minden belefér. De van, amikor bizony porszem kerül a gépezetbe...
Próbálsz valaki mellett ott lenni örömében-bánatában; meghallgatni őt, esetleg tanácsot adni. Majd egy idő után rájössz, hogy talán akkor teszed vele a legjobbat, ha egy picit "magára hagyod".
Gondolsz rá, szorítasz érte, hogy javuljon a helyzet, várod, hogy valamilyen módon jelentkezzen, esetleg a Te kezedben is ott van a telefonod, már talán egy SMS-t is bepötyögtél, melynek végén megnyomod a törlés gombot...
És legbelül üvölteni tudnál...
Sziasztok!