Tündi és Bandi- avagy az évi utolsó bejegyzés

Rendhagyó időpontban írom ezt a bejegyzést. A magyarázat annyi, hogy szerettem volna még az idén egyet posztolni, de máskor nem lesz rá időm.:)

Na szóval...

Vasárnap az ebéd lasagne volt. Jól sikerült, bár szerintem viszonylag lehetetlen elrontani. Utána pihi. Tévé, messenger. Jobb híján a Segítség, bajban vagyok! című műsort néztem. Vicces volt, mert két részt adtak le egymás után, én pedig az elsőbe belealudtam, és vártam a korábbi szereplőket. Aztán Pimasz úr. Na, az is megért egy mesét! Ismét két rész egymás után. Az elsőben Michelisz Norbi, a másodikban pedig Rubint Réka vendége volt a pimasz riporter. Pff... Jójó, én Norbival kapcsolatban valamennyire elfogult vagyok, de a két műsor alapján is zongorázni lehet a két híresség közötti különbséget. Hihetetlen, hogy ez a srác mennyire szimpatikus, és hétköznapi figura. És tök aranyos a felesége. Is. Vagy aranyosak a feleségével. Egyébként pont a napokban futottam bele negatív kommentekbe Michelisz kapcsán. Azt kifogásolja a nagyérdemű, hogy Norbi barátkozik (!) Kasza Tibivel. Hát nem tudom... Azért vannak nála vállalhatatlanabb magyar sztárok...:)

Délután unalmamban megittam egy sört. De nem csúszott. Akkor még... 

És hosszú idő után beléptem a kvízpart-ra. És vezettem is a napi ranglistát a német nyelvtan-kvízben. Rohadt nagy májer vagyok!:)

Más. Amikor a mórás lányokkal leültünk beszélgetni, emlékeim szerint két általános iskolai tanáromról meséltem nekik bővebben. 

Az egykori magyartanárom anno egyfolytában sulykolta belém, hogy jól írok, meg nem vagyok hülyegyerek. Ezért adott 4,7-es átlagra egyszer félévkor 4-est. Mert hogy többre vagyok képes. Aztán mikor a Feketében voltam gyakszin, elsők között ajánlotta fel a tegeződést. 

Biológia-, és földrajz tanáromnál pedig nagyon volt a fegyelem. Akkor még menő volt az olyan karóra, ami egészkor csipogott. Na, azokat az órákat ki kellett vinni óra előtt a szertárba, különben volt nemulass. 

Egyszer a tanárnő feleltetett földrajzból. És kettest kaptam. És elsírtam magam, és azt mondtam, hogy nem tudtam készülni, mert eltörtem az ujjam. Az ujjtörés ténye igaz is volt,  tesiórán a tanárral kosárlabdát dobáltunk, és egyszer hülyén kaptam bele. De Klári néni lekapott a tíz körmömről, hogy ne gondoljam, hogy kivételezni fog velem bárki is az életben, meg mit képzelek én magamról. És mekkora igaza volt. Azóta még a látszatát is igyekszem kerülni, hogy előnyt kovácsolok fogyatékosságomból. Jó, azt mondjuk gimiben volt aki komolyan vette, amikor azt mondtam, hogy a lépcsőn direkt kapaszkodok a szembejövő lányok mellébe...XD Kb. kétszer, ha előfordult velem ilyen, és nem szándékos. És égő. És ezek után senki sem mer majd szembejönni velem egy lépcsőn.:)

Szóval a gyakorlatot leszámítva soha nem tanítottam iskolában. De ők ketten igazi példaképek. 

És már mindketten ismerőseim facebookon. Mert Klári néninek válaszoltam egy kérdésére egy csoportban, aztán be is jelölt. 

Egyébként... Ha jól emlékszem, utolsó általános iskolai óránk egyben Klári néni nyugdíjba vonulása előtti utolsó órája is volt. És az Éretlenek című francia vígjátékot néztük meg. Mikre nem emlékszem...:O

1996-ot írtunk. Kinga és Kira akkor még meg sem született...:O :D

 ---

Hétfő. El akartam futni az Árkádba. Viszonylag gyorsan sikerült lebeszélni magam róla. Hamburgert ebédeltem, mexikói fűszerezésű husi felhasználásával. Na, ezt bezzeg felírtam, különben elfelejtettem volna...:D

Majd pláza. Játékbolt, lottózó, meg CBA.

Aztán Tündi kolleginával találkoztam a Hollóban. Nem, ő nem a virtuális élettársam. Már régóta terveztünk egy beülős-beszélgetős összeröfföt, most végre sikerült megejteni. 

Fejenként egy sört ittunk meg, tehát nem ittunk semmit, mert mint tudjuk egy sör nem sör. 

Négykor találkoztunk, és 17.40-kor néztem rá az órámra. Szóval gyorsan telt az idő, jól kiveséztük az élet nagy és kevésbé nagy dolgait.:)

Hazafelé menet a 14-es az orrom előtt ment el, Tündi akkor ért haza, amikor felszálltam a buszra.:)

Otthon ittam még egy levezető sört. 

Aztán érkezett Harcsi barátom, Zsófija ment vissza Pestre, és beköszöntek. Vágod, hogy ez a Zsófija mekkora szójáték?:D

Gergőék el, Bandi be. Hozott kaját. Kevin nem maradt magára. 

Olyannyira nem, hogy Bandival, lakótársammal, és az időközben visszatérő Harcsival olyan spontán előszilvsztert csaptunk, hogy a fal adta a másikat.  

Este 7-kor még volt egy felesleges karton söröm. Hajnali fél 3-kor már nem volt.:D

---

Tegnap. Reggel elmentem cigiért. Még az is csodaszámba ment, hogy fel bírtam kelni.:)

Kb. egész nap lézengtem, próbáltam életet lehelni magamba. Enni sikerült, meg megittam egy csomó vizet. Aztán elmentem a pályaudvarra vonatjegyért. Este 6-kor. Útközben is ittam. Vizet.:D

Hazatérve messenger. Meg kávé. A vacsora képviselőfánk volt. 

És egy igazi gyöngyszem a nap végére: a bosnyák Sateliti együttes Audi című száma. 

Pazar, zseniális. A hangszerelés, a tánc... Ez egy csoda, nem kizárt, hogy csengőhang lesz! Ne hagyjátok ki!:D

Isten látja lelkem, azon agyalok, hogy Boszniában bosnyákul beszélnek? Kíváncsi lennék a dal szövegére.:D

---

Ma. Felkeltem, kávéztam. Beraktam egy mosást. Most pötyögök. Aztán fürdés, meg szerintem még egy kávé.

Ejtőzök, pakolászok, aztán 11.48-kor indul a vonatom Ausztriába. Tesóméknál töltöm a szilvesztert. Lájtosan, beszélgetős, babázós, sokat alvós... Egy-két sört megivós... 

Majd 2-án érkezem a tervek szerint! Egyébként elérhető vagyok, ha valaki hiányolna.

Én is hiányolok valakit...:( 

Na de mára ennyi voltam. 

Meg 2015-re is ennyi voltam. 

Holnapra jó bulizást mindenkinek, és persze Boldog Új Évet kívánok blogom minden kedves és kedvetlen olvasójának!:)

Puszik, pacsik, éljenek a csajok!:) 

Kiskarácsony, nagykarácsony

Szerdán a poszt megírása után még érkezett cimbora a karácsonyi ajándékért, amit beszereztem. Váltottunk pár szót, aztán ment is tovább. 

Mást meg nem írtam fel.:)

---

Csütörtök. Na, hát ez a nap elég mókásan kezdődött. Lakótársammal három kávét ittunk napindítás gyanánt, mire sikerült elvonszolnom magam a Lidlbe. Ott viszonylag gyorsan végeztem. Viszonylag célirányosan sikerült vásárolni, és semmin nem húztam fel magam.:)

Hazaérve lakótársam segített felállítani a karácsonyfát, majd elindult a barátnőjéhez. Én pedig egyedül maradtam. 

Úgy volt, hogy egy kedves jóbarátom délután átjön, hoz kóstolót, meg koccintunk is egyet. 5 óra tájban írtam neki, akkor kiderült, hogy módosult a programja, nem főzött, nekem pedig elfelejtett szólni. Jó, hát ezt felfoghatnám negatívan is. Dehát felesleges. Ott van például Kevin. Róla is megfeledkeztek annak idején, aztán mi lett belőle... 

Ha az ember fia sokat van egyedül, akkor sokat kattog, agyal. Hatványozottan igaz ez a szentestére. Visszagondoltam az utóbbi évekre. 2012. Anyu halála után két hónappal egyáltalán nem volt karácsonyi hangulat, a túlélés volt a cél. Kis túlzással Dóri Svédországból küldött karácsonyfa-képeslapja tartotta bennem a lelket... 2013-ban a fürdőszobában kigyulladt gázbojler gondoskodott róla, hogy ne legyen karácsony. Vagyis... Felejthetetlen, hogy mennyien segítettek, voltak mellettem abban az időben. Tavaly pedig egy nagyon mókás karácsonyban volt részem, ami egy lánynak volt köszönhető, akivel akkor kb. végigbeszélgettük az ünnepeket. 

Idén csak azt tudtam, hogy a szentestét nem szeretném Écsen tölteni. Ezzel nem is volt gond, bár az este eléggé agyalósra sikeredett. Akartam készíteni egy szelfit rólam és a karácsonyfáról. A ruhaszárítóba kapaszkodtam, amit sikerült is magamra rántanom. 

Hm... Meg vagyok lepődve azon, hogy sokan ki vannak akadva azon, hogy az emberek posztolják a karácsonyfájukat, az ünnepi finomságaikat, vagy a gyermeküket. Szerintem mindenkinek a magánügye -baszki, véletlenül magányügyet írtam... :D-, hogy mit oszt meg. Én örülök mások boldogságának, részemről szívesen nézegetek ilyen képeket. Az eljegyzés viszont... Na, hát nekem olyan sose lesz, de ha lenne, egészen biztosan nem szentestére időzíteném. Az nem annak az ideje. Szerintem. 

Na... Az uzsonna virsli volt, vacsorára pedig halászlét ettem. Konzervet. És igen, sikerült letörnöm a nyitófület. Semmi gáz, van konzervnyitóm. Azzal meg persze nem sikerült kinyitnom. Pár pillanatra kézbe vettem a nagykést, de aztán gyorsan le is tettem, nem akartam a sürgősségin kikötni. Végül egy olló segítségével feszítettem fel a konzervet. Az más kérdés, hogy az étel jó része a ruhámon és a járólapon landolt. 

És eszembe jutott, hogy amennyi idő alatt kibontottam a konzervet, más felállít egy karácsonyfát. A mások... Megint a mások... Nálam okosabb emberek mondták, hogy a "saját szintemen" kell boldogulnom, szóval gyorsan el is hessegettem a gondolatot. 

Szóval kaja, messenger, olvasás, tévé... Ez volt az én szentestém...

---

Péntek. Csabi, kedves volt osztálytársam írt, hogy szívesen hozna nekem halászlevet. Ez a minimum, ha már a kedvenc celebje vagyok...:D Megköszöntem, de nem fogadtam el, nem akartam bonyolítani a napját, nélkülem sem unatkozott. De azért valamikor majd összefutunk.:)

Jött viszont Harcsi barátom. Kávéztunk, beszélgettünk egy kicsit. 

Kaptam tőle karácsonyra egy sportriportereket bemutató könyvet. Nem is tudom, volt-e mostanában olyan olvasmány, ami ennyire lekötött volna, az első éjszaka 94 oldalt olvastam el. Köszönöm szépen.:)

Ja, és megkértem Gergőt, hogy készítsen rólam egy fotót, hogy ne csak szelfi legyen.:D Az hatalmas nagy rejtély számomra, hogy lehet jó rám az S-es póló...:O :D

Délután pedig Écsre mentem. Gyerekek, az egy csoda volt!:) 

Ülni a szőnyegen, nézni, ahogy a kicsi Mark játszik, bohóckodik... Odatettem a kezem az asztal sarkához, nehogy beüsse a kicsi buksiját. Ekkor megfogta a kezem, felállt, és hátra fordulva rám vigyorgott. Nekem abban a pillanatban benne volt "a" KARÁCSONY. Így, csupa nagybetűvel. Hatalmas figura a Picur. Egyébként szerintem a kézilabdához is van tehetsége. Valami olyan mozdulattal dobja el a matchboxokat, hogy azok mindig talpra esnek. Ja, és a BMW a kedvenc...:D

Sógornőm szülei küldtek nekem halászlevet. Egy élmény volt, nagyon finom lett, szokás szerint.:)

A marcalvárosi buszvégállomáson tettek ki tesómék. Hazajöttem, és ha jól emlékszem, már nem is kapcsoltam számítógépet. Ez is ritka dolog  az én esetemben.:)

---

Szombat. Azaz tegnap. Mint kb. minden nap, megébredtem 4 óra magasságában, amikor melóidőben kelek. Rádióztam-olvastam-tévéztem. És kb. el is telt a nap. Na jó, azért nem. Az ebéd kocsonya volt, nagyon ízlett.:)

Ha az ember fia sokat van egyedül, sokat agyal-kattog-gondolkodik. Ezért fordulhat elő, hogy sok emlék megmarad bennem, ami másoknak talán jelentéktelennek tűnhet. 

A Sztárom a párom-at nézve eszembe jutott, hogy anno szülinapomra megkaptam osztálytársnőmtől a film zenéjét kazettán. Jaj, de rég volt... A film egyébként 1999-es...:)

---

Ma. Reggel kávé, fürcsi, öltözés... Elindultam Sportért. Aztán nem mentem sehová...:D

Viszont a konyhában a szék összetört alattam. Azon azért meglepődtem.

A lottón megint van egy kettesem Anyu számaival. Másik két szám meg a közelben volt. Hát meg nem mondom biztosra, de egy hónap alatt ez legalább a harmadik kettes. Az azért kemény...

Mára már egyébként nincs semmi konkrét tervem. Olvasok, tévézek, rendezkedek, meg lehet, hogy gombfocizom egyet.:D

Holnap boltba kéne menni, meg lehet egy-két ismerőssel találkozom. 

Az is lehet, hogy elkezdem megírni az évösszefoglaló bejegyzést. Elég eseménydús esztendőt hagyok a hátam mögött. 

30-án meg irány Ausztria. A két ünnep között terrrortámadásra számítanak Bécsben. Szóval izgi lesz... 

Aztán 2-án jövök haza, és 7-én meló.

Mára meg ennyi. 

Hogy idénre ennyi-e, az majd még kiderül!

Jók legyetek, vigyázzatok magatokra!

Puszik, pacsik, éljenek a csajok!:)

Az álommanó és a zöldszemű szörny

Vasárnap. Egy roppant lényeges javítással kell kezdenem: az ebéd nem paprikás mozzarellacsíkok volt, hanem sajttal töltött paprika. Elvileg erős volt. De nem volt vészes, a paradicsom meg a szalonna elnyomta.:)

A nap hátralévő része tévézéssel, pihivel telt. 

Jaj! A régi karácsonyokból nagyon kevés maradt meg. Az egyik, hogy megvettem a Képes Sport évvégi dupla számát. És van benne egy tök jó összeállítás: lejátszották a jövő nyári foci EB-t, méghozzá úgy, hogy minden párosítás esetében a két csapat legutóbb lejátszott meccsének eredményét vették alapul. És ez alapján továbbjutottunk a csoportból! A nyolcaddöntőben aztán Anglia jelentette a végállomást. Hol lehet aláírni?:)

---

Hétfő. Ismét megjelent az álommanó. Vagyis a lány az álmomban. Azt mondta, hogy sok minden nem úgy van, ahogy én gondolom, de fogunk mi még beszélni. Ez kész... Mármint esküszöm, ezeket nem kitalálom, nem is üzengetni akarok. Ez a durva. Azért remélem, hogy az álmom nem hazudnak. Vagy nem tudom... 

Az volt a terv, hogy elmegyek az adyvárosi tanpostára csekkeket befizetni, és bevásárolok a Versenyben. Csak mert már régen voltam ott. 

Aztán rám tört a kétoldali lustaság. Nem voltam sehol. Főztem ebédet, pihengettem. Délután meg jött Balu, és németeztünk. A másik német ezúttal elmaradt, téli szünetet tartunk. 

Beszélgettem Gábor kollégámmal, aki elmesélte, hogy a dohányboltban látott exkollegina azt hitte, hogy tesók vagyunk. Jó arc a fiú, szóval nincs ellenvetésem. Van egy Gábor nevű fogadott öcsém. Mivel a rap-szcénában érdekelt, csak bro-nak hívom. Nagyon vagány!:D

Tesómék mondták apámnak, hogy majd 25-én mennek ki hozzá Écsre. Ő pedig engem is oda számolt, így aztán nem megyek 24-én. Mondjuk annyira nem bánom... 

Este pedig volt még egy kis pszichológia... 

---

Kedd. Reggel egy barátommal beszélgettünk egy nagyot. Meg egy kollegina kérte el a bulifotókat. És sajnálatát fejezte ki, hogy rólunk nem készült közös fotó. Pedig de.:) 

Az volt a terv, hogy elmegyek az adyvárosi tanpostára csekkeket befizetni, és bevásárolok a Versenyben. Csak mert már régen voltam ott.   

De nem így történt. Valakinek segítettem ajándékot beszerezni.:) Így aztán a városban, a színháznál mentem el postára. Igen, ott még mindig soron kívül kiszolgálják a fogyatékosokat.:D

Ittam a Kopasz Úrnál egy kávét. Kihagyhatatlan. Közben odajött hozzám egy faszi. Leszólított. A barcás sapkám miatt kezdődött a beszélgetés. Azt hittem, azt fogja megkérdezni, hogy hol vettem a sapkámat. De nem. Az FC Barcelona volt a téma. Ő semmit nem konyít a focihoz, a kisfia viszont a gránátvörös kékekért szorít. Kérdezte, hogy hogy áll a Barca a bajnokságban, és hogy nyert -e már BL-t. Igen, ezt még lehetett fokozni: egészen addig elmentünk, hogy a Barcelona jobb csapat-e, mint a brazilok...:D

Utána egy anyuka meg a lánya kéredzkedett oda mellém. Két nő kedvéért még rá sem gyújtottam.:)

Az ajándékot sikeresen beszereztem. 

A városban két helyen is megkérdeztem, van-e a telefonomhoz mágneses tok. Nincs. Nem is volt. 

Busz. Leültem egy jóember mellé. Véletlenül hozzáértem a táskámmal. Elnézést kértem. Majd pár perc múlva felállt, és közölte, hogy elül onnan, mert a táskám nem zavarja, de a mobiltelefonom igen. Én meg néztem, hogy wtf. A telefon ugyanis kabátom zsebében lapult, nem csörgött, sms-t sem kaptam. 

Az mp3-lejátszót persze elég hangosan hallgattam, de kizárt, hogy elnyomta volna az Ikarus busz motorjának hangerejét. És szerintem nem is énekeltem.:D

Az mp3-lejátszóm egyébként meghülyült. Az egyik mappát a gépen nem észleli, egy másiknak a tartalmát adja be helyette. Döbbenet. 

Hazatérve írtam Zsaninak. Elkezdtük egyeztetni a délutáni hamburgerezést. És délután fél 1-kor megbeszélés nélkül tök egyszerre írtunk egymásnak. 

Na szóval délután az American Barney's Dinerben kötöttünk ki, én ugyebár már másodszor. Finom kaja, kellemes beszélgetés, sok röhögés, ahogy azt kell. 

Az after party-t nálam tartottuk. Kávé, rosé traubi, szóval volt feeling!:)

Vacsora? Banán, mandarin, bejgli, mézeskalács. 

Aztán még messengeren is beszélgettünk. És a lányt bejelölte facén egy kollégám- elvileg ismeretlenül. 

Ezen azért picit meglepődtem, mert Zsani akár a párom is lehetne. Mármint a közösen posztolt képeket látva akár az is feltételezhető lenne...:)

Hehe, tudom, milyen véleményeket mondtak már nekem rólam és a nőkről, és csak sejtem, miket mondhatnak a hátam mögött. De azért na...Nem vagyok féltékeny, de azért... Fura, na..:D

A fura szituációból kiindulva rögtönzött sziporkánkat kicsit átalakítva kiposztoltam facebookra. Szeretem, ha egy nőnek van humora.:) 

---

Ma. A reggeli kávék után elmentem az Árkádba. Nem, ma nem is akartam Adyvárosba menni. Vettem tokot a telefonomhoz. Már nem számolom, hányadikat. 

A lottózóban elém vágott egy csaj a sorban. Ez volt a legstresszesebb momentum, amúgy viszonylag sima ügy volt. 

Vettem apámnak egy könyvet, meg magamnak is. Szabadság tér '89, második rész. Egész jó. Csak nehéz volt hazacipelni...

A Famulusnál pirosat jelzett a vasúti átjárónál a fénysorompó. Aztán jött... Egy bakter... Hát én felröhögtem.:)

Aztán persze jött egy tehervonat is. Kesselwagenek meg Flachwagenek. Szakmai ártalom...:)

Hazatérve ebédeltem chilis bab-konzervet, aztán ledőltem olvasgatni. 

Majd beraktam egy mosást, és elkezdtem pötyögni. 

Mára már semmi nincs tervben. 

Holnap reggel még el kéne rongyolnom boltba. Péksüti, újság. Meg még egy fajta szaloncukrot is kellene venni. A feketeerdős Milkának nem tudtam ellenállni. 

A fát hogy felállítom-e, arra még alszom egyet. Legalább.:)

Hívtak vendégségbe is, most hogy nem megyek Écsre. De a szenteste szent dolog. Szó szerint. A családé. Én pedig itthon leszek, eszegetek, tévézek. Elleszek. Nem lesz rosszabb, mintha Écsen tenném ugyanezt.

A találkozók, összefutások majd jöhetnek két ünnep között. Nem vagyok depi. Tényleg. Ez most ilyen.:) 

25-én meg úgyis megyek tesómékkal Écsre karácsonyozni.

Szóval mára tényleg nem marad más hátra, mint hogy Kellemes Karácsonyi Ünnepeket kívánjak minden kedves olvasómnak!:)

Puszik, pacsik, éljenek a csajok!

Ui.: Csabikám! A kislánynak gyógyulást! üdv.: a kedvenc celebed! ;)

Virtuális valóság

A múlt héten valamit elfelejtettem elmesélni. Pénteken, amikor vittem a kajámat melegíteni, megrepedt a kajásdoboz alja. A fél ebédlőt sikerült fellocsolnom sóskával, és ment a ruhámra is. Na, aki akkor belépett volna a konyhába azt látta volna, hogy kollegina guggol előttem, és... És én is guggolok, és én a cipőmet takarítom, ő meg a nadrágomról próbálja eltakarítani az ebéd nyomait...:D

---

Vasárnap. Lasagnét sütöttem, finom lett. Mostam. A ruhák tiszták lettek. Egész nap fájt a fejem, pedig gyógyszert is vettem be.:/ Tévéztem, messengereztem, meg a Népszabadság fotós különszámát olvasgattam, és el is telt a nap... 

