Ezek a nők...:)

Ebben a bejegyzésben elég sok szó fog esni lányokról. A többesszámból látható, hogy nem is egyről... Egyedülálló vagyok, megtehetem!;)
Neveket persze nem említek. HA valaki esetleg magára ismerne, az nem feltétlenül a véletlen műve!:)
---
Vasárnap. Pihenés-semmittevés.
Délután meg szerettem volna nézni a Sennáról készült életrajzi filmet DVD-n. A film portugál és angol nyelvű, magyar felirattal.
A konyhában kezdtem neki a filmnézésnek. Ezzel csak annyi volt a probléma, hogy ott a szekrény tetején van a tévé, és igen hamar megfájdult a nyakam.
Ezért beköltöztem a nappaliba. Szerencsére a PlayStation lejátszotta a lemezt. Viszont elaludtam a kanapén.
Még egyszer sem néztem végig ezt a kétségkívül érdekes filmet. Az igazat megvallva nem akarom megnézni még egyszer Ayrton halálát, ama bizonyos utolsó kanyart...:(
Mostanában elég sokat "beszélgetek" két kollléganőmmel.
Az idézőjel azért, mert a kommunikáció elsősorban virtuális. Facebook, viber...
Sok mindent megbeszélünk egymással, rengeteget irkálunk, és ez tök jó!
Lehetne ezt részletezni, de nem tudom megfogalmazni a dolgot, és ez nem is feltétlenül baj...
Mielőtt még... Egyikük már feleség, és imádja az urát...:)
Másikukkal meg tényleg irdatlan mennyiségű és hosszúságú levelezést folytatunk, és már annyi mindent tudunk egymásról, hogy...
Hogy ez a történet egyértelműen barátság-irányba indult el!:)
Őőő tudom, hogy olvassa az illető hölgy, amit írok, remélem, nem kell magyarázkodnom!:)
Egyébként nagyon örülök neki, hogy megismertem őt, és hogy szinte "ismeretlen ismerősként" osztozunk egymáéssal életünk kisebb-nagyobb gondjaiban-örömeiben... Jó érzés, köszönöm!:)
----
Hétfő. Sorsoltak a BL-ben! Az ETO a Maccabi Tel-Aviv ellen fog játszani...
Pff... Lengyel-, Cseh-, esetleg Horvátországba megpróbáltam volna elmenni idegenbe. Izrael valahogy nincs rajta ezen a listán...:/ :)
Egészen hülye nap volt, szar idővel, nem volt túl sok életkedvem...
Este meg szokás szerint Kék fényt néztem, de azt hiszem, ezt a műsort lassan hanyagolnom kéne. Nem tudok tőle aludni... Tényleg...:)
Ééés Guardiola német nyelven tartotta meg bemutatkozó sajtótájékoztatóját a Bayern Münchennél. Nem semmi a pali!:)
---
Kedd. Elért a végzet, kettőkor hazajöttem.
Vagyis postára, fel kellett adnom egy levelet. Aztán hazajöttem pihengetni...
És nem csináltam már semmit.:)
---
Szerda. A folyosónkra nemrégiben új kollegina érkezett. Eleinte nem volt szimpatikus. A belépője kifejezetten mufurcra sikeredett.
Aztán párszor egy busszal mentünk reggelente dolgozni, elkezdtünk beszélgetni, és hát egy nagyon jó arc leányzót ismerhettem meg személyében.
Bár nem tudom, mondanak-e ilyet egy csajra, hogy jó arc... De én most mondok!:)
A nap folyamén egyébként két kolléganőmnek is megkértem a kezét.
Egyikük zöld farmerban, és fehér kabátban jelent meg. Ez nem igényel bővebb magyarázatot.:) Másikuk pedig kávéval fogadott reggel!:)
Kezdek rájönni, hogy a lányoknak tényleg meg kell mutatni magamat... Mármint nem a szó szoros értelmében, hanem szövegben... Egy váratlan poénnal, szöveggel, kérdéssel, mittudomén... Hogy nyomot hagyjak bennük... Tetszik érteni?:)
Már többször értekeztem ehelyütt a szépségideál fogalmáról. Úgy hülyeség, ahogy van!:)
Nekem például egyértelműen a hosszúhajú lányok tetszenek elsősorban. De ismerek valakit, aki... Akinek a rövid hajához olyan -nem tudom máshogy mondani...- huncut nézés társul, hogy... Hogy az kész....:$ Vagy attól én vagyok kész...:$
Igen, és ez is egy gyakran megfogalmazódó kérdés: ha így néz rám, a látásból valamennyire ismert kollégára, hogy néz arra a fiúra, akit szeret? Arra a szerencsés fiatalemberre?:)
-
Faterral 20 percet beszéltünk telefonon.
Ez rekord.
Értelmesen folyt a párbeszéd, csak egyszer hülyézett le: komolyan vette egy viccnek szánt mondatomat. Belefér...
De nem megyek haza hétvégén.
Nem megy...
Este bealudtam a Konföderációs Kupa meccsen. Meg a tegnapin is...:/ :)
---
Csütörtök.
Tipikus XXI. századi történet.
Cigiszünet. Két lánnyal beszélgetek. Csak ilyenkor szoktunk beszélgetni.
Csak a keresztnevüket tudom.
Persze szóba kerül a facebook. Telefon elővesz. Mindketten bejelölnek, és én visszaigazolom őket. Éljen a modern technika.:)
Egyikük most két napig szabin volt.
Másikuk- aki egyébként nem cigizik, csak a barátnőjét szokta kikísérni- kijött velem beszélgetni.
Meghallgattam-kérdeztem.
És azon kaptam magam, hogy nagyon bizalmas dolgokat mesél el magáról... Vagyis...
Ismételten csak nem magyarázok bele semmit, nem nem misztifikálom túl a dolgot... De ehhez nem vagyok én hozzászokva... Hogy valaki ilyen közvetlen velem, így a bizalmába fogad... Persze nem mondom, hogy nem esik jól!:)
És azt mondta, hogy max. 26-28 évesnek gondolt.
Hát igen, jól tartom magam!;)
Tegnap lett volna az interjú a doktori disszertációját író nénivel mozgássérültes-munkaügyes témában. Az interjú elmaradt. Nem akarom túlmagyarázni a dolgot, nem kicsit szórakozott voltam. Röviden annyi, hogy választ vártam egy e-mailre, amit el sem küldtem...:)
De a beszélgetést ma pótoltuk!:)
Szalai Ádám, a Mainz magyar válogatott csatára 8 millió euróért a Schalke 04 csapatához szerződött! Örülök neki, jó egy magyart látni egy német élcsapatban. Remélem, fog játéklehetőséget kapni, és élni is fog vele!:)
Az pedig egészen fantasztikus, ahogy a Mainz-drukkerek búcsúztatták Ádámot: semmi árulózás, mindenki gratulált neki a lehetőséghez, és sok sikert kívántak neki a folytatásban!
Persze a gelsenkircheni fogadtatás is hasonló volt..:)
Este jöttek bátyámék. Hívtak Sparból, hogy kell-e valami. Kértem ásványvizet. Hoztak is 84 litert...XD
Beszélgettünk picit, meccset néztünk, aztán mentek tovább Tétre.
Én HVG-t olvastam, néztem tovább az olasz-spanyolt, és bealudtam..:)
---
Ma. PÉNTEK van.
Kettőig voltam melóban, elég gyorsan eltelt a nap. Nem törtem össze magam, de azért volt dolgom bőven.
Kettőkor aztán leléptem, céges busszal bementem a vidékibe.
És odamentem az interjú megbeszélt helyszínéhez.
Jó hamar odaértem, kb. fél órát ücsörögtem a Baross úton zenét hallgatva.
Hm...
Vicces volt... Épp Bon Jovi Runaway című száma dübörgött a fülemben, amikor hirtelen rámköszönt -hm...- az egyik "egyiklegyszebb" kolleginám.:$  Igen, aki előtt kevés híján bohócot csináltam magamból.
Azzal a zenével nem kicsit volt videóklip-feeling...:)
Az interjú érdekes volt, aranyos volt a néni. Jókat kérdezett, jókat válaszoltam..:)
Na, ez persze csak vicc, de állítólag sok újat tanult tőlem...
Egyébként hétfőn kell vennem buszbérletet, meg csináltatnom bérletigazolványt. Július 1-től nem lesz papírom arról, hogy mozgássérült vagyok...:O
Fogalmam sincs, hogy ilyenkor mi van, mi a teendő, meg ilyenek...
Azt hiszem, kell keresnem egy jogászt. Vagy bérgyilkost. Vagy hóhért, aztán papot... Szép kilátások...:)
Utána még megnéztem a Városházánál a vámosszabadi menekülttábor elleni tüntetést.
Egy cimborám szervező, szerencsére sikerült összefutnunk egy pacsira.
Egy picit megijedtem, mert elment mellettem egy csóka ATV-mikrofonnal a kezében, szerencsére nem akart velem beszélgetni....:)
---
Ma már csak pihengetek.
Holnap német.
Meg bolt. Meg lottózó.
Este sörözés. Kettő. Remélem sikerül mindkettőre eljutnom...:)
Vasárnap Forma-1, meg fordításos meló!
És ennyi is lesz a hétvége...
Jövő héttől ETO-bérlet-hosszabbítás.
Meg rengeteg ügyintézés.
Meg nem kevés meló...
Szabi majd augusztus 20. előtt-alatt-után.
Hogy addig hogy fogom kibírni, az igen jó kérdés...
Mára ennyi!:
Jók legyetek!
Puszik, pacsik, éljenek a csajok! De tényleg!;)

Születésnapodra

Igen-igen, a József Attila-vers átiratával szerettem volna indítani. De valahogy nem sikerült normálisat írnom, szóval az kimarad, remélem, nem haragszol meg érte!

A képeslap sem az lett, amit először  gondoltam, de azért bízom benne, hogy ez is tetszik!

Hm... 2007 nyara. Már hat éve? Te jó ég...:)

Emlékszem a fényképre, amit nem engedtél elkészíteni. Meg amikor egymás mellett ültünk a call centerben. De hogy melyik volt előbb, azt már nem tudom...:)

Viszont a fotó, amit küldtél kárpótlásul, a szalagavatós: felejthetetlen.

Szülinapi köszöntőből ott a blogon ez már az ötödik. Nem olvasom vissza a többit. Szerintem azokban is leírtam, hogy nem olvasom vissza a többit.:)

Nagyon eseménydús volt ez az év...

Részemről talán túlzottan is... :(

Nem tudom Neked eléggé megköszönni...
Valamiről nem tudok írni, mert egyszerűen nincs erőm hozzá.
Csak két dolog.
Az első a szempillaspirál. Megvan?Sírva nevetés.
Amíg élek nem felejtem el, ahogy elmesélted.
A másik pedig a képeslap.
Elárulok Neked egy nagy titkot. Amikor a saját kezembe kellett vennem a dolgaim menedzselését, vettem magamnak egy mappát.
Vagyis hármat.
Csak az egyik túl nagy, és nem fér el a hátizsákomban.
A másikból meg mindig minden kiesik... :( :)
Na, de már megvan a végleges.
És abban tartom a befizetésre váró számlákat, csekkeket, elintézendő dolgaimat.
Meg a lottó-, és tippmix-szelvényeket.
És ebben a mappában ott van a képeslapod is. A karácsonyi.
Meg szoktam mutatni az ismerőseimnek.
Néha meg csak előveszem, és nézegetem számlarendezgetés közben.
Az olyan dórikás.
Mármint a képeslap. Nem az, ahogy nézetem.
Most képzeld el, mit gondolhatnak rólam mondjuk a Vendelinben.
Kérek egy kávét, meg egy almafröccsöt. csekkeket tépkedek, meg karácsonyi lapod nézegetek. Júniusban.
Erőt ad.

Mindig mondom, hogy valahogy Te vagy a komolyabb, megfontoltabb. A majd' tíz évvel fiatalabb fogadott nővérem. Jaj, ez de bonyolult...:)
Az elkövetkező hetekben meg szorítani fogok Neked.
Ha a tanácsomra, segítségemre van szükséged, szólj!
Csak ne aggódj, felesleges!
Menni fog minden a maga útján.
Ügyes csaj vagy Te, nem féltelek.
Na jó, azért egy kicsit mégis!;)

A lottószámok pedig a jövő héten megváltoznak!;)

A lényeget a végére hagytam:
Boldog Születésnapot kívánok!:)

Utóirat

Már tegnap is említettem, hogy az egyik bekezdés nem egészen úgy sikerült, ahogy elterveztem. Most tehát ahhoz írok egy-két dolgot. A kérés továbbra is annyi, hogy bocsássátok meg, ha itt-ott kissé nyersen fogalmazok. Ez most ilyen!;)

---

Ez a nyár elég durva. Lehet, hogy csak a hirtelen jött kánikula teszi, de valahogy sokkal többet mutatnak meg a lányok magukból, mint korábban. Vagyis merészebben öltözködnek, vagy mi...

És igen, megnézem őket. Régen már-már lelkiismereti kérdést csináltam abból, ha itt-ott ottfelejtettem a szemem. Ma már persze igyekszem disztingválni. De ha megmutatja, meg kell nézni..:)

Tiszta agyrém, per pillanat körülbelül hét-nyolc lányt tudnék felsorolni, aki nagyon tetszik. Talán azt is meg tudnám mondani, ki(k) az(ok), akik a legjobban tetszenek.

De tényleg olyat, hogy szépségideál, lehetetlen megnevezni... :) Lehet szőke, barna, vörös, vagy épp fekete, rövid hajú, hosszú hajú, teljesen mindegy. A kisugárzás a lényeg.:) Lehet, hogy épp az a baj, hogy az meg nekem annyira nincs...:)

---

Valahogy az ilyen párkapcsolat, csajok-témát mindig olyan távolinak, "misztikusnak" gondoltam. Már általános iskolás koromban, ha kezembe került mondjuk egy Bravo, és volt benne párkapcsolat-teszt, úgy töltöttem ki, hogy "így tennék, ha lenne..." Elméletben.

Gimiben érettségi bankett után a koleszban beszélgettünk még egy "utolsót". Akkor azt mondta az egyik osztálytársnőm, hogy engem igazából soha nem vettek "pasi-számba". Érdekes. Mármint tetszett hogy őszinte volt. És igaza is volt, mert nem sokat tettem azért, hogy ez ne így legyen. De mégiscsak ott ültem mellette a kolesz-szobában az ágyon, és beszélgettünk. Szóval tiszta sor, hogy nem arról szólt a történet, hogy rühelli a pofámat, vagy ilyesmi! Talán...:)

Fősulin meg idején meg úgy alakult, hogy nem nagyon jártunk bulizni. Inkább a koleszban rögtönöztünk ilyen zsíros deszkás-sörös-zenehallagót-ökörködős estéket.

De ma már azért azt is tudom, hogy egy little-kóros roki srác nem egy diszkóban fogja megismerni álmai asszonyát. Hogy hol, az már egy másik kérdés...:)

Nincsenek illúzióim. Egyre több ismerősöm-barátom-sulitársam házasodik, babázik. Én meg hát... Szóval én nem. De nem vagyok hajlandó ezek parázni, majd lesz valahogy...

---

Kiírtam múltkor az üzenőfalra, hogy "még a végén kiderül, hogy nem harapnak a lányok."

Annyi történt, hogy egy kollegina megszólított, hogy rám köszönt a múltkor a pláza bejáratnál, de nem vettem észre.

Hát igen. Cigiztem, és zenét hallgattam. Meg gondolom agyaltam a tennivalókon. Ilyenkor eléggé el vagyok borulva.

Na, de ha már így beszédbe elegyedtünk, elmondtam neki, hogy a múltkoriban majdnem írtam neki egy üzenetet, de aztán mégsem tettem.

Egy bizonyos üzenőfali megnyilvánulással kapcsolatban akartam leírni a véleményemet, de mivel nem igazán ismerjük egymást, nem tartottam volna helyénvalónak az állásfoglalást.

Aztán megkérdezte. Elmondtam. Meghallgatta, megköszönte, és egyetértettünk. És mondta, hogy nyugodtan írjak ilyenkor...

De például egészen friss, hogy 5 perces "fejlemény", hogy egy másik lány képéhez hozzászóltam.

Egy olyan faluban lakik, amihez évtizedes régi kellemes emlékek fűznek.

És megkérdezte, hogy ezt eddig miért nem írtam. Azért, mert eddig nem találtam apropót, hogy mindezt szóba hozzam.

Tudjátok, mi volt a válasza? "Lehet nekem írni apropó nélkül is."

Igen, ezek az apró gesztusok, vagy mik, amikhez én nem vagyok hozzászokva.

Ez megint olyan bekezdés lett, ahol nem feltétlenül derül ki, hová akarok kilyukadni. De remélem, azért ki lehet hámozni a tanulságot...:)

Azon kívül is, hogy a facebookon élem az életem...;)

---

És még valami.

Az a bizonyos piedesztálra emelt punci.

A Negyvenéves szűz című filmből.

Eddig olyan érzésem volt, mintha béka-perspektívából figyelném a nőket. Lentről. Mintha egy sámli állna. Vagy egy asztalon. Vagy nem tudom.

Miközben ugyanolyan ember, mint én. Na jó, tán egy kicsit szebb...:)

És mostanában van az az érzésem, hogy "egy magasságban" vagyunk.

Ez persze nem jelenti azt, hogy nem nézek fel egyes lányokra. Csak máshogy. És ez a lényeg.

Épülgetek-alakulgatok, de a visszajelzések sokat segítenek...

---

Teljesen más téma.

Nagymamám, Anyu édesanyja 2000 júniusában halt meg.

Soha nem fogom elfelejteni. Hazaköltöztem koleszból, még utoljára bementem a kórházba. Ez volt péntek este.

Szombaton telefonáltak a kórházból, hogy Mami meghalt.

És amikor Anyu beszélt az édesanyjáról, mindig azt mondta, hogy szegény Mami. Ezt a jelzőt valahogy mindig hozzátette.

Ezt én nem értettem. Mert kedves, aranyos, erős nagymamámra emlékeztem, aki nem szegény, mi vagyunk szegények, hogy ő már nincs.

Most meg én is azon kapom magam, hogy "szegény Anyuról" beszélek.

Nagyon hiányzik.

És mindenről, de tényleg mindenről eszembe jut.

Az, hogy mittudomén el kell mennem az Okmányirodába valamiért, és felhívnám, hogy ezt melyikben intézik, teljesen alap.

Azon sem lepődök meg, van egyfajta Écs-fóbiám. Egyszerűen nincs kedvem kimenni. Ez nyilván más lenne, ha apámmal másmilyen lenne a viszonyom...

Látni Anyu nevét olyanokon, hogy hagyatéki tárgyalás-jegyzőkönyv, meg halotti anyakönyvi kivonat, még mindig olyan felfoghatatlan...

Az iratok rendezgetése közben megakadni Anyu kézírásán. Gyöngybetűk, amiket tényleg a világ összes kézírása közül kiválasztanék.

Pakolászás közben beleakadni Anyu itteni játszóruhájába. Vagy a pohara, ami elmosva ott van a csöpögtető mellett, és nem fogom berakni a szekrénybe a többi közé.

Vagy nézni a - mostanában kétségkívül ultragagyi - Barátok köztöt, és hiába várni, hogy Anyuval kitárgyaljuk, hogy milyen hülye ez a Zsolt, ekkora debilek ezek a Szabó-ikrek.

Visszagondolni ízekre-illatokra. Kajákra, amiket Anyu készített...

Látnia  tévébéen a kedvenc filmjeit, hallani a neki tetsző zenéket...

Szóval tényleg nincs olyan nap, vagy inkább óra, vagy még kisebb "idő-intervallum", hogy ne gondolnék rá.

Lehet beszélni gyászról, meg elengedésről... Ez ilyen...

"Csak az hal meg, kit elfelednek..."

És tényleg...

---

A tegnap este elég mókásan alakult.

Fürödtem-kajáltam.

Egy ismerősömmel beszélgettem facebookon, és vártam az olasz-brazil meccset a tévében.

Gondoltam kicsit ledőlök a meccs előtt, már javában ment a beharangozó műsor.

Ebből a meccsből aztán semmit sem láttam, mire magamhoz tértem, már a következő mérkőzés első félidejének is majdnem vége lett.

Hajnalban meg persze nem jött álom a szememre.

Neteztem-olvastam-tévéztem.

Ha ezt még lehet fokozni, 5 óra körül felébredtem.

Elmentem Sportért, meg pihengettem.

Kész vagyok...:)

---

Az jutott eszembe, hogy vajon hány olyan emberke lehet, aki bár nem szokta kommentálni, esetleg lájkolni a blogbejegyzéseimet, nem is nagyon beszéltünk még élőben, de képben van velem kapcsolatban, mert rendszeresen olvassa a bejegyzéseket.

Ez nyilván nem ok és előzmény nélkül jutott eszembe. Meg nincs is vele semmi gond. Egy internetes naplónak ez velejárója.

De azért érdekes...:)

---

Most picit szusszanok, aztán következik még egy írás.

Igen, ami nem fog kikerülni az üzenőfalra...:)

Kicsit furán fog kinézni, mert aki felülről lefelé görgeti a blogot olvasáskor, azt hiheti, hogy ez a bejegyzés ahhoz lesz utószó. Pedig nem.:)

Tervek mára?

Valami kaját kéne összeeszkábálni.

Aztán keresek zenéket is.

Meg pihiii...:)

Meg talán PlayStation, eszembe jutott, hogy régen játszottam...:)

---

Akkor ez most ennyi volt.

Jók legyetek!

Puszik, pacsik, éljenek a csajok!;)

Hőség. Riadó.

Kedden reggel is továbbalvást - gimis koleszos szleng, haha:) - engedélyeztem magamnak, fél 6-kor keltem. A rugalmas munkaidő előnye.:) 

Mint utólag kiderült, ez kellett a regenerálódásomhoz, a hét többi napján már sikerült fél 5-kor kelnem, így időben beértem dolgozni.

Hazaérve egy fizetési meghagyás várt a postaládában. Kicsit megcsúsztam a villanyszámlával. De befizettem, így a levéllel tulajdonképpen nem volt semmi tennivalóm.

A küldemény tartalmazott egy adatlapot, védett fogyasztónak lehet jelentkezni.

Természetesen külön kategóriát képviselnek a fogyatékkal élő emberek. 

Tudjátok, ki számít fogyatékkal élőnek? Aki fogyatékossági támogatásban részesül. Ennyi bammeg.:)

Este aztán időben, nagyjából a Barátok közt után sikerült lefeküdnöm. De előtte még a kb. egy órát a kádban dögölve kiolvastam a Nemzeti Sportot. De ez a hét szinte minden napjára elmondható, ugyanis itt a nyár, a dögmeleg, a kánikula.

Ezzel kapcsolatos véleményemet talán egy facebookos ismerősöm szösszenete foglalja össze a legtalálóbban: "jaj, de nagyon vártam én télen, hogy panaszkodhassak nyáron, hogy milyen kurva meleg van!" Igen, ebben minden benne van..:)

---

Szerdán fény derült az ETO első nyári igazolása. Az első érkező Leandro Martinez, a Honvéd olasz-argentín csatára. Vicces volt, hogy a Nemzeti Sportban írták, hogy szívesen végez el 11-est is. 

A Honvéd pécsi vendégjátéka alkalmával konkrétan majdnem összeverekedett csapattársával, hogy ő végezhesse el a 11-est...:)

***

Készültem egy külön bejegyzéssel. Szepesi Nikolett könyvének egyfajta ellentéteként akartam leírni a saját "helyzetemet". 

Eléggé nagy a kontraszt egy 26 éves, szexmániás nimfomán úszónő, és egy 32 éves mozgássérült, szűz pasi között...:)

A külön bejegyzés elmarad, de pár dolgot azért leírok..:)

Nem tartozik szorosan a tárgyhoz, de anno, nekem is volt egy 3-4 éves úszópályafutásom.

Nagyon bánom, hogy gimiben már nem folytattam. Jó kis időszak volt, tanulás, heti 2-3 edzés, úszás közben jókat lehetett gondolkodni a világ nagy dolgairól..:)

Na, akkor térjünk a tárgyra!

Elöljáróban elnézést a szókimondó szövegért, aki a könyvet, az tudja, hogy ez nem a véletlen műve.

Szóval... Az utóbbi időben barátaim, cimboráim kedvelt jókívánságai közé tartozik, hogy "basszak már meg végre valakit", "maszatoljam végre össze puncinedvvel az arcomat", meg hasonlók! Nagyon rendes tőlük, hogy így szívükön viselik a sorsomat.

Álszent kijelentésnek tűnhet, de nekem egy párkapcsolat kapcsán nem a dugás hiányzik elsősorban.

Tudom, hogy mélyről indultam. 

Önbizalmam se nagyon volt/van csajozás terén, és sok nő ennek megfelelően kellőképpen hülyének is néz(ett).

De azért vannak kivételek.

Sok lány barátom, "kedves ismerősöm" van buszról, cigiszünetből, stb.

Ha százalékban kellene kifejezni, akkor kb. 80% esélyt adok arra, hogy egyedül fogom leélni az életem.

Nem én lennék az első, és nem is az utolsó ilyen ember.

Most már tényleg ott tartok, hogy furcsa lenne kapcsolatban élni, egy társsal együtt lenni.

Már írtam, hogy fogalmam sincs, hogyan működik egy párkapcsolat, hogyan kell reagálni egyes helyzeteket, stb.

Most mittudomén akkor mosok, amikor akarok, akkor mosogatok, amikor kedvem tartja, nem kell osztoznom a távkapcsolón, engedélyt kérnem, ha el szeretnék menni sörözni a barátaimmal... Olcsó vigasz, igaz?

És félek a szextől.

Egyrészt tapasztalatlanságom okán.

Másrészt egész életemben fel voltam mentve tesiből. Tetszik érteni?:)

De mondom, nincs ezzel semmi gond. Ismerkedek, építgetem a kapcsolataimat, aztán majd lesz, ami lesz.

Belefutok hülye helyzetekbe. Például amikor valakinek a nevét kérdezem meg- mástól...:)

De az ember persze nem mehet oda mindenkihez.

Van például olyan lány, akivel amikor elmegyek a szerelősor mellett, köszönünk egymásra mosolygunk. 

És annyira helyes csaj, hogy kétszer-háromszor vissza szoktam nézni rá. Hm... Az a szakasz olyan hosszúnak tűnik, mint a Hungaroring célegyenese..:)

Néha ő is utánam néz. És mosolyog.

Hogy mit gondol közben, azt soha nem fogom megtudni. Van ez így..:)

Deviszont! - nincs ilyen szó, mert ugyanazt jelentik, elég lenne az egyiket leírni!:)- a kombinálás is hihetetlen.

Ha valakihez odamegyek beszélgetni, abból már következtetéseket kell másoknak levonnia.

Ha egy lány esetleg megkérdezi valakitől, hogy dolgozom-e, akkor az igen vagy nem  válasz értelemszerű megadása mellett azért nekem is "kell" drótolni, hogy a kérdés elhangott, és a kérdés okáról érdeklődni. Hihetetlen!:)

Azt is most hallottam, hogy van olyan csaj, aki érdeklődött irántam.

Az "esetleges szarkeverést elkerülendő" nem tudtam meg, hogy ki lehet az az elvetemült.:) Mindenesetre meglepődtem..:)

Igen. 2010 nyarán hallottam, hogy egy ismerősömtől megkérdezte valaki, hogy miről lehet beszélgetni egy nyomorékkal.

A dátumra pontosan emlékszem, aznap utaztunk Nyitrára ETO-meccsre.:)

Remélem, azért az elmúlt három évben azért kiderült, hogy egy-két témához azért hozzá tudok szólni.

És remélem, idén is utazom majd idegenbe nemzetközi kupameccsre....:)

És még valami!

Egy kolléganőmmel pár hete teljesen váratlanul elkezdtünk irkálni egymásnak.

Aztán napokon belül "más részlegre" került.

És ennek valamennyire "örülök" is.

Mostanában talán vele beszélgetek a legtöbbet.

Ha személyesen tennénk, menne a kombináció ezerrel, így ez a vonal kimarad.

Így most beszélgetünk-hülyéskedünk-komolykodunk. És így nem kell senkinek magyarázkodnom, hogy mit, miért, és hogyan...

Nem mintha amúgy kellene.

Csak hajlamos vagyok belefutni ilyenekbe...

Azért remélem, valamikor sikerül személyesen is beszélgetni...:)

Hm...

A fejemben azért jobban megvolt ez a bekezdés, mint amit végül leírtam. 

Csak remélni tudom, hogy átjött a lényeg!:)

---

Csütörtökön semmi extra.

A változatosság kedvéért a gázosoktól kaptam levelet.

Már kezdtem megijedni, aztán csak arról értesítettek, hogy a rezsicsökkentés keretében mennyi pénzt spóroltam január óta.

Majdnem kétezer forintot! Pazar!:)

---

Tegnap meló után elmentem egy kedves barátom anyukájához. Volt egy kis hivatalos ügy, meg beszélgettünk is.

Ő ismerte Anyut, jóban is voltak egymással, életkorban, stílusban is hasonlóak...

Szóval sírtunk-nevettünk, volt ott minden...

Este kis csúszással elolvastam azt az emailt, amiben egy doktorjelölt hölgy ilyen "diplomás-fogyatékos-munkaerőpiacos" témában kéri a segítségemet, egy interjú formájában.

Érdekes anyagokat küldött át, jó téma, szerintem fogok is tudni segíteni, a mozgásfogyatékos szón viszont kiakadtam...

Hihetetlen, mennyit lehet ezt csűrni-csavarni...:/ :)

Aztán tesóvárás, közben facebook.

Meg sütöttem lidl-s bagettet. Vagy hogy kell írni...:)

---

Ma reggel 6.33-kor keltünk. 

Szóval fél 7 után, de háromnegyed 7 előtt.:)

Elmentünk tesómmal bevásárolni.

Aztán ő kiment Écsre apánkhoz, most meg sógornőmmel esküvőre mennek.

Én számlákat rendezgettem, lepakoltam a ruhaszárítót, tévéztem. 

Izgalmas...:)

Mindjárt bedöglöm a kádba, aztán összeütök valami ebéd-féleséget.

Délután pihengetek-olvasgatok.

Lehet, hogy kinézek SzFesztre ETO Parkba, vagy a Borvirágba egy sörre.

Holnap meg el kéne mennem boltba búzalisztért (szerk.: mármint búzadaráért), Erzsi néni tegnap felvilágosított, hogyan kell tejbedarát készíteni, és szeretném kipróbálni.

Ezen kívül alvós napot tervezek.

Magyarán csak enni, fürdeni, és egyéb szükségleteimet elvégezni kelek ki az ágyból a tervek szerint...:)

Ez elég öregurasan hangzik. Élményfürdő meg sem fordul a fejemben. 

Kezdek megijedni magamtól...:)

Ja, és holnap lesz még egy blogbejegyzés, de az jellegéből adódóan a szokásokkal ellentétben nem fog kikerülni facebook-üzenőfalra!;)

És mára ennyi voltam.

Jók legyetek!

Puszik, pacsik, éljenek a csajok!;)

Egyek vagyunk

We are one. Egyek vagyunk. 

Ez volt az Eurovíziós Dalfesztivál idén Malmőben megrendezett döntőjének mottója.

Tegnap láttam ByeAlex szerepléséről egy jó kis riportfilmet a tévében.

Írtam itt a blogon, hogy nekem eleinte se a dal, se a srác nem volt  túlzottan szimpatikus.

Aztán megértettem a dal körüli "hype" lényegét: kedves, aranyos, fülbemászó, egyszerű. Megszerettem, na...:)

ByeAlexet azért nem szerettem meg, de a tegnapi műsorban egész korrekt volt.
We are one. Egyek vagyunk. Számoljuk fel a kultúrák közötti határokat, a nemzetek közötti ellentéteket, mert civilizált, XXI. századi emberek vagyunk, "szeressük egymást gyerekek!"
Aztán ByeAlex elmesélte, hogy a norvégok stábjából kirúgtak egy csajt, mert túl sokat lógott a magyarokkal.
Lehet, hogy mégsem vagyunk egyek?
Az utóbbi napokban két magyar együttes számát is "leporolták" külföldön.
Kanye West One Slaves-e a az Omega Gyöngyhajú lány-ának feldolgozása.
Elmondhatatlanul fos zene, mindenképpen meg akartam várni, amíg elkezdődik az Omega-téma, de már remegett az ujjam a kikapcsoló gombon.
2:51-ig kellett várni. És érdekes módon Kóbor János eredeti énekhangját is meghagyták.
A másik pedig a Prodigy Breeze című száma. Ő egy amerikai rapper, tehát nem tévesztendő össze a The Prodigy nevű brit bandával.
Ez a dal pedig az LGT Bajnok című dalának feldolgozása. Amit szerintem nem ismerek...:/ :)
Egyébként keresek egy zenét. Kb. az Ozone FM-en szokták játszani. Nagyon "minimál-zene", szinte csak ilyen "pakk-pakk"-szerű pattogás az egész, és a szövege pedig egy régebbi diszkószám - 5-10 éves max.- egy sora.
Na, ha valaki erre rájön, jövök neki eggyel!;)
---
Este végre befejeztem a Szepesi-könyvet.
Végülis ja.
A végén volt szó az visszavonulása-visszatérése-eltiltása-visszavonulása eseménysorról.
Ezt a sztorit ismertem, és itt tényleg nagyon kitoltak vele.
Visszavonult, majd visszatért. Benevezett egy versenyre. De a szövetség nem jelentette időben a visszatérését, így egy évre eltiltották, mert ez doppingvétségnek minősül.
Aztán már az Nemzetközi Olimpiai Bizottság hozott egy határozatot, aki abban az olimpiai ciklusban doppingvétség miatt fél évesnél hosszabb eltiltást kapott, nem indulhat a 2012-es londoni olimpián.
És így számára ennyi volt. Ez tényleg durva...
Meg szeretne megállapodni, nyugodt életet élni egy szerető társ oldalán.
És már nem írta meg ezt a könyvet hiába, ha a lányod nem ezt az utat választja.
Szóval teljesen a várt befejezés.
De mégis azt mondom, hogy érdekes volt.:)
---
Este facebookon beszélgettem egy kolleginával, jó sokáig fent voltam. És nem aludtam el...:)
Aztán megnéztem a Konföderációs Kupa Spanyolország-Uruguay meccsének első félidejét.
Éjfélkor kezdődött...:)
Így ma 4.30 helyett 5.30-kor csengett az ébresztő, 5.50-re ki is kászálódtam az ágyból...:)
---
Reggel megvettem a Nemzeti Sportot. Írják benne, hogy július 1-től lehet majd ETO-bérletet venni.
És lehet közös képet készíteni a bajnoki serleggel!♥
Gyorsan eltelt a nap, rengeteg dolgunk volt, nem unatkoztunk.
Fél 5 körül léptem le...
---
Június 17.
Nagymamám ma 13, Knézy Jenő pedig ma 10 éve halt meg.
Kettőjüket persze nem lehet egy lapon említeni, de vannak dátumok, amiket nem felejt el az ember...
Mindketten nagy hatással voltak az életemre.
És persze más-más módon, de mindketten nagyon hiányoznak...:(
---
Most pedig fejest ugrok a kádba!:)
Jók legyetek!
Puszik, pacsik, éljenek a csajok!;) 

Elkóboroltunk

Csütörtökön meló után következett az ügyintézés második köre. Vagyis csak következett volna. Az okmányirodában ugyanis volt egy "kis" bibi. 

Azért talán nem olyan vészes a helyzet, és meg fog oldódni, de ezen nem fogok parázni.

Persze idegesnek ideges voltam, ez nem kérdés.

Lionel Messi, az FC Barcelona argentin játékosa amellett, hogy jelenleg a világ legjobb labdarúgója, mentes mindenféle sztárallűrtől, magánéleti kilengéstől.

Most adócsalással gyanúsítják. "Megesik, hogy a kígyó elesik..."- mondotta egy fiatal cimborám, midőn egyszer félévkor megbukott.

Messi is emberből van, de azért remélem, hogy túl van lihegve a történet...

Este meg Viva Comet-gálát néztem.:)

Igazából a Children of Distance  szereplését szerettem volna elcsípni, és sikerült is...:)

---

Pénteken egy német kolléga megdicsért, hogy milyen jól beszélek németül. Ez annyira váratlanul ért, és meglepett, hogy válaszként közöltem vele, hogy "Danke schon!"XD

Munka után kollégám elvitt a plázához.

Nem, nem voltam a Lipótiban. Cipőt venni meg nem volt kedvem...:D

Este felhívott apám. Viszonylag sok dologról beszélgettünk. Sőt még párkapcsolati tanácsot is adott... És hogy került ez szóba? A tojásoktól indultunk...

Mármint megkérdezte, mikor megyek haza, mert akkor nem adja/ajándékozza el a tojást, hogy tudjak behozni.

És akkor itt jött, hogy én ugye egyedül fogyasztom el a tíz tojást, pedig jó lenne, ha nem egyedül fogyasztanám el. Mert értsem meg, mindenkinek szüksége van egy társra.

Köpni-nyelni nem tudtam. Több okból is. Szóval valami "persze-persze, ja-ja-ja" volt a válaszom...

Hazatérve meglepve láttam, hogy a Sport1-en leadták az ETO összes meccsének összefoglalóját. Egy élmény volt...:)

Este bealudtam telefonnal a kezemben. De ez már nem újdonság...:$

Ez nem kicsit ciki. De mindenképpen előrelépés, hogy lánnyal beszélgetve alszom el...:)

---

Szombat. Meló. Nem terveztem, de kellett menni.

Bírtam is kettőig, jól is haladtam. Szóval teljesen jó volt...:)

Aztán elmentem a plázába. Cipőt venni.

Kedvenc sportboltomban akció van: ha három terméket veszel, a legolcsóbbat megkapod ajándékba.

Hm... Vettem két pár cipőt. Meg egy kétezer forintos izzadtságtörlő csuklószorítót.

Pff... Az eladócsajszik szabályosan könyörögtek, hogy valami drágább cuccot válasszak...:D

Igazuk is van, persze, de itt jött képbe a "lonely hero-effektus": nem volt kedvem egyedül válogatni...

Pedig nézegettem pólókat, táskákat, szabadidőruhát, rövidgatyát, de ez nekem egyedül nem megy...:/ :D

Aztán kajarendelés után Gergővel és Zsófival elmentünk a Subway-be.

Beszélgettünk, sörözgettünk, és legutóbbi látogatásunkhoz hasonlóan ismét el lettünk küldve...:/

Koncert volt az udvaron, nem akartunk jegyet venni, mert mentünk tovább az Omegára.

Így aztán a security-csávótól kaptunk öt percet, hogy elhagyjuk a házat...:/

Omega...

Hm... Nem volt egy nagy eresztés... Valahogy jobb bulit vártam.

Nem voltam ezzel egyedül, így aztán amikor az egyik cimborának pisilnie kellett, célba vettük az Iparos névre hallgató vendéglátóipari egységet, és ott iszogattunk-beszélgettünk-bohóckodtunk. Meg előtte, a Bisinger sétányon. Ami nem a Bercsényi liget...:)

Szülinapom óta először Katával is találkoztam, beszélgettünk egy viszonylag nagyot.

Katám édesanyja egyébként tegnap vizsgázott talpreflexológiából. Amit én telefonon simán elhallottam "tantra szexológiának"...:D

Ahhoz képest, hogy olyan fáradt voltam, hogy majdnem lemondtam az estét, nagyon jól éreztem magam. Meg nem ahhoz képest is.:)

Egy óra után jöttem haza, a többiek még mentek tovább Neoba, de ahhoz már tényleg nem lett volna energiám.

Még megettem három karéj zsíros kenyeret algoflex-szel, aztán lefeküdtem.

Nyolckor keltem, a körülményekhez képest egész jó állapotban..:)

Csak benzinkútnál voltam Sportért, azon kívül egész nap itthon pihengettem...

Főztem brokkolis sajtlevest. Egész finom lett.

Meg lecsókolbászt. Na, az nem lett finom...:( :D

---

És akkor Szepesi Nikolett és az Én, a szexmániás.

Ígértem egy szubjektív kritikát a könyvről.

És nem megy.

Egyszerűen nem tudok vele mit kezdeni.

Bulvár szar. Is. 

Egy ribanc kitárulkozása. Is.

Részben fikció? Egészen biztosan. Nem hiszem el, hogy egy annyira szigorú edző nem vette észre, nem tette szóvá, hogy sportolója másnaposan, vagy épp részegen ment edzésre.

A "trófeagyújtemény" "diszkrét" leírása pedig annyira átlátszó, hogy hiteltelenné teszi az egészet...

És igen, a könyv nyomokban tartalmaz elgondolkodtató dolgokat. Amiket nem mondunk ki. Álszentségből, vagy bármi más okból. 

A könyv "sodró" stílusa viszont nagyon tetszik.

A trágárság viszont tényleg kerülhető lett volna.

De legalább megtudhattam, hogy a legtöbben megdugták elölről. hátulról, és oldalról is, a végén pedig a hasára éveztek...

A Barcelona-vonal is bejövős, bár ez nem meglepő.

A könyv facebook-oldalára Szepesi sok olvasó levelet másol be. 

Lányok tucatjai köszönik meg neki a megvilágosodást, hogy így kell élni, ez a követendő példa, stb.

És erről persze a pasik tehetnek.

Mert elvárják, hogy a nők ribancok legyenek.

Azért vannak kivételek...

Egyébként most olvastam, hogy a menopauza kialakulásáért is a férfiak okolhatók.

Az évezredek alatt ugye a férfi gyakorta - Gyurcsányt idézve- lecserélte öregecskedő feleségét egy fiatalbbra.

Persze akkor még nyilván nem feleségről beszéltek...

Na, és a nő, mivel elhagyta a férfi egy fiatalabbért, azt gondolta, hogy "Egyedül vagyok. Akkor miért menstruáljak? Semmi szükség rá..."

És nem menstruált többet...:)

Summa summarum: már többször írtam, hogy tanuló fázisban vagyok.
Sokmindenből próbálok tanulni, következtetéseket, esetleges tanulságokat levonni.
Itt tanulságot nem találtam.
De nem bántam meg, hogy elolvastam.
Ha ez kell a nők megértéséhez, akkor ez kell...:)
Ja, és ha lenne olyan leányzó, aki Szepesihez hasonlóan felső gyanánt egy kitágult hajgumit magára öltve menni el bulizni, legyen szíves gondoljon rám egy fotó erejéig!;)
Puszik, pacsik, éljenek a csajok!;) 

Rejtett bal

Igen, igaz. A tegnapi napom elmeséléséhez nem kell puskacetli.

Fél 3-kor egyik munkatársammal elmentünk egykori általános iskolámba, a Feketébe, ismertebb nevén Kék Iskolába, ahol kollégám egy társával kerekesszékes vívás bemutatót tartott.

A programra Gabi néni konduktív csoportjának kis kuckójában került sor. 

Róla már szerintem meséltem. Ő egyike azon embereknek, akiknek rengeteget köszönhetek. Anno 1992-től '96-ig jártam a Feketébe, illetve délutánonként Gabi nénihez tornázni. Meg leckét írni. Meg beszélgetni. Rengeteget segített nekem akkoriban, de gimi alatt, meg persze tanítási gyakorlatom idején is.

Volt, hogy kitaláltuk, hogy dobálunk egy teniszlabdát, és számoljuk, hogy át dobás után esik le. 

Azt hiszem, 250 körül volt a rekordunk, amit gondosan vezetett a naplóban.:)

Most pedig elmesélte Gabi néni, hogy amikor kollégám felhívta a bemutató ötletével, kicsit meglepődött, de amikor meghallotta, hogy én ajánlottam, rögtön mondta, hogy persze, oké, sima ügy. Ez azért jól tud esni az embernek!:)

Nagyra becsülöm a konduktorokat, gyógytornászokat, gyógypedagógusokat.

De mégis azt szoktam mondani, hogy tök jó lenne, ha egyszer majd az összeset át kellene képezni, mert nem lenne kivel foglalkozniuk.:)

Hát, erre egyelőre még várni kell... Tegnap is ott volt egy kilencéves kisfiú és egy kislány. Mindketten feketések, mindketten mozgássérültek. Vagányak, nagy dumásak, ahogy azt kell...:)

Hm... Parasport. 

Vannak olyan sportágak, amiket mi mozgássérültek is tudunk űzni. Sőt rengeteg ilyen van.

Van olyan, amit direkt súlyosabb sérülteknek találtak ki, ilyen például a boccia.

Van, ahol tulajdonképpen mindenki együtt versenyez, de sérültségi foka alapján kategorizálják a jónépet, és ez alapján kap egy úgynevezett szorzót.

Magyarán egy kerekesszékesre nekem úszásban másodperceket kell vernem, ha le szeretném győzni, mert az időnket még a megállapított szorzó alapján átszámítják.

De olyan sportág is van, amiben az egyenlőség jegyében mindenki ül. Ilyen például az ülőröplabda - nem mondom, mi?:)-, és a vívás.

Hát a vívás számomra olyan, mint a birkózás. Ha nézem a tévében, nem nagyon értem a szabályokat. 

Nem látom, mi ér pontot, találatot. Ha a magyarok örülnek, én is örülök...:)

Hát tegnap kipróbáltam, nem volt rossz, sőt kifejezetten tetszett, de nem nagyon "vágtam", hogy mi történik. 

Azt is elfelejtettem, hogy kard, vagy tőr volt-e a kezemben...:)

És hát a nagy rejtély: vajon jobb-, avagy bal kézben fogom-e a kardot? Jelentem: jobb.

Igen, már írtam erről: valahogy rosszul vagyok bekötve. 

Jobb kézzel írok, fogom a kanalat, kést.

Ballal dobok labdát, fogok pingpongütőt, és igen, valami rejtélyes okból kifolyólag a "himbilimbihez" is csak bal kézzel tudok hozzányúlni...:) (megj.: egy kicsit később még írok Szepesi Niki könyvéről. Most csak annyit, hogy használja benne a "férfipénisz" kifejezést. Az mi az? Van női pénisz is? A másik meg: "mi csajok már 14 évesen borotváltuk a puncinkat." Bár végülis jogos. Mi fiúk akkoriban és azóta sem borotváljuk a puncinkat.)

Tegnap megtudtam, hogy ezt rejtett balkezességnek hívják. Esetemben ez mondjuk annyiban bonyolultabb, hogy a jobb oldalam elvileg gyengébb, és lehet, hogy így kompenzálok. Vagy nem tudom...:)

Szóval tetszett a vívás, meg érdekes volt. De ha választanom kéne, inkább elmennék újra védeni, úszni, vagy tekézni, esetleg elkezdenék pingpongozni, azok valahogy jobban bejönnek.

---

A Feketéből egy cimbora eldobott minket Gergővel a plázába, ahol a CBA Grillben kajáltunk. Tegnap facebookon már kidühöngtem magam. Az eladócsaj kicsit idegbeteg volt, meg komplett hülyének nézett. 

Nem fogta fel, hogy főzeléket szeretnék enni pörkölttel, így adott hasábburgonyát is. A pörkölthöz. De aztán sikerült átlendülni a problémán, átpakoltam a pörit a főzelékre, és én is megvacsoráztam...:)

Utána pedig a Lipótiban beszélgettünk tovább, ahol az előző posztban is említett kedves pincércsaj ismét feldobta a kedvemet. Na, meg persze Gergővel is jó volt dumálni.:)

---

Na, és akkor Szepesi Niki és az Én a szexmániás.

Eddig három este olvastam, és nem sokára végzek vele.

Majd szerintem írok róla egy külön bejegyzést is, de most is eszembe jutott egy-két dolog.

Érdekes könyv, még talán tanulságosnak is mondanám.

Fura. Vannak benne elgondolkodtató részek.

Néhol mégis azt érzem, hogy a "hülye picsa eldicsekszik a skalpjaival."

Meg sok az öncélú káromkodás. 

Röpköd a f*sz, a p*na, a b*szás, a k*rás, és társai.

Viszont E/2-ben, az olvasót megszólítva mesél. Érted, ugye?:)

A kedvenc részemben ír egy kedves srácról. Akit úgy ismert meg, hogy Törökországban kirándultak, és a tengerparton sétálva Szepinek "forró lett a lába alatt a talaj", de Alejandro - aki egyébként Barca-drukker:)- oda adta neki a papucsát. 

És a kedves romantikus fiú még aznap éjjel s*ggbe k*rta...

Meg ami még feltűnt: néhol egy oldalon, egy bekezdésen belül ütik egymást Szepesi gondolatai.

Egyszer volt egy légyottja egy olimpiai bajnok vívóval - sportban valamennyire jártas emberkéknek egyébként szinte az összes diszkréten körülírt sportoló egyértelműen beazonosítható....-, aki másnap reggel arra kérte, töltse vele az egész napot, és adni akart neki azon melegében egy üveg piát.

A csaj persze elment, mert "mit gondol ez, olcsó k*rva vagyok, hogy egy üveg piáért ott maradok? Nem a pénzért, az ajándékokért, hanem az élvezetért csináltam.". 

Majd csatlakozott egy másik társasághoz, "ha már mindent fizettek..."

Szóval tényleg érdekes...

---

Ma ügyintézős nap volt.

Munka után először elmentem bankba. Betettem a számlára az autó árának egy részét. Leszámoltam a csajnak a pénzt, aki aztán átpörgette azzal a papírpénz-számláló izével is.

És mikor látta, hogy stimmel az összeg, megszólalt, hogy "Zseniálisan tudsz számolni!"

Nevettem. Szeretem, ha hivatalos helyen -az ésszerűség határain belül, természetesen...- nem veszik magukat túlzottan komolyan az emberek.:)

Aztán átirányított egy másik pulthoz, mert kérdéseim is voltak.

Ott aztán kiderült, hogy a közjegyző a hagyatékin rosszul tájékoztatott, a pénzügyeket még aznap, a végzés birtokában el lehetett volna kezdeni intézni, nincs 8-10 nap átfutási idő. Nem lepődtem meg...:/

Majd posta.

Sorszám. 20 várakozó. Adtam fel addig lottót. Lement a várakozók fele.

Nézelődtem, zenét hallgattam.

Majd ismét ahhoz a pulthoz kerültem, ahol lottóztam.

És képzeljétek, hogy ha szóltam volna, hogy van csekkem, rögtön feladhattam volna, mert annál a pultnál mozgássérülteket és babakocsival érkező apukákat/anyukákat soron kívül kiszolgálnak. Meglepődtem, ilyet én még nem nagyon láttam...:)

De így volt ez jó. 

A posta előtt ugyanis éppen sikerült találkoznom egy gyesen lévő kolleginával, és kis családjával...:)

Holnap még ügyezés, pénteken nemtommi, szombaton vagy meló vagy nem, meg Omega-koncert.:)

Vasárnap pihi.

Meg valamikor még tuti írok!:)

Jók legyetek!

Puszik, pacsik, éljenek a csajok!:) 

Misztikus

Egy blogbejegyzés nem egy stand up comedy-műsorszám. Szóval nem szoktam hozzákölteni az eseményekhez, mindent úgy írok le, ahogy megtörtént.

Az viszont tény, hogy az évek folyamán kialakult egy egyfajta "blogger-énem", ami azt jelenti, hogy bizonyos dolgokon biztosan nem gondolkodnék el úgy, ahogy szoktam, ha nem írnék blogot.

Hogy aztán mennyire jön át a "poén", vagy a "tanulság", azt már ugye nem tudhatom...:)

---

Középiskolás korom óta szeretek zenét hallgatni fordítás közben. Még egy tanulásmódszertan-tanár mondta, hogy ezzel nincs is semmi gond, mert megszűri a háttérzajokat.

Szombaton is így dolgoztam, és elég jól tudtam haladni.

De sikerült úgy kalimpálnom a telefonomon, hogy beállítottam a Bereczki-Szinetár páros egyik duettjét csengőhangnak.

Amikor kolléganőm felhívott, hogy el tud vinni a plázába, meg is lepődtem, de elfelejtettem visszaállítani.

Így aztán nagyon romantikus volt, amikor Gergő kollégaával az autó eladását bonyolítottuk, és megszólalt a telefonom, hogy "Te vagy nekem az élet, a fény..." Majd még egyszer, mert újra hívott, akit kinyomtam...:)

Tudom-tudom, sokak szerint már az is botrányos, hogy ilyen zene egyáltalán van a telefonomon...:)

---

Ha már romantika. Tegnap délután útban az Árkádból hazafelé majdnem a sofőr mellett álltam. Ez csak azért zavart egy kicsit, mert hátrébb bőven lett volna még hely, de mindenki beállt előre-középre.

Aztán észrevettem, hogy a mögöttem-mellettem álló lány ahogy veszi a levegőt, meleg lehelete izmos karomba ütközik.

Aztán majdnem hangosan felröhögtem, hogy Buksi kutyám, amikor megvitatjuk az élet nagy dolgait... Nos, az ő lehelete kb. ilyen meleg. A szája viszont büdösebb, ez egyértelmű!:)

---

Meghalt egy pályamunkás a tegnapi Forma-1-futamon...

Tudom, hogy fatális véletlen folytán, de ilyennek ekkor sem szabadna megtörténnie...:(

---

A tegnapi bejegyzés szombatról szóló részét Móninak szerettem volna ajánlani. Az a nap percről-percre igazolta azokat a dolgokat, amikről szoktunk beszélgetni.

Aztán nem írtam bele az "ajánlást". 

Hogy most mégis leírom, annak az az oka, hogy tegnap este, már a bejegyzés facebookos közzététele után küldött egy üzenetet.

Megkérdezte, hogy mi újság velem. Mert nem írtam új posztot blogra. Aztán amikor elolvasta, írt nekem egy érdekes dolgot.

Érdekes, hogy nyolc hónap után, a hagyatéki tárgyalás után két nappal sikerül eladni az autót.

Ez olyan... Fura... Gondviselés-szaga van. Szerintem is.

És még hozzáteszem, hogy pénteken a munkahelyi büfében megvettem az első "neves"  kólát. Anya felirat volt rajta.

Ez még akkor is meglepett, ha Anyut sokféleképpen hívtam, de anyának éppenséggel soha...

---

Roppant bogaras fiatalember vagyok.

Vannak kajáldák, ahonnan csak egy adott kaját vagyok hajlandó megenni.

Buszon nem szívesen ülök le idegenek mellé.

A reggelek-esték amolyan "rituálé-szerűek", mármint nagyjából ugyanúgy történik minden. És ez nem is baj.

De rengeteg ilyen bogaram van...:)

Amennyire szétszórt és trehány vagyok, meglepő, de például ha sok elintéznivalóm van, szeretem legalább nagyjából kisakkozni, hogy melyik nap mit fogok intézni.

És akkor amolyan puzzle-szerűen a végére helyükre kerülnek a dolgok. Vagy nem...

Ma reggel 6-kor kászálódtam ki az ágyból. 

Kávéztam, rádiót hallgattam, aztán elindultam a buszra.

Igen ám, de ahogy a heti teendőkön gondolkodtam, sikerült felemás cipőt felvennem...:D

Tavaly már egyszer bemutattam ezt a bravúrt, most annyi volt a különbség, hogy én vettem észre, és nem más. 

Majdnem hazajöttem a Honvéd ligetből cipőt cserélni.

Na de tényleg annyi történt, hogy már igencsak esedékes lenne a cipővásárlás, és azt nézegettem, hogy melyik cipőm az, ami még kényelmes, és még nem vállalhatatlanul kopott.

És az "elbambulással" simán összejött a baleset...:)

---

Tesóm pont tegnap küldte át betegségem németnyelvű wikipedia-szócikkét.

Megnyugodtam, hogy talán elég sok mindent tudtam róla eddig is. 

És mivel feketén-fehéren le van írni, hogy a hozzám hasonló betegségben szenvedők -szenved a rosseb...:)- nagy százaléka valamilyen szinten értelmileg is sérült, ez is sok mindent megmagyaráz. 

De komolyan...:)

---

Kollégám feltett ma nekem egy elég érdekes kérdést.

Ezt most így ciki lenne leírni, főleg a válaszom miatt...:$

Nem vagyok Szepesi Nikolett, hogy mindenről írjak, gátlások nélkül.

A rossz nyelvek szerint Niki olyan dolgokról is írt, amik meg sem történtek.

És most nem feltétlenül az edző bácsi nyelvére gondolok...

---

Holnap vívó-bemutató, szerdán bank meg posta, csütörtökön okmányirod. APEH meg hétfőn.

Oda nem siet az ember...:)

Mondom én, hogy lassanként helyükre kerülnek a dolgok...

Jók legyetek!

Puszik, pacsik, éljenek a csajok!:)

Arrivederci Punto

Rendhagyó módon egy Forma-1-futam közben írom ezt a bejegyzést. Kíváncsi vagyok, végzek-e vele leintés előtt.:) 

Szokás szerint elhagytam a blogpuskát, írtam egy másikat, aztán megtaláltam az elsőt. És a kettő baromira nem fedte egymást. Úgyhogy ezúttal a kettőből ollózok össze egyet. Érdekes lesz.:)

---

Hétközben voltak meglepően filozofikus gondolataim.

Ezeket kihagyom. Egyvalamit azért leírok: említettem legutóbb, hogy hiányzik az életemből egy igazán "bizalmi" ember.

Ez így van. De ez a hét megmutatta, hogy rengeteg emberre számíthatok. És ez jó. 

