Antidepresszáns realizmus

A minap egyik reggel bediktáltam neten a gázóra-állást. Nem lenne ez említésre méltó esemény, ha nem menne kb. két hete a konvektor, és nem lenne így kevesebb a fogyasztásom, mint mint konvektor nélkül. Ezt valahogy nem értem...:)

Az új aksit is betettem a telefonba. Határozottan jó, most naponta maximum egyszer töltöm a telefont. Viszont néha lefagy. Ez eddig nem volt. 

De a legviccesebb mégis az volt, hogy a múltkor a telefont a zsebembe rakva véletlenül felhívtam egy havaromat, akivel évek óta nem beszéltünk. A számláló szerint több, mint másfél perces hívást bonyolítottunk, de nem hívott vissza, hogy ez meg mi a szösz volt...XD

---

Szerdán a poszt megírása után lementem biciklizni. Mókásan indult a kaland, mert a tároló ajtaja nincs a legjobb állapotban. Konkrétan magamra rántottam az ajtót, és egy hatalmas esés lett az eredménye. 

Aztán kitekertem az ETO Park parkolójába. Sima ügy volt, gyakorlatilag lábletétel nélkül tekertem le a talán nem túl nagy távot. 

Sőt a parkolóban egy padkateszt is belefért -azaz: fel tudok-e menni, vagy nem?. Nem tudtam. Újabb borulás lett a vége, de számítottam rá, és nem ütöttem meg magam.

Hazatérve már csak pihentem, tévéztem. Az ünnep alkalmából voltak előzetesen érdekesnek ígérkező műsorok, de egyik sem nyerte el túlzottan a tetszésemet. 

---

Csütörtök. Munkahelyemen sikeresen elkaptam egy felém repülő százforintost. Látványos mozdulat volt, igen büszke voltam magamra, csak és kizárólag ezért írtam le.:P

Meló után Fehér Holló. A teraszon ittam egy kávét almafröccsel, meg átfutottam a Sportot. 

Jaj, de régen voltam ott...:)

Aztán fogmosás, fogorvos. A doki betömte egy újabb fogamat. 

A zsibbadás elmúlása után ehettem is. 

És egy másik fogamból letört egy darab...:/ Jókor...

Legközelebb majd 5-én megyek, este fél 9-re.

---

Tegnap fél 4-ig voltam melóban. Utána plázát terveztem, de lusta voltam elmenni odáig. Inkább hazajöttem. És bicikliztem. 

És szarul ment. 

Az elvileg erősebb és "ügyesebb" bal lábam mindig elmozdult a pedálon, pedig azon az oldalon van pánt is...:/

Ezen aztán annyira felhúztam magam, hogy egyszer szabályosan kigurultam az útra, szerencse, hogy nem jött semmilyen autó arra éppen...:)

Az egy hete vásárolt cipőmnek meg jön szét az orra... 

Még szerencse, hogy hivatalosan jelenleg nem vagyok mozgássérült, így semmiféle támogatásra nem vagyok jogosult...:/

---

Ma időben felkeltem. Elmentem boltba, vettem apunak, amiket kért. 

Aztán adtam fel még egy tippmixet, az egyik már el is ment...:(

A vidékiben találkoztam egy ismerősömmel, vele beszélgettünk. 

Meg beszélgettünk egy kedves idős nénivel, aki épp Belgiumból látogatott haza Győrbe. 

Taxira várt, de üres volt az állomás. És a néninek nem volt telefonja.

Mivel -mint már írtam...:P- jó fej vagyok, hívtam taxit. A taxiállomásra. A diszpécser megkérdezte, hogy "Miért, ott nincs?"

Persze mondtam, hogy nincs. De meglepődtem, hogy ez nem egyértelmű.

Szóval voltam kint Écsen. 

Megnéztem a F1 időmérő edzés végén. Vettel nyert. No comment...:/ Most már tényleg...:)

Megismerkedtem az új szomszédokkal. Egész jó arcok.

Utána apuval ebédeltünk, beszélgettünk. 

Sikerült kikapcsolnom a "sündisznó-üzemmódot", szóval tök korrektül elvoltunk. 

Tyúkot nem kellett behoznom, mert elfért a fagyasztóban, majd behozzuk kocsival.:)

Most körkapcsolok, Szeged-Veszprém kézi, és Fradi-Mezőkövesd foci. 

Este mosok, mert a múltkor elmaradt. Meg Barca-Realt nézek. 

Hivatalos vagyok egy szülinapi buliba. De nem megyek. Holnap lesz Anyu halálának első évfordulója, és szerintem nem lennék valami szórakoztató társaság. Meg aztán bulizni se nagyon van most kedvem. 

---

Holnap meg könyvbemutatóra megyek. Gergő barátom anyukája, a Kisalföld egykori, a Győr Plusz Rádió jelenlegi munkatársa, Harcsás Judit mutatja be Remény a rákból című könyvét. Vagyis vele beszélgetnek a könyvről. Kíváncsian várom.
Azt sem bánom, hogy a Forma-1 futam így most kimarad az életemből. Tényleg nem!:)

Délután találkozom cimborákkal, este meg ETO-Felcsút. De ezt már írtam..:)

---

Pont a napokban gondoltam rá, hogy ez a "csajozás-dolog" nekem eléggé felejtős. 

Mármint nem tudom, mit akarok lassan 33 évesen, amikor a korombeli emberkék többsége már házasodik, gyere van... Hát én meg ettől nagyon messze vagyok. Irreálisan messze. 

Ezzel kapcsolatban saját magára vonatkoztatva valaki azt írta valahol, hogy "az utolsó vonat elment, a vonalat pedig megszüntették." Nem kizárt, hogy ez rám is vonatkozik. 

Ez nem negatív hozzáállás, vagy depresszió. Épp ellenkezőleg: antidepresszáns realizmus. Egyfajta kiindulási helyzet...:)

Ehhez képest...

Egyik nap munkahelyemen megakadt a szemem egy leányzón. Egy kollegina segítségével kiderítettem a nevét. 

Persze rákerestem facebookon. És véletlenül bejelöltem... Egy vele azonos nevű, az ország másik felén élő csajt. 

Nagy nehezen sikerült törölnöm a bejelölést. A kolleginára pedig itthon szerettem volna visszatérni. De elfelejtettem a nevét. 

Újra meg kellett néznem a kapott e-mailt...:)

Hm... Pedig roppant bonyolult megjegyezni a nevét: a vezetéknevében egy betűt kicserélve megkapod a keresztnevét.:)

Egy másikra cserélve pedig egy székesfehérvári NB1-es labdarúgócsapat becenevét.:P

Sőt, hasonlít a neve az ETO korábbi, jelenleg Dunaújvárosban szereplő kapusának nevére. 

Ez a sok infó engem is összezavart...:)

Amúgy tényleg nagyon helyes lány. Csak szerintem túúl fiatal. 

És nem, nem jelöltem be. 

Ugyan minek?:)

Jah, mondjuk a túl fiatal-ról csak annyit, hogy láttam a Kisalföldben egy 17 éves csajt, aki Európa-, és világbajnok rúdtáncban. Tizenhét ide vagy oda, azért a képeit látva megjegyeztem, hogy "azt a mindenit..."

Vagy valami hasonlót...:)

És igen, lesz "csajos poszt". Valamikor...

---

Szóval holnap lesz egy éve, hogy Anyu meghalt...

Annyira felfoghatatlan, hihetetlen máig ez az egész. 

És ezen az idő se nagyon segít...

Nincs óra, hogy ne jutna eszembe...

Ízek, illatok, hangulatok, filmek, zenék, helyek, élmények... 

A legváratlanabb pillanatokban gondolok rá.

Hívnám telefonon, elmesélném neki a történéseket, kikérném a véleményét erről-arról. Máig is...

De persze a másodperc törtrésze alatt világos lesz, hogy ez már nem fog menni...

"Csak az hal meg, kit elfelednek..."

Milyen igaz...

---

Mára ennyi voltam. 

Jók legyetek!

Puszik, pacsik, éljenek a csajok!;)