---

Hétfő. Végre egy hétfő reggel, amiért érdemes volt felkelni: születésnapján felköszöntöttem virtuális élettársamat. És itt most meg is kell állnom egy-két szó erejéig!:) Az utóbbi időben többször hallottam és visszahallottam, hogy közte és köztem nagyon nagy az összhang, meg úgy beszélünk egymással, mintha, meg ilyenek... Ez azért aranyos, mert épp azt szoktam mondani, mert mi külsőségek nélkül vagyunk jóban egymással. Nem ölelkezünk-puszilkodunk, nem küldünk egymásnak szívecskéket, nem mondjuk egymásnak, hogy örökké jóban leszünk, meg ilyenek. "Csak" jóban vagyunk. A nagy szavakat, a szívecskéket meg lehet játszani. Az összhangot nem.:)

És sánta vagyok, nem vak: ő egy "nemtucat" lány, egyedi stílussal, fantasztikus humorral, szép mosollyal, és még sok egyéb pozitívummal. Ő egy nagyon jó barátom, ha bármi változás történik, jelezni fogjuk.:)

Meló után német. Német után a "mórás lányokkal" finomhangoltuk a rólam írt cikket. Nagyon aranyos írás lett, nekem nagyon tetszik. A stílusába, hangulatába nem is piszkáltam bele, csak ott javítottam, ahol valami tartalmi pontatlanság volt. 

Általában nem szoktam neveket írni. De Kingával és Kirával most kivételt teszek.:) Szóval tényleg nagyon ügyesek voltak, és ahogy már többször leírtam, hihetetlen, hogy ez lett belőle.:) 

Lassan három hónapja, hogy Kingát megismertem a Feketében. Na, az is egy felejthetetlen nap volt. A Feketéből egy kedves barátommal átmentünk a Hollóba kávézni. Ő egy szakításon volt túl, én pedig azon agyaltam, hogy felköszönthetek-e valakit születésnapján, akivel amúgy hetek óta nem beszéltünk. Felköszöntöttem. És az volt az utolsó beszélgetésünk... 

A cikk javítása okán kimaradt az életemből a magyar-lengyel kézimeccs. Kiestünk, megint nem lesznek ott női kéziseink az olimpián...:( 

A Kék fényt azért nem hagytam ki...:)

---

Kedd. Kevés híján elsodort reggel a zebrán egy száguldó biciklis... A múlt héten történtek után erre kissé érzékenyen reagáltam... 

Meló után elmentem a plázába, vettem faternak pár dolgot, aztán bementem hozzá a kórházba. A körülményekhez képest egész jól elvoltunk, majd egy órát beszélgettünk. Aztán hazajöttem. Már semmi nem történt, relaxáltam, pihengettem. 

---

Szerda. Balu barátom lemondta a németet. Egy kolléganőm hozott haza, akivel már nagyon régen beszéltünk. Most kicsit pótoltuk a lemaradást. 

Erre a hétre már elég rendesen elfáradtam, így nem csoda, hogy a szerda is pihenéssel, relaxálással végződött...:)

---

Csütörtök. A sok pihenés ellenére már-már az idegbaj határán voltam, nagyon stresszes nap volt. Én legalábbis annak éreztem. Attól tartok, kezd elmúlni a két év call center azon fantasztikus hozadéka, hogy maximálisan megtanultam kezelni az emberi hülyeséget. 

Petőfi Rádiót hallgattunk melóban. Ez a szám szólt éppen, és felröhögtem. Kolléga ezt persze észrevette. Megkérdezte, hogy min röhögök. Ezt persze nem árulhattam el. Itt sem tehetem. Ha rájössz, írd meg facén privát üziben!:) A helyes megfejtők között.... Valamit majd kitalálunk!:)

Melóból távozóban megállított egy kolléganő. Picit meglepődtem, nem nagyon szoktunk beszélgetni egymással. Nagy meglepetésemre megkérdezte, hogy tényleg ismertem-e a Csornán elgázolt lányt. Mert valahonnan megtudta a nevét, és látta facén, hogy nekem ismerősöm. 

Ezen lefagytam, tapintatlanságnak éreztem. Valakinek újsághír, másoknak emlékek, szomorúság... Jó, persze nem tudhatta... 

Aztán bementem apámhoz a kórházba. Már túl volt a műtéten, és elég fárasztó volt, hihetetlen, mennyire "izé" tud lenni néha. Vagyis gyakran... 

Pöttyet idegállapotban voltam, így aztán a Fa Kocsmában megálltam egy sörre. Kettő lett belőle. Meg még haza is hoztam a trafikból...

Szóval este sör-cigi-mp3, meg messenger. Hehe, nem is tudtam, hogy van, akinél változtatható a párbeszédablakok színe. Besz@rás!:D

---

Péntek. Utolsó munkanap. Utolsó munkanapon én ennyit még nem dolgoztam, volt bőven tennivaló. Jó, azért sajnálni nem kell, megadtuk a módját!:)

Étteremből rendeltük az ebédet, és hát érezhető volt, hogy nem menzás az eledel.:)

Meló után kollégám hazahozott, kicsit pihengettem. 

Kicsit késve értem a céges forraltborozásra, mert először Kingáékhoz mentem oda. Ingyenölelést osztottak.:) Amúgy Edda-koncertet hallgatok, és amikor leírtam az ingyenölelés szót, azt énekelte Pataki, hogy "ölelés helyett megölni jöttél..." Tényleg..:) 

És megkaptam az avon-rendelést is. Váltottunk pár szót, és mentem tovább a kollégákhoz. Remélem, legközelebb egy hosszabb összefutást is beiktatunk.:)

Szóval munkatársakkal megejtettük az elmúlt években már megszokott évzáró forralt borozást. Jó volt, beszélgettünk-bohóckodtunk, jó volt. Az az egy nem tetszett, hogy elég sokat mászkáltunk. Annak pedig kifejezetten örültem, hogy étel terén maradtunk a zsíros deszkánál, forralt borhoz az dukál...:)

Este 10 körül posztoltam egy képet facebookra. Nem semmi, hogy be tudtam még pötyögni, hogy "Karácsonyi fallosz-motívum a győri éjszakában." Kész.:)

A napot a Vigadóban zártuk. Meglepő, de a pultoslány elmondása szerint hónapok óta nincs karaoke.:O 

Bár a mondás szerint borra sör meggyötör, azért a folyékony kenyérből is lecsúszott nekem három. Ha nem négy..:)

Taxival jöttem haza, lövésem sincs mikor, kb. 2 óra magasságában. 

Nem, a levezető sör nem maradt el...:D

---

Szombat. A körülményekhez képest egész jó állapotban ébredtem. Sőt, a városba is bementem. Adtam fel lottót-tippmixet, meg bevásároltam az Arrabona Sparban. Jaj, mennyi tapló ember volt ott... Tolakodás, maximális odanemfigyelés, éljen az advent... 

Ebéd, meg tesómékkal egy rövid tali. 

A szomszéd néni felhívott, hogy hazament-e apám, mert le volt véve a kulcs, meg nem füstölt a kémény. 

Apám nem is az apám lenne, ha nem állt volna neki, magyarázni, hogy a kulcs lent van, a kémény meg füstöl. Hihetetlen az öreg... 

Jeleztem neki, hogy ez kb. lényegtelen, le kéne jelentkezni Muci néninél, mert hiányolja... Ja tényleg... 

Délutáni csendespihenő, mosás, vacsora, döglés. És ennyi is volt a szombat. 

---

Ma. Elmentem Lidlbe. Két munkatársammal is találkoztam. Kishíján szükségem volt a segítségükre. Túl sok dolgot vettem. Szerencsére a szatyor meg a hátizsák átpakolása megoldotta a problémát. 

Lassan gasztroblogger leszek: az ebéd erőspaprikás mozzarella csíkok lesz. Szalonnával, paradicsommal, meg friss bucival.:D

Amúgy pihi ezerrel, semmi extra program nincs tervben. 

Jövő hét? Szerintem holnap is megyek a városba nézelődni. 

Nem biztos még, hogy megyek a temetésre, ha nem megyek, lesz két németóra. 

Kedden meg hamburgerezés egy rég nem látott ismerőssel. 

Meg persze karácsony... 

Még ez is úgymond képlékeny. Egészen mostanáig úgy gondoltam, idén nem állítom fel a karácsonyfát. 

Túlzottan a tavalyi karácsonyra emlékeztet, ami valamilyen formában új és egyedülálló volt. 

De az utóbbi időben annyi "szeretetbonbont" kaptam innen-onnan, hogy rájöttem, nem engedhetem meg magamnak a depizést...:)

A szentestét viszont nagyon-nagyon nem szeretném Écsen tölteni...:( 

Nem tudom még, hogy lesz, ez a része képlékeny.

Majd úgy is mesélek!

Mára ennyi voltam. 

Jók legyetek, vigyázzatok magatokra!

Puszik, pacsik, éljenek a csajok!:)

"Sírni ha fáj, remegni ha félek..."

Szörnyű dolog történt, és nagyon szomorú vagyok. Gondoltam rá, hogy ma csak egy rendhagyó bejegyzéssel jelentkezem. Aztán az jutott eszembe, hogy Ő is úgy akarná, hogy írjak a szokott módon, hogy legyen móka is, legyen gondolkodás is... 

---

Vasárnap. Kettesem volt a lottón. Anyu számaival... A bejegyzés megírása után messenger. Vacsorára körözöttféleséget rittyentettem, aztán kézimeccset néztem. Meg messenger, olvasás, tévé. 

---

Hétfő. Sikerült kipihennem magam. Talán túlzottan is. A reggeli kávé közben szokás szerint megnéztem facebook-emlékeimet. Napra pontosan egy évvel ezelőtt megosztottam egy lánnyal közös fényképünket. Mert "sokan azt gondolják, hogy..." Ez annyira jellemző... Egyébként úgy alakultak a dolgok, hogy ma már nem tartjuk a kapcsolatot. Nagyon nem... 

A buszmegállóban vettem észre, hogy itthon felejtettem a telefonomat. A közhiedelemmel ellentétben azért meg lennék nélküle, de mégis hazajöttem érte. Biztos, ami biztos... 

Egész tűrhető nap volt, jól telt. 

Szelfiket küldtek magukról a Mórában megismert lányok. Az okát nem tudom pontosan, de élek a gyanúperrel, hogy olvasták az előző bejegyzést, benne a "képnézegetős-üzenetolvasós-lányhiányolós" részt, és erre reagáltak. Mosolyogtam rajta, jól esett.:)

Igen, nagyon hiányzik. Furcsa, amikor egy kolléganője odajön hozzám, hogy régen mentem oda hozzájuk. Furcsa, amikor találkozunk, és az arcon már nincs ott a mosoly. 

Maradtak az emlékek, a filmek, a dalok, a poénok, a titkok... Hiányzik. Tudom, hogy hibáztam én is, azt hittem, helyre tudjuk tenni a dolgot. De jó tudni, hogy van. És ez a fontos. 

Hazatérve kávé, német. Aztán bundás kenyért, meg Kék fény. 

---

Kedd. Teljesen átlagos nap volt.

Hazatérve meglepve tapasztaltam, hogy küldtek nekem egy emléklapot a PÁGISZ-ban rendezett esemény apropóján. A lapon a keresztnév szerencsére nem Zsolt, az utcanév viszont elég mókás a borítékon: Nagy Sándor János. Pff... 

Az emléklapot feltettem facebookra  az eseményről készült tudósítás linkjével együtt. És egy jóbarátom az alábbi kommentet írta alá: "Tényleg csak az tart tőle, hogy elesel és összetöröd magad, aki nem ismer. Aki ismer az tudja, hogy elesel és összetöröd magad. Aztán felállsz és mész tovább. Ettől vagy az, aki vagy."  

Nagyon tetszik. Ez nagyon én vagyok!:)

Este kézilabda VB. Nagyon kikaptunk Montenegró válogatottjától. Őszintén szólva nem is bírtam végignézni a meccset, egy idő után elkapcsoltam, és csak másnap reggel tudtam meg a végeredményt. 

---

Szerda. Meló, aztán német. 

Itthon takarítás, felmosás, ilyesmik. És rettentően utálom az új ruhaszárítót. Amint tehetek, veszek másikat, ezt pedig visszaminősítem vésztartalékká. 

Ez a bejegyzés most kicsit máshogy épül fel, mint ahogy elterveztem. Egyes kulcsszavak így nem az eredeti terveknek megfelelően szerepelnek az írásban. Azt mondjuk nem értem, hogy mire írtam fel, hogy hari...:) 

Ja, de beugrott: amikor valakinek azt mondod/írod, hogy soha nem tudnál haragudni rá, ő pedig erre azt válaszolja, hogy igyekszik mindent megtenni, hogy ez így is maradjon... Az azért jóleső érzés...

Este Magyarország-Dánia a kézilabda VB-n. Hatalmas győzelem, már-már példátlan feltámadás. Sajnos a második félidőt már átaludtam, és csak másnap reggel tudtam meg az eredményt. 

---

Csütörtök. Kolléganőm szerzett ülőalkalmatosságot a fenekem alá a reggeli cigi alkalmával, én pedig megköszöntem neki, hogy anyám helyett anyámként funkcionál. Ő ezt kikérte magának. Megegyeztünk, hogy mindketten jobban járnánk, ha az anyósom lenne. Miután két aranyos lánya van, nem volt ellenvetésem.:) 

Ezen kívül egy szót írtam fel: szalonna. Igen, kolleginától megérkezett a szalonna is. És nagyon nagyon finom az is!:) Jaj, de bekajáltam belőle!

Kollégámat megkértem, hogy dobjon haza, hogy tudjam nézni a 16.15-kor kezdődő, Japán elleni meccset. Időben hazaértem. A meccs 16.15-kor volt. Pénteken. 

---

Péntek. Végre lezajlott a hétre ígért tűzvédelmi gyakorlat. Tökéletes volt az időzítés. És nem is törtem össze magam. Sőt "menekülés" közben előre engedtem az embereket. Nem, nem elsősorban a lovagiasság okán: így biztonságosabb. 

Az elmúlt napok eléggé leszívták az agyamat, aztán meg intéznivalóim is akadtak, így mégiscsak szabit kértem szombatra. 

Kolléganőmmel egyszerre értem ki melóból, ő pedig volt olyan rendes, hogy megkérte a párját, hogy hozzanak haza. 

Neteztem, tévéztem, pihentem. 

Közben tesómtól megtudtam, hogy egy nagyon kedves ismerősünk rettenetes balesetet szenvedett. A hírt olvastam, de eszembe sem jutott egy pillanatig sem, hogy ismerősömmel történt. 

---

Szombat. Hát, nem vagyok benne biztos, hogy tudtam volna a munkára koncentrálni. Nagyon szétestem. 

A héten valamelyik nap rettentően kiakadtam apámra. Iszonyat tahó módon viselkedett. Most viszont meglepő módon megvigasztalt, tartotta bennem a lelket. 

Elég nehezen indultam el. A villamossági szaküzlet már nem is volt nyitva. Igen, a változatosság kedvéért a konyhában van kiégve két égő... 

Aztán a Hollóban egy 7up társaságában lottó, tippmix. Egyébként új pultoslány van, helyes, vagány, amolyan szintekkel felettem lévő. Egy fazon osztotta neki az észt a férfi-nő kapcsolatokról. Azon imádkoztam, hogy nehogy belevonjon a beszélgetésbe engem, mint kívülállót. Megúsztam.

Pláza. Lottózó, ajándékbolt, meg CBA. 

Az ebéd babgulyás-konzerv volt pogácsával. 

Délután pihentem, olvastam. 

*

Aztán délután jött a hír, hogy Dóri meghalt. Sógornőmön keresztül ismertem meg. Nem találkoztunk sokszor, de azok a találkozások sokat jelentettek számomra. 

A közös szilveszter Bükön, a vonatozás Ausztriába, az összefutás a fröccsfesztiválon...

És egy iszogatós beszélgetés tavaly nyáron az Iparosnál, a Neoton koncert idején. 

Ott került szóba az Anna and the Barbies. És ott mondta, hogy keressek rá erre a dalra!

Ami egy csoda. Az életnek kellene erről szólnia...Igen, az életnek...

Csak az hal meg, kit elfelednek... Dóri erről a számról is mindig eszembe fog jutni... 

Kedves, szerény, mosolygós... Örülök, hogy ismerhettem, az angyalok őrizzék álmát!:(

*

Mennyire éles a váltás, és mennyire zárójelbe kerül: kisorsolták a jövő nyári foci EB csoportjait. Sorrendben Ausztria, Izland és Portugália lesznek az ellenfelek. Lehetett volna rosszabb is, és az sem baj, hogy a luzitánokkal játszunk utoljára. Az osztrák meccset jó lenne kint nézni! Mármint Ausztriában kint, ha már Franciaország nem fog összejönni. 

Este kaptam egy mailt. Válaszoljam meg az interjú kérdéseit, és küldjem vissza. Mert a mórás diákok nem foglalkoznak a feladattal. 

Hm... Igen, úgy indult, hogy egy kötelező feladat leszek. De az elmúlt időben rengeteget kaptam ettől a két lánytól. Olyan dolgokat tudnak rólam, amiket csak nagyon kevesen, és ők is megosztják velem gondjaikat-örömeiket. Sőt, a magam módján le is szidhatom őket! Szóval az interjút ők fogják befejezni. Én csak segítek!:)

---

Ma időben felkeltem. Elmentem a vasútállomásra cigiért meg újságért. 

Hazafelé jövet kicsit kiakadtam, hihetetlen, mennyire nem figyelnek oda egymásra az emberek. A buszon sem, meg úgy általában.

Az már csak hab a tortán, amikor egy 80+-os, bottal közlekedő néni a zebrától pár méterre "szalad" át az úttesten. Hihetetlen... 

Mai program? Lasagnét sütök, mosok, interjúkérdéseker válaszolok! Meg pihengetek. 

Ja, és virtuális élettársamnak Boldogságos Születésnapot kívánok! 

Hihetetlen, hogy már 2,5 éve ismerjük egymást. Mostanában elég érdekes dolgokat tudok meg a kapcsolatunkról, de mindegy is... Szerencsére mi tudjuk, hányadán állunk!:)

A jövő hét? Legalább egy német biztos. A pénteki céges forraltborozás így most erősen kérdőjeles, nem hiszem, hogy lesz bulizós kedvem. Majd kiderül!

Mára ennyi voltam. 

Puszik, pacsik!

Vigyázzatok magatokra, és egymásra!

Eső ember

Vasárnap a bejegyzés megírása után elmaradt a bundás kenyér. "Sparos tésztát" ettem. Forma-1 is volt, de hazudnék, ha azt mondanám, hogy néztem. Délután pihentem, tévéztem, olvastam. És el is telt a hétvége. 

---

Hétfő. Na most megint azt hittem, hogy elhagytam a puskacetlimet. Vagyis nem, mert megvolt, csak nem a megszokott zsebbe tettem. És a hétfő délelőttről nem ugyanaz szerepel a két papíron.:O Szóval sok volt a meló, így gyorsan, de mégis viszonylag nyugodtan telt a nap. Hideg volt, és elfelejtettünk kávét venni. Vagy valami ilyesmi.:)

Délután tesómékkal és Markkal bementünk a Belvárosba, megnéztük az adventi forgatagot. Megittam az idei első forralt bort, ennél persze sokkal-sokkal emlékezetesebb volt Mark reakciója a látottakra. Nagyon aranyos volt.:) 

Vettem tusfürdőt az elveszettnek hitt helyett. A másikat meg másnap jól megtaláltam. A papucsomban. 

Hazatérve pihengettem. Egy ismerősöm megkérdezte, mi a véleményem a "pc-kről." Szerencsére képet is mellékelt, így hamar leesett, hogy nem a számítógépekre gondol.

Sanyi pedig "de szép macska". Hatalmas az a videó!:)

Este vacsi, fürcsi, döglés, Kék fény. 

---

Kedd. Egy számomra érdekes fehérnemű elnevezése foglalkoztatott. De nincs külön neve...:) Meló után német. Hihetetlen gyorsan eltelt az idő, már majdnem vége volt az órának, mikor először ránéztem az órámra. 

Utána egy druszámmal-kollégámmal találkoztam. Bármilyen fura, még csak facebookon/messengeren társalogtunk egymással, most a Venedelinben két sör mellett cseréltünk eszmét. Jó arc a fiú, szerintem lesz még ilyen este. Az sem kizárt, hogy lesz közös "projektünk" is, de ezt majd még körvonalazódik.:) Előtte benéztünk egy dohányboltba, persze ott is volt kolleginánk dolgozott. Én mondjuk nem ismerem. Hazafelé nem volt problémamentes az út. A sofőr leszálláskor rám csukta az ajtót. De erről majd később. Hazatérve megittam az összes megmaradt sört a nagy ijedtségre. Közben messenger. 

Aztán fürdés, kaja, alvás. 

---

Szerda. Nagyjából időben felkeltem, de időben elindulni nem sikerült, mert nem találtam a sapkámat... Így lekéstem a buszt, kolléga szerencsére értem jött a Mátyás térre. 

Reggel három kolleginának megmutattam a macsekos videót, hát kb. visítottak a röhögéstől.:) Névnapos tanítványom-kolleginám küldött nekem süteményt, túlzás nélkül elmondhatom, hogy nem vagyok benne biztos, hogy ettem-e már annál finomabb sütit.:) Virtuális élettársamban pedig egy pincérnő veszett el. Mondjuk ez nem is biztos.:) Kaptam nagyon finom házi kolbászt is. Akkor még persze nem tudtam, hogy nagyon finom...:D

Kollégám fél 3-kor hazahozott, nagyon-nagyon fájt az oldalam. 

Csak fürdéskor vettem észre, hogy nagyon csúnyán néz ki. Kedd este még kutya bajom nem volt. Volt, aki megkérdezte, hogy miért nem írtam fel a rendszámot, és jelentem fel a sofőrt. Nem akarok balhét. Meg aztán két sör is volt bennem, bár tudom, hogy abszolút nem voltam részeg... Azt sem akarom, hogy esetleg a többi sofőr leszállítson, mert nem szállít mozgássérültet... Igen, hallottam már ilyenről is!
Ja, és végülis megvárta, míg a velem együtt leszálló lány odajön, és megkérdezi, jól vagyok-e. Ennél sokkal többet végülis nem tehetett. 

Más. Felkerült a netre a PÁGISZ-os rendezvényről készült tudósítás. Az én beszédemből is került bele egy kis részlet, végülis egész összeszedett voltam. És annyira furcsa magamat kívülről így látni... Oké, kisgyermekkorom óta ebben élek, de akkor is furcsa. Belülről viszont inkább "örülök" neki, hogy számomra ez a világ nem teljesen idegen.

Nézzétek végig, nem hosszú az anyag!

---

Csütörtök. Az oldalam nemigazán javult, mondjuk kb. mára lettem teljesen panaszmentes. Kifejezettem mókás, sokat röhögős, jó nap volt. Ami így aztán gyorsan eltelt. 

Meló után német. Kiderült, hogy tanítványom is olvassa a blogomat! Nagyon felkapott lettem!:) Ez csak vicc, természetesen!:)

Elég későn feküdtem le, fogalmam sincs miért, de nem volt kedvem aludni.:) Semmi különöset nem jegyeztem fel a nap hátralévő részéről. Azon azért szörnyülködtem, hogy az index lehozott egy később kamunak bizonyult hírt, és a mentegetőzésben arra hivatkoztak, hogy a hírt Tibi atya is közölte. Hát azér' na...:D

---

Péntek. Viszonylag nyugis nap után a postára mentem, ajánlott levelet kaptam. Anyut leváltották egy pozíciójából. Hát ez kész... 

Nyertem a tippmixen. A nyeremény egy részét a Stadion Sörözőben elköltöttem. Nem kávéra. Egy jóember telefonon követelte valakitől tartozása kiegyenlítését. Elég ijesztő volt a hangnem. Szerettem volna sörpad lenni. Szerencsére nem vett észre. 

Hazatérve lakótársammal pihi, meg messneger, meg hambi. 

Kollegina átküldött két képet. A fotókon lévő srác nagyon hasonlított a bátyámhoz. Aztán kiderült, hogy ő az...:D Mármint jó 15 évvel ezelőtti képeken. Hát én majdnem beestem az asztal alá!:)

---

Szombat. Elég nehezen keltem fel. Pedig sietnem kellett, mert Écsre voltam hivatalos. Egy kedves jóbarátommal beszélgettem a buszon. 

Écsen Muci néni finom ebédje várt. Ezúttal nem volt lakodalmi az adag, pont jó volt így.:) Apám hozta a szokásos formát. Szóval elég szar kedvem volt.Meg fáztam is...

Apám kábeltévéje kapcsán fel kellett hívnom a T-s szolgáltatót, hát az is mókás volt. De legalább a díjat megfelezték. Pedig idegesítő ügyfél voltam...:D 

Két év call center, és nyolc év minőségbiztosítási területen végzett munka után amúgy tök mókás, ha minőségbiztosítási okokból rögzítik a hívást. Főleg, ha azt mondja a csaj, hogy "mondjon már egy nevet!" Dezső bammeg. 

Kicsit több ősz hajszállal indultam vissza Győrbe. 

Hazatérve kiégett az izzó az előszobában, még a biztosítékot, is leb@szta. Meg voltam lőve, hogy hogyan fogom kicserélni, de ma szerencsére egy kedves barátom átjött, és megoldotta.:)

Nem kizárt, hogy ismétlem önmagam, de tök fura érzés, ha szar kedvem van, mert hiányzik valaki, és olvasgatom az üzeneteit, nézegetem a képeit... Amitől még rosszabb kedvem lesz, mert a képek és üzenetek régiek... Ez van... 

Este kávé, messenger, olvasás, tévé, aztán el is telt a nap.  

---

Vasárnap. Mivel este 8 körül már ágyban voltam, nagyon korán, fél 6 táján felébredtem. És Kossuth Rádiót hallgattam. Meg Győr Pluszt, természetesen!:)

Kávé, olvasás, pakolászás, és el is telt a délelőtt. 

Aztán megérkezett Imi. Kicserélte az izzót. Meg majd az egyik zárat is ki fogja cserélni, mer jó fej...:) 

Elvitt a Lidl-be bevásárolni. 

Összefutottunk egy kolllegival, cimbi úgy megdicsérte nekem, nem győztem bezsebelni a bókokat. Ezt nem tudom, hogy így mondják-e.:) 

Túrós csusza volt az ebéd. És mikróban melegítettem a szalonnát...:D Ez állítólag nem normális..:) 

A tiramisut szerencsére csak a hűtőbből kellet előkotorni. Ja, és kaptunk a Lidl-ben ajiba multivitaminos mutyit. Jessz!:)

Na, hát szóval kb. ennyi volt a hét. 

Most még gyorsan teregetek, bár nem szívesen, ez az új ruhaszárító nagyon sz@r...

Jövő hét? 

Lesznek németórák, meg szombati meló is lesz. A többi meg majd alakul. 

A szentestétől meg kicsit tartok. 

Na mindegy, majd rögtönzök... 

Mára pedig ennyi. 

Jók legyetek!

Puszik, pacsik, éljenek a csajok!:)

Vadonatúj érzések

Rendhagyó időpontban, péntek reggel szerettem volna írni egy bejegyzést, de nem tudtam belépni a blogom felületére, és a youtube-videók sem működtek. Talán nem véletlenül.

Ez a hét megint tipikus példája volt annak, hogy bár van, hogy nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy elterveztük, előbb-utóbb a helyükre kerülnek a dolgok. Kivéve amikor nem...

---

Vasárnap. A bejegyzés megírása után semmi extra. Mármint pihi, tévé, bundás kenyér, meg messenger. Szóval nem volt egy rossz este.

És ketten is "megpluszegyezték" az egyik bejegyzésemet. Ez nem teljesen világos, hogy mit jelent, de a google+-hoz van valami köze. Ha jól értem a dolgot.:)

---

Hétfő. Volt némi félreértés köztes és egy lány között. Az ilyen szituációkat általában nagyon rosszul kezelem. De szerencsére írt nekem, megbeszéltük a problémát, sőt azt is észrevette, hogy nem úgy reagálok, ahogy szoktam, és ennek okára is rákérdezett. Szóval tisztáztuk a problémát, aminek nagyon örülök!:)

Ettől aztán jobb is lett a kedvem, és ezt valahogy a külvilág "megérezte". Volt messziről mosolyogva rámköszönés, hamburgerezés-megbeszélés. Aztán kaptam egy lánytól egy üzenetet, amiben azt írta, hogy attól, hogy még ő nem ír, nem jelenti azt, hogy én nem kereshetem. Ez is tök jól esett, nem vagyok én az ilyesmikhez hozzászokva. 

Hazatérve német. Kellemesen elfáradtam, de azért este a Kék fényt nem hagytam ki.:)

---

Kedd. Pöttyet feszült voltam melóban, ennek egy újdonság tesztelése volt az oka. 

Meló után újfent német. Elég gyorsan eltelt...:) 

Utána nem tartottam kizártnak, hogy tartok egy boxkiállást a Fa Kocsmában. De kollégám észrevett a járdán, és hazahozott. 

Így az itthoni sörkészletet pusztítottam. 

Közben persze messenger, mert hát ökör iszik magában.:) 

Egy tornaedző cimborámmal is beszélgettem. Ő közölte, hogy ha szólok neki, simán meglett volna a közös kép Berki Krisztiánnal és Böczögő Dorinával. Ennek az információnak a feldolgozása még egy pár doboz sörbe beletelt...:D

Aztán nem tudom, milyen indíttatásból, de elkezdtem lepakolni a ruhaszárítót. Persze Ráestem. A ruhaszárító összetört, meg valamennyire én is. Na szép... És persze az új telefontokom is megtört... 

Ahhoz képest, hogy kefírt szerettem volna vacsorázni, kicsit másképp alakult az este...

---

Szerda. Reggel kólaihatnékom támadt. Meg sebeimet "nyalogattam". A jobb oldalamat lezúztam, a bal kezemen meg van egy vágás... 

Melóban meg kaptam valami vitamint, ami a leírás szerint jó a sántaság ellen, viszont kinőhetnek tőle a melleim. 

Hát... Azért inkább vagyok sánta pasi, mint ép nő... Mellesleg, vagy épp éppenséggel...:D

Nem titok, kicsit szétestem. Talán mostanra jött ki, hogy nyári szabim nagy részét apám kórház-projektjével töltöttem. Így aztán az eredetileg tervezett péntek mellett csütörtökre is szabit kértem. 

Előtte még egy német Baluval. Megpróbálta visszaegyenesíteni a ruhaszárító lábát, ami aztán eltört. Mindegy. Fogyóeszköz. Mint a telefontok, meg a cipő, meg a cipzár. 

Német után semmi extra. Pihi, net, tévé. 

Vagyis... Jó félórás telefonbeszélgetés tesómmal. Mivel ő a bátyám, neki mindent el merek mondani, így valamennyire segített helyretenni a lelkivilágomat. 

---

Csütörtök. Felkeltem lakótársammal kávézni. Hajnali fél 6 táján. Aztán délután fél 1-kor el is indultam ügyintézni. A vasúti postán feladtam a csekkjeimet. Még kaja, fodrász, meg bolt volt hátra. Közben hívott tesóm, hogy a plázánál van. Így aztán buszra pattantam, és odamentem. A Mekiben kajáltunk. 

Aztán összefutottunk azzal az exkolleginámmal, akinek tulajdonképpen tesóm és sógornőm megismerkedését köszönhetjük. Vicces volt, a nappal szemben érkezett biciklivel. Azt hitte, nem ismerem meg. Közben csak nem láttam meg. Van különbség.:)

Meg egy félkegyelmű nénivel is találkoztunk, nagyon ijesztő volt. 

Végül itthon battyogtunk el Lidlbe. Ruhaszárítót is vettünk.:D  Aztán tesóm megnyírta a hajamat. 

A vacsora Anyám-féle melegszendvics volt: sajtos-tejfölös-pirospaprikás. Az övé azért sokkal-sokkal finomabb volt...

---

Péntek. Úgy volt, hogy a marcalvárosi Lidlnél találkozunk, bevásárolunk apánknak, aztán kimegyünk Écsre. Pici keresztfiam aztán jó sokáig aludt, így később indultak. Én nem mentem Écsre, mert nem értem volna vissza. Mondjuk annyira nem bántam.:)

Reggel a buszra felszállva egy főiskolás-forma leányzó azt mondta nekem, hogy "Tessék csak előre menni!" Ezen mindig ledöbbenek, meggyőződésem, hogy fiatalos vagyok. Pedig nem...:(

Meg egy mozgássérült ismerős anyukájával is találkoztam. Közölte, hogy hallotta, hogy Anyu meghalt. Annyira zavarban volt, hogy ezt kb. nevetve mondta... Fura volt, na... 

Szóval Marcalváros, Lidl, aztán ETO Park. 

Igen-igen, kicsi Mark is ott volt. Sajnos nem készítettem képeket. Mentségemre szóljon, hogy teljesen belefeledkeztem a Picurba, csodáltam amiket csinál, így tényleg eszemben sem volt, hogy fotózzak. 

A célegyeneshez közelít a projekt, melyben a lányok cikket írnak rólam. Mókás, hogy az egy hónap alatt többszáz üzenetet váltottunk, egyszer személyesen is találkoztunk, de az interjút még nem írták meg teljesen. Özönlöttek is messengeren az üzenetek, hogy mit írjanak a pesti sulimról, a munkahelyemről, a keresztfiamról...  Ez azért jól eső érzés!:)

Vicces volt, hogy úton voltam, a lányok meg SOS várták ugye a válaszaimat. Az egyik üzenetre egy vécé piszoárja előtt állva válaszoltam. Nem tudom, hogy a mellettem álló fazon mit gondolt, de nekem eszem ágában sem volt a brét fotózni...:D 

Itthon ebéd, aztán a PÁGISZ felé vettem az irányt. A megállóban már várt egy kedves ismerősöm, egy haverom felesége, Hajni. 

Végig bohóckodtuk az utat, meg az előadás elejét is. És a mögöttük ülő srácok valószínűleg tesióráról jöttek, mert irgalmatlan lábszag terjengett. 

Van egy -vagyis több...:)- régi vesszőparipám, miszerint a fogyatékkal élőket az tudja igazából "kezelni", akinek van a családjában is, illetve szociális területen dolgozik. Nos, Hajni ez utóbbi kategóriába tartozik, és nagyon "ért és érez" engem. És csak négy nappal vagyok idősebb nála. Vagy öttel. Ezt mindig elfelejtem.:)

Aztán egy hallássérült, egy vak, és még egy mozgássérült fiú társaságában beszélgettem a színpadon Harcsás Jutkával. Érdekes volt. 

Megfogalmazódott bennem, hogy a témában össze kell hozni egy stand up-comedy számot, akár egy vlog formájában. 

Jó érzés volt, amikor sikerült a srácokat megnevettetni. 

A színpadról lefelé jövet Zsoltinak szólított mozgássérült egyesületünk elnöke. Ez meglepett, mert már volt közös projektünk. Mást is tudnék még írni a témában, de inkább nem. 

Viszonylag hamar hazaértem, pihengettem. Este működött a telepátia. Vacsora után akartam írni az egyik középsulis leányzónak, de megelőzött. Aztán tesómat mikor hívtam, mondta, hogy épp nyúlt a telefonjáért, hogy hívjon. Ez nem semmi azért...:)

---

Szombat. Tesós nap. A piacon indítottunk, kolbász, aztán persze kávé a kopasz úrnál, ahogy kell. Egy néni megdicsérte tesóméktól kapott barcás baseball-sapkámat.:O 

Vettünk lábost. Nem is én lennék, ha hazatérve nem találtam volna  a szekrényben még egy tök ugyanolyat, mint aminek letörött a füle...

A piachoz érve egyébként ként láttunk egy cseh rendszámú Skodát, ami égett. Elég ijesztő volt. Ha már a gázbojlert megúsztam, nem akartam egy Skodával együtt felrobbanni a g*cibe. 

Jysk. Megvettük apám karácsonyi ajándékát. Nagyon pöpec, magamnak is elfogadnám. 

Az eladólányt is.:D Aki egyébként baromira ismerős volt. Aztán rájöttem, hogy az ETO Shopból ismerem. Meg kellett volna "jiszkírozni" valami vicces megjegyzést, hogy megismertem ám, de ez most kimaradt. Amúgy stílusra-mosolyra-alkatra afféle "Goszi-zsáner" a leányzó. Ezt most így le merem írni, se az ETO Shopban, se a Jysk-ben nem dolgoztam, így nem fog kiakadni rám, hogy megdicsértem.:D

Árkád. Lottó, tippmix, Nemzeti Sport. Ráköszöntem egy kollégára, de nem vett észre. Délután meg írt egy üzenetet, hogy ne haragudjak, hogy nem köszönt vissza, de későn vett észre. Mekkora jó arc már? Amúgy fiú az illető.:)

Élményfürdő. Jakuzzi, szauna, sok-sok medence, meg tesómmal nagy-nagy beszélgetések. És rengeteg cseh meg szlovák vendég volt. A parkolóban látott autók alapján úgy 70-80%-ra saccolnám az arányukat. 

Olyan 3-4 órát voltunk a fürdőben, kiszívta az erőmet rendesen. 

Itthon megittam két kávét, aztán elfeküdtem. Olvastam-tévéztem, és ennyi volt a nap. 

Érdekes, mostanában többen megkérdezték, miért nem járok el bulizni. 

A legegyszerűbb válasz, hogy szerintem kinőttem belőle. 

Kissé összetettebb válasz, hogy nem hiszem, hogy a győri éjszakából pont egy Little-kóros Fred Astaire-imitátor hiányozna. Ez persze nem jelenti azt, hogy egy beülős-beszélgetős sörözésre, vagy egy házibulira ne lennék bármikor kapható. Ennyi a sztori. 

Egy Delta-buliba esetleg elmennék, de egyedül még azt sem... 

---

Vasárnap. Kihasználtam, hogy az adventi időszakban nyitva vannak vasárnap a boltok, így elbattyogtam Lidlbe. 

Vettem vajat, banánt, meg Nemzeti Sportot. Mostanában sok banánt eszem. Nem tudom, hogy ez honnan jött...:D

Ma még? Mosás mindenképpen, le kell tesztelnem az új ruhaszárítót. Ebéd valószínűleg bundáskenyér, aztán évzáró F1-futam. 

Jövő hét? Kedd-csütörtök német. 

A karácsony is közeleg. Kicsit tartok tőle... Mivel apám a selejtezendő ruhák közé rakta egy-két cuccomat, fura lesz "otthon" lenni. 

Meg aztán tavaly valaki segített "kiszínezni" az ünnepet, és vele már nem beszélünk. És rengetegszer eszembe jut... Na mindegy, ez egyéni szocprobléma. Na ezt még sosem írtam így le. Azt hiszem, az is új érzés, hogy valaki ennyire hiányzik... Na mindegy...

Szilveszter meg tesóméknál, lájtosan. De az még odébb van. 

De mára ennyi voltam.

Jók legyetek, vigyázzatok magatokra!

Puszik, pacsik, éljenek a csajok!

Ria-Ria-Eufória

Vasárnap. A bejegyzés megírása után megsütöttem a lasagnét. Finom lett. Utána pihi, majd megírtam egy ismerős német leckéjét. Egészségügy volt a téma, szóval tesómmal lektoráltattam is. A Forma-1-et bojkottáltam, nem néztem. 

Vacsora. Na az mókás volt! Főtt tojás, bagett, szendvicsek. Igen ám, de most már tényleg letört a lábos füle, így a tojásokat úgy kellett kihalásznom, és mivel a lábost nem tudtam elmozdítani, a bagetteket is úgy bűvészkedtem ki a sütőből. 

Aztán meccs. Magyarország-Norvégia EB-pótselejtező visszavágó. Ki ne tudná? 2-1-re nyertünk, így 3-1-es összesítéssel kijutottunk a jövő évi franciaországi Európa Bajnokságra. Felfoghatatlan. Jómagam nagyjából 1986 óta vártam erre, és most még mindig alig hiszem el. Fantasztikus volt a csapat, én még ilyen jól játszó magyar válogatottat nem láttam. Hajdú B. István közvetítése is örök emlék marad. 

Meg az is, hogy Németországban élő olasz származású kollégám a facebookon gratulált a sikerünkhöz. 

Meccs közben szinte végig irkáltam az egyik mórás lánnyal. Valamikor a második félidő közepe táján megkérdezte, hogy mi a jó a fociban. Életem legfontosabb mérkőzését nézve megfogott, nem tudtam válaszolni. De az talán megteszi válasznak, hogy már jó két órával a meccs előtt a torkomban dobogott a szívem, és egyedül nézem a mérkőzést, mégis sikerült ordibálnom a tévével.:) És igen, erre a meccsre életem végéig emlékezni fogok.

Egyébként így most máshogy kell időzítenem a jövő nyári szabimat: eddig ilyenkor az olimpia második hetében voltam szabadságon, most az EB ezt felülírja.

Majd' fél 1-ig tévéztem, alig tudtam elaludni...

---

Hétfő. Simán, gond nélkül felkeltem. Hétfői napra még sosem mondtam ezt, de talán még a nap is szebben sütött, komolyan, még mindig egyfajta eufória uralkodott rajtam. Kb. ilyen érzés lehet, amikor megtalálod életed szerelmét. 

Eseménytelen nap volt, gyorsan eltelt.  

Az esti németóra után azért már kijött rajtam a fáradtság, azt hittem, meghalok. De azért túléltem. 

Közben az is kiderült, hogy a harmadik kalapban lesz válogatottunk az EB-n, így lesz -papíron- nálunk három gyengébb csapat. 

Véleményem szerint az első kalappal abszolút nem kell foglalkozunk, de az egész EB-t egyfajta jutalomjátékként fogom fel, ahol a srácok igazi tét nélkül játszhatnak. 

Hm... Mondjuk egy Portugália, Ausztria, Magyarország, Albánia csoportra nem mondanék nemet.:)

Este pihi, Kék fény, alvás.

---

Kedd. Szarul keltem, sikerült elfeküdnöm a nyakam. De valami irgalmatlan módon fájt, alig bírtam jobbra fordulni. 

Reggel egy kolléganőmnél volt jelenésem, mert hétfőn a kabátom belsőzsebében felejtettem az evőeszközeimet, és ő őrizte meg, hogy nem kelljen vele visszacaplatnom az irodába...:)

Meló után a német elmaradt, ami azért nem baj, mert nem lettem volna 100%-os állapotban, nem tudtam volna maximálisan a tanításra koncentrálni. Azóta mondjuk nemigazán beszéltünk, így fogalmam sincs, fogunk-e még németezni. 

Útban hazafelé megint elcsábultam, és a Fa Kocsmában kötöttem ki. Kicsit "idegállapotban voltam", és a meccs utáni áldomást is meg kellett inni. 

Beszédbe elegyedtem egy bácsival. Annyi idős, mint apám, és ugyanonnan is ment nyugdíjba. Én pedig elgondolkodtam, hogy apámmal miért nem lehet így beszélgetni...

Munka-, és szurkolótársam is megérkezett, vele is kibeszéltük a vasárnapi eseményeket. Hazaindulás közben sikerült elgáncsolnom a hamutartót. A pultoscsajtól kértem partvist meg lapátot. Adott. Azaz nem jött ki felsöpörni helyettem. Felsöpörtek viszont a teraszon helyet foglaló urak, nagyon rendesek voltak. 

Itthon még egy levezető sör, közben megint az egyik mórás lánnyal irkáltam. Viccelődtem a nyakfájással, hogy enélkül is elég béna vagyok, ő pedig finoman jelezte, hogy ez nem volt jó poén. Ez nagyon jól esett.:)

---

Szerda. Sokkal jobban volt a nyakam, de még mindig nem volt az igazi. Megijedtem, mert nem találtam a puskacetlimet. Így írtam még egyet. Aztán megtaláltam, így most kettő van. Egy kolléganőmről tök váratlanul tudtam meg, hogy olvassa a blogomat. Vagyis sejtettem, csak nem tudtam. Vagy mi. És ő is azt mondta, hogy velem mindig történik valami. Veletek is, csak Ti nem írjátok le. 

Egyébként tiszta hülye vagyok, de egész nap olyan érzésem volt, mintha csütörtök lenne. Pedig nem az volt. 

Meló után német, utána a hamburgerezés elmaradt, mert Baluéknak vendégük volt. Hosszú Katinkát sem néztem meg az Árkádban, mert kollégámnak közbejött valami, egyedül pedig nem akartam menni. 

Este pihi, meg messenger. És borotválkozás közben nyolc napon túl gyógyuló sérüléseket okoztam magamnak..:/ Azt hittem, elvérzek... De szerencsére megúsztam.:)

---

Csütörtök. Nyugis nap. Háromig voltam. Meló után pláza. Telefontokot akartam venni, meg Algoflexet. Tok nem volt, a gyógyszertárban meg sokan voltak, így hazajöttem.

Este szokásos: fürcsi, vacsi, messenger. 

Az új Red Bull Pilvaker-zene zseniális lett, azt most jól belinkelem ide: 

---

Péntek.  Rossz kedvem volt. Nem kicsit, nagyon. Beszélni meg nem akartam róla. (...)

Aztán azért csak elterelődött a figyelmem, így a péntek is eltelt. 

Meló után Árkád. Vettem telefontokot, Algoflexet, meg bevásároltam a Sparban. 

Este jó hamar lefeküdtem, tévéztem, olvastam, rádióztam. 

Nem ez volt életem legemlékezetesebb napja, az biztos.:)

---

Szombat. Reggel felkeltem lakótársammal kávézni, aztán egész nap döglöttem. Vagyis... Elmentem lottót meg tippmixet feladni, meg Sportot venni. A szokásos hétvégi melléklet amolyan EB-különszámmá alakult át. Rutinos újságírók se nagyon találták a szavakat jegyzeteikben, így mit mondjam én, a botcsinálta blogger?:)

Hazatérve pizzát sütöttem, meg folytattam a pihengetést. 

A Barcelona idegenben verte a Real Madridot, ami nagy-nagy szurkolói élmény... De b@szok én rá, csak a norvégokat oda-vissza! Ugyebár!:) 

Az ETO pedig 1-0-ra kikapott Dorogon...:( Szó van szurkolói rendbontásról is, ezügyben nem tudok nyilatkozni, mert nem voltam jelen. 

Este megint hamar fekvés, tévé, messenger, olvasás, rádió, alvás. 

---

Ma jó korán felébredtem. Vagyis hamar. A politikai korrektség jegyében!:)

Pakolásztam-rendezkedtem, majd kinéztünk Harcsi barátommal az ETO Piacra. Kávéztunk, meg vettem zöldséget. 

Lábost meg télikabátot nem találtam. 

Hazatérve melegszendvics volt az ebéd, hozzá meleg tea. Aztán döglöttem. 

Egy kávé után nekiálltam pötyögni ezt a bejegyzést.  Közben az ETO ikszelt a Midtjylland ellen. Ennek a csapatnak a nevét képtelen vagyok puskázás nélkül leírni...:/

Ma még egy kis iratrendezés, aztán vacsi- szerintem bundás kenyeret sütök- csak, hogy teljes legyen a menüsör.:) Aztán pihi. 

Szó volt egy Dreherről. de holnap nehéz nap lesz, ki kell pihennem magam.

Jövő hét? 

Németórák, tesómmal élményfürdő...

Holnap lesz az évi szokásos mozgássérült foci, de kihagyom, mert tesóm nem lesz itt, meg aztán amúgy sem érzem magam életem formájában. 

Pénteken pedig egy rendezvényre vagyok hivatalos, de ez még nem tudom, mennyire publikus, szóval majd legközelebb leírom.:)

*

Közeleg az év vége, és elkezdtem gondolkodni az évértékelő bejegyzésen. 

Az biztos, hogy emlékezetes év volt, hullámhegyekkel, és -völgyekkel. 

Mark keresztfiam születése természetesen kiemelkedő momentum. Egészen máshogy, de a kiharcolt EB-részvétel is örökre emlékezetes marad. Az NB3-as számüzetés nemkülönben.

Az emberi kapcsolatok terén is elég eseménydús (volt) az esztendő. 

Na, de mindezek összegzésére még van egy kis időm.

*

Szóval mára ennyi!

Jók legyetek, vigyázzatok magatokra!

Puszik, pacsik, éljenek a csajok!:)

Megemlítem Barnit a bejegyzésben

Barni meglepődött, hogy egy bejegyzés megírása kb. 1,5 órát vesz igénybe. Szóval rögzítem, hogy 11.54 van.:)

És hogy ki ő? Hamarosan kiderül!

---

Vasárnap. Annyi bundás kenyeret sütöttem, hogy csak két tányéron fértek el. Amikor bepakoltam a mosogatóba, eszembe jutott, hogy ez majdnem olyan, mintha nem egyedül kajáltam volna. Mi lesz a következő, veszek női tusfürdőt?:D

Délután olvasás, pihi, tévé, ilyesmik. 

Vacsorára májkrémes pirítóst ettem. Ezt csak azért említem meg, mert fogalmam sincs, hány év után vettem újra elő a kenyérpirítót. De jó ötlet volt.:)

Este nagyon időben ágyikó. Olvasás, messenger, tévé. 

---

Hétfő. Rájöttem, hogy ha kicsit másképpen megyek, jobban megemelem a lábamat, akkor nem gyalulom le a cipőt talpát, ergo lassabban kopik. Jaj, de nagy észlény vagyok!:) Amúgy ez nem is olyan egyszerű. Ez olyan, mint amikor egy leányzó tangapapucsban sétált mellettem, én meg rettegtem, hogy rálépek a lábára, és annyira koncentráltam, hogy majdnem elestem. Szóval nem könnyű, na...

Háromig voltam. Aztán német. Kedves idős tanítványommal, akinek ezúttal a fia is jött. Fura volt egyiküket tegezni, másikukat magázni, a nyelvtudásuk szintje is elég eltérő, de azért megoldottuk a feladatot.:)

Este pedig... Őőő hát izé... Idegállapotban voltam, kiültem a konyhába. Sör, cigi, mp3. Meg messenger. Hajnali 1-ig beszélgettünk, jól belemerültünk.:)

Egykor fürödtem, vacsoráztam. 1.45 körül sikerült ágyba keveredni. Vagyis heveredni, ha úgy tetszik... 

---

Kedd. Negyed 8-kor riadtam fel. Bemehettem volna dolgozni, de... De nem mentem be, kértem egy nap szabit. 

A nap semmittevéssel telt. Pihentem, tévéztem, olvastam, aludtam, mostam. Meg összetörtem egy poharat. Rossz ívben kanyarodtam be a fürdőszobába. Megesik az ilyen néha...

Este időben fekvős, és a már-már megszokott olvasós-messengerezős-tévézős. Művészet üzenetírás közben elaludni. Nekem sikerült.:D

---

Szerda. A meló gyorsan telt, nem unatkoztam. Utána Balu barátommal német. Teszteltem a fiút, nagyon ügyes volt.:)

Jövő héten német után hamburgerezni fogunk! Sehr gut!:)

Lábos. Felírtam a cetlire. Letörött a mindenes lábosom füle. Ettől most én is le vagyok törve kissé. Mindent abban főzök. Pótolni kell. De még sosem vettem lábost. Csak ilyen vízforraló köcsögöt az eurós boltban, de nem használom, mert büdös. Tényleg.:)

---

Csütörtök. Na, ez egy elég mozgalmas nap volt! Napra pontosan egy éve volt az emlékezetes kabátvásárlás, amikor valaki trombitának nézte és megfújta a táskámat. Ejj, mintha csak tegnap lett volna. És mára ez az emlék is megszépült... 

-itt volt egy 15 perces telefonszünet...:)-

Reggel mókásra sikeredett melóban a kávéfőzés. Véletlenül túl sok vizet öntöttem, ezért akartam még betenni egy kis kávét, de elbambultam, és a vízbe borítottam. Szerencsére kollegina a segítségemre sietett, kimosta a gépet. Másodszorra már jól sikerült a kávé. 

Meló után német. 

Odafele tök véletlenül összefutottam egy kollégával, akivel főképp látásból ismerjük egymást, de pont a héten váltottunk messengeren pár üzenetet. Megbeszéltük, hogy hamarosan egy-két habbzó serital mellett folytatjuk azt a társalgást. 

Német után aztán történt egy érdekes dolog. Megkértem a leányzót, hogy segítsen nekem parfümöt választani avon-katalógusból. Segített. És volt, hogy bedörzsölte a kezével az illatmintát, és onnan szagoltam meg én is. Meglepődtem. Nem vagyok hozzászokva az ilyenekhez. Na ezen sokat gondolkodtam ám, hogy leírjam-e, mert nagyon lúzer dolog ezt 34 évesen így felfogni. Mindegy, ez is én vagyok, így kerek a történet.

Hazafelé megálltam a Fa Kocsmánál egy sörre, kettő lett belőle. Otthon meg levezettem. Aztán fürdés, és vacsora. 

A meccset már málnaszörpöt kortyolgatva néztem. A konyhában, ülve, hogy még véletlenül se aludjak el. 

Norvégia-Magyarország EB-pótselejtező. A magyar foci szempontjából szomorúan indult a nap. Elhunyt Várhidi Pál, az Aranycsapat keretének egykori tagja, aki edzőként többször is bajnok lett az Újpesttel. Fia úgyszintén, és szövetségi kapitány is volt, jelenleg főként szakkommentátorkodik.

Ugyancsak elhunyt Fülöp Márton, a válogatott egykori kapusa. Mindössze 32 évet élt. Tudtam, hogy beteg volt, azt hittem, legyőzte a veszedelmes kórt... Tévedtem... Hittem benne, hogy Marci halála pluszmotivációt ad a játékosoknak, és igazam lett. Ritkán látható szervezett játékkal nyertünk Oslóban az újonc Kleinheisler góljával. A végén egy norvég helyzetnél Hajdú B. István szavaival élve Fülöp Marci tolta a felső lécre a labdát. Akkor majdnem elsírtam magam. 

A másik riportert, Török Olivért pedig örökre eltiltanám a foglalkozás gyakorlásától. Tapintatlan, senkiházi, vadbarom. 

És Király Gabi 100. válogatottságát ünnepelte. Az első 1998. március 25-én volt. Első labdaérintésként megfogta Toni Polster 11-esét. Amúgy nyertünk Bécsben 3-2-re. Akkor egyébként a jugók elleni 1-12-es VB-pótselejtező után gyökeresen átalakított válogatott játszotta első meccsét. 

A meccs után kikapcsoltam a tévét, fogat mostam, és nyugovóra tértem.

---

Péntek. Az égvilágon semmit nem írtam fel a puskacetlimre. Átlagos nap volt. Nagyon péntek, elég mozgalmasan, és gyorsan eltelt. Meló után itthon döglöttem, meg tévéztem. Először valamelyik német tévécsatornák értesültem a párizsi terrorcselekményekről. Döbbenetes.. Emberi ésszel felfoghatatlan brutalitás... Erről nem szeretnék többet írni. Max. annyit, hogy hihetetlen, hogy egyesek miken képesek kiakadni. Migránsok vs. nemmigránsok, francia zászlós profilkép vs. nem franciazászlós profilkép. "Ha nem cseréled le a profilképed, franciagyűlölő vagy!" Heh... Mindig izgalommal tölt el, amikor magamról tudok meg dolgokat másoktól... 

Szombat. Délelőtt Lidl. Gyorsan megfordultam. Ebédre hambi. Négy. 

Aztán lottózó az ETO Parkban, aztán meccs. Ezúttal jó sokan voltak a társaságunkban, jól elbohóckodtunk.

És igen, a meccsen kint volt Barni, András barátom fia is. Majdnem kisfiát írtam. De ő már nem az.:) A srác azt mondta, hogy csak akkor jön ki máskor is ETO-meccsre, ha megemlítem a következő blogbejegyzésben. Rajtam nem fog múlni!:)

Barni egyébként Gyirmóton focizik, és kint volt a stadionavatón, ahol elmondása szerint végig teltház volt. Majd megmutatta ezt a képet. Na, ezen visítottam. A Gyirmót-szurkolók széknek öltöztek.:D Nem, a fotó a meccs után készült.:)

Az ETO egyébként 5-0-ra nyert az Andráshida ellen. És már tényleg fogalmam sincs, hogy jók vagyunk-e. Ez volt az utolsó őszi meccs itthon, folytatás 2016-ban.

Meccs után itthon voltam, sör, cigi, mp3, messneger, meg tévé. Az ETO kézislányai 28-27-re verték a Vardar Szkopjét egy az utolsó pillanatban szerzett góllal. Végre szerencsénk volt. És jól sikerült az ETO-hétvége. Azt leszámítva, hogy a futsalosok kiestek a BL-ből....

Lakótársam is becsatlakozott a sörrentésbe, fél 2-ig fent voltunk, beszélgettünk. 

A vacsora szalonna volt paradicsommal meg hagymával. Megtehettem, végülis még este 6 előtt ettem.:D

---

Ma. Időben felkeltem, kávéztam, aztán elmentem a kútra újságokért. Mindjárt ebéd. Lasagnét mikrózok. Azt még nem tudom, hogy rakom át egy tálba. Majdcsak megoldom valahogy...:)

Utána pihenek. Aztán lesz egy kis németes meló, meg Forma-1, meg magyar-norvég. Győzni kell, nincs más választás! Sőt:!!!!4négy!!!! Ez most nagyon kell, muszáj! Bár elég bizarr, hogy Franciaországban lesz az EB... 

Jövő hét? Németórák, hamburger, esetlegesen Écs, de ez még nem tuti... Mindegy, majd úgyis mesélek! 

*

Egy lelkizős részt teljesen kigyomláltam az írásból... Mérhetetlenül elszomorít, ha valaki egy másik ember érzelmeivel, érzéseivel viccelődik. 

Jó, nem szabad foglalkozni azzal, amit mások mondanak rólad. 

Fájni attól még tud. Kegyetlenül. 

*

Na mára ennyi. 

A pontos idő 13.13.;)

Jók legyetek, vigyázzatok magatokra!

Puszik, pacsik, éljenek a csajok!:)

Vissza az iskolapadba

Vasárnap a bejegyzés megírása után hambit rendeltem a Pingwinből, aztán doku realityt néztem. Nem kell megbotránkozni, az idő múlásához pont tökéletes volt. Aztán elindultam meccsre. Azt hittem, hallucinálok, mert az utcán sétálva mintha "Szia Gábor!"-t halottam volna egy mentőautóból. Aztán kiderült, hogy tényleg rám köszönt egy mentős barátom. Csak én nem tudtam, hogy van ilyen funkciója a mentőben lévő rádiónak.:)

ETO FC Győr-Felcsút II 1-4. Ez még akkor is szomorú eredmény, ha helyzetek sokaságát hagytuk ki. Rossz volt nézni a meccset... Csökkentett létszámban képviseltette magát szekciónk a mérkőzésen, Üveges Bandival voltunk ketten. Lehet, hogy nem mi jártunk jól... Aztán a bevásárlóközponton keresztül rövidítettem le az hazafelé utat. Ami nem is lett volna baj, ha nem sétáltam volna le egy kikapcsolt mozgólépcsőn. Napokig fájt még a lábam...:/

Hazatérve sör, cigi, mp3, messenger, vacsi, fürcsi, alvás.

---

Hétfő. Egyszer-kétszer azért kellett reggel szundit nyomnom reggel, de nem késtem el.:) 

Morcos nap volt. Egy munkahelyi dolog esett rosszul. Nem szeretném részletezni a dolgot. Egy kisebb kommunikációs, vagy ha úgy jobban tetszik, ragozási hiba történt. Nem esett jól... Meló után két német lett volna, de csak egy lett. Vagyis volt, vagy mi. 

Este felfedeztem egy emlékezetes videót. Maga a zene is nagyon szép, de érdemes megnézni a klipet! 

"Mi volt a legszebb gondolat, amit valaha mondtak neked?"-tették fel a kérdést a szereplőknek. Igen, észre kell venni az élet apró örömeit. És arra egy picit büszke vagyok, ezekből már volt, amit nekem is mondtak. Nem, nem csak a némettudásra vonatkozót.:)

Német után a szokásos esti tevékenységek voltak. meg persze Kék fény.:)

---

Kedd. Kifejezetten stresszes, elmebeteg napnak indult, aztán a nap folyamán valahogy sikerült megnyugodnom. A meló utáni németóra pedig kifejezetten mókás volt. A múlt héten a takarítónéni kb. végigkagylózta az órát. Most egyenesen "németezni" jött be az ebédlőbe. Ami persze csak vicc, mert végezte a dolgát, takarított szorgalmasan, de ő maga mondta valakinek az ajtóban. Amúgy nevetgélt a poénjainkon, meg volt, hogy megdicsérte valamelyik példámat.:)

Óra után egy kolléganőmmel ballagtam a buszra. Azért megvan annak a diszkrét bája, amikor egy helyes fiatal lány lúzernek titulálja magát nekem, egy fogyatékos pasinak. Annyi volt a "bűne", hogy a szabadnapjára időzítette az üzemorvosi vizsgálatát. Ez nem lúzerség, hanem szimpla rutintalanság.:)

Egy másik kolléganőm pedig felmondott. Szerintem jól döntött, mindenképpen sok sikert kívánok neki. Megérdemli!:)

Ismét a Fa Kocsmában kötöttem ki. Egyedül kezdtem sörrenteni, majd csatlakozott egy munka-, és szurkolótársam is. Jól eldumáltunk. Itthon természetesen a levezető sörök sem maradhattak el.:)

Megtehettem, szerdán szabin voltam.:)

---

Szerda. Szabin voltam. Délutánra beszéltük meg a lányokkal a beszélgetést. Nem akartam, hogy túl sokat kelljen várniuk rám, és hogy kapkodnom kelljen melóban. Aztán megoldódott a helyzet, mert délelőtt jöttek leolvasni a vízórát, így itthon maradtam. A terv szerint elmentem volna bevásárolni. Aztán inkább a szomszéd sráccal kávéztunk, beszélgettünk. 

Ebéd után pedig elindultam a Mórához. Amilyen hülye vagyok, biztos eltévedtem volna, ezért megkértem a lányokat, hogy jöjjenek értem.

Hm... Interjúnak indult, kötetlen beszélgetés lett belőle. Kérdések helyett egy kérést kaptam: meséljek magamról, gyerekkoromtól kezdve hogyan éltem meg mozgássérültségemet. Zseniális húzás, nagyon tetszett!:) 

Rengeteget, majd' két órát beszélgettünk. Fura volt, mert így visszagondolva Anyámat és bátyámat leszámítva senkinek nem meséltem még így ennyit magamról. 

A lányok nagyon jó fejek voltak, nagyon jól éreztem magam. 

Wehe: tíz évvel tanári diplomám átvétele után egy osztályteremben beszélgetve csengetést hallottam, és megkérdeztem őket, hogy ez meg mi volt.:)

Ja: a tanári asztal előtti első padba ültem be, és úgy éreztem magam, mintha vizsgáznék.:D

A társalgásnak aztán a takarítónéni érkezése vetett véget. Szerintem már egyedül is visszataláltam volna a buszhoz, de azért nem kockáztattunk.:)

Hazaértem. Kávé, bagett, Fradi-ETO. Kikaptunk. Megint.:( 

És beszéltem telefonon Ildivel, kedves ismerősömmel, blogom rendszeres olvasójával. Mint kiderült, osztálytársa volt az egyik lány nővérének általánosban. Eggyel alattam jártak. Kicsi a világ.:)

Aztán időben nyugovóra tértem, nagyon elfáradtam.

---

Csütörtök. Gyorsan telt a nap, szokás szerint rengeteg mailt kellett feldolgoznom a szabadnapom után. Nem unatkoztam. 

Terveztem, hogy elmegyek cipőt venni, de inkább megkértem főnökömet, hogy dobjon haza. 

Itthon pihi volt, meg a szokásos szenyák helyett a szerdai milánói sertésbordát ettem meg vacsorára.:) 

Az M3-on a Szomszédok helyett elindult az Életképek. Jó-jó, de azért nem ugyanaz. Közben "riportereimmel" is irkáltunk.

---

Péntek. Meló után aztán csak eljutottam az Árkádba cipőt nézni. A Hervisben nem találtam, pedig oda még utalványom is van... Egy másik cipőboltban aztán találtam megfelelőt. De csak az egyik cipő volt meg. A másikat az eladócsaj kereste meg, jó sok cipősdobozt kinyitottunk, mire megleltük. 

Ebből a cipőből ez már kb. a 8-10., strapabíró, kipróbált. Egy mozgássérült nem a cipőn éli ki a változatosságot.:) 

Utána Spar. Utálok egyedül vásárolni, még jó, hogy két ismerőssel is találkoztam. 

A pénztárnál a mögöttem jövő hölgy kicsit megsürgetett. Nem tudok, és nem szeretek pakolni. Szerencsére a férje szólt neki, hogy türelem, mert hát látja...:)

A buszon hazafelé egy ifjú anyuka segítségével úsztam meg egy hatalmas esést. 

Hazatérve pihi, messenger, vacsi, tévé, meg rádió. 

---

Szombat. Van egy kolléganőm, aki egy buszmegállónyira lakik tőlem, és egy részlegen dolgozik egy lánnyal, akivel korábban jóban voltunk, rengeteget beszélgettünk-hülyéskedtünk, de már régóta nem beszéltünk. Hazafelé tartva mégsem ez a kollegina, hanem egy évek óta külföldön élő másik futott felém, és mesélte el, hogy beszéltek rólam a lánnyal. Én meg megdöbbenésemben megkérdeztem, hogy neki nem a másik lánynak kellene-e lennie. 

Ezt álmodtam. Ki is írtam facebookra, nevekkel. Aztán gyorsan töröltem is a posztot. Nem akarok balhét... 

Mindenesetre álomfejtő legyen a talpán, aki ezt az álmot megfejti... 

És igen, nagyjából hetente előjön a lány álmomban. És nem, nem fogom ezt többet leírni, nem szeretném, hogy üzengetésnek tűnjön.:)

A déli busszal mentem ki Écsre. Előtte két rég nem látott ismerőssel is összefutottam, meg adtam fel lottót, tippmixet. 

Apámnál annyi kaja volt, mint a nyüvek.:D Az ízekkel annyira nem voltam kibékülve... Meg nyűgös is voltam... Nem tehetek róla, Écsen nem érzem otthon magam... Már nem... 

Aztán kibattyogtam a temetőbe. Életemben először voltam kint egyedül... Jó volt... Vagyis olyan nyugodt... 

Nem tudok térben tájékozódni. Nem hiába mondják, hogy mi diplegia spasticások enyhén értelmi fogyatékosok is vagyunk. De szerencsére apám elmagyarázta, hogy van a temetőhöz közelebbi megálló is. Magamtól nem jöttem volna rá... 

A megállónál pedig kocsma is van. Nem, nem mentem be. Écsen eddig mindösszesen egyszer kocsmáztam. Sipi barátommal, soros utóvizsgánk előtt. A misék utáni kólázásokat nem számítva.:)

Már Nyúlt is elhagytuk, amikor apám felhívott, hogy nem jó a tévé. Pedig nem nyúltam hozzá. Felhívtam egy écsi kollégámat, szerencsére orvosolta a problémát. 

Este délután már semmi lényegeset nem csináltam. Pihi, net, tévé, olvasás, ilyesmik. Ketten is megkérdezték, hogy megyek-e este valamerre. Néha ilyen otthonülős-öreguras szombat este is kell.:)

Az ETO pedig 3-0-ra nyert Diósdon! Jót tett az edzőváltás. Vagy nem tudom. Mindenesetre örülök.:) És Dorogra jó lenne elmenni. Egyrészt Buzánszky Jenő bácsi szülővárosa, másrészt 1963-ban a Dorog verte a Fradit, azzal lett története során először bajnok lett az ETO. Az NB1-ben, természetesen.

---

Vasárnap. Jaj de nehezen keltem fel! Peidg semmit nem ittam. Lehet, hogy az volt a baj!:D

 Rádióztam-olvastam aztán csak sikerült kimásznom az ágyból.

Ejtőztem, majd lementem Sportért, meg vettem zöldséget a bundás kenyérhez. Közben Harcsival is beszéltem. 

Ezt a förmedvényt pedig az udvarunkban állították fel, hogy a mosókonyhából kialakított lakásokat fizikailag összekössék a házzal. Borzalmas. Szerintem. 

Na, szóval mindjárt megyek bundás kenyeret sütni, azon kívül pedig semmitteszek. Más tervem nincs mára. Ha változás van, majd mesélek!:)

Jövő hét? Meló, németórák, a többit még nem tudom... Majd alakul! 

De mára ennyi voltam. 

Jók legyetek, vigyázzatok magatokra!

Puszik, pacsik, éljenek a csajok!:)