Antidepresszáns realizmus

A minap egyik reggel bediktáltam neten a gázóra-állást. Nem lenne ez említésre méltó esemény, ha nem menne kb. két hete a konvektor, és nem lenne így kevesebb a fogyasztásom, mint mint konvektor nélkül. Ezt valahogy nem értem...:)

Az új aksit is betettem a telefonba. Határozottan jó, most naponta maximum egyszer töltöm a telefont. Viszont néha lefagy. Ez eddig nem volt. 

De a legviccesebb mégis az volt, hogy a múltkor a telefont a zsebembe rakva véletlenül felhívtam egy havaromat, akivel évek óta nem beszéltünk. A számláló szerint több, mint másfél perces hívást bonyolítottunk, de nem hívott vissza, hogy ez meg mi a szösz volt...XD

---

Szerdán a poszt megírása után lementem biciklizni. Mókásan indult a kaland, mert a tároló ajtaja nincs a legjobb állapotban. Konkrétan magamra rántottam az ajtót, és egy hatalmas esés lett az eredménye. 

Aztán kitekertem az ETO Park parkolójába. Sima ügy volt, gyakorlatilag lábletétel nélkül tekertem le a talán nem túl nagy távot. 

Sőt a parkolóban egy padkateszt is belefért -azaz: fel tudok-e menni, vagy nem?. Nem tudtam. Újabb borulás lett a vége, de számítottam rá, és nem ütöttem meg magam.

Hazatérve már csak pihentem, tévéztem. Az ünnep alkalmából voltak előzetesen érdekesnek ígérkező műsorok, de egyik sem nyerte el túlzottan a tetszésemet. 

---

Csütörtök. Munkahelyemen sikeresen elkaptam egy felém repülő százforintost. Látványos mozdulat volt, igen büszke voltam magamra, csak és kizárólag ezért írtam le.:P

Meló után Fehér Holló. A teraszon ittam egy kávét almafröccsel, meg átfutottam a Sportot. 

Jaj, de régen voltam ott...:)

Aztán fogmosás, fogorvos. A doki betömte egy újabb fogamat. 

A zsibbadás elmúlása után ehettem is. 

És egy másik fogamból letört egy darab...:/ Jókor...

Legközelebb majd 5-én megyek, este fél 9-re.

---

Tegnap fél 4-ig voltam melóban. Utána plázát terveztem, de lusta voltam elmenni odáig. Inkább hazajöttem. És bicikliztem. 

És szarul ment. 

Az elvileg erősebb és "ügyesebb" bal lábam mindig elmozdult a pedálon, pedig azon az oldalon van pánt is...:/

Ezen aztán annyira felhúztam magam, hogy egyszer szabályosan kigurultam az útra, szerencse, hogy nem jött semmilyen autó arra éppen...:)

Az egy hete vásárolt cipőmnek meg jön szét az orra... 

Még szerencse, hogy hivatalosan jelenleg nem vagyok mozgássérült, így semmiféle támogatásra nem vagyok jogosult...:/

---

Ma időben felkeltem. Elmentem boltba, vettem apunak, amiket kért. 

Aztán adtam fel még egy tippmixet, az egyik már el is ment...:(

A vidékiben találkoztam egy ismerősömmel, vele beszélgettünk. 

Meg beszélgettünk egy kedves idős nénivel, aki épp Belgiumból látogatott haza Győrbe. 

Taxira várt, de üres volt az állomás. És a néninek nem volt telefonja.

Mivel -mint már írtam...:P- jó fej vagyok, hívtam taxit. A taxiállomásra. A diszpécser megkérdezte, hogy "Miért, ott nincs?"

Persze mondtam, hogy nincs. De meglepődtem, hogy ez nem egyértelmű.

Szóval voltam kint Écsen. 

Megnéztem a F1 időmérő edzés végén. Vettel nyert. No comment...:/ Most már tényleg...:)

Megismerkedtem az új szomszédokkal. Egész jó arcok.

Utána apuval ebédeltünk, beszélgettünk. 

Sikerült kikapcsolnom a "sündisznó-üzemmódot", szóval tök korrektül elvoltunk. 

Tyúkot nem kellett behoznom, mert elfért a fagyasztóban, majd behozzuk kocsival.:)

Most körkapcsolok, Szeged-Veszprém kézi, és Fradi-Mezőkövesd foci. 

Este mosok, mert a múltkor elmaradt. Meg Barca-Realt nézek. 

Hivatalos vagyok egy szülinapi buliba. De nem megyek. Holnap lesz Anyu halálának első évfordulója, és szerintem nem lennék valami szórakoztató társaság. Meg aztán bulizni se nagyon van most kedvem. 

---

Holnap meg könyvbemutatóra megyek. Gergő barátom anyukája, a Kisalföld egykori, a Győr Plusz Rádió jelenlegi munkatársa, Harcsás Judit mutatja be Remény a rákból című könyvét. Vagyis vele beszélgetnek a könyvről. Kíváncsian várom.
Azt sem bánom, hogy a Forma-1 futam így most kimarad az életemből. Tényleg nem!:)

Délután találkozom cimborákkal, este meg ETO-Felcsút. De ezt már írtam..:)

---

Pont a napokban gondoltam rá, hogy ez a "csajozás-dolog" nekem eléggé felejtős. 

Mármint nem tudom, mit akarok lassan 33 évesen, amikor a korombeli emberkék többsége már házasodik, gyere van... Hát én meg ettől nagyon messze vagyok. Irreálisan messze. 

Ezzel kapcsolatban saját magára vonatkoztatva valaki azt írta valahol, hogy "az utolsó vonat elment, a vonalat pedig megszüntették." Nem kizárt, hogy ez rám is vonatkozik. 

Ez nem negatív hozzáállás, vagy depresszió. Épp ellenkezőleg: antidepresszáns realizmus. Egyfajta kiindulási helyzet...:)

Ehhez képest...

Egyik nap munkahelyemen megakadt a szemem egy leányzón. Egy kollegina segítségével kiderítettem a nevét. 

Persze rákerestem facebookon. És véletlenül bejelöltem... Egy vele azonos nevű, az ország másik felén élő csajt. 

Nagy nehezen sikerült törölnöm a bejelölést. A kolleginára pedig itthon szerettem volna visszatérni. De elfelejtettem a nevét. 

Újra meg kellett néznem a kapott e-mailt...:)

Hm... Pedig roppant bonyolult megjegyezni a nevét: a vezetéknevében egy betűt kicserélve megkapod a keresztnevét.:)

Egy másikra cserélve pedig egy székesfehérvári NB1-es labdarúgócsapat becenevét.:P

Sőt, hasonlít a neve az ETO korábbi, jelenleg Dunaújvárosban szereplő kapusának nevére. 

Ez a sok infó engem is összezavart...:)

Amúgy tényleg nagyon helyes lány. Csak szerintem túúl fiatal. 

És nem, nem jelöltem be. 

Ugyan minek?:)

Jah, mondjuk a túl fiatal-ról csak annyit, hogy láttam a Kisalföldben egy 17 éves csajt, aki Európa-, és világbajnok rúdtáncban. Tizenhét ide vagy oda, azért a képeit látva megjegyeztem, hogy "azt a mindenit..."

Vagy valami hasonlót...:)

És igen, lesz "csajos poszt". Valamikor...

---

Szóval holnap lesz egy éve, hogy Anyu meghalt...

Annyira felfoghatatlan, hihetetlen máig ez az egész. 

És ezen az idő se nagyon segít...

Nincs óra, hogy ne jutna eszembe...

Ízek, illatok, hangulatok, filmek, zenék, helyek, élmények... 

A legváratlanabb pillanatokban gondolok rá.

Hívnám telefonon, elmesélném neki a történéseket, kikérném a véleményét erről-arról. Máig is...

De persze a másodperc törtrésze alatt világos lesz, hogy ez már nem fog menni...

"Csak az hal meg, kit elfelednek..."

Milyen igaz...

---

Mára ennyi voltam. 

Jók legyetek!

Puszik, pacsik, éljenek a csajok!;)

Tikfuvar

Vasárnap délután jó volt magyar sport-, és kézilabda-rajongónak lenni. Simán nyert a BL-ben a Fradi, az ETO, és a Veszprém is. 

Aztán az ETO nyert fociban Újpesten, így teljes volt az öröm. Mondjuk szerintem utóbbi meccsen ifj. Knézy Jenő kommentátor be volt szívva, vagy ilyesmi, mert összevissza lökte a hülyeségeit...:)

Bekeményített a Nemzeti Sport: a hollandok elleni vereség után szigorúbban osztályozza az NB1 és NB2 játékosait. 

Fura... Szerintem gyerekes lépés... Vagyis -sajnos- nem tudom elképzelni, hogy a játékosok csak azért kezdenek el hajtani, hogy "húúvazze nehogy megint 4-est kapjak a Nemzeti Sporttól..."

Furán néznek ki ezek a gyenge osztályzatok, főleg úgy, hogy a bírók érdemjegyei változatlanok maradtak...:)

Érdekes volt még a Bundesligában történt eset, amikor is a Hoffenheim-Leverkusen meccsen a bíró megadta a vendégcsapat játékosának, Stefan Kießlingnek a gólját, amikor is a labda az oldalhálón keresztül jutott a kapuba.

Mókás, hogy a játékos még fogta is a fejét, hogy mekkora ziccert hibázott, a bíró mégis megadta a gólt...:) Ide kattintva meg tudjátok nézni, bár a kommentátor nem tudom, milyen nyelven beszél, ezt dobta a google!;)

Este kicsit felhúztam magam, vagyis inkább felb*sztam az agyam egy ismerősöm butaságán, az öregdiák-találkozós fényképekkel kapcsolatban. 

Szerencsére egy kollegina segítségével viszonylag sikerült lehiggadnom. Pedig kevésen múlt, hogy elküldjem a srácot a búsba!:)

Ja, és néztem a Sebestyén Balázs és Vadon Jani-féle Vundersőn és szuperszexi-t, hát a második adástól sem voltam elájulva...

A Showder Klubot meg áttették vasárnap estére...:O El is aludtam még előtte...:(

---

Hétfő. Heh... Hihetetlen, hogy mennyire jó új cipőben sétálni. Kb. olyan, mintha új lábam lenne!:) Azért kellett megállnom szusszanni, mert túl gyorsan mentem!:)

Szóval jól indult a hét.

Kiderült, hogy nyertem tippmixen, és még két puszit is kaptam egy szülinapos kolléganőtől.:)

Meló után hazajöttem, pihengettem.

Este diétát terveztem, a szokásos négy-öt szendvics helyett csak három zsemlét vettem.

Aztán ahogy szemezgettem velük, megéheztem, sütöttem öt tojásból szalonnás-hagymás rántottát. 

Ennyit a diétáról....:)

---

Tegnap meló után elmentem a plázába. Este fél 7-kor fogorvoshoz mentem, előtte a Lipótiban "hesszeltem". 

Jó idő volt, a teraszra is ki lehetett ülni. 

Töltöttem ki lottót, tippmixet, és felvettem a "hatalmas" nyereményemet. 

Kedvenc ottani pultosleányzóm volt a lottós pultban, meg is jegyezte, hogy a nyertes szelvényt is nála adtam fel, most meg az újak mellett pénzt is nyom még a kezembe.:)

És Kutyával is tudtam beszélgetni, mert észrevett a teraszon, és lepihent egy kávé erejéig. 

Hm... A pláza közepén egy túlsúlyos roma asszonyság táplálta csupasz kebléről csemetéjét...:O Én meg sokkot kaptam..:O XD

Aztán fogmosás, és irány a fogorvos.

