Katarzis

Hétfő. Nem hiszem, hogy képes lennék elmenni vele strandra. Azt mondja semmi gond, majd megyünk kocsmázni. 

Évekig néptáncolt. Azt mondom, olyan nép nincs, ahogyan én néptáncolok. Azt mondja, ökör vagyok. Szóba került a rúdtánc is. Azt mondja, ő kidöntené a rudat. Vannak felejthetetlen beszélgetések.:)

Virtuális élettársammal pedig tök egyszerre írtunk egymásnak viberen, nekem is feltűnt, és neki is. Sőt épp olvasta a blogon az előző bejegyzést, benne a telepátiára vonatkozó résszel. Na ugye!;)

Viszonylag hamar ágyba kerültem, volt mit kipihenni.

---

Kedd. Jó időben, kipihenten, frissen és üdén. Minden napot így kellene indítani.

Meló után német. Ahol szóba került egy régi kedves ismerős leányzó, elkértem a telefonszámát, és váltottunk pár üzenetet viberen. 

És még valaki... Mostanában elég sokat irkálunk egy lánnyal, akit még anno IRC-n ismertem meg. Tök sokat irkáltunk, majd írtam neki, hogy szeretném hallani a hangját. Akkor még nem volt mobilom, a telefonkártyám pedig lefogyott. Egy szobatársam adta oda a telefonját, így beszélhettem Gabival először. Nem sok telefonszámot tudok kívülről, az övére emlékszem, 13 év elteltével nem kis teljesítmény. Arra is emlékszem, hogy egyszer elhagytam a postacímét. A koleszunk igazgatónőjéhez mentem be, hogy keresse meg nekem a fehérvári lánykollégium címét. 

Sok-sok beszélgetés, 8-10 oldalas, kézzel, papírra írt levelek... És megbeszéltük, hogy találkozunk. Elkövettem egy nagy hibát: tudtam, hogy van egy "közös ismerősünk" (megj.: "csak úgy simán" közös ismerős, merthogy még se iwiw, se facebook nem volt), és megkérdeztem tőle, nem fog-e csalódni bennem a lány, ha élőben is látja, hogy mozgássérült vagyok. És persze ezt ő visszahallotta, és nem esett jól neki. Okkal-joggal. Akkor örökre megtanultam, hogy a nekem fontos emberekben igenis meg kell bízni. Szerencsére sikerült tisztáznunk a dolgot, így a találkára is sor került. Segítettem Gabinak a német érettségi tételeit kidolgozni. Volt sok emlékezetes momentum, attól kezdve, hogy életemben először és utoljára zavaromban nem az écsi buszra szálltunk fel, tesóm hazaérkezésre sem volt mindennapi... De Gabi nagyon aranyos volt személyesen is. 

Anyámé mellett kb. az övé az egyetlen kézírás, amit ezer közül megismernék, és máig bennem van, amikor ülünk a Baross úton egy padon, és ott kanyarítja ama bizonyos betűket. 

Aztán még egy ideig tartottuk a kapcsolatot, ami aztán valahogy megszakadt. Mostanában kezdtünk el újra irkálni, és ha nem is kézzel, papíron, de azért születnek kisregények.:)

Ja: anno tőle kaptam életem egyik legemlékezetesebb SMS-ét: "Jó, hogy vagy!" 

Jó, hogy van...

---

Szerda. Meló után ETO Park. Kaptam új bérletet. Nem ugyanoda szólt, mint amit elhagytam, de mint utólag kiderült, ennek az égvilágon semmi jelentősége nem volt. Hazafelé betértem a Stadion Sörözőbe. Egy sört megittam, aztán hazaballagtam. Még jó, hogy nem ittam többet, attól az egytől is hihetetlenül elálmosodtam. 

Ja: Kooliver ezt a képet alkotta a szombati ETO-meccs apropóján. Tekintettel arra, hogy ez az idézet szerepelt Anyu gyászhirdetésében, elég mélyen érintett... 

Este MK-döntőt néztem. Vagyis Derricket, de néha átkapcsoltam. A Fradi hazai pályán (...) 4-0-ra verte a Vidit, így okozva az ifjú Knézynek újabb magömlést... 

---

Csütörtök. Valaki megkért, hogy vigyek fel az irodába egy cserepes virágot. Másvalaki meg megkérdezte, hogy az milyen virág. Hát, nem vagyok botanikus.:) Amúgy aztán megkérdeztem a virág nevét, de sikerült elfelejtenem...:/ 

Van egy kolléganőm, akivel  nagyon ritkán, és kizárólag futólag beszélgetünk. És érdekes, hogy ezekben a "Mi újság?" kérdésekben több érdeklődést érzek, mint egy-két közeli ismerősöm felületes kérdésében. 

Jó kis nap volt, emlékezetes poénokkal, így azán gyorsan eltelt. Fél 4-ig voltam melóban, aztán egy kollegina hazadobott. Óriási szerencsém volt, észrevett a kijáratnál, és volt olyan rendes, hogy felvett. Különben konkrétan sz*rrá áztam volna. Hazatérve már semmit nem csináltam, döglés volt a program. 

---

Péntek. Elbúcsúztattuk egy munkatársunkat, aki 23 év után váltott munkahelyet, nekem konkrétan 7 évig volt "asztalszomszédom", ha van ilyen szó. Voltak vitáink, konfliktusaink, ez természetes. De nem csak ő érzékenyült el a nap során, hanem én is. Hiányozni fog. 

Meló után az előző napi tevékenységet folytatva nem csináltam semmit.:)

---

Szombat. Délelőtt több Renáta nevű ismerősöm tőlem tudta meg, hogy aznap is névnapja van. Ez volt ám az igazi névnapi meglepetés.:)

Dél körül belváros, lottót-tippmixet feladtam, aztán be akartam menni az Arrabona Sparba. Addig-addig gondolkodtam, hogy hazatérve milyen kaját rendeljek, hogy majd' két évtized után betértem az Arrabona Ételbárba ebédelni. 

Hallom, a melegszendvicsük máig verhetetlen, én mégis húsleves ettem cordon blue-vel. Jól kellett lakni az esti meccs előtt. Retro-feeling. Visszatérek még, mindamellett ennyi pénzből a Patioban is ehetem volna. 

Hazafelé a 14-es buszon ülve megállt mellettünk egy autó, és az anyósülésről egy lány bőszen integetett. Az ablakról a párát letörölve fel is ismertem azt a volt sulitársamat, aki tavaly nyáron elvitt az Államkincstárhoz. Ez azért újfent elég misztikus találkozás volt.:)

Hazaérve pihengettem, kávézgattam. 

Majd kishíján ért egy háztartási baleset: a kezdem bekerült a kilincs mögé, én nem vettem észre, és továbbléptem. Jó nagyot reccsent. Ez majdnem olyan lehetetlenség lett volna, mint amikor anno a Dinamo Zagreb elleni Európa Liga-meccs -sóhaj...- előtt sörnyitóval felsértettem a tenyeremet, és egy tetanusz és tenyérvarrás után értem ki a stadionhoz. A dokival és az asszisztensével együtt röhögtünk a balfaszságomon... Az mondjuk annyira már nem volt mókás, hogy annyira siettem a buszra, hogy a gatyámat nem húztam fel normálisan, és majdnem lecsúszott rólam. Megigazítani meg nem volt egyszerű, mert az egyik kezem ugye be-, és fel volt kötve. De a meccsre kiértem akkor is. 

És most is. Előtte ezúttal a Stadion Sörözőben melegítettünk. A szokásosnál később értünk a stadionhoz, a bérletes helyünket már elfoglalták. De nem bántam. Jó volt látni, hogy azért viszonylag sok embernek fontos az ETO. Voltak szurkolók, akik láthatóan először jártak az új stadionban, de láttam egy trombitás bácsit is, akiről mesélték, hogy a '70-es és '80-as években járt ki így a meccsekre. 

Hm... 3-0-ra nyertünk a Pécs mellen. Győzelemmel búcsúztunk tehát az NB1-től. A hangulat? Leírhatatlan. Életre szóló élmény. 

Nem is tudok nagyon mit írni róla, beszéljen helyettem inkább ez a videó, amit viszont nem tudok könnyek nélkül megnézni... 

