Lapszemle

Azt hiszem, tegnap egy kicsit hibáztam. Nem kellett volna azt a bejegyzést az üzenőfalra kitenni. Nincs benne semmi titkolnivaló, de mégiscsak olyan "belső infók" vannak benne, amik számomra talán fontosak, de egy közömbös ember talán le se szarja őket. Mindegy, túlélem. Amúgy pénteken is írtam az üzifalra, "Kedves Mexikói úti diáktársaim!"-kezdetű üzenetet, ami egy kollégámnak úgy jött át, hogy barátaimmal Mexikóba készülök! :)))

---
A Humanitásban szerepelni nem egy nagy dolog. Nem lesz az ember fia ismert, vagy sztár tőle, de azért jól esik magam viszont látni egy újság hasábjain. E-Goszi. :)
A történet kapott egy kis keserű szájízt: a telefoninterjú során kértem az újságírót, írja fel a címemet, és küldjenek nekem a lapból egy példányt, és esetleg egy csekket az előfizetéshez. Havi 100 forint talán nem vág földhöz. Majd amikor a főszerkesztő hívott, hogy küldjek magamról képet a cikkhez, az e-mailben megismételtem kérésemet. Hetekig nem történt semmi. Kb. két hete újra írtam neki, a lapot azóta is várom. Aztán szombaton Pesten ki volt téve az összes idei lapszám, hoztam belőle egyet.
Humanitás. A MEOSZ (Mozgássérültek Szövetségeinek Országos Egyesülete) lapja. Az a bajom vele, hogy elég pesszimista, sebnyalogató lap, de azért van fejlődés.
Hm... Írnék pontokba szedve egy kis megjegyzést az interjúhoz. Ha érdekel maga a cikk is, előbb nagyítsd ki a képet, olvasd el a beszélgetést, és térj vissza! Ha nem érdekel, akkor ugorjunk, Pósalaky úr módjára! :)
- Merklin: sic! A munkahelyem neve Märklin, umlautos, kétpontos a-val kell írni, amit el is mondtam az újságírónak.
- "Á, dehogy!": Hm... "Tágas égen andalog!"- erről mindig eszembe jut! :) Amúgy egy pesszimista, önsajnáló kifejezésmód, mintha szegény nyominger Gáborkát nem vették volna fel a médiába, mert sérült, holott erről szó sincs. A Kék Duna Rádióhoz egyszer jelentkeztem hírszerkesztőnek, felhívtak, elutasítottak, ennyi volt. A Kisalföldnél voltam gyakszin, nos az nagy élmény volt, de a folytatásról nem beszéltünk. Viszont kétségkívül érdekel a média világa, egyszer, talán... Különben ezt a blogot sem írnám... :)
- "nem kaptam meg egy raktári munkát": khm... Természetesen nem raktári munkát nem kaptam meg, nem vagyok olyan hülye, hogy raktárosnak jelentkezzek, nem nevettetem ki magam. Épp az a lényeg, hogy irodai munkára nem vettek fel, mert hátha esetleg baleset ér a raktárban. Érthető a szempontjuk, teljesen jogos. Jól attól függetlenül nem esett.
- "felhozzák az ebédemet a portáról": nem. Behozzák a sorompós portáról. Lényegtelen. Lenne. Ha nem lenne ott a cikkben, hogy teljesen akadálymentes munkahely, nincs lépcső, így nem kell felvinni sem semmit.
- "Nem hiszem, hogy nagy előrelépés várható az életemben.": Gáborka, a depressziós állat. Remélem, nem ilyennek ismertek. Annyit mondtam, hogy nem vagyok egy karrierista alkat, nem hiszem, hogy túl sokat lépnék előre a ranglétrán. Ami nem is célom. Háttéremberként segíteni egy csapat munkáját, ez az én világom. Mondjuk szerintem házasodási terveimről is kérdezett, annak kapcsán tényleg nem vagyok optimista. De az a cikkből nem derül ki.
- "Ezt komolyan mondja?" Igen, teljesen komolyan. Én vagyok a kapus. Az egyik- nyilván. :)
---
Bocsi mindenkitől, nem akarok én itt nagyképű beképzelt bunkónak tűnni, de egy-két dolog nagyon nem volt a helyén. Ezeket rendbe raktam. :)
A cikk egyébként a fogyatékosok munkavégzésével foglalkozó mellékletben jelent meg, én lennék az egyik diplomás mozgi. Megszólal még HR-es, munkaközvetítő is, érdekes összeállítás.
Hm... A többi lapszámban több írás tetszett, minden számban van egy írás, ami egy sikeres mozgássérülttel foglalkozik. MC DC ugye "alap", de nekem sokkal többet jelentett egy kerekes székes ismerősöm története, aki paralimpikon erőemelő, énekes, vállalkozó, autót vezet, emellett ami a legfontosabb: férj és családapa. Vagy az a 35 éves srác, aki évekig otthon ücsörgött, nem volt önbizalma, majd nyitott a csajok felé- és mára feleségül vett egy - amúgy igencsak helyes - gyógytornász-lányt.
Pozitívnak kell lenni, a fenne egye meg, máshogy nem jutunk előbbre!
---
Foci: szünnap van a VB-n. Európai győztest szeretnék, ennyi a kívánságom.
Holnap fél 3-kor indul a buszunk Nyitrára ETO-meccsre! Nagyon várom! A hírek szerint jönnek Újpest- és Fradi-szurkolók is, valamint két különbusz Dunaszerdahelyről. Hogy mit keresnek ők ott? Szurkolnak az anyaországból érkező csapatnak. Szlovák stadionban egyébként magyar zászló nem loboghat, csak nemzetközi mérkőzésen. Nonszensz... Miért is? A mi táborunkban is van légiósaink tiszteletére pl. észt és grúz zászló... Példának okáért...
---
Ajánlott levelet kaptam a Magyar Államkincstártól. Most találtam meg az értesítőt, amikor hazaértem- a postáról, ahol befizettem az értékbecslés diát. A f*sz kivan már... Már megint milyen vizsgálatra kell mennem, milyen pénzt kell visszafizetnem? Előre félek...
---
Mostanában napi szinten tök sok az "új látogató" itt a blogon. A tegnapi napot értem: iwiw-üzenőfal. De amúgy hol akadtatok rá ennyien? Blogspot? Vagy facebook? Valaki írja meg légyszi egy akár névtelen kommentben! :) "Köszcsipuszcsi!"- ahogy a hollós Barbi mondaná... :)
Na ennyi mára.
Puszik, pacsik éljenek a csajok! :)

Just a little öregdiák

Ahhoz, hogy kerek legyen a történet, kicsit vissza kell mennem az időben. Nem sokáig, minösszesen a születésem napjáig. Történt ugyanis, hogy Anyunak már elfolyt a magzatvize, több, mint egy napja vajúdott, de hiába könyörgött a dokinak, hogy végezze el a császármetszést, ő még vár, mert menni fog a dolog, meg aztán a statisztikának árt egy nem természetes úton lebonyolított szülés. Így aztán Anyu is kellőképp rossz állapotba került, én pedig a császármetszés után nem sírtam fel, úgymond halva születettem, újra kellett éleszteni. Az agyamban oxigénhiány lépett fel, amitől pedig a mozgásszabályozó agyközpontom sérült meg. A vicces az, hogy ez az egész percek kérdése volt, ha tíz perccel előbb elindítja a szülést az a drága jó orvos, akkor makkegészséges vagyok, ha még tízet vár, akkor... Akkor most pelenka, meg ágyikóban gagyogás, stb... A betegség neve Little-kór, ennek pedig alcsoportjai az ICP, ami nem tudom, mi, meg a diplaegia spastica, ami pedig merevedéses bénulást jelent! Nem röhög! :)

Anyuék olyan egyéves koromtól hordtak dokikhoz, gyógytornára, meg hasonló kellemes helyekre. Így óvodába nem nagyon volt időm járni. Amikor kiderült, hogy nem is járhatok normál iskolába, képbe került a budapesti Mozgásjavító Általános Iskola és Diákotthon, ahol megkezdhettem tanulmányaimat. Az első év amolyan előkészítő év volt, átmenet az ovi és az iskola között. Tizenhárman jártunk egy osztályba, és az elején még ott voltam aközött a három-négy emberke között, akiket külön is fel kellett zárkóztatni, főleg testileg-fizikailag is, de tanulásban is. Aztán valahogy idővel sikerült elkapni a fonalat, és negyedikben úgy döntött az iskolavezetés szüleimmel egyeztetve, hogy ez a sulit én "kinőttem", próbáljuk meg Győrt, ép társak között. Ott aztán jött a Fekete, ahol volt délutáni mozgássérült csoport, belépőként meg kellett tanulnom nyáron két hónap alatt a negyedikes német anyagot, mert Pesten angolos voltam, itt pedig nem volt angoltanár. És szerencsére sikerült... Ugye, hogy nincsenek véletlenek? Mármint hogy a végére némettanár lettem... :) De ez már egy másik történet...
Budapest, Mexikói út 60. Egy fogalom. Rengeteget köszönhetek ennek az iskolának, letették az alapokat, megtanultam úszni, rendesen járni, egy kicsit önállóbb lettem... Baromi nehéz volt 6 és 11 éves korom között a családtól távol, havonta egyszer hazamenni, de kibírtuk, megoldottuk, és kellett... Olyan helyekre juthattam el, olyan dolgokat próbálhattam ki, amiket innen Győrből, pláne Écsről lehetetlen lett volna elérni... És most nem arra gondolok, hogy 1990 májusában egy győri osztálykiránduláson voltam először a Mekiben... :D
De a viccet félre téve: anélkül az öt év nélkül én ma kb. otthon vagyok, borítékot nyálazok, gyöngyöt fűzök, vagy valami hasonló...
Na, és egykori iskolám meghívott Öregdiák találkozójára. Anyu is elkísért, ha már ezeket az éveket vele csináltam végig. A Keletinél a metrót nem találtuk meg, de egy buszmegállóban láttam ismerősöket, odacsapódtam hozzájuk, és együtt mentünk egy olyan járattal, ami a sulinál tett ki minket.
Tényleg féltem attól, hogy fogok-e még egyáltalán emlékezni valakire, és lesz-e mondanivalónk egymásnak annyi idő után. És totál kellemeset csalódtam: volt öt-hat srác, akikkel úgy elbeszélgettünk, mintha csak tegnap hagytuk volna abba, a megvoltak a közös témák, és még a nekünk hivatalosan kijelölt találkahelyre sem mentünk be. Jó volt látni, hogy bár mindenkinek megvan a maga baja, azért mindenki vidáman áll hozzá a dolgokhoz, tudtunk nevetni egymás és saját kínunkon-nyűgünkön. Fura, de olyan tanárok, szülők neve jutott eszembe, hogy nem is gondoltam volna. Anno Gergő Anyukájánál ettem életemben először pizzát, és amikor ezt telefonon megemlítettem neki, meghívott egy ismétlésre. Lehet, hogy még sor is fog rá kerülni... :)
Volt osztályfőnököm is aranyos volt, mesélt régi sztorikat is. Például, hogy egyszer magyar órán leosztottam egy kistanárt egy szóelemzés miatt, és nekem volt igazam... :D
Szóval tényleg az egész nap hatalmas élmény volt, örülök, hogy ott lehettem. Jellemző, hogy bár nem így terveztem, délután az utolsók között hagytam el az intézményt.
Az iskolát egyébként bővítették egy új épületszárnnyal, ami maga a csoda. A XXI. század, de tényleg... Mára annyit változott az oktatás, hogy a hozzám hasonló fokú sérülteket megpróbálják integráltan, épek között oktatni, anno én voltam az egyik első fecske. A szegregált oktatásban pedig nagyon súlyos sérültek, első sorban elektromos kerekesszékkel közlekedő fiatalok vesznek részt. Nem én mondtam, de leírom: furcsa módon az épület legnagyobb előnye egy picit hátrány is: teljesen akadálymentes, minden a gyerekekről szól, az egész épület teljesen akadálymentes, és csúcsszuper. Tolóajtók vannak, minden asztalhoz hozzáférnek, a villanykapcsolók az ő magasságukhoz vannak tervezve... És ez egy icipicit túl "steril". Az élet nem erről szól. Szeptembertől középiskola is lesz az intézményben, és ha egyszer onnan kikerülnek, nehéz lesz a való világban érvényesülni. Ez persze véletlenül sem kritika. Mindenkinek, aki ezt kitalálta, és megvalósította, hatalmas köszönet jár!
Egy kicsit "csajozok" is. Egyik volt osztálytársam megkérdezte, hogy hol a párom. Tehát nem azt, hogy van-e, hanem azt, hogy hol van. És eszembe jutott régi vesszőparipám. Jó-jó, nyilván megbeszélés kérdése az egész, de ha lenne barátnőm, nem örültem volna annak, ha elkísér. Egyrészt a hangulat, a látottak valamilyen szempontból engem is megráztak, nem tudom, hogy aki nem volt még sérültek között, fel tudott-e volna oldódni, jól érezte volna-e magát. Meg aztán ez a hely nekem olyan.... Olyan misztikus... Egy nagyon fontos állomás a múltból.
És igen, láttam szép mozgássérült lányt. Láttam lányt, aki ha nem kényszerül elektromos kerekes székbe, mára valószínűleg a kifutókon szaladgálna.
És megismertem egy nagyon szép, és helyes logopédus csajszit, akiről azt hittem, hogy egy-két évvel fiatalabb nálam. Aztán kiderült, hogy pont váltottuk egymást: én 18 éve távoztam, ő 17 éve jött. :)
Igen, tényleg nagyon jó nap volt, minden félelmem alaptalannak bizonyult.
A rendezvény után Anyu visszajött Győrbe, én maradtam Pesten. Egy fősulis barátomhoz mentem, foci VB-t néztünk, pizzáztunk, iszogattunk, beszélgettünk. Vasárnap ebéd után pedig pont jött Győrbe a barátnőjével, így hazahoztak. De a srác angol-németre még átjött hozzám. :)
Aztán Holló volt, névnap-szülinap.
Tegnap szabin voltam, ügyintéztem. A csekkemet a postán nem fogadták el, a földhivatalban pedig keverték a sz*rt, majd adtak egy hivatalos térképkivonatot háromezerért, amin rossz az utcanév... Ha nem fogadják el, morci leszek... És még finoman fogalmaztam... :)
Délután pedig az ETO-Parkban voltam, megvettük a csütörtöki jegyeket. Jaj, de várom már azt is! :)
Még ittunk egyet a jegyvásárlás örömére, aztán hazamentünk. Ma már dolgoztam.
Csütörtökön délig vagyok, aztán irány Nyitra. Pénteken szabi, meccs kipihenése, ügyintézés, bérletújítás, és fordítás lesz a program.
----
A képeken a sulit bemutató prospektus látható (nagyításért klikk a képre!). Köszönet érte Gerejnek!
Megvan a Humanitásból a velem készült interjú is, holnap felrakom!
Puszik, pacsik, éljenek a csajok, és Feel the sunshine! ;)

B-terv

Huh... Ez a hét aztán nagyon gyorsan elrepült... Nem is tudom, most nagyjából minden nap egyforma volt, meló, hazasietés, VB, kaja+fürcsi, VB, olvasás, alvás. Kissé sablonos, de nem panaszként írom... Jó-jó, volt MSN is, meg blog is, de az alap, ugyebár... :)
Na, meg a hitelügyintéző sráccal is találkoztam, akiről tulajdonképpen kiderült, hogy akár a személyes pénzügyeimért felelős emberkének is nevezhetem... Jaj, de komolyan hangzik... :)
A címről: kettős. Egyrészt a jövő hetem - holnaptól kezdve :) - baromira be van táblázva, sakkozgatom az eseményeket, és az emberkéket, hogy kit, mit, mikor, hol és hogyan, nem lesz egyszerű, majd mesélek...
Másrészt pedig a B-terv annyit takar, hogy egynek mindig lennie kell. Valahogy gimi óta kialakult bennem. Ha ez nem jön össze, akkor legyen az, ha így nem megy, akkor majd megy úgy... Emellett a spontán dolgoknak sem vagyok ellene, de egy kis "mankó" azért jó, ha van... :)
Holnap irány Budapest! A Mozgásjavító Általános Iskola is Diákotthon, ahová alsóban, '92-ig jártam, többmilliárd forintos beruházás után új épületszárnnyal gazdagodott, öregdiák-találkozóval ünnepli a jeles eseményt. A suliról majd mesélek bővebben. Fantasztikus hely volt, nagyon szerettem oda járni, sokat köszönhetek nekik. De kicsit tartok is a találkozótól... Rég volt, én nem is ott ballagtam, tényleg kíváncsi vagyok, hogy milyen lesz...
Hogy milyen rég volt: az a villamos, ami a suli előtt letett, már nem is közlekedik... Vonatos-metrós-kisföldalattis túra lesz, Dórinak köszi az útvonaltervet! ;)
Ezután maradok Pesten, egy fősulis cimboránál VB-meccsek, sörike, nosztalgia, majd alvás. Vasárnap pedig vele, és ugyancsak ismerős barátnőjével jövök Győrbe, dél körül itt vagyok. Forma-1, és angol-német meccs. :)
Hétfőn úgy néz ki, szabi. Földhivatalba kell mennem részletes tulajdonlapért, postára feladni az értékbecslési díjat, majd veszek jegyet a csütörtöki Nyitra-ETO meccsre. Az árak sorrendben 7 és 32 ezer forint, a meccsjegy pedig 3 euró. "De az érzés megfizethetetlen!"... :) Komolyan, van bennem egy kis félsz a meccs előtt, de a két klub egyeztetett, meg mégiscsak európai kupa, csak nem lesz gond. De azért péntekre is szabit kérek. Így marad 15 napom, amiből hét karácsonyra kell... Pff... Nesze neked, két hónap nyári szünet! :)
Képzeljétek, a kedves, ámde kissé lassú helyettes büfésnéni helyett most új van! A hölgy kedves, mosolygós, lelkes, nem lassú, Dórinak hívják, és 17 éves! Így már más... :D
Most nem tudok átkötni, de olvastam egy tök érdekes sztorit valahol: egy srác elkérte egy csaj telefonszámát, aki meg is adta: az utolsó három számjegyet kivéve! A fiúnak egy egyenletet kellett megoldania, ha fel akarta hívni a hölgyet, és az x=0,53 ki is adta a hiányzó számokat. Ez aranyos, tetszik! :)
A német RTL-en van egy sorozat, amiben különböző családi eseményeket dolgoznak fel. Elég alap, szinte giccses, magyarul valószínűleg nem nézném. A main viszont elérzékenyültem, majdnem elbőgtem magam! Egy családban kiderült, hogy a 15 éves lányuk vér szerinti apja a feleség korábbi szeretője. Akinek nem lett családja, így viszont hirtelenjében lehetne egy lánya, és pert is indít az ügy érdekében. Meg is nyeri, de a csaj nem vesz róla tudomást, kiáll az őt felnevelő "igazi" apja mellett... Jah, hát ilyenen elérzékenyülni kínos, nekem sikerült... Nem értem...
Foci VB: alakul a helyzet, vannak egész jó kis meccsek, főleg most, hogy jön a kieséses szakasz. Vannak bombameglepetések is, az olaszok, de főleg a franciák egyenesen szégyelljék magukat, arcpirító, amit műveltek. Európai győztest szeretnék, de lehetőleg ne a szlovákok legyenek azok! :)
Jó hétvégét mindenkinek! ;)

Nem csak a 20 éveseké... :)

De bizony. Egy picit azért tényleg övék a világ. Én sem vagyok egy öregember, de azért picit tényleg irigylem őket... :)
És Dóri ma elérte ezt a bizonyos kort, és húsz éves lett. Kemény hét hónapig együtt gyarapítjuk a két ikszesek táborát... :)
Írhatnék róla, mesélhetnék róla nektek. Végülis ez a nap róla szól. :) De nem fogok.
Vagyis csak két dolgot. Nagyon örülök annak, hogy a barátomnak tudhatom, nagyon fontos nekem, nagyon sokat jelent számomra. De ez gondolom nem újdonság! :)
Hm... És a második? Próbálok valami jellemző dolgot kiemelni vele kapcsolatban, de nem tudok. Elfogult vagyok vele kapcsolatban... :)
Szinte napra pontosan két évvel ezelőtt vele töltöttem el életem egyik legemlékezetesebb délutánját, soha nem fogom elfelejteni... Máskor pedig vele ittam meg életem legrosszabb, és teljességgel alulmúlhatatlan kávéját. De baromira nem zavart a dolog... (amúgy nem, nem mi főztük! :D)
Ja, és a GosziBlog köszönti legszorgalmasabb kommentelőjét! ;)
Na, de elég is az érzelgősségből: PARTYTIME! :D - nagyon kééész...:D -

Boldog Születésnapot kívánok Neked, Dóri!
És még egy kérés a végére! Ha a nyár folyamán esetleg összefutnál a jó öreg Woodyval, add át neki szívélyes üdvözletemet! ;)

Levetett partyarc

Ahogy írtam az előző poszt végén, az részben bejött: nem volt semmi program, ezért nem is mentem sehová. Szombat estére volt esély egy beülős-beszélgetős estére, tegnap pedig Katával egy találkára, de mindkettő elmaradt. Hogy stílusosan fogalmazzak, vagyis ahogy más fogalmazott helyettem, erre a hétvégére levettem a partyarcot... :)
Nem is volt ezzel semmi gond, otthon voltam, tévéztem olvastam, elteltek a napok.
A VB... Néztem-néztem, de a szombat esti meccsen például elaludtam, tegnap pedig MSN-eztem a brazil meccs közben.

Szombaton hazafelé menet azért történt valami érdekes. A buszon találkoztam egy volt kolléganőmmel, nagyon kellemesen elbeszélgettünk, főleg ahhoz képest, hogy már két éve nem láttuk egymást. Tényleg aranyos volt. Persze jött a szokásos "És mi újság a lányokkal?" kérdés. "Köszönik szépen, megvannak!"- szólt a válaszom. Vagyis vannak ők, meg vagyok én... Ez számomra egy kínos kérdéskör. Ennél jobban csak a családi körben felmerülő "És Te mikor nősülsz meg?" című kérdést szeretem. Mondanám erre azt, hogy jelen állás szerint előbb gyűltök össze a temetésemre, mint a lagzimra, de ez nem a legszerencsésebb válasz. Ritkán látott rokonaim jó esetben depressziós szuicid állatnak néznének, rossz esetben pedig buzinak... Khm... Na ja, itt melyik a jó, és melyik a rossz eset? Minden relatív... :)
Tegnap annyiban történelmi nap volt, hogy Anyuval söröztünk. Ízlett neki a citromos... LOL! :)
Este pedig a frász kerülgetett. Képtelen voltam elaludni, elviselhetetlenül viszketett a karom. Felkapcsoltam a villanyt, és négy-öt ilyen ragyaszerű kiütést találtam rajta... Na, én azt hittem, elsírom magam. Aztán Anyu adott valami kenőcsöt, amivel bekentem, és reggelre elmúltak a ragyák... Szúnyogcsípés... Eddig tök örültem annak, hogy engem elkerülnek ezek az élősködő dögök, és nap közben sem éreztem, hogy nagyon kóstolgattak volna... Erre este... Pff... Azért bízom benne, hogy ez nem egy allergia-mizéria kezdete... :/
Ma meglepő módon annyira nem volt hétfői hangulatom, gyorsan eltelt a nap. A VB eddigi leggólgazdagabb meccséről lemaradtam, a netről tudtam meg, hogy Portugália 7-0-ra verte Észak-Koreát. Egy német kollégámnak elküldtem ezt az eredményt, amire azt írta vissza, hogy szegény koreaiakat ezért most otthon le fogják lőni.
Hát igen, ennek mondjuk van történelmi előzménye. Most nem feltétlenül Andres Escobarra gondolok, akit a '94-es VB-n vétett öngólja miatt Kolumbiában agyonlőttek. Hanem mondjuk a azokra a szovjet focistákra, akiket Sztálin annak idején börtönbe záratott, mert ki mertek kapni Jugoszlávia, azaz Tito láncos kutyáinak válogatottjától. Vagy ott volt Ceaușescu, a teljhatalmú román diktátor esete. 1986-ban a Steaua Bukarest csapata a Sevillában rendezett BEK-döntőben hatalmas meglepetésre legyőzte az FC Barcelona gárdáját - 1. rohadt mocskok; 2. a románok kapusa, Ducadam a büntetőpárbajban az összes (!) katalán 11-est hárította -. Nos, a jó öreg diktátor gratulált a csapatnak, majd közölte a játékosokkal, hogy ők azért nem igazi románok, mert egy igazi román elvtárs már az első félidőben eldöntötte volna a meccset, nem szarozott volna a 11-esekig. Majd mindenki kapott ajándékba - minő meglepetés- egy-egy zsír új Daciát.
Szóval igen, van, amikor az ideológiák felülírják a sport szépségét. - szerk.: kíváncsi lennék arra, hogy az ilyen és ehhez hasonló sztorijaim sport iránt amúgy kevésbé fogékony olvasóim számára is érdekesek-e...:) -
Sorsoltak az Európa Ligában! FC Nyitra-Győri ETO FC. Háát... Menni kéne idegenbe is... Mondjuk nem kívánom megveretni magam a kedves szlovák rendőrökkel. Szóval erre még alszunk párat.
Lillának amúgy megemlítettem agglegényi bogaraimat. Ezek egyike, hogy senkitől nem kell elkéredzkednem egy ilyen nyitrai túrára. Tudom, tudom, kétségkívül sovány vigasz...
Hm... Most olvastam Facebookon: "Az optimista ember a fényt látja az alagút végén. A pesszimista az alagút sötétjét. A realista a közeledő vonatot. A mozdonyvezető pedig három hülyét a sínek között." És hogy ez mennyire igaz...:)
Ennyi voltam, jók legyetek! :)

Évforduló után

Csütörtökön múlt tíz éve, hogy meghalt a nagymamám... Az egyetlen nagyszülőm, akit igazán ismerhettem, hiszen apu anyukája Zalában élt, nagyon ritkán találkoztunk, a papák pedig még a hetvenes években, jóval születésem előtt elmentek...
Az écsi mami egyszerre volt végtelenül kemény, és tündérien aranyos, imádtam. Szerettem volna mesélni róla itt, de jönnek fel az emlékek, sokat gondolok rá, és nagyon hiányzik. Még mindig.
És természetesen semmiféle párhuzamot vonni, de ugyanazon a napon volt Knézy Jenő halálának is az évfordulója. Valamilyen módon ő is meghatározta a fiatalkoromat, bármily hülyén hangzik is...
Nyugodjatok Békében...
***
Ha már Knézy: alakul a foci VB, egyre jobb meccsek vannak, bár a színvonal még mindig nem az igazi... A vuvuzelák is egyre halkabbak, vagy csak a hangtechnikusok találták meg a megoldást... Sok a meglepetéseredmény, az iwiw-tippjátékában kezdem lenullázni magam, bár 116 pontommal így is a 122 327. helyen állok, ami bőven a középmezőny eleje.
Jó lenne, ha fő kedvenceim, az angolok és a spanyolok kicsit összekapnák magukat. Mondjuk nekem aztán tök mindegy, lehetőleg legyen európai világbajnok. Azért amennyire mazochista állat vagyok, én már most az ETO-meccseket várom. :)
Képzeljétek, hatnak rám más szurkolótársaim: Melindától az együtt végigizgult ETO-meccsek hatására rám ragadt, hogy ha csapatom helyzetbe kerül, "Na! Na! Na!"- kiáltásokban török ki, lent említett Attila barátom után pedig a végtelenül elegáns és kimért "Úgy van!" szófordulat hagyja el számat egy ügyes, látványos megoldás hatására... :)
Tegnap este egyébként csak a rossz idő riasztott el minket a Dunakapu térről, ahol Anyuval meg szerettük volna nézni a Fenyő Miki koncertet... Egyébként olyan jó volt a hangosítás, hogy itt a lakásban simán hallottam a számokat... Mekkora egy nyálas hülyegyerek vagyok: eszembe jutott, milyen lett volna táncolni az esőben a függőfolyosón egy leányzóval a távolból idehallatszó Fenyő-örökzöldekre... - juj, micsoda szófordulat...-. De nem: nekem maradt az Anglia-Algéria, és egy doboz Borsodi Friss citromos sör... :) Egész jó anyag, 2%-os, lightos, csajos, üccsi... :)
Más... Emlékszem, amikor a teleshopban dolgoztam, akkor kaptam el igazán a ritmust, amikor privát is elkezdtünk programokat szervezni, és egyre több barátot találtam munkatársaim között... Most hasonló a helyzet. A fiúkkal a focizások, a néhány lánnyal - paradox módon :) - a közös cigiszünetek hoztak közelebb minket egymáshoz. Így azért sokkal jobb érzés reggelente bemenni dolgozni... :)
Tegnap meló után Anyuval Sparban voltam, vettem egy pokrócot. Ezt nem írtam voltam le, hogyha nem lenne ráírva, hogy göbösödésgátló eljárással készült... Az meg mi a szösz? Persze, végtelenül boldog vagyok, hogy a derék kínai varrónők gondoltak rá, nehogy göbösödjön alvás közben a takaróm, de akkor is jó lenne tudni, hogy mi az... Khm... a göbösödjön- kifejezést nem húzza alá a helyesírás-ellenőrző, ez azért már jelent valamit! :)
Még a hitelfelvétel előtt tervezem utolsó "nagyberuházásként" mp3- vagy 4, tudja a tököm... - lejátszóm lecserélését, tesóm talált is egy hasonlót, ami van, csak kétszer akkora memóriával, rádióval, és diktafonnal... Ja, mert a régivel az a gond, hogy kezd betelni, és ezekből a számokból nincs szívem törölni egyet sem... :)
Jövő héten Pestre megyek, a Mozgásjavító Általános Iskola és Diákotthon öregdiák-találkozójára. Korábban azt írtam, hogy 18 év után térek vissza, de ez nem teljesen igaz: úszás miatti sportorvosi vizsgálaton voltam ott valamikor, de annak is már cirka tizenöt éve...
Alakul a nyári program is. Túlzottan nem lesz eseménydús, de nem fogok panaszkodni. :) A VB után indul az Európa Liga az ETO-val, így már júliustól mehetek meccsre. Július végén lesz egy hét passzív, maximum strandra menős, nagytakarítós szabi, augusztus végén pedig Becsvölgye.És ennyi volt/lesz a nyár...
Most a szokásos: Écsre megyek, ha lesz este valami program, akkor visszajövök, ha nem, akkor pedig nem. Ilyen egyszerű...
Ennyi voltam.
Puszik, pacsik, éljenek a csajok! :)

Vegyesfelvágott 18

Ma igazából két bejegyzés tartalmát próbálom beleszőni egybe. Ha sikerül, akkor jó, ha nem, akkor szerkesztek.
Hihetetlen bogaras egy figura vagyok, mondták már rám sokan, és be kell lássam, ez igaz is. Erről majd máskor írok bővebben is.
Említettem már, hogy a mozgássérülteknek elég érdekes lelkiviláguk van, most ezzel kapcsolatban mesélek egy jellemző példát.
Gerej kollégával megbeszéltük, hogy a nyári hónapokban fogunk vinni az irodába magunknak ásványvizet, váltásban hatot-hatot, az adagot pedig megfelezzük. Én csak hétfőn tudom ezt megoldani, Anyu akkor ugyanis kocsival eldob dolgozni. Na, és úgy alakult, hogy nem volt a közelben senki, így magamnak kellett becincálnom a gyűjtőben a vizeket. Nincs ezzel semmi gond, nem lenne nehéz, itt simán felhozom az emeletre, de Écsen is behurcolom a garázsból. De a melóhelyen elég sokat kell vele menni. A vizek természetesen le vannak fóliázva, és van egy príma fogantyú is a csomagoláson. Igen ám, de ahogy én sántikálok, egyfolytában olyan érzésem volt, mintha kirúgnám a fóliát, és szép látvány lenne a hat felé guruló hat flakon az üzemben, a hetediknek pedig én. Így a vállamon, vagy éppen két kézzel fogva hoztam be. Ekkor viszont nem volt szabad kezem, egy esetleges borulás korrigálására. Párszor megálltam pihenni, és attól rettegtem, hogy valaki segít bevinni az irodáig. Mert meg tudom oldani, mert meg akarom oldani... Sőőt, ha egy csaj kapja ki a kezemből a csomagot, azzal maradék férfiúi hiúságomnak pakolna oda egy hatalmasat- puszta jóindulatból. Ez olyan, mint amikor a buszon egy csaj akarja átadni a helyét: először pasi vagyok, csak aztán mozgássérült/-korlátozott/fogyatékos/béna/rokkant/nyomorék stb. Nem szeretem az ilyen helyzeteket.
Így leírva talán kissé túldramatizálva hat a dolog, annyira nem volt pokoli a vízcipelés, de ez így tényleg az eszembe jutott.
***
Cica: szült a macskám. Ő a "falu ribanca". Egyfolytában a pasikat hajkurássza, vagy terhes, vagy kölköt nevel. A házi kedvenc szerepet sajátosan értelmezi: simogatni lehet kb. 3 percig, aztán megunja, és távozik. Egerészni szeret, de a macskakaja mellett hülye lenne áldozatát el is fogyasztani: odaadja a kutyának. Beszarás... :) Na, és egy fél pillanatig gondolkodtam rajta, hogy a kölkét beköltöztetem ide Győrbe. De elég bonyolult lenne, szóval elvetettem a lehetőséget.
***
IWIW: alacsonyan szállnak a körlevelek. Rohadtul idegesít. Aki x év alatt egy háromszavas "Szia! Hogy vagy?"-üzit képtelen volt küldeni, az hanyagoljon már az ostoba körüzeneteivel. Mindenesetre ezután csatlakoznék Juci üzenőfalon megjelent kezdeményezéséhez: akit a rendszerből inaktivitása okán törölnek, üzenjen nekem, mondjuk itt, és rögvest igénylek is neki egy meghívót. :)
***
A hiteügyintézés zajlik. Nem vagyok biztos a döntésem 100%-os helyességében, de nulláról el kell mozdulni. Csak ne mínusz-irányba történjen a dolog.
***
Sport: a VB-től továbbra sem vagyok elragadtatva. Tegnap Kassai jól vezette a Brazília-Észak-Korea meccset, Attila barátom pedig az m1 "Legyen Ön is kommentátor!" című műsorában közvetítetta a Portugália-Elefántcsontpart meccset. :)
Az ETO-bérlet ára 12 ezer forint lesz. De az érzés megfizethetetlen. :D Remélem az, és az új mez is meglesz még a hitelbiznisz beindulása előtt.
***
A doboz: volt az iróasztalomon egy fémdobozka: munkahelyem német anyacége által tavaly rendeztt modellvasút-találkozóra készült, én firkapapírt tartottam benne. Az egyik gépbeállító srác, Zoli tegnap előadta, hogy az üzemben dolgozó lányok közül többnek is fájna pici szíve egy ilyen ereklyére. Az egyik lányt elég alaposan körülírta: kiderült, ő nem más, mint az engem Dórira emlékeztető, és hozzá talán kicsit hasonlító csaj. Ekkor már hajlottam az ajándékozásra. :) Életemben nem beszéltem még vele, nagyjából akkor szoktam látni, amikor az iroda és a kajálda között császkálok, ő pedig valahol bütykörészik. A legközelebb akkor volt hozzám, amikor nemrég a kedves, ámbár irtó lassú és körülményes helyettes büfésnéninél kávét szerettünk volna vásárolni, de jó nagy sor gyűlt össze, és már röhögtünk kínunkban...
Mivel ugye nem ismerem, úgy döntöttem, mással küldöm el a dobozt. Eszti kolleginának adtam oda, és a lány örült is neki, meg meg is köszönte... :) És ami meglepett: Eszti mondott valami olyasmit, hogy "el tudná mellettem képzelni azt a lányt". Mert olyan kedvesnek, aranyosnak, helyesnek tűnik... Mondani sok mindent lehet, ezt már megtanultam. Mindenesetre jól estek kolléganőm szavai. :)
Amúgy a lány iwiw-képeit böngészgetve - meg úgy egyáltalán - ennek nem lenne túl nagy realitása. Mármint én csak nagyon nehezen tudnám magam elképzelni mellette. A hiba pedig nem az ő készülékében keresendő... :)
De remélem, hogy örült a kis meglepetésnek. A cetlijeimnek pedig találtam egy műanyag tartót...
***
Na, be is fejezem, mielőtt sok lenne belőlem. :)
Puszik, pacsik, éljenek a csajok! ;)

Nézhetetlen

A tegnapi nap hátralévő része nagyrészt hőgutával, és annak tüneti kezelésével telt.
Két zuhanyzás, és kb. három liter ásványvíz elfogyasztása volt a penzum, és egy nagy adag eperfagyi... :)
Apropó: mostanában valahogy mindig összetekerem a zuhanycsövet... :/ Nem tudom, miért meg hogyan, ugyanis teljesen ugyanúgy zuhanyozok, mint eddig... Ami még nagyobb gáz: alig tudom kitekerni... :)
Volt Forma-1 is, Kanadában. Nem tetszett a futam, de főleg azért, mert Hamilton nyert. Nagyon nem szeretem azt a srácot...
Jó lenne, ha az Alonso-Kubica-Vettel hármas villantana végre valamit! Schumit pedig már szinte sajnálom...
A foci VB? Nézhetetlen... Ilyenkor hétköznap a szó legszorosabb értelmében is... Az 1-kor kezdődő meccs ugye kilőve, a 4-es közben érek haza, az este 8-ason pedig bealszok... Öregszem, a fene egye meg... :)
A vuvuzeláról már írtam: az agyamra megy. Nem értem, mi a jó benne? Hangos, mint a fene, közben ugye nem lehet énekelni, szurkolni, szidni a bírót... És közeliben már mutattak olyan srácot, aki úgy fújta azt a szart, hogy majdnem összecsinálta magát az erőlködéstől... :/Ja: és hogy legalább a himnuszok alatt miért nem lehet abbahagyni???
Állítólag a labda is szar... Azért van ilyen sok potyagól... És tényleg vicces, hogy jó párszor észre lehet venni, hogy a labda baromira nem úgy pattan, ahogy a játékos azt várná... Azért egyszer kipróbálnám... :)
Tegnap akartam még írni egy lányról. Aztán gondoltam, minek? Aztán ma megint láttam a buszon. Szerintem alkata, ruházata alapján sportolhat valamit, talán úszik. Szőkésbarna haj, a vége pici copfba kötve; kék szem, mosolygödröcske, a vállán tetkó....
A feneke azokban a rövidnacikban szexuális zaklatásnak minősül. :) Gyönyörű... :)
A mellei pedig? Huh... Tapasztalatlanságom okán nem tudtam eldönteni, hogy abból mennyi a cici, és mennyi a push up... :D Mármint nem nagy, de formás...
De nagyon szép, annyi szent. :) Mármint az egész csaj. A keblei a jéghegy csúcsát jelentik. Vagy a habot a tortán. Vagy mi... :D
Amúgy pedig mindig minden normális aranyos lánynak van barátja... :( De miért? Van ízlésünk, na... :) Tudom, a kivétel erősíti a szabályt, de én nem találom...
Ma hazatérve majdnem én is összecsináltam magam: a szomszédasszony búvárruhája kitömve ki van akasztva a folyosóra... Hát én frászt kaptam úgy első blikkre... :)
Ja: tudjátok, hogyan került Kanadában egy erdőtűz során egy búvár egy fa tetejére teljes felszerelésben? Várom a megfejtéseket! :D
Puszik, pacsik, jók legyetek! :)

Tiszta erőből nyár :)

A cím egyben egy régi R-GO szám címe. Illik is az "alkalomhoz" ebben a dögmelegben, meg aztán eszembe jutottak azok a régi szép idők, amikor még mozgássérült barátaimmal jártunk nyaralni a Balatonra, és Kati, az egyik segítő/kísérő mindig ezt énekelte... :) Jaj, de szép idők voltak azok... És már tíz éve voltunk így utoljára...

Úgy látszik, most ilyen nosztalgikus hangulatban vagyok. A minap ráakadtam youtube-on egy call centeres beszélgetésre, ki is tettem iwiw-üzenőfalra, itt meghallgathatod. Az egy dolog, hogy vicces, meg fárasztó, de... Eszembe jutottak a nem olyan régi, de szép call centeres idők... :) Annak idején fősuli után attól féltem, hogy kikerülök a nagybetűs életbe, egyenesen a "semmi közepébe"... Na, a call center még plusz két év "buli volt, nem voltunk agyonfizetve, de az a társaság igen jó volt, nagyon szerettem velük dolgozni... És nekem a WS Teleshopról elsősorban nem a V-gyalu jut eszembe... :)
Elkezdődött a foci VB! Életemben már a nyolcadik! :) Persze, azok közül, amit rendesen figyelemmel is kísértem, csak a hatodik. Majd ezekről úgy szubjektívan majd még mesélek. Nem sok meccset néztem elejétől a végéig, sokat mászkáltunk, meg volt, hogy el is aludtam... Attól a vuvuzelától meg egyenesen megőrülök... Kurvára idegesít... :/
A héten végre nem felejtettem el, és megnéztem két honlapot. Az egyik egy társkereső, amit ajánlottak, majd valamikor regelek, csak épp ihletet gyűjtök... A másik pedig a haromkerek.hu, ahol meglepő módon háromkerekű bicikliket lehet nézegetni, és persze rendelni is... Nem olcsó mulatság, de majd előbb-utóbb be kéne ruháznom valami ilyesmire, mert ezzel még közlekedni is tudnék...
Jaj, majd' elfelejtettem: újra diplomás ember vagyok! :) Ugyebár eltűnt, és most megkerült. Valami furcsa okból kifolyólag a bátyám szobájában volt, és amíg nem volt itthon, nem kutattam nála, csak lazán átfésültem, de az kevés volt. Tesóm hazajött, körbenézett, és voilà, heuréka: meglett a diploma! :) Esküszöm, jobban örültem, mint diplomaosztókor! :)
De az esküvői kép még mindig rejtély... :)
Különben tök ciki volt, bátyám csütörtökön majdnem éjfélkor ért haza, dumáltunk, diplomát keresett, és utána teljesen kiment az álom a szememből: fél 2-kor még olvastam... Pénteken meg keltem 5-kor...
Ma meg 9-re állítottam be az órát (még ellenőriztem is), mégis ébresztett 7-kor... Én ezt nem értettem... :)
Alakul az ETO Park! Dobtak be hozzánk egy újságot, ami az élményközponttal foglalkozik, és hát elég biztató a dolog, ha lassan is, de be fog indulni, az árak mondjuk nem az én pénztárcámhoz lesznek kalibrálva... És ami már publikus: júliusban ETO ajándékbolt is nyílik, új mezszállítónk, a PUMA támogatásával! Szeretem ezt a márkát, bár az is igaz, hogy az ETO azért mégiscsak adidasban az igazi... Jaaj, micsoda problémáim vannak, mi? :)
A Forma-1-ről is akartam valamit írni, de már fogalmam sincs, hogy mi lett volna az... :) Annyi biztos, hogy ma este Kanadai Nagydíj, ami az egyik kedvenc futamom... :) Még akkor is, ha Hamilton indul az élről... :/
Pénteken este hazamentünk tesómmal Écsre, ott voltunk tegnap délutánig. Még egy kis nosztalgikus vonás: borsót fejtettünk! :) Igazi férfias elfoglaltság! :P Egyébként nagyon sok van, és jó gyerekek módjára segítettünk Anyunak... :)
Aztán este Baluval, Luival, és tesómmal Hollóztunk egyet, éjfélre már itthon voltam.
Ma ugye jó szokásom szerint a kúton voltam, de rossz kör volt, már nem kaptam újságot... :(
Most mindjárt rendelek valami ebédet, aztán kezdődhet a sportos délután, foci VB, és Forma-1.
Aztán le is telt a hétvége.
Mára ennyi.
Jók legyetek! :)

A boldogító talán, az Álommanó, és az X-akták

A vasárnap további része úgy indult, hogy még mindig a szombat este hallottakat emésztgettem. Volt, mit, az egyszer biztos... Egy-két dolgot sürgősen át kell értékelnem gondolnom, a következtetések levonása folyamatban van...

Aztán egy tükortojásos -sonkás pizza - ajánlom mindenkinek :) -, végül az Anyu által hozott fagyi és gyümölcstorta került sorra- mármint emésztgetés szempontjából.
Este aztán Édesanyám felvetette, hogy nézzünk meg egy DVD-t. A Boldogító talán című filmre esett a választásom, a tartalom ezúttal nem saját szavaimmal, hanem a port.hu-ról:
"Lehet-e barátság férfi és nő között? Talán igen, illetve nem, egészen pontosan csak átmenetileg. Tom vonzó pasi, habzsolja az életet, falja a nőket. Az állandóságot Hannah jelenti a számára. Kettejük érdek- és szexmentes barátsága azonban csak addig tart, míg a jó pajtás hosszabb üzleti útra nem utazik. Kiderül, milyen üres Tom élete nélküle, ő az egyetlen, akit igazán szeret. Rögvest el is határozza, hogy megkéri majd a kezét. Erre beüt a mennykő: a szerelme tárgya azzal érkezik vissza, hogy végre megtalálta az igazit. Tom mindent megtesz annak érdekében, hogy megakadályozza az esküvőjüket."
Attól az "apróságtól" eltekintve, hogy engem sok mindennek lehetne nevezni, talán nőfalónak és vonzónak a legkevésbé, ebben a filmben is találtam egy kis párhuzamot a saját életemhez. Több lány barátom is van, az "én Hannah"-mat pedig Katának hívják. Immáron több, mint három éve megyünk egymás agyára, együtt sírunk, együtt nevetünk, nyalogatjuk sebeinket- szigorúan ki-ki a sajátját :) Barátok vagyunk, akiknek nincsenek egymás előtt titkaik, szinte mindent megbeszélünk egymással.
Érdekes módon egyetlen komolyabb összeveszésünk egy lány, az épp aktuális esélytelen kiszemeltem miatt történt. De ő már rég sehol sincs, Kata pedig szinte része az életemnek. Igen, én azt mondom, működhet barátság fiú és lány között.
Fura, de környezetünkből eléggé szélsőséges reakciókat vagyunk képesek kiváltani: van, aki szerint mi előbb-utóbb járni fogunk; van aki szerint én vagyok szerelmes Katába, megint más szerint én nem veszem komolyan őt, mert inkább megyek ETO-meccsre, minthogy elejétől ott lennék a szülinapi buliján.
Mindegyikben közös pont, hogy megbeszéljük a dolgokat, és általában jót nevetünk rajtuk... Esetünkben tényleg csak poénból vetődik fel az a lehetőség, hogy "még a végén összeházasodunk". :D
Egyszer bejött velem Kata a kórházba, ott betegeskedő Édesanyámat meglátogatni. Az utcán szembetalálkoztunk apámmal, aki azóta is kérdezgette, hogy mi újság Katikával, akiről azt hitte, hogy a párom. Aztán viszontlátta bátyámék esküvőjén is. Akkor már végképp nem tudta hová tenni a dolgot. Nincs vele egyedül, az biztos... :)
Szóval. Kata egy egészen különleges barát, és valóban nagyon tud hiányozni egy idő után, de a legőszintébben mondom, hogy nem úgy... A film pedig jó, egyszer legalábbis biztosan érdemes megnézni. :)
Tegnap pedig... Pff... Melóból hazaérve elkezdtem olvasgatni a múlt heti Kisalföldeket, és annyira belemerültem, hogy 6 óra lett. Megfürödtem, vacsoráztam, visszafeküdtem olvasni, néztem a Vacsoracsatát, és... És elaludtam közben... Nagyjából fél 12-kor ébredtem fel, így lemaradtam a négy részes monstre Barátok közt-ről, de ami sokkal jobban idegesít, hogy nem tudtam felvenni a Showder Klubot, amiből pedig egy negyedórás áramszünetet leszámítva az összes adását kiírtam DVD-re, most telne meg a tizedik lemez.... Légyszi légyszi: ha valakinek megvan VHS-en, vagy bárhogy, vegye fel velem valahogy a kapcsolatot, és juttassa el nekem, nagyon fontos lenne! Azt sajnos nem tudom, hogy ez a rész a cool-on mikor kerül sorra...
Két X-akta: bár a hétvégén nem jutottam ki Écsre, a következőn mindenképpen megyek: még mindig nem tudom, hol a diplomám. Fogalmam sincs, hol keressem... De azt már tudom, hogy hogy egy olyan mappában van, amire az e-mail-címem rá van írva, mert szkennelésből kaptam vissza... Ha visszakaptam... Tesómék számára az jelenti a rejtélyt, hogy ki küldte be több, mint egy év után esküvői fotójukat a Kisalföldnek... Érdekes... :)
Kubica pedig a héten Magyarországon járt. A Hungaroringen a Renault egyik túraversenygépét, és és háromüléses Forma-1-es autóját vezette. Csak, hogy ma se maradjatok sporthír nélkül... :P
MSN: az előző bejegyzés végén említettem, hogy Jocó mester segítségével sikerült javítani a hibát, nem kellett fájlokat törölni, újra letölteni, sima ügy volt. Viszont egy kb. két évvel ezelőtti állapot szerint állt helyre, mármint ami a szmájlikat illeti. Annyi van, mint a dög, egy csomó újabb jó pedig eltűnt... Mondjuk ez legyen a legkevesebb, az ismerősök szerencsére változatlanul megmaradtak... :)
Üdv Néktek! ;)

Kókuszos limonádé? Igen... :)

Csütörtökön még csak annyi történt, hogy fürdéshez készülődve bevertem a sípcsontomat a kád szélébe. Olyan 5-10 perc fetrengés után kiszenvedtem magam, és már jól vagyok. :)
Pénteken? Nos... Kinevezték az új Fradi-edzőt a kaposvári Prukner László személyében. Jó edző, szerintem jól jártak vele a pesti zöldek. Az picit fura, hogy az őt bemutató sajtótájékoztatón mondott le Berki Krisztián ügyvezető, így elég hamar kitolták a rivaldafényből.
Józsi Gyuri pedig az ETO-ból szerződött a Fradihoz. Így a 2008 nyarán Melindával és Andrással vásárolt Józsi, Völgyi, illetve Böőr Zoli feliratú mezeink egytől-egyig aktualitásukat vesztették. Nem baj, majd az új mezből beújítok. Csak azon gondolkodom, hogy Rokit írassak rá, vagy Goszit. Mert én biztosan nem igazolok el. Mert nekem még a barátaimnál is fontosabb az ETO! :P Bizony, ezt hallottam nemrég... :/
Az FTC-hez kapcsolódó hír, hogy szurkolói szervezetük önkéntescsapatot szervezett, és mától segítenek az árvízvédelmi munkálatokban. "Mekkora hülyeség már? Védeni az árvizet?"- mondaná Besenyő Pista bácsi. De nem mondja. Mert ezzel nem viccelünk.
Nem viccelünk az államcsőd közeli helyzettel sem, amit a Fidesz két politikusa "bölcsen" világgá kürtölt...
Jaj, juj: pénteken félbeszakadt a Barátok közt. A második rész elején sötét képernyő mellett egy Forma-1 közvetítés hangja hallatszott... Már azt hittem, Berényi Attila és Miklós követi a száguldó cirkusz eseményeit, de nem: műszaki hiba történt. Hétfőn elmarad a Fókusz, így összesen négy BK-rész lesz... :)
Szombaton bementem dolgozni, mert mínusz óráim vannak, azokat le akartam dolgozni, sikerült is. Meg elég sok rajz lefűzésével adós vagyok, abból akartam pótolni valamennyit, de nem volt túl nagy látszatja... :(
Egyébként tiszta Mónika show-hangulata volt a napnak, lelkiztünk ezerrel... Nem, nem Mónika-show: ez komoly volt... :(
Aztán Gerej Mester hazahozott. És képzeljétek, utunk egy részén magyar rendszámú Ferrari ment előttünk... Jaj, csorgott a nyálam ezerrel: gyönyörű volt. Az a hang, az a forma, gyönyörűűű... :)
Hazaérve pedig a Hollandia-Magyarország barátságos focimeccset néztem. 1-1-es félidő után 6-1-re kikaptunk. Szar volt, nem lehet ezen mit szépíteni. A jövőben semmilyen EB- vagy VB-selejtezősorozat előtt nem leszek hajlandó számolgatni, hogy mennyi esélyünk van. Semennyi sincs. Meg sem érdemeljük. Nulla, kiábrándító, undorító...
Este pedig Katával és Baluval söröztünk egyet a Smukiban. Vagyis Kata kókuszos (!) limonádét is ivott. :) A szokásos, semmi extra... Illetve... Áhhh, mindegy...
Ja, és két munkatársammal is találkoztam. :)
Egy olyan taxi jött értünk, gyerekeeek... Crysler volt, három éves - megkérdeztem -, a típusát nem jegyeztem meg, de teljesen ilyen retró-stílusú. Nagyon pöpec... :)
Ja, tesómék pedig benne vannak a tegnapi Kisalföldben. Ha érdekel, ide kattintva megnézheted őket. Nyilván a júniusiak között... :)
Ma mentem volna haza, de nem bírtam felkelni. Anyu jön majd be délután.
És napok óta nem tudok belépni MSN-re. Senkire nem haragudtam meg, senkit nem tiltottam, nem is tűntem el, csak nem működik az a szutyok.
Fogalmam sincs, mit kell vele csinálni, mást emiatt nem nagyon szeretnék idecsődíteni, ígyhát amíg nem javul meg magától, addig nem nagyon leszek fellelhető...
Addig ott a telefon, az iwiw, a mail, az arckönyv - mármint facebook... :)-, ha valakinek hiányoznék... :) Na, meg persze kommentelni is szabad... ;)
Ennyi mára, szép napot mindenkinek!
Szerk.: Persze nem bírtam magammal, hiányzott az MSN. Felhívtam bátyám sógorát, és átküldött egy frankó progit, ami javított a megadott hibakód szerint. Egyetlenegy apró probléma: sok régen használt, és már törölt hangulatjel visszatért, jó sok pedig eltűnt... Ami nem kell, azt már töröltem, a pótolnivalókat pedig majd elkérem... :)

Vegyesfelvágott - Kicsit másképp

Formailag is eltérek egy kicsit a megszokottól, az időrend is borul egy kicsit, de a lényeg ugyanaz: több téma - "ömlesztve".
Temetés: tegnap kollégám édesanyjának temetésén voltunk. Döbbenetes volt roppant magabiztos, vagány, sokat poénkodó munkatársamat ott abban az állapotban viszontlátni... :( Ami új volt számomra: "polgári" temetés, pap nélkül, egy búcsúztatóasszonnyal, aki részben az Attila által írott szöveget olvasta fel... És kóbor kutyát sem láttam még temetésen, de ez már egy másik történet...
Délután édesanyám nem vette fel a telefont. Mindenféle rossz érzésem volt. Otthoni vezetékes számunkat nem mertem hívni, attól féltem, apu veszi fel, és közli, hogy Anyuval ez meg az történt. Reméltem, intenzíves és mentős barátaim sem hívnak addig, amíg nem tudok valami biztosat. Aztán a Barátok közt szünetében hívás otthonról: most ő hagyta telefonját a munkahelyén... Tiszta ideg voltam, gyomorgörcs, miegymás, senkinek nem kívánom ezt az érzést - sem.
***
Németóra: kedden aztán pótoltuk, ami elmaradt. Középiskolás elsős anyagot rágtunk végig fél óra alatt, év végi témazáró előtt. A cél a kettes, amivel az évvégi elégséges is garantált. Azt mondta, érti. Én ebben annyira nem vagyok biztos. Reménykedek.
***
Diploma: továbbra sem találom, fogalmam sincs, hogy hol lehet. Már a konyhaszekrényeket is végignéztem. Különböző helyekről már előkerült a majd' 30 csapatos gombfoci-gyűjteményem, egy régi mp3-lejátszóm... De a diplomámnak és egy Németországban kiállított nyelvvizsga-bizonyítványomnak lába kélt... Azt hiszem, hétvégén Écsen túrok fel mindent...
***
Nagy Laci: az FC Barcelona szegedi származású kézilabdázója ezúttal gerincproblémára hivatkozva mondta le a magyar válogatottságot. Szerintem tök egyértelmű: nincs neki.
***
A kérdés I.: Stohl Buci válasza a Nemzeti Sport Magazin májusi - még balesete előtt megjelent - számában az élete legnagyobb bravúrját firtató kérdésre: "Szerintem elég nagy, hogy még élek..."
***
A kérdés II.: kedd este MSN-en beszélgettem valakivel. Szóba került a párkapcsolatok-csajok téma is. Ő megkérdezte tőlem: "Próbáltál már ismerkedni komolyabban lányokkal?"
Banálisan egyszerű kérdés. Majdnem lefordultam a székről. Mert a válaszom egyszerűen banális volt: "Nem." Nem félek, hanem egyszerűen rettegek az elutasítástól. Élem a magam kis világát, örömökkel-gondokkal, egy ilyen jellegű csalódást nehezen bírnék kiheverni. Ezen pedig változtatni kell, mert ez az élet természetes velejárója.
Ha olyan a szituáció, akkor vagy leblokkolok, vagy elhülyéskedem a dolgot. Akkor pedig a.) vagy a végletekig lefárasztom a leányzót vagy b.) megnevettetem - ami a maximum -, de utána már nem vesz komolyan.
Furcsa paradoxon: itt már sokszor emlegetett életem eddigi egyetlen "barátnőjénél" ez az ismerkedési fázis valahogy kimaradt. Barátjával érkezett a szilveszteri buliba. Hogy még bonyolultabb legyen a dolog, kapásból teljesen unszimpatikus volt. Aztán - mivel én zenéltem a buliban - kért egy számot, és ment vissza táncolni - a pasijához.
A buli végén pedig lementem kajálni a konyhába, és ő is ott tett-vett, barátja kiütötte magát, fent aludt. Neki pedig nem volt kedve vele tartani. A többi pedig jött magától. (persze olyan hűdenagy dolgokra nem kell gondolni, de azért máig meglep, hogy velem ilyen megtörténhetett...)
Sok jó, és sok rossz történt az alatt a pár hét alatt velem, és ezektől a rossz dolgoktól sem tudok szabadulni. Le sem merem írni: ez röpke 8,5 évvel ezelőtt történt...
***
Hétvége: semmi extra nincs tervben. Holnap még meló, aztán itt teszek-veszek, szombaton pedig Écsre megyek. Szerintem sokat alszom, tévézek. Ja, és persze diplomát vadászok...
***
Ennyi.
Jobb így? Vagy rosszabb? Vagy mindegy? :)
Jók legyetek!

Az érem másik oldala

Hm... A tegnapi bejegyzés tényleg egy kissé pesszimista hangvételűre sikeredett, most korrigálok. Ekkora hangulatváltozás láttán azt hinné az ember, hogy depressziós vagyok, vagy pedig klimaxos. Remélem, egyik eset sem áll fenn.. :) Szóval: az érem másik oldala, vagy ha úgy jobban tetszik: tegnap sírt a bohóc- Pierrot után szabadon.
Szóval az utóbbi napokban több okból kifolyólag is le voltam törve, mint a bili füle. Vasárnap este MSN-en két lány próbált belém lelket önteni, tegnap egyikük helyét Gergő barátom vette át, ma pedig a munkahelyemen... De ezt inkább hagyjuk, erről nem nyilatkozom! :)
Gergővel épp a tegnapi bejegyzés depis hangneme miatt kattintott rám. Írta, mindettől függetlenül azért elég eseménydúsan telnek a napjaim. Én erre valami olyasmit válaszoltam, hogy "igen, igen, de jó lenne, ha egy csaj is lenne mellettem ezeken az eseménydús napokon". A képen pedig ugye van három is! Oké-oké, csak egy stuttgarti, meccs utáni pózolós fotó, de akkor is: kiröhögtem magamat! Le a depivel, éljen az önirónia! És persze az optimizmus! :)
A képen a másik ETO-mezben Melinda látható. Chatről ismerem immáron tíz éve, de a közös ETO-meccsek alkalmából találkozunk a legtöbbet. Ez az út egyébként többek között arról is nevezetes, hogy akkor aludtam életemben először egy ágyban egy lánnyal. Semmi rosszra nem kell gondolni, tényleg csak aludtunk a kényelmes franciaágyon. Bár ez így ebben a formában még túlzás is: hajnali 3-ig söröztünk, és ha jól emlékszem, fél 7 körül keltünk is a svédasztalos reggelihez, majd indultunk haza.
És hogy ki volt az első lány, aki nálam aludt? Mármint még Écsen nálam? Huh, azt el sem hinnétek! :) De a sztori elég gáz. Mármint nem én voltam gáz, főleg nem a lány, hanem a szituáció. Majd egyszer talán elmesélem... :)
Szóval basszus tényleg optimistának kell lenni, és nyitott(abb)nak. Soha nem lehet tudni, mit hoz a jövő, ezekkel a hisztijeimmel, mint például a tegnapi, nem megyek semmire...
Eldöntöttem magamban, hogy jó pár dolgot változatok, másképp fogok csinálni. Ezekről nem írok, mert még az is lehet, hogy számotokra nevetségesnek tűnne...
Képzeljétek, volt idő, amikor lefekvéskor ágyamban az alvópózt felvéve egy lány nevét mormogtam... :) Mondjuk úgy: az álmodozások ideje lejárt...
Most hallgattam egy Inna-számot, abban van, hogy "Don't forget, the sky is the limit". Ez azt hiszem, mottónak sem utolsó! :)
És lányok, na meg persze Gergő: köszönöm...
Másik Gergőnek csak annyit üzennék: igen, valóban elestem autódból kiszállva, de nincs ezzel semmi gond: másképp nem szólt volna hozzám az a lány... Khm... persze direkt ilyesmit semmiképpen nem csinálnék... :)
Tegnap a német elmaradt, a a tanítványnak ugyanis valamilyen ETO-meccsre kellett mennie, így plusz szabadnapot nyert az iskolája. Basszus, hogy a mi időnkben miért nem voltak ilyen akciók? :) Ma mindenesetre pótolunk!
Az este nagy része aztán diplomám keresésével telt. Fájdalom: fogalmam sincs, hogy hol van... Pedig egyebek mellett ezt is be kell adnom a lakáshitel-kérelemhez...
Ja: nem vagyok MC DC-fan! Mindösszesen némi nemű közös sorsunk miatt foglalkozom néha vele. Ez tudom, részben hülyeség: a szemüvegesek, a bal kezesek, vagy épp nem tudom kik sem alkotnak egy "kasztot". De esetünkben azért picit más a helyzet.
Boldog Névnapot a Tündiknek! :)
Figyelem! A következő szösszenet ma jutott eszembe, valós személyhez az égvilágon semmi köze:
"Tünde! Legyek a Csongorod? Mer' én leszek ám, ha gondolod!" :) muhaha! :)
- Huh! Tényleg nem miatta írtam... :$ :) -
Na ennyi mára.
Tényleg: ha citromot kapsz az élettől... Öntsél hozzá Martinit, csinálj belőle limonádét, vagy tolj le egy jó kis tequilát! :)
"Az élet: élet! Éljed!"
Ugye, hogy ugye?
Jók legyetek! :)
Ui.: és a 30 évesekre vonatkozó kitételre is vannak kivételek: többek között bátyám is harminc felett találta meg az igazit! És jövő januárban akkora bulit csapunk, hogy a fal adja a másikat! :P