Tesóm meg sógornőm ha itthon van, az meg olyan, mintha "töltőn lennék". Érzelmileg. Ez most olyan érzelgős. De vállalom.:)

Ja, és szeretem, ha bíznak bennem. Bárki, bármilyen tekintetben. Jól esik az ilyesmi az embernek...

---

Múlt vasárnap meglepő módon minden a tervek szerint alakult. 

Sütöttem pogácsát, meg pizzát, mostam, takarítottam, fordítottam...

Este meg meccseket néztem. Sajnos kiesett a Siófok...:( Azért jobban szeretek Siófokra meccsre menni, mint Pápára...:(

És kiértékeltem a közvéleménykutatást is. Elvesztettem a fogadást, mert többet isszák tejjel a nescafét, mint amennyien vízzel. Ezt nem gondoltam volna...:O :)

---

Hétfő. Lassan telő tipikus hétfő. Este kávéfőző vízkőtelenítés. Meg Kék fény.

Másra nem emlékszem...:)

---

Kedd. Gergő kollégával rövid napot  tartottunk. Ez azt jelenti, hogy nem túlóráztunk, időben, fél 4-kor leléptünk. 

Aztán itthon döglöttem. 

---

Eddig izgalmas, mi?:)

A hét második fele fordulatosabb lesz ám, mindenesetre ide beszúrom a sportrovatot.

Az NB1-be a Siófok és az Eger helyett a Mezőkövesd, és a Felcsút jutott fel. Nem semmi páros.:)

Gőzerővel dolgoznak az ETO megerősítésén.

Több játékos képben van, köztük a Kecskemét salvadori légiósa, Burgos, valamint a Ciprusról hazatérő magyar-brazil Leandro.

Utóbbi csak azért érdekes, mert ha jól emlékszem, neki volt edzője a Fradiban Pintér. Kapcsolatuk nem volt felhőtlen. Pityő egyszer állítólag "műbrazil köcsög"-nek szólította...:D

És jövőre Nike-mezben játszik az ETO. Nem rossz, szeretem ezt a márkát, bár a Puma valamennyire különlegesebb volt. 

Mindesetre öt év után beruházok egy mezre, már megvan a tervezett felirat meg mezszám is.:)

Vízilabdában BL-győztes a szerb Crvena Zvezda csapata.

Ezt csak azért írom le, mert a Nemzeti Sport úgy fogalmazott, hogy a szerb csapat triplázott, csakúgy, mint a Bayern München. 

És csakúgy, mint a Győri Audi ETO KC.

Ha már magyar sportnapilap, illett volna hozzátenni...:)

---

Szerda. 2-kor leléptem melóból, mert másnap volt a hagyatéki tárgyalás. 

Mostam egy adagot, sütöttem bundáskenyeret, meg összeszedtem az Écsre szánt cuccokat. Meg vártam tesómat, akivel aztán kocsival kimentünk Écsre.

---

Csütörtök. Nem tudom, valahogy nem szeretem apám ébresztését... Olyan "laktanya-feeling". Bár sosem voltam katona...:)

Reggel 8-kor kezdődött a hagyatéki. Ami nyilván alapból nem egy vidám dolog.

De a közjegyző néni... 

Rosszul mondta Anyu nevét. Születési idejét. Anyja nevét... Picit felhúzta az agyamat... Kissé tapintatlannak éreztem...

Mindig kijavítottuk. 

És kiköpette a rágómat.

Oké, hivatalos helyen tényleg taplóság rágózni, de szerintem fizettünk neki annyit, hogy ezt elviselje... Ha már olvasni nem tud...:(

Kb. 40 perc alatt végeztünk, találkoztunk sógornőmmel, bevásároltunk apánknak, aztán mentünk vissza Écsre.

Átbeszéltük az átbeszélnivalókat.

Apu kissé kicsinyes és rugalmatlan volt, dehát ez már annyira nem lep meg...

"Kicsit" nyomasztó volt a hangulat. Közben felhívott kolléganőm, aki nem tudta, hogy szabin vagyok, hogy rendelek-e ebédet. Ez tök jól esett...:)

Aztán kimentünk a temetőbe. És jöttünk vissza Győrbe.

Immáron apánk nélkül.

Jó sok helyen voltunk bevásárolni, meg kajáltunk-kávéztunk is.

És megvettem Szepesi Nikolett Én a szexmániás című könyvét.

Bulvár, pletyka, sztárhegyek. Legalja. "Pénzt kap azért, hogy leírja, mekkora ribanc." Mondják sokan.

Én mégis kíváncsian kezdtem el olvasni a könyvet.

Kíváncsi voltam, hogy van-e valami a dolgok mögött. Mármint valami mögöttes tartalom, vagy ilyesmi.

Legfőképpen az illúziórombolás érintett mélyen. Egy sportoló elvileg példakép...

Mindamellett ugyanolyan ember, mint egy postás, egy vasutas, vagy épp egy szakács.

A könyv mégis letehetetlen.

Azt sosem fogjuk megtudni, mennyi benne a fikció, de hogy érdekes, az biztos.

Este tesóm visszament Ausztriába.

Én megnéztem a Magyarország-Kuvait meccset tévében. 1-0-ra nyertünk a Győrben rendezett meccsen. Nem mentem ki, mert sejtettem, hogy mozgalmas nap lesz, amit ki kell pihenni.

A pihenés persze nem sikerült, mert tesómmal indulása előtt megittunk egy kávét, amitől totálisan felébredtem. És fél 2-ig olvastam...

És közben virtuálisan hazakísértem melóból egy kolléganőmet. Gyártól-házig...:)

És most majdnem írtam neki, hogy megkérdezzem tőle, hogy ez melyik nap történt. 

Aztán rájöttem, hogy vissza lehet keresni a beszélgetésünket...:)

---

Péntek. Későn mentem dolgozni. És korán eljöttem...:)

Mivel nem tudtam elaludni, csak fél 7-kor keltem fel. 8 után értem be dolgozni. 

Aztán 2-kor eljöttem, mondván úgyis dolgozom szombaton....:)

Gondoltam rá, hogy hülyeség, lenne mit csinálni, de aztán nem bántam meg a távozást!:)

Huh... Ezt hogy írjam le?:)

Szóval reggel kabátban meg pulcsiban indultam el itthonról.

Délután a pulcsit beraktam a táskámba, és kabátban szálltam fel a céges buszra.

Egy látásból ismert leányzó ült le mellém.

Megkérdezte, hogy nincs-e melegem. Meg adott zsepit.

Nem vagyok hozzászokva kvázi idegenektől az ilyen közvetlenséghez.

Bár nyilván nem lehettem egy esztétikus látvány, izzadtam, mint a lovak...:)

Mindenesetre a vidékiig elbeszélgettünk.

De a nevét nem sikerült megtudnom. És nem azért lenne érdekes, mert megkeresném facebookon.

Vagyis nem elsősorban azért...:)

Aztán még összefutottam egy volt tanítványommal is...:)

---

Szombat. Csudanap. Nem tudok rá mást mondani.

Időben, már 7 előtt beértem dolgozni.

Úgy terveztem, hogy 2-ig maradok. De Gergő kolléga telefonált, hogy van érdeklődő az autóra, 4-re a plázánál kell lennünk.

Meló után is a plázáig mentem, ahová egy kolléganőm vitt el. Sőt még szendvicset is kaptam tőle. Meg mekis kupont.:)

A Lipótiban ittam egy almafröccsöt, meg feladtam a lottót.

Tippmixet most nem, mert nem tudtam kiizadni magagamból egy értelmes szelvényt.

Amikor mentem fizetni, a pincércsaj azt mondta, hogy "Szia! Mi újság? Régen láttalak!".

Néztem körbe, hogy kinek mondja. Nekem mondta...:)

Aztán elmentem a Mekibe ebédelni.

A pultos srác a járásomat látva töltött nekem üdítőt, meg ki akarta vinni a tálcát az asztalomhoz...:)

Ez a kedvesség is nagyon jól esett...:)

Hazajöttem, Gergő jött, aztán vittük a kocsit a plázához.

Egy szimpatikus srác jött a sógorával.

A sógornak is Puntója van, ugyanaz az évjárat.

Ment vele egy kicsit, azt mondta, jobb mint az övé.

Teljesen korrektek voltak, sikerült megegyezni, megvették az autót...:( :)

Az előző eladási kísérlet ugye elég mély nyomot hagyott bennem, meg apám is  sürgette már, hogy adjuk el végre a kocsit.

Szóval teljesen megkukultam, jó, hogy Gergő ott volt, és menedzselte a dolgokat. Ezúton is köszönet érte.

Nagyon vicces volt az utolsó alku, már leokéztam egy alacsonyabb árat, szerencsére nem hallották meg!:)

Tényleg feleslegessé vált ez az autó, el kellett adni...

De nagyon fog hiányozni, sok emlék, élmény kötődik hozzá...:(

Amikor végeztünk, elmentünk a Smukiba egy sörre.

Hm... Olyan helyes pultoslány volt....:)

Teljesen összezavart.... Ezressel fizettem, és ezerből kértem vissza....:$ :D

Onnan meg átmentünk egy pizzériába. 

Ott is kedves-mosolygós pincérlány volt, szinte szerelmes lettem!:)

Jóóó nagy, és nagyon finom pizzát ettem. 

Aztán Gergő hazadobott. 

Azt terveztem, hogy "ökör iszik magába"-sörözést tartok.

De olyan szinten tele voltam, hogy csak vizet tudtam inni. Meg alig bírtam megmozdulni. 

Szóval inkább lefeküdtem aludni...:)

---

Kezdek aggódni magam miatt...

Hétköznap nem bírok felkelni.

Hétvégén meg aludni...

Négykor (!!!) felébredtem.

Olvastam picit, elaludtam, aztán 7-kor felkeltem.

Délután elmentem a plázába.

Kajáltam, vettem Sportot, meg egy pendrive-ot.

Még sosenem volt pendrive-om.

Meg cipőt akartam venni.

De a Humanicban nem volt normális talpú cipő, csak ilyen vékony izé.

Az meg az én lábamon kb. egy hétig bírná....

Semmi gond,el kell mennem a kedvenc plázás cipőboltomba.

Meg a Lipótiba. Ha már...:)

---

Homokzsák. Gát. Vízállás. Kitelepítés. Duna. Döbbenet.

Nagyon durva, hogy ez történik. Itt, velünk, nálunk.

Hihetetlen az összefogás, most tényleg egy egész ország mozdult meg.

Ami nem tetszik, hogy ezt a dolgot is sikerült átpolitizálni...:/

És olvastam egy Csernus-nyilatkozatot.

Sok erőt, optimizmust, és pozitív hozzáállást kívánt a károsultaknak.

A kommentelők persze nekiestek a dokinak, hogy "persze, és ki ad pénzt a pozitív hozzáálláshoz?" Meg hasonlók...

Pedig teljesen igaza van.

Nagy csapás egy ilyen tragédia.

De ha valaki nem hisz a talpraállásban, nem is fog neki sikerülni.

---

Huh...

A jövő hét kemény lesz!

Kell mennem okmányirodába, bankba, biztosítóba, postára, APEH-ba...

Meg cipőt venni.

Egy munkatársam és csapata pedig volt sulimban tart kerekesszékes vívóbemutatót, amit nem szívesen hagynék ki...

---

Utolsó kör.

Nagyon tudok!:)

Köcsög Vettel...:/

Na, befejeztem...:)

Jók legyetek!

Puszik, pacsik, éljenek a csajok!;)

Nyitott könyv

A csütörtöki bejegyzést kicsit elnagyoltnak, "semmitmondónak" éreztem, így írok hozzá egy kis kiegészítést. Tulajdonképpen több ponthoz is tudnék még írni, de ez az egész elmesélhető egy szálon, újfent igazolva azt a "Goszi-féle alaptételt", miszerint minden mindennel összefügg...

Szóval "apu és a no comment". Az, hogy nem jártas édesapám az ügyintézésekben, egy dolog. Intézkedek helyette, segítek neki a magam módján, ez teljesen természetes. 

Ahhoz is hozzászoktam már, hogy fogalma sincs, ki vagyok, mit tudok. Körülbelül két éve is megkérdezte Anyutól, hogy "miért néz a Gábor német tévét, ha nem érti?" Az, hogy kéttannyelvű gimnáziumban érettségiztem, meg német szakon diplomáztam, az nem számít semmit. Most adó-ügyben kérdeztem tőle valamit, amire azt válaszolta, hogy "jaj, úgysem adózol te annyit, hogy ez számítana..." Pf... :/ :D

Ráhagytam. 

A másik, ami mélyen érintett, hogy megkérdezte, hogy "És amúgy mi újság?"

Hm... Amikor Anyu ezt kérdezte tőlem, akkor mesélhettem neki bármit, minden érdekelte. Mindenről volt véleménye, vagy egy jótanácsa, de például megkérdezte azt is, hogy mit tudok a gimis-fősulis ismerősökről, hogy tetszik Svédország az épp ott tanuló kedves barátosnémnak... Szóval azok olyan tartalmas beszélgetések voltak. 

Apámnak meg egyrészt nem fogok úgy megnyílni, másrészt nem érzem a tényleges érdeklődést a kötelező udvariassági formula mögött.

Az az igazság, hogy nagyon hiányzik az a "bizalmi ember" az életemből. De nagyon!

Ezen a blogon elég sok mindent leírok magamról, az életemről, a gondolataimról, érzéseimről. 

Ezért talán furcsa, hogy pont én írom ezt, de eddig elkövettem azt a hibát, hogy élőben túlzottan is nyitott voltam. Mármint túl sok embert avattam be titkaimba, meséltem nekik érzéseimről, egy nekem tetsző lányról. 

Így poénok, zrikák, pletykák céltáblája lehettem.

Ez nem "veszélyes dolog". Csak éppen senki nem vett engem komolyan. Vagyis sokan nem. 

Most már ezen igyekszem változtatni, és csak olyan embereket beavatni az ilyen dolgaimba, akik megérdemlik. Értsd: látom, hogy érdekli is őket!

Persze vannak dolgok, amiket legszívesebben beleüvöltenék a világba, hogy jaj de jó, hogy azt a valakit megismertem, vagy ez meg az megtörtént. 

De nem tehetem. A saját érdekemben.

Csak néha ez olyan szar. 

Viszont erősít. Kell, hogy erősítsen!

Ezért jó, hogy vannak körülöttem olyan emberkék, mint Ildi, akivel tényleg úgy beszélgettünk a Hollóban, mintha tényleg folyamatosan tartottuk volna a kapcsolatot az elmúlt 17 év alatt.

Vagy Réka, akivel aznap erdetileg találkoztam volna, de lemondtam a kávézásunkat, azért, hogy mással találkozzak, és ezért nem kell, hogy lelkiismeret-furdalásom legyen.

---

Pénteken 4-ig voltunk melóban, utána Gergő kollégámmal elmentünk a Smukiba, mert eszembe jutott, hogy még mindig nem mentem el az ETO-sálamért.

Gergő sofőr lévén alkoholmentes sört ivott. Én nem. Ő kettőt. Én nem.:)

És itthon még kettőt...:)

Péntek este megint Fradi-meccs volt az ETO Parkban. Olvastam a Sportban, hogy a főúton durrdefektet kapott egy kamion, és akkorát durrant, hogy a fél stadion összef*sta magát.

Örülök, hogy ez nem ETO-meccs alatt történt, mert én elég ijedős vagyok...:)

Este még egy kolleginával irkáltam facebookon, ismét sikerült elkövetnem azt a bravúrt, hogy üzenetírás közben aludtam el. 

Reggel arra ébredtem, hogy a telefon nyomja a hátam.

De legalább az üzenetet ott folytattam, ahol este abbahagytam. Szó szerint...:D

---

Ezt nem tudom, hová írjam. Meg azt sem tudom mit jelent, de ikrek az aszcendensem! Végre nem felejtettem el utánanézni!:)

Szombat reggel elmentem Sportért, aztán 8-tól tanítottam.

Utána punnyadás-semmittevés következett.

Jellemző, hogy délután 1 körül indultam el tippmixet meg lottót feladni, úgy, hogy 2-kor kezdődött a tévében az ETO-meccs.

13.57-kor értem haza.:)

A tippmixet egyébként már tegnap elszúrtam, az egyik férfi kézi BL-elődöntő ment el, és a mocsok Vidi is kikapott otthon a Pécstől. Ez legalább vigasztal...:)

Az ETO amúgy 3-2-re verte az Egert. 

Vicces, hogy gólt lőtt a nem egészen 17 éves Kalmár Zsolt, aki Gege barátommal állítólag már focizott együtt...:)

Nos, inkább ő focizzon az ETO-ban, mint Coulibaly. A Debrecen gólkirálya anno a francia hetedosztályból került Magyarországra, otthon a Peugeot-gyárban dolgozott targoncásként.

Győrben 9 millió forintot kérne havonta. Két hét alatt kipöngetné a lakáshitelemet...:( :D

Ez még akkor is sok pénz, ha ő a gólkirály...

Jaj: a riporter, Mezei Dániel nagyon indiszponált volt, még Forma-1-es közvetítéseit is sikerült alulmúlnia... Az legalább teljesítmény...:D

A meccset a konyhában néztem, közben bundáskenyeret sütöttem, mosogattam. 

Meccs után porszívóztam, felmostam.

Aztán kádban döglés-olvasgatás.

Majd este facebook egy kolleginával, de ezúttal nem aludtam el...:)

Mellette Apád-anyád idejöjjön, meg Apádra ütök, meg német kupadöntő.

A Bayern ellenében a Stuttgartnak szurkoltam, de sajnos a huszáros hajrá csak egy hősies, 3-2-es vereséghez volt elegendő...

"Szegény" Guardiolát tényleg nem irigylem: a mindent megnyerő Bayern edzője lesz nyártól. Nem könnyű feladat, az biztos.

Ja, és NB1-es lett a Mezőkövesd...:)

---

Ma itt aludt sógornőm, mert éjjel leánybúcsúban volt. 

Azt mondta, nem akart beköszönni, de fél 4-kor még égett a lámpa, meg szólt a tévé.

Nos, én úgy emlékszem, hogy a villanyt lekapcsoltam, a tévét meg beprogramoztam. És mégsem...

Reggel elsétáltunk boltba. Én tiszta hülye vagyok, mindig azt hiszem, hogy messze van a Spar, pedig baromira nem... Ha a lustaság fájna, én ordítanék, az biztos...:D

Ma elég aktív nap lesz.

Mindjárt "főzök" Jókai bablevest. Persze porból. De feltuningolom kolbásszal meg tejföllel. Meg pogácsát sütök. 

Meg fordítást írok. Ha megértem, ami le van írva...:D

Közben mosok.

Meg megnézem a kiesésről döntő Diósgyőr-Pápa és Siófok-Újpest meccseket!

Hajrá, Siófok!:)

Este meg minipizzát sütök, mert megígértem kollégámnak, hogy viszek kóstolót!

Meg a közvéleménykutatást is összesíteni kellene!

Hehe: nem is meséltem: egy doktori disszertációban, meg egy szakdolgozatban leszek "a" mozgássérült interjúalany.

Ez már celeb-feeling!;)

Úgyhogy be is fejezem.

A csúcson kell abbahagyni. Kiejtve rövid u-val!:P

Jók legyetek!

Puszik, pacsik, éljenek a csajok!;)