Vasárnap a bejegyzés megírása után hambit rendeltem a Pingwinből, aztán doku realityt néztem. Nem kell megbotránkozni, az idő múlásához pont tökéletes volt. Aztán elindultam meccsre. Azt hittem, hallucinálok, mert az utcán sétálva mintha "Szia Gábor!"-t halottam volna egy mentőautóból. Aztán kiderült, hogy tényleg rám köszönt egy mentős barátom. Csak én nem tudtam, hogy van ilyen funkciója a mentőben lévő rádiónak.:)
ETO FC Győr-Felcsút II 1-4. Ez még akkor is szomorú eredmény, ha helyzetek sokaságát hagytuk ki. Rossz volt nézni a meccset... Csökkentett létszámban képviseltette magát szekciónk a mérkőzésen, Üveges Bandival voltunk ketten. Lehet, hogy nem mi jártunk jól... Aztán a bevásárlóközponton keresztül rövidítettem le az hazafelé utat. Ami nem is lett volna baj, ha nem sétáltam volna le egy kikapcsolt mozgólépcsőn. Napokig fájt még a lábam...:/
Hazatérve sör, cigi, mp3, messenger, vacsi, fürcsi, alvás.
---
Hétfő. Egyszer-kétszer azért kellett reggel szundit nyomnom reggel, de nem késtem el.:)
Morcos nap volt. Egy munkahelyi dolog esett rosszul. Nem szeretném részletezni a dolgot. Egy kisebb kommunikációs, vagy ha úgy jobban tetszik, ragozási hiba történt. Nem esett jól... Meló után két német lett volna, de csak egy lett. Vagyis volt, vagy mi.
Este felfedeztem egy emlékezetes videót. Maga a zene is nagyon szép, de érdemes megnézni a klipet!
"Mi volt a legszebb gondolat, amit valaha mondtak neked?"-tették fel a kérdést a szereplőknek. Igen, észre kell venni az élet apró örömeit. És arra egy picit büszke vagyok, ezekből már volt, amit nekem is mondtak. Nem, nem csak a némettudásra vonatkozót.:)
Német után a szokásos esti tevékenységek voltak. meg persze Kék fény.:)
---
Kedd. Kifejezetten stresszes, elmebeteg napnak indult, aztán a nap folyamán valahogy sikerült megnyugodnom. A meló utáni németóra pedig kifejezetten mókás volt. A múlt héten a takarítónéni kb. végigkagylózta az órát. Most egyenesen "németezni" jött be az ebédlőbe. Ami persze csak vicc, mert végezte a dolgát, takarított szorgalmasan, de ő maga mondta valakinek az ajtóban. Amúgy nevetgélt a poénjainkon, meg volt, hogy megdicsérte valamelyik példámat.:)
Óra után egy kolléganőmmel ballagtam a buszra. Azért megvan annak a diszkrét bája, amikor egy helyes fiatal lány lúzernek titulálja magát nekem, egy fogyatékos pasinak. Annyi volt a "bűne", hogy a szabadnapjára időzítette az üzemorvosi vizsgálatát. Ez nem lúzerség, hanem szimpla rutintalanság.:)
Egy másik kolléganőm pedig felmondott. Szerintem jól döntött, mindenképpen sok sikert kívánok neki. Megérdemli!:)
Ismét a Fa Kocsmában kötöttem ki. Egyedül kezdtem sörrenteni, majd csatlakozott egy munka-, és szurkolótársam is. Jól eldumáltunk. Itthon természetesen a levezető sörök sem maradhattak el.:)
Megtehettem, szerdán szabin voltam.:)
---
Szerda. Szabin voltam. Délutánra beszéltük meg a lányokkal a beszélgetést. Nem akartam, hogy túl sokat kelljen várniuk rám, és hogy kapkodnom kelljen melóban. Aztán megoldódott a helyzet, mert délelőtt jöttek leolvasni a vízórát, így itthon maradtam. A terv szerint elmentem volna bevásárolni. Aztán inkább a szomszéd sráccal kávéztunk, beszélgettünk.
Ebéd után pedig elindultam a Mórához. Amilyen hülye vagyok, biztos eltévedtem volna, ezért megkértem a lányokat, hogy jöjjenek értem.
Hm... Interjúnak indult, kötetlen beszélgetés lett belőle. Kérdések helyett egy kérést kaptam: meséljek magamról, gyerekkoromtól kezdve hogyan éltem meg mozgássérültségemet. Zseniális húzás, nagyon tetszett!:)
Rengeteget, majd' két órát beszélgettünk. Fura volt, mert így visszagondolva Anyámat és bátyámat leszámítva senkinek nem meséltem még így ennyit magamról.
A lányok nagyon jó fejek voltak, nagyon jól éreztem magam.
Wehe: tíz évvel tanári diplomám átvétele után egy osztályteremben beszélgetve csengetést hallottam, és megkérdeztem őket, hogy ez meg mi volt.:)
Ja: a tanári asztal előtti első padba ültem be, és úgy éreztem magam, mintha vizsgáznék.:D
A társalgásnak aztán a takarítónéni érkezése vetett véget. Szerintem már egyedül is visszataláltam volna a buszhoz, de azért nem kockáztattunk.:)
Hazaértem. Kávé, bagett, Fradi-ETO. Kikaptunk. Megint.:(
És beszéltem telefonon Ildivel, kedves ismerősömmel, blogom rendszeres olvasójával. Mint kiderült, osztálytársa volt az egyik lány nővérének általánosban. Eggyel alattam jártak. Kicsi a világ.:)
Aztán időben nyugovóra tértem, nagyon elfáradtam.
---
Csütörtök. Gyorsan telt a nap, szokás szerint rengeteg mailt kellett feldolgoznom a szabadnapom után. Nem unatkoztam.
Terveztem, hogy elmegyek cipőt venni, de inkább megkértem főnökömet, hogy dobjon haza.
Itthon pihi volt, meg a szokásos szenyák helyett a szerdai milánói sertésbordát ettem meg vacsorára.:)
Az M3-on a Szomszédok helyett elindult az Életképek. Jó-jó, de azért nem ugyanaz. Közben "riportereimmel" is irkáltunk.
---
Péntek. Meló után aztán csak eljutottam az Árkádba cipőt nézni. A Hervisben nem találtam, pedig oda még utalványom is van... Egy másik cipőboltban aztán találtam megfelelőt. De csak az egyik cipő volt meg. A másikat az eladócsaj kereste meg, jó sok cipősdobozt kinyitottunk, mire megleltük.
Ebből a cipőből ez már kb. a 8-10., strapabíró, kipróbált. Egy mozgássérült nem a cipőn éli ki a változatosságot.:)
Utána Spar. Utálok egyedül vásárolni, még jó, hogy két ismerőssel is találkoztam.
A pénztárnál a mögöttem jövő hölgy kicsit megsürgetett. Nem tudok, és nem szeretek pakolni. Szerencsére a férje szólt neki, hogy türelem, mert hát látja...:)
A buszon hazafelé egy ifjú anyuka segítségével úsztam meg egy hatalmas esést.
Hazatérve pihi, messenger, vacsi, tévé, meg rádió.
---
Szombat. Van egy kolléganőm, aki egy buszmegállónyira lakik tőlem, és egy részlegen dolgozik egy lánnyal, akivel korábban jóban voltunk, rengeteget beszélgettünk-hülyéskedtünk, de már régóta nem beszéltünk. Hazafelé tartva mégsem ez a kollegina, hanem egy évek óta külföldön élő másik futott felém, és mesélte el, hogy beszéltek rólam a lánnyal. Én meg megdöbbenésemben megkérdeztem, hogy neki nem a másik lánynak kellene-e lennie.
Ezt álmodtam. Ki is írtam facebookra, nevekkel. Aztán gyorsan töröltem is a posztot. Nem akarok balhét...
Mindenesetre álomfejtő legyen a talpán, aki ezt az álmot megfejti...
És igen, nagyjából hetente előjön a lány álmomban. És nem, nem fogom ezt többet leírni, nem szeretném, hogy üzengetésnek tűnjön.:)
A déli busszal mentem ki Écsre. Előtte két rég nem látott ismerőssel is összefutottam, meg adtam fel lottót, tippmixet.
Apámnál annyi kaja volt, mint a nyüvek.:D Az ízekkel annyira nem voltam kibékülve... Meg nyűgös is voltam... Nem tehetek róla, Écsen nem érzem otthon magam... Már nem...
Aztán kibattyogtam a temetőbe. Életemben először voltam kint egyedül... Jó volt... Vagyis olyan nyugodt...
Nem tudok térben tájékozódni. Nem hiába mondják, hogy mi diplegia spasticások enyhén értelmi fogyatékosok is vagyunk. De szerencsére apám elmagyarázta, hogy van a temetőhöz közelebbi megálló is. Magamtól nem jöttem volna rá...
A megállónál pedig kocsma is van. Nem, nem mentem be. Écsen eddig mindösszesen egyszer kocsmáztam. Sipi barátommal, soros utóvizsgánk előtt. A misék utáni kólázásokat nem számítva.:)
Már Nyúlt is elhagytuk, amikor apám felhívott, hogy nem jó a tévé. Pedig nem nyúltam hozzá. Felhívtam egy écsi kollégámat, szerencsére orvosolta a problémát.
Este délután már semmi lényegeset nem csináltam. Pihi, net, tévé, olvasás, ilyesmik. Ketten is megkérdezték, hogy megyek-e este valamerre. Néha ilyen otthonülős-öreguras szombat este is kell.:)
Az ETO pedig 3-0-ra nyert Diósdon! Jót tett az edzőváltás. Vagy nem tudom. Mindenesetre örülök.:) És Dorogra jó lenne elmenni. Egyrészt Buzánszky Jenő bácsi szülővárosa, másrészt 1963-ban a Dorog verte a Fradit, azzal lett története során először bajnok lett az ETO. Az NB1-ben, természetesen.
---
Vasárnap. Jaj de nehezen keltem fel! Peidg semmit nem ittam. Lehet, hogy az volt a baj!:D
Rádióztam-olvastam aztán csak sikerült kimásznom az ágyból.
Ejtőztem, majd lementem Sportért, meg vettem zöldséget a bundás kenyérhez. Közben Harcsival is beszéltem.
Ezt a förmedvényt pedig az udvarunkban állították fel, hogy a mosókonyhából kialakított lakásokat fizikailag összekössék a házzal. Borzalmas. Szerintem.
Na, szóval mindjárt megyek bundás kenyeret sütni, azon kívül pedig semmitteszek. Más tervem nincs mára. Ha változás van, majd mesélek!:)
Jövő hét? Meló, németórák, a többit még nem tudom... Majd alakul!
De mára ennyi voltam.
Jók legyetek, vigyázzatok magatokra!
Puszik, pacsik, éljenek a csajok!:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése