Rendhagyó időpontban, péntek reggel szerettem volna írni egy bejegyzést, de nem tudtam belépni a blogom felületére, és a youtube-videók sem működtek. Talán nem véletlenül.
Ez a hét megint tipikus példája volt annak, hogy bár van, hogy nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy elterveztük, előbb-utóbb a helyükre kerülnek a dolgok. Kivéve amikor nem...
---
Vasárnap. A bejegyzés megírása után semmi extra. Mármint pihi, tévé, bundás kenyér, meg messenger. Szóval nem volt egy rossz este.
És ketten is "megpluszegyezték" az egyik bejegyzésemet. Ez nem teljesen világos, hogy mit jelent, de a google+-hoz van valami köze. Ha jól értem a dolgot.:)
---
Hétfő. Volt némi félreértés köztes és egy lány között. Az ilyen szituációkat általában nagyon rosszul kezelem. De szerencsére írt nekem, megbeszéltük a problémát, sőt azt is észrevette, hogy nem úgy reagálok, ahogy szoktam, és ennek okára is rákérdezett. Szóval tisztáztuk a problémát, aminek nagyon örülök!:)
Ettől aztán jobb is lett a kedvem, és ezt valahogy a külvilág "megérezte". Volt messziről mosolyogva rámköszönés, hamburgerezés-megbeszélés. Aztán kaptam egy lánytól egy üzenetet, amiben azt írta, hogy attól, hogy még ő nem ír, nem jelenti azt, hogy én nem kereshetem. Ez is tök jól esett, nem vagyok én az ilyesmikhez hozzászokva.
Hazatérve német. Kellemesen elfáradtam, de azért este a Kék fényt nem hagytam ki.:)
---
Kedd. Pöttyet feszült voltam melóban, ennek egy újdonság tesztelése volt az oka.
Meló után újfent német. Elég gyorsan eltelt...:)
Utána nem tartottam kizártnak, hogy tartok egy boxkiállást a Fa Kocsmában. De kollégám észrevett a járdán, és hazahozott.
Így az itthoni sörkészletet pusztítottam.
Közben persze messenger, mert hát ökör iszik magában.:)
Egy tornaedző cimborámmal is beszélgettem. Ő közölte, hogy ha szólok neki, simán meglett volna a közös kép Berki Krisztiánnal és Böczögő Dorinával. Ennek az információnak a feldolgozása még egy pár doboz sörbe beletelt...:D
Aztán nem tudom, milyen indíttatásból, de elkezdtem lepakolni a ruhaszárítót. Persze Ráestem. A ruhaszárító összetört, meg valamennyire én is. Na szép... És persze az új telefontokom is megtört...
Ahhoz képest, hogy kefírt szerettem volna vacsorázni, kicsit másképp alakult az este...
---
Szerda. Reggel kólaihatnékom támadt. Meg sebeimet "nyalogattam". A jobb oldalamat lezúztam, a bal kezemen meg van egy vágás...
Melóban meg kaptam valami vitamint, ami a leírás szerint jó a sántaság ellen, viszont kinőhetnek tőle a melleim.
Hát... Azért inkább vagyok sánta pasi, mint ép nő... Mellesleg, vagy épp éppenséggel...:D
Nem titok, kicsit szétestem. Talán mostanra jött ki, hogy nyári szabim nagy részét apám kórház-projektjével töltöttem. Így aztán az eredetileg tervezett péntek mellett csütörtökre is szabit kértem.
Előtte még egy német Baluval. Megpróbálta visszaegyenesíteni a ruhaszárító lábát, ami aztán eltört. Mindegy. Fogyóeszköz. Mint a telefontok, meg a cipő, meg a cipzár.
Német után semmi extra. Pihi, net, tévé.
Vagyis... Jó félórás telefonbeszélgetés tesómmal. Mivel ő a bátyám, neki mindent el merek mondani, így valamennyire segített helyretenni a lelkivilágomat.
---
Csütörtök. Felkeltem lakótársammal kávézni. Hajnali fél 6 táján. Aztán délután fél 1-kor el is indultam ügyintézni. A vasúti postán feladtam a csekkjeimet. Még kaja, fodrász, meg bolt volt hátra. Közben hívott tesóm, hogy a plázánál van. Így aztán buszra pattantam, és odamentem. A Mekiben kajáltunk.
Aztán összefutottunk azzal az exkolleginámmal, akinek tulajdonképpen tesóm és sógornőm megismerkedését köszönhetjük. Vicces volt, a nappal szemben érkezett biciklivel. Azt hitte, nem ismerem meg. Közben csak nem láttam meg. Van különbség.:)
Meg egy félkegyelmű nénivel is találkoztunk, nagyon ijesztő volt.
Végül itthon battyogtunk el Lidlbe. Ruhaszárítót is vettünk.:D Aztán tesóm megnyírta a hajamat.
A vacsora Anyám-féle melegszendvics volt: sajtos-tejfölös-pirospaprikás. Az övé azért sokkal-sokkal finomabb volt...
---
Péntek. Úgy volt, hogy a marcalvárosi Lidlnél találkozunk, bevásárolunk apánknak, aztán kimegyünk Écsre. Pici keresztfiam aztán jó sokáig aludt, így később indultak. Én nem mentem Écsre, mert nem értem volna vissza. Mondjuk annyira nem bántam.:)
Reggel a buszra felszállva egy főiskolás-forma leányzó azt mondta nekem, hogy "Tessék csak előre menni!" Ezen mindig ledöbbenek, meggyőződésem, hogy fiatalos vagyok. Pedig nem...:(
Meg egy mozgássérült ismerős anyukájával is találkoztam. Közölte, hogy hallotta, hogy Anyu meghalt. Annyira zavarban volt, hogy ezt kb. nevetve mondta... Fura volt, na...
Szóval Marcalváros, Lidl, aztán ETO Park.
Igen-igen, kicsi Mark is ott volt. Sajnos nem készítettem képeket. Mentségemre szóljon, hogy teljesen belefeledkeztem a Picurba, csodáltam amiket csinál, így tényleg eszemben sem volt, hogy fotózzak.
A célegyeneshez közelít a projekt, melyben a lányok cikket írnak rólam. Mókás, hogy az egy hónap alatt többszáz üzenetet váltottunk, egyszer személyesen is találkoztunk, de az interjút még nem írták meg teljesen. Özönlöttek is messengeren az üzenetek, hogy mit írjanak a pesti sulimról, a munkahelyemről, a keresztfiamról... Ez azért jól eső érzés!:)
Vicces volt, hogy úton voltam, a lányok meg SOS várták ugye a válaszaimat. Az egyik üzenetre egy vécé piszoárja előtt állva válaszoltam. Nem tudom, hogy a mellettem álló fazon mit gondolt, de nekem eszem ágában sem volt a brét fotózni...:D
Itthon ebéd, aztán a PÁGISZ felé vettem az irányt. A megállóban már várt egy kedves ismerősöm, egy haverom felesége, Hajni.
Végig bohóckodtuk az utat, meg az előadás elejét is. És a mögöttük ülő srácok valószínűleg tesióráról jöttek, mert irgalmatlan lábszag terjengett.
Van egy -vagyis több...:)- régi vesszőparipám, miszerint a fogyatékkal élőket az tudja igazából "kezelni", akinek van a családjában is, illetve szociális területen dolgozik. Nos, Hajni ez utóbbi kategóriába tartozik, és nagyon "ért és érez" engem. És csak négy nappal vagyok idősebb nála. Vagy öttel. Ezt mindig elfelejtem.:)
Aztán egy hallássérült, egy vak, és még egy mozgássérült fiú társaságában beszélgettem a színpadon Harcsás Jutkával. Érdekes volt.
Megfogalmazódott bennem, hogy a témában össze kell hozni egy stand up-comedy számot, akár egy vlog formájában.
Jó érzés volt, amikor sikerült a srácokat megnevettetni.
A színpadról lefelé jövet Zsoltinak szólított mozgássérült egyesületünk elnöke. Ez meglepett, mert már volt közös projektünk. Mást is tudnék még írni a témában, de inkább nem.
Viszonylag hamar hazaértem, pihengettem. Este működött a telepátia. Vacsora után akartam írni az egyik középsulis leányzónak, de megelőzött. Aztán tesómat mikor hívtam, mondta, hogy épp nyúlt a telefonjáért, hogy hívjon. Ez nem semmi azért...:)
---
Szombat. Tesós nap. A piacon indítottunk, kolbász, aztán persze kávé a kopasz úrnál, ahogy kell. Egy néni megdicsérte tesóméktól kapott barcás baseball-sapkámat.:O
Vettünk lábost. Nem is én lennék, ha hazatérve nem találtam volna a szekrényben még egy tök ugyanolyat, mint aminek letörött a füle...
A piachoz érve egyébként ként láttunk egy cseh rendszámú Skodát, ami égett. Elég ijesztő volt. Ha már a gázbojlert megúsztam, nem akartam egy Skodával együtt felrobbanni a g*cibe.
Jysk. Megvettük apám karácsonyi ajándékát. Nagyon pöpec, magamnak is elfogadnám.
Az eladólányt is.:D Aki egyébként baromira ismerős volt. Aztán rájöttem, hogy az ETO Shopból ismerem. Meg kellett volna "jiszkírozni" valami vicces megjegyzést, hogy megismertem ám, de ez most kimaradt. Amúgy stílusra-mosolyra-alkatra afféle "Goszi-zsáner" a leányzó. Ezt most így le merem írni, se az ETO Shopban, se a Jysk-ben nem dolgoztam, így nem fog kiakadni rám, hogy megdicsértem.:D
Árkád. Lottó, tippmix, Nemzeti Sport. Ráköszöntem egy kollégára, de nem vett észre. Délután meg írt egy üzenetet, hogy ne haragudjak, hogy nem köszönt vissza, de későn vett észre. Mekkora jó arc már? Amúgy fiú az illető.:)
Élményfürdő. Jakuzzi, szauna, sok-sok medence, meg tesómmal nagy-nagy beszélgetések. És rengeteg cseh meg szlovák vendég volt. A parkolóban látott autók alapján úgy 70-80%-ra saccolnám az arányukat.
Olyan 3-4 órát voltunk a fürdőben, kiszívta az erőmet rendesen.
Itthon megittam két kávét, aztán elfeküdtem. Olvastam-tévéztem, és ennyi volt a nap.
Érdekes, mostanában többen megkérdezték, miért nem járok el bulizni.
A legegyszerűbb válasz, hogy szerintem kinőttem belőle.
Kissé összetettebb válasz, hogy nem hiszem, hogy a győri éjszakából pont egy Little-kóros Fred Astaire-imitátor hiányozna. Ez persze nem jelenti azt, hogy egy beülős-beszélgetős sörözésre, vagy egy házibulira ne lennék bármikor kapható. Ennyi a sztori.
Egy Delta-buliba esetleg elmennék, de egyedül még azt sem...
---
Vasárnap. Kihasználtam, hogy az adventi időszakban nyitva vannak vasárnap a boltok, így elbattyogtam Lidlbe.
Vettem vajat, banánt, meg Nemzeti Sportot. Mostanában sok banánt eszem. Nem tudom, hogy ez honnan jött...:D
Ma még? Mosás mindenképpen, le kell tesztelnem az új ruhaszárítót. Ebéd valószínűleg bundáskenyér, aztán évzáró F1-futam.
Jövő hét? Kedd-csütörtök német.
A karácsony is közeleg. Kicsit tartok tőle... Mivel apám a selejtezendő ruhák közé rakta egy-két cuccomat, fura lesz "otthon" lenni.
Meg aztán tavaly valaki segített "kiszínezni" az ünnepet, és vele már nem beszélünk. És rengetegszer eszembe jut... Na mindegy, ez egyéni szocprobléma. Na ezt még sosem írtam így le. Azt hiszem, az is új érzés, hogy valaki ennyire hiányzik... Na mindegy...
Szilveszter meg tesóméknál, lájtosan. De az még odébb van.
De mára ennyi voltam.
Jók legyetek, vigyázzatok magatokra!
Puszik, pacsik, éljenek a csajok!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése