A minap írt egy kedves ismerősöm. Aggódott, hogy rosszkedvűnek lát mostanában. Igazából a legnagyobb probléma jelenleg a megfázásom, amiből már talán kezdek kilábalni. Amúgy sem vagyok túl jó passzban, de azért annyira nem rossz a helyzet.
---
Vasárnap este megnéztem a Fradi-Podgorica meccset. Hazai győzelem született. Annyira nem voltam lelkes, de azért a kardomba sem dőltem szomorúságomban.:)
Felírtam még a puskacetlimre, hogy Forma-1, de nem tudom, hogy konkrétan mit akartam írni. Talán azt, hogy az idei szezonnál csak jobb jöhet.:)
---
A héten továbbra sem sikerült időben elindulnom itthonról.
Negyed öt-fél 5 körül felkeltem, és még olvastam-tévéztem-neteztem, tettem-vettem itthon, és csak olyan 8 körül értem be dolgozni. Nem vagyok normális...:)
Hétfő reggel frankón belerúgtam a ruhaszárítóba. Ki is tört a lába. Ő húzta a rövidebbet. Köcsög.:)
De még pár napig kitámasztva száradtak rajta a frissen mosott ruhák...:)
A vasárnapi sütős kaland után két vízhólyagom, és egy égési sérülésem keletkezett...:O
Hazatérve egy tesómtól kapott német autó- és motorsport-újságot olvasgattam. Az egyik oldalon a szemem sarkából láttam egy Person feliratot. Eszembe jutott, hogy biztos egy svéd motorversenyzőről van szó.
Aztán láttam, hogy "zur Person" van odaírva, ami szó szerinti fordításban "a személyhez"-t jelent, és rövid önéletrajzot jelent.
Némettanár vagyok. Kein Problem...:D
Egyébként egy német gokartos srácról volt szó.:)
Vacsorára fokhagymakrémes-pirospaprikás tejfölös túrót készítettem, nagyon finom lett.
Este Kék fényt néztem. Kell a borzongás.:)
Még az is fel van ide írva, hogy lányok.
Pedig nem voltak lányok...:)
---
Kedd. Nem szeretem, ha vadidegen emberek belelépnek az aurámba. Reggel a kisboltban Nemzeti Sporért sorban állva mellém állt egy formás testű kiscica.
Nagyon közel álltunk egymáshoz, oldalról kb. "összeértünk", kibontott haja a kezemhez ért.
Meglepetésemre ezt még akkor is folytatta, amikor utánam sorra került, én az újságot pakoltam a táskámba, ő meg a péksütik között válogatott, a közvetlen közelemben.
Azt hiszem, ő volt a szabályt erősítő kivétel..:)
Az előző bejegyzésben leírt kedves vöröshajú lány, ismerősöm barátnője nem az, akire gondoltam. Van écsi, és märklines vonatkozása is... Meg sem lepődöm, kicsi a világ.:)
Délután postára mentem, csekkeket adtam fel.
Este itthon kiégett a számítógépes asztalnál lévő lámpában az izzó.
Utálom, hogy kiégnek az izzók. Meg azt is, hogy gyors egymásutánban, és sosincs itthon tartalék...:( :)
Este Magyarország-Andorra 2-0.
Botrányos, minősíthetetlen meccsen, de ez már csak a hattyúdal volt...
Egy-két észrevétel pontokba szedve:
-nincs magyarázat a bukaresti, és az amszterdami vereségre, és főleg a bemutatott játékra. Mentség sincs.
-Sportban nincs HA és nincs DE. Mégis le kell írni, hogy ha a románok ellen hazai pályán nem kapunk gólt a 93. percben, akkor nem mentenek a románok döntetlenre. És akkor nem ők, hanem mi pótselejtezünk.
Az pedig ugye egy kurtán-furcsán "zártkapussá lett" meccs volt.
Szerintem igazából ott tört meg valami.
-Divat most a magyar focit fikázni. Én nem állok be a sorba. "Kicsit sárgább, kicsit savanyúbb, de a miénk..."
Minden hibájával, betegségével, és bűnével együtt.
Divat a válogatottat is szidni.
A legnagyobb fikakirályok fognak puncsolni Dzsudzsákék autogramjáért, ha megfordul a széljárás.
-Szalai Ádám nyilatkozata nagyon tetszett.
Mondott buta dolgokat, meg lehet, hogy nem is ő lett volna a kompetens személy, de végre valaki beszélt a nyilvánvaló gondokról.
A magyar sportújságírók pedig hihetetlenül demagógok....
----
Szerdán meló után Gergő kollégám eldobott a plázához. Aztán átmentem a kórházba, a Sürgősségi Osztályon beszéltem egy dokival, megmutattam neki apu leleteit.
Átbeszéltük a dolgokat, sőt még ismerősökkel is találkoztam.
Este Ligakupa, ETO-Fradi (4-1). De nem mentem. Hideg volt...:/ Szerencsére a tévé adta a 19.30-kor kezdődő meccset.:)
---
Csütörtökön már tényleg kezdtem valamennyire jobban lenni. Este bundás kenyeret sütöttem, forró teával fogyasztottam el.
Jót tett a lelkivilágomnak.:)
Délután még lepakoltam, és kiselejteztem a ruhaszárítót...:)
Éjjel benéztem tesómék.
A poén csak az, hogy én erre nem emlékszem.
Pedig állítólag tesóm ébresztgetett, a szemüvegemet is levette, és a telefont is kivette az ágyamból.
Sőt távozóban véletlenül be is csengettek. Engem nem zavart, aludtam, mint a bunda.:)
---
Péntek. Majd' 20 év után elhagyja cégünket egy kedves kolleginám. Ebből ugye öt közös év jutott, és elég sokat "ügyeztünk" együtt.
Hiányozni fog, ezúton is sok sikert kívánok neki!:)
Valamivel 3 után távoztunk melóból. A plázába mentem. A Lipótiban ki lehetett ülni a teraszra.:)
Lottó, tippmix, kávé, almafröccs.:)
Ott vártam meg tesómat, aki aput vitte kórházba, majd vissza Écsre.
Vacsoráztunk.
Aztán elmentünk az OBI-ba.
Vettünk ruhaszárítót. Természetesen zöld-fehéret választottam.:)
Meg csavarhúzó-készletet. Mert az kell!:)
Meg izzót. Mert az is kel...
A kasszánál odaajándékoztam egy kislánynak egy kislabdát. Mert azt hittem, hogy cukorka...:( Na most már mindegy, jó fej voltam.:)
És kaptunk egy csomó SuperShop-pontot.:)
Este meg jóól kialudtam magam.
---
Ma lett volna Pesten az Öregdiák-találkozó. Szerettem volna ott lenni, de a saját kikúrálásomban az utolsó simításokat végzem, nem akarok visszaesni.
Tesómék meg Kecskemétre mentek gokartozni, oda is hívtak, de az is kimaradt most...
Ehelyett reggel elmentem Lidlbe.
Aztán pihentem.
Az ebéd zöldfűszeres baguette volt sonkával, hagymával, paradicsommal, sajttal, meg friss teával.:)
Utána takarítottam: porszívóztam, felmostam, meg papírokat szanáltam.
Most majd még mosok egy adagot.
Holnap el kéne menni Árkádba cipőt nézni, meg lehet meglesem az új kávézót is.:)
Jövő hét? Hétfőn okmányiroda. Kedden fogorvos. Szerda ugye ünnep. Kimegyek apuhoz Écsre, meg talán a temetőbe is.
Biztosítóba is kell mennem. Meg a Magyar Államkincstárba is. Az a baj, hogy utóbbi nekem nem világos, még szomorúbb, hogy az ügyintézőknek sem lesz az.
És ez kétségkívül frusztrál...
Meg bank. Meg még nem is tudom, mi...
---
Tényleg akarok írni csajokkal kapcsolatban. Csak leírva ijesztőbben hatna a helyzetértékelésem, mint amilyen valójában. De majd valamikor írok!:)
---
Csütörtökön volt ötéves a GosziBlog.
Hihetetlen gyorsan telik az idő.
Talán nem ez az internet legizgalmasabb, legérdekesebb blogja, de azért örülök, hogy viszonylag sokan olvassátok, köszönöm szépen a visszajelzéseket!
Néha eszembe jut, hogy nem írom tovább, az előzményeket törlöm, de ez ma már nem menne: a részem lett. Ennyi írás kell.
Azért remélem, hogy nemcsak bohócot csinálok magamból, hanem néha azért írok mások számára érdekes dolgokat is.:)
Van egy-két ötletem, amiket szeretnék megvalósítani, akár blog keretein belül, vagy attól függetlenül is.
A részleteket majd meg fogjátok tudni!:)
Mára ennyi.
Jók legyetek!
Puszik, pacsik, éljenek a csajok!;)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése