Hőség. Riadó.

Kedden reggel is továbbalvást - gimis koleszos szleng, haha:) - engedélyeztem magamnak, fél 6-kor keltem. A rugalmas munkaidő előnye.:) 

Mint utólag kiderült, ez kellett a regenerálódásomhoz, a hét többi napján már sikerült fél 5-kor kelnem, így időben beértem dolgozni.

Hazaérve egy fizetési meghagyás várt a postaládában. Kicsit megcsúsztam a villanyszámlával. De befizettem, így a levéllel tulajdonképpen nem volt semmi tennivalóm.

A küldemény tartalmazott egy adatlapot, védett fogyasztónak lehet jelentkezni.

Természetesen külön kategóriát képviselnek a fogyatékkal élő emberek. 

Tudjátok, ki számít fogyatékkal élőnek? Aki fogyatékossági támogatásban részesül. Ennyi bammeg.:)

Este aztán időben, nagyjából a Barátok közt után sikerült lefeküdnöm. De előtte még a kb. egy órát a kádban dögölve kiolvastam a Nemzeti Sportot. De ez a hét szinte minden napjára elmondható, ugyanis itt a nyár, a dögmeleg, a kánikula.

Ezzel kapcsolatos véleményemet talán egy facebookos ismerősöm szösszenete foglalja össze a legtalálóbban: "jaj, de nagyon vártam én télen, hogy panaszkodhassak nyáron, hogy milyen kurva meleg van!" Igen, ebben minden benne van..:)

---

Szerdán fény derült az ETO első nyári igazolása. Az első érkező Leandro Martinez, a Honvéd olasz-argentín csatára. Vicces volt, hogy a Nemzeti Sportban írták, hogy szívesen végez el 11-est is. 

A Honvéd pécsi vendégjátéka alkalmával konkrétan majdnem összeverekedett csapattársával, hogy ő végezhesse el a 11-est...:)

***

Készültem egy külön bejegyzéssel. Szepesi Nikolett könyvének egyfajta ellentéteként akartam leírni a saját "helyzetemet". 

Eléggé nagy a kontraszt egy 26 éves, szexmániás nimfomán úszónő, és egy 32 éves mozgássérült, szűz pasi között...:)

A külön bejegyzés elmarad, de pár dolgot azért leírok..:)

Nem tartozik szorosan a tárgyhoz, de anno, nekem is volt egy 3-4 éves úszópályafutásom.

Nagyon bánom, hogy gimiben már nem folytattam. Jó kis időszak volt, tanulás, heti 2-3 edzés, úszás közben jókat lehetett gondolkodni a világ nagy dolgairól..:)

Na, akkor térjünk a tárgyra!

Elöljáróban elnézést a szókimondó szövegért, aki a könyvet, az tudja, hogy ez nem a véletlen műve.

Szóval... Az utóbbi időben barátaim, cimboráim kedvelt jókívánságai közé tartozik, hogy "basszak már meg végre valakit", "maszatoljam végre össze puncinedvvel az arcomat", meg hasonlók! Nagyon rendes tőlük, hogy így szívükön viselik a sorsomat.

Álszent kijelentésnek tűnhet, de nekem egy párkapcsolat kapcsán nem a dugás hiányzik elsősorban.

Tudom, hogy mélyről indultam. 

Önbizalmam se nagyon volt/van csajozás terén, és sok nő ennek megfelelően kellőképpen hülyének is néz(ett).

De azért vannak kivételek.

Sok lány barátom, "kedves ismerősöm" van buszról, cigiszünetből, stb.

Ha százalékban kellene kifejezni, akkor kb. 80% esélyt adok arra, hogy egyedül fogom leélni az életem.

Nem én lennék az első, és nem is az utolsó ilyen ember.

Most már tényleg ott tartok, hogy furcsa lenne kapcsolatban élni, egy társsal együtt lenni.

Már írtam, hogy fogalmam sincs, hogyan működik egy párkapcsolat, hogyan kell reagálni egyes helyzeteket, stb.

Most mittudomén akkor mosok, amikor akarok, akkor mosogatok, amikor kedvem tartja, nem kell osztoznom a távkapcsolón, engedélyt kérnem, ha el szeretnék menni sörözni a barátaimmal... Olcsó vigasz, igaz?

És félek a szextől.

Egyrészt tapasztalatlanságom okán.

Másrészt egész életemben fel voltam mentve tesiből. Tetszik érteni?:)

De mondom, nincs ezzel semmi gond. Ismerkedek, építgetem a kapcsolataimat, aztán majd lesz, ami lesz.

Belefutok hülye helyzetekbe. Például amikor valakinek a nevét kérdezem meg- mástól...:)

De az ember persze nem mehet oda mindenkihez.

Van például olyan lány, akivel amikor elmegyek a szerelősor mellett, köszönünk egymásra mosolygunk. 

És annyira helyes csaj, hogy kétszer-háromszor vissza szoktam nézni rá. Hm... Az a szakasz olyan hosszúnak tűnik, mint a Hungaroring célegyenese..:)

Néha ő is utánam néz. És mosolyog.

Hogy mit gondol közben, azt soha nem fogom megtudni. Van ez így..:)

Deviszont! - nincs ilyen szó, mert ugyanazt jelentik, elég lenne az egyiket leírni!:)- a kombinálás is hihetetlen.

Ha valakihez odamegyek beszélgetni, abból már következtetéseket kell másoknak levonnia.

Ha egy lány esetleg megkérdezi valakitől, hogy dolgozom-e, akkor az igen vagy nem  válasz értelemszerű megadása mellett azért nekem is "kell" drótolni, hogy a kérdés elhangott, és a kérdés okáról érdeklődni. Hihetetlen!:)

Azt is most hallottam, hogy van olyan csaj, aki érdeklődött irántam.

Az "esetleges szarkeverést elkerülendő" nem tudtam meg, hogy ki lehet az az elvetemült.:) Mindenesetre meglepődtem..:)

Igen. 2010 nyarán hallottam, hogy egy ismerősömtől megkérdezte valaki, hogy miről lehet beszélgetni egy nyomorékkal.

A dátumra pontosan emlékszem, aznap utaztunk Nyitrára ETO-meccsre.:)

Remélem, azért az elmúlt három évben azért kiderült, hogy egy-két témához azért hozzá tudok szólni.

És remélem, idén is utazom majd idegenbe nemzetközi kupameccsre....:)

És még valami!

Egy kolléganőmmel pár hete teljesen váratlanul elkezdtünk irkálni egymásnak.

Aztán napokon belül "más részlegre" került.

És ennek valamennyire "örülök" is.

Mostanában talán vele beszélgetek a legtöbbet.

Ha személyesen tennénk, menne a kombináció ezerrel, így ez a vonal kimarad.

Így most beszélgetünk-hülyéskedünk-komolykodunk. És így nem kell senkinek magyarázkodnom, hogy mit, miért, és hogyan...

Nem mintha amúgy kellene.

Csak hajlamos vagyok belefutni ilyenekbe...

Azért remélem, valamikor sikerül személyesen is beszélgetni...:)

Hm...

A fejemben azért jobban megvolt ez a bekezdés, mint amit végül leírtam. 

Csak remélni tudom, hogy átjött a lényeg!:)

---

Csütörtökön semmi extra.

A változatosság kedvéért a gázosoktól kaptam levelet.

Már kezdtem megijedni, aztán csak arról értesítettek, hogy a rezsicsökkentés keretében mennyi pénzt spóroltam január óta.

Majdnem kétezer forintot! Pazar!:)

---

Tegnap meló után elmentem egy kedves barátom anyukájához. Volt egy kis hivatalos ügy, meg beszélgettünk is.

Ő ismerte Anyut, jóban is voltak egymással, életkorban, stílusban is hasonlóak...

Szóval sírtunk-nevettünk, volt ott minden...

Este kis csúszással elolvastam azt az emailt, amiben egy doktorjelölt hölgy ilyen "diplomás-fogyatékos-munkaerőpiacos" témában kéri a segítségemet, egy interjú formájában.

Érdekes anyagokat küldött át, jó téma, szerintem fogok is tudni segíteni, a mozgásfogyatékos szón viszont kiakadtam...

Hihetetlen, mennyit lehet ezt csűrni-csavarni...:/ :)

Aztán tesóvárás, közben facebook.

Meg sütöttem lidl-s bagettet. Vagy hogy kell írni...:)

---

Ma reggel 6.33-kor keltünk. 

Szóval fél 7 után, de háromnegyed 7 előtt.:)

Elmentünk tesómmal bevásárolni.

Aztán ő kiment Écsre apánkhoz, most meg sógornőmmel esküvőre mennek.

Én számlákat rendezgettem, lepakoltam a ruhaszárítót, tévéztem. 

Izgalmas...:)

Mindjárt bedöglöm a kádba, aztán összeütök valami ebéd-féleséget.

Délután pihengetek-olvasgatok.

Lehet, hogy kinézek SzFesztre ETO Parkba, vagy a Borvirágba egy sörre.

Holnap meg el kéne mennem boltba búzalisztért (szerk.: mármint búzadaráért), Erzsi néni tegnap felvilágosított, hogyan kell tejbedarát készíteni, és szeretném kipróbálni.

Ezen kívül alvós napot tervezek.

Magyarán csak enni, fürdeni, és egyéb szükségleteimet elvégezni kelek ki az ágyból a tervek szerint...:)

Ez elég öregurasan hangzik. Élményfürdő meg sem fordul a fejemben. 

Kezdek megijedni magamtól...:)

Ja, és holnap lesz még egy blogbejegyzés, de az jellegéből adódóan a szokásokkal ellentétben nem fog kikerülni facebook-üzenőfalra!;)

És mára ennyi voltam.

Jók legyetek!

Puszik, pacsik, éljenek a csajok!;)