Vasárnap. A bejegyzés megírása után megsütöttem a lasagnét. Finom lett. Utána pihi, majd megírtam egy ismerős német leckéjét. Egészségügy volt a téma, szóval tesómmal lektoráltattam is. A Forma-1-et bojkottáltam, nem néztem.
Vacsora. Na az mókás volt! Főtt tojás, bagett, szendvicsek. Igen ám, de most már tényleg letört a lábos füle, így a tojásokat úgy kellett kihalásznom, és mivel a lábost nem tudtam elmozdítani, a bagetteket is úgy bűvészkedtem ki a sütőből.
Aztán meccs. Magyarország-Norvégia EB-pótselejtező visszavágó. Ki ne tudná? 2-1-re nyertünk, így 3-1-es összesítéssel kijutottunk a jövő évi franciaországi Európa Bajnokságra. Felfoghatatlan. Jómagam nagyjából 1986 óta vártam erre, és most még mindig alig hiszem el. Fantasztikus volt a csapat, én még ilyen jól játszó magyar válogatottat nem láttam. Hajdú B. István közvetítése is örök emlék marad.
Meg az is, hogy Németországban élő olasz származású kollégám a facebookon gratulált a sikerünkhöz.
Meccs közben szinte végig irkáltam az egyik mórás lánnyal. Valamikor a második félidő közepe táján megkérdezte, hogy mi a jó a fociban. Életem legfontosabb mérkőzését nézve megfogott, nem tudtam válaszolni. De az talán megteszi válasznak, hogy már jó két órával a meccs előtt a torkomban dobogott a szívem, és egyedül nézem a mérkőzést, mégis sikerült ordibálnom a tévével.:) És igen, erre a meccsre életem végéig emlékezni fogok.
Egyébként így most máshogy kell időzítenem a jövő nyári szabimat: eddig ilyenkor az olimpia második hetében voltam szabadságon, most az EB ezt felülírja.
Majd' fél 1-ig tévéztem, alig tudtam elaludni...
---
Hétfő. Simán, gond nélkül felkeltem. Hétfői napra még sosem mondtam ezt, de talán még a nap is szebben sütött, komolyan, még mindig egyfajta eufória uralkodott rajtam. Kb. ilyen érzés lehet, amikor megtalálod életed szerelmét.
Eseménytelen nap volt, gyorsan eltelt.
Az esti németóra után azért már kijött rajtam a fáradtság, azt hittem, meghalok. De azért túléltem.
Közben az is kiderült, hogy a harmadik kalapban lesz válogatottunk az EB-n, így lesz -papíron- nálunk három gyengébb csapat.
Véleményem szerint az első kalappal abszolút nem kell foglalkozunk, de az egész EB-t egyfajta jutalomjátékként fogom fel, ahol a srácok igazi tét nélkül játszhatnak.
Hm... Mondjuk egy Portugália, Ausztria, Magyarország, Albánia csoportra nem mondanék nemet.:)
Este pihi, Kék fény, alvás.
---
Kedd. Szarul keltem, sikerült elfeküdnöm a nyakam. De valami irgalmatlan módon fájt, alig bírtam jobbra fordulni.
Reggel egy kolléganőmnél volt jelenésem, mert hétfőn a kabátom belsőzsebében felejtettem az evőeszközeimet, és ő őrizte meg, hogy nem kelljen vele visszacaplatnom az irodába...:)
Meló után a német elmaradt, ami azért nem baj, mert nem lettem volna 100%-os állapotban, nem tudtam volna maximálisan a tanításra koncentrálni. Azóta mondjuk nemigazán beszéltünk, így fogalmam sincs, fogunk-e még németezni.
Útban hazafelé megint elcsábultam, és a Fa Kocsmában kötöttem ki. Kicsit "idegállapotban voltam", és a meccs utáni áldomást is meg kellett inni.
Beszédbe elegyedtem egy bácsival. Annyi idős, mint apám, és ugyanonnan is ment nyugdíjba. Én pedig elgondolkodtam, hogy apámmal miért nem lehet így beszélgetni...
Munka-, és szurkolótársam is megérkezett, vele is kibeszéltük a vasárnapi eseményeket. Hazaindulás közben sikerült elgáncsolnom a hamutartót. A pultoscsajtól kértem partvist meg lapátot. Adott. Azaz nem jött ki felsöpörni helyettem. Felsöpörtek viszont a teraszon helyet foglaló urak, nagyon rendesek voltak.
Itthon még egy levezető sör, közben megint az egyik mórás lánnyal irkáltam. Viccelődtem a nyakfájással, hogy enélkül is elég béna vagyok, ő pedig finoman jelezte, hogy ez nem volt jó poén. Ez nagyon jól esett.:)
---
Szerda. Sokkal jobban volt a nyakam, de még mindig nem volt az igazi. Megijedtem, mert nem találtam a puskacetlimet. Így írtam még egyet. Aztán megtaláltam, így most kettő van. Egy kolléganőmről tök váratlanul tudtam meg, hogy olvassa a blogomat. Vagyis sejtettem, csak nem tudtam. Vagy mi. És ő is azt mondta, hogy velem mindig történik valami. Veletek is, csak Ti nem írjátok le.
Egyébként tiszta hülye vagyok, de egész nap olyan érzésem volt, mintha csütörtök lenne. Pedig nem az volt.
Meló után német, utána a hamburgerezés elmaradt, mert Baluéknak vendégük volt. Hosszú Katinkát sem néztem meg az Árkádban, mert kollégámnak közbejött valami, egyedül pedig nem akartam menni.
Este pihi, meg messenger. És borotválkozás közben nyolc napon túl gyógyuló sérüléseket okoztam magamnak..:/ Azt hittem, elvérzek... De szerencsére megúsztam.:)
---
Csütörtök. Nyugis nap. Háromig voltam. Meló után pláza. Telefontokot akartam venni, meg Algoflexet. Tok nem volt, a gyógyszertárban meg sokan voltak, így hazajöttem.
Este szokásos: fürcsi, vacsi, messenger.
Az új Red Bull Pilvaker-zene zseniális lett, azt most jól belinkelem ide:
---
Péntek. Rossz kedvem volt. Nem kicsit, nagyon. Beszélni meg nem akartam róla. (...)
Aztán azért csak elterelődött a figyelmem, így a péntek is eltelt.
Meló után Árkád. Vettem telefontokot, Algoflexet, meg bevásároltam a Sparban.
Este jó hamar lefeküdtem, tévéztem, olvastam, rádióztam.
Nem ez volt életem legemlékezetesebb napja, az biztos.:)
---
Szombat. Reggel felkeltem lakótársammal kávézni, aztán egész nap döglöttem. Vagyis... Elmentem lottót meg tippmixet feladni, meg Sportot venni. A szokásos hétvégi melléklet amolyan EB-különszámmá alakult át. Rutinos újságírók se nagyon találták a szavakat jegyzeteikben, így mit mondjam én, a botcsinálta blogger?:)
Hazatérve pizzát sütöttem, meg folytattam a pihengetést.
A Barcelona idegenben verte a Real Madridot, ami nagy-nagy szurkolói élmény... De b@szok én rá, csak a norvégokat oda-vissza! Ugyebár!:)
Az ETO pedig 1-0-ra kikapott Dorogon...:( Szó van szurkolói rendbontásról is, ezügyben nem tudok nyilatkozni, mert nem voltam jelen.
Este megint hamar fekvés, tévé, messenger, olvasás, rádió, alvás.
---
Ma jó korán felébredtem. Vagyis hamar. A politikai korrektség jegyében!:)
Pakolásztam-rendezkedtem, majd kinéztünk Harcsi barátommal az ETO Piacra. Kávéztunk, meg vettem zöldséget.
Lábost meg télikabátot nem találtam.
Hazatérve melegszendvics volt az ebéd, hozzá meleg tea. Aztán döglöttem.
Egy kávé után nekiálltam pötyögni ezt a bejegyzést. Közben az ETO ikszelt a Midtjylland ellen. Ennek a csapatnak a nevét képtelen vagyok puskázás nélkül leírni...:/
Ma még egy kis iratrendezés, aztán vacsi- szerintem bundás kenyeret sütök- csak, hogy teljes legyen a menüsör.:) Aztán pihi.
Szó volt egy Dreherről. de holnap nehéz nap lesz, ki kell pihennem magam.
Jövő hét?
Németórák, tesómmal élményfürdő...
Holnap lesz az évi szokásos mozgássérült foci, de kihagyom, mert tesóm nem lesz itt, meg aztán amúgy sem érzem magam életem formájában.
Pénteken pedig egy rendezvényre vagyok hivatalos, de ez még nem tudom, mennyire publikus, szóval majd legközelebb leírom.:)
*
Közeleg az év vége, és elkezdtem gondolkodni az évértékelő bejegyzésen.
Az biztos, hogy emlékezetes év volt, hullámhegyekkel, és -völgyekkel.
Mark keresztfiam születése természetesen kiemelkedő momentum. Egészen máshogy, de a kiharcolt EB-részvétel is örökre emlékezetes marad. Az NB3-as számüzetés nemkülönben.
Az emberi kapcsolatok terén is elég eseménydús (volt) az esztendő.
Na, de mindezek összegzésére még van egy kis időm.
*
Szóval mára ennyi!
Jók legyetek, vigyázzatok magatokra!
Puszik, pacsik, éljenek a csajok!:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése