A lehetetlenről és a csodáról

Úgy vettem észre, hogy az elmúlt napokban nagyon megugrott a blog olvasottsága. Tisztában vagyok vele, hogy ez nem lebilincselő stílusú írásaimnak köszönhető. Még csak nem is annak, hogy szabadságon vagyok, és aggódó kollégák tucatjai szippantják be innen a velem kapcsolatos információkat. Olimpia van, dolgozik a google, így rengetegen landolnak itt is. Tegnap sem volt épp unalmas napunk, ezért aztán ma is írok.:)

---

Szóval. Tegnap reggel még olyan sz*rul voltam, hogy a hűtőfürdő nem várhatott, viszont vészesen közeledtek a kajak-kenu döntők. Nem estem kétségbe, beköltöztettem az ébresztős rádiót a fürdőszobába, és úgy hűsítettem magam, és olvastam ki a Nemzeti Sportot. 

Komolyan úgy éreztem, hogy nem a víz hűt engem, hanem én melegítem fel a vizet. Borzalmas volt...:)

Kenu 1000 méterrel indultunk. Vajda Attila címvédőként indulva végül hatodik lett. Nem tudom. Nem lehet mindig nyerni, de a futam utáni nyilatkozata szerintem elég "nyeglére" sikeredett. Hogy ő már nyert, a többiek még nem, túl későn mentek ki, sz*r volt a pálya, stb. Hülyén vette ki magát, de a kis siker is becsülendő...:)

Aztán férfi kajak kettes, 1000 méter, Dombi Rudolf és Kökény Roland. És GYŐZELEM! Ilyet én még nem láttam! A második helyezett portugálok örültek, a győztes magyarok tanácstalanok voltak. Pedig én úgy láttam, mintha megnyertük volna. Aztán elbizonytalanodtam. Aztán kiderült, hogy jól láttam, hatalmas verseny volt, mindösszesen 53 ezredmásodperc döntött!

Ezután a női kajak négyesek 500 méteres döntője következett. Szabó Gabriella, Kozák Danuta, Kovács Katalin, és Fazekas-Zur Krisztina tulajdonképpen simán győzött.

Női kajak esetében talán meglepő, de négyeseben Barcelona, azaz 20 év után nyertünk olimpiai aranyérmet.

---

Délben kezdődött a Magyarország-Izland férfi kézilabda negyeddöntő. Szinte végig vezettünk, talán egyszer által az izlandiak győzelemre. Aztán másodszor a meccs végén, talán 17 másodperccel a vége előtt. Akkor az izlandiak hetest dobhattak, ha bemegy, kettővel vezetnek, és mindennek vége. De NEM MENT BE! Fazekas Nándi valami óriásit védett, az ellentámadásból kiegyenlítettünk. 

Következhetett az összesen kétszer tíz perc hosszabbítás. Nem tudom, hogy krimi volt, horror, esetleg pszichothriller. Heroikus küzdelem, annyi szent. Óriási csatában nyertünk 34-33-ra. 

Szokták mondani, hogy egy meccs a sportág propagandája volt. Ez annál jóval több volt. A sportágat alig ismerő angolok, köztük Andy Murray és Gary Lineker zengtek ódákat a magyar csapatról. Ami azért nem semmi....)

Holnap elődöntő Svédország válogatottja ellen, ott már bármi megtörténhet. 

Mert hát csoportnegyedikként a kieséses szakaszba érve kiejteni a másik csoport veretlen győztesét az szinte lehetetlen küldetés. Ezeknek a fiúknak mégis sikerült.

---

Sorozatban három olimpiát nyerni egy csapatsportágban szinte lehetetlen. A negyedik maga lett volna a csoda. A lehetetlent a fiúk teljesítették, a csoda sajnos nem jött össze... Az 5-8. helyért játszottunk, ami talán kudarc, ezekre a fiúkra nem tudok haragudni. Azt nem mondom, hogy "részei az életemnek", de hogy rengeteg felejthetetlen élmény kötődik hozzájuk, az vitathatatlan. 

Kemény Dénes 1997-ben lett a férfi vízilabda válogatott szövetségi kapitánya, és olyan játékosokból rakhatta össze csapatát, akik utánpótlás korúként szinte képtelenek voltak kikapni, hatvanvalahány meccsen egyszer kaptak ki, ha egyáltalán...

Aztán az abban az évben rendezett sevillai EB fináléjában Kásás mesterhármasával (!) 3-2-re (!!!) vertük Jugoszláviát. A fiúk felnőttként is csúcsra értük. Talán még nem is sejtettük, hogy milyen páratlan sikerszéria veszi kezdetét.

Újabb EB, 1999, Firenze. A fináléban 15-12 (!) a horvátok ellen úgy, hogy a meccs elején az ellenfél már 3-0-ra vezetett. Biros, Biros, Biros, háromszor is Biros!- emlékeztek Hajdú B. közvetítésére?:)

Aztán a 2001-es EB, Budapesten. Na, azt épp nem nyertük meg... Épp az érettségim előtt-alatt-után rendezték a tornát, végül bronzérmet szerzett a csapat. És a magyar góloknál a Safri Duo  Played a live című ópusza szólt. Emlékszel? 

---

Na meg az olimpiák! 

Sydney 200

Sydney 2000. Két vereség a csoportban, a döntőben 13-6 az oroszok ellen, kivégzés, többek között Vári Attila félpályás góljával. 

A döntő után a csapat "Jó estét, jó szurkolást!"-csatakiáltással köszöntötte szegény Knézy Jenőt.... Libabőr, máig...

Athén 2004. Horrordöntő a szerben ellen, részemről Győr, olimpiai sátor. 

8-7 Szerbia és Montenegró csapata ellen, a végén kétgólos hátrányból fordítva. Egy csoda volt, felrobbant a sátor!:)

Peking 2008. Talán erre emlékszem a legkevésbé... :) A döntőben simán vertük (14-10) a meglepetésre döntős Egyesült Államok csapatát. Ha jól emlékszem, a nagy rivális szerbekkel nem kerültünk össze, de ez már nem biztos...:)

Ezzel a felsorolással csak két dolgot akartam érzékeltetni: egyrészt amit már fentebb írtam, ez a csapat LEGENDA, nem tudok haragudni rájuk.

Másrészt Kemény Dénes megtehette volna, hogy Peking után feláll a kispadról, és a csúcsok csúcsán vonul vissza. Ő viszont rá akart tenni még egy lapáttal, egy "kicsit" átszervezett csapattal begyűjteni a negyedik aranyat. Sajnos nem sikerült. Erre a csapatra egy magamfajta magyar sportrajongó örökké emlékezni fog...:)

Hogy ki és kikből fogja felépíteni az új magyar válogatottat, az már más, tartok tőle, jóval szomorúbb lapokra tartozik...

---

Hamarosan kajak-kenu döntők, talán újabb magyar sikerekkel.

Aztán ebédelek, délután meg két kedves ismerős lánnyal találkozom. Majdnem lemondtam a "randit", de már talán vagyok olyan állapotban, hogy tudok mozogni...:) Tegnap még borzalmas volt... :/ :)

Egyébként most igazolódott be, mennyire jó, hogy két hét szabira jöttem el: ezt a hetet még az Olimpia határozza meg, meg a "napszúrásból" regenerálódok, jövő héten már igyekszem a mostaninál több helyre eljutni.

De az élményfürdőben mindenképpen fedett, vagy legalábbis árnyékos részre fogok menni. Ez egészen biztos!:)

---

Mára viszont tényleg ennyi.

További szép napot, jó szurkolást mindenkinek!

HAJRÁ, MAGYAROK!

Puszik, pacsik, éljenek a csajok!♥