2015. május 11., hétfő

Sose halunk meg

Még a múlt hétről két dolog kimaradt. Virtuális élettársam megmutatta romantikus oldalát. Én meg visítottam a röhögéstől.:D
Meg apám. Telefonon említettem neki, hogy épp rendet rakok. Erre ő közölte, hogy ha folyamatosan rendet tartanék, nem kellene rendet raknom. Bírom ezeket az atyai jótanácsokat. Tényleg.:)
---
Vasárnap. Pizzát rendelem. Örömmel konstatáltam, hogy a diszpécser csaj ETO-meccset nézett, legalábbis a közvetítés hangjai szűrődtek be a telefonba. A nevemet viszont kurvára elértette, Bocskai néven szerepeltem a számlán, hívott is a futár, hogy nem talál kapucsengőt ilyen névvel...:)
Jah, kikaptunk Újpesten, ha valamikor, most már tényleg sokadlagos kérdés az eredmény. De azért az egy pont meglehetett volna...
Meccs után fürcsi, fél 8-kor már az ágyban tévéztem.
---
Hétfő. Elalvás előtt a mobilnet helyett véletlenül az ébresztőt kapcsoltam ki, és mégis felébredtem a megszokott időben. Csoda.:)
Sima nap volt, viszonylag gyorsan eltelt. Tök vicces volt, amikor vártam a buszt délután. Megkaptam az SMS-t, hogy megérkezett a fizu, pár perc múlva pedig jött arra kocsival a munkaügyes kollegina. Ezt nem hagyhattam szó nélkül.:D
Meló után messenger-maraton, és döglés.
Kék fényt nem néztem. Új szokásomnak megfelelően Szomszédok és Derrick volt a program.
---
Kedd. Reggel a buszon ülve jó illat ütötte meg az orromat. Aztán rájöttem, hogy a saját parfümöm illata tetszett. Hehe, még a végén narcisztikus leszek...XD
Reggel elmentem automatához pénzt felvenni, délután meg postára. A posta mellett egy 10-12 éves forma kissrác megbámulta a járásomat. Nézett ezerrel, én pedig "jeleltem" neki, hogy nem lájkolom ezt a tevékenységét. Nem vette a lapot. Ezért megálltam. De ő még mindig nézett vissza, az anyukája rángatta el. Én meg mutattam, hogy "bibííí én nyertem!" Tudom, ez roppant mód gyerekes. Az élet apró öröme.:)
Nézegettük a matek érettségi feladatait. Asszem erről ennyit.:) Viszont a héten megírtam egy német középfokú 60 kérdéses szintfelmérőt 95%-osra. Nagyjából tíz perc alatt. Igen jó vagyok.:D
BL-t nem néztem. Igen, Derrick volt, meg Szomszédok.:D
---
Szerda. Nem tudom, miért, de olyan szomjas voltam melóba menet, hogy a Sport mellé vennem kellett vizet is. Jah, mondjuk nem kizárt, hogy a vacsorára elfogyasztott szalonna-kolbász kombó okozta a kiszáradásomat.:D Ma roppant fontos infókat mesélek el magamról!;)
Be kellett mennem az egyik részlegre, és két oldalról két lány integetett mosolyogva. Aranyos szitu volt. Ja, és már a második emberke említette meg, hogy látott pár hete egy szőke lánnyal sétálni a vidéki környékén. Nem én voltam. Sajnos. De annyira meggyőzően mesélték, hogy már majdnem elhittem.:)
34 éves fejjel tényleg szokatlan, hogy valakivel jóban voltam, de már ez nem mondható el. És noch dazu még magyarázkodnom is kell(ene) a témában. Fura. Na nem mintha akkor nem kellett volna magyarázkodni, amikor még minden okés volt...
Meló után német. Német után viharos szél, eső, stb. De szerencsére akkor már itthon voltam.
Jól elhelyezkedtem a konyhában, hogy ott nézem vacsi közben a Barca-Bayernt. Persze a Digisport adta a meccset, ami a konyhában nincs. Úgyhogy behoztam a kaját a szobába. És 3-0-ra nyert a Barca.:)
---
Csütörtök. Nem tudom máshogy mondani: apám igen-igen bután viselkedett. Égett a pofám rendesen. Amíg ezt a projektet "menedzseltem" telefonom, el is kezdődött a cégnél egy fontos megbeszélés, szóval egy időre kikerültem a történet fősodrából. De a vége azért többé-kevésbé happy end lett...
Úgy volt, hogy délután találkozom egy volt osztálytársnőmmel. Aztán megkérdeztem, nem nyírná-e meg a hajam. Megnyírta. Meg volt pedikűr is. Meg palacsinta. Meg fasírozott. Meg társasjáték. Egy élmény volt, köszönöm!:)
---
Péntek reggel rohadtul fájt a fejem. Azt hittem, agydaganatom van. Három fájdalomcsillapító sem segített...:/ Mivel egy szál pólóban, frissen nyírt hajjal ücsörögtem a szabadban, valószínűleg szimplán elfagyott az agyam. Szombatra azért nagyjából rendben voltam.:) Nagyon pénteki hangulat volt, sok mókás és kevésbé mókás történéssel.
Meló után semmihez nem volt lelkierőm. Hazajöttem, és aktívan semmittettem.
---
Szombat. Folytattam a semmittevést. A vasútállomásra bementem lottót-tippmixet feladni, meg újságért. Igen nagy mákom volt a buszokkal, oda-vissza összesen kb. egy percet vártam a buszokra. Fél óra alatt megfordultam. Lipták azért gyorsabb nálam!:)
A fentebb említett osztálytársnőmtől kaptam spenótot. Főztem hozzá tojást. Meg kisütöttem két hamburgerhúst. Mennyei volt.:)
A Forma-1-et csak fél szemmel követtem.
Fél 7-kor ETO-meccs volt, előtte a Stadion Sörözőben találkoztunk. A hangulat nyilván nem volt felhőtlen. És a stadionban ez csak folytatódott. A bejegyzés címében említett "Sose halunk meg" lett a szurkolók amolyan "új mottója", rengetegszer skandáltuk. Libabőr. És nem halunk meg soha. Az ETO-nak nem lesz, nem lehet így vége. A Gyirmót pedig nem pótol semmit...
3-2-re vertük a Halit, a sírás kerülgetett, ez a meccs is örök emlék marad.
Meccs után ismét Stadion Söröző, a sör mellett ezúttal pálinka is került az asztalra.
Hazafelé vagy öt akkorát estem, hogy nagyot. De hazaértem.
A mérleg: egy elhagyott bérlet, egy megtört fülhallgató, és horzsolások itt-ott.
De a levezető sör nem maradhatott el...:D (a kép nem saját, egy ETO-drukker photoshop-guru készítette, de sok helyen viszontláttam, és én is megosztom. Szerintem visszaadja a felfoghatatlan-abszurd-tragikus hangulatunkat.)
 ---
Vasárnap. Időben felkeltem. Aztán nem csináltam semmit. Fürödtem, kávéztam, a mosás elmaradt. Aztán kimentem busszal sógornőm szüleihez. Babáztunk, meg jöttek zalai nagybátyámék is. Ettünk-ittunk-babáztunk, beszélgettünk. Jó kis nap volt, szerencsére apánk sem sietett (annyira) haza. És csak kicsit akasztott ki. Szerencsére tesóm lehiggasztott. Ha van ilyen szó.:) A Forma-1-et Rosberg nyerte, de az egész főképp azért volt emlékezetes, mert Mark is belenézett. Még azért annyira nem kötötte le.:D
Hazavittük apánkat, kicsit szusszantunk Écsen, majd visszaindultunk.
Este még ittam egy kávét. Aztán net, tévé, olvasás... És kattogás... Hajnali 2 körül még fent voltam..:/
---
Ma majdnem sikerült felkelnem 3.45-kor. Aztán mégsem. 6 körül elindultam. Jobban bírtam a napot, mint ahogy előzetesen gondoltam.
Gyorsan eltelt a nap, hazatérve lepakoltam a ruhaszárítót, beraktam egy mosást, most blogolok.
Mindjárt teregetek, fürdés, kaja, aztán tévé.
A hét? Lesz tali, meg német. Hétvégén meg "nagy utazás".
Mert sosem halunk meg.
De mára ennyi voltam.
Jók legyetek!
Puszik, pacsik, éljenek a csajok!:)

Nincsenek megjegyzések: