Képzeld, kórházban voltam! (ujjgyakorlat)

Néha az élet érdekes dolgokat produkál. A balesetem előtt amikor utoljára kint voltam Écsen, eszembe jutott ez a könyv. Anno Anyutól kaptam, és nyilván arra szolgál, hogy csökkentse a gyerekek kórházzal kapcsolatos félelmét. Van benne egy olyan rész, hogy a gyerkőc fotóját be lehet ragasztani az ágyban fekvő gyerek feje helyett, és hogy ez ugye akkor nem is olyan nagy dolog. És Anyu nem p*csázott, beragasztotta a fotómat. 

A könyv nem került elő, a cím viszont aktuális lett. Öt hetet, és egy napot töltöttem kórházban. Feljegyzések, azaz puskacetlik természetesen nem készültek, de rengeteg mesélnivalóm van. De nem most fogok mesélni. Jelenleg a két mutatóujjammal pötyögök. A csuklórögzítőben megfájdul a kezem, anélkül meg nincs benne erő. Poszt mindenképpen lesz, de még lövésem sincs mikor. De már arra is akad jelentkező, hogy bepötyögi a gondolataimat. Ezúton is köszönet érte, nem kizárt, hogy élni fogok a felajánlással.:) 

*

Fogalmam sincs, mikor mehetek újra dolgozni. Egy célom viszont van: virtuális élettársamat születésnapján szeretném melóban köszönteni. Megnéztem, keddi nap lesz.:) A célokról: utánam egy nappal mehetett haza öt hónap után egy stroke-ból felépült 75 éves bácsi. Ő mesélte, hogy volt aki már lemondott róla, neki pedig az volt az első célja, hogy "kitörölje a saját seggét szarás után." Megcsinálta. Persze nem láttam, de azt igen, hogy háromlábú bottal sétál. És közben nevet. 

Sok hasonló, kemény dolgot láttam/hallottam. Főnökömmel volt két közös napunk a kórházban. Szegényt szerdán műtötték volna, de aznap volt egy kisebb tűz a kórházban, a műtőt szellőztetni kellett, az operáció átcsúszott csütörtökre. Na, és ő is mondta, hogy hülye lennék nem leírni ezeket az emlékeimet. 

Ajj, de elszoktam a fogalmazástól..XD Hiányzott is baromira úgy egyébként...:) 

*

Egy kis bónusz. Ez a videó lehet, hogy nyálas, erőltetett, vagy épp túl hosszú... De aranyos... 

És nekem a február 9 és 10.-ei üzenet tetszett a legjobban.:) 

Szeretném, ha egyszer valaki így gondolna rám. Mondjuk tudom, vannak olyan emberek, akik így gondolnak rám. Mondjuk a puncimágnes-üzemmód most kikapcsolva...:D 

"Töröttkezű sánta." Azért odavág... 

No, de tényleg nem siránkozom, menni kell előre. Ma egy hete sem gondoltam volna, hogy buszozok, egyedül bevásárolok, a vidéki aluljárójában lépcsőzök. Ezeket pipálhatom. 

Mindig azt hiszem, hogy holnap meló. Aztán baromira nem. 

Na, mára ennyi volt. 

A "kronológiai" blog most pihen, nagyjából azért elég hasonló napok vannak, majd valamikor egy vagy több kórházi élménybeszámoló következik. 

Jók legyetek, vigyázzatok magatokra!

Puszik, pacsik, éljenek a csajok!;)

Tökös csaj

Vasárnap. A bejegyzés megírása után bundás kenyeret sütöttem. Kb. a harmadik kenyérnél tartottam, amikor észrevettem, hogy penészes. Ciki. Azt természetesen nem ettem meg, a többit megettem. Mivel meg kellett forgatnom a tojásban a kenyérszeleteket, észrevettem volna, ha azok is penészesek. Vicces volt, Kirával irkáltam, és ráguglizott, hogy mi bajom lehet a penészes kenyértől. Én is rágugliztam. A héten arra is rá kellett keresnünk, hogy mi történik azzal, aki lenyeli egy üdítősdoboz nyitófülét. Nem én voltam.XD 

Egyébként semmi bajom nem lett, de azért prevenciós jelleggel rendeltem este kebapot. 

Forma-1 Olasz Nagydíj is volt, nemigen érdemes rá szót vesztegetni. Úgy volt, hogy találkozunk egyébként Kirával, ezt úgy annyira nem erőltettem, nem mertem kockáztatni, hogy rám jön a hasmars. Amúgy nem jött. 

Balhé Németországban: A Mecklenburg-Vorpommern - magyarul Előpomeránia talán...:)- tartományban tartott választáson az Alternative für Deutschland (Alternatíva Németországnak/Németországért) nevű EU-szkeptikus, migránsellenes párt második helyen végzett. Megy ám a nácizás, meg a pánik. 

A harmincas években egy bizonyos Adolf Hitler pártja is azért erősödhetett meg, mert a "normális" pártok nem tudtak megoldást találni a hétköznapok problémáira. Szóval nem ok nélkül történnek a dolgok. 

---

Hétfő. Tiszta suli-feeling: új cipővel, új táskával indítottam a szeptembert. Már csak a frissen festett osztályterem illata hiányzott.XD

Amúgy szutyok nap volt. Esett az eső. 

Felírtam a jegyzeteimbe Roxi nevét, pedig nem találkoztunk. De a szombat nagyon adta.:)

Hazafelé eszembe jutott, hogy csak meg kéne kóstolni azt a Csiki Sört. Ittam egyet a Gól Büfében, meg egyet vettem elvitelre. Aztán még hoztam egy pár dobozzal másmilyet is.:) Amúgy nem rossz, nem rossz, de elájulva nem voltam tőle.:) 

Kaptam egy blogos témajavaslatot. Írjak csajokról, párkapcsolatokról. Először kb. így röhögtem.:) Aztán eszembe jutott, hogy mások is így röhögnének, ha megtudnák, hogy én írok csajokról, párkapcsolatról.:) Aztán eszembe jutott, hogy "viszonylag" sok lánnyal tartom napi szinten a kapcsolatot. Mostanában egyébként történnek érdekes dolgok. Volt már, hogy valakit a páromnak hittek. Hogy kinézték belőlem, hogy barátnőm van. Hogy többen is mondták, hogy anno ha kezdeményezek, talán lett volna esélyem... Hogy egy nő emlékszik olyan dologra, amit én négy évvel ezelőtt mondtam neki, amikor először és eddig utoljára találkoztunk személyesen. Azért ezek talán nem illenek bele a lúzerpasi-arculatomba.:) 

Mondták már rám, hogy túl jó nők tetszenek, azért vagyok egyedül. Lehet. Amúgy tudod milyen barátnőt szeretnék? Tököset. Khm... Mármint nem úgy!XD Hanem olyan vagány, belevaló, kicsit "irányító"... Na, de hogy egy vagány csajnak lenne-e türelme egy tapasztalatlan, teszetosza fogyatékos pasihoz, az már kevéssé sanszos. 

Szóval lesz majd ilyen témájú bejegyzés.:)

Ja, és feltöltöttem YouTube-ra a Trabsonspor-meccs után készített rögtönzésünket. Egy élmény...:D

---

Kedd. A tervezettnél természetesen később értem be melóba. De tovább is maradtam. Igen jó vagyok!:) 

Jaj, de ki tudok akadni a netes fórumok primitív kommentjein. Folyóba csúszott egy autó Győrben, ment ám a kárörvendés. Orbánnak meg megszületett az unokája. Szegény nem tehet arról, hogy ki a nagyapja, de kapta az "oltást" rendesen, ha lehet ilyet írni egy újszülött esetében. 

VB-selejtezőn pedig: Ferörer-szigetek-Magyarország 0-0. Khm... Nem értem, miért nem lehetett úgy odamenni, hogy szétkapjuk őket... Az ETO-val is kb. ez a bajom egyébként. 

Ja, és este ketten is rám írtak, német leckében kellett segítenem. Csak azt nem értem, miért kell "lebénáznotok" magatokat, ha valamit elrontotok. Azért gyakoroltok, hogy kiderüljenek a hibák, és máskor ne forduljanak elő. Na, ezt jól megmondtam!:)

Tanítványom meg felhívott, hogy beszámoljon elő osztrák munkanapjairól. 

---

Szerda. Sima kelés, sima érkezés, sima nap. Meló után német. Kétórásra terveztük egyórás lett belőle, de szerintem ment volna a kettő. Majd legközelebb.:)

Pár hónap alatt a második szék tört alattam össze a konyhában...:( :D 

Kollégám meg mutatott egy tök jó telefonos kvízjátékot, teljesen rá vagyok kattanva.:) Nem, nem a kollégámra.XD

Ezt a képet meg csak feltettem ide, mert nagyon menő. Vicces, kérdeztem egy kolléganőmet, akinek a férje katona, hogy hol lehet terepszínű pólót venni. Elmesélte, hogy a pólójuk zöld, a nadrág terepszínű. Erre Ausztriában egy boltban ráakadtam erre a pólóra.:)

---

Csütörtök. Virtuális élettársammal tényleg képesek vagyunk szavak nélkül megérteni egymást. Nem részletezem a szitut, de nem semmi volt.:) A másik meg az, hogy hajlamos vagyok "ráhagyni"  a dolgokat. Mármint mond valamit, hogy nem adja át az üzenetet, vagy nem hoz ezt-azt a büféből, vagy ilyesmi, akkor én elfogadom. Aztán persze átadja. És hoz.:) 

Melóban majdnem leestem a lépcsőn. Azon gondolkodtam, hogy olyan lányok vannak körülöttem, akik évek múltán emlékeznek arra, mit mondok, vagy úgy értenek meg, hogy nem is mondok semmit, nekem meg valaki egy éve hiányzik veszettül. És az a valaki ott jött a lépcsőnél. Meséltem róla sógornőm öccsének. Azt mondta, Let her go. Ideje lenne... 

Meló után gondoltam rá, hogy megiszom egy sört. Aztán inkább ledőltem. 

Lesz Wellhello-film! #sohavégetnemérős lesz a címe, több rövid történetből fog állni, és nem mozikban fogják vetíteni, hanem turnézni fognak vele a srácok. Várom.:)

Szomszédasszony nem gyengén idegállapotban volt. Igen bután beszélt valakivel. Szegénynek valaki egyszer le fog pattintani, az sanszos. 

A vacsora meg főtt tojás volt. 

---

Péntek. Elég nehezen keltem, ráadásul visszajöttem cigiért, pedig nálam volt.:) Az új és szokatlan tapasztalások listájára felírhatjuk a képmutatást is. Ha valaki azt hiszi nem hallom, és olyat mond rólam, mintha szíven döftek volna, a képembe meg mosolyog... Kezdek felnőni? 

Meló után céges buli volt az Arizona Clubban, azaz az ÉPFU-tekepályán. Jól elhülyéskedtünk, jó kis este volt. 

A kaja lehetett volna jobb is. A felszolgáló csajok szépek voltak, ámbár nem valami barátságosak. A tekepálya meg bedöglött. 

Kártyáztunk, dartsoztunk is. 

Elszoktam a játéktól. Ez a kvíz, a kártya baromi nagy flash. Tekegolyót is jó volt évek után újra kézbe venni. Jó, a dartstudásomtól nem lehettem elájulva...:D

Lenne valaki, aki eljönne velem tekézni? Vagy pingpongozni? 

Komoly a kérdés!:D

Hazatérve még sörözgettem, zenét hallgattm, messengereztem, és időben lefeküdtem.

Ja, és nem semmi érzés, amikor egy olyan lánnyal beszélgetsz, akit ismeretlenül is dicsértél, és kiderül róla, hogy tényleg jó fej.:) És nem, nem gondolok rá potenciális barátnőként. Tényleg.

---

Szombat. Se másnap, se fáradtság. Pihengettem, ebédre tésztát főztem, meg mostam is egy adagot.

Délután pláza, Kirával találkoztunk. 

Előtte beszereztem az újságjaimat, meg adtam fel lottót. 

Még Kecskeméten valami igen fincsi fűszer volt a paradicsomsalin. Edit mondta, hogy az Provence-fűszerkeverék. Tegnap vettem. Bár tasakban van, fűszerszóróm meg nincs. Kockacukrot meg elfelejtettem venni...

Ez volt az össz negatívum, jót dumáltunk Kirával.:)

Hazatérve bepakoltam a hűtőbe a cuccokat, aztán elkezdtem készülődni a meccsre. Ciccent a sör. 

A stadionba érve kicsit idegbeteg voltam, úgy emlékeztem, hogy a pénztárcám mellé betettem az igazolványtartómat. Szerencsére rosszul emlékeztem. 

A meccs? 2-1-re nyertünk a Héviz ellen, jól kezdtünk, szépen visszavettünk. Ez az NB3 annyira gáááz...:( 

Lent néztük a mccset Üveges Bandival kettesben. A Hévíz góljánál megjegyezte egy fazon, hogy olyan a védelmünk, mint a Berlini Fal: nincs. Ez a mondat egy focidrukker némettanárnak igazi ínyencség.:D

Amúgy nem vagyok "ultra", de nem szeretek "pórnép" között meccset nézni. Elszoktam tőle. 

El nem tudom mondani, mennyire örültem, mikor megláttam itthon az igazolványtartómat.:D

Ittam levezető sört, ettem vacsorát, aztán elfeküdtem. 

---

Ma. Döglés volt, meg cigiért voltam. Most pötyögök. Aztán rendelek ebédet, aztán elfekszem olvasgatni. Van több újság, meg könyv is, amivel félbe vagyok. Ezt így írják?:D

Aztán kb. ennyi is lesz a nap. 

A jövő hét? Német is lesz, tali is lesz, ETO-Debrecen Magyar Kupa-meccs is lesz. Ami egyébként az M4-en is lesz.:) 

Ja, nem írtam ebben a posztban olvasottsági adatokat! Igen jók!;) Beszarás, milyen jók! Beszarás, milyen jók vagytok!:)

Úgyhogy mára abba is hagyom. 

Jók legyetek, vigyázzatok magatokra!

Puszik, pacsik, éljenek a csajok!:)

Família KFT

Azon gondolkodtam, hogy annyi termékmegjelenítés, vagyis inkább bújtatott reklám van a posztjaimban, hogy a Família KFT simán elbújhat mögöttem...:D

Amúgy meg tiszta hülye vagyok, azon gondolkodtam, hogy mi fenét csináltam én csütörtökön, aztán leesett, hogy a legutolsó posztot csütörtökön írtam, nem pedig szerdán..:) Amit egyébként ezidáig 340-en olvastatok el. Ez már egy kisebb folyóirat olvasottsága, csak ámulok és bámulok!:)
 *

Csütörtök. A bejegyzés megírása után pihentem, tévéztem egész nap. Jó volt ez így.:) Meg valamikor mostam is. Mert volt Persil. Meg van is is.:)

---

Péntek. Sokesélyes nap volt. Terveztem, hogy elmegyek élményfürdőbe. Este meg összeröffenés a Laposon, vagy tali Kirával. No, ezekből így semmi nem lett.

Reggel lementem a kisboltba. Vettem Sportot. Meg tojást. Aztán pihengettem, olvastam, YouTube-on néztem német dokumentumfilmeket, meg megfőztem az egyik, Ausztriából hozott tésztát.:)

Akartam reflektálni az előttünk lévő népszavazásra, de nem fogok. Nem koptatom feleslegesen a billentyűzetet, baromság ez az egész politika... 

Este Angyalbőrben, meg Derrick. 

Aztán eszembe jutott, hogy söröznék. Úgyhogy söröztem. Hogy mennyit ittam? Nos, legyen elég annyi, hogy az összeset!;)

Közben letárgyaltunk egy németezést szombatra.:)

---

Szombat. Álmok... Ezt már nem vagyok hajlandó elhinni... Igen nagy hülyeségeket tudok összeálmodni... Péntek éjjelről kettőre is emlékszem... Virtuális élettársam levágatta a haját. Megijedtem. Nem a látványtól, hanem a ténytől. Bár ez valószínűleg soha nem fog megtörténni.:) És igen, ismét megjelent álmomban az a bizonyos leányzó. Feljött az irodánkba, míg várt a főnökre, kértem tőle egy cetlit. Adott. Én pedig felírtam rá, hogy beszélnünk kéne. Ő pedig mondta, hogy jó, majd beszélünk. Egyébként az asztalomon vannak cetlik, tehát elég gyenge és átlátszó trükk volt. Amúgy meg nem fogunk beszélni.

Ja, és bejelölt facebookon egy ismeretlen lány. Egy motivációs csoportban talált meg. Őszintén szólva nem tudtam neki mit írni, nem én vagyok az, aki bárkit meg tud "erősíteni". Nem, ezt nem, álmodtam.XD

A tervezettnél kicsit később keltem. Fürödtem, összepakoltam, és bementem a vidékibe. Egész korrektnek tűnik ez az új üzletsor, bár csak a papírboltba mentem be.:) És az új Credo-buszok festése/matricázása, vagyis díszítése is nagyon pöpec. 

Écs. Végülis semmi extra. Vita nem volt, dumálgattunk. Határozottan pozitív, hogy aput nagyon érdekelte, amiket Markról meséltem neki. Meg kerestem három könyvet. Egyiket sem találtam meg, de így is sok érdekesség akadt újra a kezembe. Könyvek, fotóalbumok... Anyut és nagymamámat egy képen látni, Istenem de rég volt... 

Ja, és apu rá akart beszélni, hogy hozzak be botot, ne szégyelljek azzal sétálni. Hát én szégyellnék. Meg pár sör után szerintem akkorát esnék vele, hogy kiszúrnám a szememet...XD

A szokásosnál előbbi busszal jöttem vissza, mert ugye német volt betervezve.  Jött a buszmegállóba egy 14-15 év körüli srác, "Jó napot!"-ot köszönt. Késett a busz, nem keveset, 16 percet. Kínunkban már röhögtünk a sráccal... 

Nyúlon meg mellém ült a buszon egy kiscsaj. Fehér blúzban volt. A hátán meg mászott egy légy, vagy nem tudom mi. Csak azért láttam, mert beszélgetett a másik oldalon mellette lévő barátnőjével. Nem mertem szólni neki, féltem, hogy megijed, vagy leb@sz egyet, vagy ilyesmi... 

A 14-es tökéletesen időzített, 1 percet kellett várnom. 

A német pedig elmaradt, tanítványomnál fennforgások voltak, áttettük mára. 

Itthon még egy kicsit zenélgettem, igen fain 2016-os remixeket találtam. 

Aztán elmentem a plázába. Vettem egy új hátizsákot, meg egy cipőt.  Mindkettő a szokásos, semmi merész újítás. A Vision Express-be is bementem, mondtam, hogy jó meg fasza ez a Ray Ban szemcsi, de van-e olcsóbb megoldás. A sajátmárkások kb. negyedannyiba kerülnek.:) Meg könyvesboltban is voltam, de az egész országban elfogyott a könyv, amit kerestem...:(

A következő állomás a Holló volt. Ittam egy sört egyedül, meg egyet nem egyedül. Közben megtudtam, hogy az ETO 4-1-re nyer Ajkán a Veszprém ellenében. Ez jó hír, a kezdőcsapat pedig már határozottan jónak tűnik, szerintem ez a felállás az NB2-ben se lenne gyenge. Bár tartanánk már ott. A Magyar Kupában pedig a Debrecent kaptuk. Nem lenne rossz megcsípni őket. 

Holló után Meki. Kajáltam, aztán kikísértem Roxit szünetre. Hm... Kevés ember tud/mer velem beszélni/bánni, mint ő. Nem, nem magyarázkodok, csak tényt közöltem.:) Meg úgy alapvetően hatalmas jó arc, ez is tény.:)  Az is jól esett, hogy és ahogy egy közben egy odaérkező kollégája odajött, bemutatkozott, pacsiztunk, jó arc volt ő is.

Aztán Roxi visszament dolgozni. Én meg hazaindultam. 26 percet kellett volna várni, de én inkább hívtam egy taxit. A képről pedig tudom, hogy szar. De be kellett tennem valamiféle illusztrációt. A póló meg nagyon tetszik.:)

Így előbb odaértem a Gól Büféhez, akartam inni egy Csiki Sört. De b@szhattam, mert már zárva volt az ojjektum. Máshová meg már nem volt kedvem elmenni. 

Így aztán lidli-s ásványvíz, olvasás, tévé volt a program. 

---

Vasárnap. Vagyis ma. Viszonylag hamar felkeltem, zenét hallgattam,  kávéztam, elmentem cigiért, Sportot nem hoztam, mert két könyvvel is félbe vagyok, meg hoztam be Écsről egy rakás Storyt meg HVG-t.:) Aztán volt egy németóra. Most pedig pötyögök. Az ebéd bundás kenyér lesz. Délután pihi, olvasás, meg Forma-1. Button és Massa is

bejelentette visszavonulását. Egyikük sem volt kimondott kedvencem, de szimpatikus pilóták. Jenson ráadásul napra pontosan egy évvel idősebb nálam. Max Verstapppen... A holland fiú nagyon szimpatikus, szerintem világbajnok lesz előbb-utóbb, de az arcból kicsit visszább vehetne.

Holnap meg meló. 

Jövő hét? Németórák, talik, meg ez, meg az, majd kiderül. És majd mesélek.
Na, de mára ennyi voltam. Jók legyetek, vigyázzatok magatokra!
Puszik, pacsik, éljenek a csajok!:)

Van Persil

Péntek. A bejegyzés megírása után semmi extra. Pihi, tévé, pesztós melegszenya. Avagy megkezdtem évi rendes szabadságomat. Évi rendes, de ki ő, ugyebár?:)

---

Szombat. Korán keltem, fürödtem, pakoltam, majd a Mátyás téren találkoztam tesómékkal. Szokás szerint a piacon indítottuk a napot. A megszokott kolbászosunk sajna szabadságon volt, így egy másiknál kajáltunk. Nem volt rossz, csak egy kicsit más. És ettem velős pirítóst is, szerintem életemben először. És igen: hekket még soha nem ettem...:) A kávé is megvolt, de nem a kopasz úrnál, hanem egy fiatalembernél, aki elmondása szerint a rokona. Most tudtuk meg, hogy családi vállalkozásban működnek.

Bolt. Egy hölgyemény szeme megakadt pici Markon, és az ő Metallica-pólóján.:)

Annyiban formabontóak voltunk, hogy ezúttal nem hazajöttem, hanem mentem tesómékkal Ausztriába, az osztrák ellenőrzések miatt kialakult dugó okán kisebb kerülővel. 

A sógoroknál is boltban indítottunk. Mindig ledöbbenek, milyen hatalmas a választék a kinti üzletekben. Meg azon is, hogy milyen lazák az emberek. Egy jóember ki akarta dobni a szemetesbe a blokkját, de nem talált bele a kukába. Lehajoltam, hogy kidobjam, de közölte, hogy nem szükséges, mert ő éppen játszik. Így visszapasszoltam neki: másodszorra már nem hibázott. 

Tesóm és sógornőm nem szereti a dinnyét. Markkal viszont a nagyszülei megkedveltették. Így esett, hogy magyar kersztfiammal Ausztriában spanyol görögdinnyét majszoltunk!:) A vacsora pedig lecsó volt. 

Játszótérre is elmentünk. Mivel tesóm éjszakás volt, a fürdetés és altatás után sógornőmmel elkezdtünk egy filmet. De elálmosodtam, úgyhogy félbehagytuk. Elalvás előtt azért még olvastam egy kicsit, Ambrus Attila, azaz a viszkis rabló könyvét. Hát, nem semmi egy olvasmány!:)

Ja: az ETO hazai pályán 2-1-re kikapott az Érdtől. Elkeserítő. Bár -sajnos- annyira nem rázott meg a hír...

---

Vasárnap. Ha tesóméknál vagyok, mindig rengeteget alszom. Most is ez történt. Aztán délelőtt játszótér, majd ebéd: isteni finom húsleves, meg borsos tokány. Forma-1, Belga Nagydíj. Esküszöm, meg nem mondom, ki nyerte, guglizni meg nem akarok. Talán Rosberg? Igen, ő. Verstappent meg sokan bírálják túlzottan agresszív stílusa miatt... Én meg olvastam, aludtam... 

A futam után kirándultunk egyet.Mivel bátyám újfent éjszakás volt, Markkal, Edittel, és az ő nagyobbik öccsével túráztunk egyet, a Liechtenburg-ot látogattuk meg Maria Enzersdorfban. Nagyon szép hely, de legalább ekkora élmény volt, hogy másfél éves keresztfiam is ott sétált velünk, és jókat bohóckodtunk. Természetesen Markról is készültek fotók. De szerintem blogom olvasóinak 99,9%-a ismerősöm facebookon, ide nem fogok feltenni róla fényképeket. Médiamegjelenéseit egyébként anyukája intézi. Meg aztán nem akarom megkockáztatni, hogy Mark pár év múlva leharapja a fejemet, hogy körösztfater teleplakátolta vele a zinternetet.:)

Kellemesen elfáradva tértünk haza, és este pedig sikerült végignézni a Hogyan legyünk szinglik? című mozit. Abszolút pozitív csalódás volt a film, mármint én ilyen ökörködős vígjátékot vártam. Nem az volt. A legfőbb tanulsága pedig az volt, hogy lehetőség szerint ne legyünk szinglik, természetesen...:)

Egyébként két rég nem látott ismerősöm is írt, hogy a közelben vagyok, nagyon jól esett.:) 

---

Hétfő. Hm... Azt már megszoktam, hogy valaki hiányzik. Az, hogy álmomban az anyukájával beszélgetek, azért már kemény. Pedig tényleg nem nagyon gondoltam rá. Mármint az anyukájára.XD Délelőtt shoppingoltunk Edittel és Markkal. Mivel tesóm vasárnap éjszakás volt, aludt, nem tudott velünk jönni. 

Hazatérve pihi, ebéd, és megírtam a blogos puskacetlimet. 

Aztán úgy volt, hogy tesómmal elvisszük Markot játszótérre, de épp csöpögött picit az eső, így egy bútorbolt játék-részlegét vettük célba. A kisfiút nagyon megbabonázta egy elektromos Audi TT, haláli volt, amit művelt vele/körülötte.:)

Aztán hazatértünk. Mivel tesóm nem volt éjszakás, sörrentettünk is egyet. Edit pedig életében először kuglófot sütött, nagyon finom lett. Most tök hirtelen beugrott, hogy Anyámon és Nagymamámon kívül ki sütött nekem korábban kuglófot... Hát az tán igaz se nem volt... 

Edit egyik öccse, és az ő párja is átjött, jó kis este volt. Utóbbinak egyébként megígértem, hogy meg fogok nézni egy filmet. Meg is nézem, és majd beszámolok róla.

Amikor a fiatalok hazaindultak lekísértem őket. A lány egy pillanatra lefagyott, amikor hirtelen kinyitottam az övtáskámat, és elővettem a cigimet. Érted na, nem fejtem ki bővebben...XD Egy pöttyet lelkiéletet is éltünk, de tűrésen belül maradtam, lájtos este volt.:)

---

Kedd. A hazaindulás napja. Délelőtt ejtőzés, majd játszótér. Mark nem volt hajlandó magán hagyni a napfénytől védő kalapját, így aztán hazaindultunk. Persze közben az atya is szív megenyhült, így betértünk egy másik játszira. Persze ott már kalapban volt a gyermek.:)

Hazatérve összepakoltam, ebédeltünk finom főzeléket, majd elindultunk az S-Bahnhoz. Hamar beértem Wien Hauptbahhof-ra. Belőttem magamnak a vágányt, ahonnan indul a vonatom, és még arra is maradt időm, hogy befussak egy könyvesboltba. Mert hát olvasni is szoktam, csak az a sörrel ellentétben nem látszik meg rajtam.:)

A vonaton hasznát vettem a sok pornófilm-nézésnek. Odajött egy kínai hölgy, megkérdezte, szabad-e a hely. Én pedig mondtam neki, hogy "Yes, you can stay here." Zseniális. Emellett cseh pornót is szoktam nézni, bár abból egyelőre nem sok maradt meg. A sztacsi (=elég), punicsku (=na mégis mi lehet?), valamint csúra (=khm... ez a pisilés valamiféle ragozott alakja lehet...) kifejezésekkel nem sokat lehet kezdeni.:)

A vonaton egyébként zenét hallgattam, pedig ugye olvasnivalóval is el voltam látva. Nagyon hamar Győrbe értünk. 

A pályaudvaron vettem Sportot, meg vizet. 

A 14-es buszon meg összefutottam egy kolleginával, akinek a lánya osztálytársa Kingának és Kirának. Meg egy lánnyal, aki nemrég kis híján hozzám költözött. 

Hazatérve kicsit izgultam, mert nem voltam benne biztos, hogy van itthon mosószerem. Azt mindig tesómék hozzák Ausztriából, eddig talán egyszer kellett itthon vennem. De megnyugodtam: van Persil. Ő pedig itt Robin van Persie. Roppant vicces vagyok!:)

Hazatérve kávé, pakolás, net, és el is telt a nap. Lakótársam sajnos elfelejtett nekem hétfőn Sportot venni, így nincs meg a retro-melléklet. Szerencsére kedves szurkolótársam, Üveges Bandi már hívott, hogy a következő meccsre hozza. 

Valamiért igen szarul aludtam, hajnali 3-kor még fent voltam. Aztán azért csak sikerült álomba szenderülni.:)

*

Ausztriában megismertem egy leányzót. Csak sógornőm és tesóm ismeri, illetve Harcsinak és lakótársamnak már meséltem róla. Szép, aranyos, kedves, és mozgássérült... Valamint az egyik kedvenc női nevemet viseli. Mondjuk hülyén is venné ki magát, ha közölném, hogy megismertem egy osztrák lányt, Dezsőt... 

Ha eljön az ideje, be/meg fogom mutatni.:)

*

Szerda. Viszonylag későn keltem, a délelőtt dögléssel telt. Aztán lementem a buszmegállóba, de épp arra járt kollégám, és elvitt a plázához. 

Először a Scitec boltba mentem, mert ott lehetett megvásárolni a Hunveliable feliratú pólót. Amit úgy volt, hogy neten rendelünk meg, aztán mégsem rendeltük meg. Kedden eladták a méretemben az utolsót... Nem, nem gondoltam rá, hogy szólok Roxinak, hogy ugorjon be, és kérdezze meg nekem...:( Amúgy de... Na, de már mindegy...

Aztán ebéd a plázában, meg bolt, aztán elmentem égőket venni. Persze útba esett a Fehér Holló, így visszafelé betértem, és ittam egy zöldalmás limonádét. Esküszöm, trollkodásnak éreztem. Amúgy nagyon finom volt.:) És még kávéztam is.:)

Két ismerősömnek jeleztem, hogy a Hollóban vagyok. Egyiküknek pár perccel késtem le közeli munkahelyén eltöltött szünetét, másikuk pedig nem is olvasta az üzenetem, de összefutottunk, miközben ballagtam a buszra.

Busz. Szórakozottan magam mellé tettem a buszon a táskámat. Tahóság, aláírom. Pár másodperc múlva azt láttam, hogy egy nő ráül(!). Nem vagyok agresszív alkat, de azt hittem, felrúgom...

Itthon már semmi extra nem volt, pihentem, olvastam, tévéztem. Pont, mint aki szabin van.  

Ja, és erősítések az ETO-nál az átigazolási időszak legvégén: Beliczky Gergő Gyirmótról, Magasföldi József pedig Mosonmagyaróvárról érkezik. Sok sikert nekik! És persze magunknak...

---

Csütörtök. Hamar felébredtem, kicsit sajnálgattam melóba induló munkatársamat, és ittunk egy kávét. 

Aztán bementem a városba. Dohánybolt, meg Reál. 

Itthon vettem észre, hogy két Magyar Nemzetet vettem... Beszarás... 

A Honvéd ligetben elkortyolgattam egy TopJoyt, meg egy citromos mutyit. 

Odajött hozzám egy néni, hogy adjak neki egy kis pénzt, mert fáj a lába. Felmutattam neki egy sárga lapot. Na jó nem, csak a bénakártyámat. És megkérdeztem tőle, hogy nekem vajon ki ad egy kis pénzt. Elnézést kért, és továbbállt. Érdekes ez a magyar nyelv, mert hát nem állt ott tovább, hanem távozott. 

Meg egy srác is akart pénzt kérni. Nem értettem mire. Meg hát suliban kellett volna lennie. 

És Győrben vannak a legszebb lányok. Vagyishát Győrben is szép lányok vannak.  Szerelmes is lettem vagy nyolcszor.:)

Egyébként baromira adja a feelinget, amikor egy lassú számot hallgatsz, és ellibben előtted egy szép csaj. Ahogy Fodor Ákos írta vala: Mikrománc.:)

A dal pedig ez. Csudazene, nem tudok mást mondani.:)

Egyébként... A legjobban hiányolt lányt nyugodtan nevezhetjük szépség-ideálnak. Kinézet, stílus... Mindegy is... 

Aztán hazajöttem, azóta pötyögök. 

Mindjárt lasagnét sütök, majd semmitteszek. De lehet, hogy mást is. 

Holnap lehet megyek élményfürdőbe, de nem tuti. Meg elvileg szó van egy kis céges összeröffenésről is, de még az is kérdőjeles. 

Szombat Écs. A többi meg majd alakul. 

*

Az ember fia nyilván azért ír blogot, hogy olvassák. Nem semmi, hogy már elmondhatom, hogy van egy stabil, nagyjából másfélszáz emberből álló olvasóközönségem, a "roxis" posztot pedig egy kattintás választja el a 700 (!) megtekintéstől.  Persze nem fogom még egyszer megbántani, hogy ekkora olvasottságot produkáljunk!:)

De viccet félretéve: azért ez tényleg nem semmi. Az mondjuk érdekelne, hogy az embereknek tetszik is, amit írok... Persze ez csak költői felvetés volt, hangosan gonolkodtam.:)

*

Mára pedig ennyi voltam, jók legyetek, vigyázzatok magatokra!

Puszik, pacsik, éljenek a csajok!:) 

A kilencszázát!

A bejegyzés itt-ott a nyugalom megzavarására alkalmas részeket tartalmazhat. Korhatár-besorolás azért talán nem szükséges!:)

*

Vasárnap. A bejegyzés megírása után tésztát "főztem", teregettem, pihengettem, és nagyjából el is telt a nap. Az ETO 1-0-ra nyert Tatabányán. A lényeg a három pont, és állítólag nagyon szép góllal győztünk. 

Véget ért az olimpia. Az igazat megvallva az idei játékok a szokásosnál kevésbé "varázsoltak el". Szerintem ennek az az oka, hogy az érzelmi csúcsot, a foci EB-t nem sikerült überelni. A magyar ember persze mindenen tud morgolódni, most épp az a hiszti tárgya, hogy csak egy férfi sportoló nyert aranyat. Magamtól ebbe nem gondoltam volna bele. 

Azt hiszem, nem meséltem: szombaton a búcsúban odaszaladt hozzám Mark, átölelte a lábaimat, és rám mosolygott. Ez volt "az ölelés".:)

---

Hétfő. Virtuális élettársammal álmodtam. Szabin is volt, viszonylag keveset is beszéltünk mostanában, de maga az álom elég misztikus volt. De nem szeretném elmesélni.:)

Volt boldogult ifjúkoromban egy olyan szokásom, hogy "ha ez történik, akkor ez meg az lesz." Például kosárra dobáskor mondtam magamnak, hogy ha bemegy, meglesz a 4-es, matekból, vagy ilyesmi...  Reggel arra gondoltam, hogy ha megfordulok, és meglátom az egyik leányzó fenekét, akkor valamikor lesz azért lesz párom. Megfordultam. És nem a fenekét láttam, hanem a szabadidőnacijának a hátulját...XD (a szerk. megjegyzése: ma szerintem sok csaj-téma lesz...) 

Az ebéd késve érkezett, ezért előételnek lenyomtam egy finom salátát. Ez a héten még többször előfordult. 

Melóból távozva ballagtam egy folyosón, egy kollegina pedig éppen pont ment fel a folyosó végén lévő lépcsőn. A fülesemben egy Bon Jovi-szám szólt, nagyon videóklip-hangulat volt. Még az üdítőautomatához is elfelejtettem lekanyarodni...:D

Meló után dohánybolt. Sikerült vennem olyan citromos üdítőt, amit eddig egyszer ittam, és mindenhol keresem.

Aztán Dórival találkoztam. Eredetileg az előző hét hétfőjére terveztük a találkát, de akkor sajnos lemondta. Vicces volt, mert reggel bár volt eszemben, nem írtam rá napközben, ő viszont jelentkezett, és rögtönöztünk egy pótlást. 

Rendszeres olvasóim már találkozhattak Dóri nevével, minden évben külön bejegyzésben emlékezem meg a születésnapjáról. És ez nem véletlen. Régóta nagyon jóban vagyunk, sok minden történt ezalatt az idő alatt. Nagyon ritkán találkozunk személyesen, de szeretek vele beszélgetni. És limonádét ittam.:) 

Közös képet nem készítettünk, de ez nem is baj. Amúgy tulajdonképpen ismeretségünk is egy el nem készült fénykép kapcsán kezdődött.:)

Hazatérve fürdés, vacsora, tévé. Ja és nem felejtettem el bediktálni a gázórát.:)

---

Kedd. Felírtam, hogy kávé. De nem tudom, hogy miért, hiszen minden reggel kávézom. Cigit viszont elfelejtettem magammal vinni, kollegina viszont szerencsére hozott nekem, ezúton is köszönet érte!:)

Nyugis nap volt, 3-ig voltam. Pihengettem, messengereztem. 

Kollégám ezúttal egy kissé szokatlan stílusú zenéhez kölcsönözte a hangját, ajánlom figyelmetekbe!

--- 

Szerda. Melóból semmit nem jegyeztem fel, utána németeztünk Baluval. Az utolsó németóra volt az osztrák meló előtt. Mármint neki, teszem hozzá a félreértések elkerülése végett.:)

A napokban volt 25 éve, hogy Michael Schumacher a Belga Nagydíjon a Jordan istálló színeiben debütált a Forma-1-ben. Emlékszem, akkor, 10 évesen, mondtam tesómnak, hogy Senna visszavonulása után Schumi lesz a kedvencem. Senna nem visszavonult, Schumi nem lett kedvenc, de a német RTL Forma-1 közvetítéseinek nagy szerepe volt abban, hogy komolyabban elkezdtem foglalkozni a német nyelvvel. És a sors igazságtalansága, ami Michaellel történt, nem ezt érdemelte...

Az "ál-Szalai Ádám"-féle trollkodás a Borssal hatalmas sztori, nem írom le bővebben, szerintem kb. mindenki hallott róla. Zsenuális!:)

Német után posta. Örömmel konstatáltam, hogy csak egy befizetetlen csekkem van, így csak azt adtam fel. Meg kaptam egy ajánlott levelet, ami egy baromság... 

Hazafelé pedig megálltam a Stadion Sörözőben. Egy sör nem sör, kettőt szerettem volna inni, három lett belőle. Meg elvitelre kértem egy TopJoyt, a tulaj nem is nagyon értette.:) Hazainduláskor történt egy kis baleset: belrúgtam a műanyag asztal lábába, az üveg persze ripityára tört. Megbeszéltük a pultossal, hogy semmi gáz, csak a szilánkokat tegyem be a nagy hamutartó aljába. Megtörtént. Az ott lévő srácok pedig csak úgy engedtek utamra, hogy megnézték, nem vérzik-e a tenyerem. Nem vérzett.:)

Itthon folytatódott még kicsit a sörözés, lakótársam születésnapja alkalmából ittunk egy kis áldomást. 

Írtam közben egy lánynak -aki tulajdonképpen szerepelt a blogon, ha úgy vesszük :)-, hogy szeretném kicsit közelebbről megismerni, ezért majd írok neki józanabbul is. Ő nem vetette el az ötletet, én viszont igen. Ama bizonyos "hollós találkozás", amiről nem szerettem volna bővebben írni, nagyon mély nyomokat hagyott, nem jó érzés szar szemét trógernek lenni... 

Szóval sörike, messenger, fürdés, vacsora, na meg persze a TopJoy is elfogyasztásra került.:)

---

Csütörtök. Nem meglepő, hogy a tervezettnél valamivel később keltem fel. Így már nem siettem el az indulást, két kávé után elindultam a szökőkúthoz.

Kicsit belelapoztam a Sportba, és néztem ki a fejemből. 

Szerda este egyébként építettem kicsit az "alkoholista image"-emet, egy elég hosszú posztban számoltam be facebook-on a Stadion Sörőzőben történtekről. Szerencsére bőven voltak, akik meglátták a "mögöttes tartalmat", a polgárpukkasztás valódi mondanivalóját.:) 

Lehet, hogy lábfetisiszta vagyok.XD Mindig "elcsodálkozom", amikor a csajok mondjuk ácsorgás közben mozgatják a lábfejüket, és olyan pózokban tudnak állni, hogy a látványtól kitörik a bokám.:D Azon viszont dobtam egy hátast, amikor egy csaj a buszon kb. berakta a lábát a mellette ülő csaj ölébe, és megmutatta neki, hogy milyenre lett festve. Lehet túl sok pornót nézek...:$ :D

Viszonylag nyugis nap volt, de azért az agyf@sz is bejátszott. Nem ártott volna tovább maradnom, de 3 után leléptem. 

Pihengettem, meg mostam is egy adagot. 

A nap fénypontja pedig egy nagy szorítást lezáró nagy-nagy örömhír volt.:) Ezt megint olyan, hogy nem szeretném bővebben kifejteni, az érintettnek üzenem, hogy seggbe lesz rúgva, ha...;)

---

Péntek. Reggel beszélnem kellett egy kolléganővel. Megbeszéltük a dolgokat, egy kolléga meg beszólt, hogy le vagyok fagyva. Pedig én csak figyeltem!:)

Abszolút elviselhető nap volt, a reggelire elfogyasztott amerikai palacsintáért nagy-nagy köszönet.:)

Nem nagyon emlékszem olyanra, hogy egy külső cég képviselőjével magyarul beszélek, ma ez is megtörtént.:) 

Meg ugye a szabi előtti utolsó nap volt, igyekeztem a függőben lévő dolgokat elrendezni. Szerintem sikerült.:) Kolléga megígérte, hogy meló végén hazadob, de megfeledkezett rólam, de egy másik munkatársam elhozott. Nem maradtam ott.:D

Szó volt róla, hogy ma találkozom Mónikával. Lemondtam, mert holnap megyek Ausztriába, ma pakolászok-pihengetek. Meg pötyögök, ugyebár!:)

Este nyárzáró. Kihagyom, egyedül nincs kedvem bemenni. De Lou Bega nem egyslágeres előadó, és most olvastam, hogy a Hermes House Band is jön, akik szerény véleményem szerint a világ egyik legjobb bulizenekar. Szóval teheti, menjen, és csapassa!:)

1996. augusztus 26.: napra pontosan 20 évvel ezelőtt volt az első tanítási napunk a mosonmagyaróvári Kossuth Lajos Gimnázium kéttannyelvű tagozatának előkészítő osztályában. Utánanéztem, hétfőre esett, szóval jól emlékszem.:) Egy héttel előbb kezdtünk, cserébe viszont 3 hetes volt a téli szünetünk. Mondtam már, hogy néha váratlan dolgok maradnak meg a fejemben!:)

20 év... Te jó ég!:)

Ma már csak pakolás, pihi, vacsi, fürcsi, tévé. Holnap irány Ausztria. Babázás, sok alvás, finom kaják, nagy beszélgetések, filmnézések. Kolleginától pedig egy jónak ígérkező könyvet is kaptam kölcsön.:)

Kedden délután jövök. A hét hátralévő része még nyitott, itthon pakolászás tuti, Écs is bejátszhat, élményfürdőbe is szeretnék menni, meg Mekibe. Meg megnézni az Életrevalókat. A végeredményről meg majd beszámolok!:)

Apropó: remélem, valaki azért tudósít majd az ETO-Érd NB3-as bajnokiról!:)

*

Újabb mérföldkő. Ez már a 900. blogbejegyzésem. Anno megkérdezte valaki egy ismerősömet, hogy miről lehet beszélgetni egy fogyatékossal. Remélem, valamennyire sikerül(t) válaszolnom a kérdésre.:)

Van egy érzésem, hogy sikerült egy olyan képet felépítenem magamról, hogy ha nyer az ETO, ha mosolyog a múzsa, és van sör, akkor minden happy. Az ETO manapság inkább tragikomédia, az NB3 nem nagy flash, a múzsa nem mosolyog, a sör pedig olcsó vigasz, ahogy D. Nagy megénekelte. Na jó, ez csak vicc! Boldog nem vagyok, vidám annál inkább, köszi, ha olvasol a sörök, vagyis sorok között.:)

A blognak már tényleg nem ártana egy új dizájn. Emellett lesz második blogfilm, elkészült az első vlogbejegyzés -egy meccs után egy kocsmában...:D-, meg lesz öninterjú is. 

Szeretnék majd tényleg több tematikus poszttal jelentkezni. Témajavaslatokat, ötleteket, észrevételeket várok facén privátban, vagy a gosziblog@freemail.hu mailcímre.:)

Köszi, hogy olvastok, hogy velem vagytok!:)

*

Mára pedig befejeztem. 

Jók legyetek, vigyázzatok magatokra!

Puszik, pacsik, éljenek a csajok!:)

Szólt a Lord

Hétfő. A bejegyzés megírása után kis zenehallgatás, fürdés, főtt tojás, meg Magyarország-Ausztrália női vízilabda. Jó érzés volt látni, hogy végre nem mi omlottunk össze nyerő helyzetben.

---

Kedd. Hajnalban rúdugrást néztem. Aztán a Bagyula-Bubka párharc jobban lekötött. Tokió VB 1991:) Nyugis nap volt. Virtuális élettársam megjegyezte, hogy bírja, hogy milyen apró dolgoknak tudok örülni. Ha valaki örül annak, hogy örülök, annak csak örülni tudok.:)

Meló után Holló. Peti barátommal a jó ég tudja mikor találkoztunk, volt mit megbeszélnünk. Beszélgettünk is rendesen, a ser is fogyott bőven, a telefonom tanúsága szerint 22.20-kor hívtam taxit. Közben Magyarország-Montenegró vízilabda meccset is sasoltunk. A srácok jó mélyről jöttek vissza, de sajnos büntetőkkel kiestek. 

Volt még az este folyamán egy érdekes, amolyan "ha mesélik nem hiszem el"-találkozásban részem. Hogy nem képzelődtem, arra Peti a tanúm. Barátom meg is jegyezte, hogy most biztosan azon gondolkodom, hogy mit fogok erről írni a blogon. Hosszas gondolkodás után arra, jutottam, hogy semmit... (..)

Felírtam még a puskacetlimre, hogy nézés. Lehet, hogy egész éjjel néztem ki a fejemből? Lövésem sincs... 

---

Szerda. 5.30-kor keltem. Gyors fürdés, kávé, aztán meló. A tervezett német óra átkerült csütörtökre. Kollegina hazahozott, picit pihengettem, aztán bementem a városba. Kedves ismerősömet vártam. A Reálban nem kaptam TopJoy-t, így másmilyen üdítőt vettem, meg megettem egy zacskó csipszet, mire ismerősöm megérkezett. A Vendelinbe ültünk be, és isteni finom limonádé társaságában beszélgettünk hivatalos és nem hivatalos dolgokról. 

A buszt várva még egy ismerősömmel összefutottunk, őt is jó volt látni. 

Este vízilabda. A lányok az USA csapata ellen nem jutottak be az olimpiai döntőbe. 

---

Csütörtök. Reggel a Muzsika TV-n láttam a Szécsi Pál-féle Csak egy tánc volt című szám magyar nóta-stílusú feldolgozását, valamiért nagyon megtetszett. Írtam is a csatornának, hogy ki az előadó, meg ilyenek, de mindeddig nem kaptam választ.

Meló után német. Német után nem haza, hanem a Hollóba mentem. A keddi eseményeket kellett kicsit "emésztgetni". Nem vagyok rá büszke, dehát így alakult... 

Este még egy kis messenger, Roxit "sikerült" is megbántanom, szerencsére hamar tisztáztuk a dolgot. Ebből született pénteken egy poszt is, amit eddig 662-en olvastatok el, ez persze Roxi megosztásának is köszönhető.:)
---

Péntek. Nyilván elég depisen ébredtem. Melóba ballagva kollégám észrevett, és elvitt egy darabon. Tök meglepődtem, "Gáborom"-nak szólított. Így csak nagyon-nagyon szoros barátok hívnak. Jól esett, igen, apróságoknak is tudok örülni.:)

Viszonylag hamar eltelt a nap, és nagyon péntek volt. 

Délutánra igen fos idő lett, szakadt az eső. 

Kolleginákkal buszoztam, egyikük azt mondta, hogy én mindig megyek valahová, és mindig találkozom valakivel. Van benne valami.:D

Bevásároltam az Arrabonában, meg adtam fel lottót. Visszaforgattam a Roxi által nyert 990 forintot.:)

Utána pedig Kingával találkoztunk, beszélgettünk egyet egy padon ücsörögve a Baross úton. A találkozás nem tartott túlontúl sokáig, mert fáradt is voltam, és ama bizonyos posztot még mindenképpen szerettem volna megírni. A buszra battyogva rám jött a pisilhetnék. Szerencsére sikerült hazahoznom. 

Megittam egy TopJoyt, megírtam a bejegyzést, aztán pihi. Vacsorázni is alig volt erőm, aztán csak megoldottam.:)

Tévézés-olvasás közben kidőltem. 

---

Szombat. Délelőtt semmi extra, bebuszoztam a városba cigiért. 

Az ebéd bundás kenyér volt. Közben  kajakos lányaink megnyerték a nyolcadik aranyérmet is.:)

A délután pedig? Maga volt a csoda! 1,5 év után sor került a nagy találkozásra, Mark és Harcsi bemutatkozhatott egymásnak. De összefutottunk Mónikával és kis családjával, és amikor tesómékat szem elől tévesztettük, Kingába és Dorkába botlottunk. Kész volt, ezeket tényleg megbeszélni sem lehetett volna jobban.:)

Mark ült ringlisen is, volt kis csámborgás, aztán Mami meg Anya hazavitték. Edit aztán visszajött, addig tesómmal és Gergővel beszélgettünk.

Kasza Tibitől nem voltam elájulva, és ez nem azért van, mert letiltott a facebook-oldaláról. 

A Lord viszont.... Nagyjából 30 éve imádom a szombathelyi zenekart, és végre eljutottam egy koncertjükre. 

Igen jó volt élőben hallani őket, fantasztikusan szóltak. Pohl Misivel, a már 60 felett járó (!) énekessel lett közös fotó is. Sógornőm észrevette, tesóm odalépett, Gergő fotózott, szóval igazi csapatmunka volt.:) És igen, pólót is vettünk. Nem hagyhattuk ki.:)

Kicsit vártunk még a tűzijátékra, ami persze nem volt. 

De tesómék rávettek egy hullámvasútozásra, sőt életemben először lőttem céllövöldében. Tesóm taktikai tanácsát követve belőttem a

sűrűjébe, és nyertem egy legyezőt.:)

Bátyám tanácsolta azt is, hogy adjam oda a legyezőt egy lánynak, mert ez amolyan csajos ajándék.Jó, ezt persze magamtól is gyanítottam. A kiválasztott pedig minden kétséget kizáróan Kinga lett, ő kapja meg a legyezőt. Aki ha akkor és ott nem lép oda hozzám... Hatalmas változást hozott az életembe, és ezért nem győzök eléggé hálás lenni érte.:) 

Még a Mátyás téren beszélgettünk kicsit, aztán hazajöttem. Volt egy-két abszolút és maximálisan jó hangulatban elfogyasztott levezető sör, meg messenger. 

---

Ma 10 körül, apám telefonjára keltem. Azóta pihi, fürdés, kávé, víz, mosás.:) 

Mindjárt ebédelek, teregetek, és folytatom a pihenést.:) Nem tudom, adják-e online a Tatabánya-ETO-t, ha igen, akkor meglesem. Ha nem, akkor nem.

A jövő hét? Holnap el kéne mennem egy ajánlott levélért, szerda német, és még a pólógyűjteményem bővítése is tervben van.Meg egy megaorbitális szurkolós-szorítós nap is lesz!

Bejegyzéssel nem tudom, mikor jelentkezem legközelebb, szombattól-keddig ugyanis Ausztriában leszek tesóméknál. Az a hét meg szabi, jó lenne itthon is ezt-azt csinálni, meg ide-oda elmenni. 

Majd ezek még alakulnak, egy biztos, semmi jónak nem vagyok elrontója. Ha érted, mire célzok!;)

Na de mára ennyi voltam. 

Jók legyetek, vigyázzatok magatokra!

Puszik, pacsik, éljenek a csajok!:)

Emberek vagyunk, mindenki hibázik – még ha csak félreértésről is van szó

"Ez megér egy szívszorító,  ámde tanulságos magyar órát megérő barátias blogbejegyzést "Emberek vagyunk, mindenki hibázik – még ha csak félreértésről is van szó" címmel!"

Ám legyen!:)

---

A történet tavaly szeptemberben, a Fekete-suliban kezdődött. Igen-igen, ott találkoztak mórás diákok mozgássérült fiatalokkal, és a "Velünk élő másság" című projekt keretében interjúkat készítettek velünk. Rólam ugye Kinga és Kira írt cikket, Roxi pedig afféle "összekötő-kapcsolattartó" diákként jelölt be facebookon. Először nem volt különösebben szimpatikus, bár ennek az okát igazából nem tudom. 

Aztán idővel felfigyeltem megosztásaira, különböző fórumokba írt kommentjeire, és az egyik ilyen után írtam is neki. Beszélgetni kezdtünk. A beszélgetést újabb és újabb beszélgetések, és később már találkozások is követték. 

Már talán írtam, egy mozgássérült srácnak elég szokatlan, hogy táncedzésre hívják- még ha csak nézőként is. 

Az is elég szokatlan, hogy valaki így megmondja nekem a frankót, oltogat, és... Megbízik bennem. 

Jó barátok lettünk, egymást titkainak ismerői. Van olyan közös történetünk, amit hallva kedves ismerősöm elmondása szerint libabőrös lett. Nem véletlenül.:) Az ijesztően komoly témáktól a visítva röhögésig a teljes skálát tudjuk hozni. Néha viszont már-már legendásan félre tudjuk egymást érteni, de ezek a sztorik is hatalmas röhögésekben szoktak végződni. Langsam spazieren!

Tegnap viszont... Igen, szomjas nem voltam, frusztrált viszont annál inkább, és egy engem pont védő mondatát sikerült úgy félreértenem, de annyira alaposan, hogy kértem, ne beszéljünk többet. 

Szerencsére korát meghazudtoló zsenialitással kezelte a dolgot. Igen, tényleg vegyük úgy, hogy elnéztem a naptárat, és pár percre elugrottunk április 1-ig a naptárban. Legalább átugortuk a telet!;)

---

Mondtam már, hogy valamennyire felelősséggel tartozom irántad. Remélem, még jó ideig "kísérhetlek az úton", ahol tudok, segítek!

És köszönöm, hogy néha hibázhatok. 

Nem lesz belőle rendszer, ígérhetem! 

Pozitív különkiadás

Nem terveztem mára bejegyzést, de annyi minden történt, illetve jutott eszembe, hogy írok mégis.

Először is: ami a tegnapi posztból kimaradt. Igen-igen, a feljegyzéseim ellenére.:)

- A víz: eszembe jutott. Egyik reggel a dohányzóhelyünknél felejtettem egy fél literes mentes vizet, telefonálnom kellett valakinek, hogy ha arra jár, hozza fel legyen szíves. Ez persze nem tett jót a sörissza image-emnek. Vagy hogy írják!:)

-Kölcsönadtam a Hosszú Katinka által dedikált könyvet. Igen-igen jó fej vagyok.:)

-Gábor barátom, druszám, kollégám átküldött egy kellemes muzsikát. Aztán amikor posztoltam facebookra,  Kinga írt, hogy ő is el akarta küldeni.:) jó kis reggae-stílus,  győri klip, érdemes meghallgatni. Nálam időközben csengőhangként funkcionál!:) Döbbenet, mennyiféle zenét hallgatok!:)

- Egyre jobb a lábam. Talán azt is írhatom, hogy jobb, mint újkorában. Ez alap, mert akkor még nemigazán tudtam lábra állni.:)

-Dzsudzsák Balázsnak sokkal jobb a lába, mint nekem. Most elismerte, hogy anno hiba volt a PSV Eindhovenből az orosz Anzsi Mahacskalához szerződnie. Érdekes,sokunknak nem kellett Dzsudzsák Balázsnak lennünk, hogy erre jóval előbb rájöjjünk. Most ugye az Egyesült Arab Emírségekbe szerződött. A portugáloknak lőtt két gólja után azt mondtam, ha a válogatottban jól teljesít, tőlem akár a mozambiki másodosztályba is szerződhet. Nem odament, de mindegy is. Mondjuk aki focista, azért akarjon híres csapatokban is játszani, ne csak a pénzt hajkurássza. Naiv vagyok. 

-Üveges Bandi azt mondta ETO-meccsen, hogy lehetne már barátnőm, mert szebbnél szebb lányokkal vagyok facebookon is látható.:)

-Ezért a pontért csak Roxinak kellene magyarázkodnom, de neki nem kell magyarázkodnom.:) Annyira kerek volt a szombat...  Mármint lánnyal vásárlós-beszélgetős-kajálós délelőtt, aztán este cimbikkel meccs. Nagyon jó kis nap volt az na!:) 

---

Tegnap a bejegyzés megírása után teregettem aztán kaját rendeltem. A Bon Appetit-re esett a választás, a diszpécsere csaj úgy emlékezett, hogy már többször rendeltem tőlük, és megkérdezte, hogy ízlik-e a főztjük.:) Most rendeltem tőlük másodszor, de határozottan meg vagyok elégedve. Az az egy bajom van, hogy a kaja alá tesznek alufóliát, amit nem szeretek, ha hozzáér a fogamhoz. De kivarázsoltam a pöri alól.:) 

A kaja után fél 6-kor már ágyban voltam. Olvasás, tévé, messenger. 

Először fél 11-kor ébredtem fel, hogy teljesen kipihentem magam...:O

---

Ma. Egy kedves ismerősöm, aki többször is segített nekem a könyök-, és könyök-mizériám közepette, meg még sok mindenben, eltörte a kezét. Ez persze nagyon  nem jó hír, de annyira "goszis"...

A reggeli kávé közben megtudtam, hogy azért vízilabdában mégiscsak császárok vagyunk, simán vertük a házigazda brazilokat. 

Kinga übercuki képekkel keres gazdik a kismacskáinak, kedves volt kolléganőm ugyancsak fantasztikus fotóval jelezte, hogy kisfia fog születni. 

A szökőkútnál pózoltam a Városházával. És volt olyan jóember, aki azt hitte, hogy őt fényképezem. Isten őrizz...XD 

Aztán belelapoztam a Nemzeti Sportba, és kiderült, hogy Roxi számaival nyertünk a lottón. Elmondása szerint most játszott először.:) Elindultam a vasútállomás felé pénzt levenni. Félreálltam, mókoltam az mp3-lejátszómmal. És egy vadidegen, "nem csúnya", ámbátor nagyon szép lány rám mosolygott. Nem értettem. Aztán kapcsoltam, hogy fülig érő szájjal vigyorogtam. "Mosolyogj, és a világ visszamosolyog rád!" Működik, pedig nem vagyok egy Szabó Péter.XD De tényleg: ritka az olyan hétfő, amikor azt számolom, hogy mennyi dolognak örültem már. Ma ez történt.:)

Jaj: az utóbbi napokban többször előfordult, hogy mozgássérültek ballagtam mellettem. És zavarban voltam. Ezt még én sem értem teljesen.:)

Meló nem volt vészes, egész jól telt. Bár néha szükség volt a birkatürelmemre.:) 

Ja, és megmutattam munkatársaimnak egy könyvet, ami a családi örökség része. Erről majd mesélek még bővebben. 

Meló után Dórival találkoztam volna, de sajnos lemondta. Úgyhogy hazajöttem. Ma már csak pihi lesz. Aztán kb. minden napján lesz valami esemény. Majd mesélek. Az események után. 

Khm... Azt hiszem, nem vagyok azzal vádolható, hogy lájkvadász lennék:) Egy nap alatt 155-en olvastátok el a tegnapi bejegyzést. Annyira kíváncsi lennék, hogy milyen rendszeresen olvassátok, mi tetszik benne, van-e olyan olvasóm, aki nem ismer személyesen..:) Tényleg érdekelne!:)

*

És kivételesen még egy zene egyenesen Németországból. Egyébként tervezem, hogy majd teszek fel német számokat fordítással, gyakorlás-, és érdekességképpen.:) 

Ez még nem az. Ezt most csak úgy, mert miért ne. Régi nagy kedvenc, újra felfedezve. Csodaszép!:)

*

És mára ennyi voltam. 

Jók legyetek, vigyázzatok magatokra!

Puszik, pacsik, éljenek a csajok!:)

Pár sör meg öt karika

Nem nagyon fordult még elő, hogy újra kellett írnom a puskacetlit. Most ez is megtörtént. Annyi minden történt, annyi mindent felírtam, hogy le kellett tisztázni. Vagy hogy mondják.:)

---

Hétfő. Azt elfelejtettem leírni, hogy szombaton nem voltam ott kollegina esküvőjén. De természetesen üzenetben sok boldogságot kívántam neki és férjének. És hogy milyen kicsi a világ: esküvőjükön egy teleshopos ex-kollegina férje volt a vőfély.:) 

Bábolnánál elég hülye neve van az autópálya-pihenőnek: Concó. Közben sikerült megtudnom, hogy ez egy patak neve. 

Oscar Pistorius pedig öngyilkosságot kísérelt meg a börtönben. Minden irónia nélkül: valamennyire várható volt, hogy az olimpia kizökkenteni.:)

A nap hátralévő részében teregettem, pihentem. Meg ilyesmik.:)

---

Kedd. A vonzás örvénye: utólag visszagondolva: nincs olyan ember, akiről ennyit írtam, mielőtt ismertem volna. Aztán jóban voltunk, aztán nem, aztán megint igen, majd újra nem. És ha emlegetem valakinek egy közös poénunkat, persze, hogy újra látom. Meg találkozom a vezetéknevével céges ügyben, meg látom lakhelyének nevét egy útjelzőtáblán. A hiányolás Grand Slam-je.:)

Természetesen maximális szurkolok olimpikonjainknak, többé-kevésbé az eredményeket is követem, de feljegyzéseim kissé felületesek. Szóval Hosszú Katinka újabb aranyat nyert, a fiatal Kenderesi Tamás meg két előfutamban is megcsípte Phelpset, végül 3. lett. Hatalmas forma, tetszenek a nyilatkozatai. Sokan dicsérik Szilágyi Liliána nyilatkozatait is. Szerintem ő egy kétségbe esett, sportpszichológus segítségére szoruló sportoló. 

Nagy pillanat volt az észak- és dél-koreai sportolók szelfije. Mondjuk nem kizárt, hogy előbbi ezért valami átnevelőtáborban folytathatja majd életét. Ne legyen igazam! 

Elég stresszes nap volt. Közben szerencsére nagyjából sikerült lefixálni egy nyár végi egyhetes szabit. 

Meló után másodpercre pontosan értem a buszmegállóba. A Hollónál szálltam le. Egy-két sört megittam, egy kedves tanítványom is csatlakozott. Majd hazahozott. 

Itthon további sörök, messenger, bohóckodás, ilyesmik. 

---

Szerda. Nem siettem reggel az indulással. Tévéztem-kávéztam. 

Napközben egy écsi rokonnal beszéltünk telefonon, megemlítette, hogy jó lenne végre, ha lenne barátnőm. Én már nem tudom, hogy jó lenne-e...

Aztán megjelent virtuális élettársam.:) Kedden melótémában "kaptunk össze" nagyon-nagyon finoman, szerdán meg valamiben nem osztottam maradéktalanul a véleményét. Kb. "árnyaltam". Meg is jegyezte, hogy két napja veszekszik velem. Ennél durvább sose legyen.:)

Meló után a 14-es buszt várva egy valamilyen szer hatása alatt lévő fiú koncertezett. Énekelt népdalt, Caramelt, Rúzsa Magdit, meg még sok mindent, aztán nyávogott, meg vonyított is. Ennyit jegyeztem meg. A buszon csendben volt.

Meg láttam a buszmegállóban egy nagyon helyes leányzót. Szőke, helyes arccal... Mondjuk nem kizárt, hogy a lányom lehetett volna, de attól még helyes volt...:)

Hazatérve kávé, pihi, tévé. 

Szilágyi Áron pedig megvédte londoni olimpiai bajnoki címét. Legenda született.:)

---

Csütörtök. Csomagot kaptam melóban Németországból. A küldeményre nem nagyon sikerült ráírni a nevemet. Ami nem is lenne gáz, ha nem dolgoznánk együtt 8 éve a kolleginával. Innen-onnan le tudta volna másolni a nevemet.:)

Felírtam a cetlimre, hogy víz. Ehhez tuti van valami sztori, de elfelejtettem. Szóval gondolom vizet ittam. Nem csak sört szoktam azért.:D

Viszonylag időben beértem melóba, a Morning Showban pedig egy mókás török gyerekdalt elemeztek Balázsék. 

Kedves kollégám valamiért közölte, hogy én minden lánnyal jóban vagyok. Ez jól esett, de nincs így, vannak a szabályt erősítő kivételek.:)

Örültem Kabát Peti győri szerződésének. Most úgy néz ki, hogy "kölcsönadtuk" az RTL Klubnak, ahol párjával egy celebshow-ban fog szerepelni hetekig. Remek. 

Meló után kolleginával beszélgetve megemlítette, hogy olvasta a blogomon. Meglepett, hogy szokta olvasni.:) 

Délután német Baluval, ezúttal nálam. Meg kaptam egy ajánlott levelet. Vagyis csak értesítőt első körben.:)

Egy cimborával megbeszéltünk keddre egy sörrentést. Meg csütörtökön is lesz valami összeröff.:)

1988 augusztus 11-én Daciára cseréltük Trabantunkat. Valahogy megmaradt bennem ez a dátum. Nagy volt a boldogság.:) 

---

Péntek. Reggel a buszon szomszédlánnyal megbeszéltük a keddi messengeres bohóckodásunkat. Mókás volt.XD

Harcsi barátom hozott nekem Franciaországból egy sportújságot. Egy magyar EB-könyv meg hivatkozik rá. Mármint nem Gergőre, hanem az újságra. Nagyon menő!:)

Kicsit feszült voltam melóban, el sem tudtam képzelni, milyen ajánlott levelet kaptam én a győri polgármesteri hivatalból. Én már minden hülyeségre gondoltam, kb. a fogyatékossági támogatásom visszavonására is fel voltam készülve. 

Aztán kiderült, hogy egy écsi földügyes témában kaptam levelet. 

A nagy ijedtséget le kellett öblíteni a Stadion Sörözőben. A pultos néni azt hitte, meccs lesz. Mondtam neki, hogy nem, az majd csak szombaton. 

Közben mp3, viber, messenger. 

Egy mozgássérült pasi életében elég szokatlan dolog, hogy egy tánctáboros videóban egy olyan lányt is viszontláthat, akit ismer és szeret. Nekem most ez is megadatott. Ezt a képet pedig táncos vonatkozása miatt szúrtam be. Találó!:) Egyébként van egy olyan tanmesém, hogy egy sérült gyermek esetében mások a "sikerélmények". A példa mondjuk fiús: az ép fiú esetleg gólkirály lesz, a mozgássérült fiú esetében pedig az önállóan megtett métereknek örülünk.:)

Hazatérve megvolt a szokásos levezető sör. Közben kávé, vacsi, tévé, messenger. Lakótársam már lefeküdt aludni, én meg messengerezés közben röhögőgörcsöt kaptam. Ekkorát már nagyon rég derültem, kész volt.:)

---

Szombat. Már puskacetli nélkül. Viszonylag időben keltem. Vagyis... Fel akartam kelni 3 előtt Hosszú Katinka döntőjére. Négykor sikerült is. Aztán aludtam fél 7-ig.

Kávé, fürdés, éledezés, aztán a plázához mentem, ahol Roxival találkoztam. Shoppingoltunk, beszélgettünk, ettünk-ittunk, ahogy az egy plázában lenni szokott. 

Vett egy cipőt, de nem tudott kártyával fizetni, elfutott pénzt levenni. Ahogy ott egyedül álltam a kasszánál, észrevettek Baluék, aki meg is kérdezte, hogy vásárolgatok-e. Mondom nem, csak valakit kísérek. Mikor ott álltam tök egyedül.:D

Egy másik üzletben meg a páromnak nézték.:O 35 évesen viszonylat megszokott dolognak kellene lennie, hogy elkísérsz egy nőt ruhát venni. Nekem nem annyira megszokott. De jó móka volt.:) 

Én csak telefontokot vettem. Nem, nincs új telefonom!XD

Adtunk fel lottót -azt is az emlékezetesebb fajtából persze :) -, kajáltunk, majd elbúcsúztunk. 

*

Tényleg nem tudok eléggé hálás lenni a sorsnak, hogy megismertem Kingát, Kirát, és Roxit. Akkoriban emberként, barátként, pasiként nagyjából le voltam nullázva. Köszönöm bizalmukat, szeretetüket, a komoly beszélgetéseket, a hatalmas röhögéseket. Jó, hogy vagytok!:)

*

A CBA-ba már egyedül mentem. Jaj de nem szeretem azt a helyet...:)

Itthon még ettem a pizzára jóféle chilis bab-konzervet. 

Aztán be kellett mennem a városba, vagyis a vasútállomásra jegyekért. Egy viszonylag ritkán használt kis táska volt nálam, beszarás, mennyi rekesze van.:)

A nagy sietségben se ETO-s pólót, se sálat nem raktam el, így kb. először mentem meccsre úgy, hogy nem volt rajtam semmi zöld-fehér. 

Erre most először ETO-címeres söröspoharak voltak.:)

2-0-ra nyertünk az Andráshida ellen. Szar játék, kevés néző, kb. semmi szurkolás. 

A szpíkerlány meg állítólag az ETO női futsalcsapatának kapusa. Ezen meglepődtem.:)

A pultoscsajnak mikor mondtam, hogy rendeltek tőlem poharat, akart adni egyet grátisz. Mondtam, hogy nem kell, jövünk még sörért. Nem hazudtam.:)

Egy srác meg jó utat kívánt hazafelé.

A parkolóban összefutottam Ádival, jól le is mentünk a Stadion Sörözőbe dumálni egyet. 

Itthon csak egy levezető sört ittam, aztán jóféle zsíros kenyeret vacsoráztam. 

---

Ma. Úgy volt, hogy találkozom egy ismerősömmel, segít valamennyire értelmezni a hivatalos levelet. De elmaradt, mert aludnom kellett. 

Melegszenyát ebédeltem, beraktam egy mosást, és pötyögök. 

Gondoltam rá, hogy bemegyek a városba újságért, de inkább pihi lesz, meg olvasgatok. Meg teregetek. Meg olimpiát nézek. 

1:50-kor magyar-brazil vízilabda meccs lesz. Szerintem nem kelek fel.:D

Holnaptól ugye meló. Meg azt hiszem péntek kivételével minden napra jut valami program, nem fogok unatkozni. 

Jövő hét végén meg Győri Búcsú is lesz. Ha minden jól megy, végre valahára eljutok majd Lord-koncertre.:)

Majd elmesélem. 

Ja: az előző bejegyzést megint majd 200-an olvastátok el! Köszönöm-köszönöm!:)

Mára be is fejezem. 

Jók legyetek, vigyázzatok magatokra!

Puszik, pacsik, éljenek a csajok!:)

Jó kis Hosszú-hétvége

Kedd. A bejegyzés megírása után nagyrészt már csak pihi volt. Közben persze ment a messenger is. Egy autóbalesetben lebénult ismerősömmel beszélgettünk "mozgássérültes-témában", hogy ilyen szépen fogalmazzak. 

Meg az új Delta-számot hallgattam/hallgatom "rongyosra, megunhatatlan, az idei év egyik legjobb magyar száma. Szerintem. 

És történelmi dolog történt: kitoltottak egy facebook-oldalról. Amikor Kasza Tibi aznap már a sokadik Hajdú-Sarka-cikket osztotta meg, kommentáltam, hogy százéves viccek és a bulvársz@r megosztása jó irány, BAN bácsi megérkezett. Mindegy, túlélem, sokat nem vesztettem. A véleményemet pedig fenntartom.:)

---

Szerda. Melóból Semmit nem írtam fel...:O A Deltát pedig felírtam szerdához is, szóval tényleg jó kis muzsika.:)

Van ez a FourFourTwo című újság. Minden hónapban megveszem, rengeteg érdekes cikk van benne. Sok dolgot lefordítva változtatás nélkül átvesznek az angol kiadásból. Szerintem kicsit azért meredek, hogy az EB-meccsek összefoglalói között a portugál-magyarnál CR7 két góljánál megemlítik, hogy "örülünk, hogy megérkezett." De persze lehet, hogy csak nekem furcsa. A facebook-oldal pedig mintha le akarná vadászni Király Gabit. Ennek oka, háttere számomra persze ismeretlen, a módszer pedig szánalmas.  

Meló után Holló. Megittam egy-két sörikét, mert jól esett. Közben messenger. Elkövettem azt a hibát, hogy egy kolleginával elkezdtem lelkizni. A sör és a lelkizés veszélyes kombináció, nem ragozom, sikerült depisre innom magam... 

Taxival jöttem haza, a vesém dolgozott, meg aztán borulni sem akartam. 

Itthon volt egy-két levezető sör. 

Elkövettem egy óriási hibát. Irkáltam egy ismerős leányzóval, és egy ponton nem értette amit írok. Minden kisebbségi komplexusommal felruházva közöltem vele, hogy ha ciki, nem muszáj velem beszélgetni, és még az ismerőseim közül is töröltem... 

Viszonylag időben, 11 körül lefeküdtem, előtte persze fürdés, vacsi megtörtént. 

---

Csütörtök. Olyan 5 körül keltem, de nem indultam el rögtön melóba. Írtam a lánynak, hogy teljesen hülye voltam, elgurult a gyógyszer, fogalmam sincs, miért írtam azt, amit, és elnézést kértem tőle. És bejelöltem. 

Visszaírt, hogy nincs harag, tudja, hogy nem voltam jó passzban. Azon meg már röhögött, hogy tényleg töröltem az ismerőseim közül, és visszaigazolt. 

Az egyik legaranyosabb, legrendesebb ismerősöm, tényleg nagyon sajnálom ami történt. Amúgy meg nem csoda, hogy nem értette, amit írtam, nekem is időbe telt, mire kibogoztam....

A tervezettnél később értem be melóba, utána Kirával találkoztam. Egyszerre értem a megállóba a busszal, egy pillanatot sem kellett várnom. 

A tónál Kirát meglátva majdnem leesett az állam, olyan jól nézett ki.:)A tótól a Meki felé indultunk. Az vicces volt... Én simán átmentem volna a zebrán, és a plázánál el a Mekiig. De a plázánál keresztül rövidítettünk, Kira volt a főnök. Tök olyan volt, mintha "papucs" lennék, pedig csak hagytam magam vezetni.:D

A Mekiben nem meglepő módon kajáltunk, meg jó sokat dumáltunk. Utóbbit még egy padon ücsörögve folytattuk. 

És megint megtörtént a néha tapasztalt furcsa jelenség: egy tök idegen csaj nagyon komolyan rám mosolygott (a szerk. megjegyzése: ez egy oximoron, de érted mire gondolok!;)), olyan érzésem volt, hogy azt gondolja, hogy ha egy ilyen szép lány jól érzi magát a társaságomban, akkor biztos nem vagyok annyira fogyatékos, mint amennyire kinézek...XD

Jó kis délután volt, nagyon jól éreztem magam, a lelkivilágomnak is jót tett egy kis beszélgetés. Sajna elég időben elköszöntünk, pihennem kellett. Hazatérve döglés, zenehallgatás, sok-sok víz... És egy ismerősöm írt, hogy valaki üdvözöl. Állítólag vele hoztam egy Pestről 2010-ben Budapestről egy kempingasztalt. Hááát én ilyen momentumra nemigazán emlékszem. Persze a biztonság kedvéért az üdvözletet viszonoztam.:)

---

Péntek. Ilyen pénteket képzel el magának az ember. A melóban viszonylagos nyugi, virtuális élettársammal ment a bohóckodás. Csini.:)

Tervben volt, hogy elmegyek boltba. Ez aztán elmaradt, mert kolléga hazahozott. Úgyhogy itthon döglöttem...:)

---

Szombat. Időben, de többé-kevésbé kipihenten keltem. Tesómékkal találkoztam. A piacon kezdtük a napot. Büszkén posztoltam egy "nemsörös" képet, kollégám persze egy kissé átdolgozta. Nem normális.XD Még akkor is jó poén, ha a Borsodi dizájnt váltott, és már nem ilyen üvegben árulják sörüket!:D

Vettem zöldséget is, meg tojást is, meg ilyesmiket. Ja, ilyesmiket nem. Csak azokat...:)

Aztán Lidl. 

Aztán irány Kecskemét. 

Az utazás elég kalandosan indult, mert még el sem hagytuk Győrt, egy részeg biciklis jött szembe a sávunkban. Megúsztuk. Ő is.

Lehet már említettem, de elég ritkán utazom autópályán. És mindig megérint a hangulata. Mármint... Megálltunk Bábolnánál kávézni, körülöttünk törökök, németek, franciák.... Mindenki megy valahová, tök máshonnan, tök máshová, de ott az az apró pici közös pont... Érdekes, na! Persze lehet, hogy hülyén írtam.:D

 Hm... Kecskeméten egyébként gokartversenyen voltam, tesómat kísértük. Bővebben erről nem szeretnék írni, nem nagyon szoktuk reklámozni a dolgot. Még akkor sem, ha facebookra több képet is fellőttem.:) Amúgy tényleg fantasztikus létesítmény, a pálya felett étteremmel, ahol ráadásul istenien főznek.:) 

Megnéztem, Kecskemét Győrtől 201 km távolságra található. Már bőven este indultunk el. És igen, tök jó érzés, ha valaki megkérdezi, hogy mikor érek haza, még hány kilométer még, hol járunk... Ennek olyan "vigyázzatok magatokra!"-üzenete van!:)

Meg valakivel beszélgettünk, azt írta nekem, hogy bár nem érintkezünk rendszeresen, mindig fontos voltam, vagyok, és leszek neki. És ez kölcsönös. 

Bocs, nem "önigazolok",  csak tényleg rossz passzban voltam/vagyok, és jó érzés ilyenek olvasni.

Ja: csak neten láttam, hogy az ETO 1-0-ra kikapott Kaposváron. Ez nem jó hír, de lévén, hogy az első forduló eseménye, kétségkívül van még idő javítani...

Hm... Még mérgelődtem is, hogy egyik ismerősöm minden olimpiás hírt megoszt. Aztán végül neki köszönhetően nem maradtam le Szász Emese párbajtőr döntőjéről. Ahogy hazaértem, rögtön bekapcsoltam a tévét. Akkor az olasz lány 10-6-ra vezetett. Végül Emese fordított. Ez mondjuk annyira nem lepett meg, mert közben Kingával irkáltam, és nem először hozott szerencsét szurkolásban.:)

A Szásszal interjút készítő riporter nagyon gáz volt, láthatóan izgult, majd azt  mondja: "Hogy fogod meghálálni a szurkolók szeretetét?" Szegény újdonsült olimpiai bajnokunk persze nézett, mint hal a szatyorban, de valahogy a riporter úr aztán csak megmentette a szituációt. 

Pontban éjfélkor lefeküdtem, korán kellett kelnem vasárnap. 

---

Vasárnap korán keltem, mert Hosszú Katinka úszott a 400 méteres vegyes úszás döntőjében. Volt bennem egy kis félsz, hogy elszúrja, de erre szerencsére esély sem volt. Agyonverte a mezőnyt, és a korábbi világcsúcsot is átadta a múltnak. Emberfeletti munkát végez, hihetetlen elhivatottsággal készült, kijárt neki az arany. És szerintem nem ez az utolsó. 

Az éremátadást nem vártam meg, visszafeküdtem. Sógornőmékhez voltam hivatalos Tétre. 

A vidéki felé tartva rám jött a szükség, a vasútállomáson elmentem vécre. Kifelé jövet kijött egy nagyon csinos leányzó, lehet, hogy mondtam is, hogy "azt a kettéb@szott ku.va eget!" Szerencsére nem vette sértésnek, mosolygott!:) Az utazás kicsit kalandosan indult, először nem találtam meg a téti buszt, de szerencsére az információnál eligazítottak.:) 

Tét. Nagyokat ettünk, nagyokat beszélgettünk, nagyokat hülyéskedtünk, Markkal bohóckodtunk, és tesómmal még egy sört is megittunk. Azaz nem ittunk sört, mert mint tudjuk egy sör nem sör!:)

Hazafelé a buszon kicsit bajban voltam, mert lefagyott az mp3-lejátszóm. Így kivételesen telefonról hallgattam zenét. 

A Mekinél szálltam le a buszról, és be is tértem egyet kajálni, mert Roxi dolgozott. Pár szót váltottunk, és lett olimpiásos poharam is, köszönet érte!;)

Itthon még akartam enni dinnyét, de annyira tömve voltam, hogy nem került rá sor. 

Így aztán ittam egy kis vizet, fürödtem, fogat mostam, és lefeküdtem.:)

---

Ma. A kollégám, aki az Árkádnál fel fogott venni reggelente, most 2 hétig szabin van, szóval kicsit én is kényelmesebbre vettem a figurát. A szokásosnál kicsit később indultam el, olimpiát néztem.:)

A meló nyugisan telt. Többé-kevésbé. És ismét láttam a lányt... Tök fura, ha gondolok rá, látom. Ez hülyeség, mert többször gondolok rá, mint ahányszor látom... De ha látom, még többször gondolok rá... Érted? Nehéz dolgok ezek.:)

3-kor leléptem, Gergő kolléga elhozott egy darabon. Összefutottam Harcsi barátom húgával. Meg láttam egy lányt, akit én a médiatáborba "helyeztem el", aztán leesett, hogy kolléganőm lánya, volt nálam németezni. 

Jah, nem volt nehéz dolgom, kollegina ott tekert a lánya mögött.XD

Aztán hazajöttem, beraktam egy mosást, és nekiálltam blogolni. 

Most majd teregetek, aztán bundás kenyeret sütök, meg vízilabda meccset nézek. Az első körben meg akartam tenni a magyar-szerbet döntetlenre, de nem mertem. Hát persze, hogy jött volna...:( :)

A desszert dinnye lesz, az biztos...:D

Jaj: az angol Premier League meccseit a Spíler TV-n lehet majd nézni. Izaura TV, Zenebutik TV, Spíler TV... Micsoda nevek, te jóságos ég... 

Szóval olimpia, amíg el nem alszom.:)

A  héten lesz már német, meg meg kéne keresnem a közös költség-csekkeket. Szem elől tévesztettem őket.  A fix program kb. ennyi. 

Dórival jó lenne találkozni, Écs majd kiderül, szombaton meg ETO-meccs. 

Majd mesélek!:)

Szoktam emlegetni, hogy mostanában 200 felett van a bejegyzések olvasottsága. Az előző posztra 48-an kattintottatok rá... :( Remélem mindenki szabin van, és nem az a baj, hogy nagyon unalmas vagyok. Ugye nem?:)

Mára viszont tényleg ennyi voltam. 

Jók legyetek, vigyázzatok magatokra!

Puszik, pacsik, éljenek a csajok!:)