Fogkőleszedés és polírozás volt a program.

Azt mondta a doki, hogy nem fog fájni, csak egy kicsit rezegtet. 

Annyira rezegtetett, hogy még ma is fájt egy kicsit a fejem...:O :D

----

Ma úgy volt, hogy kimegyek Écsre apuhoz.
Aztán átgondoltam a menetrendet, és úgy döntöttem, hogy szombaton megyek ki.
8-kor keltem, ébresztőóra nélkül.
Pihentem, tévéztem, olvastam. Ebédre sütöttem pesztós melegszendvicset, hozzá főztem friss teát.
Most majd picit kimegyek biciklizni.
Aztán fürcsi, vacsi, pihi, tévé. Holnap meg megint meló.
Lesz a Tanú a tévében!:) Egyik kedvenc filmem! Meg még pár érdekesnek ígérkező '56-tal kapcsolatos film.
----
Holnap meló után fogorvos.
Péntekre is kéne találni valami elintéznivalót, bár szerintem nagyon péntek lesz.
Szombaton meg kimegyek Écsre.
A mókás része a történetnek az, hogy apu felszámolta a tyúk-készletet (szerk.: mármint állományt, csak ez a szó nem jutott eszembe. :) ), és busszal be kell hoznom egy pucolt tikot.
És nem lesz többé friss házi tojás...:(
A nemmókás rész pedig, hogy hétvégén lesz Anyu halálának első évfordulója.
És azért jobb, hogy akkor megyek ki apuhoz, mert ő sem, és én sem leszek egyedül. Egy kicsit.
Ha ma mentem volna, akkor hétvégén kb. vasárnap este fél 7-ig egyedül lettem volna. És szerintem nem leszek a topon hangulatilag a hétvégén.
Bár ez érthető....:(
Vasárnap este fél 7-kor pedig az ETO Parkban vendégszerepel a Felcsút. Vagyis a Puskás Labdarúgó Akadémia FC.
Azaz PFLAFC.
Na, ez megint mókás lesz!:)
És mára ennyi voltam.
Jók legyetek!
Puszik, pacsik, éljenek a csajok!;)

Háztartási alapismeretek

Nehéz a magamfajta egyedülálló-egyedül élő agglegények élete. Ezúttal csak a háztartásra, a házimunkára gondolok. Azon kívül, amire mindig szoktam!:)

Este a bejegyzés megírása után mostam. 

Valami nem stimmelt, mert a mosógépből kipakolva nagyon vizesek voltak a ruhák. Szerencsére ezt megosztottam Dórival is, aki azt válaszolta rá, hogy akkor centrifugázzam ki őket.

Hm... Teljesen logikus, kézenfekvő megoldás, magamtól biztosan nem jutott volna eszembe. 

Gyorsan lepakoltam a ruhákat a szárítóról -igen, az új, zöld-fehérről:)-, visszaraktam mindent a mosógépbe, és kicentrifugáztam a ruhákat. Eddig azt sem tudtam, hogy van külön centrifuga-program.:)

Azt nem tudom, hogy a mosógép elromlott, esetleg pusztán rossz napja volt, vagy én indítottam el rossz programot, ez majd a következő mosáskor kiderül. 

Mindenesetre a külön centrifugázás sikeres volt. Bár a gép olyan hangos volt, mint egy traktor...:/ :)

Szóval újra kiteregettem. Aztán tévé, net, pihi. 

Jó kis parasztvacsorát ettem: kolbász, szalonna, paradicsom, hagyma, sajt- kiflivel és friss teával.:)

---

Reggel 10-kor indultam el az Árkádba cipőt venni. Szerencsém volt, a busszal együtt értem a megállóba, szóval egy percet sem kellett várnom.
A bevásárlóközpont előtt összefutottam Lui barátom anyukájával. Lajos szerdán jön Madridból-mondta Erzsi néni.
Egy pillanatra összezavarodtam, de kijavítottam, hogy Barcelonából jön.
És tényleg. Erzsi néni keveri a két várost.
Én szerencsére nem.:D

Ezután bementem a Humanicba.

Kb. fél perc alatt megtaláltam a férfi cipőket. 

Egy másik fél perc alatt találtam egy cipőt, ami nem néz ki rosszul, viszonylag stabilnak is tűnik, és az ára sem veszélyes. 

Ezután a próba. Legyen mondjuk két perc!

Cipő okés, kb. 2 perc alatt fizettem, és meghallgattam, hogy a blokkot meg kell őrizni, ha bármi gond lenne a a cipővel. 

Ezen persze jót mosolyogtam, mert az én járásom nem rendeltetésszerű cipőhasználatnak minősül, és nincs az a cipőbolt, ahol az általam visszavitt cipőt kicserélném.

Szóval nagyjából öt perc alatt lezavartam a cipővásárlást!:)

Utána el kellett mennem vécére. Vagyis mosdóba, mert úgy elegánsabb. 

Aztán majdnem összepisáltam magam- már bocsánat! -ennyit az eleganciáról...:)

Történt ugyanis, hogy egy néni alkudozott a vécésnénivel, hogy szeretne egy kis kedvezményt, mert ő szegény, az 50 forint pofátlanul sok, ő meg egyébként is vásárolt az Árkádban. 

Mondom bammeg ilyen nincs... Persze nem kap(hat)ott kedvezményt, de a fizetés ugye nem kötelező. De azért illik. Vagy szoktak. Vagy mi...:)

Aztán elmentem Sportért, és hazajöttem.

Az új kávézóba nem mentem be, valahogy túl csillivillinek tűnt, pláne egy humanicos szatyorral a hónom alatt...:)

Itthon főzőcske következett.

Sonkás grízgombóc leves. Zacskós. 

Alap. De igazából máig nem tudok megbarátkozni a "forrásban lévő vízbe" szóösszetétellel. Így aztán általában már a hideg vízbe beleszórom a port...:)

Utána francia "desszert": hagymás-szalonnás kenyértészta elzászi módra. A Lidlből. 

Jók ezek a gyorsfagyasztott kaják. Praktikusak.

De valami rejtélyes okból kifolyólag az elkészítési útmutató magyar fordítása gyakran hibás. Azt írta, hogy legmagasabb hőfokon elő kell melegíteni a sütőt 10 percig, aztán a tésztát készre sütni.

A cseh-szlovák-horvát-szerb leírásból összeraktam, hogy 250 fokra kell a sütőt beállítani, és a tésztát 10 percig sütni. És finom lett. 

Jóllaktam. A kávéfőzés már csak laza ujjgyakorlat volt.:)

Négykor kezdődik az ETO női kéziseinek BL-meccse. 

Fél 5-kor meg Újpest-ETO foci, szóval körkapcsolás lesz.:)

Utána meg levezetésként belenézek a Veszprém meccsébe is. És ennyi volt a hétvége...:(

Ja: kezd összeállni a fejemben a "csajos poszt", de a megírást még megfontolom, pöttyet mazochista írás lenne...XD

De mára ennyi voltam.

Jók legyetek!

Puszik, pacsik, éljenek a csajok!;)

Svéd motoros

A minap írt egy kedves ismerősöm. Aggódott, hogy rosszkedvűnek lát mostanában. Igazából a legnagyobb probléma jelenleg a megfázásom, amiből már talán kezdek kilábalni. Amúgy sem vagyok túl jó passzban, de azért annyira nem rossz a helyzet. 

---

Vasárnap este megnéztem a Fradi-Podgorica meccset. Hazai győzelem született. Annyira nem voltam lelkes, de azért a kardomba sem dőltem szomorúságomban.:)

Felírtam még a puskacetlimre, hogy Forma-1, de nem tudom, hogy konkrétan mit akartam írni. Talán azt, hogy az idei szezonnál csak jobb jöhet.:)

---

A héten továbbra sem sikerült időben elindulnom itthonról. 

Negyed öt-fél 5 körül felkeltem, és még olvastam-tévéztem-neteztem, tettem-vettem itthon, és csak olyan 8 körül értem be dolgozni. Nem vagyok normális...:)

Hétfő reggel frankón belerúgtam a ruhaszárítóba. Ki is tört a lába. Ő húzta a rövidebbet. Köcsög.:) 

De még pár napig kitámasztva száradtak rajta  a frissen mosott ruhák...:)

A vasárnapi sütős kaland után két vízhólyagom, és egy égési sérülésem keletkezett...:O 

Hazatérve egy tesómtól kapott német autó- és motorsport-újságot olvasgattam. Az egyik oldalon a szemem sarkából láttam egy Person feliratot. Eszembe jutott, hogy biztos egy svéd motorversenyzőről van szó. 

Aztán láttam, hogy "zur Person" van odaírva, ami szó szerinti fordításban "a személyhez"-t jelent, és rövid önéletrajzot jelent. 

Némettanár vagyok. Kein Problem...:D

Egyébként egy német gokartos srácról volt szó.:)

Vacsorára fokhagymakrémes-pirospaprikás tejfölös túrót készítettem, nagyon finom lett. 

Este Kék fényt néztem. Kell a borzongás.:)

Még az is fel van ide írva, hogy lányok.

Pedig nem voltak lányok...:)

---

Kedd. Nem szeretem, ha vadidegen emberek belelépnek az aurámba. Reggel a kisboltban Nemzeti Sporért sorban állva mellém állt egy formás testű kiscica. 

Nagyon közel álltunk egymáshoz, oldalról kb. "összeértünk", kibontott haja a kezemhez ért. 

Meglepetésemre ezt még akkor is folytatta, amikor utánam sorra került, én az újságot pakoltam a táskámba, ő meg a péksütik között válogatott, a közvetlen közelemben. 

Azt hiszem, ő volt a szabályt erősítő kivétel..:)

Az előző bejegyzésben leírt kedves vöröshajú lány, ismerősöm barátnője nem az, akire gondoltam. Van écsi, és märklines vonatkozása is... Meg sem lepődöm, kicsi a világ.:)

Délután postára mentem, csekkeket adtam fel. 

Este itthon kiégett a számítógépes asztalnál lévő lámpában az izzó.

Utálom, hogy kiégnek az izzók. Meg azt is, hogy gyors egymásutánban, és sosincs itthon tartalék...:( :)

Este Magyarország-Andorra 2-0. 

Botrányos, minősíthetetlen meccsen, de ez már csak a hattyúdal volt...

Egy-két észrevétel pontokba szedve: 

-nincs magyarázat a bukaresti, és az amszterdami vereségre, és főleg a bemutatott játékra. Mentség sincs. 

-Sportban nincs HA és nincs DE. Mégis le kell írni, hogy ha a románok ellen hazai pályán nem kapunk gólt a 93. percben, akkor nem mentenek a románok döntetlenre. És akkor nem ők, hanem mi pótselejtezünk. 

Az pedig ugye egy kurtán-furcsán "zártkapussá lett" meccs volt.

Szerintem igazából ott tört meg valami.

-Divat most a magyar focit fikázni. Én nem állok be a sorba. "Kicsit sárgább, kicsit savanyúbb, de a miénk..."

Minden hibájával, betegségével, és bűnével együtt. 

Divat a válogatottat is szidni. 

A legnagyobb fikakirályok fognak puncsolni Dzsudzsákék autogramjáért, ha megfordul a széljárás. 

-Szalai Ádám nyilatkozata nagyon tetszett. 

Mondott buta dolgokat, meg lehet, hogy nem is ő lett volna a kompetens személy, de végre valaki beszélt a nyilvánvaló gondokról. 

A magyar sportújságírók pedig hihetetlenül demagógok....

----

Szerdán meló után Gergő kollégám eldobott a plázához. Aztán átmentem a kórházba, a Sürgősségi Osztályon beszéltem egy dokival, megmutattam neki apu leleteit. 

Átbeszéltük a dolgokat, sőt még ismerősökkel is találkoztam. 

Este Ligakupa, ETO-Fradi (4-1). De nem mentem. Hideg volt...:/ Szerencsére a tévé adta a 19.30-kor kezdődő meccset.:)

---

Csütörtökön már tényleg kezdtem valamennyire jobban lenni. Este bundás kenyeret sütöttem, forró teával fogyasztottam el. 

Jót tett a lelkivilágomnak.:)

Délután még lepakoltam, és kiselejteztem a ruhaszárítót...:)

Éjjel benéztem tesómék. 

A poén csak az, hogy én erre nem emlékszem. 

Pedig állítólag tesóm ébresztgetett, a szemüvegemet is levette, és a telefont is kivette az ágyamból. 

Sőt távozóban véletlenül be is csengettek. Engem nem zavart, aludtam, mint a bunda.:)

---

Péntek. Majd' 20 év után elhagyja cégünket egy kedves kolleginám. Ebből ugye öt közös év jutott, és elég sokat "ügyeztünk" együtt. 

Hiányozni fog, ezúton is sok sikert kívánok neki!:)

Valamivel 3 után távoztunk melóból. A plázába mentem. A Lipótiban ki lehetett ülni a teraszra.:)

Lottó, tippmix, kávé, almafröccs.:)

Ott vártam meg tesómat, aki aput vitte kórházba, majd vissza Écsre. 

Vacsoráztunk. 

Aztán elmentünk az OBI-ba.

Vettünk ruhaszárítót. Természetesen zöld-fehéret választottam.:)

Meg csavarhúzó-készletet. Mert az kell!:)

Meg izzót. Mert az is kel...

A kasszánál odaajándékoztam egy kislánynak egy kislabdát. Mert azt hittem, hogy cukorka...:( Na most már mindegy, jó fej voltam.:)

És kaptunk egy csomó SuperShop-pontot.:)

Este meg jóól kialudtam magam.

---

Ma lett volna Pesten az Öregdiák-találkozó. Szerettem volna ott lenni, de a saját kikúrálásomban az utolsó simításokat végzem, nem akarok visszaesni.

Tesómék meg Kecskemétre mentek gokartozni, oda is hívtak, de az is kimaradt most...

Ehelyett reggel elmentem Lidlbe. 

Aztán pihentem. 

Az ebéd zöldfűszeres baguette volt sonkával, hagymával, paradicsommal, sajttal, meg friss teával.:)

Utána takarítottam: porszívóztam, felmostam, meg papírokat szanáltam.

Most majd még mosok egy adagot. 

Holnap el kéne menni Árkádba cipőt nézni, meg lehet meglesem az új kávézót is.:)

Jövő hét? Hétfőn okmányiroda. Kedden fogorvos. Szerda ugye ünnep. Kimegyek apuhoz Écsre, meg talán a temetőbe is. 

Biztosítóba is kell mennem. Meg a Magyar Államkincstárba is. Az a baj, hogy utóbbi nekem nem világos, még szomorúbb, hogy az ügyintézőknek sem lesz az. 

És ez kétségkívül frusztrál...

Meg bank. Meg még nem is tudom, mi...

---

Tényleg akarok írni csajokkal kapcsolatban. Csak leírva ijesztőbben hatna  a helyzetértékelésem, mint amilyen valójában. De majd valamikor írok!:)

---

Csütörtökön volt ötéves a GosziBlog. 

Hihetetlen gyorsan telik az idő. 

Talán nem ez az internet legizgalmasabb, legérdekesebb blogja, de azért örülök, hogy viszonylag sokan olvassátok, köszönöm szépen a visszajelzéseket!

Néha eszembe jut, hogy nem írom tovább, az előzményeket törlöm, de ez ma már nem menne: a részem lett. Ennyi írás kell. 

Azért remélem, hogy nemcsak bohócot csinálok magamból, hanem néha azért írok mások számára érdekes dolgokat is.:)

Van egy-két ötletem, amiket szeretnék megvalósítani, akár blog keretein belül, vagy attól függetlenül is. 

A részleteket majd meg fogjátok tudni!:)

Mára ennyi.

Jók legyetek!

Puszik, pacsik, éljenek a csajok!;) 

Nekünk 8...

Egyébként posztolnék én hétközben is. De vagy fáradt vagyok, vagy lusta, vagy ügyintézek. Vagy facebookon csüngök...:P

A múlt vasárnap hátralévő részét is többnyire a gép és a tévé előtt töltöttem. Örültem, hogy a Fradi foci-, és női kézilabda csapata is kikapott. Igen, utóbbiak a BL-ben, tehát külföldi csapat ellen. De ama bizonyos vesztett BL-döntőnk után, amin a fradisták annyira örömködtek, nem csinálok ebből túl nagy lelki kérdést.

És még az mp3-lejátszómra töltögettem zenéket.

Ez már egymásután a harmadik Sony lejátszóm, de nem vele maradéktalanul megelégedve, vannak hülye funkciói...:/ :D

---

Hétfő reggel fel kellett hívnom a dokit, akit apunak "kiszemeltünk". Elértem, de nem jutottunk előbbre, mert nem talált apánkról a rendszerben semmit.

A "nagy lehetőség"-nek sajnos lőttek, nem megyek Brüsszelbe... Az én hibám, nem tudtam megírni a pályázatot. Nem tudtam miről írni, tiszta "hablaty-bablaty" lett az egész...

Meg érdeklődtem, milyen támogatás(ok) jár(nak) nekem fogyatékosságom okán. 

Hát, ez egy elég mókás történet. Vagyis inkább tragikomikus. 

Ha okosabb leszek, mesélek!:)

Este meg Kék fényt néztem. Ha hétfő este, akkor ez "alap". 

Még akkor is, ha utána nem tudok aludni...:/ :D

Ja, és beköszöntött a hideg. És meg is fáztam...:/

Azóta se bírtam igazából kilábalni belőle...:(

---

Kedd reggel majdnem lelöktek a buszról leszálláskor. 

Nem értem, miért a kapaszkodó kezemet "kitépve kell előzni. Ez számomra az élete egyik nagy rejtélye...:/ :)

Amúgy tök vicces volt, láttam egy ismerős leányzót a buszon, egy nagyon csini barátnőjével. Nem akartam írni neki, hogy hogy hívják a lányt, teljesen feleslegesnek tartottam.

Az ismerőseit végigböngészni pedig lusta voltam.

Viszont az adatlapjára a csaj épp posztolt valamit, így megtudtam a csaj nevét. Ennyi a sztori...:)

Egyébként csajok terén semmi változás. 

Mármint vannak lányok, akik tetszenek, vannak lányok, akik társaságában jól érzem magam... De semmi többről nem tudok beszámolni.:( :)

Egyelőre tehát stabilan aktív a "lonely hero"-üzemmód. 

És nem is nagyon van változás kilátásban.

Azt nem mondom, kiszemeltekben nem lenne hiány, dehát no way...

Jött ám a károgó portásbácsi...:/ :D

Hajjaj, a válogatott meccs miatt mit fogok kapni tőle? Bele se merek gondolni...:)

És lemondott Klement Tibor, az ETO ügyvezetője. Vagy mije...

Annyira nem csipáztam. De nem vele van a legnagyobb baj a klubnál...

Meg aztán ahogy olvasom, a tulaj cége is megingani látszik. 

Remélem, hogy nem kell hamarosan megye III-as ETO-meccsekre járnunk...

De ha úgy lesz, megyünk, az nem kérdés...:/ :)

---

Szerdán már tényleg éreztem, hogy cudarul megfáztam... Köhögök, folyik az orrom, és egyelőre nem nagyon javul a helyzet...

Forró tea, Coldrex, Centrum, C vitamin, negró, halls cukorka a gyakori menü. Szóval küzdök...:)

Szerdán hosszú idő után először főztem filteres teát. Tavaly valahogy nagyon rá voltam állva a ezekre a Saga-féle párnácskákra. De most megint filteres készül...:)

Este Érd-ETO női kézilabda a tévében, bár inkább csak hallgattam.

---

Csütörtökön munka után Árkád. 

Megvan az új aksi a telefonomhoz. Még nem cseréltem ki.:)

Vettem C-vitamint, Centrumot. 

Meg cigit...:/

Este BL-meccset játszott a Veszprém, de sajna teljesen kiment a fejemből...:( 

---

Pénteken meg a plázába mentem meló után. 

Adtam fel lottót, meg megtettem tippmixen a magyarok hollandiai győzelmét. 

Picit bíztam is a csodában, meg aztán a 9,4-es szorzó miatt 300 forintot megért. 

Nem jött be. Nagyon nem. 

8-1-re kikapott válogatottunk Amszterdamban. 

Ez szégyen és gyalázat. Azt nem írom, hogy minősíthetetlen teljesítmény, mert ezt még csak teljesítménynek sem lehet nevezni. 

Beteg a magyar foci. 

Nagyon régóta. 

A '86-os szovjetek elleni 0-6, a '97-es jugók elleni 1-7 mellett ez a meccs is elfoglalta helyét a szégyentáblán.

DE: a 10 millió szövetségi kapitány országa vagyunk. Szóval nem meglepő, hogy erről a meccsről mindenkinek van véleménye. 

Aki leszarja a focit, annak is. 

Akit a győztes meccsek nem foglalkoztatnak, de most "szót kérnek". Nincs ezzel baj, szólásszabadság van. 

De én például nem foglalok állást olyan témákkal kapcsolatban, amik nem érdekelnek. Vagy amik irritálnak...

Meg az is mókás, hogy ezt a vereséget sokan Orbán Viktor személyes vereségeként értékelik. Stadionok így, stadionok úgy, meg ilyenek...

Nem tudom. Szerintem nem 3 éve szar a magyar foci. 

A Bozsik-programok meg nem a jelenlegi kormány állította le...

Na de mindegy...

Fiúk, ez nem volt szép...:(

---

Szombat reggel felkeltem Forma-1-et nézni. Japán Nagydíj, újra Red Bull-dominancia.

Aztán felhívott apám, hogy kimegyek-e hozzá a leleteiért. 

Mondtam, hogy nem fog menni, mert meg vagyok fázva, kúrálni szeretném magam. 

Hát nem örült neki. 

Persze megértem, igaza van, de a stílus és a hangnem nem tetszett. 

Lemondtam az écsi mozgássérült autóversenyt is.

Délután 3-ra értem a vidékibe, és 4-kor ment a busz. 

Apu odaadta a leleteket, picit beszélgettünk, átfutottam a Kisalföldeket, meg megnéztük együtt a híradót. 

Na, ez megint olyan dolog, hogy abban a fotelban ültem, ami Anyu helye, és még mindig néztem néha az ajtót, hogy nem jön-e be a konyhából... 

Kegyetlenül hiányzik...:(

A 20.50-es busszal jöttem vissza. 

És bekapcsoltam a konvektort. 

Apu mondta, hogy nem baj, hogy nem nézte át szerelő, ha gázszagot érzek, kapcsoljam ki. 

Leporolni meg nem kell, az első begyújtáskor kiég belőle a por. Hm, milyen igaz...:)

---

Ma reggel 6-ra volt beállítva ébresztés, hogy el tudjak menni a Forma-1 előtt sportért.

Persze. 8.48-kor keltem. 

Mire a kávé-mosdás-vécé megvolt, már majdnem Vettel vezetett. És nyert is...:/ Jaj, de unom már...:/

Futam után benzinkút. 

Aztán mostam. 

Aztán megnéztem a győri jótékonysági kosárgálát. 

Más apropó mellett még mókásabb rendezvény lett volna....

Utána mosogattam.

Felsöpörtem.

Lasagnét sütöttem alumínium tálcában. Na, az mókás volt. 

Kiszedéskor nem találtam rajta fogást, így ráccsal együtt vettem ki a sütőből. 

A konyharuha persze megcsúszott a kezem alatt. Belemarkoltam a forró rácsba. A lasagne majdnem a földön landolt, valahogy térddel sikerült feltolnom a kávéfőzőre...:)

A sütőpapír elszakadt, persze megszokásból összegyűrtem. Égette is a tenyerem, meg szét is porladt...:O XD

Szóval köhögök, folyik az orrom, de emellett a két kezem kb. négy helyen ég, mint az állat...:O

De a kaja finom lett. És néztem közben a Pop csajok satöbbit. Még mindig hatalmas film...:)

Valaki azért megírhatná, hogyan kell alumíniumtálcát megfogni....:D

Ma még lájtos vacsi, fürdés, kis baráti segítség, meg pihi. Meg Fradi-Podgorica.

---

Ma egy éve volt Anyunak az az osztálytalálkozója, amit ő szervezett... 

Két hét múlva már nem élt...:(

---

Holnap hétfő.

Kéne menni cipőt venni, postára, kórházba, bankba, még egy bankba, Államkincstárba, stb. 

Kicsit kezd sok lenni...:/

Szombaton Pest, talán tali Krisztivel is. Még írnom kell neki.:)

 De mára ennyi.

Jók legyetek!

Puszik, pacsik, éljenek a csajok!:)

Kabát, pulcsi, vöröshagyma

Szerdán délután/este a poszt megírása után már semmi érdemlegeset nem csináltam. Vagyis elkezdtem nézni a stern TV-t az RTL-en, de elaludtam rajt...:/

Nem tudom miért, de vonzom az ETO-s károgó emberkéket. Négyet-öten vannak, és egymástól függetlenül minden egyes -főként vesztes- ETO-meccs után megállítanak, hogy de szar meccs volt, meg az aranylábú fiúk így meg úgy, meg bezzeg a Verebes idejében... Rohadtul unom, és nem értem, mi ebben a jó? 

Elolvassa az eredményt az újságban, jóesetben megnézi a meccset a tévében, komolyabban nem érdekli, de azért kötekedni jó. Hihetetlen...

---

Csütörtök délután tesómék értem jöttek. Tartottak egy kis franciaországi élménybeszámolót. Kaptam meglepit is, egy Eiffel-tornyot formázó kulcstartót, és a gyűjteményemet tovább bővítve egy Paris SG-sálat. Hatalmas rejtély, hogy mit jelképez a csapat címerében a babakocsi. Mondjuk az is elképzelhető, hogy nem is az.:)

---

Péntek. A héten felvettem azt a rossz szokást, hogy időben felkeltem, aztán még 1-1,5 órát itthon olvastam-tévéztem-rádióztam-neteztem. 

Kétségkívül jó dolog kicsit "éberebben" elindulni dolgozni, és nem a buszon ébredezni. De azért elég időigényes tevékenység.

Reggel ismét megküzdöttem a bérletkiadó automatával, valahol mindig elakadtam, és a végére már majdnem odafagytam a masina elé...:/ :D

Kettőkor dobbantottam melóból. Kihasználtam, hogy ünnep van a németeknél. Vagyis volt csütörtökön, de persze pénteken is majd' mindenki szabin volt...

Elindultam a Vendelinbe, lottó-, és tippmix-szelvényem összeállítása céljából. 

Mentem-mentem, majd egyszer csak egy hatalmas csattanást hallottam-éreztem.

Pár tizedmásodpercig talán még az eszméletemet is elvesztettem, majd azon gondolkodtam, hogy vajon mi is történhetett.

Hát őőő izééé: senkitől nem zavartatva nekimentem a járdán egy oszlopnak...:/ :D 

Még formástestű kiscica sem volt sehol, csak úgy spontán elbambultam...:)

Miután rendeztem soraimat, betértem a krimóba, összeraktam a lottót-tippmixet, és távoztam.

Vagyis... Olyan jó zene szólt a Vendelinben, hogy meg kellett kérdeznem a pultos (tulaj?) srácot, hogy az mi az...:) Budapest Bár. 

Régi magyar slágerek, cigányzenei alapra, vagy mire. Szerintem zseniális.:)

Egyébként tudom, hogy nem újdonság, de hozzám még csak most jutott el...:)

A lottózóban találkoztam sógornőm öccsével. Mondta, hogy túl rizikós a tippmixem. Hát igaza is lett...:/ :D

---

Szokásomtól eltérően két közéleti témát érintek most.
Az első: azt mondta Gyurcsány Ferenc, hogy aki nem értette a szobordöntés szimbolikáját, az vagy vak, vagy süket. Nos, én mozgássérült vagyok. A szobordöntést értem. Az rendben is van. De a "kvázi-lefejezés" -Orbán hungarocell-szobra úgy volt kitalálva, hogy ledöntéskor leessen a feje...-, rugdosása, késsel szabdalása már igencsak gusztustalan.
Sajnálom ezt az országot, ha egy Dopeman az ellenzék egy jeles képviselője lehet.
Ők most nem Orbán, hanem Bajnai szobrát döntötték le.
A második: a Soroksáron futás közben brutálisan megtámadott, megerőszakolt és megölt nő esete kapcsán azt írta, egy futóegyesület elnökségi tagja, hogy a családanya azt kapta, amit megérdemelt. Minek hősködik? Miért megy sötétedés után futni? - teszi fel a kérdéseket.
Azóta természetesen elnézést kért, lemondott, elhatárolódott saját szavaitól, meg ilyenek.
De akkor is az apja f@szát!
Már nagyon unom, hogy az ilyen senkiházi bűnöző férgektől való félelem kell, hogy irányítsa az emberek életét.
Ne fuss arra, mert megtámadnak, ne menj arra, mert veszélyes környék, ne menj biciklivel, mert ellopják... Undorító...
Nem is beszélve az ilyen otromba megnyilatkozásokról...
És egy kis bulvár-bónusz: Szebeni István, a királyi tévétől  káromkodás miatt kurtán-furcsán elbocsátott híradós Győrbe igazol, és az Oxigén Tévé híradóját fogja vezetni. Nem semmi...XD
---
Szombat. Hm... Hiperaktív nap volt...:)
Reggel a kórházban kezdtünk tesómmal.
Apámnak kell orvost szerezni, és egy olyan doktorral beszéltünk, aki engem már többször megműtött.
Szerencsére emlékezett rám. Vagyis ránk.:)
Aztán kimentünk a piacra. Három dolgot vettem. Nem fogjátok elhinni: télikabátot, pulcsit, meg vöröshagymát...:)
Megvolt persze a piacon kötelező kajálás is, meg kávé a kedvenc kávéárus bácsinál...:)
Ezután Árkád. Megnéztem a telefonokat. Kerestem külső vinyót, meg mp3-lejátszót. Egyiket sem találtam. Aztán ebédeltünk.
Utána tesómmal hazajöttünk, és én mentem is tovább, 2-kor kezdődött az ETO-Pápa.
4-1-re nyertünk. Nem volt jó meccs, Pinyő mester szerencséje, hogy a győzelmet soha nem kell megmagyarázni.
A második félidő elején öt perc alatt lőtt három gól miatt tényleg nincs miről beszélni. De annyira tényleg nem volt sima...:)
Jaj: a kezdőrúgást egy 2,5 éves kisfiú végezte el, akinél agytumort állapítottak meg.
Már túl van a műtéten, a leletei nagyon jók, persze a teljes gyógyulás még messze van.
Szép gesztus volt, hogy a pápaiak kapusa-csapatkapitánya egy Pápa-sálat adott a kissrácnak!
Meccs után még egy sör Attilával a Borvirágban. Aztán hazamentünk.
Aztán Lidl.
Vettem ezt-azt.
A kijáratnál egy koldus elkérte a bevásárlókocsit.
Tesóm poénból megjegyezte az amúgy már láthatóan nem szomjas emberkének, hogy igyon a mi egészségünkre is. Persze jött a válasz, hogy ahhoz még ki kéne egy kicsit egészíteni a kapott százast. Pff...XD
Tankolás. Meg dohánybolt. Mutattak egy költséghatékonyabb cigit. Persze ugyanolyan drága, egészségtelen, büdös.. De olcsóbb. És legális.:)
Felcuccoltunk a lakásba, és a változatosság kedvéért a plázába mentünk.
Kajáltam. Fel kellett itatni a sört a mozi előtt.
Ettem bolognai spagettit, meg kakaós óriáspalacsintát. Nem maradtam éhes.:)
Mire odaértem az asztalunkhoz, már oda voltak pakolva egy süketnéma kéregető cuccai. Rég láttam ilyet..:O
És ha még nem voltam eléggé meglepődve: járásomat látva odajött, visszavette a cuccait, még sajnálkozóan a vállamat is megpaskolta...:O :D
Na, utána következett a nap fénypontja: a film.
The rush-Hajsza a győzelemért.
A James Hunt és Niki Lauda 1976-os F1 világbajnoki párharcát bemutató filmről csak a legjobbakat tudom elmondani.
A korszak ábrázolása, a hangulat, a hangok, a "személyiségrajzok", zseniálisan össze vannak rakva.
Kisebb bibik vannak benne, icipicit azért "hollywoodi" a sztori, de abszolút elfogadható mértékű a túlzás.
Egy perc üresjárat, egy perc unalom nem volt, minden pillanatával lekötött a mozi.
Az általam valaha látott egyik legjobb film, ajánlom mindenkinek, nem csak Forma-1-fanoknak- utóbbiaknak természetesen "kötelező" darab.
Moziban.
Feliratosan.:)
Ha jellemző lenne rám az önirónia, azt írnám, hogy kb. az első szexuális élmény lesz/lenne rám ilyen hatással...:$ :D
Visszaidéztem a momentumait, még itthon is "a moziban" voltam.
Libabőr. 10/10. Kétségtelen.:)
Este még itthon neteztem, olvastam, tévéztem, aztán alvás.
---
Ma 6-kor keltem, hogy elmenjek Forma-1 előtt újságért a kútra.
Aztán nem mentem. Lusta voltam.
8-kor kezdődött a Koreai Nagydíj. Addig néztem, amíg Vettel simán elstartolt. Utána már nem érdekelt... Erre a szezonra már szerintem kiégtem...:/
Vettel természetesen nyert...
Utána elmentem az Árkádba. Vettem Sportot, meg mp3-lejátszót. Kicsit fura, de azért jó...:)
Itthon mostam, főztem.
Májgombóc leves fodros tésztával, melegszendvics.
Aztán jöttek tesómék, picit beszélgettünk, aztán elindultak vissza.
Én meg befejeztem a félbehagyott blogbejegyzést.;)
Elég mozgalmas napok következnek, sok mindent el kell intéznem. Remélem, semmit nem felejtek el...:/ :)
Ami biztos, hogy jövő hét végén autóverseny a Rábaringen.
19-én Pest, öregdiák-tali, sőt 20-án is lehet, hogy megyek Pestre, Újpest-ETO-ra.
30-án meg Gyirmót-ETO-ra.
De mára ennyi.
Ezt-azt kihagytam, ismét a "csajos szálat" cenzúráztam..:/ :)
Jók legyetek!
Puszik, pacsik, éljenek a csajok!:) 

Itt van az ősz

A vasárnap délután nagy részét ama bizonyos pályázat megírásával töltöttem-volna...

De nem nagyon volt ihletem, körülbelül két óra alatt alig egy oldalt sikerült megírnom, azt sem a magamtól elvárt színvonalon, szóval szerintem passzolni fogom a témát. 

Éreztem én, hogy ez nekem "túl nagy" lehetőség. Bebizonyosodott, hogy igazam van...

Ezen kívül tévé, pihi, net. És el is telt a vasárnap. 

---

Hétfőn fél 6-kor keltem, ami nem vészes, még akkor sem, ha a terv fél 5 volt. Így is viszonylag időben beértem a munkahelyemre.

Nagyjából 3-ig voltam. Utána pedig találkoztam egy lánnyal. Egy kolléganőmmel, akit korábban már többször említettem. Az utolsó két posztban biztosan.:)

A találkozás furcsaságát igazából az adta, hogy személyesen nem igazán ismertük eddig egymást, inkább csak köszönőviszonyban voltunk egymással, viszont facebookon rengeteg üzenetet vált(ott)unk. 

Szóval olyan netes randi-hangulata volt a dolognak, még akkor is, ha ez NEM randi volt.

Először egy ruhaboltba mentünk be, nekem kerestünk télikabátot.

A ruhavásárlás nálam elég necces dolog, igazából nem szeressem...:)

Olyan, hogy Anyun kívül más nővel mentem el ruhát nézni, elég ritkán fordult eddig elő. 

Sógornőm ugye családtag, meg talán Katámra tudok még visszaemlékezni, de ő is külön kategóriát képvisel.:)

Ennek megfelelően persze végig zavarban voltam egy picit...:)

És esküszöm, nem teszteltem a kolleginát, de pár momentum azért megmaradt bennem. 

Minden ruháról elmondta a véleményét. 

Az egyik kabátra azért mondta, hogy nem lesz jó nekem, mert nincs rajta csuklya, és tudja, hogy én nem használok esernyőt.

Hm... Ha labda van a közelben, azt nekem meg kell fognom!:) Persze ebben a boltban is voltak, találomra felkaptam egyet, és bohóckodtam vele. 

A fene sem figyelte, hogy egy hercegnős-rózsaszín labdát vettem elő, de azt is szóvá tette...:)

Nagyon sokat jelentett nekem, hogy tényleg segített, nem csak "ott volt".

Szóval felmértem/felmértük a kínálatot, de nem vettem semmit. Nem akartam próbára tenni a türelmét, és nem akartam cipekedni sem, majd tesómékkal visszatérünk.:)

Aztán segített parfümöt is választani. Kollégáim szerint öreges. Nekem tetszik az illata.:)

Végül a Vendelinbe térünk be beszélgetni.

Nem volt az a fergeteges, egymás szavába vágós beszélgetés, de azért jól eldumáltunk.:)

Említettem neki, hogy fogok írni a találkozásunkról egy kicsit más szempontból is. Ezért le merem írni: kortársaim házasodnak, sokuknak már gyerekük van.

Nekem meg az fura volt, hogy egy lány elkísér ruhát venni.

És izgultam. A fene tudja miért, de izgultam. Hogy ne essek el a jelenlétében, ne mondjak/csináljak hülyeséget, stb...:)

Azon gondolkodtam, hogy viselkedtem volna egy éles, igazi randin.

Lehet, hogy jobb bele sem gondolni.

Lehet, hogy tényleg "jobb" nekem egyedül... 

Ehhez szoktam hozzá...

És nagyon örültem, hogy sort kerítettünk erre a találkára, remélem, lesz még ismétlés!:)

 ---

Kedden reggel kávézás közben lemerült a frissen feltöltött telefonom...:/ Ezért egy picit még otthon maradtam, töltöttem bele annyit, hogy útban melóba tudjak zenét hallgatni.

Viszonylag gyorsan eltelt a nap. Délután bementünk Gergő kollégával a városba, és bankoltunk.

Külön-külön bankban. 

Én egyebek mellett egy lekötést mentem meghosszabbítani. Egy relatíve nagy összeg két hónap alatt kétezer forintot kamatozott, így tényleg csak a tendencia követése kedvéért kötöttem le még két hónapra. Amúgy nem sok értelme volt...:/ :)

Este tojást főztem. Jól sikerült, sőt hibátlanul meg is tudtam pucolni. Ez utóbbi ritkán sikerül.:)

Aztán megnéztem -vagyis inkább hallgattam...:)- az ETO férfi kéziseinek Veszprém elleni meccsét. Hét góllal kaptam ki a győri srácok a tartalékos vendégektől. Szépen, bátran, szimpatikusan játszottak. Vicces volt, hogy a női meccsekkel ellentétben Léderernek ezúttal a győri góloknál volt magömlése. Már bocsánat, de tényleg...:)

És az is nagyon tetszett, hogy a Veszprém facebook-oldalán milyen jól elvoltak egymással győri és veszprémi szurkolók, semmi anyázás vagy ilyesmi nem volt.:)

Berki Krisztián, olimpiai bajnok tornászunk meg az antwerpeni vébén leesett a szerről, és nem jutott tovább a selejtezőből.

Ez azért meglepett, de belefér. Van akkora sportember, hogy ezen túllépjen.

---

Ma reggel megint a telefonnal szórakoztam...:/ :D

Hajnali kávé közben ismét lemerült, de ezúttal teljesen feltöltöttem. 

Féltem elindulni, olvastam facén, hogy nagyon hideg van..:)

Nem sokkal 7 előtt értem a szökőkúthoz. Eszembe jutott, hogy van nálam két csekk, amiket sürgősen fel kellene adni, ezért elmentem a postához. Ami aztán kiderült, hogy csak 8-kor nyit. Úgyhogy inkább bementem dolgozni.:)

Viszonylag gyorsan és mókásan telt a nap. Délelőtti cigiszünetben nem kizárt, hogy egy kollginánál pöttyet beégettem magam. Nem volt szándékos...:)

Aztán -jaj mennyi nő....XD- egy munkatársnőm elhozott az ETO Parkhoz, sikerült feladni a csekkeket. 

Hazafelé ballagva megszomjaztam. Sörre. Lehet, hogy működtek a pavlovi reflexek a stadion láttán?:)

Mindenesetre itthon megittam két dobozzal. Közben megint -immáron harmadszor...- lemerült a telefonom...:( :D

Jó, ezt már tényleg nem írom le többször, ez már nem újság...:( :)

Most majd fürdés, vacsi, tévé, alvás.

Még két munkanap, aztán hétvége.

Érdekes lesz a szombat, hajnalban Forma-1 Koreából.

Délután 2-kor meg ETO-Pápa.

Este legkésőbb fél 6-ra ki is józanodom...:)

Meg kéne nézni a Rush-t. 

Ez is olyan egyedül nincs kedvem-téma...:/ :)

Egyébként meg utálom a hideget. Mondtam már? 

Na de mára ennyi!

Jók legyetek!

Puszik, pacsik, éljenek a csajok!:)

Hisztipiszti

Tegnap ismét sikerült kicsit elbambulnom, és a tervezettnél később értem ki a vidékibe. Szerencsére azért túl sok időt nem vesztettem, a 10.45-ös busszal akartam kimenni Écsre, és 11.10-es lett belőle. A vasútállomáson még vettem Sportot, adtam fel lottót, tippmixet, és töltöttem apu telefonjára 3000 forintot. Ez utóbbinak még később jelentősége lesz...

Amikor hazaértem, apu egy segítőjével épp a pincénél szorgoskodott, amolyan szüret utáni utómunkálatok zajlottak.

Tényleg le a kalappal az öreg előtt, fáj a lába, meg ott a Parkinson, és mégis rengeteget dolgozik.

Odaköszöntem, aztán kicsit kutyáztam. Buksi továbbra sem normális, de így szeretjük!:) 

Aztán apu beért a házba. Kajáltunk, beszélgettünk, híreket hallgattunk.Később elkezdtük rendezni a mocskos anyagiakat. Azt mondta, hogy egy tízezrest ad. Meg sem néztem, betettem a pénztárcámba, és adtam neki hétezer visszajárót. 

Kicsit később meg észrevettem, hogy bizony ötezrest adott. És nem hitte el. Hogy egészen biztos benne, hogy tízezret adott. Mindent felkotortam, átnéztem, de nem találtam tízezrest. Erre nagy duzzogva adott még egy ötezrest, de nem nagyon hitt nekem. Még elbúcsúzáskor is mondta, hogy ha megtalálom a tízezrest, adjam vissza. 

Én meg tök hülyén éreztem magam, nem akartam a saját apámat átvágni, nem is vágtam át, de ezt nem tudtam bebizonyítani. Este aztán jött a telefon, hogy megtalálta, nem onnan vette elő a pénzt, ahonnan akarta, a hiba az ő készülékében volt. 

Megnyugodtam.

Már többször írtam, hogy nem szeretek tesómék nélkül kimenni Écsre. Ez amolyan lelki dolog. Most mégis kimentem, tulajdonképpen "csak úgy", mármint semmi konkrét ok, vagy intéznivaló nem volt. És ezt a kis közjátékot leszámítva a körülményekhez képest jól el is beszélgettünk. Sőt amikor szóba került a lakáshitelem, mondta, hogy esetleg szívesen segít egy nagyobb összeggel, mert nem gondolta, hogy olyan sokat fizetek havonta, amennyit. 

Aztán kivonult a garázs végébe olvasni, én meg a fél hármas busszal visszajöttem. 

Legközelebb majd október 12-én megyek Écsre, mozgássérülteknek lesz autóverseny a Rábaringen. Apuval megbeszéltük, hogy lehetőség szerint kinézek hozzá, de nem tuti. 

Remélem, a temetőbe sikerül eljutni...

Egy óra alatt visszaértem Gyárvárosba.

Fürödtem, kajáltam, és egy kis esti sörrentés következett. 

A Smuki helyett a Vendelinbe mentünk, és az egyik kollégám lemondta az estét, egy másik pedig csak benézett egy rövidet. 

Így nagyrészt Luival kettesben sörözgettünk. 

Meg persze néztük a Kecskemét-ETO meccset. Sok öröm nem volt benne, gyenge meccs volt, ki is kaptunk 1-0-ra, Ez a szezon elég meredek lesz...

Még szerencse, hogy a kéziscsajok győztek Dunaújvárosban, a második félidő elején még a hazaiak vezettek, meg voltam ijedve, hogy meleg lesz a pite, nagyon égő lett volna, ha a Fradi után mi is ott hagyjuk a két pontot, de aztán a csajok helyreállították a világ rendjét!:)

Luival viszonylag rég találkoztunk utoljára, mindkettőnknek volt mesélnivalója bőven, úgyhogy gyorsan eltelt az idő. 

Az este végére a telefonom a nap folyamán harmadszor is lemerült, azt hiszem, tényleg megérett a csere ideje...:/

Jaj, és a Vendelinben annyisok formástestű kiscica volt, hogy csak na!:) Volt, akitől megkérdeztem volna, hogy "Hosszúcombú asszony, hány óra van?":D 

Bár ők inkább tizen-, mint huszonévesek voltak...:/ :)

Ja: a témában járatos Luitól megtudtam, hogy valószínűleg továbbra is hivatalosan is mozgássérült vagyok, valami hiba okán kerülhettem ki a rendszerből.

Sőt a súlyadót sem kellett volna fizetnem, ha van parkolási engedélyem.

Nem rossz hírek, csakhát én ezt a sok törvényt meg szabályt nem tudom követni...:/ :)

Itthon még ittam egy levezető sör, meg "picit" irkáltam kolleginával. 

Eszembe jutott, hogy a tegnapi bejegyzésben a róla szóló rész kissé elnagyolt és felületes lett, de nem fogom kiegészíteni, mert ami kimaradt, azt már neki leírtam. És ez a lényeg.:)

---

Ma hatkor akartam kelni, hogy a 7 órai nyitásra odaérjek a Lidlbe. 

Fél 9 körül keltem, és fél 11 után mentem boltba. Majdnem sikerült.:)

Vettem mindent, amit akartam. Még piros aranyat és szemeteszsákot is. Utóbbiból képtelen vagyok megjegyezni, hogy hány litereset szoktam venni...:D

Szóval minden rendben volt, amíg a kasszához nem értem. 

Ahogy a múltkoriban leírtam, Gergő kolléga szerint hajlamos vagyok a hisztire. Most beigazolódott...:/ :)

Annyi történt, hogy utalvánnyal akartam fizetni, mondta is a pénztáros csaj, hogy óvatosan tépjem le. Kettőt sikerült is, a harmadiknak beszakadt a széle. Arra azt mondta, hogy nem tudja elfogadni, mert eltéptem rajta valami biztonsági azonosítót. 

Erre beszórtam az utalványtömböt a bevásárlókocsiba, és kp-val fizettem a maradékot. Ekkor már mondta a csaj, hogy letépi a többit szívesen, de ekkor már hajthatatlan voltam. K*rva sokat elértem vele. Mint egy hisztis p*csa!:/ :)

Annyi a sztori, hogy általában nem tudom normálisan letépni, de a különböző kajafutárok nem szoktak ezen problémázni. Nekem meg ha valami nem sikerül, az frusztrál...

Erre persze nem vagyok büszke. Nagyon égő voltam... De elmeséltem, nehogy az legyen, hogy mindig csak fényezem magam a blogon!:)

De a Jóisten megbüntetett: Sportot már nem kaptam. Mondjuk lehet, hogy jobb is...:)

Aztán pihentem, mosogattam, melegszendvicset sütöttem.

És lepakoltam a ruhaszárítót: újabb három pár nélküli zokni... F@sz kivan már...XD

Meg blogoltam.;)

Most majd kávé, és picit megpróbálom írni a pályázatot. Remélem sikerül, eddig nem nagyon szállt meg az ihlet...:/

De most nekiveselkedem...:)

A jövő hét meg eseménydúsnak ígérkezik. De ezt már mondtam.:)

Szóval mára ennyi.

Jók legyetek!

Puszik, pacsik, éljenek a csajok!:)

A lehetőség kapujában. Vagy valami ilyesmi.

Vasárnap ugye a Forma-1-futam közben írtam a bejegyzést. Végülis szerencsét hozott, mert Alonso és Räikkönen is felért a dobogóra, de Vettel újabb győzelme finoman szólva sem hozott tűzbe. 

Aztán megnéztem a Fradi-Újpest meccs első félidőjét. -vagy félidejét? Ez olyan hülyén hangzik...:)-. A meccsen 22 ezer néző volt kint, és furcsa módon így még a játék is jobbnak tűnt.:)

A második félidőt már nem néztem, mert megérkeztek tesómék, és kiballagtunk az ETO-Debrecen rangadóra. Bátyám egyébként nagyon mókás volt, 1 kiló szőlőt hozott magával nasi gyanánt.:)

3-0-ra nyert az ETO, teljesen sima, és izgalommentes mérkőzésen. 

3000 néző volt kint. Ami roppant kevés. Ha naív szeretnék lenni, azt írnám, hogy meglátszott a nézőszámon, hogy az ETO-Szeged férfi kézilabda meccs elszívott 1500 ETO-drukkert. Ez persze sajnos nem igaz... :/

Félidőben csak eggyel vezetett a Pick, aztán elfáradtak a győri srácok, sima 12 gólos vereség lett a vége. Tegnap meg Tatabányán egy időntúli hetessel kaptak ki...:/

Egyébként irreálisan magasnak tartottam a kiemelt mérkőzés lévén 3500 forintos jegyárat. Annyit egy magyar bajnoki sajnos nem ér meg... Szerencse, hogy bérletes vagyok...:)

Sörfogyasztásom meglepően intelligensre sikeredett, hármat fogyasztottam el az este folyamán egyet meccs előtt, egyet közben, egyet pedig utána. Gólonként egy...:)

Már szinte biztos, hogy ott leszek Pesten október 19-én a pesti Mozgásjavító Általános Iskola és Diákotthon öregdiák-találkozóján. 

Azt számolgattam, hogy talán ezen a hétvégén idegenben játszik az ETO, és nem kell meccset kihagynom. Tesóm persze feltette a kézenfekvő kérdést: "Pesten?"

Heh... Bogár elültetve...

Amúgy még nem találtam meg a sorsolást, de gyanús, hogy válogatott meccs miatt amúgy sem lesz forduló.:)

---

Hétfő. 6.10-kor sikerült felkelnem. Ami egészen tragikus, tekintve, hogy 4.30-kor akartam. De legalább kialudtam magam. Valamennyire...:)

Meló után punnyadás, pihenés, lájtos nap volt...

---

Kedden reggel visszajöttem a buszmegállóból a cigimért. Mindenhol megnéztem, ahol a lakásban potenciálisan előfordulhat. Előtér és konyha. Sehol semmi. 

A kabátom helyett az alatta lévő pulcsim zsebébe raktam. Nem voltam ideges...:D

Hazajöttem melóból, és elballagtam a Lidlbe. Ez baromi nagy dolog ám, mert ha én egyszer hazajövök, akkor már nem nagyon szoktam itthonról kimozdulni.

Az egyik zebránál kb. 10 percet vártam, meg nem volt nálam százas, csak ennyi volt a probléma... Kb. öt emberhez mentem oda, mire valaki hajlandó volt nekem pénzt váltani...:/

Egyébként majdnem mindent vettem, amit akartam, a szatyromba is el tudtam pakolni, haza is tudtam hozni, szóval minden rendben volt...:)

---

Végre megértem, hogy valaki fél tőlem! Csak ehhez Szilvásváradra kellene utaznom, hogy rettegésben tartsam a lakosságot!:/ :D

Amúgy voltam már ott kirándulni. Évekig hordtam az ott vásárolt Champion-baseball-satyit, meg vettem két gombfoci-csapatot is. 

Senki nem csinálta össze magát félelmében. De ez ma már nem így lenne... :/ :D

---

Mostanában néha olyan mókuskerék-érzésem van.
Meló, bolt, meccs, posta, ügyintézés, stb. Aztán go haza az üres lakásba. 

Ez az utóbbi hetekben valamennyire megváltozott. 

Van valaki, akivel "megoszthatom"  gondjaimat-örömeimet, és én is "meghallgatom" őt, és én is próbálom őt segíteni hosszú életem során felhalmozott tapasztalataimmal.:)

Sőt, az utóbbi napokban rendszeresen egy lánnyal "beszélgetve" alszom el...:)

Köszönet érte!;)

--- 
(szerk.: ilyen sem volt még, kifelejtettem egy napot, a puskámat meg már kidobtam. Na mindegy is, pótolok...)
Szerda. Munkából fáradtan hazatérve felhívott Imi cimbi, hogy át tud jönni, kicserélni az izzót az előtérben. Átjött, kicserélte.:)
Előtte mostam. Meg egy hét után lepakoltam a ruhaszárítót. Ez nálam valami fóbia-féle. Lusta vagyok nekiállni leszedni a ruhákat. Persze ha nekiállok, akkor már gyorsan végzek. A borotválkozás ugyanez. Két-három perc alatt megvan, de utálom...:)
Ja, meg lassan párkereső estet kell szerveznem a zoknijaimnak, annyit szórok be pár nélkül a fiókba...:/ :D
Persze azt elfelejtettem, hogy a nappaliban-hálószobában -ami egy szoba...:)- egy spotlámpa-izzó vár cserére. Azt majd legközelebb...:)
Este stern TV a német RTL-en. Mert azt szeretjük.:)
---

Csütörtök. Szerintem tényleg telefonfüggő vagyok...:) Kb. fél órát maradtam itthon reggel, hogy egy kicsit töltsem a telefont...:D Mert anélkül ugye nem lehet beérni melóba...:)

Jaj... Reggelente egy olyan cukker némber szokott lenni a 14-es buszon...:$ 

Barna göndör haj, szép arc, formás popsi... Heh...:D

Hagyjuk is!:D

Délután 2-kor leléptem melóból, mert a MEOSZ-ban volt jelenésem.

A vidékinél egy jó nagyot zakóztam az aluljáró lépcsőjén. Mert ugye beszélgetni a lépcsőkorlátnak támaszkodva kell. Én meg hiába szóltam, hogy engedjenek oda, mert kapaszkodás nélkül nem tudok lemenni. Így szinte legurultam. 

Nem nagyon rázta meg őket. 

A Honvéd ligetnél majdnem még egy borulás: szakadó esőben, kinyitott esernyővel négyen kell menni egymás mellett. Én meg nem tudtam, merre kerüljek...:/

Na, aztán kimentem a 14-essel a mozgássérült egyesületbe. 

Ismét remekül tájékozódtam: azt hittem, hogy a posta mellett van az épület, de nem találtam. 

Hát persze, mert egy utcával lejjebb...XD

A "lehetőségre", vagy "felkérésre" még nem mondtam semmit. Vannak kétségeim...

Az önéletrajzom kész, a pályázatot holnap megírom, a többit meg majd meglássuk...

Nagy dolog -lenne- ez, csak éppen kevésnek érzem magam hozzá... 

 Mindenesetre több mint két órát beszélgettünk. 

Szimpatikus az elnökasszony, de az "Anyukád is biztos ezt akarná"-érvelést annyira nem szeretem. Egyrészt nem ismerte Anyut. Másrészt a bőgés kerülgetett...

A buszra ballagva megláttam egy Nemzeti Dohánybolt-cégért. 

Aztán annyira a buszmegállóra koncentráltam, hogy túlmentem rajta. Pff...XD

Visszafordultam. A trafikban találkoztam egy rég látott cimborával. Meg vettem egy öngyújtót. 

Elvileg illatos. Gyakorlatilag büdös...:D

Azon gondolkodtam, mi lenne, ha a dohánybolt előtt megállítana egy 18 év alatt fiatal, és megkérne, hogy menjek be, és vegyek neki... ÁSVÁNYVIZET? Megeshet. Mert nem mehet be...:D

A buszon egy kb. 16 éves lány átadta nekem a helyét. Ez kisebb lelki törést okozott, de túl vagyok rajta...:)

A szerda esti edzés után szívinfarktust kapott Akeeam Adams, a Ferencváros 22 éves, trinidad és tobagói légiósa. 

Nem szeretem a Fradit. De itt nem klubszínekről, hanem egy emberről van szó...

Ez életed meccse, gyógyulj meg, Akeem!

---

Péntek. Nagyon péntek volt.:) 4-kor felkeltem, vécére kellett mennem.

Aztán már nem feküdtem vissza, így 6.20-ra beértem dolgozni. 

Relatív gyorsan letelt. 

Egy kollegina zavart csak össze. 

Megkérdezte, megyek-e meccsre. 

A Kecskemét ellen, itthon.

Megyek, de csak tavasszal. Mert ma bizony a hírös városban játszunk. De majdnem elhittem, hogy rosszul tudom, a sorsolást...:)

Itthon pihi, tévé, net. Meg rántotta hat tojásból. Nem merek tükörtojást sütni...XD

Aztán ismét telefonnal a kezemben aludtam el, de a héten ez kb. minden nap így volt.:)

---

Ma még összedobok egy lottót, meg egy tippmixet, összepakolok, aztán kinézek apámhoz Écsre ebédelni. Utána valamikor jövök vissza. 

Este meccsnézős-beszélgetős sörrentés, holnap meg pályázatírás. 

A jövő hét meg olyan szinten lesz mozgalmas, hogy le sem merem írni...:)

---

Úgyhogy mára ennyi is voltam.

Jók legyetek, vigyázzatok magatokra!

Puszik, pacsik, éljenek a csajok!:)

Aki nem lép egyszerre

A cím innen:

A sánta bemegy a cukrászdába
- Jó napot kívánok. Van rétes?
- Sajnos nincs.
A sánta elindul az ajtó felé.
Közben bejön egy kis fiú, kér egy rétest, kifizeti és kimegy.
A sánta visszamegy és megkérdezi
- Nekem mért nem adott rétest?
- Hát tudja: Aki nem lép egyszerre...

Mert ebben a posztban több "mozgássérültes" téma lesz...:)

Sajátos bojkottját választottam a szingapúri Forma-1-es nagydíjnak. Vettel újabb pole pozíciója után a futam rajtjához időzítettem a bejegyzés megírását. Ha bármi érdemleges történik, felfüggesztem az írást. 

Michelisz Norbi amúgy futamot nyert az első szuzukai WTCC-futamon. Riszpekt.:)

---

Vasárnap délután Gergővel és Zsófival találkoztam. Először a plázában lévő Lipóti Kávézóba ültünk be. Hülyéskedtünk, megvitattuk a világ nagy és kevésbé nagy dolgait. Majd távoznunk kellett, kedvenc kávézóm dolgozóinak ugyanis meetinget tarottak.

Úgy volt, hogy hazamegyünk, de aztán "kis" gondolkodás után egy sportpubban kötöttünk ki, és megnéztük az MTK-ETO focimeccset. 

A hely nevét direkt nem említem. Ott egyikünk sem törzsvendég, ennek megfelelően (?) a pultoslány nem kicsit morcos volt, engem kb. egy szigorú kiképzőtiszt és egy matektanárnő keverékére emlékeztetett. 

A meccset egyébként 2-1-re az ETO nyerte, az első 60 perc még edzőbuktató játéknak is gyenge volt, utána azért megmutatták a srácok, hogy tudnak játszani- ha akarnak...

A nem kötelezők és meglepetések jöttek tippmixen, de egy osztrák meccs miatt buktam 27 ezer forintot...:(

---

Hétfőn másfél óra szundi-üzemmód után 6 körül sikerült felkelnem, ennek megfelelően elég buta napom volt. Fáradt voltam és nyűgös...:)

Este net, facebook, döglés, és kb. ennyi...

---

Kedden kelés fél 6-kor, alakult a molekula.:) 

Megint este fél 9-re mentem fogorvoshoz, de ezúttal nem mentem előtte haza, hanem melóból a plázába indultam. Volna, de nem találtam a fülhallgatómat. Anélkül pedig nem szeretek (tömeg)közlekedni. 

Szerencsére egy neve elhallgatását kérő kolléganőm megtalálta.:)

A plázában befizettem két függőben lévő számlát, kávéztam, kajáltam, a fennmaradó időben pedig bambán néztem magam elé egy padon ücsörögve. Nagyon izgalmas volt...:)

Megbámult egy 8-10 év körüli kislány. Igen, a járásomat... 

Tudom, én vagyok hülye, hogy ezeket felveszem... De most nem erről van szó... "Nézd anya, hogy megy az a srác!"-mondta a lány az anyukájának, de olyan hangsúllyal mintha legalábbis egykerekű biciklin tekertem volna... 

Szegény anyuka meg igen szégyenkezve nézett rám vissza, pedig nem volt oka rá. 

A fogorvos sima fájdalommentes beavatkozás volt, legközelebb október 22-én kell mennem. 

Hm... Mozgássérült sportrajongóként furcsa megélni, hogy ugyanazon a napon jelentik be, hogy a Honvéd új stadiont kap, meg azt, hogy gondok vannak a mozgáskorlátozott gyerekek oktatásával, gyógyításával foglalkozó Pető Intézet finanszírozása körül. 

A legfájóbb az, hogy az intézet a politika játékszere lett, kormányoldal és ellenzék jól elcsámcsog rajta, hogy "kiafaszagyerek", a sérült gyerekek sorsa -sajnos- sokadrangú kérdés...

---

Szerda. Délután bementem Gergő kollégával a városba. Neki volt valami elintéznivalója, és mondtam neki, hogy elkísérem, a parkolási engedélyemmel könnyebben talál parkolóhelyet a belvárosban. 

Amíg ügyintézett, én elindultam egy számítógépes bolthoz, házat venni a külső vinyóhoz, de nem találtam meg, visszafordultam. 

Aztán elmentünk kocsival, de akkor meg nem azt kaptuk, amit kértünk, és csak itthon vettem észre. Szóval volt még egy köröm az üzletbe, de erről majd később... :)

Este semmi extra, facebook, tévé... És kikapott a Fradi női kézilabdacsapata Dunaújvárosban...:) Innentől gyakorlatilag semmit nem ér, hogy az első fordulóban megverték az ETO-t, előztünk is a tabellán...:)

---

Csütörtökön végre sikerült 5-kor felkelnem. Időben beértem, jól is telt a nap.

Érdekes és izgalmas munkanap volt, ennek okáról nem szabad írni.:)

Azt azért talán megemlíthetem, hogy egy német kollégával volt egy 28 perces telefonbeszélgetésem, a végére úgy kiszáradt a torkom, mintha 2 németórát végigbeszéltem volna.:)

Este meg pizzát "kellett" rendelnem, mert megromlott a kenyerem... :( :)

De nagyon finom volt. Pizza Forte. Kicsit olyan Pizza Hut-feeling.:)

---

Péntek. Hát nem semmi egy délután volt. 

Ugye el kellett mennem a számítógép-boltba. Nem nagyon volt hozzá kedvem, az is megfordult a fejemben, hogy a számomra teljesen használhatatlan gépházat meghirdetem valahol, magamnak meg "majd valamikor" veszek. Szerencsére Gergő, kedves kollégám és barátom duruzsolt a fülembe, hogy hajlamos vagyok hisztizni, menjek el, meg különben is és egyáltalán. Így aztán dacból és csakazértis elmentem. 

Ennyi reklámot megérdemelnek, a Bitboltról beszélünk.

Kocsival már háromszor voltam ott. Egyszer összeállíttattuk az új gépemet, egyszer elhoztuk, harmadszor meg ugye szerdán Gergővel. 

Az én tájékozódási képességem viszont katasztrofális. 

Az Iparkamaránál szálltam le a buszról, és elindultam a kollégák által mondott útvonalon. A török kajáldánál sikerült egy hatalmasat zakóznom, ráléptem a járdaszegélyre, és felborultam. Felállva megbillentem, és beestem egy bokorba... Vérző kézzel, és a fűtöl zöld tenyérrel folytattam utamat. 

Mentem, mentem, mendegéltem, míg a Kreszta-házhoz nem értem. És kurvára nem tudtam, hol vagyok. Felhívtam Gergőt, aki útbaigazított. 
Így megtaláltam a boltot, ahol teljesen sima és korrekt módon kicserélték a házat.
Hm... Mondtam már, hogy katasztrofális a tájékozódási képességem? 
A boltból kilépve nem tudtam, hol vagyok. Gergőt már nem akartam felhívni, mert bár tudja, hogy nem vagyok normális, a fokozat azért nem mindegy. 
Elindultam, gondoltam szűzhártya módjára majd csak kilyukadok valahol. 
Volt sok beülős-teraszos hely a környéken, szóval az is egy opció volt, hogy megpihenek egy kávéra. 
És egyszer csak a Széchenyi téren találtam magam. 
Leültem egyet szusszanni. (lásd még: rágyújtottam).
Ahogy így elmerengve bámultam a semmibe, odajöttek hozzám valami versenyen résztvevő fiatalok, akik aláírást gyűjtöttek egy "mexikói állatfaj megsegítésére". Egy A4-es papírt nyomtak elém, amit a legolvashatatlanabb aláírásommal aláfirkáltam.
Ezután odajött hozzám egy néni, és megkérdezte, hogy miért írtam alá a papírt, nem félek-e, hogy visszaélnek az aláírásommal.
Mondtam neki, hogy ez csak poén, játék... Erre persze az volt a válasz, hogy annak meg mi értelme volt, az ő idejében még értelmesebb dolgokkal foglalkoztak. 
Ennyiben maradtunk. 
Aztán a Baross út felé indultam el a buszra. 
Rengeteg vámosszabadin elszállásolt menekültet láttam, márkás cuccokban, menő telefonnal. Nincs ezzel gond, nem irigylem őket. Nyilvánvaló, hogy nem hobbiból hagyták el hazájukat. 
Vagyis van ezzel gond, erről nem elsősorban ők tehetnek...
De ők is. 
Próbálok óvatosan, politikailag korrekt módon fogalmazni...;)
Itt is voltak vetélkedő fiatalok, egy fürdőköpenybe öltözött srácnak kellett letérdelve "lánykérnie". Több csaj is megállt nekik, és vette a lapot, mosolyogva tartva az ujját. 
Voltam két Nemzeti Dohányboltban is. Az egyikben vizet vettem, a másikban cigit. A kilincs megtalálása csak az egyikben okozott gondot.:D
Már majdnem elértem a Honvéd ligetbe, és roppant büszke voltam magamra, hogy mennyit sétáltam.
Ekkor a zebrán pár kisebbségi jött velem szembe, járásomat utánozták, mutogattak rám, röhögtek rajtam. Sőt a társaságból az egyik csaj odajött hozzám, hogy a többiek szerint lehetne a feleségem. Az eszem majd megállt...:/
Aztán hazatértem. 
Facebookon még láttam egy tanulságos videót, a szilvásváradi önkormányzat ülésezett a tervezett fogyatékos otthonnal kapcsolatban. Kinyílt a bicska a zsebemben...:/
A fentieket elég alaposan ki is tárgyaltuk ismerőseimmal-barátaimmal facén...
Aztán pihi, tévé, olvasás, alvás. 
---
Szombat. Az ETO Parkban volt jelenésem, ahol mozgássérültek által űzhető sportágak bemutatóját tartották. 
Dél körül indultam el, először boltba mentem. 
Vettem fokhagymát, apám rendelt fél kilót. Fogalmam sem volt, mennyi fél kiló, de sikerült 42 dkg-t felmarkolnom...:)
Az ETO Parkban kiszúrtam a mozgássérültek megyei szövetségének új elnökét, akivel már beszéltem telefonon, de még csak képen láttam. 
Mennem kellett volna hozzá a héten, de sajnos elmaradt. 
Vagyis nem, mert végülis odamentem hozzá...XD
Jövő héten meg tényleg találkozunk...:)
Eldőlt, hogy mégiscsak megyek Pestre ottani sulim öregdiák-találkozójára, egy ismerősöm megy kocsival -de még milyennel...:P-, és engem is el tud vinni.:)
Végül, de nem utolsó sorban négy év után találkoztam Verával, aki Zsófi!:) Az igazat megvallva ez volt a második személyes találkozásunk, de iwiwen, facebookon többé-kevésbé rendszeresen tartottuk a kapcsolatot. Megismerkedésünkről egyébként itt olvashattok!:)
Alig ismertem meg, azóta szőke lett a Drága...:) És már élőben is elhangozhatott az Ifjú Hölgy megszólítás!:)
Egyébként egy sportágat sem próbáltam ki, elsősorban nézelődtem.
A speciálisan sportcélokra készülő kerekesszékkel azért mentem egy kört, hihetetlen, mennyivel másabb, mint egy "normál" kerekes szék, nagyon lehet vele menni.
Persze közös a két típusban, hogy addig nincs gond, amíg magadtól ki tudsz szállni belőlük...
Ja: bemutatót tartott Boczkó Gábor világbajnok párbajtőröző is. 
És volt kutyabemutató is. Mindkét eb speciálisan kerekesszékben élő mozgássérültek segítésére lett kiképezve.
Villanyt kapcsoltam, felvesznek a földről pénzérmét, kulcscsomót. 
Bevásárló kosarat cipelnek.
A leejtett virslit is felveszik, és csak külön engedély után eszik meg.
De ők is emberek. Vagyis kutyák: szeretnek frizbizni, de ha kaka lesz, akkor kaka lesz. Jó messzire elvonulva, frizbivel a szájban!:)
Szóval nem volt unalmas nap. 
Este meg NB1-es focimeccseket néztem. És mindhárom tippmixem elszállt. És a lottón sem nyertem...:(
De viszonylag időben lefeküdtem, és kialudtam magam.
---
Ma csak Sportért voltam, ebédre meg sonkás bundáskenyeret sütöttem. Meg önéletrajzon agyaltam. Meg jövő hetet tervezgettem.
Este 18.30-kor meg ETO-Debrecen focimeccs. 
Előtte Fradi-Újpest, a hírek szerint 24 ezer néző előtt, bár azt nem fogom végignézni, mert szerintem elvonulunk valami krimóba sörrenteni.
---
Jövő hét?
Bank, mozgássérült szövetség tuti. Személyi igazolványt kéne újítanom, meg nem kizárt, hogy útlevelet is. 
Meg egy-két régóta halogatott találkát is meg kéne ejteni. 
Hétvégén meg kinézek faterhoz. 
Mára pedig ennyi.
Jók legyetek, vigyázzatok magatokra!
Puszik, pacsik, éljenek a csajok!:)

Az irrealitások talaján

Vasárnap a blogbejegyzés megírása után semmi lényeges nem történt. Vagy csak nem emlékszem... Ja, mondjuk Forma-1 volt, amit Vettel nyert. Át is aludtam...:)

---

Hétfő reggel bementem a felújított Lipóti Pékségbe. Sikerült is "beesnem" az üzletbe. Hm... Ez persze csak és kizárólag a saját figyelmetlenségemnek tudható be, mindenesetre meglepett, hogy nem lehetett elkerülni egy "fellépő" beiktatását, amikor annyit beszélnek az akadálymentesítésről...:)

Délután alsószomszéd leányzó megnyírta a hajamat. Mert megkértem. Az a vicces, hogy neki van kutyakozmetikus végzettsége is....:)

Most állítólag rosszfiús frizurám van...:)

----

Kedd. Van pár dolog az életemben, amit eléggé irreálisnak, már-már szürreálisnak tartok. Bicikli, jogosítvány, barátnő... A sorrendért elnézést...XD

A bicikli már ugye pipa, megvan. Azóta mondjuk nem használtam, amióta megvettem, ezért ég is a pofám, de ez változni fog.:)

Jogi továbbra is no way, valósággal rettegek tőle...:/

Barátnő-témában oldalakat tudnék írni, ettől most inkább eltekintek...

Na, de ez csak onnan jutott eszembe, hogy kaptam egy elég érdekes telefont. "Nagy dolog van készülőben"-mondanám. Ez is eléggé irreális, de megvalósulhat. Ha dolgozom érte. Első lépésben egy folyó szöveges önéletrajzot kell majd írnom. Ami azért vicces, mert a.) nem tudom, hogy azt illik-e a nevemmel kezdeni, vagy azt a végére kell írni, illetve b.) fogalmam sincs, mi volt a szakdolgozatom címe, pedig azt bele kellene írni, ha már...:)

Egyébként valakinek elmeséltem már ezt a dolgot, valaki meg hallotta, de majd mesélek bővebben, ha lesz valami konkrétum.

Kollegina szerint híres leszek. Na, attól azért nem félek...:)

Este fogorvosnál voltam. Fél 9-re mentem, előtte itthon fürdés, vacsora, fogmosás, fürdés, szóval hazaérve már csak le kellett feküdnöm...:)

A kezelés teljesen fájdalommentes volt. Ami viszont morbiddá tette a dolgot, hogy Hofi-kabaré szólt a rendelőben, és párszor kevés híján elröhögtem magam- miközben a doki a számban matatott...:)

Este meg meccs volt. Magyarosrszág-Észtország 5-1. Hoztuk a kötelezőt, jó lett volna hasonlóan játszani Bukarestben is. 

Ami árnyékot vet a győzelemre, az Dzsudzsák -már elnézést- "hisztis picsa" nyilatkozata. Minősíthetetlen.

Persze közben kiderült, hogy ő nem úgy gondolta... Még szerencse.... 

Ehhez képest éles kontrasztot jelent Laklóth Annának, a Hat Agro Uni Győr női kosárlabdacsapat csapatkapitányának nyilatkozata.

Hihetetlenül éretten, és a körülményekhez képest optimistán nyilatkozik...

Ezek után el lehet gondolkodni azon, hogy kit nevezünk igazi példaképnek...

Szerintem Laklóth Anna sokkal inkább rászolgál erre a jelzőre, mint Dzsudzsák Balázs...

Eddig egyébként összesen egy győri női kosárlabda voltam kint, de a jövőben szerintem több meccsre ki fogom menni. Ez a csapat megérdemli. 

A csapat elhunyt edzőjére és klubigazgatójára emlékező, a Sportklub által készített filmet pedig itt nézhetitek meg...

---

Szerda délután megpedikűröztem magam, már nagyon fájt a lábam, szerencsére sikerült a "tűzoltás".

Igen, tudom, szólt egy volt osztálytársnőm, hogy bármikor riadóztathatom, ha ilyen jellegű probléma merülne fel, majdnem éltem is a lehetőséggel, de szerencsére sikerült megoldani a problémát...:)

Este meg bundáskenyeret sütötten. Mert az jó.:)

Hm... Nem kizárt, hogy 2014-ben női kézilabdában a férfiakhoz hasonlóan négyes döntő zárja a BL-t. Ez annyira magyaros...

Mármint ha minden jól megy, jövőre lesz Győrben megfelelő sportcsarnok, erre beadunk három (!) pályázatot- budapesti rendezéssel...:/ :D

Mindegy, azért a Papp László Sportarénában is lenne hangulat. 

Amiatt azért nem szomorkodnék, ha a mai BL-selejtezőben az Érd legyőzné a Fradit. Bár erre elég kevés az esély...:)

Abszolút lényeges infók: mégsem szállt el a külső vinyóm, új házat kell vennem....:)

Az előtérben lévő ufólámpában viszont kiégett az izzó, annak a cseréje viszont mókás, mert nem tudom, milyet kell bele venni, illetve fel se tudok mászni kicserélni. De többen is megígérték, hogy segítenek...:)

---

Csütörtök. Megint egy órát szundiztam reggel...:O :)

Este megint fogorvos, előtte fürdés... A kádban ráestem a s*ggemre. És fájt. De már nem fáj. Teljesen jó..:)

Doki előtt a Mekiben vacsoráztam, fogat is mostam, András cimborámmal is találkoztam, teljesen jó volt. :)

A rádióban ezúttal nem Hofi volt, hanem valamelyik showder klubos csóka, az annyira nem volt vicces...:)

----

Pénteken 4-kor keltem. Kollégám korán jövős-korán távozós napot tervezett, gondoltam szolidáris leszek vele. 

Beértem hatra. Ő sajnos nem... :( :)

Ebből azért nem lesz rendszer, hulla voltam...

Péntek 13.: sikerült úgy lefőznöm a kávét, hogy nem raktam a helyére a kávékitöltőt, és az egész elfolyt a munkalapra... Sírni tudtam volna...:/ :)

De azért főztem SOS még egyet...

Szóval időben leléptünk aznap melóból, tudtam volna ügyintézni, persze az ehhez szükséges papírokat elfelejtettem magammal vinni...:/

Így aztán hazajöttem, pihengettem. 

Este elmentünk kórházi cimborákkal sörözni a Smukiba, jó volt, jól elhülyéskedtünk. 

Elég gyorsan kérték az emberek a köröket, volt, hogy három korsó sorakozott előttem...:O 

Nem csoda, hogy itthon már nem kívántam a szokásos levezető sört...:)

Éjfélre már itthon voltam, taxival jöttem. Téti volt a taxis. És lány...:O :)

---

Tegnap délelőtt el akartam menni az ETO Parkba, postára meg boltba. 

Valami megmagyarázhatatlan belső sugallat hatására mégsem oda mentem, hanem bebuszoztam a városba. A posta persze már bezárt, de újságot tudtam venni, lottót meg tippmixet is adtam fel. Hehe, nyolc meccset raktam, és öt már megvan...:)

Ebédeltem a vasútállomásnál lévő gyrososnál... Hááát... Hirdetik, hogy 1 perc alatt kész. Kész is volt, viszont nyers volt... Vagyis olyan fura... 

De nagyon segítőkészek voltak, járásomat látva kivitték a kajámat az asztalhoz...:)

Aztán Tesco. Vettem kólaízű italport (is). Kb. fősuli óta nem ittam. Botrányos...:D

A csokis-meggyes palacsinta viszont határozottan finom volt...:)

Délután meg itthon pihengettem, tévéztem, neteztem.

Meg rendbe raktam az elfekvő számlákat-papírokat, nagyon izgi volt...

Este kedves barátom-olvasóm-szurkolótársam Zsófi, és párja Gábor örök hűséget fogadtak egymásnak. Ezúton is gratulálok nekik!:)

Zsófinak nem tudom mi lesz az asszonyneve, de ha az, amire gondolok, akkor nagyon aranyos!;) Mondjuk amúgy is!:)

Este időben, 10 körül lefeküdtem, fél 8-ig aludtam, szóval nagyjából ki vagyok aludva...

---

Reggel lementem Sportért, meg vettem cigit. Elfelejtettem személyit vinni, szerencsére nem kérték...:)

Most mindjárt berakok egy adag mosást, meg ebédelek. 

Délután lehet találkozom egy kedves cimborával és barátnőjével. Meg lesz Debrecen-Vidi, meg MTK-ETO. 

Mindkét meccs érintett a tippmixem szempontjából, úgyhogy Hajrá, ETO és Loki!:)

Nézzenek oda, a Forma-1-et meg kihagytam: Räikkönen jövőre Alonso csapattársa lesz a Ferrarinál. Immáron hivatalos. 

Merész döntés, kíváncsi vagyok, hogy fog elsülni a dolog...:)

Az 1976-os VB James Hunt-Niki Lauda párharcát bemutató Rush- Hajsza a győzelemért című filmet pedig kötelező megnézni egy magamfajta sportrajongónak. Mondjuk még nem láttam..:)

---

Jövő hét?

Huh...

Fogorvos, bank, posta, "fent említett projekt", szombaton mozgássérült rendezvény, vasárnap szüret Écsen, este meg ETO-Debrecen. Szóval nem lesz unalmas....

Október 17-én meg újra öregdiák találkozó lesz egykori sulimban, a budapesti Mozgásjavító Általános Iskola és Diákotthonban. Már nem így hívják, de azt nem tudom megjegyezni...:) 

Nem tudom, szerintem ezúttal kihagyom, de ez még változhat. 

Egyedül nincs kedvem Pestre vonatozni...

---

És mára ennyi voltam.

Jók legyetek, vigyázzatok magatokra!

Puszik, pacsik, éljenek a csajok!:)