Esküvős

Vasárnap a bejegyzés megírása után elég hamar, már fél 8 körül lefeküdtem. Aztán fél 10 körül megéheztem. Így aztán felkeltem kajálni, meg fogat mosni. 

---

Hétfő. Kishazánkban női kosárlabda EB zajlik. Ezt azért jegyeztem csak fel, mert baromira kimaradt az életemből. 1997-ben is női kosárlabda EB volt Magyarországon. Akkor én Göttingenben voltam ilyen diákcsereüdülésen, vagy min. Majdnem Göppingent írtam. 

Nyíregyházán a kizárás ellenére az NB3-ban is együtt marad a fél csapat, és marad Mátyus János edző is. Kicsit irigylem őket. Így is lehet. 

Az U20-as foci VB-t pedig a szerbek nyerték Brazília ellen. Meg sem lepődöm. Később még lesz sport, egyelőre ennyi.:)

Megdicsérték nekem a bátyámat. Tisztában vagyok vele, hogy jó srác, fantasztikus ember, de én elfogult vagyok. És ilyenkor büszke is.:)

Egy leányzóval az utóbbi időben alaposan megváltozott a kapcsolatunk, nem pozitív irányban. Hosszú idő után beszélgettünk-bohóckodtunk úgy, mint régen. Szerintem már soha nem lesz olyan, mint régen. Ennek ellenére örültem. És a keze még mindig hideg.:)

Meló után a Hollóban meetingeltünk Harcsival. Aztán pláza. Vettem 4000 forintért szemsprayt. Baromi nagy flash, 4000 forint, kiszáradt szemre ajánlják. A dolgokat kissé leegyszerűsítve: hatásos, mert ha befújom a szemem, megfájdul a fejem, így már nem a szemfájás frusztrál.:) Apámnak meg megvettem a Damu Roland-könyvet, magamnak meg a Szabadság tér '89 című tévéműsor alapján készült könyv első részét.

Ja, nap közben avonból is rendeltem. Haladva a korral, a katalógus vonatkozó részét lefotózva, viberen elküldve kértem telefonos segítséget egy kolleginától. 

---

Kedd. Üzemorvosnál kezdtem a napot. Vagyis nem, de délelőtt voltunk üzemorvosnál. Magas a vérnyomásom.:/ Tényleg közeleg az életmódváltás ideje. Vérnyomásmérő apámnál van, ott meg nem fogom méregetni, mert ott mindig fel van b.szva az agyam. 

Ha az általad a legszebbnek tartott kolléganőd megkérdezi tőled fényképek segítségével, hogy melyik ruha tetszik jobban, az jóleső érzés.És nem emiatt vagyok rá büszke elsősorban.:)

Ha azt hiszed, hogy katalógusképeket küldött, közben pedig a képeken ő látható, az mókás. 

Ha ugyanő megkérdezi, hogy történt-e valami a kezemmel, hogy csuklószorító van rajta, az... Apróság, de jól esik.:)

Buszmegálló. Elbambultam, és egy srác bokájában megbotolva szabályosan beestem a buszmegállóba. Kb. öten nézték, ahogy összekaparom magam. Nem voltam részeg. Ezt szerintem csak én tudtam.:)

---

Szerda. Fél 4-ig meló, aztán itthon pihengettem. És írtam egy "mozgássérültes" posztot facebookra. Több érdekes, aranyos hozzászólást-megjegyzést kaptam. Mindenképpen továbbgondolandó a téma- ahogy nagy meglepetésemre még főiskolán pszichológia-tanárom fogalmazott egy irományom kapcsán. 

Valami még biztosan történt, de nem mást nem jegyeztem fel.:)

---

Csütörtök.  Begyöpösödött rigolyás agglegényként szeretem az állandóságot. Szokott lenni reggel egy lány a buszon, aki amikor felszállok, már fent van, és ugyanabban a megállóban, ugyanannál az ajtónál szoktunk leszállni. Mindig hagyok neki helyet. Ennyi, nincs tanulság, vagy ilyesmi!:)

Volt a hét folyamán egy kisebb összezördülésünk egy kolléganőmmel. Nem tetszett, ahogy beszélt velem, amit szóvá is tettem neki. Később félrehívott, elnézést kért, megbeszéltük a dolgot. Hihetetlenül jól esett. És nem az egómnak, hogy jaj de jó, hogy igazam volt. Nem. Hanem azért, mert neki is számít annyira a kapcsolatunk, hogy fontosnak tartja tisztázni az ilyen szitukat. 

Meló után Holló Harcsival és Atival, aztán Penny. Nem szeretem azt a helyet, de vennem kellett pár doboz tejet. Legalább a rím rendben van. De tojást is vettem.:)

---

Péntek. Egy kolléganőmmel álmodtam. Nem, nem olyat.:) Valami mondókát költöttünk ketten álmomban, mert a kisfiának szeretett volna édesség-ajándékcsomagot nyerni. Hogy ezt hogy hoztam össze, azt nem tudom..:)

Ezt is megértük. Egy ismerősöm facebookon idézte egy kommentben leírt gondolatomat: "egyedül is lehet vidáman/pozitívan élni. boldogan nem, az más szint." Beletelt egy kis időbe, mire ezt elrendeztem magamban. 

Boldogság? Mi az? Annyira megfoghatatlan. Utoljára akkor voltam boldog, amikor Markkal bohóckodtunk a szőnyegen. 

Majd akkor leszek boldog, ha meló után egy lánnyal elmegyünk bevásárolni, sétálni. Ha este a kádban pihengetve megbeszéljük a napi történéseket, vagy reggel indulás előtt felébred mellettem valaki. Nem, a lakótársam nem ér.:)

Viszont egyedül is lehetek optimista, vidám, jókedvű, stb. De a kettő messze nem ugyanaz. 

Elég sokáig voltam melóban, mert haza kellett mennem apámhoz. "Elromlott a tévé". Écsi kollégám vitt haza. Nem semmi a srác, dübörgött a house-zene a kocsiban, nem gondoltam volna róla.:)

A tévének semmi baja nem volt,  apám halkítás helyett a csatornákat léptette, egy gombnyomással rendben voltunk. 

Aztán tévéztünk, vacsoráztunk, majd lefeküdtem. Fél 8-kor. Apám persze bejött, hogy hová tettem az egyik ülőpárnát a konyhából. Nem tettem sehová, beesett a szék alá, én meg nem vettem észre. 

---

Szombat. Apánk rántottát ígért reggelire. Azt mondta, 5-kor megsüti, én meg eszek, amikor felkelek. Az álmoskönyvek szerint ez nem jelent jót. 

Háromnegyed 5 körül a dübörgő Kossuth Rádióra ébredtem. Fürdeni nem tudtam, nem találtam meg se az Écsen lévő ruháimat, se törölközőt. 

Nem érzem magam otthon a szülői házban...:( Anyu halála óta a szentestéket leszámítva nem aludtam kint tesómék nélkül. Ez volt kb. az első alkalom, és kb. az utolsó is. Vagy mindent vinnem kell magammal. 

A rántottát kihagytam, mert nem ismertem meg. 

Elindultam a buszra, de a megállóban vettem észre, hogy nem raktam el a telefonomat. Így mehettem vissza. 

Mondtam apámnak, hogy majd jövök, ha még valamit itt felejtettem. Erre lecseszett, hogy ne legyek hülye, figyeljek oda a dolgaimra. Pedig csak vicceltem. 

Tetszik érteni a Kedves Olvasónak, hogy miért nem szeretek hülyeségeken vitatkozni?

A buszmegállóban mások mellett volt egy faszi, aki elmondása szerint péntek este a cimboráival iszogatott valahol Győr-Győrújbarát vonalon. Hazahozták, de nem tudta, hol rakta le az autót. 

Vidéki. Vettem le pénzt, meg vettem Sportot, cigit, meg kávét. A buszpályaudvaron meg több négert láttam, mint fehér embert. Ez tény, nem rasszizmus. 

Hazajöttem, döglöttem, pihentem, ebédet rendeltem. Aztán megérkezett Katám, akivel nagyon rég nem találkoztam. 

Picit beszélgettünk, meg terepszemlét tartott a lakásban. Nemsokára segít nagytakarítani.:)

Aztán esküvőre mentünk. 

Adri és Zoli házasodtak össze. A sráccal a teleshopban dolgoztunk együtt, de a lány is jó ismerősünk. 

Khm... Nekem anno talán a kelleténél többet is jelentett a lány, időbe telt, mire lerendeztem magamban a dolgot. 

Egy kávézásunk alkalmával el akartam mesélni neki, hogy anno mi zajlott le bennem vele kapcsolatban. Még bele sem kezdtem mondandómba, amikor megmutatta a jegygyűrűjét. Mint egy amerikai vígjátékban. Amúgy is felesleges lett volna elmesélni, így meg aztán főleg.:)

Szép volt a pár, szépek voltak a koszorúslányok, a násznép között is voltak kedves ismerőseink. 

A polgári esküvő után Katával elmentünk a Mekibe, mert ő meg leánybúcsúra volt hivatalos. 

Utána meg vettem Dohányboltbanm vizet, mert ragadt a kezem, mert összekentem fagyival, le kellett locsolnom. Hehe mekkora sztori!:)

A Baross úton fogyasztottam el a vizet, bízva abban, hogy összefutok valakivel, akit el tudok hívni egy sörre. Vagy kettőre.:)

Aztán Harcsival közös ismerősünkkel akadtam össze, ő is esküvőn volt a barátjával, csak épp egy másikon. Nagyon süti a lány!:)

Hazajöttem. Tévé, net, pihi, meg telefon tesómékkal. 

Ja, a Honvéd ligetben egy néger ember megkérdezte, hogy jut el Vámosszabadira. Meg kért tüzet. 

Még valami: az ETO NB2-es női csapata a Szeged elleni osztályozón kiharcolta a feljutást, így Győr és az ETO sem marad élvonalbeli foci nélkül. Szép volt, csajok! Hajrá, ETO!

---

Vasárnap. Nem voltam sehol. Rendet raktam. Na persze: az egyik kanapé valóban üres, de két ruhásfiók annyira tele van, hogy nem tudom kinyitni.:D

Mostam is. A ruhaszárítóra ráestem, és lesántult, kicsit nehéz volt teregetni. 

Bundás kenyeret is sütöttem, túléltem.:)

A Forma-1 Osztrák Nagydíja számomra Alonso és Räikkönen kiesésével véget ért. Szóval elég hamar. 

Az ágyból néztem a futamot. Szóval aludtam. 

Aztán kávé-cigi-telefon. És most itt vagyok. 

Szarakodik a telefonom. Töltőről nem tölt, csak adatkábelről... Remélem, ez "csak" android-probléma, és egy szoftverfrissítés segít rajta. Csak még archiválni kell előtte ezt-azt. 

Ma már csak fürcsi, vacsi, pihi. Cukcsi.:)

---

Jövő hét? Végre tali Mónikával, meg német, meg tesós program. 

Meg lehet, hogy ott leszek a Győr Plusz médiatáborában, a blogokról fogok mesélni a gyerekeknek. Remélem összejön, a megkeresés nagyon jól esett.:)
És mára ennyi. 

Jók legyetek, vigyázzatok magatokra!

Puszik, pacsik, éljenek a csajok!:)