"Természetesen" "csak" az olimpiai láng... Nagyon gyorsan eltelt ez a két hét. Kéthetes szabim alatt pedig most jönnek a "normál hétköznapok", amikor nem a tévé határozza meg a napirendet. Na, de ezt be is fejezem, mert túl sok idézőjelet használok...:)
8 arany, 4 ezüst, 5 bronz, 17 érem. A pontversenyben 13. helyen végzett Magyarország, ami szerintem fantasztikus eredmény, büszkék lehetünk sportolóinkra!
Folytatás négy év múlva Rio de Janeiróban, az annyiban mindenképpen más lesz, hogy ismét lesz egy kisebb időeltolódás, nehezebb lesz az eseményeket nyomon követni...
---
Pénteken délelőtt kicsit háttérbe szorult az olimpia. Csak kajak-kenu előfutamok voltak, meg birkózás.
Apropó: tudjátok, mi a különbség a kötött-, és a szabadfogású birkózás között? Utóbbiban derék alatt is lehet támadni, illetve láb is használható "akció" közben. Most hallottam a tévében, egyébként pont utána akartam nézni, nekem magamtól nem esett volna le... :)
Délután aztán jött tesóm kisebbik sógora, akivel együtt mentünk ki ETO-meccsre. Sörözgettünk meccs előtt-alatt-után is.
Személy szerint nem ittam sokat, ha az "egy sör nem sör, két sör fél sör"-kezdetű bölcsességből indulunk ki, akkor a nap folyamán pontosan négy sört ittam meg...:D
De még ennyi sör után is tudtam telefonról nyelvtörőt pötyögni facebook-üzenőfalra. Zseni vagyok...:)
Na, a meccsről: Győri ETO FC-Kaposvári Rákóczi 2-1. Ismét elég gyengén játszott a csapat, közelített a nézhetetlenhez a teljesítmény. A harmadik fordulóban Kronaveter nevéhez fűződik a szezon harmadik kihagyott győri tizenegyese. A győztes gólt másik új szerzeményünk, a román Dina szerezte.
Még a szerzett góloknál is Pintér "mester" távozását követeltünk, annyira nem meglepő, hogy a Nemzeti Sportban a meccsről szóló tudósítás Furcsa gólöröm cím alatt jelent meg...:)
Ismerőseim facén posztolták nekem a Magyarország-Svédország olimpiai elődöntő épp aktuális állását. Aztán valaki szólt, hogy hallgatja rádióban. Nekem az ugye túl egyszerű lett volna... :/ :D
Újabb heroikus küzdelem után a fiúk egy góllal kikaptak a svédektől, így a bronzért játszhattak a horvátokkal.
Pólósaink fiaink meg Ausztrália ellen ellen diadalmaskodtak egy góllal, az 5. helyért vívott meccsen Spanyolország következhetett.
Hm... Egyébként bátyám anyósától annyi paprikát és paradicsomot kaptam, hogy egy jóó adag lecsó kitelne belőle, ha tudnék lecsót főzni...:)
Ezúton is köszönet érte!:)
---
Szombat délelőtt megvártam Janics Natasa 200 m-es kajak-döntőjét. "Csak" bronzérem, ami kevesebb a vártnál, de semmiképpen nem csalódás, szerintem Natasa csalódottabb volt, mint a szurkolók. Szülés után ez főképp megsüvegelendő teljesítmény.
Marosi Ádám aztán az öttusaverseny végén mutatta meg, hogy hogyan lehet és kell örülni egy bronzéremnek...:)
Délután pláza, szokásos szombati kávé, és lottó, előtte meg gyorséttermi spenót főtt tojással, és műanyag kiskanállal... Annyira nem jött be...:)
Hazaérve döglöttem a tévé előtt, és fél 9 körül már teljesen alvásra kész voltam, a távkapcsolóval kezemben aludtam el....:)
Mehettem volna bulizni is, nyilván eseménydúsabb lett volna, de a pihenés is jól esett...:)
---
Vasárnap délelőtt ismét csak sportért ugrottam le a kútra.
Aztán jött a kézilabda bronzmeccs, közben/utána meg a vízilabdások párharca az ötödik helyért.
Kézilabdában sajnos viszonylag sima vereséget szenvedtünk a horvátoktól, de nincs hiányérzetem, amit igazán sajnálok, az a svédek elleni meccs, nagyon kevésen múlott a döntőbe jutás... Ahol aztán bármi megtörténhetett volna, hiszen a skandinávok is csak egy góllal veszítettek a franciák ellen.
Pólóban meg magabiztos győzelem a hispánok ellen, 5. hely. Örülök, hogy a korábbi három olimpia aranyérme után is motiváltabbak voltak játékosaink, mint a spanyolok.
Este aztán kis női öttusát néztem, ahol a magyarok biztató kezdés után a mezőny második felében zártak.
Délután két "rendszeres olvasómmal", Gergővel, és barátnőjével, Zsófival találkoztunk.
Először Széchenyi tér, "darázsvadászat", aztán Meki, 14-es, és persze rengeteg bohóckodás, de ez minket ismerve nem újdonság, csak a formánkat hoztuk.:) Mókás volt, annyi szent...:)
Nem akartam záróünnepséget nézni, mert az olyan "szomorú". De belenéztem, majd néztem, és nem csalódtam, amit láttam belőle, az fantasztikus volt. Aztán elaludtam...
---
Ma. Legelőször is bolt.
Imádom, amikor valaki a "nyelv-nemtudását" hangos magyar beszéddel próbálja ellensúlyozni. Történt ez, amikor egy külföldi lány előttem "two Pall Mall blue"-t akart venni a boltban, a pénztáros néni meg a "MELYIKET?" kérdést ismételgette egyre hangosabban. De segítettem, mert jó fej vagyok.:)
Ja, ez remélem nem minősül dohányreklámnak, ha meg igen, akkor természetesen "ne nószmokingojjá'", a reklám után szabadon.:)
Majd Honvéd liget. Összefutás egy kedves ex-kolléga-cimbivel.
Előtte két koldussal. Az egyik cigit kért, a másik egy százast. Felosztották...:)
Ezután fodrász.
Jaaaaj, gyárekek! Annyira szeretem, ha a járásom miatt egyből debilnek is néznek!:) Néni szól a fodrásznak (!!!), hogy szóljon nekem, hogy kössem be a cipőfűzőmet, mert el fogok esni. Azért ez odavágott...:)
Egyébként meg épp ültem le cipőt kötni...:)
Ilyen szituk néha előfordulnak, van, hogy elkezdek félhangosan gügyögni, hogy a maradék kételyt is eloszlassam: tényleg debil vagyok. De most nem voltam cinikus...:)
És végezetül: utálom a tépőzáras konzerveket: vagy elvágom a szélével az ujjam, vagy letöröm a fülét. De már van konzervnyitóm, szóval nem kéne tépőset vennem, a simát is ki tudnám nyitni. Csak vásárláskor mindig elfelejtem...
Pizzás melegszendvics krémet ettem, nagyon fincsi volt. És ettem hozzá sok-sok paradicsomot és paprikát!:)
Na és akkor azt hiszem, ennyi is voltam mára!
Jók legyetek!
Puszik, pacsik, éljenek a csajok!:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése