Mert hokizni jó

Terveztem egy frankó kis bevezetést, hogy mostantól "irányt vált" a GosziBlog, hogy mostantól kicsit szókimondóbban, vagányabban fogok írni, és nem azokkal fogok foglalkozni, akik esetleg kidumálják írásaimat, kavarnak a hátam mögöttt, hanem azokkal, akik fontosak számomra, és akiknek én számítok. De nem írok ilyen bevezetést.:) Írok, továbbra is arról, ami eszembe jut- persze az "egészséges" határokon belül.:)

---

Hétfő. hát az APEH-ügyintézés tényleg nagyon kómás volt. Juci kollegina mosoly-üzenetét abban a pillanatban kaptam meg, amikor kivillant a sorszámom, így mosolyogva léptem az ügyintéző hölgyhöz, de tényleg nagyon fáradt voltam.:)

Időközben rájöttem, hogy rossz borítékot vettem elő, így Anyu bérelszámoló papírja helyett a levonás-összesítőt csatoltam a beadványhoz, de remélhetőleg majd jön a hiánypótlás...

---

Kedd. "Semmi extra", írhatnám, de ez így ebben a formában nem igaz. 

Gergő kollégával meló után az autóeladás-projektet intéztük, kocsit fotóztunk, kicsit én is "pózoltam", aztán Gergő este elkészítette és élesítette a hirdetést.

Az egyik, facebookra is feltöltött képemen egyébként kiválóan látszik az úgynevezett "fogyatékos-testtartás", ami azt jelenti, hogy ülve is tökéletesen látszik az állapotom. Bármennyire is tiltakoznék ellene, ez így van. 

Merev vagyok rajta, mint egy... Nemtommi.:) Pedig nem tudatos testtartás...:)

---

Szerdán éppen időben értem haza melóból ahhoz, hogy az este 6-kor kezdődő Vidi-ETO Magyar Kupa-meccs előtt kisüssem a Lidl-ben vett minipizzát. Nem egy nagy dolog az elkészítése, ha még nekem is gond nélkül sikerült, és még nagyon finom is lett.:)

A meccsen pedig 2-0-ra nyert idegenben az ETO, amin nagyon meglepődtem, inkább döntetlenre, illetve minimális vereségre számítottam...

--

Ezen a bekezdésen sokat gondolkodtam, hogy megírjam-e. Aztán arra jutottam, hogy a jelenlévők-érintettek-szemtanúk mindegyike tudja, hogy ez poén, így nem kell magyarázkodnom. Így leírom.:)

Szóval. Délelőtt feljött kollegina az irodába, kissé morcosan panaszkodott. Beálltam mellé, vállára tettem a kezem, próbáltam kicsit "kizökkenteni".

Aztán valaki megszólalt, hogy "Miért nem a seggét fogod meg?". Én pedig oda se néztem, csak lejjebb tettem a kezem, de a feneke helyett a derekát fogtam meg. 

Így viszont elértem célomat sikerült kizökkentenem a panaszáradatból, rám nézett, közölte, hogy "legalább eltaláltam volna", illetve közölte, hogy elpirultam. Ami igaz, az igaz.:)

De legalább elértem célomat, és elvontam a figyelmét az idegeskedésről, ugyanis a történet innentől jó nagy röhögésbe torkollott...:)

---

 Mindig mindenki csak arról beszél, hogy hogyan kell azt kezelni, hogy ha valakivel bunkó valaki. És mi van akkor, ha valaki azt kezeli nehezen, ha kedvesek vele? Megdicsérik, rámosolyognak, és ez váratlanul éri? 

Néha ilyen is előfordulhat...:)

---

Hokizni jó. A férfiember -jó esetben- ilyenkor olyan emberrel lehet együtt, akit szeret, levezeti a feszültséget, csillapítja például a fejfájást - de legalábbis eltereli róla a figyelmet...:)-, és... Jaj, de én nem is erről akartam írni...:)

Még anno Pesten, a Mozgásjavító Általános Iskolában, és néha a móvári gimiben volt szerencsém floorballozni, ami a gyeplabda és a görhoki egyfajta keveréke. 

Nagyon tetszett, szerettem.

Egyébként a görkori és afféle titkos vágyam, mármint persze lehetetlen küldetésnek tűnik, de azért valamikor szeretném kipróbálni.

Nagy jégkorong-szurkoló viszont nem vagyok. Az NHL-t nem nagyon szeretem nézni, ennek az az egyszerű oka, hogy nem látom a pakkot. 

A magyar válogatottat viszont nagyon szeretem.

Emlékszem a '98-as Budapest Sportcsarnok-beli C-csoportos feljutásunkra, amikor az ugyancsak színmagyar román válogatott ellen 0-2-ről fordítva nyertünk 3-2-re.

Emlékszem a 2002-es ugyancsak magyarországi VB-re, amikor a tévé előtt hatalmasat szurkoltunk a csapatnak.

Nem beszélve a 2008-as "szapporói csodáról", amikor a VB-t megnyerve feljutottunk a világelitet jelentő A-csoportba.

Sosem felejtem el, a szépemlékű Sörkertben várakoztunk a Fehérvárra induló szurkolói buszra, és szinte felrobbant a helyiség, amikor jött a telefon, hogy megvan a bravúr.

A következő évi svájci VB pedig a jutalomjáték volt. 

Na, szóval ezen a héten nálunk volt a divízió I-es VB. Váratlan vereség Dél-Koreától, hatalmas bravúrgyőzelem Kazahsztán ellen, apróságokon "elmenő" pontok az olasz válogatott ellenében.

Nincs feljutás, van dobogó és bronzérem.

És van "riszpekt" és szimpátia.

---

Láttam egy nagyon-nagyon szimpatikus kolleginát. Vagyis hát többet is...:)

Na, szóval találkozásunk módjából és időpontjából nagyjából sejthető, hogy melyik részlegen dolgozik. De tényleg nem tudok róla semmit, csak, hogy kb. hogy néz ki, meg hogy nagyon aranyos.:)

Vagyok annyira szórakozott, hogy még az is lehet, hogy már ismerősöm facebookon, a "sok közös ismerősös" munkatársakat ugyanis általában kérdés nélkül vissza szoktam igazolni...:)

---

Csütörtök. Kaptam új íróasztalt a munkahelyemen. De tök jó! Vagy mégsem?:)

Felírtam a puskacetlimre, hogy Anita. Melyik, és miért?:)

Jesszus, ezt most komolyan nem vágom... Biztos Görbicz-ről jutott eszembe valami...:)

Meló után a plázában jártam, befizettem két számlát. 

A kábeltévé-szolgáltatómnál egy nagyon helyes ügyintéző csajt fogtam ki.

És játszott a hajával...:$ Tavasz, hormonok, miegymás, de nagyon kész volt(am tőle)...:) Létezne olyan, hogy hajfetisizmus?:D

Gondoltam bevágódni, ismerkedni tudni kell, megkérdeztem, mennyibe kerülne kilépni a hűségidőből. Negyvenezer. Az arcomra fagyott a mosoly...:)

A plázából kilépve felhívott apám. Hetente kb. kétszer beszélünk, de mindig akkor hív, amikor én is tervezem, hogy rácsörgök. Így persze úgy jön le, mintha sose akarnám hívni...

Egyébként morbid a dolog, mert a legfontosabb, legszükségesebb dolgokat megbeszéljük, másról nem nagyon értekezünk, mert vannak bizonyos dolgok, amik egyszerűen nem érdeklik. 

Míg Anyu kb. ennek az egész posztnak a tartalmát hallaná- kivonatolva...

Este Krisztivel irkáltam facebookon telefonról, és sikeresen bealudtam közben, a telefonnal a hasamon ébredtem fel. Ezek szerint nyugodt éjszakám volt.:)

---

Pénteken ismét hosszú meló volt, de a főnököm hazahozott, így sikerült viszonylag emberi időben hazaérnem. 

Vacsi, hokimeccs, alvás. 

És valahogy tényleg bővebb címszavakkal kellene készülnöm a posztokhoz, mert itt is van 2-3 szó, amiket fogalmam sincs, hogy miért írtam fel... Öregszem..:)

---

Szombat. Elég sok meló összejött, így be kellett mennem dolgozni. Nem a tervezett temóban, de azért sikerült haladni.

Viszont a németóra így ismét elmaradt, háromból kétszer... Jövő héten megtartjuk, ha a fene fenét eszik is...:)

Meló után a "szokásos szombati program" következett a plázában: lottó, tippmix.

A múlt héten kivételesen a tippmixen sikerült nyernem, pedig már majdnem kidobtam a szelvényt, az egyik eredményre rosszul emlékeztem. De az is bejött...:)

A Bahrein GP időmérőjét a meló miatt buktam, az ismétlésen bealudtam.

Hazatérve ETO-Fradi kézimeccs. 

Hat gólos, gond nélküli győzelem. 

Sajnálom a ferencvárosi Tomori súlyos könyöksérülését, amit NEM a győri Tervel, hanem a szerencsétlen esés okozott...

Aztán Pápa-Győri ETO FC 1-1. 

"Gyalázat!"-írta ki egy ismerősöm az üzenőfalra. 

Valóban idegesítő az újabb kihagyott 11-es, a 90. percben bekapott egyenlítő gól, de: 22 mérkőzés óta veretlenek vagyunk, a második helyezett Videotonnál egy meccsel kevesebbet játszva 10 pont előnnyel vezetjük a tabellát, azaz a hátralévő 7 meccsen- feltéve, hogy a Vidi minden meccsét megnyeri...- 8 pontot kell gyűjtenünk a hőn áhított bajnoki címhez... Ami azért, nem egy teljesíthetetlen feladat, így ezt az eredményt sem nevezném gyalázatosnak. 

Az eheti tippmixemet viszont elvitte...:( 

Este egy volt kolléga cimborám nézegette-lájkolgatta-osztogatta üzenőfalra feltöltött képeimet, így vagy 60 értesítő jött össze.. Mik vannak...:)

---

Magyarországon tart(ott) előadásokat az ausztrál, végtagok nélkül élő Nick Vujicic. Már biztos írtam róla, hogy jó lett volna látni élőben. Valahogy a jegy-promóció csúnyán elkerülte a figyelmemet. Remélem, lesz még legközelebb- belátható időn belül...:)

---

Ma Sportért voltam, pihengettem.

Mindjárt kaja, fürdés, aztán délután egy kedves, rég nem látott ismerősömmel találkozom. Valahová beülünk egyet beszélgetni, a háttérben Forma-1-et hallgatva...:)

Úgyhogy lassan búcsúzom is!

Jók legyetek, további kellemes hétvégét mindenkinek!

Puszik, pacsik, éljenek a csajok!:)

Telepátiás-elalvós-ügyintézős

Azt elfelejtettem elmesélni, hogy szombaton Győrzámolyon pingpongoztam egy kicsit a gokartpálya büféjében. Még működik a gimis koleszos reflex, most nem azért, de igen jól szerválok, ez tesómnak is feltűnt.:)

Egyébként rájöttem, hogy ez tök jó fejlesztősport lenne nekem. Mármint a labda-eltalálásával a térlátásomat tudnám kicsit edzeni, meg arra kell ügyelni, hogy egy kézzel se kapaszkodjak az asztalba, az meg az egyensúly-érzékem szempontjából nem lenne egy utolsó dolog.:) -megj.: fürdés közben jutott eszembe, hogy milyen hülyeség, hogy egy kézzel SE: hogy lehetne pingpongozás közben két kézzel kapaszkodni?:) Egyébként a pingpongütőt, és a tekegolyót is BAL kézben fogom...:D-

Gondoltam rá, hogy újra el kéne kezdeni védeni, úszni, esetleg tekézni is, de pingpongozni se lenne rossz.:)

 ---

Ez a szombat-vasárnap elég "telepatikusra" sikeredett.

Szombaton gondoltam rá, hogy egy ismerősömről már hetek óta nem hallottam. Terveztem, hogy írok neki. Aztán a gokartpályán észrevettem, hogy beelőzött: ő írt nekem.

Egyik kollegina lájkolta az aktuális blogbejegyzést facebookon. Rá akartam kérdezni, hogy hogyhogy elolvasta most, mikor legjobb tudomásom szerint nem szokta. Aztán ő írt rám, hogy olvassa, pedig nem szokta.:)

Ez a meccs előtti "nyúlok a telefonért, hogy felhívjak ismerősöket", aztán ők hívnak, ez már úgymond "alap".:)

Ja, és sógornőm öccséről úgy tudtam, hogy nem jön meccsre, de aztán mégis jött, a meccs után a Borvirágban össze is futottunk. "Kozmix a házban!";)

---

Meccs előtt is akartunk menni Gergővel Borvirágba, de nem volt nyitva. Poshadt sörre most nem vágytam, a Babylon tele volt, így a CBA-ba mentünk be sörért.

Jaj, a pénztárosnéni...

Azt hiszem, 710 forintot fizettem. Adtam egy ezrest, nyúltam volna apróért, mire megszólal, hogy "Adjon má' egy tízest!" Pff...

Aztán amikor kerestem a tízest, észrevette, hogy sok az apróm. És bele akart nyúlni a pénztárcámba, hogy "apróban jobb lenne..."

Ez nálam kimeríti az "aurában mászkálás" fogalmát, amire elég háklis vagyok, így lájtosan bár, de rámordultam a nénire...:)

Na, szóval a meccs! Győri ETO FC-Videoton 1-1.

Szép idő, jó meccs, 9400 néző, teljesen elégedett voltam a látottakkal.

Volt egy olyan érzésem, hogy nem akarunk nyerni, ha kicsit jobban felpörögnek a srácok, sikerülhetett volna.

Hét meccs van hátra, 10 pont az előny. Az első 23 meccsen összesen 15 pontot vesztettünk, szóval alakul a molekula...:)

Meccs után ugye Borvirág. 

Viszonylag hamar hazaértem, itthon még 2 levezető sört megittam. Irkáltam ismerősökkel, focifórumot olvastam, vacsoráztam, fürödtem...

Éjfél körül lefeküdtem.

---

És reggel 8-kor Gergő kollégám telefonjára ébredtem...

Pff, nem tudom, meddig aludtam volna, ha nem hív fel...:/ :)

És nem mentegetőzésből írom, de nem másnapos voltam, hanem fáradt... Szóval teljesen jól voltam "amúgy", persze azért szarul esett egy ilyen baki...

Főnökkel beszéltem, már nem mentem be. 

Múlt hét pénteken akartam szabit kivenni, végül mégsem vettem, hétfő lett belőle...

Így legalább itthon voltam, amikor jöttek az autóért, elvitték fényképezés-eladás előtti nagytakarításra. - megj.: mármint úgy értem, hogy így nem kellett munkaidő utánra szervezni az átadás-átvételt. Így egyszerűbb volt...:)-

Aztán olvasgattam-tévéztam, pihengettem.

Délután fél 5 magasságában mentem be a városba.

Az APEH-ba mentem, Anyu adóbevallását elindítani. Szerencsére 6-ig voltak, így bőven belefértem. Gyorsan is végeztem, bár a bejelentő lap kitöltésétől agybajt kaptam.

Itt ikszel, ott aláhúz, amott karikáz...

Meg a hülye keresztkérdések...

Hogy meghatalmazott vagyok, adózó, vagy képviselő?

Mondom basszus... A család meghatalmazott, hogy képviseljem Anyut, vagy magunkat, vagy nem tudom... És még adózom is... De az hogy jött ide?:O

Na szóval ezt a kört sikerült lezavarni, folyt. köv., mert tuti fognak még keresni ezügyben...

Aztán vettem Sportot, átlapoztam a Honvéd ligetben, és hazajöttem.

Ma még mosogatok, kajálok, fürdők, tévézek, aztán alvás.

A baj az, hogy még mindig durván álmos vagyok, szóval reggel szerintem 2 telefont állítok be...:/ :)

Aztán holnap visszatérés a munka frontjára.

Hm... Szombaton Pápa-ETO.

Nem lenne rossz elmenni, de aznap megyek Écsre is, meg tanítok is... Meg aztán szerintem tényleg pihenni kell...

Szóval még nem tudom...:)

Ennyi mára.

Jók legyetek, vigyázzatok magatokra!

Puszik, pacsik, éljenek a csajok!:)

Fityisz Murphynek

Hétfőn a poszt közzététele után nem sokkal aztán megérkezett a  gázóra-leolvasó néni is.
Aztán lezuhanyoztam, és elindultam meglátogatni alsó szomszédaimat. Csengetésemre aztán senki nem nyitott ajtót. 

De mivel a XXI. században élünk, visszaérve kaptam is facebookon egy üzenetet egyiküktől, amiben megkérdezte, hogy én csengettem-e, mert nem tudtak ajtót nyitni, mert egyikük fürdött, másikuk elmélyülten gépezett, a többiek meg nem voltak otthon.:)

Szóval lementem még egyszer, kicsit beszélgettünk.:)

Aztán Kék fényt néztem, utána aludni tértem, a rémisztő riportok után elég nehezen aludtam el.:)

---

Kedden semmi extrára nem emlékszem, döglöttem, neteztem, és ihletet kaptam a szerdai bejegyzéshez.:) Komolyan, ez a tavasz nekem betesz, tiszta zizi vagyok. De erről bővebben majd lejjebb!:)

---

Szerdán eljött hozzám Gergő kolléga, betette a kocsiba a feltöltött aksit. A kocsi persze nem indult el. Barátnője enyémmel azonos márkájú autójában pedig működött. Azt hittem, elsírom magam... 

Elég depressziós állapotban tértem vissza a lakásba. Mégis erőt vettem magamon, és megírtam a tervezett posztot.

Gondoltam rá, hogy kihagytam belőle ezt-azt, de mostanra elfelejtettem, hogy mit felejtettem ki...

Este még a fent említett lenti szomszédéktól kaptam paradicsomlevest, rizst, rántott húst, céklát, amit mikróban megmelegítve (!) este 9 táján be is burkoltam. Tudom, ez se nem normális, se nem egészséges, de jól esett, finom volt, szóval ennyi.:)

---

Csütörtök. Hétköznap egy főzet kávét két napig iszom. Mármint egyik reggel lefőzök egy friss adagot, másnap mikróban melegítve megiszom a maradékot. És most a mikró nem melegítette fel a kávét. Bedöglött. Hááát én tiszta idegbeteg lettem...

Az autó, a mikró előjel nélkül... Szóval tudom, igaza van Murphynek, hogy ami elromolhat, az el is romlik, de ami sok, az sok...

Délután egy ismerősöm felhívott, hogy Veszprémbe mennek kézimeccsre, és szeretnének tőlem kölcsönkérni ETO-sálat.

Én akkor még a munkahelyemen voltam, de megbeszéltük, hogy értem jönnek, hazadobnak, adok sálakat, aztán így mindenki jól jár: ők ETO-sálakkal nyakukkal indulhatnak Veszprémbe, én pedig időben hazaérek.:)

Így is lett.

No, és 19.00-kor kezdődött az ETO-Valcea női kézilabda BL-elődöntő.

Amit egy idő után már nem nagyon bírtam nézni. Rosszul, kifejezetten kilátástalanul játszott az ETO, a románok már 6 góllal is vezettek, ami már összesítésben 4 gólos előnyt jelentett a javukra.

Aztán egy időkérés után, az 50. perc tájékán kezdetét vette nagyjából harminc éves sportrajongói pályafutásom egyik legizgalmasabb, legfantasztikusabb, legemlékezetesebb véghajrája.

A lányok hihetetlen magabiztossággal és akarással mentek előre, remekeltek támadásban és védekezésben egyaránt, így aztán csak 25-24-re kaptak ki, ami azt jelenti, hogy összesítésben egy góllal felülmúlták az ellent, és jutottak be a Larvik elleni BL-döntőbe...

Huh... Hát az a feszültség nem volt hétköznapi. Az utolsó pár percet Gergő barátommal telefonon beszélgetve néztem végig, de így is majdnem agyvérzést kaptam. Hősies küzdelem volt. 

De én azt mondom, most talán felszakadt valamiféle lélektani gát: mi is tudunk fordítani, "meccset nyerni" az utolsó pillanatban. 

2009-ben egy góllal, 2012-ben idegenben lőtt kevesebb góllal veszítettük el a BL-döntőt. Ennyi most kijárt Fortunától...

Persze olvastam megint a fradista kommenteket, hogy a "döntőt úgyis elbukjátok", "hol magyar csapat ez?" meg "audis kurvák", de hát ez nem volt váratlan...

Egy biztos: bár szóltak, hogy minden valószínűség szerint lenne jegyem a döntőre, szerintem nem fogok elmenni.

Az elődöntő alatt egyrészt a helyszínen tuti, hogy infarktust kaptam volna, másrészt meg most bemutatkozott, hogy nélkülem szerencsésebb a csapat. És nehogy már ezen múljon...:)

---

Péntek reggel csak 6 után sikerült felkelnem, annyira a meccsen pörgött az agyam. De annyival tovább maradtam melóban, amennyivel később beértem, szóval nem vesztettem órákat.:)

Meló után hazajöttem, mostam, tévéztem, tesót vártam, bundás kenyeret sütöttem, aztán el is telt az este...:)

---

Szombat reggel keltünk Forma-1-időmérőt nézni.

Utána jött Gergő, és egy autószerelő barátja, aki megnézte az autót. 

Kiderült, hogy egy kábel nem lett visszadugva, ezért nem indult el a járgány. Visszadugta, és elindult. Hatalmas nagy kő esett le a szívemről...:)

Ezután egy elég mozgalmas nap vette kezdetét, tesómmal a nyakunkba vettük a várost. Több hét kényszerphenő után megsétáltattuk a Fiatot.

Először a plázába mentünk. Lottó, tippmix. 

Anyunak megint kettese volt a lottón... Már nem lepődök meg!:)

Tippmix: összeraktunk egy olyan szelvényt, amivel 300-ból 126 ezer forintot nyerhettünk volna! Persze már elszállt, de azért nem nézett ki rosszul!:)

Meg mikrót néztünk.

Egyik kolléganőm mondta, hogy nekik valami csillám-izé romlott el a mikrón, amikor nem melegített. Aztán anyukája mondta, ugyanazt a szót, de megint elfelejtettem. Tuti nem csillámpor, és nem is csillámpóni.:)

Neten meg azt olvastam, hogy valószínűleg biztosítékot kell cserélni, ami 4-5 ezer forint. És még keresnem is kell valakit, aki beszereli. Ezért inkább kerestem egy mikrót, mert az egy magamfajta agglegény-emberke számára nélkülözhetetlen...

A pláza után az Árkádban is megnéztük, végül ott vettem.

Gyerekek, ez a tavasz ez hihetetlen...

Annyi szép csajt láttam, hogy az kész!♥

A MediaMarkt ügyfélszolgálatánál a garancia intézésekor jó szokásomhoz híven elbambultam, és megkérdeztem a csajt, hogy végeztünk-e, ő meg rám mosolygott, szép kék szemeit nagyra nyitva közölte, hogy igen, én azt hittem, ott olvadok el...:$

Ja: Gorenje mikróm lett. Tök menő.:) A '80-as évek végi ausztriai bevásárlóturizmus óta nagy vágyam volt, hogy legyen egy Gorenje-cuccom, és ez most megvalósult...:)

Persze ennél is jobban örülnék, ha a régi működne...

Aztán Spar, majd átmentünk a Lidl-be.

Feltankoltam húsból, sajtból, szalámiból, vízből, tejből, kenyéren kívül most egy jó ideig nem kell majd vennem semmit.

Találtam újabb kisütnivaló finomságokat is, szóval kreatívkodhatok a konyhában.:)

Ja, és vettem pizzafűszert, ami azért érdemes említésre, mert a Knorr-féle Fűszervarázs óta nem találok szendvicsre is használható fűszerkeveréket. 

De most ez a kérdés is pipa...:)

Lidl után OBI. Nem robbantottunk kasszát, tesóm három csavart vett, én két izzót, de az állam leesett, milyen kedves és segítőkész eladókkal találkoztunk.

Remélem, ez nem csak a nyitás utáni lelkesedésnek tudható be!:)

Aztán elmentünk utónévnapi ebédre a Halgödörbe. 

Fokhagymakrémlevest ettem halgolyókkal feltuningolt sztrapacskával, de még vagy 5-6 fogás -hehe: HALFOGÁS...:D- van az étlapon, amit szívesen megkóstolnék. Ez nálam nagyon nagy szó, mert nem vagyok túlzottan képzett gasztronómiailag, étteremben általában Gordon bleu-t, vagy rántott sajtot eszem, mert azokat nehéz elrontani, és így jó eséllyel jóllakottan távozhatok..:)

Persze nyilván az is sokat segíthetett a választásban, hogy az étlapon az ételek fényképei is szerepeltek.:)

Majd még elmentünk az ETO Parkba egy kedves szurkolótárs leányzónak jegyeket venni a mai meccsre, kimentünk sógornőmért a vasútállomásra, aztán Győrzámolyra indultunk.

Kórházi ismerősökkel gokartoztunk. Vagyis én csak néztem.:)

Jó persze, megígértem, hogy én is fogok menni, de nem mentem... Ez az átépített emeletes pálya kicsit "ijesztő", főleg, hogy a kartok elég gyorsnak tűnnek.

 Majd esetleg Komáromban kipróbálom, az lájtosabbnak tűnik...:)
8 után kezdődött a srácok futama, fél órát mentek, utána még jó sokat dumáltunk, éjfél után értünk haza.
Jó kis nap volt, jól éreztem magam, bár estére már pöttyet hulla voltam...:)
---
Ma reggel elmentem kútra újságért, aztán megnéztem a Forma-1 Kínai Nagydíjat.
Alonso nyert, Räikkönen második, Hamilton harmadik. Vettel csak negyedik. Tökéletes végeredmény.
Jó kis hétvége ez eddig...
A nap süt, szépek a lányok... Délután 16.30-kor meg ETO-Vidi!
Ha azt behúzzuk, az még nagyon jó hatással lenne a bioritmusomra.
Kb. annyira, mint az, amire most gondolok.:)
Na persze annyira azért nem!:)
Zizi vagyok...:)
---
Amúgy akartam kérdezni Tőletek valamit, de jobb, ha nem kérdezem meg...:)
---
Jók legyetek, vigyázzatok magatokra!
Feel the sunshine!
Puszik, pacsik, éljenek a csajok!♥

Tavasz, szerelem, hormonok, parák

Úgy tűnik, lassan de biztosan talán végre ideér a tavasz. Egy kedves cimbora megfogalmazása szerint a téli depresszió után megérkezett a tavaszi fáradtság.:) Van benne némi igazság, de én inkább úgy fogalmaznék, hogy szép idő, napsütés, madárcsicsergés, hosszabb nappalok, rövidülő ruhák a lányokon... Lehet menni csajozni!

Lehet menni csajozni? 

Ennek jártam utána!

A gyakorikerdesek.hu oldalt hívtam segítségül, nyilván személyre szabottan a mozgássérült keresőszóra fókuszálva.

Jó, ez a honlap nem éppen emelkedő színvonalú, a válaszok sem reprezentatívak, de azért bizonyos tendenciákra lehet belőlük következtetni.

És meg kell, hogy állapítsam, hogy szinte az összes létező prekoncepcióm, fixa ideám, félelmem beigazolódott...

 Kezdem egy sráccal, aki hozzám hasonlóan 30 év körüli, lehetőség szerint ép társat keresne magának, de még "nem nagyon" volt barátnője.

Ebből az alapállásból két magas labda csapódik le: miért muszáj épet? Ha ő nem fogad el egy mozgássérült társat, akkor ő hogy várja el ugyanezt egy ép nőtől? Illetve a másik, hogy ha valakinek 30 év körül nem volt még kapcsolata, akkor ott valami más baj is van!

Szóval... Ezt a "miért ép?" kérdéskört hosszan lehetne taglalni, talán még meg is tudnám indokolni a dolgot. De mégiscsak egy kommentelőt idéznék, aki úgy fogalmazott, hogy bár ő nem fogyatékos, de tudja, hogy a "vak vezet világtalant" nem egy nyerő párosítás. Igen, ez így igaz, ezt én sem fogalmazhattam volna meg találóbban.

Hogy valami más baj van-e? Hát... Az utóbbi időben -jobb később, mint soha alapon...- igyekszem még inkább odafigyelni magamra. Öltözködés, ilyesmik... Igyekszem tanulni minden egyes szituációból, beszélgetésből. 

Szóval nem adom fel!:) Ahogy ugyancsak egy kommentelő írta, "örök vesztes az a férfi, aki egy nőnél való bepróbálkozásban több veszteség lehetőségét látja, mint nyereségét..." Vagy valahogy így, na. A lényeg az, hogy én nem akarok örök vesztes maradni.:)

---

Egy mozgássérült lányt inkább elfogad egy ép pasi, mint fordítva. Ez így van, ezt is így gondoltam. Genetikailag így vagyunk kódolva. Nem véletlen az erősebbik nem kifejezés sem.

Azt szoktam mondani, hogy mozgássérültnek lenni olyan, mint a hendikepes tippmix. Ott ugye amelyik csapat hátrányból indul, még többet kell kiadnia magából ugyanazért az eredményért.

---

Van, aki nem tudja elképzelni, hogy mozgássérült partnere legyen.

Teljesen rendben van. Őszinte, reális hozzáállás.

Az azért meglep, hogy viszonylag sokan írták azt, hogy ha CSAK az lenne a gond, akkor nem zavarná a dolog. 

Illetve ha valakinek a párja sérülne meg, bénulna le, akkor mellette maradna. Ebbe bele sem merek gondolni, örülök, hogy ezt nem kellett átélnem.

---

Akinek sérült társa van, az egy mártír, egy hős a többség szemében. 

Én azt szeretném, hogy mellettem ne legyen az!

Merjük elmondani egymásnak bármilyen gondunkat-bajunkat, és ebbe esetleg az is beletartozik, hogy Uram bocsá' ha megyünk le egy lépcsőn, máshogy fogja meg a kezem, vagy óvatosan bár, de "kapaszkodnom" kell bele - mint ahogy teszem azt bátyámmal, vagy barátaimmal, igaz ők "ismernek"- és akkor nem kell ezt a dolgot túlmisztifikálni. Szerintem.

---

A sérültek - még kapcsolatban is- "lelki betegek". Igen, ezen már szintén gondolkodtam!

Zavarna-e, hogy valamit nem tudok úgy megcsinálni, hogy neki jó legyen? Ha valamiben miattam szenved "hátrányt"?

Hát persze, hogy zavarna! De itt lép be a fent említett "megbeszélés", ami nagyon fontos, és talán ezen is segítene...

Igen, mi fogyatékosok valamennyire "érzékenyebbek" vagyunk az átlagnál. De a  múlton biztosan nem rágódnék, hogy eddig miért nem... És ahogy nem tekintenék a múltba, éppúgy nem néznék "előre" sem, mármint megbecsülném azt akim van, és nem tekintenék ki a kapcsolatból egy másik nő miatt. 

Jó, ez meg így hülyeség, mert ezen a téren sem lehet tudni, hogy mit hoz az élet, soha ne mondd, hogy soha. Meg aztán ez nem kampánybeszéd akarna lenni...:)

---

Volt olyan lány, aki hetekig volt együtt egy sráccal- sajnálatból. Na, ez eléggé életszerütlen, de ez is olyan, hogy az első gyanús jelre inkább én vetnék véget a kapcsolatnak...

De olyan csajról is olvastam, aki szeretne mozgássérült fiúkkal ismerkedni, lát bennünk valamiféle "szexi pluszerőt", vagy mit...:)

Kár, hogy én még nem találkoztam ilyen lánnyal...:)

Neki pedig azért nem írtam, mert egyrészt nem vagyok regisztrálva, másrészt jó pár éve íródott a hozzászólása...:)

---

És hogy kicsit oldjam mélyenszántó gondolataim okozta feszültséget, elmesélem, mi volt az, amin majdnem besírtam!

Kulcsszó: mozgássérült. Egy srác afelől érdeklődik tőlünk mozgássérültektől, hogy milyen belülről egy mozgássérült vécé, milyen a felszereltsége, mekkora ott a forgalom... És hogy miért érdekli? Ott akarta megb*szni az új barátnőjét- ahogy ő fogalmazott.

Kész...:D

---

Biztos írtam sok hülyeséget. 

De korábbi hasonló témájú írásaimmal összehasonlítva ez azért nem lett annyira depresszív... Ugye? Nyugtassatok meg!:)

Szóval több olyan lány van körülöttem, akivel jó beszélgetni, hülyéskedni, vagy egyszerűen csak látni...:)

De most nem vagyok "ráfókuszálva" egy konkrét személyre, szóval nem vagyok döntési "helyzetben". Az más kérdés, ha lennék, akkor szerintem nem lennék...:( :)

---

Na, szóval ez egy afféle "tematikus poszt" akart lenni, így a hét eddigi eseményeit majd máskor mesélem el!

Annyit azért megjegyeznék, hogy utálom Murphyt és az ő törvényeit...:( :)

De mára ennyi elég is.

Jók legyetek!

Puszik, pacsik, éljenek a csajok!:)

Wellness hétvége- kicsit másképp

Azt hiszem, hogy ez egyéni csúcs: ez már kb. az ötödik nap, amit úgy kezdek el, hogy ma posztolni fogok. Négyszer nem jött össze, ma viszont pótolok!:)

Húsvét hétfőn sikerült tartani a tervezett pontokat: felmosás és ágyneműcsere. Felmosás közben viszont sikerült lefejelnem a konyhaszekrény sarkát (!), amitől aztán úgy fájt a fejem, mintha az összes hölgyismerősömet végiglátogattam volna locsolás céljából, és mindegyiküknél elfogyasztottam volna valami jóféle házi pálinkát. Borzalmas volt... 

Ja, és majdnem sikerült kirúgnom a felmosóvizet is, nem sokon múlott, hogy eláztassam a falat- és a sógornőmet...:)

---

Az utóbbi napokban egyébként elég balf*sz periódusomat élem: tettem tönkre kilincset, távkapcsolót, hőmérőt, benyomtam a mosdóba a dugót... Na, ez utóbbi vicces volt! Kollégám mondta, hogy semmi gond: szifon levesz, dugó visszanyom (tol), szifon visszarak. Én egy fogkefével kifeszítettem... :D

---

Kedden, ami ugye a múlt hét hétfője volt, kifejezetten stresszes és idegbeteg napunk volt. Így este teljesen jogosan ajándékoztam meg magam kedvenc kebapommal, és néztem meg a tévében a Barca BL-meccsét.

---

Nem láttam Erdei Zsolt meccsét. De kikapott, és állítólag eléggé "véleményes" a veresége. Kis ország vagyunk, gyenge sportdiplomáciával. Nem lepődtem meg. 

"Áll a bál" a Republic körül. Új név lesz, énekesként jelölt Sipos F. Tamás, Király L. Norbi... Hááát azért "kicsit" szkeptikus vagyok...

És ledöbbentem Cipő édesanyjának nyilatkozatán is, hogy a fiúk írjanak új dalokat, ne a régiekkel, ne Cipő dalaival akarjanak tovább gazdagodni...

Elszomorító volt hallani... Ennyire minden a pénzről szólna? 

Felírtam még a cetlimre, hogy Christian Horner. De már nem tudom miért... Ha jól emlékszem, a Red Bull csapatfőnöke azt mondta, Alonso is azt tette volna, amit Vettel. Nem. Ennyire gerinctelen nem lett volna. Ha utasítást kap, hogy nem előzhet, nem előz.

---

Szoktam nézegetni a neten a győri bulifotókat... Hát szerintem én öregszem.. 

Gizda, agyonstylingolt csávók, a csajok meg olyan "ijesztőek"... Mármint nem ijesztően rondák, hanem olyan "megközelíthetetlenek", vagy "műk"... Vagy nem tudom...

---

Van facebookon ez az "I ♥ zene" című oldal. Mostanában egyre többször zajlik "dalkeresés". Valaki leírja, hogy milyen klippet látott, és megkérdezi, hogy ez melyik szám lehet...

És sokan kiakadnak, hogy ez mekkora f*szság. Most miért? Szerintem jó poén, és hát hol kérdezzen ilyet az ember? A Pulikutya-kedvelők oldalán?:)

Én két olyan dalt keresek, amit ETO-meccsen "dúdolt" a B-közép, de azt csak nem írhatom be, hogy valami "na-na-na-hé-hó..."

Meg kerestem még a Hermes House Band-féle I will survive egy olyan változatát, ami jó hosszú zongora/szintetizátor-szólóval indul. De megtaláltam. Mert ügyes vagyok.:)

Olvasom még a gyakorikerdesek.hu-t is. Végigolvasom az összes "Ciki egy párkapcsolatban, ha egy 30 körüli srác tapasztalatlan?" kérdést, és fonom a kötelemet...:( :D

---

Szerda. Fentebb már említettem, hogy eléggé hülye periódusban vagyok. Szerda délután háromszor is majdnem kiléptem egy autó elé, visszafelé hátrálva meg majdnem fellöktem egy biciklis nénit. Nem csoda, hogy eszembe jutott, hogy én valószínűleg egy ilyen elbambulós balesetben fogok meghalni. Ennek a mondatomnak még később jelentősége lesz...

Szóval apu bent volt Győrben egy biztosítóban ügyintézni, de nem várt meg, hagyott ott egy-két fontos iratot kedvenc ügyintézőmnél. Bementem érte, átbeszéltünk pár dolgot, hamar végeztem.

Aztán betértem az útba eső szexshopba. Látogatásom célja ehelyütt nem publikus.:) De az eladó csaj nagyon rendes, kedves, segítőkész volt, pedig úgy izgultam, kezem-lábam remegett. Ezen le is döbbentem.:D

Viszont. Ez a hely egy amolyan pincehelyiség-féleségben van meredek, és csúszós lépcsővel... 

Hát én lefelé menet majdnem zakóztam egy hatalmasat...

Mivel több győri mentőst és diszpécsert ismerek, szerintem a fél mentőállomás sírt volna a röhögéstől, hogy mehetnek engem menteni-egy szexshopba...:D

---

Csütörtök. Meló után OTP meg posta. A bankban elutaltam bátyám autójának súlyadóját az önkormányzatba. A befizetés-gombot nyomtam meg számlaügyintézés helyett... És hát az ügyintéző néni olyan szinten nézett hülyének, hogy lerítt róla, hogy "te kis senkiházi nyomorék", és szinte gügyügve magyarázta el, hogy mit kellett volna nyomnom. De azért nagy kegyesen méltóztatott segíteni. 

A posta teljesen rendben volt, korrekt, kedves, mosolygós postás kisasszonyok...

Útban hazafelé és éppen hazaérve egyfolytában csengett a telefonom. 

Kb. négy emberke hívott, apám utoljára. 

Olyat mondott, hogy nem kaptam szikrát: szeretné, ha letenném a jogsit, és minden költségemet állja is ezügyben...

Huh... Hát meglepődtem, meg tök jól esett, meg nagyon rendes tőle... De én nagyon félek a vezetéstől. Az utóbbi időben rá kell jöjjek, hogy két dologtól félek igazán: a nőktől és a vezetéstől. Meg ott van még az oroszlán. Bizonyos körülmények között...:D

Na, szóval nincs tájékozódási képességem, nem értek a műszaki dolgokhoz... Fogalmam sincs, hogyan lehet a tükröket, műszereket, forgalmat EGYSZERRE kontrollálni...

Azt szoktam mondani, hogy halva születtem, de újraélesztettek. Négy éves koromban kiszedtek egy totálkáros Trabantból- szerencsére egy orvosi rendelő mellett karamboloztunk...

Szóval ja, lehet, hogy a Jóisten majd azt mondja, hogy kettő elég volt...

Biztos mindenki hülyének néz. De jelenleg így látom a helyzetet!:)

Erről egyébként egy külön bejegyzést tudnék írni... És szerintem fogok is.:)

---

Péntek. Elég sokáig dolgoztunk. Este 7-kor megnéztem a tévében a Pécs-ETO meccset, amit 2-0-ra megnyertünk. Meccs előtt, alatt és után úgy belemerültem a sörözésbe, hogy összesen hat dobozzal gurítottam le. De jól esett.:)

Aztán utána sütöttem melegszendvicset, mert szombat délelőtt tanítottam, így frissnek kellett lennem...:)

---

Szombat. Szóval szombat délelőtt tanítottam. Ügyes volt/lesz a srác, tetszett az óra. Ami még fontosabb, hogy remélem neki is.:)

Utána itthoni pakolászás-pihengetés után elmentem tippmixet feladni, meg Sportért, és utána a Vendelinbe, melynek különtermében, elég nagy társaságban néztük a Valcea-Győr BL-meccset.

24-22-es idegenbeli ETO-siker a vége, igazából kétség sem férhetett hozzá, magabiztos győzelem.

Na, és ezt mi jó alaposan megünnepeltük.:)

A sörök mellett egyszer csak jött a "Ki milyen rövidet iszik?" kérdés. Na, és olyan válasz, hogy "Köszi, semmilyet, én csak elsörözgetek.", nem ért. 

Így ehelyütt meg kell követnem jó öreg "agancsos kóla", azaz Jägermeister barátomat. Kicsit hűtlen voltam hozzá az utóbbi időben, de be kell látnom, hogy a Jäger után sokkal kellemesebb a másnap, mint holmi mézes biszbaszokat pihenve.

Iszogatás közben még egy pizzát is megettem, aztán hajnali 2-kor értem haza.

Még megittam a maradék sört a hűtőből - rendnek kell lennie...:)-, és aludni tértem.

Szerencsére már leszoktam az iszogatás közbeni SMS-ezésről, a facebookon meg szalonképes voltam...:) Arra mondjuk nem emlékeztem elsőre, hogy Kata barátosnémat felhívtam hajnalban... De le volt némítva szerencsére...:)

---

Vasárnap. Azt beszéltünk Lui barátommal, hogy vasárnap délelőtt megnézzük az ETO piacot, és/vagy a Lidl-t. Ehhez képest fél 1-kor keltem...:)

Nem voltam rosszul, csak olyan álmos voltam egész nap. Meg "üres". De ez inkább olyan érzelmi vihar lehetett az előző napi társasági élmény után.

Felöltöztem, hogy elmegyek a vasútállomásra Nemzeti Sportért, aztán meggondoltam magam, meg hasonlók...:)

Este a Híradó közben aztán nekiálltam bundás kenyeret sütni.

Azt hittem, van a hűtőben vagy négy tojás: kettő volt.

Mindegy, mondom akkor ez ilyen lájtos lesz.

Aztán csengettem. Hubaszki.

Sül a bundás kenyér, forró olaj, serpenyő. "Most gyújtom fel a konyhát!"-gondoltam. Mire mindent biztonságba helyeztem mindent, és kimentem megnézni, hogy ki jött, az egyik alsó szomszéd lány már átmászott a biztonsági rácson. Hozott nekem rétes-kósolót.:)

Ami nagyon jól esett, amit nagyon köszönök. De csak ma fogom megenni, mert a bundás kenyér után már sok lett volna...:)

És kértem még Nikitől tojást...:)

Este aztán beütött a krach: az összevissza alvás, a késői kávé, és a bundás kenyér okán nem bírtam elaludni, kettő körül tettem le az újságot, amit olvastam...

Kolléganőm írt, hogy tudomása szerint szinte teljesen elfogytak a jegyek Nick Vujicic magyarországi előadásaira, már csak Debrecenre lehet pár jegyet kapni. 

És én hülye nagy naívan azt hittem, hogy mi "rokik" az egyesületen keresztül kapunk valamiféle "elsőbbséget", ha nem is árban, de sorrendben esetleg...

Tévedtem...

---

Reggel meg alig bírtam felkelni, 4.30 helyett csak 6.10 körül másztam ki az ágyból. A beérkezés is lassabban sikerült a szokásosnál, de ebbe azért a tavaszias időjárás is belejátszott...:)

A még mindig szépen gyűlő pluszórák okán 2-kor eljöttem. Szomszéd srác segített feltenni (=feltette) a kocsi aksiját töltőre. Meg várom a gázóra-olvasó nénit. Aki 16.00 utánra ígérkezett. Most 17.26 van. Szóval pontos.. Még nem jött... Addig talán befejezem ezt a posztot...:)

---

A román Pro Sport sportnapilap szombati Magyarország-, ETO-, és Görbicz-gyalázó, szerintük vicces címlapjáról inkább nem írok, szánalmas ramatyok! Csütörtökön fel kell velük törölni a Veszprém Aréna parkettjét, az lesz az elégtétel.

---

A héten? 

Kocsi-eladás-ügyintézés, pénteken a tervek szerint APEH Anyu adóbevallásával, meg Écs, meg Forma-1, meg ETO-Vidi. 

Ma meg pihenés. 

Mert az kell. De nagyon!:)

---

Végeztem.

És reményeim szerint semmit nem felejtettem ki.

Úgyhogy ennyi mára!

Jók legyetek!

Puszik, pacsik, éljenek a csajok!:)

Nem is én lennék

Nem is én lennék, ha annak a bizonyos "buszos-szemezős" történetnek nem lenne folytatása. 

Hmm... A lányt ugyanis ismerem... Szombaton írt rám facebookon, hogy szerinte látott csütörtökön a 14-es buszon. Csak azért nem integetett, mert szerinte nagyon el voltam gondolkodva...:)

Alexáról már régebben meséltem. A Kisalföld mosolyalbumában volt róla évekkel ezelőtt egy fénykép, és valahonnan ismerős volt a neve. Rákerestem iwiwen, és kiderült, hogy egy általános-, és középiskolába jártunk, csak persze nem egy időben. 

És innen datálódik a barátságunk, ami elsősorban online zajlik, mármint személyesen most találkoztunk kb. harmadszor. Ez szolgáljon mentségemül.:)

Nem is én lennék, ha nem tudtam volna ezt még fokozni... Ugyanis válaszomban visszakérdeztem, hogy "akkor Te voltál az a mosolygós lány az édesanyjábval?"

Persze nem az anyukájával volt, hanem egy barátnőjével...

Ez persze nagyon cink, ezúton is elnézést Alexától, és persze a barátnőjétől is. 

Mondom én, hogy nagyon szórakozott tudok néha lenni...:)

---

Nem is én lennék, ha nem eresztenék meg egy olyan gondolatmenetet, amit én sem értek pontosan. Most újfent egy ilyen következik.:)

Szóval. Kriszti azon kevés ismerőseim közé tartozik, akiről még fénykép is van itt a blogon. Egy időközben nagyon-nagyon híressé vált fiatalemberrel készült fénykép.:)

Aztán egy ideig nem írtam Krisztiről, mert így beszéltük meg, hogy nem említem meg.

Most, hogy újra "része" lett kis életemnek, megint csak nem akartam megemlíteni őt. De aztán valahogy "kicsúszott".:) És észrevette, és jól esett neki.

Most mégsem ezért írok róla megint.:)

Szóval. Nagyon szeretek vele beszélgetni. Ha hülyéskedünk, néha sírok a gép előtt a röhögéstől. A komoly témák pedig tényleg komolyak, akkor elgondolkodok, agyalok, stb.

De ami furcsa. Ez a lány valahogy "inspirál" engem.

Ő hozta elő belőlem a bundáskenyér-sütés ötletét, most meg egy ennél komolyabb ígéretet tettem neki. Amit nagy valószínűség szerint nem fogok "időben" betartani, de már napirenden van, és ez is előrelépés.

És nem, nem vagyok belé szerelmes.

És nem azért, mert messze lakik, és szemtelenül fiatal. 

Hanem mert nem, és kész.:)

Viszont kétségkívül jobb, ha jelen van az életemben, mint ha nem lenne...:)

---

Szombaton délután elmentem Árkádba. Kajáltam, nézelődtem, bevásároltam. 

Elég sokan voltak a Sparban, szóval nem csak én hagytam az utolsó pillanatra a bevásárlást.:)

Hazajöttem, lepakoltam az ide szánt cuccokat, aztán elindultam a vidékibe.

Közben kaptam egy ismerősömtől egy üzenetet.

Vagyis többet, hosszúakat. És őszintéket, és elgondolkodtatóakat.

Csak ma válaszoltam, nem akartam "elsietni".

Tényleg igaz, hogy néha a legváratlanabb helyekről, a leváratlanabb emberektől kap segítséget az ember.:)

---

A vasútállomáson adtam fel lottót. Tökön szúrnám magam, ha egyszer nem adok fel lottót, és akkor húznák ki a számaimat... :D

Ha már ez a mai mottó: Nem is én lennék, ha nem vettem volna még egy Nemzeti Sportot, mert azt, amit az Árkádban vettem, itt felejtettem.:)

Jó sokat vártam a buszra, mert rosszul időzítettem, de legalább olvastam, zenét hallgattam, és néztem ki a fejemből.

És ittam a váróban az egyik legfinomabb automatás kávéból...:)

Hazatérve kicsit beszélgettünk apámmal, aztán nyugovóra tértünk...

---

Rá kell jönnöm, hogy valamit nem jól csinálok. 

Nem "várhatom el" apámtól, hogy olyan viszonyban legyünk, mint Anyuval voltunk. Ez teljességgel lehetetlen. 

Az a helyzet, hogy türelmesebbnek kell lennem...

Főleg a saját érdekemben: nem szabad felheccelnem magam.

Én elhiszem, hogy mindenki másképp gyászol.

Ha Anyuról beszélek jelen időben, apu rögtön átteszi múltidőbe. Oké, lehet, hogy ezt az elkeseredettség, a szomorúság teszi, de ez mindig szíven üt.

Vagy a másik "G-pont": tegnap is jött a műsor, hogy miért kell nekem focimeccsre mennem, miért nem elég megnézni a tévében, vagy elolvasni az újságban...

És nem, ez sem a személyem ellen szól. 

Ugyanis elmesélte apám, hogy anno a '60-as években volt ő a Népstadionban egy Fradi-ETO-n, de az sem hozta lázba.

Csak úgy csendben megjegyzem, hogy akkoriban az ETO nyert bajnokságot, egymás után három kupát, elődöntős volt a BEK-ben. A Fradiban játszott az aranylabdás Albert...

Szóval a seggemet vertem volna a földhöz, ha egy ilyen meccsen ott lehetek. De nem vagyunk egyformák.

Hogy kerek legyen a történet, leírom, hogy amikor indultam vissza Győrbe, apu jó szurkolást kívánt, meg hogy vigyázzak magamra, meg ne verekedjek a diósgyőriekkel...:)

Csak hát eszembe jut Anyu. 

Októberben amikor az utolsó pillanatban lőtt góllal vertük az Újpestet, Anyu felhívott, hogy látta a végét a tévében, gratulál a fiúknak, örül, hogy most biztos nagyon vidámak vagyunk, megkérdezte, hogy Andrásék, meg Gergő ott volt-e a meccsen... 

Mondta, hogy igyunk még egy-két sört a nagy örömre, aztán másnap menjek ki hozzá Écsre.

És egy hét múlva már nem élt...

Szóval ez a "szintkülönbség", amit tudomásul kell venni...

---

Rengeteg kaját hoztam magammal Écsről, és ezért megkértem a szembeszomszédot, hogy a buszmegállóig dobjon el kocsival. 

Aztán behozott Győrbe.

A szar idő és a szar kedv okán gondoltam rá, hogy nem megyek ki meccsre, de aztán szerencsére meggondoltam magam..:)

Útban a stadion felé olyan szép Diósgyőr-drukker lányokat láttam...:O Te jó ég...:)

A legutóbbi meccs kapcsán írtam, hogy kis variálás volt a nézőtéri "házirendet" illetőleg. Ezért most új helyről néztük a meccset: az emeleten a B-közép/ultrák/kemény mag felett.

És igen jó volt, végig szurkoltunk, énekeltünk, nagyon tetszett ott a hangulat.

Még magömlésem is volt: lelöktem a semmibe egy zacskó pisztáciát... :/ :D

Na szóval fontos győzelmet arattunk, 2-0-ra nyertünk. Nem túl fergeteges játékkal, de a magabiztos győzelemhez ez is elég volt...:)

Meccs után Gergővel még egy "nagyon elit" helyen megittam egy sört  -ő kólázott:)-, aztán itthon még kettőt.:)

Aztán egy kis parasztkenyér, sonka, főtt tojás, majonézes torma társaságában megnéztem - az ETO-Diósgyőr ismétlését a tévében...:)

---

Ma -Zsófi szavaival élve- háziasszonykodok: takarítok, mosok, ágynemű-csere... Meg Anyu adóbevallásához kellene valami iratot megtalálnom... :/

Aztán majd talán valami film, vagy PlayStation is beleférhet...

---

Résen kell lenni!

Nemcsak húsvét hétfő, de bolondok napja is van!

Jó volna már résen lenni... XD

---

További kellemes hosszú hétvégét, Boldog Nyuszit mindenkinek!

Lányoknak pont annyi locsolót, amennyit szeretnének!:)

Jók legyetek!:)

Puszik, pacsik, éljenek a csajok!:)

Nyusziváró

Kedden este Isztambulban: Törökország-Magyarország 1-1. A játék és az eredmény is lehetett volna jobb is, bár egy törökországi pontszerzést én személy szerint inkább sikerként könyvelek el. Most hiányzik igazán a románok ellen elbukott két pont...

---

Egy nemzetközi "mosoly-kampányban" Holzleiter Fanny, ismertebb nevén Mosolyka képviseli Magyarországot. 

Az izomsorvadásban szenvedő - vagyis dehogy szenved ő -lány blogot ír, és mutat példát mindnyájunkban vidámságból, optimizmusból, pozitív hozzáállásból. 

A napokban pedig online interjút készített vele a kisalfold.hu.

A régió hírei iránt érdeklődő emberként egyébként gyakran látogatom ez utóbbi oldalt, főleg, hogy az utóbbi időben nem nagyon jutok hozzá a nyomtatott változathoz. Melynek szerkesztőségében egyébként szakmai gyakorlatomat töltöttem.:P

És hát a honlapot roppant mód színvonaltalannak, szükségtelenül bulvárosnak tartom- elég csak egy pillantást vetni a blogomon is megtalálható "hírcsokorra"...

Nem is beszélve az oldalon megjelenő kommentelőkről, akik -tisztelet a kivételnek- akkora idióták, hogy néha az az érzésem, hogy direkt "trollkodnak".

Jellemző a kommentekre a Mosolyka-interjú beharangozójához érkezett két szösszenet. Az egyik a lány "szép magyar nevébe" kötött bele, a másik pedig azt állapította meg, hogy bizony látott már nála szebb mosolyú lányt.

Mindketten szépen megfogták a "lényeget"...

Az interjú egyébként önmagáért beszél: számomra részben ismert gondokra adott példaértékű, számomra is követendő válaszok.

---

Visszakaptam egy régi ismerősömet névnapomra.:) A lánnyal az utóbbi időben rajtunk kívülálló okokból nem ment zökkenőmentesen a kapcsolattartás, de ez most úgy tűnik, megoldódott. Majdnem ugyanúgy beszélgetünk, mint a régi szép időkben...:)

---

A vonzás törvénye. Még csak lapozgatom a könyvet, nem álltam még neki ténylegesen elolvasni. De nem hülyeség, meg kell hogy állapítsam!:) Kicsiben próbálgatok belőle dolgokat, és ezek ha kicsiben is, de működnek...:)

---

Van csajod?

Ezt a kérdést kaptam pár nappal ezelőtt ask.fm-en, valószínűleg egy ismerősömtől. A válasz egyszerű: nincs.

Egyébként lehet, hogy hülyeség, meg talán hülye játék a szavakkal, de én már kinőttem abból a korból, hogy csajom legyen. Párt szeretnék találni. Vagy éppen társat, ha úgy jobban tetszik. 

Feleséget azt nem...:)

Ehhez persze pár dolognak történnie kell még, nekem magamnak pedig változnom.

Egyebek mellett két fogalmat el kell helyeznem ama bizonyos lomtárba: az egyik a "múzsa", a másik a "piedesztál".

Ehelyütt már biztos írtam ezekről bővebben, de most röviden összefoglalom. Az első szót eredetileg tesóm használta a nekem tetsző lányokra...:)

Poén, meg vicces, de eléggé egészségtelen dolog ez. Az adott lányról ábrándozni és áradozni, lényegében magamban felépíteni "ideálként". 

Aztán közben valószínűleg magamat égetem le botcsinálta "hősszerelmes" módjára...

A második. A piedesztálra emelt punci. A 40 éves szűz című filmből ered, és az a lényege, hogy "alulnézetből" tekint az ember fia a nőkre. Nem, ez alatt nem azt kell érteni, hogy belát a szoknyájuk alá, hanem maga fölé emeli, túlzottan felmagasztalja őket, ahelyett, hogy egyenrangú partnernek tekintené magát velük szemben, vagy éppen mellettük.

Szintén fontos dolog, hogy ezekről a dolgokról nem kell másoknak beszélni. Az előző posztban említett "5-6 lány" is. 

Nem kell az ilyet elmondani, csak nevetségessé teszem magam.

Ha itt leírom, az még oké, mert ez a naplóm.:P

És ha esetleg megtetszik valaki, akkor az kevés emberre tartozik. 

Legfőképpen rám és rá. És azokra, akik a "bizalmasok"...

Na, ebben a bekezdésben szokás szerint sikerült nem teljesen azt írni, amit szerettem volna, de azért remélem, a lényeg benne van...

És ha esetleg kissé elvont lettem volna, akkor elnézést kérek érte, mostanában ilyen gondolkodó időszakomat élem...:)

---

Szerdán munkából hazaérve váratlan meglepetés ért. 

Keresztanyámtól kaptam egy nagyon aranyos húsvéti képeslapot. Nagyon jól esett, örültem neki. És el is érzékenyültem, mert ezeket a lapokat Anyu szokta kapni...

Este egyébként kissé nosztalgia-hangulatom volt. Két kedves ismerősömmel privát üzenetekben társalogtunk facebookon, de teljesen olyan hangulata volt, mint a régi éjszakába nyúló MSN-ezéseknek.:)

És sütöttem bundás kenyeret.:) Kriszti megkérdezte, mi lesz a vacsora. Én meg beírtam, hogy szalámis szendvics. De aztán hirtelen bepötyögtem, hogy lehet, hogy megpróbálkozom a bundás kenyérrel. Ez számomra a very best of-kaja, fogalmam sincs, mit szeretek benne annyira, de egyszerűen képtelen vagyokl megunni. 

Anyu anno bármit képes volt kitalálni helyette, sógornőmet meg végképp nem akarom ezzel nyaggatni.

Gyorsan elkészítettem fejemben a "darabjegyzéket" és a "művelettervet", és miután minden stimmelt, nekiálltam. És finom lett. És többé-kevésbé felismerhető...:)

Egyszer majdnem magamra rántottam a serpenyőt, de sikerült korrigálni, meg egy tojást is le kellett ütnöm közben pluszban, de nem tört rám a pánik, megoldottam.:)

És egyébként tökre rákattantam erre a konyha-témára. 

Szeretném minél több étel elkészítését megtanulni.:) 

Olyan édesség is érdekelne, amit nem kell sütni. És nem kell hozzá habverő...:P

---

Csütörtök. Reggel iszonyú vállfájásra ébredtem. Azt hittem, elfeküdtem, de aztán rájöttem, hogy a konyhaszekrény tetején lévő tévé bizergálása közben húzódhatott meg. Nem: esés nem volt. Se ittasan, se máshogy!:)

Reggel egy kollégával egyetemben leordította fejünket a buszsofőr. 

Annyi történt, hogy rosszul nyomtam meg a leszállásjelző gombot, így nem látta a sofőr, hogy le szeretnénk szállni. Amikor szóltunk neki, elég indulatos, és nem éppen utasbarát volt a válasza....

Elég lassan és nehezen telt a nap, de azért viszonylag sokáig kitartottunk...:)

Éééés hazafelé: szemeztem egy lánnyal a buszon. Vagy mi a szösz...:)

Rámosolyogtam. Visszamosolygott.

Mosolyogtam tovább. Mosolygott tovább.

Valahogy annyira meglepődtem, hogy idővel elnevettem magam.

Szóval nincs happy end.:)

---

Ma nagypéntek lévén német anyacégünknél nem volt munkanap, így elvben nekünk is lájtosan telt a nap. De azért pár függőben lévő ügyet sikerült rövidre zárni. Szigorúan délután kettőig.:)

Reggel ezúttal nem ért "inzultus" a buszon. Az azért említésre méltó, hogy a buszsofőr Retro DJ-ként funkcionált: üvöltött a hangszórókból a Soho Party, a Carpe Diem, meg a VIP...:)

És ismét bejelöltem egy látásból ismert lányt facebookon. Ezt nem írnám le, ha nem két különböző embertől tudtam volna meg a kereszt-, és a vezetéknevét...:)

---

Mára a szokásos esti fürdésen-pakolászáson-vacsorán-neten-Barátok köztön kívül nincs más program..:)

Apropó BK: mekkora gyökerek már ezek a Szabó-ikrek... OMG!:)

Holnap délelőtt el kéne ugranom boltba, aztán összepakolok, és irány Écs...

Nem várom... "Zombi-üzemmód"...

Vasárnap ebéd után jövök vissza, este fél 7-ről meg meccs: ETO-Diósgyőr.

Hétfőn ugyancsak itthon teszek-veszek... És el is telik a hosszú hétvége...

Ja, és indul a nyári időszámítás...

Még sosem hangzott ennyire cinikusan...:( :D

---

Mára pedig ennyi voltam.

Kellemes Húsvéti Ünnepeket, Boldog Nyuszit mindenkinek!:)

Puszik, pacsik, éljenek a csajok!:)

Behavazva és túlfűtve

Ez a fostalicska időjárás engem szabályosan frusztrál Frusztrált is voltam, nyűgös is voltam, hogy stílusos legyek: tele lett a hócipőm, így jobb is volt hazajönni.

Éljen a csúszó munkaidő!:)

Azért a felszabaduló időmben pötyögök egy picit!

---

 A lányok kettesével járnak vécére. Ennek megállapításához nem kellenek a brit tudósok. 

Mi fiúk nem járunk kettesével. Ha valami megbeszélnivalónk támadna, feltűnés nélkül bevárjuk egymást.

Vagy például vadidegenekkl beszélgettünk.

Mint például pénteken, amikor a román meccs után  gyűltünk össze a piszoárnál. 

"A f*sz kivan!"- jelentettem ki egy nagy sóhajtás közepette. És milyen igazam volt...:)

"Hát én ilyet még megláttam"-közölte a mellettem álló srác. 

Egy pillanatra megijedtem, de aztán hamar leesett, hogy a románok egyenlítő góljára gondol...:) 

A Children of Distance-fellépés a NEO-ban végül kimaradt az életemből, egyedül nem akartam odamenni, meg aztán teljesen esélytelen volt, ugyanis 1-kor távoztunk a Smukiból.

De azon a bizonyos bakancslistámon szerepel a CoD, egyszer szeretném őket élőben látni-hallani.

---

Jaj, ez a vasásnapi Forma-1-futam nagyon kész volt...

Alonso korai kiesése, Hamilton boxutcai bakija, Vettel partizánakciója sokáig emlékezetes marad.

Szegény Webbert nagyon sajnálom, nem csodálom, hogy kevés híján lekevert egyet Sebastiannak...

Nézegetem a háromszoros világbajnokok névsorát: az ausztrál Jack Brabham, a skót Jackie Stewart később csapattulajdonosok voltak. Az osztrák Niki Lauda és a brazil Ayrton Senna a sportág igazi legendái, a szintén brazil Nelson Piquet nem különben.

Vettelben viszont egyelőre nem látom azt a bizonyos "karizmát", ami a többiek fölé emelné.
Pedig kétségkívül jó pilóta. Mégis inkább amolyan "jókor jó helyen"-érzésem van vele kapcsolatban.

---

Idén 110 éves a Nemzeti Sport.

Azt szokták mondani, hogy "apám adta a kezembe az első Népsportot."

Nos, nekem egy pesti iskolatársam apukája. 

A fiú nevére már nem emlékszem, csak arra, hogy nagyon fiatalon meghalt, és hogy szerepelt a Három kívánság-ban.

Aztán a bentlakásos suliban az igazgató, Pali bácsi adta nekem minden este az újságját.

Aki ismer, vagy rendszeresen olvassa a blogot, tudja, hogy nem túlzok, hogy az életem része lett a lap, nem telhet el nap nélküle. Csak nagyon ritka esetekben.:)

Mondom ezt annak ellenére, hogy amikor volt konkurencia, akkor egy évig nem olvastam Nemzeti Sportot, akkor a "Színes Sport" volt a favorit. Még egy pólót is kaptam tőlük.:)

Az első ára, amire emlékszem 11 forint 80 fillér (!) volt...:)

Néha kicsit "szennylap", néha kicsit fradista, de legalább nem ETO-ellenes.

És igen, jópár éve van online változat is. De azért a friss újság reggel nélkülözhetetlen.:)

Ha már ETO-ellenes média: meg kell követnem Gergő barátomat. Néztem a Sportklubon egy "retro VB"-meccset Horti Gábor kommentálásában. És akkora show-t nyomott a csávó, hogy besírtam rajta. "Mon dieu", meg "verdammt"- természetesen német-francia meccs volt az 1982-es vébéről.

Hatalmas...:)

---

Anyu... 

"Üres pillanataimban" mindig eszembe jut. A legváratlanabb helyzetekben...

Tegnap este telefonom lemerülőben volt. Fürdeni készültem, utána meg vacsorát csinálni.

Bevillant, hogy hová dugjam be tölteni, hogy mindenképpen meghalljam, ha Anyu hívna. 

Aztán persze a másodperc törtrésze alatt bevillant, hogy nem fog hívni... És bedugtam a töltőt a számítógép melletti konnektorba.

Ugyancsak tegnap este mondták a hírekben, hogy kimentettek a Tiszából egy idős asszonyt. 61 éves. Mint Anyu.

Ha meséltem neki valakiről, aki "kicsit idősebb", mindig nevetve "segített ki", hogy "Olyan öreg, mint én?"-persze cinkos mosollyal az arcán.

Vagy például a fodrász. Amikor fodrászhoz készült, mindig közölte, hogy már nem festeti be a haját, mert egy "vén picsa". Én persze mindig egy Gyurcsány-idézettel válaszoltam: "Lószart, mama!".

Aztán ezen jót nevettünk.

És persze a hajfestés mindig megvolt...

Nem volt "idős asszony"...

Nagyon nem...

---

Törölt egy ismerősöm facebookon az ismerősei közül. 

A hírfolyamban láttam egy fényképét, amit egy közös ismerősünk lájkolt, és én csak a "megosztásra" tudtam volna klikkelni...

Jó rendben, jó pár évvel ezelőtt, pár hétig dolgoztunk együtt, de például jár ETO-meccsre, és meccsek után szoktunk értekezni az üzenőfalon, szóval meglepett a dolog.

De nem dőlök a kardomba. 

Több is veszett Mohácsnál- már megint azok a kurva törökök...:)

Az iwiw-profilomat viszont a héten szerintem törlöm. Akikkel ott kommunikáltam, már mind fent vannak facén, így semmi akadálya...

Hehe: viszont kaptam kérdéseket ask.fm-en. Na, abból is valószínűleg előbb utóbb profiltörlés lesz, jó poén, de alapvetően "tinioldal". Néha nem is értem, mit írnak... :D
---
Tegnap mostam. Teregetés közben egy pillanatra eszembe jutott, hogy tangát kéne hordanom. Akkor jobban elférnének a cuccok a ruhaszárítón. Vagy valamit rosszul csinálok...
Ja, és találtam egy nagyon frankó melegszendvics-receptet is.
Azt mondjuk valaki elmesélhetné, hogy hogyan kell egy zsemle aljának belsejét kivenni. Ki kell tépkedni?:)
Én mondjuk simán képes vagyok arra a bravúrra, hogy egy zsemle félbevágásakor kilyukad (!) az alja...:D

---

Fedőneve: "A Lány". Ez tök aranyos...:)

Hogy ki ő? Ez pedig maradjon talány...

Nem véletlenül szeretem a Barcelonát!

Pssszt! Csitt!;)

---

Viszonylag kevés emberrel vagyok rosszban.

Ez jó is így. De néha szoktam azon gondolkodni, hogy valaki miért utál.

Viszont az, hogy azon gondolkodom, hogy valakinek miért vagyok, hogyan lettem szimpatikus, az egy kicsit új. 

Persze rájöttem, hogy ezen nem gondolkodni kell. Örülni neki és elfogadni. 

---

Ütközik a blog-szféra és a valóság!:)

Cimbora poénból megkér, hogy soroljam fel azt az 5-6 lányt, aki tetszik. 

-Olvastad a blogon?-kérdem én.

-Nem. Te mondtad pár napja.-hangzik a válasz.

De én erre jajdenagyon nem emlékszem...:)

Természetesen neveket nem mondtam.

Nincs az az Isten...:)

---

Ma reggel. hóesés, életveszélyes járda, és hideg...

Velem szemben műszakváltáskor távozó lányok. 

Mindegyikük persze alaposan beöltözve. Egyikükből a sál és sapka takarásában csak egy mosolygödröcske (ld. az Édesvölgyi suli szerelmes ikrei...:P :D ) látszik. 

Ő nagy meglepetésemre "Szia Gábor!"-ral köszön. Szóval tudja a nevem...:)

Meg aztán a kollegina, aki a pénteki (!) locsolást kéri számon előre...:O :)

Apró örömök egy fogcsikorgató reggelen. 

Mégha érzelmileg kétségkívül kissé túlfűtött is vagyok mostanában...;)

 ---

Pár éve egy Törökország-Magyarország meccsen Gera Zolit buktatása után a várt büntető helyett a szerencsétlen skót bíró műesésért kiállította.

Akkor majdnem kidobtam a tévét.

De csak majdnem. Így aztán láthattam a vereségünket.

Szóval van miért visszavágni. 

Este fél 8-tól HAJRÁ, MAGYAROK!

---

A héten még karácsony, vagyis húsvét. Szombaton valamikor irány Écs, vasárnap ETO-meccsre jövök vissza. Ha jól tudom a programot.

A többi meg majd alakul.

Ezzel zárom soraim!;)

Jók legyetek!

Puszik, pacsik, éljenek a csajok!;)

A szeretet él

Ez szerintem egy jó hosszú bejegyzés lesz, vagy két cetlire való kulcsszót összeírtam, de azt még  nem tudom pontosan, hová fog kikerekedni a történet!

Az előző poszt után egy kollegina megkérdezte, hogy be voltam-e szívva, amikor írtam. Nem, nem voltam. Nem kizárt, hogy írtam összevisszaságokat -ahogy előre jeleztem:)-, de vállalom soraim!:)

---

Mitől érdekes egy blog? Kell bele valami szükséges "plusz", ami miatt az emberek visszatérnek, rendszeresen nyomon követik. Az én esetemben ez a bizonyos plusz az önagát újra (?) felépíteni próbáló srác őszintesége próbál lenni.

Továbbra is úgy állok hozzá amúgy a bloghoz, hogy ez az én "titkos naplóm", amit kint felejtek az asztalon. De ezesetben az emberek szívességet tesznek azzal, hogy beleolvasnak!:)

Néha szoktam azon gondolkodni, hogy mennyien olvasnak rendszeresen. A "lájkokból", visszajelzésekből ítélve olyan 20 és 30 közé teszem ezt a számot. 

Létrehoztam egy e-mail-címet: gosziblog@freemail.hu

Ide várom a bloggal kapcsolatos véleményeket, észrevételeket, témajavaslatokat, benyomásokat, stb. Lányoktól pedig fényképes jelentkezéseket a Miss Gosziblog szépségversenyre, bikini-, és vizes póló-kategóriában! Na jó, ez a mondat persze csak vicc volt!:)

---

Nagyon sokat számít a bizalom. Legyen szó iskoláról, melóról, vagy fociról a haverokkal a "grundon", erőt ad, ha bíznak bennem, és nem néznek hülyének, bénának. És ez persze oda-vissza működik, így talán én is könnyebben hiszem el magamról, hogy se hülye, se béna nem vagyok!:)

Az utóbbi időben nagyon sok kisebb-nagyobb "szeretet-morzsát" érzek felém érkezni -ezt jól megaszontam-, amiért hatalmas nagy köszönönet jár mindnyájatoknak!:)

---

Kaptam kölcsön a egy könyvet. A címe egyelőre maradjon titokban!;)

Pozitív hozzáállás, önismeret, gondolkodásmód megváltoztatása... Egyesek szerint baromság.

Szerintem nem az!

Elvesztettem azt az embert, akinek a legtöbbet köszönhetem, aki a legjobban ismert, tudott minden örömömről-bánatomról? Igen.

Van valaki, akivel bármikor megbeszélhetem a mindennapok örömeit, gondjait, és itt van mellettem? Nincs. 

Szeretnék ezen változtatni? Természetesen.

Mindezek tükrében van vesztenivalóm? Nincs. 

Szóval ez ennyi.

---

Kimi Räikkönen nyert a múlt vasárnapi, Ausztráliában rendezett Forma-1-es szezonnyitót! Öröm-boldogág, nagyon örültem neki! A mai futamról majd lentebb!

Ja, és megvettem a Bernie Ecclestone-ról, a Forma-1 mindeneséről szóló könyvet! Ez is felkerült a "várólistára", de ahogy belelapozgattam, elég érdekes olvasmány!:)

---

Április 11-én, csütörtökön rendezik meg Veszprémben az ETO-Valcea női kézilabda BL-elődöntőt!

Ráadásul este 7-kor lesz a meccs...

Elég hülye időpont, ez szerintem legalább egy, de inkább két nap szabi lenne, még erősen gondolkodom rajta...

Még tavaly megbeszéltük cimbivel, hogy legközelebb nem utazunk el Veszprémbe ETO-meccsre, hátha a mi balfaszságunk hoz balszerencsét a lányokra!

De idén annyira jó a csapat, hogy szerintem ezt mi sem ronthatjuk el!:)

Mondjuk azért az ETO-focisták egy idegenbeli nemzetközi kupameccsére is nagyon szívesen elmennék, ha már szabiról van szó... És nagyon remélem, hogy az BL-meccs lesz, nem pedig Európa Liga!:)

---

Nagyjából egy évvel ezelőtt még nem gondoltam volna, hogy én a főzéssel "kacérkodom", illetve rendszeresen mosok...

Vagyis de, csak az a nyugdíjas éveit megkezdő Anyu "felügyelete" alatt volt tervben...:(

A héten csak egyszer főztem, kedden: tojást. Nagyon jó lett!:)

---

Szerda-csütörtök talán az elmúlt 5 év két legjobb napja volt a munkahelyen, ha lehet ilyet mondani! Magyarázat nem szükséges. Köszönet.:)

Szerdán találkoztunk Gergő barátommal, a Vendelinbe ültünk be beszélgetni, kávéztunk és kóláztunk. Igen gyorsan eltelt az idő, volt mit megbeszélnünk. A tippmix el is maradt!:)

Bár szerdán azt hiszem, a hétvégi meccsekre még nem lehet fogadni, azért örülök, hogy nem adtam fel szelvényt, már eleve a spanyol-finnen elszálltam volna...:)

Jaj, de leégettem magam, bakker...

A mellettünk lévő asztalokhoz leült vagy 8-10 nagyon helyes leányzó. Amikor távozni készültünk, Gergő már közelebb volt a kijárathoz, én meg elkezdtem feltűnés nélkül megszámolni a lányokat, hogy mondhassam Gergőnek, hogy "Basszus, kilenc csaj, és mind milyen helyes volt..." Igen ám, csak azt nem vettem észre, hogy a kilencből egy lány már ott áll mellettem, hogy megüresedő asztalunktól elvegyen egy széket... Biztos nem nézett hülyének...:)

Aztán Gergő még egy ismerősével összefutottunk.Nem ismertem a lányt, persze be lettünk mutatva egymásnak. 

Hallgattam beszélgetésüket, figyeltem a forgalmat...

Közben mondtam valamit Gergőnek, és bambultam tovább. Így egy pár másodperc "spättel" vettem észre, hogy a csaj keresi velem a szemkontaktust, mint egy jelezvén, hogy nem mondtam hülyeséget...

Ez is olyan, hogy nagy valószínűség szerint "nem jön át", amit írni akartam...

Szóval oda kell figyelnem az ilyenekre (is)...:)

---

Végre nem felejtettem el megnézni a PRO4-en a topless időjárás-jelentést!:)

Háát...

A viccesnek szánt kísérőszövegek gyengék, a "szakmai" rész is hagyott némi kívánnivalót maga után.

Szakmai? Ez olyan, mint amikor az anekdota szerint réges-régen egy neves színészt "Kolléga Úr"-nak szólított egy fiatal színésznő. 

Jött is a kontra: "Kolléga? Mióta vagyok én kurva?" XD 

És ezt most nem az álszentség okán írtam, érdekelt a műsor, megnéztem, nem a csajt akartam lekurvázni. Csakhát ne várjunk tőle H. Bóna Márta-szintű elemzést...:)

---

De nagyon kiakadtam erre a Hetényi Zolira!

A magyar jégkorong-válogatott kapusa az USÁ-ban egy bárban taperolta a pincérnőt, szidta Amerikát és a négereket, és még a rendőrökkel is keménykedett!

Hát ha jégkorongozó vagyok, és az NHL előszobáját jelentő egyik ligában játszom az Egyesült Államokban, akkor örülök, mint majom a farkának, mert ez a CSÚCS, próbálok tanulni-fejlődni, és nem rontom el azt egészet egy sörtől mámoros éjszakán...

Pff...

---

Csütörtök délután meg Rékával és párjával ETO Parkoztunk, lassan tényleg a Babylont nevezhetjük törzshelyünknek. Kellemes délután-este volt. Ismét csak gyorsan eltelt a nap, és nagyon hideg volt útban hazafelé... :/ :D

---

Péntek. Na, az a nap sem volt piskóta!:)

Meló után tesómékat megvártam a vidékiben.

Elmentünk vonatjegyet venni, meg postára, aztán Kutyával találkoztunk a Café Frei-ben.

Onnan a Patioba mentünk, megnézni, van-e forralt bor. Persze nem volt, ezért sütiztünk egyet.

Amúgy tök vicces volt az út, rengeteg ismerőssel találkoztunk séta közben. Ja, és ráléptem a fülhallgatómra... Nem, nem egy csajt nézve bambultam el... Vagyis dehogynem...:)

Aztán tesómékat elkísérük a vonatra.

Mivel csupa nemdohányzó helyen voltunk, hazaindulás előtt rágyújtottam. Elvoltam a gondolataimban, (egyik) fülemen szólt a zene, és egy srác odajött hozzám tüzet kérni.

Vicces volt, mert éppen egy Gáspár Laci-számot hallgattam: "Kezemet nyújtom, tüzedet gyújtom..." stb.:)

Itthon aztán kicsit facebookoztam, meg magamhoz vettem a tartalék fülhallgatomat. Azért tartalék, mert gyengébben szól, mint a másik, és azzal szoktam az ágyban rádiót hallgatni, nem féltem, ha esetleg ráfekszem...

Aztán elindultam a Smukiba baráti sörrentésre.

Két olyan dögös csaj ült velem szemben a buszon miniszoknyában, hogy csak lestem... Fáztam helyettük is...:D

Az estének volt pár apropója.

Meccset néztünk, az aznap eltemetett Cipő emlékére is ittunk, meg volt egyéb búfelejtés is.

A névnapomra még nem ittunk, mert azt meg is kell(ett) érni ugyebár..:)

A meccs: Magyarország-Románia 2-2.

Ígértem, és mégsem írtam véleményt a "zártkapu" tárgyában. Már nem is fogok. Nem biztos, hogy tűrné a nyomdafestéket. 

Na, nem mintha bárki is kinyomtatná ezt a bejegyzést...

Szóval na, a zártkapu no comment, de a meccs is... 

Ennyire az utolsó pillanatban gólt kapni, és így... :( 

Kedden Törökországban kell javítani, nem lesz egy egyszerű menet....

Itthon még két levezető sört megittam -találtam a hűtőben:)-, aztán lefeküdtem...

---

Szombat. Huh, hát felkeltem időmérőt nézni.

Közben felhívott apu, ami azért volt vicces, mert én meg időmérő után akartam neki telefonálni.

Megbeszéltük, hogy mikor megyek ki hozzá, és fel is köszöntött. Ő nem babonás.:)

Aztán tegnap elég használhatatlan voltam, még Sportért sem mentem le.

Döglöttem-tévéztem-olvastam.

Emellett kiégett két izzó -megoldottam a Föld óráját:)-, és majdnem kicsuktam magam a nappalimból, majdnem letörtem a kilincset...:)

Hogy valami hasznosról is beszámolhassak: 49 új szám került fel az mp3-lejátszómra. Nesze neked 8 gigabyte memória!:)

A számok egy része német múlatós zene. Én szeretem. Fülbemászó zenék, magyar nyelven vállalhatatlan, agyament dalszövegek... Nem véletlenül nevezik ezeket a derék németek "Lieder zum Mitbrüllen"-nek is. Ami kb. annyit jelent, hogy jó sok sör elfogyasztása közben lehet együtt énekelni/üvölteni ezeket a dalokat.:)

Jó hamar lefeküdtem aludni, mára jó sok minden volt/van betervezve!:)

 ---

Reggel elég korán keltem, Forma-1 volt, Maláj Nagydíj!

Mosogatás közben néztem a beharangozó műsort. Meg a futam elejét is. Sok volt a mosatlan.:)

Egy apró kritikai észrevétel a közvetítéssel kapcsolatban: mivel nem tudok angolul, elég kellemetlen, hogy a pilóták nyilatkozatait nem "szinkronizálják", hanem feliratozzák.

Főleg, hogy a konyhában a szekrény tetején van a tévé...

Alonso elég amatőr hiba után kiesett, a versenyt végül Vettel nyerte Webber és Hamilton előtt.

Érdekes volt a dobogó, mindenki morcos volt valamiért.

Hamilton beállása a McLaren boxába nagyon komoly volt.:)

Úgy vagyok vele, mint egyik kedves ismerősöm: amióta nem utálom Hamiltont, azóta csinál ilyen balfaszságokat.:)

Mindesetre azt mondom, hogy egy Forma-1-versenyző legyen az arrogancia határát súrolóan magabiztos, mint Alonso. A felesleges maszlaggal nem foglalkozva eredményes, mint Räikkönen. 

De ne legyen már milyen hisztis hülyegyerek, mint Vettel. Vagy inkább Vettelke.

Sorozatban begyűjtött három VB-címe ellenére...

---

A futam után elmentem az Árkádba. A buszmegállóban kezem-lábam járt az egyik fent említett mulatós zenére. Gondolom ez égő, de most olyan "b*szni bele, szól a zene"-hangulatom volt.

Sógornőm új telefontokja pipa. Két "fél" helyett egy fülhallgató pipa.

Két izzóból meg csak egy pipa...:(

Aztán hazajöttem.

---

Nem tudom, valahogy tiszta zizi vagyok mostanában. 

Tavasz, hormonok, meg ilyenek, de "csomó" lány tetszik... 

Na jó, azért egy kézilabda-csapatnál kevesebb.:)

Az egyiknek majdnem írtam is. 

Meg akartam tőle kérdezni, hogy hogyan szokott mosolyogni egy olyan srácra, akit ismer, és/vagy szeret, mert én már attól kész vagyok, ahogy rám, a látásból ismert kollégára néz.

De nem írtam. Egyrészt akkor annyi lenne a "piedesztál-elvnek", másrészt azért nem akartam magamat égetni...:)

Meg kezdek házasság-szkeptikus lenni.

Na, nem mintha ezen kellene agyalnom a közeljövőben, de akkor is...

De erről majd máskor...

---

Ma majd még nemsokára rendelek valami kaját, mosok egy adagot, meg pihengetek.

Ja, és persze válaszolok a rengeteg névnapi üzenetre, amiket ezúton is köszönök.

Azt hiszem, semmi nem maradt ki.

És tényleg sokat írtam...:)

Úgyhogy gyorsan be is fejezem...

Jók legyetek, vigyázzatok magatokra!:)

Puszik, pacsik, éljenek a csajok!;)

Hangosan gondolkodós

Ez egy hangosan gondolkodós bejegyzés, azaz nem kizárt, hogy írok egy-két épületes baromságot benne. Ez most ilyen, előre is elnézést érte...

---

Azon gondolkodtam, hogy én azért nem vagyok egy könnyű eset. Sőt bizonyos tekintetben elég bonyolult vagyok.

Például szeretem az autóversenyeket és az autókat. De nincs jogsim, így nem vezetek. Sőt őszintén bevallom, nem is nagyon ismerem az autó-típusokat. Jó, persze egy Audit nem keverek össze egy BMW-vel, szóval a márkákkal nincs gond, de a típusokat nem vágom. Megnézem, hogy szép-szép, oszt' jó napot! 

Még gokartot sem vezettem. Ezen mondjuk a hétvégén szerettem volna változtatni, nem rajtam múlott, hogy ez nem jött össze. Azért igyekszem nem égi jelként értelmezni.

Vagy éppen szeretem a zenéket. Szoktak is tőlem néha válogatás CD-t kérni. Ezzel csak az a bibi, hogy nem nagyon járok bulikba, alapvetően egy otthonülő fiatalember vagyok, így nem tudom, hogy mi a sláger, a menő zene!

Egyébként gondolkodom, hogy pénteken el kéne menni CoD-ra a Neo-ba! Szóval ha úgy tetszik, Goszi Sitter-t keresek!;)

A sportról nem is beszélve. Elég kevés sportot űzök, de azért szeretem.

Mentségemre szóljon, hogy nekem néha a járás is extrém sportnak minősül. Főleg télen!:)

---

Azt mondják az okosok, hogy az ember hétévente változik.

2005-ben lediplomáztam. Azóta "itthon vagyok". 

Elvoltam. Dolgoztam-buliztam-meccsre jártam, olvasgattam-neteztem, és el is telt hét év.

Azt szoktam mondani, hogy az "érzelmi oldalt", Anyu teljesen kitöltötte. Mindent megbeszéltünk egymással, sokat beszélgettünk, féltettük egymást.

Ott vannak/voltak persze a barátok, akik szintén mindig is fontos szerepet játszottak az életemben...

Ha meg szexre vágytam, akkor elővettem... Egy DVD-t. Aztán "szegény ember kézzel nőz'", vagy éppen "magad uram, ha Olgád nincsen..."

Aztán tavaly év végén minden megváltozott. 

Elindult az újratervezés...

---

"Mosolyogj, és a világ visszamosolyog Rád!" Igen, tudom, ezt már valószínűleg írtam. 

Egyik nap boltban voltam. És láttam egy nagyon helyes lányt. Igen ám, de elég mufurc képet vágott. És amikor ez eszembe jutott, rájöttem, hogy most valószínűleg a világ összes fájdalmával az arcomon álldogálok. És mosolyra "igazítottam" az arcomat.

És láss csodát: a csaj visszamosolygott!

A pénztárnál is mögöttem állt, a barátnőjével valami pultnál lévő cuccon viccelődtek. És én is "rácsatlakoztam" egy poénnal.

És a két csaj nevetett.

És mivel mivel mindig baromi lassan pakolok össze vásárlás után, el is köszöntek távozáskor.

Ezzel tulajdonképpen semmit nem akarok mondani.

Talán "csak" annyi a tanulság, hogy nem szabad bezárkózni.

Igen, és a piedesztált le kell bontani!;)

---

Mostanában elég sok hölgyismerősöm osztja meg azt a "némi bölcsessséget, miszerint az "igazi férfi küzd a nőért, akit szeret."

Ez mit jelent? Ha van pasija a csajnak, akkor minek küzdjek? Mert egy kapcsolat két emberről szól, nem szép dolog belerondítani.

Ha meg nem jövök be a csajnak, és elküld? Nem mászom vissza az ablakon, ha az ajtón kidobnak. Ezt már zaklatásnak hívják. Nem?

Ha meg túlzottan "körüludvarlom", akkor egyrészt nyálas vagyok, másrészt újra áll a piedesztál.

Szóval mint értünk "küzdelem" alatt? :)

A másik "kedvencem" a Marilyn Monroe-féle "Az igazi nő csókol, de nem szeret, meghallgat, de nem hisz el semmit, és elhagy, mielőtt elhagynák." Vagy valami ilyesmi...:)

Tényleg ilyen lenne egy igazi nő? Mert akkor maradjanak a DVD-k...:)

Vagy tesóm interpretálásában: "Meg lehet nézni, hogy végezte..."

Persze elnézést minden Marilyn Manson-rajongótól...:)

---

Tegnap nem sikerült felkelnem a bepótolt időmérő edzésre, kinyomtam a telefont 0.30-kor.

Aztán 5.30-kor keltem, ittam kávét, elmentem a kúthoz Sportért, aztán megnéztem az Ausztrál Nagydíjat.

Räikkönen nyer, Alonso második, Vettel a harmadik.

Az eredménnyel elégedett vagyok, a futam is jó volt, sok akcióval....

És hosszú idő után a kommentátorokat hallgatva sem volt hiányérzetem...:)

Aztán pihentem, tévéztem, olvastam, relaxáltam, délután megettem a maradék tésztát, aztán unalmamban kisütöttem a töpörtyűs pogácsát is...

Csak fagyasztott pogácsa, szóval nem egy nagy "vaszisztdasz",  de azért mégis furcsa magammal kapcsolatban ilyet írni.:)

Vittem melóba is kóstolót, és ízlett az embereknek, sőt volt, aki még kért...:)

Móninak meg majd viszek legközelebb!:)

A héten? 

Két csekket fel kell adnom. Most vettem észre, hogy a gázszámlát már befizettem!:) 

Ez majdnem olyan, mintha pénzt találtam volna a zsebemben...:)

Lesz egy-két tali, pénteken CoD, -mondjuk szerintem kimarad, de majd kiderül...-, meg magyar-román,  szombaton sörrentés, meg Forma-1. Szóval lesznek itt érdekes dolgok!:)

Mára ennyi voltam.

Jók legyetek, vigyázzatok magatokra!

Puszik, pacsik, éljenek a csajok!:)

Az összetartás ünnepe

Csütörtökön a blogbejegyzés megírása után kikapcsolt a számítógépem. Aztán újraindítás után pár perccel megint. Majd még kétszer.

Azt hittem, a gép -ami már amúgy megérett a cserére- lehelte ki a lelkét, aztán rájöttem, hogy itt bizony áramingadozásról van szó. Ami azért volt furcsa, mert amióta itt lakom, nyolc év alatt még egy áramkimaradással sem találkoztam.

Nem szoktam időjárásjelentést nézni. Kiskoromban frusztrált, túl hosszúnak tűnt a várt sporthírek előtt. Meg aztán elég gyakran "mellélőnek"...

A PRO4-en látható vetkőző időjósokat pedig mindig elfelejtem megnézni... :( :D

De száz szónak is egy a vége: ezúttal beletrafáltak a meteorológusok: hóesés, szélvihar zúdult kishazánkra!

Péntek reggel kávém kortyolgatása közben a facebookot nézegettem, és úgy vettem észre, hogy itt bizony "helyzet" van...

Özönlöttek a fényképek, helyzetjelentések az üzenőfalra.

Én annyiban voltam "érintett", hogy tegnap mentem volna Écsre, ma pedig Komáromba gokartozni, de viszonylag hamar tudatosult bennem, hogy ez igencsak felejtős lesz...

Annak viszont örültem, hogy tesómék Ausztriából vonattal gond nélkül hazaértek.

---

Ugyancsak a facebookon értesültem róla, hogy két győri rádió, a Győr Plusz, és az Ozone FM összekapcsolta adását, és amolyan "katasztrófarádióvá" alakult át.

Egész nap azt hallgattam. Hihetetlen, amit ők teljesítettek: reklámot nem sugároztak, zenét is csak alig, amúgy információk, segélykérések, felajánlások hangzottak el az éterben. Ők tartották a lelket a hóban rekedt, a körzetben lévő emberekben. Legalábbis próbálták.

Büszkeséggel tölt el, hogy Gergő barátom édesanyja, az általam is szeretett és tisztelt, a napokban a Sajtó Napja alkalmából kitüntetett Harcsás Jutka is tagja a csapatnak.

Ő amúgy 27 órát húzott le a mikrofon mögött megszakítás nélkül...

---

Szomorú, hogy "egyes "emberek" a feltörték a hóban ragadt autókat. 

Szomorú, hogy a Belügyminisztérium egy SMS-sel köpött a jónép arcába.

Szomorú, hogy a Magyar Tudományos Akadémia elnökét "soron kívül" emeltkék ki a tömegből...

Minősíthetetlen, hogy az autópályakezelő közleményt adott ki, amelyben "megnyugtatja" a hóban ragadtakat, hogy nem fogja őket megbüntetni esetleg lejárt autópálya-matricájuk miatt.

Nem érdekel, hogy hogyan kezeltek volna egy ilyen helyzetet Svájcban, Németországban, esetleg Japánban. 

Nem érdekel, hogyan kezelte volna a helyzetet az ellenzék, ha ők vannak kormányon. Ez Magyarország, 2013 márciusa. 

A kormány a barikádokon hagyta fülkeforradalmárait, de az ellenzék sem igazán használta fel a rossz idő miatt elmaradt ünnepségek okán felszabadult "erőforrásait".

Hála legyen érte annak a Magasságosnak!

---

Van abban valami sorsszerű, hogy az események nemzeti ünnepünkön történtek.

Ünneplőbe bújtatott képmutató beszédek helyett az EMBEREK megmutaatták, hogy igenis képesek még az összetartásra, segítségnyújtásra, nem halt ki belőlük az empátia! 

A mindenórás kismamát kórházba szállító mozdonyvezető, az éjt nappallá téve dolgozó mentősök, rendőrök, katonák és katasztrófavédők, a havat lapátoló és szendvicset gyártó, bajbajutottakat éjszakára befogadó önkéntesek mind-mind HŐSÖK- így csupa nagy betűvel.

Az ünnepnap dacára kinyitó, és ételt osztó vendéglátósok, bevásárlóközpontok is jelesre vizsgáztak emberségből!

Kedvenc focicsapatom, a Győri ETO FC is szállást biztosított a rászorulóknak. Sőt, szurkolói csoportunk, a médiában csak "huligánok"-ként emlegetett UCSK is havat lapátolt, adományt gyűjtött... - És igen, az ősi rivális Red Blue Devils ugyanígy cselekedett Fehérváron...:) -

És igen: 165 évvel a forradalom után az osztrákok is jöttek! Mert vártuk őket. Megváltóként!

Talán közhely, de leírom: mégiscsak jó magyarnak lenni. 

Most megmutatta az ország!

---

Én személy szerint posztolgatással próbáltam segíteni, nekem is mondtak újat, hátha én is tudok valakinek...

És egy kedves volt iskolatársam, későbbi diákdiri tőlem értesült a vasúti menetrendről, arról, hogy igen, az a vonat, amin ő ül, hamarosan el fog indulni.

És ezt meg is köszönte- pedig már vagy 10 éve nem beszéltünk egymással személyesen...

---

Este még meg akartam nézni a Forma-1 felvételről leadott 2. szabadedzését, de persze elaludtam rajta.

Reggel tesómékkal keltünk időmérőt nézni, azt pedig a változatosság kedvéért az eső mosta el.

Folytatás 0.45-től az m1-en élőben, megpróbálok felkelni, de szerintem esélytelen.

Wéber Gábor egyébként Szujó Zolival párban szerintem fantasztikusan közvetít, hosszú évek után meg sem fordult a fejemben, hogy átkapcsoljak az ORF-re. És ez nagyon nagy szó!

Utána tesómmal kimentünk a piacra sült kolbászt reggelizni, majd az Árkádban vettünk ezt-azt, és tippmixet is töltöttem. A csütörtöki, kevés kockázattal járó, a magas oddsok miatt mégis nagy nyereménnyel kecsegtető szelvényem egy meccsen ment el, de már a maitól is elbúcsúztam... :(

Az Árkádból átsétáltunk a "régi" Intersparba, onnan a Lidl-be, majd haza. 

Érdekes, azt hittem, hogy ezek olyan "húdenagy" távolságok. Nem mondom, hogy nem fáradtam el, azért nem volt veszélyes...:)

---

Ééés hazaérve sógornőm segítségével főztem. Túrós tésztát pirított szalonnával, desszertként pedig fagyasztott pogácsát sütöttem ki- amolyan Fornetti-feeling.

Ma már semmi nincs tervben.

Holnap Forma-1, mosogatás, rendrakás, opcionálisan ETO-piac, meg pihi.

Még az is lehet, hogy posztolok még egyet.

Szerintem lenne miről... :)

De mára ennyi...

Jók legyetek, vigyázzatok magatokra!

Puszik, pacsik, éljenek a csajok!;)