A meccs után ismét a Stadion Sörözőben kötöttünk ki. Majd nálam. Ha jól emlékszem, olyan hajnali fél 4 magasságában feküdtem le, miután meguntam (!) a vacsoraként/reggeliként elfogyasztott negyedik szendvicset. 

És azt meséltem, hogy anno amikor tesóm el akarta adni a lakást, és felvetődött, hogy én veszem meg, Anyu azzal érvelt, hogy így közel maradok a stadionhoz, és nyugodtan felhívhatom magamhoz a barátaimat meccsek előtt/után? Tényleg így volt... 

---

Vasárnap. Kb. 4 óra alvás után felkeltem, össze kellett szednem magam, mert mentem ki apámhoz Écsre. Előtte még jött egy "megkeresés" -jaj de komolyan hangzik-, hogy meséljek pár szót a Győr Plusz Rádióban az előző esti meccsről. Megtörtént, itt meghallgathatod. 

Szerintem egészen vállalható anyag, főleg, hogy négy órát aludtam, és a töménytelen mennyiségű sör. cigi és ordibálás után alig volt hangom. Mondtam hülyeséget, meg volt amit kifelejtettem -KÖSZÖNET A NYUGATI L-SZEKTOR ULTRÁINAK!-, de azért rosszabbra számítottam. 

A déli busszal kimentem apámhoz Écsre. A látogatás zökkenőmentes volt, kerültem minden konfliktust, szerencsére apám sem volt agresszív. 

A Forma-1-et még Écsen kezdtem el nézni, de attól tartottam, ha nem indulok el időben, akkor kidőlök, és ottalvás lesz a vége. Ezt pedig mindenképpen szerettem volna elkerülni. Így aztán a safety car-os időszak közepette lebattyogtam a buszra. 

Így totális meglepetésként ért, hogy az idei Monacói Nagydíjat Rosberg nyerte. Na bumm...:)

Hazatérve észrevettem facebookon, hogy az egyik kedvenc bulizenekarom, a zalai Fáraó Együttes közölte, hogy ingyenesen letölthető az új albumuk. Gyorsan le is töltöttem.:)

Meg András barátom szólt, hogy jelezzek neki, amikor a Harmadik Félidőben az ETO-meccs következik. Ezt pedig ugye én is meg akartam nézni, szóval megittam egy kávét. 

Durva volt látni az utolsóelőtti NB1-es összefoglalót, melyben érintettek vagyunk... 

A kávé miatt aztán felélénkültem, hajnali 1-ig beszélgettem messengeren. 

---

Hétfő. Mosás, Szomszédok, Derrick volt a délelőtti program. Ebédre baconös-sajtos bundáskenyeret rittyentettem, aztán csendespihenő. 

Öt előtt ébresztett Harcsi barátom telefonja, hogy átjönne egy kávéra, ahogy megbeszéltük. Át is jött, beszélgettünk egy picit. Aztán döglés-tévé-messenger.

---

Ma. Hát magam is meglepődtem, de viszonylag friss voltam melóban. A szemem fájt egy kicsit, de már elmúlt. 

Virtuális élettárs, valóságos reggeli. Sulirúd és kockasajt. Ha úgy hívják.:) Egy élmény volt, főleg azért mert én kb. csak akkor reggelizek, amikor tesóméknál vagyok. Tudom, ez nagyon rossz szokás... 

Egyike azon szokásoknak, melyeken változtatni kell. Az NB3 jó alap. Mindig ez jár a fejemben basszaki... 

Háromig voltam, hazajöttem, ittam egy kávét, aztán elkezdtem pötyögni. 

Holnap német. 

Csütörtökön pedig az ETO kétszeres bajnok játékosa, Póczik József tart kötetlen beszélgetést a Marcal Étteremben. 

Tekintve, hogy ő manapság a DK színeiben politizál, nem kizárt, hogy politikai témák is szóba jönnek. De úgy vagyok vele, hogy ha egy kicsit több információt is hallok, mint hogy Borkai nem tett meg mindent az ETO megmentéséért, már nem mentem el hiába. 

Péntek-szombat kérdőjel, vasárnap meg Debrecen-ETO a Dreherben. Jövő hét végén meg lehet, hogy megyek babázni!:) 

Na de mára befejezem!

Jók legyetek!

Puszik, pacsik, éljenek a csajok!:)