Nyár van

Nem tudom pontosan, hogy fog alakulni a hétvége, ezért most posztolok. Bár kicsit fáradt vagyok, meg nehezen is álltam neki az írásnak. Beraktam egy mosást, hogy lemegy, amíg pötyögök. Már lejárt.:)

---

Vasárnap. A nap végén, a bejegyzés megírása után ettem egy csokis-meggyes galuskát sok-sok tejszínhabbal. Meg HVG-t olvastam. 

---

Hétfő. Cigiszünet. Az ilyenkor megszokott pozíciómban, a falnak támaszkodva-guggolva cigiztem. Gratuláltam egy kolleginának egy jeles eseményhez, erre ő nagy leguggolt velem szembe, és úgy puszilkodtunk. Jó, hogy nem látott meg minket senki, komoly pletykára adhattunk volna okot. Amúgy nem is.:)

Elég idegbeteg napom volt. Rosszkedvű voltam, és olyan dolog bántott, amiről nem nagyon akartam beszélni. Szerencsére megvannak azok az emberek, akik meghallgatnak.:)

Meló után Arrabona, Spar. Vettem narancsos-mangós Apentát, nagyon bejövős. A paradicsomot meg elfelejtettem lemérni, nagyon gáz volt, a pénztáros néni loholt vele vissza...

Hazatérve kávé, pihi. Megettem a megmaradt csokis-meggyes galuskát, meg Katával beszélgettünk viberen. Azt írta, jó volt látni rajtam, hogy mennyire örülök a rendbe rakott szobának.:) Én pedig örülök, hogy ilyen rendes emberek vesznek körül, mint például ő.:)

Este Kék fény, aztán alvás.

---

Kedd. Nem értek a nőkhöz. Ez tény. De ha úgy érzem, hogy valaki haragszik rám, nem szabad félrevonulni. Meg kell beszélni a dolgokat. Érdekes. Nem mertem odamenni hozzá, majd 1-2 órával később összefutottunk a folyosón, és ő kérdezte meg, hogy mi újság. Az élet nagy rendező.:) Itt pedig ismételten köszönetet kell mondanom azoknak az embereknek, akik meghallgatnak, "velem vannak". A Morning Showban gagyi zenék voltak műsoron. Gáz, de ezek egy jó része nekem anno még tetszett is.:)

---

Szerda.  Valahogy szóba került egy kolleginával beszélgetve, hogy szombaton egy ismerős csajnál aludtam. Rögtön felcsillant a szeme, hogy "na akkor történt valami". Erre mondtam, hogy nem "úgy" aludtam ott. Ő megjegyezte, hogy "ja, akkor csak haverilag." Nem. Annál azért több, mint egy egyszerű haver. 

Bár nem tudom, hogy a baráti és a haveri ottalvás között van-e különbség.:D

Akárhogy gondolkozom, 34 évesen életemben először aludtam úgy valahol, hogy rajtam kívül csak egy nő aludt a lakásban. 

A klasszikus viccből kiindulva: áthívott, hogy nem lesz otthon senki, de ő szerencsére otthon volt.:D Na, ez megint egy roppant értelmes bekezdés lett. 

Meló után kollégám hazadobott. Egy kedves barátunk édesapjának temetésére mentünk tesómékkal. Ilyenkor Anyu mindig még erősebben "jön elő"... :( 

A temetés után hazafelé tartva az úti menti focipályáról egy kissrác majdnem kifutott az útra a labdáért. Megálltunk, és sógornőm visszadobta a labdát. Jó kezekben van az unokaöcsém!:)

Aztán persze hazadobtak. Hoztak nekem sört, meg megjött a spéci felmosószettem is.:)

Apropó: ketten is szóltatok takarítás-témában, köszönet érte.:) Tényleg felüdülés ez a tisztaság, kb. mintha új helyen laknék. Vagy ilyesmi.:)

---

Csütörtök. Reggel a buszról leszállva elfelejtettem átmenni a zebrán. Annyi a történet, hogy belefeledkeztem egy csaj látványába, aki a telefonját babrálta. Aztán ő átment a piroson, én nem, szóval hamar véget ért közös történetünk. Hja, elég "nyomorék" vagyok így is, az már nem férne bele, hogy még egy kamion is kivasaljon.:)

Jaj: nem tudom, melyik nap történt, de kollegina emlékezett rá, hogy korábban tetszett nekem a gyrosának az illata. Most pedig hozott nekem kóstolót. Nagyon jól esett a gesztus. És a gyros is.:)

Elég stresszes nem volt, de viszonylag gyorsan eltelt, fél 5-ig voltam. 

Utána pihi, fürcsi, vacsi, semmi extrát nem csináltam. 

---

Péntek. Volt egy kis műsorváltozás, így ezúttal nem voltam a Médiatáborban. Így aztán 6-ra mentem dolgozni.

Így aztán láthattam a már korábban említett buszos leányzót. Hm... Amikor felszállok a buszra, ő már fent van, de mindig egy helyen, és ugyanannál az ajtónál szállunk le. Általában jelzek, meg majd beállok szélre, hogy kényelmesen le tudjon szállni, ne bénázzak előtte. Most viszont az ajtóval szemben ültem, az volt a terv, hogy belépek mögé, de olyan csini volt, hogy a pofám leszakadt, majdnem elfelejtettem leszállni...XD

Amúgy megszólítani esélytelen, nem az én kaliberem, vagy épp szintem a lány. Ez van.

Hm... Ha egy ismerősöm megy az EFOTT-ra, és jelzi nekem üzenetben, hogy nem visz okostelefont, nem lesz netközelben, az azért jól tud esni. Köszönöm.:)

Nagyon péntek volt, szerencsére viszonylag hamar eltelt. És már második napja a szemem sem fáj. A 4000 forintos szemsprayt meg elhagytam...:(

Na meló után ismét bementem az Arrabona Sparba. Előtte összefutottam egy sráccal. 2005 februárjában tanítottam a Feketében gyakorlaton, és megállított.:O Na jó, persze vannak közös cimbik, meg ETO-meccsen is össze szoktunk futni, de azért jól esett, na...:) 

Vizsgatanításomon az óra után az egyik srác a tanárok és az igazgató előtt kicsengetéskor felállt, odajött hozzám, lepacsiztunk, és közölte, hogy "Tanár úr, ez kur.a jó volt!" Most tudtam meg, hogy a srác most valamilyen csoportvezető-féleség az Audiban. Jó az ilyen híreket hallani.:)

Na, a Sparba visszatérve: apunak is vettem pár dolgot, szerda óta kivizsgálás céljából kórházban van. Ezúttal nem felejtettem el lemérni a paradicsomot.:)

A buszról leszállva, Harcsi barátom is bejelentkezett, itthonról hívtam vissza. Aztán messengeren beszélgettem emberkékkel. Volt, aki bevallotta, hogy még sosem nem olvasta a blogomat. Rögtön -2 pont. Na jó nem. De csak azért, mert jó a segge.:D

Ma már csak teregetek, fürdök, kajálok. 

---

Holnap bemegyek apuhoz a kórházba, folytatom a rendrakást, Harcsival találkozom, meg Luiékkal benézünk a fröccsfesztiválra. 

A vasárnap még többé-kevésbé üres. De ez még változhat. 

Ja...Holnap indul a foci NB1. Az 1987/1988-as bajnokság óta követem az élvonal küzdelmeit, Anyu szerint kb. az akkori csapatok neveit tudtam először elolvasni... 

De ennek most vége. Az ETO ugye az NB3-ban indul. Ma megtudtam a bérletárakat, meg hogy mez jár a 15 ezer forintos bérlet mellé, meg hogy csak az egyik lelátó lesz megnyitva, és minden meccsünk szombaton 17 órakor lesz, hogy ne kelljen felkapcsolni a reflektorokat. 

Az NB1-ben amúgy az összes meccs szombaton lesz, három meccset élőben, hármat felvételről ad a vadonatúj M4 Sport nevű csatorna. És nem fogom nézni a meccseket. Olvasok, gombfocizok, elmegyek úszni, stb. 

És jelen körülmények között nem tudom eldönteni, hogy szomorkodjak-e emiatt. Ez is durva azért...

Mára ennyi. 

Lehet, hogy hétvégén írok egy csajos posztot. Körvonalazódik egy írás, ha vállalható lesz kiposztolom. Majd kiderül. 

Jó hétvégét kedves mindnyájatoknak!

Jók legyetek!

Puszik, pacsik, éljenek a csajok!:) 

Médiatábor, buli, takarítás, miegymás

Hétfő este csak néztem a Kék fényt, a hang le volt véve. Kriszti az előző blogbejegyzésben ráérzett, hogy valami nem stimmel, és rákérdezett. Én pedig felhívtam, és elmeséltem neki, ami a szívem terhe vagyon. Jól esett, és köszönet érte.:)

---

Kedd. Ez a zsáner-téma nagyon szíven talált. Mondhatnám, hogy meg tudnék nevezni valakit, aki -pusztán külső alapján- a zsánerem (lenne). De nem az. És hogy az előítéletek nem csak lefelé léteznek: elég rossz véleménnyel voltam róla korábban, és mostanában kezdek rájönni, hogy igen hülye voltam. Szerintem.:)

Még régebben meséltem nektek egy csajról, aki ismeretlenül is nagyokat szokott nekem köszönni, lövésem nem volt, hogy ki ő, egészen addig, míg be nem jelölt facén. Most valaki más is kiszúrta, hogy milyen kedvesen köszönt nekem meg nézett rám. De nem szóltam neki. Ez örökre titok marad.:D

Jópár hónappal ezelőtt elhangzott egy beszélgetés során, hogy azért vagyok egyedül, mert 3-4 szinttel a saját szintem felett keresgélek. Bizarr módon ezt az elméletet csak egy lánynak volt alkalmam elmesélni, ő -akkor- nem éreztem magát szintem felettinek. 

Mondjuk az jutott eszembe, hogy egy csaj nekem dicsekszik el, hogy egy pasi hogy megnézte, akkor nem igazán tart sokra. Főleg úgy, hogy a szituáció a szemem előtt zajlott...

Amúgy ez a szintkülönbség-téma egyvalamiben sokat segített: belegondoltam, hogy ha a nekem tetsző nők három-négy szinttel felettem vannak, akkor az ETO NB3-as szereplése nem is olyan vészes: csak két osztálynyira van az élvonal. Amúgy baromira nem kötöttek le a magyar csapatok nemzetközi kupameccsei, nem az én szintem.

Az ETO viszont nyert a szlovákiai Szenc ellenében, a Gyirmót pedig Olaszországban verte a BL-induló AS Romát. Azért ez nem semmi.:)

Este meló után pihentem, és bundás kenyeret sütöttem. Finom lett. Csak az utolsó kenyér megfordításkor a földön landolt.:( 

---

Szerda. Csodálkoztam, hogy milyen kevés kávé főtt le, és milyen hideg. Aztán rájöttem, hogy este nem is főztem újat, csak a maradékot kellett megmelegítenem.:)

Nyugdíjas lett az a kolléganőm, aki évekig főzte nekünk a kávét. Ezért a héten minden reggel a kávés társaság egy-egy tagja szolgálta fel neki a reggeli frissítőt. 

Én szerdán voltam a soros, egy kollegina és egy kiskocsi segítségével megoldottam a mutatványt.:)

Egy másik kollegina pedig majdnem elfelejtett hazamenni kettőkor, én hoztam eszébe, hogy távozni szándékozott.:) 

Délután jött a frissítő eső, konkrétan leszakadt az ég. Utána bő egy órával az Uniqua figyelmeztető SMS értesítője is megérkezett. 

A nap hátralévő részében messengeren kommunikáltam kedves ismerőseimmel.:)

---

Csütörtök. A reggeli kávé közben egy, a médiatáborban megismert lány üzenetét olvashattam, aki elolvasta a blogbejegyzésemet, és nagyon tetszett neki az iromány.:)

 A szokásos sportot olvasós-cigizős-telefonba révedős melórahangolódásból pedig virtuális élettársam mosolya, és telefonomra "kattintása" zökkentet ki. Nem bántam, egy mókás-vidám napot alapozott meg.:)

Ebéd után sikerült beejtenem a késemet a tűzcsap-szekrényébe, egy kollegina pedig segített kibányászni. Mármint kitapogatta, hogy hol van, én pedig kihalásztam. Mókás volt.:) Jó, ez is az a kategória, ami írásban annyira nem jön át, de átélni jó volt, nagyot derültünk.:) 

Aztán volt német is. Balu barátommal szintfelmérőt töltettem ki.:) Utána meg majdnem egy félmaratonnyi távot még lefutott. Én meg ezt látva majdnem lefostam a bokámat.:)

---

Péntek. A napot a médiatáborban kezdtem. Az hagyján, hogy az egyik segítő lányt ismertem, később az is kiderült, hogy bátyám egyik volt osztálytársának a fia is ott volt a csoportban. Kicsi a világ. Kicsit máshogy építettem fel az "órát", mint az előző hetet, de így is jó volt, a gyerekek is nagyon ügyesek voltak. 

Akkor azért majdnem lefagytam, amikor szóba került a legolvasottabb bejegyzésem. Annak témája ugyebár a tevepata. A szó magyarázata általános iskolás gyerekek számára nem különösebben ajánlott.:D Szóval tereltem.:)

Szerencsére megértették, hogy a médiában fontos a diszkréció, így nem nagyon firtatták a kérdést.:) Ja, és egy tök érdekes játékot is játszottunk.:)

Aztán Jutka bevitt melóba. A fent említett kollegina utolsó munkanapja volt, tehát elég furcsa volt a a nap alaphangulata. 

A nyugdíjasbúcsúztatón még én is elérzékenyültem egy kicsit.... 

Aztán az ütő is megállt bennem, amikor egy munkatársunkról kiderült, hogy kisbabát vár. Aztán kiderült, hogy csak viccelt. Nem, nem az apaságtól félek, ebből a szempontból nem vagyok érintett a témában.:)

Este pedig céges buli volt a Laposon. Úgy volt, hogy nem megyek, mert fáradt is voltam, meg szombaton Écsen volt jelenésem. 

Aztán mégis hagytam magam meggyőzni, és nem bántam meg. Iszogattunk, hülyéskedtünk... Egy pizza társaságában egy kolléganőmmel volt módom egy kicsit "lelkizni" is, ami úgy kellett, mint egy falat pizza. Mármint kenyér.:)

Egy leánybúcsús társaságba is belefutottunk. Mármint ők belénk. Vicces volt, az egyik csaj hátára rá volt írva a neve, mire egy másik megigazította a haját, de nem került elő a neve. Mikor ezt szóvá tettem, közölte, hogy ő a menyasszony húga. Jól van akkor.XD

Hazatérve levezető sör, közben azzal a lánnyal társalogtam, aki nélkül nem lett volna se rádiós szereplés, se médiatábor, se semmisenem. Remélem, hogy az "erősítés" oda-vissza működik.:)

---

Szombat. Mosott kaka állapotban keltem fel, időbe telt, mire összekapartam magam, és elindultam a buszra. Először a vasútállomás felé vettem az irányt. 

Vettem Sportot, adtam fel lottót, meg töltöttem pénzt apám telefonjára. Az eladócsaj kicsit szórakozott volt, gépi eurojackpot helyett gépi ötöslottót adott. De én is szórakozott voltam, elfogadtam.:D

Aztán majdnem elfelejtette beütni a 3000 forintos telefonfeltöltést, de szóltam neki. Nagyon hálás volt érte, azt mondta, kevesen tették volna meg a helyemben. Hát igen, az áldott jó szívem... A lány zavarodottságát pedig a kisugárzásomnak tudom be.:D

A vasútállomáson meglepve tapasztaltam, hogy öt menekültre egy fehér ember jut. Az az egy pedig odajött hozzám pénzt kérni kajára, mert ő rokkantnyugdíjas. Sorstársként nem adtam neki pénzt. Picit később azért láttam kijönni a dohányboltból egy doboz Kőbányaival. Megoldotta a táplálkozási szükségleteit.:)

Apámnál beszélgetés, ebéd... Muci néni megint annyi kaját hozott, hogy bealudtam. Döbbenet... Azt ajtó nyitódására megint azt vártam félálomban, hogy Anyu jön be...:(

Szerencsére sikerült felkelnem időben, így elértem a 16.10-es buszt. 

Hazajöttem, ittam egy kávét, összepakoltam, majd Kata felé vettem az irányt. 

A Honvéd ligetben pedig odajött hozzám egy lány. Ismerősnek tűnt. Megkérdezte, megismerem-e. Szóval az volt, akire gondoltam. 

Ha egy nyolc éve nem látott exkollegina odajön hozzám, akkor azért az reményt ad feltételezni, hogy nem vagyok szarszeméttróger csávó...XD

Aztán csak odaértem Katához. Meg egy közös cimbi is megérkezett, akiről kiderült, hogy mostanában "sokat beszélget" egy lánnyal, aki ott dolgozik, ahol én. Hm... 61 közös ismerősünk van facén, de nekem nem ismerősöm. Ő tudja ki vagyok, én csak sejtem, hogy ő ki. Ezt talán bizonyítja, hogy a közhiedelemmel ellentétben nem jelölök be mindenkit, és hogy engem sokan ismernek a járásomról. Meg a nézésemről. Haha...:)

Filmet néztünk, beszélgettünk, kutyát sétáltattunk. Alkoholt nem fogyasztottunk. Tényleg.:D

---

Vasárnap. Kata előbb felkelt, mint én. Ébredés után gyorsan megfürödtem. Kicsit szűkebb volt a szokásosnál, de azért nem volt okom panaszra. A félreértések elkerülése érdekében: a fürdőkádról van szó.:)

A délelőtt folyamán írt egy RTL Klubnál dolgozó ismerősöm, hogy ismerek-e, Gyirmót-drukkereket, mert az AS Roma elleni siker kapcsán szeretne beszélni velük. Ezen mosolyogtam.:) Jesszus, mi lesz itt, ha a Fiorentinát is legyőzik?:D

A fent említett cimbi aztán eldobott minket hozzám. Kata segített kitakarítani a szobámat. Vagyis kitakarította a szobámat. Olyan, mintha új helyre költöztem volna, zongorázni lehetne a különbséget. Vagy nem tudom, az nem is kifejezés... Újra fogadhatok vendégeket, tarthatok német órákat itthon, meg ilyenek..:)

Azon az ötleten viszont komolyan elgondolkodtam, hogy kereshetnék egy bejárónőt, aki havonta egy-két alkalommal segítene a szintentartásban.:) 

Szóval viccel kívül, ha valaki ismer valakit, esetleg személyesen segítene, légyszi vegye fel velem privátban a kapcsolatot! Köszi!:)

Pár hónapja szó volt róla, hogy idén végre eljutok a tápszentmiklósi falunapra. Aztán az élet kissé máshogy alakult. 

Nem bánom, 4 óra alatt rendet vágtunk a szobámban, bohóckodtunk, hambit is ettünk, teljesen jó volt. De jövőre a bakancslistán ki kell pipálni a Delta-, és Lord-koncertet.:)

Ma már semmi extra nincs tervben. Vagyis megeszem a csokis-meggyes galuskát, aztán alvás. 

Jövő héten nem lesz német, viszont megyek egy kedves jóbarátom édesapjának temetésére.:( Aznap meg apám kórházba megy, de nem kizárt, hogy még aznap kiengedik. 

Meg lesz Médiatábor, 3. turnus is.

Jövő hét végére szerintem még nincs program, jó lenne a rendrakást finomhangolni egy kicsit. Vannak ötleteim. Majd mesélek. 

Mára viszont ennyi.  

Jók legyetek!

Puszik, pacsik, éljenek a csajok!:)

Médiatábor. Meg még sokminden más.

Szóval... Vasárnap a bejegyzés megírása után megettem a maradék fasírtot. Nagyon finom volt.:) Meg pihentem, meg döglöttem. Nem tehetek róla, így írtam fel a puskacetlimre.:)

Mesélnem kell még egy kedves cimbora feleségéről. Balu barátom szülinapi bulijában találkoztunk először. Mindösszesen három vagy négy nappal fiatalabb nálam. Nagyon hamar egy hullámhosszra kerültünk. Először megállapította, hogy "Gábor, Te egy f@sz vagy, már bocsánat!", aztán azt is megemlítette, hogy nálam jóval hülyébb emberek is írtak már könyvet, én meg talán mondanék is valamit. Elgondolkodtató.:)

---

Hétfő. Móni hívott fel telefonon, hogy aggódik, mert a férjét hívta telefonon, és nem ő vette fel, és külföldiül szóltak bele a telefonba. Megkért, hogy hívjam fel én is. Kicsit féltem, nem akartam rossz hírt kapni. De erről szerencsére szó sem volt. 

A gázszolgáltatótól felhívtak, egy gépi hang reklámozott valamit. Meg szerdán is. Viszonylag kevés nővel beszélek egymás után két nap telefonon, szóval egy élmény volt.:)

A délutáni német nagyrészt a szombati meglepetésbuli okán elmaradt, kávéztunk helyette. Mókásan indult a történet, mert Balu jött értem, de először tévedésből leintettem az övével  megegyező színű és típusú autót. Tesóm elé pedig ki szoktam állni az út közepére, jó, hogy nem ez történt.:)

Kávé után itthon pihi, meg Kék fény. Volt benne egy olyan durva téma, hogy inkább elmentem fogat mosni...

---

Kedd. Meló után Dohánybolt, majd itthon döglés. Keddhez mást tényleg nem írtam fel...:)

---

Szerda. Reggel nem kaptam a kisboltban Sportot, így aztán meló után ismét Dohányboltban kötöttem ki. Szóval vettem Sportot, hazatérve azt olvastam. Meg mostam. 

Az ETO-t már nem érinti, de az MLSZ a klubok hatáskörébe helyezte át a szurkolói kártya használatát. A Fradinál természetesen marad a kártya, a vénaszkenner, sőt, Kubatov még egy szurkolói kódexet is bevezet. Na arra még én is kíváncsi vagyok.:) Nem tudom, melyik nap történt, így idei írom le. Kolleginával tervezgettük közös jövőnket: Kanada angol nyelvű területén nyitunk magyar éttermet finn szaunával. A reklámarc pedig Räikkönen lesz. Vagy Alekosz.:D 

A lány egyébként megmutatta fotón egy korábbi körmét. Én pedig kiszúrtam, hogy a fotó kádban készült. Ennyit arról, hogy a pasik csak egy dologra tudnak koncentrálni.:)

Itthon a döglés mellett zenéket keresgéltem. 

---

Csütörtök. A múltkor említettem egy lányt, hogy alig ismerem, de nagyon bensőségesen tudunk köszönni egymásnak, és megkérdezzük egymástól, hogy mizu. A múltkor ezt leírtam neki egy privát üzenetben. Azóta még a fejét is elfordítja, ha meglát. 

Ezt csak azért mesélem el, mert csütörtök reggel egy kolleginát láttam végigvonulni a gyárudvaron. Csak sejtem, hogy ki ő, de eszméletlenül formás popsija van.  Megnyomtam a képzeletbeli visszatekerés gombot.:D Ja, és köszönet azoknak, akik az azonosításban próbáltak segíteni.:)

Ismét belefutottam egy német szintfelmérő tesztbe. Egy idő után meguntam a kitöltést. Jaj, de nagyképű vagyok...:)

Meló után postára mentem. Először odaálltam csekkjeimmel az egyetlen ablakhoz, ahol csak lottót lehet feladni. Aztán az egyik befizetőhelyen egy kedves nagymama unokája befőttesüvegben gyűjtött aprópénzét akarta beváltani. A másiknál pedig egy néni kötött életbiztosításokat, de kb. az ükunokájának is. De azért megoldottam a csekkbefizetést. 

Aztán hazajöttem, és pihi következett. 

---

Péntek. Hatkor keltem. Mivel este 8-kor már ágyban voltam, jó alaposan kialudtam magam. Aztán a plázához mentem, Győrben szerepelt ugyanis a Morning Show. 

Hehe, ez csak vicc volt.:)

A Győr Plusz Médiatábor első turnusának zárónapjára voltam hivatalos, ahol elvileg a blogírásról tartottam előadást. Beszéltem arról is, persze. Aztán -szerintem- sokkal több lett belőle. Beszéltem a gyerekeknek a magyar nyelv szépségéről, az idegen nyelvek ismeretének fontosságáról... És persze a fogyatékosságom is szóba került. 

Hasznát vettem tanári diplomámnak, a 23 gyerkőc közül úgy 8-10-nek már tudtam a nevét 1,5 órás beszélgetésünk végére. 

A végén egy-egy szóval jellemezték a gyerekek az előadásomat. A jó, a szuper, és az izgalmas mellett elhangzottak a tanulságos, emlékezetes, és elgondolkodtató szavak is. Ezeket hallva azért kicsit el is érzékenyültem. 

Köszönet a srácoknak, no meg Harcsinak és Sanyinak a remek programért, és a lehetőségért. Folyt. köv. még két pénteken.:)

Innen egy újdonsült ismerősöm eldobott melóba. 

Ebéd előtt egymásra köszöntünk az egyik leányzóval. Kollégám megállapította, hogy az ilyen lányok a zsánereim. Hát, ha jobban belegondolok, nem is tévedett nagyot. És a Zs betű is stimmelt.:)

De a zsáner szóhoz mutatok egy videót. Nekem egy olyan lány lesz/lenne a zsánerem, akivel így lehet bulizni, bohóckodni. Jó oké, lagzi, meg show, meg minden... De el élmény megnézni ezt a videót, még úgy is, hogy nem ismerem a párt. Amit 6:20-tól művelnek, arra pedig egyenesen nem találtam szavakat.:)

És mivel egész új videóról van szó, természetesen a Nézését meg a járását című örökbecsű ópusz sem hiányozhat.:) (meg.: természetesen az a csengőhangom, és most ebben a pillanatban hívtak is....:D)

Az is szóba került ebédkor, hogy bezár a plázában az Alexandra könyvesbolt...:( :D

Fél 4-ig meló, aztán itthon döglés következett... 

---

Szombat. Reggel sorba akartam rakni a Nemzeti Sportokat, aztán akkor vettem észre, hogy a szerdai mellett a csütörtöki lapszám címlapjára is szerdát írtak. Nagy sztori.:D

Aztán lakótársammal elmentünk a Lidlbe. Reggel még facén viccelődtem a szivárványos profilképekkel, aztán amikor a kasszánál megkérdezte a csaj, hogy egy kocsiba pakolunk-e, közöltem, hogy igen, mert együtt vagyunk. Öngól.XD

Vásárlás közben telefonáltam is, aztán telefonálás közben rám köszönt egy kollegina. Akit hívtam, ő pedig azt hitte, hogy elköszönök...:D

Vettem egy Sportot. Katával meg vetettem még egyet. Azt hittem, mindkettőből kilopták a szombati mellékletet. Persze benne volt, csak ezúttal nem külön, hanem az újság közepe fele. 

Hazatérve spontán sörözés lakótársammal, aztán pizza. Meg fürdés, meg józanodás. 

Aztán Balázs barátom diplomájának ünneplésére voltam hivatalos. Taxival mentem, mert nem akartam összetörni az ajándék piát. Igen rendes volt a taxis, egy ponton eltévedt, és onnantól kikapcsolta az órát. 

Balázséknál iszogatás-beszélgetés, hülyülés. Picit büszke voltam magamra. Sok hülyeséggel foglalkozom, sokszor baromságokkal cseszem el az időmet. De Balázs diplomamunkáját őszinte érdeklődéssel forgattam. A témája egyébként a Magyar Vagon-, És Gépgyár dolgozói érdekében az új gazdasági mechanizmus idején hozott szociális intézkedései.:)

Készítettünk közös képet Balázs barátnőjével, ki is posztoltam facéra. Pár embernek biztos eszébe jutott, hogy mekkora lúzer vagyok, hogy haver nőjével pózolok...XD

Amúgy meg Ritával rég megbeszéltük, hogy egyszer majd csinálunk "szoknyás képet", és ahogy szóba hoztam, rögtön felment átöltözni..:O :)

Amikor pedig megemlítettem neki, hogy túl sok a lájk, még a végén valaki kitalálja, hogy ő a barátnőm, megkérdezte, hogy és ez miért baj. 

És felidézte régi önmagamat, amikor közöltem vele, hogy ő utál engem. Pedig szerencsére nincs így..:)

Éjfél körül indultam haza. Taxival. Egy Ford Transit jött értem. Nem elírás. Alig bírtam felmászni a sofőr mellé...:D

Hazatérve még levezető sörözés, aztán alvás következett.:)

---

Vasárnap. Időben felkeltem. Az álmosságon kívül nem volt semmi bajom. Éhes viszont nem voltam.:) Mostam is, és véletlenül kimostam a farmerommal együtt egy húszast. Zörgött...:O :D

Délután pedig, a Forma-1 rajtjával kb. egy időben megérkezett Harcsi barátom. Hozott nekem Sportot, Forma-1-es újságot, meg ebédet is. Ittunk egy kávét, végigdumáltuk az F1-et. Közben bejelentkezett telefonon Harcsi barátnője is. Amikor mondta Gege, hogy "Gábor puszil", azt értette, hogy pucér vagyok...XD

Gergő távozása után fogyasztottam el az ebédet. Aztán fürdés, tévé. Meg elkezdtem nézni a Vidi-Fradi Szuperkupa-döntőt, de ez már nem hoz lázba... Inkább Tanút néztem az M3-on. Ki tudja, hányadszor...:)

---

Hétfő. Lehet, hogy nem fogok tudni menni Becsvölgyére... Ma tudtam meg az időpontot, a szabis tervet már leadtam, meg a Médiatábor kapcsán is lesz még "lógás"...:( Amit persze örömmel teszek, csak hát... Na, majd még kiderül...

Nem igazán volt ma jó kedvem... Dejá vu-érzésem van. Egy mosolyszünet előtti állapot újraérzése. Azt írtam, el fogom tudni engedni, ha úgy érzem, hogy már nincs rám szüksége, és már nem keresi a társaságomat. Úgy érzem, ez közeledik... Erről másnak persze nem beszélhetek, meg nem is akarok... De nem jó érzés...

Szenvedek a szememmel. Most szerencsére segített a szemspray. Meg azt vettem észre, hogy néha elfelejtek pislogni...XD

Most már csak fürcsi, vacsi, tévé. 

Csütörtökön német, meg szombaton Écs. A többi meg majd még alakul. 

Majd mesélek!:)

De mára ennyi. 

Jók legyetek!

Puszik, pacsik, éljenek a csajok!)

Nők, sörök, örömök

Pöttyet megint hiányos a puskacetli, most látom, hogy kedden írtam rá utoljára, de azért megpróbálok ura lenni a helyzetnek.:)

Annyi biztos, hogy vasárnap a bejegyzés megírása után semmi különös nem történt. Pihi vacsi fürcsi. Sőt ma is hasonló lesz a program. Meg teregetnem kell.:)

---

Hétfő. Kollegina posztolt facén egy fényképet, amin motoros szerkóban látható. Én pedig beírtam kommentben, hogy ha ilyen ruhában megjelenik melóban, öltönyben megyek dolgozni a tiszteletére. Azt válaszolta, hogy ha 10 fok alatt lesz a hőmérséklet reggel, készíthetem az öltönyömet. Nos, reggel a kávé közben 14 fokot jelzett a telefon, így az öltöny maradt a szekrényben. A lány egészségére pedig ittam egy sört. Mármint este.:)

Vicces, ha valaki eszedbe jut, hogy már régen láttad, aztán reggel totálisan szembejön veled egy "ajtón", ami alatt át kell bújni. Amikor pedig viberen nézem, hogy rég irkáltunk, érkezik is tőle az életjel.:)

Meló után Bandi barátommal iszogattunk a Dreherben, majd itthon levezető sörök következtek. Szerintem kb. tökélyre fejlesztettem a virtuális sörözés fogalmát: az este folyamán öt nővel irkáltam messengeren meg viberen.:)

Aztán kaja, fürdés, alvás.

---

Kedd. Reggel teljesen rendben voltam, annyi volt a bibi, hogy elfelejtettem ébresztőórát beállítani. Ezért késve értem be melóba, de a kajabefizetést nem késtem le. A kollégák közölték, hogy kifizették volna a kajámat, de csak ha nő miatt késtem. Öt lány miatt késtem. Jó duma.XD

Amúgy mókás, sokat nevetős nap volt, többen is vidám hangulatban voltunk.:)

Hazafelé menet egy srác rám szólt a buszmegállóban, hogy ki van kötődve a cipőfűzőm. Amikor nekiálltam megigazítani, majdnem odajött segíteni, igen rendes volt.:)

Aztán dórikás szülinapos bejegyzés következett, meg pihi.

---

Szerda. Újabb kollegina jelentette be "átigazolását", nem beszélgettünk túl sokat, de szerintem jóban voltunk, és hiányozni fog...

Munka után Móniékhoz mentem, jó régen találkoztunk, most beszélgettünk egy nagyot. 

Háznézőben is voltunk, közben pedig az egyéves Zalánt próbáltam megitatni. Vízzel természetesen. Nem jártam sikerrel, de a kézfogót azért megtartottuk.:)

Móni hazadobott, és újfent bebizonyosodott, hogy nem lennék jó ralinavigátor.:)

---

Csütörtök. Annak idején, amikor kollégista lettem Mosonmagyaróváron, egy néni megkérdezte tőlem a faluban, hogy tényleg intézetbe adtak-e a szüleim-Sopronba.:D Na ezt még nem sikerült überelni, de azért néha elég mókás pletykákat hallok vissza magamról. 

A másik életem sokkal izgalmasabb.:D

Meló után meg német Baluval. Igen büszke voltam magamra, kettesben maradtam Balu kisfiával, ls majdnem elkezdett sírni, de sikerült elterelnem a figyelmét.:)

Németen amúgy igen ügyesek voltunk. 

Hazatérve meg akkorát estem, mint az ólajtó: megbotlottam a szőnyegben, lefejeltem a járólapot, a szemüveg meg belenyomódott az arcomba. De túléltem.:)

Ja, és kollegina is fogyasztott egy sört az egészségemre, amiről privát üzenetben értesültem.:)

---

Péntek. A naphoz illően pénteki hangulatban telt a nap. De legalább viszonylag gyorsan eltelt. Meló után adtam fel lottót. A számokat még mindig nem néztem meg.:)

Este sikerült nyakon öntenem a telefonomat egy csésze kávéval. Kapóra jöttek legendás buffoni reflexeim, így az anyagi kár talán nem jelentős.

---

Szombat. Reggel a Mátyás téren szedett össze tesóm, majd kimentünk a piacra. 

Ettünk kolbászt, ittunk kávét a kopasz "bácsinál", szóval megvoltak a szokásos programok. 

Sikerült vennem testtáskát. Sőt az eladók emlékeztek rá, hogy én korábban náluk vettem, majd újra kerestem, mert ellopták. Állítólag péntek este még emlegettek is. 

Póló-, és ingvásárlás közben is kaptam kedvezményt. Alkudni lusta voltam.:)

A Jyskben meg találtam konyhai ülőgarnitúrát, meg fogom venni, ha kezdődik a füstmentes időszak. Motiváció.:)

Meg vettem egy ruhatárolót, mert rengeteg ruhám van, lassan majd szanálni kell.:) Ja, azt a Sparban vetten.

Árkád. Összefutottunk Dórival, akit kedden külön bejegyzésben köszöntöttem. És leírtam, hogy nem szoktunk találkát megbeszélni, mert úgyis összefutunk. Meg is lepődtem, ezért elfelejtettem tesómmal bemutatni őket egymásnak. Meg élőben felköszönteni is elfelejtettem. Pedig a nyolc napon belül voltunk...:)

Spar. Ismerősökkel is találkoztam, meg a pénztáros csaj is igen aranyos és közvetlen volt. Vettem ruhaszárítót is a lesántult helyett.:)

Nem írok le több cégnevet.:) Ja de, mert a Horváth Kertben ebédeltünk. Egy kivételével minden asztal foglalt volt, mert hokitábor van a városban. Nem, én nem voltam hokitáborban.:D

Egy néni is mellénk ült, szóval hármasban ebédeltünk. 

A kaja finom volt, szóval szerintem megyek majd még oda, pl. szabi alatt ideális megoldásnak tűnik.

Hazatérve kávé, fürdés. 

Majd elmentünk sógornőm elé, aztán meg Balu meglepi szülinapi bulija következett. 

A meglepetés sikerült, fogalma nem volt róla, hogy mi van készülőben. 

Lájtosnak terveztem a bulit. Aztán finom volt a búzasör, meg a házipálinka is. Na jó, az annyira nem volt finom, de itatta magát.:)

A társaság is jó volt. Volt, akivel hosszú évek után találkoztam először; akivel kb. 10 éve hírből ismertük egymást. 

Egy srác még nagyon pici koromól emlékezett rám. Meg sokszor ő vitte ama bizonyos céges busztz, amivel be szoktam menni a vidékibe. Kicsi a világ.:)

Meg persze babázás is volt.:)

Jó kis este volt, igen jól éreztem magam. Hazatérve még 1-2 levezető sör, meg vacsora következett. Ma nem kellett órára kelni.:)

Ja amúgy a szombatnak úgy alles zusammen jár a big like, mozgalmas-eseménydús vidám nap volt.

---

Ma. Mostam, aludtam, fasírtot sütöttem. Meg szerintem elhagytam egy kígyóuborkát.XD

Mindjárt teregetek, fürdök, aztán vacsora és pihi következik. Más program nincs tervben. 

Holnap német Baluval, pénteken meg médiatábor, már nagyon kíváncsi vagyok rá.

Szombaton meg diplomaünneplő bulira vagyok hivatalos. 

Aztán majd jelentkezem. 

De mára ennyi. 

Jók legyetek!

Puszik, pacsik, éljenek a csajok!:)  

Születésnapodra

Ha úgy vesszük, tegnap miattad söröztem. Na jó, ez így ebben a formában nem teljesen igaz. Bandi barátommal megbeszéltük, hogy összeülünk egy-két habzó serital erejéig. Ő szerette volna mára áttenni a találkát, de én mondtam, hogy nem jó, mert ma mindenképpen születésnapi bejegyzést kell írnom. Neked. A hetediket. Jesszus, de gyorsan telik az idő...:)

2007 nyara is régen volt. Akkor dolgoztunk együtt egy hónapig. Nem tudom, bennem valahogy az maradt meg, hogy szerettelek volna lefényképezni, aztán azt mondtad, hogy inkább küldesz majd egy képet. És küldtél. Valahogy így kezdődött. 

Mostanában villant be, hogy legeslegelőször büntetésből ültettek melléd. Háhá, micsoda büntetés...:)

Sok minden történt azóta. Veled is és velem is. 

Nem először, és valószínűleg nem utoljára írom le azt, hogy nélküled nem lennék, az, aki. Igen, néha még mindig úgy érzem, hogy Te vagy az évekkel fiatalabb fogadott nővérem. Vagy valami ilyesmi.:)

Rengeteg felejthetetlen élmény, emlék, beszélgetés... Jó ezekre visszagondolni. 

Mostanában talán kevesebbet beszélünk egymással, mint korábban, de mindig tudunk egymásnak mondani valamit. És ennek nagyon örülök.

Tudod, mi maradt meg bennem mostanában leginkább Veled kapcsolatban? Jó, hát a mostanában azért kicsit túlzás.:) De tavaly, amikor találkoztunk, hogy odaadd a kézkrémet, a szökőkútnál vártalak. És valahogy jóó messziről kiszúrtalak, és elindultam feléd. Pedig olyan gyakran azért nem találkozunk. Jójó persze, nem nagy kunszt, Te is nagyon messziről kiszúrsz a járásom alapján.:D Meg így leírva talán át sem jön, amire gondolok.:)

Mint amikor évekkel ezelőtt letöröltem a párát a busz ablakáról, és a mellettünk lévő buszon Te is ugyanezt tetted.:) 

Most visszakerestem. 2009 áprilisában másoltam be ide a blogra ezt az idézetet: 

"Egy biztos: ez az a szeretet, mely nem múlik el soha. Mert túl van téren és időn. Mindegy, hol vagy és mikor látlak. Ha életemben csak egyszer, akkor is szeretlek. Nem kell veled élnem, nem kell naponta látni, érinteni, ölelni, simogatni téged. Elég, ha megpillantlak a vonatablakban. Vagy még annyi se kell. Csak tudni, hogy vagy."

És ez még mindig nagyon így van. Nem nagyon szoktunk találkát megbeszélni, néha úgyis összefutunk. 

Most viszont roppant rendhagyó leszek, és a születésnapodon én kérlek meg Téged, hogy valamikor a közeljövőben azért üljünk össze egy kávéra! Meg egy közös képet is szeretnék, és nem, nem feltétlenül a facebookra!:)

Ja, és hogy a sport se maradjon ki: nem is tudtam, hogy egy napon születtél Zinedine Zidane-nal!:) Ha Te sem, akkor már ketten vagyunk!:)

Száz szónak is egy a vége: Dórikám, nagyon-nagyon boldog születésnapot kívánok Neked, Isten éltessen sokáig!:)

Esküvős

Vasárnap a bejegyzés megírása után elég hamar, már fél 8 körül lefeküdtem. Aztán fél 10 körül megéheztem. Így aztán felkeltem kajálni, meg fogat mosni. 

---

Hétfő. Kishazánkban női kosárlabda EB zajlik. Ezt azért jegyeztem csak fel, mert baromira kimaradt az életemből. 1997-ben is női kosárlabda EB volt Magyarországon. Akkor én Göttingenben voltam ilyen diákcsereüdülésen, vagy min. Majdnem Göppingent írtam. 

Nyíregyházán a kizárás ellenére az NB3-ban is együtt marad a fél csapat, és marad Mátyus János edző is. Kicsit irigylem őket. Így is lehet. 

Az U20-as foci VB-t pedig a szerbek nyerték Brazília ellen. Meg sem lepődöm. Később még lesz sport, egyelőre ennyi.:)

Megdicsérték nekem a bátyámat. Tisztában vagyok vele, hogy jó srác, fantasztikus ember, de én elfogult vagyok. És ilyenkor büszke is.:)

Egy leányzóval az utóbbi időben alaposan megváltozott a kapcsolatunk, nem pozitív irányban. Hosszú idő után beszélgettünk-bohóckodtunk úgy, mint régen. Szerintem már soha nem lesz olyan, mint régen. Ennek ellenére örültem. És a keze még mindig hideg.:)

Meló után a Hollóban meetingeltünk Harcsival. Aztán pláza. Vettem 4000 forintért szemsprayt. Baromi nagy flash, 4000 forint, kiszáradt szemre ajánlják. A dolgokat kissé leegyszerűsítve: hatásos, mert ha befújom a szemem, megfájdul a fejem, így már nem a szemfájás frusztrál.:) Apámnak meg megvettem a Damu Roland-könyvet, magamnak meg a Szabadság tér '89 című tévéműsor alapján készült könyv első részét.

Ja, nap közben avonból is rendeltem. Haladva a korral, a katalógus vonatkozó részét lefotózva, viberen elküldve kértem telefonos segítséget egy kolleginától. 

---

Kedd. Üzemorvosnál kezdtem a napot. Vagyis nem, de délelőtt voltunk üzemorvosnál. Magas a vérnyomásom.:/ Tényleg közeleg az életmódváltás ideje. Vérnyomásmérő apámnál van, ott meg nem fogom méregetni, mert ott mindig fel van b.szva az agyam. 

Ha az általad a legszebbnek tartott kolléganőd megkérdezi tőled fényképek segítségével, hogy melyik ruha tetszik jobban, az jóleső érzés.És nem emiatt vagyok rá büszke elsősorban.:)

Ha azt hiszed, hogy katalógusképeket küldött, közben pedig a képeken ő látható, az mókás. 

Ha ugyanő megkérdezi, hogy történt-e valami a kezemmel, hogy csuklószorító van rajta, az... Apróság, de jól esik.:)

Buszmegálló. Elbambultam, és egy srác bokájában megbotolva szabályosan beestem a buszmegállóba. Kb. öten nézték, ahogy összekaparom magam. Nem voltam részeg. Ezt szerintem csak én tudtam.:)

---

Szerda. Fél 4-ig meló, aztán itthon pihengettem. És írtam egy "mozgássérültes" posztot facebookra. Több érdekes, aranyos hozzászólást-megjegyzést kaptam. Mindenképpen továbbgondolandó a téma- ahogy nagy meglepetésemre még főiskolán pszichológia-tanárom fogalmazott egy irományom kapcsán. 

Valami még biztosan történt, de nem mást nem jegyeztem fel.:)

---

Csütörtök.  Begyöpösödött rigolyás agglegényként szeretem az állandóságot. Szokott lenni reggel egy lány a buszon, aki amikor felszállok, már fent van, és ugyanabban a megállóban, ugyanannál az ajtónál szoktunk leszállni. Mindig hagyok neki helyet. Ennyi, nincs tanulság, vagy ilyesmi!:)

Volt a hét folyamán egy kisebb összezördülésünk egy kolléganőmmel. Nem tetszett, ahogy beszélt velem, amit szóvá is tettem neki. Később félrehívott, elnézést kért, megbeszéltük a dolgot. Hihetetlenül jól esett. És nem az egómnak, hogy jaj de jó, hogy igazam volt. Nem. Hanem azért, mert neki is számít annyira a kapcsolatunk, hogy fontosnak tartja tisztázni az ilyen szitukat. 

Meló után Holló Harcsival és Atival, aztán Penny. Nem szeretem azt a helyet, de vennem kellett pár doboz tejet. Legalább a rím rendben van. De tojást is vettem.:)

---

Péntek. Egy kolléganőmmel álmodtam. Nem, nem olyat.:) Valami mondókát költöttünk ketten álmomban, mert a kisfiának szeretett volna édesség-ajándékcsomagot nyerni. Hogy ezt hogy hoztam össze, azt nem tudom..:)

Ezt is megértük. Egy ismerősöm facebookon idézte egy kommentben leírt gondolatomat: "egyedül is lehet vidáman/pozitívan élni. boldogan nem, az más szint." Beletelt egy kis időbe, mire ezt elrendeztem magamban. 

Boldogság? Mi az? Annyira megfoghatatlan. Utoljára akkor voltam boldog, amikor Markkal bohóckodtunk a szőnyegen. 

Majd akkor leszek boldog, ha meló után egy lánnyal elmegyünk bevásárolni, sétálni. Ha este a kádban pihengetve megbeszéljük a napi történéseket, vagy reggel indulás előtt felébred mellettem valaki. Nem, a lakótársam nem ér.:)

Viszont egyedül is lehetek optimista, vidám, jókedvű, stb. De a kettő messze nem ugyanaz. 

Elég sokáig voltam melóban, mert haza kellett mennem apámhoz. "Elromlott a tévé". Écsi kollégám vitt haza. Nem semmi a srác, dübörgött a house-zene a kocsiban, nem gondoltam volna róla.:)

A tévének semmi baja nem volt,  apám halkítás helyett a csatornákat léptette, egy gombnyomással rendben voltunk. 

Aztán tévéztünk, vacsoráztunk, majd lefeküdtem. Fél 8-kor. Apám persze bejött, hogy hová tettem az egyik ülőpárnát a konyhából. Nem tettem sehová, beesett a szék alá, én meg nem vettem észre. 

---

Szombat. Apánk rántottát ígért reggelire. Azt mondta, 5-kor megsüti, én meg eszek, amikor felkelek. Az álmoskönyvek szerint ez nem jelent jót. 

Háromnegyed 5 körül a dübörgő Kossuth Rádióra ébredtem. Fürdeni nem tudtam, nem találtam meg se az Écsen lévő ruháimat, se törölközőt. 

Nem érzem magam otthon a szülői házban...:( Anyu halála óta a szentestéket leszámítva nem aludtam kint tesómék nélkül. Ez volt kb. az első alkalom, és kb. az utolsó is. Vagy mindent vinnem kell magammal. 

A rántottát kihagytam, mert nem ismertem meg. 

Elindultam a buszra, de a megállóban vettem észre, hogy nem raktam el a telefonomat. Így mehettem vissza. 

Mondtam apámnak, hogy majd jövök, ha még valamit itt felejtettem. Erre lecseszett, hogy ne legyek hülye, figyeljek oda a dolgaimra. Pedig csak vicceltem. 

Tetszik érteni a Kedves Olvasónak, hogy miért nem szeretek hülyeségeken vitatkozni?

A buszmegállóban mások mellett volt egy faszi, aki elmondása szerint péntek este a cimboráival iszogatott valahol Győr-Győrújbarát vonalon. Hazahozták, de nem tudta, hol rakta le az autót. 

Vidéki. Vettem le pénzt, meg vettem Sportot, cigit, meg kávét. A buszpályaudvaron meg több négert láttam, mint fehér embert. Ez tény, nem rasszizmus. 

Hazajöttem, döglöttem, pihentem, ebédet rendeltem. Aztán megérkezett Katám, akivel nagyon rég nem találkoztam. 

Picit beszélgettünk, meg terepszemlét tartott a lakásban. Nemsokára segít nagytakarítani.:)

Aztán esküvőre mentünk. 

Adri és Zoli házasodtak össze. A sráccal a teleshopban dolgoztunk együtt, de a lány is jó ismerősünk. 

Khm... Nekem anno talán a kelleténél többet is jelentett a lány, időbe telt, mire lerendeztem magamban a dolgot. 

Egy kávézásunk alkalmával el akartam mesélni neki, hogy anno mi zajlott le bennem vele kapcsolatban. Még bele sem kezdtem mondandómba, amikor megmutatta a jegygyűrűjét. Mint egy amerikai vígjátékban. Amúgy is felesleges lett volna elmesélni, így meg aztán főleg.:)

Szép volt a pár, szépek voltak a koszorúslányok, a násznép között is voltak kedves ismerőseink. 

A polgári esküvő után Katával elmentünk a Mekibe, mert ő meg leánybúcsúra volt hivatalos. 

Utána meg vettem Dohányboltbanm vizet, mert ragadt a kezem, mert összekentem fagyival, le kellett locsolnom. Hehe mekkora sztori!:)

A Baross úton fogyasztottam el a vizet, bízva abban, hogy összefutok valakivel, akit el tudok hívni egy sörre. Vagy kettőre.:)

Aztán Harcsival közös ismerősünkkel akadtam össze, ő is esküvőn volt a barátjával, csak épp egy másikon. Nagyon süti a lány!:)

Hazajöttem. Tévé, net, pihi, meg telefon tesómékkal. 

Ja, a Honvéd ligetben egy néger ember megkérdezte, hogy jut el Vámosszabadira. Meg kért tüzet. 

Még valami: az ETO NB2-es női csapata a Szeged elleni osztályozón kiharcolta a feljutást, így Győr és az ETO sem marad élvonalbeli foci nélkül. Szép volt, csajok! Hajrá, ETO!

---

Vasárnap. Nem voltam sehol. Rendet raktam. Na persze: az egyik kanapé valóban üres, de két ruhásfiók annyira tele van, hogy nem tudom kinyitni.:D

Mostam is. A ruhaszárítóra ráestem, és lesántult, kicsit nehéz volt teregetni. 

Bundás kenyeret is sütöttem, túléltem.:)

A Forma-1 Osztrák Nagydíja számomra Alonso és Räikkönen kiesésével véget ért. Szóval elég hamar. 

Az ágyból néztem a futamot. Szóval aludtam. 

Aztán kávé-cigi-telefon. És most itt vagyok. 

Szarakodik a telefonom. Töltőről nem tölt, csak adatkábelről... Remélem, ez "csak" android-probléma, és egy szoftverfrissítés segít rajta. Csak még archiválni kell előtte ezt-azt. 

Ma már csak fürcsi, vacsi, pihi. Cukcsi.:)

---

Jövő hét? Végre tali Mónikával, meg német, meg tesós program. 

Meg lehet, hogy ott leszek a Győr Plusz médiatáborában, a blogokról fogok mesélni a gyerekeknek. Remélem összejön, a megkeresés nagyon jól esett.:)
És mára ennyi. 

Jók legyetek, vigyázzatok magatokra!

Puszik, pacsik, éljenek a csajok!:)

Tiszta erőből nyár

Nincs túl sok irka a puskacetlimen, fogalmam sincs, mi sül ki ebből a bejegyzésből. Mindenesetre nekilátok.:)

Kedden a bejegyzés megírása után semmi lényegesre nem emlékszem. Lakótársammal letoltunk még egy kávét, aztán fürcsi-vacsi-pihi. Lindán aludtam el. Mármint a félreértések elkerülése végett: a Linda című magyar tévéfilm-sorozat megtekintése közben aludtam el.:)

---

Szerda. Délelőtt a magyar-szerb U20-as VB-meccset követtem LiveScore-on. Úristen... Emlékszem, amikor 1991-ben, először műtötték a lábam, zsebrádión hallgattam Körkapcsolást. A 2000-es olimpia kézilabda-, és vízilabdameccseit meg gimiben, óra alatt rádiós walkmanen. Annak azért nagyobb feelingje volt. Ki is kaptunk, ki is estünk, hosszabbítás után, öngóllal. 

Aztán apámtól futott be egy érdekes telefon, ez a történet szerencsére másnapra megoldódott. 

Hm... Tudom, hogy viszonylag sokan néznek engem szánalmas ramaty hülyegyereknek. Talán épp ezért nem vagyok azon a szinten, vagyis abban a helyzetben, hogy túl gyakran legyek rossz véleménnyel másokról. Néha akad példa a szabályt erősítő kivételre. De annak oka van. Most is volt. Erről ennyi legyen elég.:)

Szóval eltelt a munkanap, aztán délután egy ismerős leányzóval találkoztunk a Hollóban. Szerintem több mint két éve nem találkoztunk személyesen, szóval volt mit átbeszélni. 

Este 8 előtt már hazaértem, és ezúttal a levezető sör is elmaradt.:)

---

Csütörtök. Meló után egy kis összeröffenésre voltam hivatalos, így lemondtam az arra a délutánra tervezett németórát.Jövő héten meg a tanítványom nem ér rá, szóval most tulajdonképpen nyári szünetünket töltjük.:)

Fél 3 körül távoztam melóból. Hazajöttem, fürdés-borotválkozás-öltözködés, aztán mentem is ama bizonyos összejövetelre. 

Kollégák-volt kollégák-német kollégák alkották a társaságot. Ettünk-ittunk, bár utóbbira azért több "precedens" akadt.:)

Online módon még virtuális élettársam is bekapcsolódott az estébe.:)

Ja és Gergő kollégával nem kaptuk meg fotónkra a 200 lájkot, így másnap nem kellett öltönyben mennünk dolgozni.:)

A téli forraltborozás után ezúttal is főnökkel "kettesben" zártuk az estét, azt inkább nem írom le, hogy mikor.XD

Mindenesetre hazatérve nem volt rossz kedvem, így hazatérve még megittam egy levezető sört. Egyet mondtam, kettő lett belőle. Ciccent is a második sörike. 

---

Na ilyen sem volt még.:) Sörözgetés közben azon kaptam magam, hogy közeledik az időpont, amikor kelni szoktam. Szóval péntek volt.:)

Megindult a tisztítókúra: kávé-víz, fürdés, átöltözés, és még két kávé. 

Azt nem írhatom, hogy másnaposan mentem dolgozni. Azt sem, hogy aznaposan. De hogy alvás nélkül, az tény.:)

A taxirendeléskor még aggódtak bizonyos gondok, kissé akadozott a nyelvem, aztán nagyjából sikerült magamhoz térnem.:)

Enyhén csökkentett üzemmódban, de viszonylag gyorsan eltelt a nap. 

Főnököm volt olyan rendes, és hazadobott, volt aki azt tanácsolta, hogy busszal ne induljak haza, mert bealudnék. 

Volt benne valami... Mindenesetre az érzést tekintve megint főiskolásnak éreztem magam...:)

Hazatérve kávé, pihi, fürcsi, szóval a szokásos dolgok. Aztán nekiálltam kialudni magam.

---

Szombat. Tízkor keltem, ami nálam már viszonylag "sokáigalvásnak" számít. 

Semmittevés volt, tévéztem, olvastam, aztán délután elmentem Lidlbe bevásárolni. Meglepő, de paprikát és paradicsomot nem tudtam venni. Nem kizárt, hogy ez a vasárnapi zárvatartásnak köszönhető.:/

A duplapattintós, erdei gyümölcsös-mentolos Winston pedig minden dohányboltban "tegnap" fogyott el. Mindig rosszkor vagyok rossz helyen...:( :)

Hazatérve belelapoztam a Nemzeti Sportba. És az NB1-es átigazolási körképben már nincs benne az ETO. Szíven ütött...:(

Aztán nekiálltam hamburgereket gyártani, igazi szezámmagos hamburgerzsemléből.:)

Meg finn-magyar néztem, igazi felüdülés volt Hajdú B. közvetítése a kis Knézy után. És nyertünk is 1-0-ra, Stieber igen szép gólt lőtt.:)

Anyám két állandó számsora, meg az én "dórikás" számaim mellett egy kollegina számait szoktam mostanában lottón játékba küldeni. 

A leányzó egy számot eltalált, kettő meg mellette volt. Jaj, de elittuk, vagyis elbuliztuk volna azt a 14.000 forintot.:)

Este időben lefeküdtem, olvastam-tévéztem, és gyorsan aludtam sokat. 

*

Megvagyok lőve egy ismerősömmel. A fiú mozgássérült, még Pestről ismerem. Sokat panaszkodik facén, hogy magányos, egyedül érzi magát. 

Emellett annyira negatív, egyfolytában dühöng-panaszkodik, hogy rossz nézni. Próbálnék segíteni neki, de félek, hogy bántásnak/beleszólásnak venne az irományomat. 

Meg aztán mire fel pofázok én? Ha úgy vesszük, én sem tartok még sehol, mármint egyedül vagyok. De nem vagyok magányos. Azt hiszem. 

Nem kizárt, hogy a jövő héten különkiadással jelentkezem... 

*

Ma reggel hosszú idő után elmentem a benzinkúthoz, vettem Sportot meg FourFourTwo-t. Rövidgatyában voltam, meg "izomtrikóban". Háhá...:D Tiszta traktoros sztájl a bőrszínem.:)

Meg kávéztam, meg csináltam vaníliapudingot. Igen, banánnal meg babapiskótával.:)

Most pihi, semmittevés, aztán főzök tésztát, meg eszek pudingot.:)

A jövő héten? 

Holnap meeting Harcsival, remélhetőleg Mónikával is találkozom, szombaton esküvő, utána meg Kata-tali. 

Nem lesz itt unalom.:)

De mára befejeztem. Letészem a lantot. 

Jók legyetek, vigyázzatok magatokra!

Puszik, pacsik, éljenek a csajok!:)

Wellness-hétvége Vigyorival

Azt hiszem, most mindenképpen le kell írnom, hogy igen, írom még a feljegyzéseket, a puskacetliket a posztokhoz. Ennyi mindent nem jegyzek meg azért...:)

---

Vasárnap a bejegyzés megírása után hambit rendeltem a Pingwinből. Kaptam kólát mellé ajándékba, szóval teljesen jó volt.:)

Aztán elmentem a vasútállomásra, vettem Sportot meg cigit. Az ottani dohányboltban dolgozik egy ismerősöm, meg tudnám tőlem kérdezni a helyes barna leányzó nevét. De úgy vagyok vele, hogy majd inkább megkérdezem tőle személyesen, ha úgy alakul. 

Van, hogy nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy azt eltervezed. Úgy volt, hogy a Dreherben András barátommal megnézzük az utolsó NB1-es ETO-meccset. Nos, András nem tudott jönni, és nem is focit néztünk, hanem kézilabdát. A Veszprém simán kikapott a Barcától a BL döntőjében. Aztán azért a meccs végét megnéztük, elég lehangoló volt. Egy kedves cimborát meg alig ismertem meg, aztán a viszontlátás örömére megittunk egy sört. Meg még egyet. Az utolsó utáni kettőt.:)

Hazatérve meg megittam még egy levezető sört, aztán döglés.

---

Hétfő. Nem bírtam elindulni melóba. Neten követtem az U20-as válogatott Észak-Korea elleni meccsének első félidejét. Már beértem melóba, mire leesett, hogy adta a tévé is, csak be kellett volna kapcsolni..:( :) 

Ja, egyébként taxival mentem dolgozni, morbid volt, a kocsiban üvöltött a Dankó Rádió, és egy autó kishíján leszorított minket az útról..:/

Igen büszke voltam magamra, egy vezető beosztású kolléga tőlem kérdezte meg, hogy tudom-e, hogy egy ajtó miért van zárva. Hát nem vagyok én ilyen nagy titkok tudója, szóval őszintén beismertem, hogy fogalmam sincs. 

Nyugis nap volt, 3-ig voltam melóban. Egy kollégám hazadobott. Nagyon rendes volt, megkérdezte, hogy hazadobjon-e. Mondtam neki, hogy az neki kerülő. Erre közölte, hogy nem az volt a kérdés, hogy az neki kerülő-e. 

Elég hamar itthon voltam, ennek örömére jól nem csináltam semmit. Vacsora. Na az mókás volt. Meggyőződésem volt, hogy vettem a boltban zöldfűszeres vajkrémet, meg sima feta sajtos. Ehelyett márványsajtos vajkrémet vettem, meg bazsalikomos-aszalt paradicsomos fetasajtot. Ez utóbbi egyébként tényleg pazar.:) Na szóval extrém szórakozott tudok lenni, vettem már csemege piros arany helyett csípőset, zacskós leves helyett bolognai alapot, most meg ez.:D

Lefekvés előtt Kék fényt néztem. Hosszú idő után végre nem felejtettem el.:)

---

Kedd. Az ETO NB3-as csoportbeosztásáról jöttek ki újabb infók, de ezekről most nem írok, majd akkor, ha lesz véglegesnek tekinthető verzió. 

Itthon meló után pihi, ágyneműcsere, ilyesmik. 

Felírtam ehhez a naphoz több lány nevét. A konkrét sztorik már nincsenek meg, de annyi biztos, hogy kedves-nagy beszélgetések voltak. Kedves-nagy.... Pff... XD Ez milyen már..:)

Jaj: volt, hogy vártam egy üzenetemre választ, amit aztán kiderült, hogy el sem küldtem. Az mondjuk elég cink lett volna, ha másnak küldöm el a címzett helyett...:)

---

Szerda. Meló után elmentünk tesómmal a vasútállomásra jegyet venni. Aztán élményfürdő. A szokásos tesós program. 

Átbeszéltük az élet nagy dolgait, igen jó volt.:) 

Khm... A medencében le kellett vennem a fürdőgatyámat, mert észrevettem, hogy fordítva vettem fel. Kimenni a vízből, és az öltözőben "korrigálni" nyilván túl egyszerű lett volna. Persze a hullámzást pont akkor kapcsolták be, amikor a kezemben a gatyámmal szteppeltem.:) Kishíján benne volt a Kisalföldben a sánta szatír. Goszi, a celeb...:)

A nap végén elmentünk bevásárolni az Árkád Sparba. és itt jön a második khm... Az egyik üzletnél ücsörgött egy csaj egy bárszéken. Meg akarta igazítani a szandálját, így feltette a lábait a mellette lévő ugyancsak bárszékre. Nos, a fizika törvényeinek engedve a ruha önálló életre kell, felcsúszott, így láthatóvá vált a ruha alatti bugyi, ami annyira nem sokat takart. Láttam egy fél puncit.:O :D De fél punci nem punci, szóval nem láttam puncit.:D

Nem, nem kérdezem meg, hogy a punci szó gyerekes-e. A pina közönséges. Szerintem.:D

Hazatérve aztán... Vacsoráztam...:D

---

Csütörtök. U20-as VB, magyar-brazil. Melóban, LiveScore-on... 2-1-re kikaptunk, úgy, hogy több volt ebben a meccsben. És nem a srácokon múlott elsősorban...

Meló után német, se a tanítványom, sem pedig én nem voltunk nagy formában, de azért megoldottuk.

Itthon pakolásztam, és mostam még egyet a másnapi utazás előtt. 

---

Péntek. Kivételesen meló előtt, reggel adtam fel a lottót meg a tippmixet. Természetesen sehol nem nyertem semmit. De ha nem adtam volna fel az állandó számokat, akkor tuti kihúzták volna őket, én meg rituális öngyilkosságot követtem volna el. Biztosan.:)

-és itt betelt az első puskacetli. :)-

Meló után azonnal indultunk Ausztriába tesómékkal és a babóval.
Parndorfban megejtettünk egy boxkiállást, evettem Mark, meg mi is. Durva, hogy a Mekiben kb. csak magyar eladók voltak.
Kint még elmentünk egyet bevásárolni. Én toltam egy bevásárlókocsiban Markot, és egy fiatal, amúgy tetovált srác odajött, és elkezdett poénkodni, hogy jé, itt még babákat is lehet vásárolni, és hogy melyik polcról vettem le. Lehet, hogy bennem van a hiba, de ilyet Magyarországon nem tudok elképzelni.
Hazatérve megnéztük a magyar-litván (4-0) meccs végét, természetesen gólt nem láttam. Láttam viszont Markot fürdeni, olyan a lábtempója, hogy még Gyurta Dani is megirigyelné...:) Viccet félretéve: egészen elérzékenyültem, ahogy láttam lubickolni a picurt.:)
---
Szombat. Tesóm dolgozott, így Edittel és a babával mentünk el sétálni a városba. Elintéztünk ezt-azt, Mark ezúttal már alvás helyett nézelődött.:) A boltban ezúttal egy idős bácsi jött oda, megdicsérte a kisfiút, hogy milyen aranyos, és milyen nyugodtan alszik. Mert azért közben bealudt.:)
Hazatérve, kaja, aztán vagy 3 órát aludtam...:)
Aztán babáztam. Edit a konyhában tett-vett, én Markkal játszottam, és egyszercsak rám mosolygott a keresztfiam.:) Mondtam neki, hogy láttam ám, erre a cumit is kiköpte, hogy még jobban lássam.:) Megzabálom...:)
Egyébként a gimiben tanult spontán röhögőgörcs-kiváltás előbb-utóbb nála is működni fog.
Aztán ő váltott ki belőlünk hatalmas röhögőgörcsöt. Történt, hogy a BL-döntő előtt csináltunk egy sörös-cumis-lábfeltevős képet, és már épp kattintottam, hogy fotó, amikor Mark két lábát felemelve pukizott egyet. Így kell meccset nézni.:)
Amúgy nem, nem tévézett, 4 hónaposan még nem való neki, tisztában vagyunk vele. De egy ilyen kép kellett.
Az első félidőt egyébként mi sem láttuk, akkor volt a fürdetés.:)
3-1-re nyert a Barca, öröm volt, és boldogság, meg egy levezető sör.:)
---
Vasárnap. Pihi-játék-palacsinta. Igen jól telt a nap. Ja, és tesóméknál hihetetlen jókat tudok aludni.:) Délután Edit kikísért a vonatra. És én vittem az utazótáskámat is. Mert hát bírni kell...:) Meg ha már voltam akkora balfék, hogy rövidgatyát nem raktam el, de pulcsit igen...:D
Bécsből Railjet-tel jöttem, életemben először ültem ilyen vonaton, tényleg szuper volt. Azon röhögtem, hogy Hegyeshalomba érve mindenkinek elkezdtek özönleni a messenger és viber-üzenetek.:) Én nem kaptam egyet sem..:( :) De az tök jól esett, hogy hétvégén több emberkének eszébe jutottam, és rám írtak, hogy hogy telnek a napok.
Jaaj... Nemrégiben mondták nekem, hogy nekem 3-4 szinttel jobb nők tetszenek. Nos, a vonaton egy kb. 7-8 szinttel felettem lévő csaj ült. Kész volt.:D
Na, azért nem degradálnám a nekem tetsző lányokat, szóval ez a szintezés túlzás, de olyan combjai voltak, hogy hajjaj. A lábfetisizmus szót nem írom le...:D
A Forma-1-re hazaértem. Sok köszönet nem volt benne.
Viszont ettem magyar frankfurti virslit. Magyar császárzsemlével. A mustár osztrák volt.:)
---
Hétfő. Szabin voltam. Délelőtt elmentem postára. Sógornőm pont a hétvégén kérdezte meg, hogy mikor voltam Móniéknál babázni. Erre a postán összefutottam Mónival és Zalánnal.:)
Ha nem megyek el lottót feladni, lehet, hogy nem vesszük észre egymást... Úgyhogy ez tényleg jól jött ki.:)
Kicsit beszélgettünk, aztán bementem a Fa Kocsmába pisilni.
Ha már ott voltam, ittam egy sört.
Hazaérve meg még... Egy párat....XD
Végülis megint nem egyedül ittam, több ismerősömmel irkáltam közben. Volt, aki bugyivásárlásról számolt be, megint más füllyukasztásról, vagy épp leánybúcsúról. Szóval nem unatkoztam.
Aztán rántottát sütöttem, de ettem kuglófot is, kakaóval.:) Meg mostam. Ágnes-asszony, tényleg már...:D
Nem voltam jól.:D
Este fél 8 körül már ágyban voltam, picivel később kaptam egy üzenetet viberen, én meg azt hittem az ébresztő...:D
Nem aludtam jól. Vihar is volt, a hasam is tele volt, azt hittem, sosem lesz reggel..:)
---
Ma így viszont nem volt gond a felkeléssel. Nem unatkoztam, elég sok feldolgozandó mailem volt, meg amúgy is és egyáltalán.
Főnököm szerint meg ki vagyok simulva, és ezek az ausztriai túrák számomra felérnek egy wellness-hétvégével. Van benne valami. Tegnap meg lazultam.
Ma már semmi nincs tervben. Fürcsi, vacsi, pihi.
Holnap hosszú idő után találkozom egy kedves ismerősömmel, csütörtökön német, meg egyéb program. Pénteken meló után ki kéne néznem faterhoz. Egész napot nincs kedvem kimenni, aztán most 2-3 hétvégén időm nem lesz.
Tényleg otthonülő hülyegyereknek érzem magam, de néha az élet rácáfol. De erről majd mesélek.
Mára viszont ennyi.
Jók legyetek!
Puszik, pacsik, éljenek a csajok!:)

Nyolcszáz

A mai bejegyzést egy kis pontosítással kell kezdenem. Az előző bejegyzésben írtam, hogy virtuális élettársammal reggeliztem. Kissé hülyén fogalmaztam -adtam a romantikának :)-, szóval nem elsősorban azért volt jó vele reggelizni, mert nem szoktam reggelizni, hanem azért, mert vele reggeliztem. Tényleg.:) Legközelebb remélhetőleg majd vacsorázunk. Vagy uzsonnázunk.:)

---

Kedd. A bejegyzés megírása után elköltöttem vacsorámat. Apámtól kaptam töpörtyűt, abból ettem, de igen-igen megviselte a pocimat. Laktató volt...:)

Ja, és megérkezett a hír, hogy az MLSZ immáron véglegesen kizárta az NB1-ből licenszproblémák miatt a Kecskemét, a Nyíregyháza és a Pécs csapatát. De erről majd lentebb bővebben írok.

---

Szerda. Nem bírtam felkelni, így kollégámat megint meg kellett kérnem, hogy jöjjön értem a Mátyás térre. Néha nem értem ezt a szundi-gombot...:/

Meló után német. Német után meg volt beszélve, hogy Adrival és Zolival találkozom. Igen ám, de kicsit várnom kellett rájuk, és nem tudtam, hogy hol tegyem azt. Végül Balu ajánlására a Giardino Pizzériában kötöttem ki. 

Na, az érkezésem az mókás volt. Bementem, azt sem tudtam, hol vagyok, jön a pincércsaj, megkérdezi, kérek-e étlapot. Én meg ugye nem tudtam, hogy eszünk-e majd, így csak egy almafröccsöt kértem, és megkérdeztem, hogy hol van a vécé.:) 

Lehet, hogy már meséltem, de nekem van egy afféle "új hely-fóbiám", azaz feszélyezve érzem magam egy új helyen, amíg nem ismerem ki a lépcsők/szőnyegek/küszöbök nyújtotta esetleges potenciális akadályokat. És addig nagyon kuka tudok lenni.:) 

Aztán megérkeztek Zoliék, és természetesen kajáltunk is. Nem vagyok nagy gasztrobuzi, de abszolút pozitív tapasztalatokat szereztem. Nagyon finom volt a pizza, és legalább öt-hatféle ételt tudtam volna még választani, ami nálam eléggé ritkaság. Ja, és sose hallottam még erről a helyről, de facebookon én lettem a 2406. kedvelőjük. Nagyon le voltam maradva.:)

Aztán felmentünk Zoliékhoz, beszélgettünk-sütiztünk, és persze megnéztem a lakásukat, mert még sosenem voltam náluk. Igen, mindig szóltak előre, hogy hol van küszöb, meg szőnyeg.:D

Elég gyorsan telt az idő, olyan 8 óra tájban szóltam, hogy nekem haza kéne jönnöm, mert másnap meló. 

Kiballagtunk a buszmegállóba, persze 25 percet várni kellett a 14-esre. És majdnem magammal vittem Adri telefonját, mert épp a húgával beszéltem, amikor jött a busz. Na jó, a majdnem azért messze volt, de poénnak elmegy.:)

Szóval 9 óra felé hazaértem, ittam egy málnaszörpöt, fürödtem, majd lefeküdtem, olvastam, tévéztem. 

És NEM kapcsoltam be a gépet.:)

---

Csütörtök. Kolleginának szerettem volna eljuttatni zenéket pendrive-on. De nem találtam az enyémet... Aztán öngyújtóvadászat közben előjött a táskámból. Nem a lány, hanem a pendrive...:) Nem, nem túrtam fel érte a fél lakást...:D

Délután úgy volt, hogy megyek az ETO-s nosztalgiarendezvényre a Marcal Étterembe, de a cimbik közül senki nem ért rá, egyedül meg nem volt kedvem hozzá, úgyhogy inkább hazajöttem. Már egy kicsit bánom, még akkor is, ha a képek tanúsága szerint messze én lettem volna a legfiatalabb résztvevő. És ez valahol szomorú. De egy szavam sem lehet, mert hát ugye én sem voltam. 

---

Péntek. Simán felkeltem. Pénteken valahogy mindig simán felkelek. Nem is értem... 

Fél 3-ig voltam. 

Nagyon elfáradtam a héten, így aztán hazaérve megpakoltam a mosógépet, és ledőltem. Olvastam, tévéztem. 

Szívszorító volt nézni a Pécs-Nyíregyháza meccset. A két csapatot többé-kevésbé mondvacsinált indokokkal zárták ki az NB1-ből, és egymás ellen játszottak az utolsó fordulóban. 

A pécsi klub vezetői eltörölték a szurkolói kártyát, így végre volt hangulat is egy magyar bajnoki meccsen. 

Tetszett, ahogy a meccs előtt a két csapat játékosai köszöntötték egymást. Knézy Jenő közvetítése pedig no comment... Az apjának is voltak hülyeségei, de ő akkor tulok, hogy lassan az apja nevének viselésére is méltatlannak fogom tartani. Olyan ridegen, a fejleményekre reagálva közvetített, mintha sosem lett volna élsportoló. 

Matyi Dezső pécsi tulaj nyilatkozata ütött, csak nehogy visszanyaljon a fagyi, szóval remélem jogos a felháborodása. Ezt jól megmondtam. 

Szomorú volt látni a kissé hatásvadász gesztust a meccs végén, miszerint bement egy markoló, ásott egy gödröt a pálya közepén, és egy koporsóban eltemették a pécsi focit. A fejfát egy utánpótlásjátékos helyezte el. Döbbenet... 

Jó, nekünk volt időnk felkészülni a búcsúra, meg az előzmények után az NB3 még "jó" is. De a "sose halunk meg" azért jobb, mint a temetés... Szerintem...

---

Szombat. Jaj, mekkora döglés volt... Délelőtt neteztem, egyebek között láttam az ETO következő szezonra tervezett mezét és címerét is. 

Ja: tervezés alatt van egy közösségi portál elindítása- csak és kizárólag mozgássérülteknek. Én amondó vagyok, hogy inkább közelebb kellene egymáshoz hozni a sérülteket az épekhez, minthogy így elkülönüljünk, de ez csak az én véleményem... 

Délután bementem a városba. Adtam fel lottót-tippmixet. A múlt héten két szelvény is egy-egy meccsen ment el...:( 

Bevásárlás. Kicsit pánikba estem, mert csak két zsemlye volt, azok is a nyomottabbik fajtából. Aztán elkezdtem szuggerálni, hogy jöjjenek, és töltsék fel a készletet. És lőn: jöttek, és feltöltötték a készleteket. Szóval csak pozitívan!;)

Amúgy meccsnézős nap volt. Néztem Veszprém-Kielt, BL-döntős az Veszprém, ez nagy dolog, nagy öröm!:)

A Wolfsburg-Dortmund német kupadöntő elvitte a mixemet, mert a Dortmundra tettem. De Dárdait jó volt szakkommentátorként hallani.:)

Közben frankfurti virslit főztem. Két embertől is segítséget kértem, mert az volt ráírva, hogy gyöngyöző vízben 4 percig kell melegíteni. De segítséggel megoldottam eme hatalmas kihívást.:)

A Barca megnyerte Király Kupát, azon viszont elaludtam...:( :)

---

Vasárnap. Írt a kollegina viberen, hogy tetszettek neki a zenék. 0.06-kor küldte el az üzenetet, de a kiírás szerint utoljára tegnap volt elérhető. Ez rejtély...:)

Ma megint mosok egy adagot, mindjárt kajarendelés, aztán elmegyek Sportért, meg Debrecen-ETO-t nézünk a Dreherben. 

Hm... A 2012/13-as szezon nyitófordulójában 4-1-re kikaptunk Debrecenben. Azt a meccset Harcsi barátomnmal néztem, a meccs után hajnalig söröztünk. A szezon végén meg bajnokok lettünk. 

2013/2014: Debrecen-ETO 2-2. Magyar szinten igen jó meccs volt, győzelemmel bajnokok lehettünk volna. Harcsiékkal néztük a Dreherben a meccset. A szünetben pedig "megakadt a szemem egy barna lányon", vagyis a fényképén.  De róla már meséltem...:)

Idén pedig elbúcsúzunk az NB1-től. Úgy, hogy az NB3-as keret tagjai lépnek pályára. És a Dreherben nézem a meccset Bandi barátommal. 

---

Jövő hét? Németóra biztos, meg Ausztria is biztos. Meg vennem kéne egy farmert, mert most már kettő farmeromon is cipzárt kell cseréltetnem...:( Gombos farmert kell vennem.XD

Nem kizárt, hogy jövő héten nem posztolok, de azért igyekszem...:)

---

Hat és fél év alatt elértem a 800. bejegyzést. Ha jól tudom, egy posztot kb. negyvenen olvasnak el. Rendhagyó módon most arra kérlek benneteket, írjatok véleményt a blogról. Mi tetszik benne? Mi nem? Mit szerettek benne, és mi az, amit változtatnátok? 

És: ha csinálnék egy facebook-oldalt, követnétek-e? Ez még csak terv egyébként, de már körvonalazódik.:)

A mailcím: gosziblog@freemail.hu

Köszi, ha írtok, és köszi, hogy olvastok!:) Az átdolgozott logóért pedig nagy köszönet kolleginámnak!:)

---

Mára pedig ennyi. 

Jók legyetek, vigyázzatok magatokra!

Puszik, pacsik, éljenek a csajok!:)

Katarzis

Hétfő. Nem hiszem, hogy képes lennék elmenni vele strandra. Azt mondja semmi gond, majd megyünk kocsmázni. 

Évekig néptáncolt. Azt mondom, olyan nép nincs, ahogyan én néptáncolok. Azt mondja, ökör vagyok. Szóba került a rúdtánc is. Azt mondja, ő kidöntené a rudat. Vannak felejthetetlen beszélgetések.:)

Virtuális élettársammal pedig tök egyszerre írtunk egymásnak viberen, nekem is feltűnt, és neki is. Sőt épp olvasta a blogon az előző bejegyzést, benne a telepátiára vonatkozó résszel. Na ugye!;)

Viszonylag hamar ágyba kerültem, volt mit kipihenni.

---

Kedd. Jó időben, kipihenten, frissen és üdén. Minden napot így kellene indítani.

Meló után német. Ahol szóba került egy régi kedves ismerős leányzó, elkértem a telefonszámát, és váltottunk pár üzenetet viberen. 

És még valaki... Mostanában elég sokat irkálunk egy lánnyal, akit még anno IRC-n ismertem meg. Tök sokat irkáltunk, majd írtam neki, hogy szeretném hallani a hangját. Akkor még nem volt mobilom, a telefonkártyám pedig lefogyott. Egy szobatársam adta oda a telefonját, így beszélhettem Gabival először. Nem sok telefonszámot tudok kívülről, az övére emlékszem, 13 év elteltével nem kis teljesítmény. Arra is emlékszem, hogy egyszer elhagytam a postacímét. A koleszunk igazgatónőjéhez mentem be, hogy keresse meg nekem a fehérvári lánykollégium címét. 

Sok-sok beszélgetés, 8-10 oldalas, kézzel, papírra írt levelek... És megbeszéltük, hogy találkozunk. Elkövettem egy nagy hibát: tudtam, hogy van egy "közös ismerősünk" (megj.: "csak úgy simán" közös ismerős, merthogy még se iwiw, se facebook nem volt), és megkérdeztem tőle, nem fog-e csalódni bennem a lány, ha élőben is látja, hogy mozgássérült vagyok. És persze ezt ő visszahallotta, és nem esett jól neki. Okkal-joggal. Akkor örökre megtanultam, hogy a nekem fontos emberekben igenis meg kell bízni. Szerencsére sikerült tisztáznunk a dolgot, így a találkára is sor került. Segítettem Gabinak a német érettségi tételeit kidolgozni. Volt sok emlékezetes momentum, attól kezdve, hogy életemben először és utoljára zavaromban nem az écsi buszra szálltunk fel, tesóm hazaérkezésre sem volt mindennapi... De Gabi nagyon aranyos volt személyesen is. 

Anyámé mellett kb. az övé az egyetlen kézírás, amit ezer közül megismernék, és máig bennem van, amikor ülünk a Baross úton egy padon, és ott kanyarítja ama bizonyos betűket. 

Aztán még egy ideig tartottuk a kapcsolatot, ami aztán valahogy megszakadt. Mostanában kezdtünk el újra irkálni, és ha nem is kézzel, papíron, de azért születnek kisregények.:)

Ja: anno tőle kaptam életem egyik legemlékezetesebb SMS-ét: "Jó, hogy vagy!" 

Jó, hogy van...

---

Szerda. Meló után ETO Park. Kaptam új bérletet. Nem ugyanoda szólt, mint amit elhagytam, de mint utólag kiderült, ennek az égvilágon semmi jelentősége nem volt. Hazafelé betértem a Stadion Sörözőbe. Egy sört megittam, aztán hazaballagtam. Még jó, hogy nem ittam többet, attól az egytől is hihetetlenül elálmosodtam. 

Ja: Kooliver ezt a képet alkotta a szombati ETO-meccs apropóján. Tekintettel arra, hogy ez az idézet szerepelt Anyu gyászhirdetésében, elég mélyen érintett... 

Este MK-döntőt néztem. Vagyis Derricket, de néha átkapcsoltam. A Fradi hazai pályán (...) 4-0-ra verte a Vidit, így okozva az ifjú Knézynek újabb magömlést... 

---

Csütörtök. Valaki megkért, hogy vigyek fel az irodába egy cserepes virágot. Másvalaki meg megkérdezte, hogy az milyen virág. Hát, nem vagyok botanikus.:) Amúgy aztán megkérdeztem a virág nevét, de sikerült elfelejtenem...:/ 

Van egy kolléganőm, akivel  nagyon ritkán, és kizárólag futólag beszélgetünk. És érdekes, hogy ezekben a "Mi újság?" kérdésekben több érdeklődést érzek, mint egy-két közeli ismerősöm felületes kérdésében. 

Jó kis nap volt, emlékezetes poénokkal, így azán gyorsan eltelt. Fél 4-ig voltam melóban, aztán egy kollegina hazadobott. Óriási szerencsém volt, észrevett a kijáratnál, és volt olyan rendes, hogy felvett. Különben konkrétan sz*rrá áztam volna. Hazatérve már semmit nem csináltam, döglés volt a program. 

---

Péntek. Elbúcsúztattuk egy munkatársunkat, aki 23 év után váltott munkahelyet, nekem konkrétan 7 évig volt "asztalszomszédom", ha van ilyen szó. Voltak vitáink, konfliktusaink, ez természetes. De nem csak ő érzékenyült el a nap során, hanem én is. Hiányozni fog. 

Meló után az előző napi tevékenységet folytatva nem csináltam semmit.:)

---

Szombat. Délelőtt több Renáta nevű ismerősöm tőlem tudta meg, hogy aznap is névnapja van. Ez volt ám az igazi névnapi meglepetés.:)

Dél körül belváros, lottót-tippmixet feladtam, aztán be akartam menni az Arrabona Sparba. Addig-addig gondolkodtam, hogy hazatérve milyen kaját rendeljek, hogy majd' két évtized után betértem az Arrabona Ételbárba ebédelni. 

Hallom, a melegszendvicsük máig verhetetlen, én mégis húsleves ettem cordon blue-vel. Jól kellett lakni az esti meccs előtt. Retro-feeling. Visszatérek még, mindamellett ennyi pénzből a Patioban is ehetem volna. 

Hazafelé a 14-es buszon ülve megállt mellettünk egy autó, és az anyósülésről egy lány bőszen integetett. Az ablakról a párát letörölve fel is ismertem azt a volt sulitársamat, aki tavaly nyáron elvitt az Államkincstárhoz. Ez azért újfent elég misztikus találkozás volt.:)

Hazaérve pihengettem, kávézgattam. 

Majd kishíján ért egy háztartási baleset: a kezdem bekerült a kilincs mögé, én nem vettem észre, és továbbléptem. Jó nagyot reccsent. Ez majdnem olyan lehetetlenség lett volna, mint amikor anno a Dinamo Zagreb elleni Európa Liga-meccs -sóhaj...- előtt sörnyitóval felsértettem a tenyeremet, és egy tetanusz és tenyérvarrás után értem ki a stadionhoz. A dokival és az asszisztensével együtt röhögtünk a balfaszságomon... Az mondjuk annyira már nem volt mókás, hogy annyira siettem a buszra, hogy a gatyámat nem húztam fel normálisan, és majdnem lecsúszott rólam. Megigazítani meg nem volt egyszerű, mert az egyik kezem ugye be-, és fel volt kötve. De a meccsre kiértem akkor is. 

És most is. Előtte ezúttal a Stadion Sörözőben melegítettünk. A szokásosnál később értünk a stadionhoz, a bérletes helyünket már elfoglalták. De nem bántam. Jó volt látni, hogy azért viszonylag sok embernek fontos az ETO. Voltak szurkolók, akik láthatóan először jártak az új stadionban, de láttam egy trombitás bácsit is, akiről mesélték, hogy a '70-es és '80-as években járt ki így a meccsekre. 

Hm... 3-0-ra nyertünk a Pécs mellen. Győzelemmel búcsúztunk tehát az NB1-től. A hangulat? Leírhatatlan. Életre szóló élmény. 

Nem is tudok nagyon mit írni róla, beszéljen helyettem inkább ez a videó, amit viszont nem tudok könnyek nélkül megnézni... 

A meccs után ismét a Stadion Sörözőben kötöttünk ki. Majd nálam. Ha jól emlékszem, olyan hajnali fél 4 magasságában feküdtem le, miután meguntam (!) a vacsoraként/reggeliként elfogyasztott negyedik szendvicset. 

És azt meséltem, hogy anno amikor tesóm el akarta adni a lakást, és felvetődött, hogy én veszem meg, Anyu azzal érvelt, hogy így közel maradok a stadionhoz, és nyugodtan felhívhatom magamhoz a barátaimat meccsek előtt/után? Tényleg így volt... 

---

Vasárnap. Kb. 4 óra alvás után felkeltem, össze kellett szednem magam, mert mentem ki apámhoz Écsre. Előtte még jött egy "megkeresés" -jaj de komolyan hangzik-, hogy meséljek pár szót a Győr Plusz Rádióban az előző esti meccsről. Megtörtént, itt meghallgathatod. 

Szerintem egészen vállalható anyag, főleg, hogy négy órát aludtam, és a töménytelen mennyiségű sör. cigi és ordibálás után alig volt hangom. Mondtam hülyeséget, meg volt amit kifelejtettem -KÖSZÖNET A NYUGATI L-SZEKTOR ULTRÁINAK!-, de azért rosszabbra számítottam. 

A déli busszal kimentem apámhoz Écsre. A látogatás zökkenőmentes volt, kerültem minden konfliktust, szerencsére apám sem volt agresszív. 

A Forma-1-et még Écsen kezdtem el nézni, de attól tartottam, ha nem indulok el időben, akkor kidőlök, és ottalvás lesz a vége. Ezt pedig mindenképpen szerettem volna elkerülni. Így aztán a safety car-os időszak közepette lebattyogtam a buszra. 

Így totális meglepetésként ért, hogy az idei Monacói Nagydíjat Rosberg nyerte. Na bumm...:)

Hazatérve észrevettem facebookon, hogy az egyik kedvenc bulizenekarom, a zalai Fáraó Együttes közölte, hogy ingyenesen letölthető az új albumuk. Gyorsan le is töltöttem.:)

Meg András barátom szólt, hogy jelezzek neki, amikor a Harmadik Félidőben az ETO-meccs következik. Ezt pedig ugye én is meg akartam nézni, szóval megittam egy kávét. 

Durva volt látni az utolsóelőtti NB1-es összefoglalót, melyben érintettek vagyunk... 

A kávé miatt aztán felélénkültem, hajnali 1-ig beszélgettem messengeren. 

---

Hétfő. Mosás, Szomszédok, Derrick volt a délelőtti program. Ebédre baconös-sajtos bundáskenyeret rittyentettem, aztán csendespihenő. 

Öt előtt ébresztett Harcsi barátom telefonja, hogy átjönne egy kávéra, ahogy megbeszéltük. Át is jött, beszélgettünk egy picit. Aztán döglés-tévé-messenger.

---

Ma. Hát magam is meglepődtem, de viszonylag friss voltam melóban. A szemem fájt egy kicsit, de már elmúlt. 

Virtuális élettárs, valóságos reggeli. Sulirúd és kockasajt. Ha úgy hívják.:) Egy élmény volt, főleg azért mert én kb. csak akkor reggelizek, amikor tesóméknál vagyok. Tudom, ez nagyon rossz szokás... 

Egyike azon szokásoknak, melyeken változtatni kell. Az NB3 jó alap. Mindig ez jár a fejemben basszaki... 

Háromig voltam, hazajöttem, ittam egy kávét, aztán elkezdtem pötyögni. 

Holnap német. 

Csütörtökön pedig az ETO kétszeres bajnok játékosa, Póczik József tart kötetlen beszélgetést a Marcal Étteremben. 

Tekintve, hogy ő manapság a DK színeiben politizál, nem kizárt, hogy politikai témák is szóba jönnek. De úgy vagyok vele, hogy ha egy kicsit több információt is hallok, mint hogy Borkai nem tett meg mindent az ETO megmentéséért, már nem mentem el hiába. 

Péntek-szombat kérdőjel, vasárnap meg Debrecen-ETO a Dreherben. Jövő hét végén meg lehet, hogy megyek babázni!:) 

Na de mára befejezem!

Jók legyetek!

Puszik, pacsik, éljenek a csajok!:)