Rejtett bal

Igen, igaz. A tegnapi napom elmeséléséhez nem kell puskacetli.

Fél 3-kor egyik munkatársammal elmentünk egykori általános iskolámba, a Feketébe, ismertebb nevén Kék Iskolába, ahol kollégám egy társával kerekesszékes vívás bemutatót tartott.

A programra Gabi néni konduktív csoportjának kis kuckójában került sor. 

Róla már szerintem meséltem. Ő egyike azon embereknek, akiknek rengeteget köszönhetek. Anno 1992-től '96-ig jártam a Feketébe, illetve délutánonként Gabi nénihez tornázni. Meg leckét írni. Meg beszélgetni. Rengeteget segített nekem akkoriban, de gimi alatt, meg persze tanítási gyakorlatom idején is.

Volt, hogy kitaláltuk, hogy dobálunk egy teniszlabdát, és számoljuk, hogy át dobás után esik le. 

Azt hiszem, 250 körül volt a rekordunk, amit gondosan vezetett a naplóban.:)

Most pedig elmesélte Gabi néni, hogy amikor kollégám felhívta a bemutató ötletével, kicsit meglepődött, de amikor meghallotta, hogy én ajánlottam, rögtön mondta, hogy persze, oké, sima ügy. Ez azért jól tud esni az embernek!:)

Nagyra becsülöm a konduktorokat, gyógytornászokat, gyógypedagógusokat.

De mégis azt szoktam mondani, hogy tök jó lenne, ha egyszer majd az összeset át kellene képezni, mert nem lenne kivel foglalkozniuk.:)

Hát, erre egyelőre még várni kell... Tegnap is ott volt egy kilencéves kisfiú és egy kislány. Mindketten feketések, mindketten mozgássérültek. Vagányak, nagy dumásak, ahogy azt kell...:)

Hm... Parasport. 

Vannak olyan sportágak, amiket mi mozgássérültek is tudunk űzni. Sőt rengeteg ilyen van.

Van olyan, amit direkt súlyosabb sérülteknek találtak ki, ilyen például a boccia.

Van, ahol tulajdonképpen mindenki együtt versenyez, de sérültségi foka alapján kategorizálják a jónépet, és ez alapján kap egy úgynevezett szorzót.

Magyarán egy kerekesszékesre nekem úszásban másodperceket kell vernem, ha le szeretném győzni, mert az időnket még a megállapított szorzó alapján átszámítják.

De olyan sportág is van, amiben az egyenlőség jegyében mindenki ül. Ilyen például az ülőröplabda - nem mondom, mi?:)-, és a vívás.

Hát a vívás számomra olyan, mint a birkózás. Ha nézem a tévében, nem nagyon értem a szabályokat. 

Nem látom, mi ér pontot, találatot. Ha a magyarok örülnek, én is örülök...:)

Hát tegnap kipróbáltam, nem volt rossz, sőt kifejezetten tetszett, de nem nagyon "vágtam", hogy mi történik. 

Azt is elfelejtettem, hogy kard, vagy tőr volt-e a kezemben...:)

És hát a nagy rejtély: vajon jobb-, avagy bal kézben fogom-e a kardot? Jelentem: jobb.

Igen, már írtam erről: valahogy rosszul vagyok bekötve. 

Jobb kézzel írok, fogom a kanalat, kést.

Ballal dobok labdát, fogok pingpongütőt, és igen, valami rejtélyes okból kifolyólag a "himbilimbihez" is csak bal kézzel tudok hozzányúlni...:) (megj.: egy kicsit később még írok Szepesi Niki könyvéről. Most csak annyit, hogy használja benne a "férfipénisz" kifejezést. Az mi az? Van női pénisz is? A másik meg: "mi csajok már 14 évesen borotváltuk a puncinkat." Bár végülis jogos. Mi fiúk akkoriban és azóta sem borotváljuk a puncinkat.)

Tegnap megtudtam, hogy ezt rejtett balkezességnek hívják. Esetemben ez mondjuk annyiban bonyolultabb, hogy a jobb oldalam elvileg gyengébb, és lehet, hogy így kompenzálok. Vagy nem tudom...:)

Szóval tetszett a vívás, meg érdekes volt. De ha választanom kéne, inkább elmennék újra védeni, úszni, vagy tekézni, esetleg elkezdenék pingpongozni, azok valahogy jobban bejönnek.

---

A Feketéből egy cimbora eldobott minket Gergővel a plázába, ahol a CBA Grillben kajáltunk. Tegnap facebookon már kidühöngtem magam. Az eladócsaj kicsit idegbeteg volt, meg komplett hülyének nézett. 

Nem fogta fel, hogy főzeléket szeretnék enni pörkölttel, így adott hasábburgonyát is. A pörkölthöz. De aztán sikerült átlendülni a problémán, átpakoltam a pörit a főzelékre, és én is megvacsoráztam...:)

Utána pedig a Lipótiban beszélgettünk tovább, ahol az előző posztban is említett kedves pincércsaj ismét feldobta a kedvemet. Na, meg persze Gergővel is jó volt dumálni.:)

---

Na, és akkor Szepesi Niki és az Én a szexmániás.

Eddig három este olvastam, és nem sokára végzek vele.

Majd szerintem írok róla egy külön bejegyzést is, de most is eszembe jutott egy-két dolog.

Érdekes könyv, még talán tanulságosnak is mondanám.

Fura. Vannak benne elgondolkodtató részek.

Néhol mégis azt érzem, hogy a "hülye picsa eldicsekszik a skalpjaival."

Meg sok az öncélú káromkodás. 

Röpköd a f*sz, a p*na, a b*szás, a k*rás, és társai.

Viszont E/2-ben, az olvasót megszólítva mesél. Érted, ugye?:)

A kedvenc részemben ír egy kedves srácról. Akit úgy ismert meg, hogy Törökországban kirándultak, és a tengerparton sétálva Szepinek "forró lett a lába alatt a talaj", de Alejandro - aki egyébként Barca-drukker:)- oda adta neki a papucsát. 

És a kedves romantikus fiú még aznap éjjel s*ggbe k*rta...

Meg ami még feltűnt: néhol egy oldalon, egy bekezdésen belül ütik egymást Szepesi gondolatai.

Egyszer volt egy légyottja egy olimpiai bajnok vívóval - sportban valamennyire jártas emberkéknek egyébként szinte az összes diszkréten körülírt sportoló egyértelműen beazonosítható....-, aki másnap reggel arra kérte, töltse vele az egész napot, és adni akart neki azon melegében egy üveg piát.

A csaj persze elment, mert "mit gondol ez, olcsó k*rva vagyok, hogy egy üveg piáért ott maradok? Nem a pénzért, az ajándékokért, hanem az élvezetért csináltam.". 

Majd csatlakozott egy másik társasághoz, "ha már mindent fizettek..."

Szóval tényleg érdekes...

---

Ma ügyintézős nap volt.

Munka után először elmentem bankba. Betettem a számlára az autó árának egy részét. Leszámoltam a csajnak a pénzt, aki aztán átpörgette azzal a papírpénz-számláló izével is.

És mikor látta, hogy stimmel az összeg, megszólalt, hogy "Zseniálisan tudsz számolni!"

Nevettem. Szeretem, ha hivatalos helyen -az ésszerűség határain belül, természetesen...- nem veszik magukat túlzottan komolyan az emberek.:)

Aztán átirányított egy másik pulthoz, mert kérdéseim is voltak.

Ott aztán kiderült, hogy a közjegyző a hagyatékin rosszul tájékoztatott, a pénzügyeket még aznap, a végzés birtokában el lehetett volna kezdeni intézni, nincs 8-10 nap átfutási idő. Nem lepődtem meg...:/

Majd posta.

Sorszám. 20 várakozó. Adtam fel addig lottót. Lement a várakozók fele.

Nézelődtem, zenét hallgattam.

Majd ismét ahhoz a pulthoz kerültem, ahol lottóztam.

És képzeljétek, hogy ha szóltam volna, hogy van csekkem, rögtön feladhattam volna, mert annál a pultnál mozgássérülteket és babakocsival érkező apukákat/anyukákat soron kívül kiszolgálnak. Meglepődtem, ilyet én még nem nagyon láttam...:)

De így volt ez jó. 

A posta előtt ugyanis éppen sikerült találkoznom egy gyesen lévő kolleginával, és kis családjával...:)

Holnap még ügyezés, pénteken nemtommi, szombaton vagy meló vagy nem, meg Omega-koncert.:)

Vasárnap pihi.

Meg valamikor még tuti írok!:)

Jók legyetek!

Puszik, pacsik, éljenek a csajok!:)