Hónap

Legeslegelőször: a lány, akiről írtam, hogy kórházban van, tegnap este mobiljáról bejelentkezett facebookra, és irkál is szorgalmasan. Ezt talán vehetjük jó jelnek is. :)

---

Hétvégén Écsen voltam. A legtöbb időt ismét tévé előtt töltöttem, egyebek mellett végignéztem az összes idei Showder Klubot. Megunhatatlan. :)
Amúgy ismét semmi lényeges, relax, Apa, Anya, az egyik gyerek, kutya, és macsek. Ahogy kell.
Aztán vasárnap ebéd után Anyu visszahozott. Ahogy már említettem, előrehozták a bajnokság első két tavaszi fordulóját, így most játszottunk az Újpest ellen. Azon gondolkodtam, hogy esőnap mintájára bevezethetnék a hónapot is. Mert a hó bizony szakadt. De nem volt ezzel semmi gond, a lelátó fedett, és 2-1-re nyertünk is. A körülmények teljesen irreálisak voltak, mégis egész jó kis meccs lett, és ha nem tudnám, mennyire szükségünk volt a három bajnoki pontra, még hiányérzetem is lenne, többet is lőhettünk volna.
Viszont kegyetlenül hideg volt, és én meg nem szeretem a forralt bort, ezért sört ittam, tovább nehezítve a saját helyzetemet... :/ :)
---
És először és utoljára videóra vettem a ValóVilágot. Kíváncsi voltam Zsófira. Nem győzött meg. :D
Hétfőn aztán már délben leléptem a munkahelyemről, ugyanis a tanítóképzőn vettünk részt a szokásos éves Mikulás-focikupán, ami egyben Kiki barátunk emlékére rendezett torna is. Ezért szánalmas és undorító, hogy egy edző az élethűség érdekében már sportorvosi igazoláshoz kötné indulásunkat. De kérdem én: ki az az idióta sportorvos, aki focira orvosi engedélyt állítana ki NEKEM??? Vicces lenne, szerintem. Csak röhögni nem tudok a helyzeten.
Tanulságos egy délután volt, írtam tegnap facebookon. És most következzen néhány vélt és valós tanulság- pontokba szedve:
- bemelegítéskor egy csapattársam véletlenül eltalált OTT, ahol a legkevésbé kellemes. Kegyetlenül fájt, azt hittem, ott halok meg, fetrengtem rendesen. A srác persze majdnem elsírta magát, hogy nem volt szándékos, meg azt hitte, hogy figyelek- amikor több labda jött egyszerre. Természetesen nincs harag, megesik az ilyen. De ha véletlenül történt is, ilyen esetekre fenntartom magamnak a jogot, hogy fájjon... :)
- Öt csapat két csoportban: két meccs jutott nekünk, irtó kevés.
- az első meccs volt az enyém, 12-0-ra kikaptunk, sovány vigasz, hogy a többiek szerint nem rajtam múlott.
- ha öt csapat között két vereséggel nyitsz, ne várj helyosztóra, öltözz, és menjél haza!
- általában örülök, ha ismerősök látnak védeni, egy-két embert azért meg szoktam lepni.Most örülök, hogy nem láttak, ez kivégzés volt. És nem az első pont miatt.
- tök jó, hogy jöttek tanítóképzős lányok segíteni tanáruknak a lebonyolításban. Jó pont, meg szociális érzékenység meg stb. De ha elköszönök tőlük, tanárukkal kezet fogok, nekik eleresztek egy elég hangos, kedves, és udvarias "Sziasztok!"-ot, akkor köszönjenek már vissza...
---
Szóval ennyi volt, délután 4-re már végeztünk is. Legalább tesómmal tartottunk egy "pasis" Árkádozást, utána meg kicsit "lakberendeztünk" a Jysk-ben. Át szeretném rendezni a konyhát, a vicc az, hogy fogalmam sincs hogyan. Csak így nem tetszik, ahogy van. De már legalább vannak ötletek.
Egyébként nagyon keveset vagyunk tesómmal így kettesben, örülök, hogy most összejött. :)
---
Este meg Barca-Realt néztem. Nagy is volt a madridisták arca, meg féltem is a meccstől, ehhez képest gála, örömünnep, 5-0-ás katalán győzelem! Hihetetlen nagy élmény volt. Tényleg jó volt nézni a gránátvörös-kékek játékát. A Real viszont meglepően gyenge volt, és meglepően sportszerűtlen is...
---
Ma dolgoztam, ezúttal kettőig bírtam. Furcsa módon kis fáziskéséssel jött ki az izomláz, fájnak a combjaim, plusz a kezem is. Előbbit pihentetem, utóbbit csuklószorítóval stabilizáltam. Ez tüneti kezelés, de talán segít.
A héten semmi különleges programról nem tudok, pénteken Siófok-ETO, és ahogy idén szinte mindig: tévémeccs. Szóval az az egy fix program. Ha lesz. A többi meg majd alakul.
---
Nagyon sokat gondolkodtam a péntek estéről. Aludtam rá már egy párat, de szerintem érik majd egy külön bejegyzés a témában. Nagyon felidegesítettem magam...
---
Boldog Szülinapot, Zsófi! :)
---
Puszik, pacsik, éljenek a csajok! ;)

Tavaszi szezonkezdet :)

Legelőször is az előző poszt végén említett lányról: túl van a nehezén, de a neheze még bizony hátravan. Találó, ugyanakkor elég sejtelmes megfogalmazás. De sajnos az egész dolog elég sejtelmes. Ennek bővebb kifejtése pedig főleg nem ide tartozik, a lényeg számomra úgyis az, hogy gyógyuljon meg/fel teljesen.

---
Viszonylag eseménytelen hetem volt. Ezért az is említésre méltó történet, hogy valamelyik reggel elbambultam, és kapaszkodás nélkül szálltam le a buszról. Ez csak azért gáz, mert nem tudok kapaszkodás nélkül leszállni a buszról. Ezért az utolsó lépcsőfokról ugrottam egy nagyon, és kb. úgy néztem ki korán reggel a buszmegállóban, mint Csollány Szilveszter a 2000-es sydneyi olimpián, amikor gyűrűgyakorlata után visszatért a talajra: beleálltam az ugrásba rendesen, a két kezemet is kiraktam oldalra, talán még a levegőbe is csaptam egyet. Ő az olimpiai aranynak örült, én meg annak, hogy nem a balesetin kezdem a napot. :D
---
meló: zajlik-zajlik, nincs unalom. A másodállást visszamondtam, januárban lehet, hogy visszatérünk a témára, de nem vagyok benne biztos, hogy jó döntés lenne belevágni.
---
6-3: akármennyire és rég volt, meg a múlt dicsősége, amit el kéne felejteni: csütörtökön volt az Aranycsapat angolok felett aratott diadalának 57. évfordulója, ami egyben a magyar labdarúgás napja is. Csak az a gond, hogy erről mindig eszembe jut az elvesztett VB-döntő is. De akinek hozzám hasonlóan volt lehetősége valamelyik akkori játékossal személyesen találkozni, az azért valamelyest máshogy éli meg a dolgot... Buzánszky Jenő bácsi! A Jóisten tartsa meg még jó sokáig közöttünk!
---
Ha már foci: előrehozott meccsekkel a hétvégén elstartol a tavaszi szezon. Éjjel leesett az első hó. Holnap este fél 6-kor ETO-Újpest. Érdekes lesz, bizony mondom néktek...
Amúgy állítólag van új edzőnk. Vagyis lesz. De ez akkora titok, hogy még én sem tudok róla... :)
---
Szerelmes vagyok! :D A Való Világba a naiváknak nevezett embercsoportból bekerült Zsófi annyira helyes, kedves, aranyos, és szép, hogy arra nem nagyon találok szavakat! :) Szurkolok neki, odaszegez a képernyő elé, ha kiábrándulnék belőle, szólok! :)
---
Politika: igen, a mostani kormányoldalra szavaztam a választásokon. Igen, vannak olyan döntéseik, melyek kinyittatják a bicskát az ember zsebében. Igen, kétharmados többségük van, melyet nagy részben köszönhetnek a másik oldal nyolc éven át tartó cinikus-impotens-dölyfös-undorító-állami pénzeket összekacsintva szétosztó politizálásának. Igen, ez a kormány még mindig sokkal szimpatikusabb, mint az előző(k). Viszont nem, nem érzek semmiféle személyes felelősséget hülye döntéseikért. Persze zrikálódni lehet ezen, de... Na, mindegy még elhallgatom pár évig, gondolom... :)
---
Feltűnt egy érdekes dolog. Beszélgettünk kollégámmal egy lányról, és én azt mondtam, hogy minimálisan, de érzem, hogy van egy pici esélyem a csajnál. Ő erre azt felelte, hogy majd akkor hiszi el, ha beszámolok róla, hogy megdugtam... Őőő... Ha erről az oldalról közelítjük meg a dolgot, akkor tényleg azt várom, hogy egy lány a lelkembe szeressen bele! :) Mert egészen biztos, hogy a szex nagyon lényeges dolog, sőőt... De még egyszer mondom, nem az hiányzik nekem a legjobban...
---
Tegnap este volt a mozgássérült sportolók szokásos évzáró vacsorája a Marcal Étteremben. Most az egy dolog, hogy ebben az évben sem fogtam tekegolyót a kezemben, tag vagyok, meghívtak, ott voltam. Tulajdonképpen jól is éreztem magam, jó volt barátokkal, haverokkal, volt tanárokkal/konduktorokkal találkozni. De... De értek olyan benyomások, amik minden képzeletemet alulmúlták.
Ezekről ismételten nem írhatok bővebben. Nem akarok senkit kellemetlen helyzetbe hozni. Ha ezekről a dolgokról mondjuk megyei napilapunkba írnék egy olvasói levelet, annak azért szerintem lenne visszhangja. Ha leközölnék, ha elhinnék. Nagyon gondolkodom rajta, hogy szervezett formában megszűnök mozgássérültnek lenni. Legyen elég annyi, hogy ne várjunk el semmiféle jóindulatot, toleranciát a "többségi társadalomtól", embertársainktól, amíg saját érdekvédőink ennyire... Ennyire... Ennyire olyanok, amilyenek... (és itt természetesen hatalmas nagy tisztelet a kivételeknek...)
Már írtam régebben: egy mozgássérülteknek szervezett rendezvény szerintem akkor jó, ha azon ép társaim, barátaim és jól éreznék magukat, ha ott lennének. Nos, ez ezúttal nekem sem jött össze, gyomorforgató volt... Mármint a hivatalos rész, a hivatalos emberkéktől.
Akit érdekel, annak nagyon szívesen mesélek majd konkrétabban is, annál is inkább, mert a véleményetek is érdekel, és talán tudnátok segíteni átgondolni a dolgokat. De sajnos itt nem írhatok bővebben.
---
Nagyon hideg van kint, és ahogy már írtam, hó is esett. Ha összekaparom magam, mégis
kimegyek Écsre, aztán majd holnap vissza ETO-meccsre, ha lesz. Hétfőn aztán foci mozgássérültekkel, azt mondjuk már nagyon várom. A hét többi része pedig majd alakul.
Ennyi voltam.
Puszik, pacsik, éljenek a csajok!

Gyerünk, Kislány!

Csak meg kellett említenem az újságost, szombat reggel már tudtam is venni Nemzeti Sportot a szokott helyen, gyorsan ment az átállás! :)
A virágot is megoldottam. Aki a kommenteket nem olvasná: - :) - : egy kis cserepes virágot, és illatgyertyát vittem Anyunak, egy szatyorban kényelmesen haza tudtam vinni. Mondjuk a frász kerülgetett, hogy eltöröm, leejtem, meg stb., de épségben hazaértünk, és Anyunak is tetszett a meglepi. :)
Otthon aztán semmi nem volt, pihengettem, olvastam, megnéztem 825 meccset, DVD-ket írtam, meg ilyenek. Este aztán befutott tesóm, meg sógornőm, ők is felköszöntötték Anyut. Nem is tudom, mióta nem voltak itthon...
Tévéztünk is együtt, belenéztünk a ValóVilágba. Régen sem voltam fan, most sem leszek, de ha épp tévéközelben leszek, bele fogok lesegetni.
Nem vagyok álszent, mindenkinek megvannak a maga hibái. Stohl Buci viszont hibánál azért talán többet követett el, és már nem először. Semmi bajom vele, hogy újra feltűnt a képernyőn, de ez a Manhattan-féle "Rossz vagyok, de használható, nekem jó, így jó!" általa történő eléneklése nekem kicsit bántotta az igazságérzetemet. Vagy a gyomrom vette be nehezen? Nem tudom, elég furán jött le...
Egyébként nem hiszitek el, de Écsen továbbra sincs net, és nem is cigizek, amíg ott vagyok... Hihetetlen, mi? :)
Vasárnap aztán visszajöttem Győrbe, bár nem a szokásos módon Anyuval, hanem tesómék eldobtak Nyúlig, onnan meg buszoztam.
Tegnap elég sokáig voltam melóban. A végén még Gerej kollégának fordítottam szóban egy szöveget. Elég hosszú volt, sokat pofáztam, nem volt nálam semmilyen innivaló, és tök olyan érzésem volt a végén, mint anno tanítási gyakorlatokon kicsengetéskor... Hiányzik ám egy kicsit az a légkör...
---
Figyelj, Kislány! Le akartam írni, hogy pénteken lesz két hete, hogy megismertelek, aztán jött a vállfás sztori, amin akinek mesélem, szakad a röhögéstől, hogy ilyen nincs... :) Aztán azt is, hogy jókat bohóckodunk facebook-on, és rá kell jönnöm, hogy nem semmi egy csaj vagy. És végül azt, hogy hallottam, hogy milyen szörnyűség történt szombaton...
De nem írom le. Mert amennyire ismerlek, nyálas kis hülyének néznél, és olyan fura szemekkel néznél rám, mint amikor a kétségkívül gyenge Dél-Afrika-poént elsütöttem...
Azt ígérted, hogy majd segítesz kicsit feldobni a blogomat pár jó képpel, ötlettel. Hétvégén eszembe is jutott, mire kérnélek majd meg először. És arra is gondoltam, rajzolhatnál valami tetkó-tervet, mert valami pici-diszkrét dolgot el tudnék magamon képzelni.
Mindez persze most nem lényeg. Legelőször is gyógyulj meg kérlek, a többire meg majd idővel visszatérünk!

Vegyesfelvágott 20

Nem szoktam itt munkahelyi dolgokkal foglalkozni, de ez a hét nagyon kemény volt... Mivel úgymond "játékok" gyártásával foglalkozunk, javában zajlik a karácsonyi hajrá, nem unatkozunk. És ezt most nem panaszkodásból írom. Pörgés van, nagyon észnél kell lenni...
Fülembe jutott, hogy a szerelősoron dolgozó lányok közül többen "MC DC"-ként emlegetnek. Őőő... Őt én is fel szoktam emlegetni, mint hozzám hasonló járású fiatalembert. Ha barátaim/ismerőseim viccelődnek ebben a témában, azt elfogadom. De ha számomra ismeretlen emberek viccelődnek ezzel, az már picit zavar, mert nem is ismernek, azt sem tudják, milyen ember vagyok, akkor meg ne poénkodjanak ezzel... És hogy még egyet csavarjak a dolgon: ha ismerős hív így a hátam mögött, az azért gáz, mert nem ismer annyira, hogy tudja: a szemembe is mondhatná, akkor kevésbé zavarna. :)
És igen, azzal is tisztában vagyok - tapasztalat -, hogy engem rengetegen ismernek látásból, van ez az adottság/állapot/betegség (?) amivel "kirívok a tömegből".
Vannak ennél nagyobb gondok is a világban, lehet, túllihegem a dolgot, de talán értitek, miért írtam le, és miért zavar, egy kicsit...
---
Facebookon összeakadtam egy német kollégával. Képeim között felismerte az ETO-mezt, és rákérdezett. Én meg írtam neki, hogy az bizony az, sőt ama bizonyos felvétel Stuttgartban készült. Ami tőlük ugye nincs is messze, sőt közel van, de pontos kilóméteradatot nem tudok. És azóta elhülyéskedünk ott face-en, valamennyire nemnormális a srác, de nagyon bírom. :)
És mivel magyarul tanul a fiú, most olyan magyar zenéken agyalok, amik német számok feldolgozásai, illetőleg olyan videókon, amelyekből ragadhat rá valami... :D
Ja, és nem tudom, hogy mondják németül, hogy bejelölni valakit... :)
---
Az nb1.hu fórumán nyílt egy olyan szoba, ahol mindenki írhat magáról, hogy egy picit a nicknevek mögé láthassunk. Leírtam egyebek mellett azt is, hogy segédeszköz nélkül közlekedő mozgássérült vagyok, ennek ellenére szeretek védeni. Az egyik srác erre azt írta, hogy tisztel engem ezért. Na, ez a gúnyolódás után a másik véglet. Élhető, lehetőleg teljes életet szeretnék élni, mindenki fogadjon el olyannak, amilyen vagyok, és ennyi. Batyus barátomtól tudom, hogy minden példa sántít egy kicsit. Persze, hogy jól esik, ha tisztelnek, de nem érzem, hogy kellene. Akiknek talán példa lehetnék, ők azok a hozzám hasonló járású fiatalok, akik otthon ülnek, és tévéznek, várják a rokkantnyugdíjat, és "nem tudok dolgozni, meg szórakozni járni, apa-anya megmondta". De ők, mivel nem mozdulnak ki, ezt nem is látják, nagy ívben nem érdekli őket, így ez az oldal is rövidre van zárva...
---
Másodállás: sok a kétség. Bizonytalan. Lakáshitelt törlesztek, nem nagyon ficánkolhatok, a főállásomra kell minden energiát-időt fordítani. Az új lehetőség nagyon jól hangzik, de tele van kib*szott kérdőjelekkel. Ezért necces a dolog. És mivel haver ajánlotta, nem merem felhívni, hogy visszamondjam... Húzom az időt...
---
Rongyszőnyeg: sógornőm építő, és nagyon jó ötlete alapján vettem az előtérbe amolyan lábtörlő rongyszőnyeget. Praktikus, csak éppen mindig elakadok benne, berántom az ajtó alá, stb. Szóval még szoknom kell. Egy puffot is behoztunk Écsről, príma kis olvasó-tévéző helyem lett így. :)
---
Újságos: újságosunk határozatlan ideig nem fog újságot árulni! :)) Ez azért vicces, nem? Azt mondta neki a nagykeres, hogy ad 20 darab többszáz forintos IKEA-katalógust, meg két-két napilapot. Ha jól fogynak a katalógusok, akkor mehet a csere. Persze szerződést bontottak, teljesen jogosan. Így most az újságosnál szinte mindent lehet kapni - csak épp újságot nem... :)
---
ETO: kikaptunk 3-0-ra Kaposváron. Ott rohadjanak meg, ahol vannak. Ez már botrány, nem is idegeskedek rajta. Kocsmában voltam, ahol hang nélkül ment a tévé, így követtem az eredmény alakulását. De velem volt két nagyon aranyos lány is, így igazából nem nagyon rázott meg a dolog. Amúgy a csajok capuccinot ittak, én pedig hosszú kávét, meg almalevet szódával. :)
Az esti ismétlést persze nem néztem meg...
Nagyon kellemes kis kora estében volt részem, remélem, lesz még ilyen...
---
Most majd megyek ki Écsre. Anyunak tegnap volt a névnapja, ezért azon gondolkodom, milyen virágot tudok gond nélkül hazavinni busszal kézben, esetleg hátizsákban... De majd megoldom...
---
Ennyi mára.
Jó hétvégét Nektek!
Puszik, pacsik, éljenek a csajok! ;)

Top Cat

Sokak szerint gyermeteg facebookon ez a "kezdeményezés", miszerint mindenki cserélje ki pár napra profilképét kedvenc mesefigurájára. Dehogy gyermeteg... Jó egy kicsit nosztalgiázni... :) Annyi elfeledett mesehőst, gyermekkori kedvencet látok így most viszont, hogy az hihetetlen... :) Volt, akinek írtam is, hogy hogy hívják a képén lévő figurát, mert az megvolt, hogy melyik mesében szerepelt, de hogy mi a neve, arra már nem emlékeztem.

Én Top Cat-et, a vagány macsekot választottam. Turpi úrfi azért annyiban kilóg a sorból, hogy ezt a mesét már egy kicsit idősebb koromban néztem, kb. általános végén. :)
Egy rövid sztori: gimi-kolesz, IRC, azaz chat. Volt, hogy megszokott nevem, Rubinho (=Rubens Barrichello F1-pilóta beceneve) foglalt volt, így aztán elsőre TopCat-et írtam be. De aztán gyorsan váltottam, mert csomó pasi rámkattant az idióta "Szia, Cica!" szöveggel. Jó-jó, a top, meg a cat egyben talán félreérthető, na dehát... :)
Amúgy még Mézga Gézán, Atom Antin, esetleg Cukorfalaton, az idiótán röhögő kutyán gondolkodtam, de végül Turpi úrfi nyert. :)
---
Állítólag hivatalos: januártól az Audi lesz a Győri ETO FC főtámogatója, pedig az Újpesten (!!!) is gondolkodtak. Reménykeltő hír, mindazonáltal a szerződés ténye nem kis felelősséget rak szeretett klubom vezetőinek vállára. Óriási esély ez, élni kell vele!
---
RTL Klub, Fókusz, tegnap este. Beszámoló a Forma-1 szezonzárójáról. Barabás Éva műsorvezető egészen biztosan be van oltva sport ellen. "Sebastian Vettel a VB idei világbajnoka!"- közli mosolyogva. Legnagyobb riválisa szerinte egész évben Lewis Hamilton volt. Pff... Azért ez így nem teljesen fedi a valóságot... Oké, ne értsen mindenki a sporthoz, ne is érdekelje, leszarom... De ha egy országos tévécsatornán készítek műsort, figyeljek már oda ilyenekre... Az RTL-é az F1 közvetítési joga, nem hiszem el, hogy egyik riporterüket nem tudnák ilyenkor megkérni, hogy ugyan fussa már át az adásba kerülő anyagokat, jók-e, nem tartalmaznak-e épületes baromságot?
Még itt a blogon is azonnal belépek javítani, ha valami elírást észreveszek, esetleg valami bődületes baromságot írok... Pedig nem olvastok sokan, de ha egy ember elolvassa, már előtte sem akarok beégni... Na mindegy...
---
Sikerült kialudni a hétvége fáradalmait. A Showder Klubot vettem videóra, de elaludtam közben, az újságot az ágy közepén, a szemüvegemet meg a párna alatt találtam meg... :)
Ma majd kialszom a maradékot! :D
Amúgy tényleg minimális szinten, de most is picit depi vagyok. Eszembe jutott a Smukis beszélgetés tesómékkal, én tudom, hogy segíteni próbáltak.... Nincs de. Csak eszembe jutott...
---
Jelentem, elindult a blog felfrissítésének tervezése. Tesóm sógorának segítségével majd az egész design-t átdolgozzuk picit. És szóban - vagyis írásban, facebook-on :) - megállapodtam a leendő kreatív szerkesztővel. :) Még nem tudom hogyan, milyen formában fogom a segítségét kérni, de olyan dolgokat láttam tőle, hogy a pofám leszakadt, és szeretném, hogy Ti is kövessétek példámat! ;)
Ennyi voltam.
Puszik, pacsik, éljenek a csajok! ;)

Egy lány, egy vállfa, egy világbajnok, és még pár sör

Ismét kicsit kanyargósan... De teljesen ura vagyok a helyzetnek... :)
Még egy kicsit a péntek estéhez... Amikor a "fiatalok" elindultak bulizni, Katával még maradtunk egyet beszélgetni. Örülök, hogy végre sikerült újra kettesben - mármint négyszemközt - beszélgetnünk, nagyon rég nyílott erre lehetőség.
Mondott pár dolgot, amik miatt felnéz rám, és tisztel. Nyilván jól esik ilyet hallani, de inkább nem idézem. Mert ezek nem olyan dolgok, amikre büszkének kell lennem, egyszerűen ezt érzem jónak, és eszerint cselekszem. A másik pedig az, hogy nem is mindenben értettem vele egyet, volt olyan dolog, amiben túl pozitívan ítélt meg. Ami neki tetszik, abban én elégedetlen vagyok magammal. Jó, ez így elég sejtelmes, de nem lehet mindig teljesen nyílt lapokkal játszani...
Legutóbbi posztomban meséltem egy lányról. Na, időközben megint kiderült, hogy kicsi a világ... Ugyanis az ő nagymamája és az én Anyám évekig együtt dolgoztak a kórházban. A bátyja pedig járt hozzám egy darabig németre. Ami a legviccesebb: Niki elmesélte, hogy került hozzájuk olyan vállfa, amin az én nevem van... :) Ez kééész... :)
---
A szombatot egyébként teljesen átpihentem. Tévéztem, olvasgattam, és ennyi. Estefelé aztán befutottak tesómék, és tartottunk egy kis "sportnapot": olyan négy-öt meccset kísértünk egyszerre figyelemmel. Kiemelném, hogy a Győri Audi ETO KC zseniális játékkal 33-22-re legyőzte az orosz Zvezda Zvenyigorod csapatát. Ez már egy potenciális BL-győztes csapathoz méltó teljesítmény volt. Mondjuk tudtam is, hogy ez lesz, miután kiderült, hogy nem tudok menni...
Aztán este ismét belecsaptunk a lecsóba: Baluékkal mentünk Smukiba sörözgetni-beszélgetni.
Nagyon jól éreztem magam. Fogyott a sör, és hát egy Eristoff is lecsusszant... :$
Alapvetően vidám este volt, de az azért odavágott, amikor egyik oldalról - puszta jóindulatból - próbáltak csaj-ügyben úgy általában a lelkemre hatni, másik oldalamon pedig egyik kedves barátom lelkét ápolgattam...
Hazaérve tesóm sógorával még megittunk egy sört, ettünk pár zsíros kenyeret, megvártuk tesómékat, és nyugovóra tértünk - olyan hajnali 4 magasságában. :)
---
Vasárnap. Reggel nagyon hamar felébredtem, szerintem olyan 8 körül mentem le a kútra Sportért. A biztonság kedvéért vettem be egy Algoflexet, bár nem lett volna rá szükség: a hajnali zsíros kenyért telitalálatnak bizonyult. :)
Takarítottunk, rendet raktunk, döglöttünk, kaját rendeltünk... Majd délután 2-kor kezdődött a Forma-1 idei utolsó futama.
Alonsonak szurkoltam, de végül Vettel nyerte a futamot, és ezzel a VB-t is. Az az igazság, hogy ezt a Ferrari most nagyon eltaktikázta. Vettel sokszor a saját dolgát nehezítette meg év közben, meglep, hogy fiatal kora ellenére milyen higgadtan túllépett ezeken. Webbert pedig nem komálom, így annak örülök, hogy ő teljesen esélytelen volt...
Alonso meg... Nem tetszett, hogy Petrovnak mutogatott a futam végén. Ők versenyben voltak, az orosznak semmi oka nem volt őt elengedni, őszintén szólva Nandonak pedig esélye sem volt előzésre.
Az új bajnok tehát Sebastian Vettel. Igazából semmi bajom vele, gratulálok neki. Az új szezon rajtja pedig 2011. március 13., Bahrein. Már csak négy hónap... :( :)
---
Este aztán jött Anyu, vacsoráztunk, tévéztünk, beszélgettünk, filmet néztünk. És itt aludt, ahogy ilyenkor lenni szokott. :)
Ma melóban elég fáradt voltam, azért mondjuk annyira nem csodálkoztam ezen... :)
Most már pihengetek, este Barátok közt, meg Showder Klub. Utána meg egy jóó nagyot kéne aludni, de hajnali ötig azért elég behatároltak a lehetőségek... :)
A hetem még elég kérdőjeles, tuti lesz ETO-meccs-nézés pénteken, lehet lesz egy németem is, a hétvége meg jóval nyugisabb, unalmasabb, és józanabb lesz, mint az előző! :D
De majd úgyis mesélek!
Puszik, pacsik, éljenek a csajok! :)
P.S.: élvezzétek ezt a tavaszias időt! Írom ezt november 15-én. Hehe. :)

Két sör között

Szerdán sikerült tesómmal egy kicsit telepátiázni. Fel akartam hívni, hogy megy-e valamikor Tescóba, mert kellett volna egy-két dolog. És éppen ott volt, így meg is vette nekem azt az egy-két dolgot. Értsd: egy karton sört, meg egyebeket... :)
Ha jól emlékszem, ugyancsak szerdán láttam a Serdült Orsolya és Budai Zsuzsa-féle botrányvideót. A két szépségkirálynő részt vett a Budapest-Bamako ralin, és egy olyan videó került fel a netre, ami a versenynapok közötti "pihenőidejüket" mutatja be. Röhögcsélnek, káromkodnak- és zek mellett Orsi egy egészségeset szellent a kamerába...
Én mindent megértek. Elfogadom, hogy megerőltető és fárasztó a verseny, ki kell valahogy kapcsolódni, le kell vezetni a feszültséget, de egy szépségkirálynő azért őrizze meg a "méltóságát", basszus... Egy szépségkirálynőtől, közszereplőtől némi intelligenciát, önkontrollt azért elvárhat az ember, és ebbe szerintem nem feltétlenül fér bele, hogy fingik egyet egy olyan felvételen, amiről tudja, hogy bárhová kikerülhet...
Emellett lehet, hogy hímsoviniszta köcsög vagyok, de egy nőnek "kurvára nem áll jól", ha úgy beszél, mint egy kocsis... Direkt nem káromkodást írtam, mert bölcs nagymamám tanítása szerint az csak az istenkáromlás, ami kerülendő, a csúnya beszéd végszükség esetén mehet. Néha-néha... :)
Ezen a napon még küldtem névnapi SMS-t Rékának, aki a válaszüzenetben megkérdezte, nincs-e kedvem másnap egyet Segafredozni vele. Hát persze, hogy volt... :)
Előtte vettünk nekem cipőt. Pf.. Legutóbb, amikor segített nekem lábbelit választani, akkor elhoztunk asszem két jobbost. Most meg egy 40-est és egy 42-est. Megy ez nekünk... :)
Este aztán majdnem magamra gyújtottam a lakást... Történt, hogy kenyérkenés közben könyökömmel nekinyomtam egy kajásdobozt tűzhelyen lévő teáskannának, és a doboz ettől kigyulladt. Pár pillanatra megijedtem, aztán beledobtam a mosogatóba... Így nem történt tragédia, de a doboz bizony leamortizálódott... :(
Utána facebook. Írtam hozzászólást az egyik csajszi videójához, ebből aztán vele és egy másik lánnyal "komoly" beszélgetés alakult ki, 83 kommentig jutottunk. :) Aztán honfoglalóztunk egyet, és én nyertem... :D
Péntek? ETO-Vidi. Elfelejtettem megnézni ma a meccs ismétlését, de a Vidi egyenlítőgóljára, a 11-esre kíváncsi lennék. Nem éreztem jogosnak, és meglepő módon a Nemzeti Sport szerint is véleményes volt... A vége 1-1 lett, nyerhettünk volna szerintem, nem volt rossz a csapat. Állítólag balhé is volt, arra is kíváncsi lettem volna...
Utána Balázs születésnapi bulijába mentem. Meccs előtt és alatt is söröztem, érkezéskor pedig azonnal welcome drink volt... Körtepálinka... :D Megittam, de szerencsére az volt az este utolsó röviditala számomra. Így nem vagyok másnapos, csak egy kicsit fáradt...
Balázs tőlem - igaz nem saját ötletem volt - szivart kapott ajándékba. Örült neki, de a kipróbálást halasztottuk, mert azért a vendégséggel sem árt ilyenkor foglalkoznia az ünnepeltnek, a szivar pedig kb. másfél óra elfoglaltság... :)
Volt a buliban egy lány... Amolyan "power girl" a csaj, jól is nézett ki, szövege is rendben volt... Csak azon lepődtem meg, hogy amikor mondta, hogy élőben látta a németek összes VB-meccsét, én pedig komolyságot magamra erőltetve megkérdeztem tőle, hogy "Voltál Dél-Afrikában?", közölte, hogy "Te jó ég, kivetítőn néztem...", és onnantól fogva úgy nézett rám, mint egy komplett idiótára... :) Amúgy pedig a csajt most láttam először, és már miért ne fordulhatna elő, hogy valaki kiutazik egy foci VB-re, ha van rá pénze, és ideje? Egyébként pedig tényleg csak viccnek szántam... :)
Jaj. Péntek délelőtt pedig ledobtak egy autót a Morning Showban. Nem akarok erre túl sok szót vesztegetni, talán csak annyit: szeretnék én is olyan szerencsés helyzetben lenni, mint az a nő, aki nyerhetett volna egy autót, de inkább annak összetörése mellett döntött, mondván "autót bármikor kaphat..."Ettől én sajnos messze vagyok...
Ma egyébként pihentem egész nap, nemsokára majd Forma-1 időmérő. Aztán ETO-Zvenyigorod női kézilabda BL-meccs, sajnos csak tévében, elbalfaszkodtam a jegyvásárlást...
Utána meg "mini-Becsvölgye", tesómmal közös barátaink egy részével megyünk Smukiba sörrenteni egyet.
Holnap aztán minden eldől, vagyis ha nem is minden, az mindenképp, hogy idén ki nyeri a Forma-1-világbajnokságot. Hajrá, Alonso! :) A helyszín pedig Abu Dzabi, az Egyesült Arab Emírségekben. Mondjuk nem értem, hogy miért nem "Dhabi"-nak írják, de ez is azon problémák közé tartozik, melyek meglétével talán együtt tudok élni.
Ennyi voltam mára.
Puszik, pacsik, éljenek a csajok! ;)

A féreg

Dennis Rodman, "becenevén" a féreg, egykori NBA-kosaras mesélte önéletrajzi könyvében, egyszer beült a dzsipjébe, és egy parkolóházba hajtott azzal a céllal, hogy ott aztán agyonlője magát. Ült az autóban, és arra gondolt, hogy semmi nem oldódna meg attól, ha eldobná magától az életét. Viszont csak úgy érdemes élni, ahogy ő maga szeretne. És innentől jöttek a tetoválások-piercingek, alkalmanként női ruhák, féktelen bulik... Mindezt úgy, hogy a pályán az egyik legjobb volt, lepattanózásban talán ma is rekorder. De ez nem biztos.

Ugyanebben a könyvben azt is írta, hogy úgy kell élni, hogy ki kell hozni magunkból a legjobbat. Ne azt a legjobbat, amit mások elvárnak tőlünk, hanem azt a legjobbat, amivel mi magunk elégedettek vagyunk.
Nem. Nem akarom fejbe lőni magam. Nem akarok női ruhákban parádézni, napi szinten bebaszni, hajat festeni... De még tetoválásokat-piercingeket sem szeretnék. (Na, ez így nem teljesen igaz, majd egyszer talán egy tetkón elgondolkodnék...)
És persze azt sem mondanám, hogy olyan húúde elégedett lennék mindazzal, amit - eddig - elértem.
De nem ez a lényeg: tetszenek ezek a gondolatok, ez a felfogás. Ő ebben látta az önmegvalósítás útját, megcsinálta, jól érzi magát a bőrében, és még sikeres is.
---
Ismét beleolvastam a Casanova-titkok című könyvbe, és találtam benne egy érdekes dolgot. Szóval: ha egy magamfajta lúzer-srác vagy, és odalépsz egy buliban egy bombázó csajhoz, előfordulhat, hogy elég bunkó stílusban le fog pattintani. Ez persze rosszul fog esni, de ne vedd sértésnek, ez nem feltétlenül a személyednek szól. Egy bombázó csajt elég sokan próbálnak leszólítani egy szórakozóhelyen, ami idővel fárasztó lehet. Hogy a lány megkímélje magát, kénytelen volt egy stratégiát felépíteni, mellyel határozottan lerázhatja a nem kívánt egyéneket. És ennek lettél Te magad is áldozata. És hogy egy rendes srácot utasított el, az legyen az ő baja...
Önámítás, duma, belemagyarázás? "Ne hidd el, Goszi, neked amúgy se lenne esélyed!" ?
Lehetséges, de a szöveg jó, és ha így tudnék hozzáállni a dologhoz, valóban jóval egyszerűbb lenne.
---
No...
Szombaton voltam Árkádban, vettem sporttáskát és hátizsákot. A Nike-boltban pedig villámcsapás ért: olyan helyes eladócsajt láttam, hogy hajjaj... :)
Nagyjából ennyi történt akkor és ott.
Aztán hazahoztam a cuccokat, és kimentem Écsre. Hazatérve felhívott sógornőm, és közölte, hogy péntek este hazaért Ausztriából, eddig azért nem jelentkezett, mert egész délelőtt Árkádban volt. Ez remek, én is. - válaszoltam. :)
Écsen aztán semmi szokatlen nem történt, relaxáltam nagyokat jó szokásom szerint.
Vasárnap este pedig megnéztem a Brazil Nagydíjat. Vettel-Webber-Alonso. Így néz ki a dobogó, a jövő heti, abu dhabi-i zárófutam előtt ők hárman, és matematikailag még Hamilton is világbajnok lehet, kíváncsian várom, mi lesz a végkifejlet.
Utána P.S. I love you-t nézem DVD-ről. Nagyon szép film, és igen, én is szeretnék valakinek a Gerry-je lenni. És nem Jerry, mint ahogy facebook-on írtam... :)
Amúgy nagyon tetszik a facebook. Meglep, hogy mennyire interaktív, sokkal pörgősebb, mint az iwiw. Néha már vissza kell fognom magam, hogy ne izéljek el előtte annyi időt... :)
---
És egyelőre ennyi a hét.
De most pörgés lesz ezerrel. Holnap cipőt kéne néznem, pénteken ETO-Vidi, meg Zeles barátom születésnapja. Szombaton egy másik haverral kimegyünk női kézilabda BL-re, este meg tesómékkal Holló. Vasárnap meg ugye utolsó F1-futam.
Szóval ja, valamikor írom, hogy pangás van, hát most nincs. De ez véletlenül sem baj. :)
---
(Viszont nincs bee és xd sem... És hiányzik nagyon... És nem akartam megbántani semmivel...)
---
Puszik, pacsik, éljenek a csajok! ;)

Ennek kivételesen nem lesz címe. Ja de mégis :)

Az egyik BL-meccsen Jose Manuel Pinto, a Barcelona második számú kapusa megtévesztő füttyel zavarta meg az ellenfél csatárát, ezért aztán két mérkőzésre szóló eltiltást kapott.
Erről eszembe jutott, hogy még gimiben volt egy olyan szitu, hogy osztálytársam egyedül hozta a kapumra a labdát, én pedig rákiabáltam csapattársaimra, hogy ugyan fáradjanak már vissza védekezni. Persze erre az ellen annak rendje és módja szerint fölédurrantotta a labdát, és tesitanárunktól nekem szándékozott valamilyen szankciót kicsikarni. Nem éreztem volna jogosnak, és nem is járt a srác sikerrel... :)

Meg amikor fősulin a kolesz melletti betonoson fociztunk, szakadó esőben, és már nehéz volt a kesztyűm a sok víztől, ezért ökölbe szorított kézzel megpróbáltam kifacsarni belőle a felesleget, amit ellenfelem hatalmas röhögéssel konstatált, és ő is fölé vágta a labdát... Büntetésről persze ebben az esetben szó sem volt. :)
---
Tényleg hihetetlen most a lakás állapota: mintha új helyre költöztem volna. :) Kisebb fogadalmakkal igyekszem fenntartani ezt az állapot, értsd: naponta beágyazok, nem halmozom a cuccot a mosogatóban, és mindig mindenhol igyekszem elpakolni magam után. Eddig megy, pedig már egy hét eltelt... :)
Egyéb dolgokat is megfogadtam, de ezekről inkább nem írok. Kicsit könnyítek az életemen. Máshogy fogok hozzáállni bizonyos dolgokhoz, mint eddig. Alkalmazkodok...
---
Tök fura: úgy érzem, mintha lenne egy tíz évvel fiatalabb nővérem... Az egész élethez való hozzáállása, az, hogy mindenről megvan a véleménye, példaértékű számomra is. Az pedig egészen elképesztő, amilyen maximalista. Pont olyan dolgokat ró fel "hibáiként", amik miatt én amúgy is szörnyülködök, hogy hogyan fér bele ennyi minden az idejébe, hogyan tud ennyire teljes életet élni. Minden tiszteletem az övé.
---
Nicknevem tanúsága szerint 24 évesen regisztráltam a Honfoglalóra. Hát igen, a fősulin sok mindenre jutott ideje az embernek... :) Rengeteget játszottunk, aztán egy időben később tesómmal itthon is. Majd évekig semmi. Most újra beléptem, játszottam két partit, jól fel is húztam magam. Két utolsó hely, egyszer még a váramat is elfoglalták... Pedig szoros játékok voltak. Az mindenesetre megnyugtat, hogy a sportkérdések továbbra is telibe, illetve hogy az a misztikus szám, amit arra az esetre találtunk ki tippeléskor, mikor lövésünk sincs az egész témáról, továbbra is pazarul működik. :)
Mindenesetre majd új regisztráció kell, nulláról, önbizalom-növelő jelleggel... :)
---
Kaptam egy (másod)állás-ajánlatot. Semmi konkrét. Meglepően merész és új dologról van szó, épp ezért érdekel. Még nincs semmi konkrétum, de nagyon elgondolkodtatott a dolog.
---
Olvastam facebook-on, hogy sok embert idegesít a lájkolás szó. Teszek rá, én használom. De csak és kizárólag azon a honlapon, élő szóban még soha nem mondtam ki.
Sőt itt a blogon posztokat írok, mert az rövidebb, mint a bejegyzés. :) Kommenteket várok, mert az tömörebb, mint a megjegyzés, esetleg hozzászólás, és nem olyan fura, mint a kommentár. Ezt hívják szlengnek.
Tizennégy év kéttannyelvű gimi-német szak-német nyelvű munkahelyek után hozzászoktam, hogy Tägliche Übungot írok, Landeskunde órára megyek, elolvasom a Sendeplant, megadom a kedves reklamálónak a Kundendienst telefonszámát, újabban pedig stücklistát módosíttatok, vagy például Lötplanokat kérek be Németországból. De még véletlenül sem érzem magam a magyar nyelv kegyetlen gyilkosának. Szóval: lájk is lájk- ná-ná-náná... :)
---
Ha már Facebook: bejelölt egy srác, akinek ugyanaz a vezetékneve, mint nekem. Amúgy semmi közünk egymáshoz, nem rokon, nem ismerős, semmi... Nincs ezzel gond, ha neki jó ez, ám legyen, érdekességnek simán elmegy. Csak az jutott eszembe, hogy mi lenne, ha egy Kiss, Tóth, Varga, Németh, esetleg Szabó csinálná ugyanezt névrokonaival... Na, az már valami lenne... :)
---
Tegnap Honvéd-ETO-t néztünk a Dreherben. 1-1 lett, teljesen felejthető meccsen, de legalább Andrásékkal jól elbeszélgettünk. Jövő pénteken ETO-Vidi. Az éve meccse számunkra... :)
Hazatérve még két sört megittam a jó levegőn, és gondolkodtam az élet nagy és kevésbé nagy dolgain. Rég volt már ilyen szeánsz, és kérdés, hogy az időjárás mikor fogja újra megengedni. Ezért nem hagyhattam ki.
---
Lassan összekapom magam, és elmegyek az Árkádba. Néznem kéne cipőt, meg valami sporttáskát a focis cuccnak. Többen tanácsolták a Decathlont, de oda nincs kedvem kibuszozni...
Meg éjjeli szekrényt, puffot, és könyves polcot is keresnék, bár az Árkádban ugye nincs bútorbolt.
Aztán visszajövök, majd kimegyek Écsre, ahol a szokásos lazítás lesz. Meg Forma-1 brazil nagydíj. Jaj, Istenem, támogasd meg Alonso papát, könyörögve kérlek! :)
Ennyi.
Jó hétvégét nektek, puszik, pacsik, éljenek a csajok! :)

A technika falra festett ördöge

Úgy néz ki, a festékkel együtt a technika ördöge is felkerült a falra... Hogy miért is? Lentebb kiderül...
Szombaton reggel már a vidékinél jártam, amikor eszembe jutott, hogy nincs nálam két videokazetta, amiknek tartalmát a DVD-felvevőre szerettem volna másolni.
Időm is, kedvem is volt, így azon frissiben visszafordultam. Majd persze ismét vidéki, és Écs.
Ott aztán kezdődött a bonyodalom. :) Anyu ugye szólt, hogy nem tudott felvenni a géppel, én meg gondoltam semmi más probléma nem lehet, az elem merült le a távkapcsolóban. Stimmt. A gép bekapcsolt, de hang nem volt. Bakker. Végignéztem az összes drótot-kábelt, és látszólag minden jó helyre volt csatlakoztatva. Ezért elkezdtem keresni a használati útmutatót, hogy a hibajelenségeket áttanulmányozzam. A használati nem lett meg, de közben a tévén is megnéztem a drótokat, dugogattam egy kicsit, és lőőn: lett hang.
Ééés a keresgélésnek egy előnye még mindenképpen volt: rég nem látott, mindenféle kincsekre bukkantam. Előkerült a "France Express 1"-em, így most autodidakta módon fel tudom eleveníteni nem létező tudásomat. :P - mert a többi kötet megvolt eddig is, de az mintha kínai lenne... :)
Előkerült egy újságkivágás is: egyetlen, ott töltött gyakorlatom alatt a Kisalföldben megjelent írásom. Otvar-fos, senki nem fogja látni közületek. :) Belejavítottak, baromira nem jön át rajta stílusom - nagyképű vagyok... -, és őszintén szólva szerintem baromság is. Gyerekkori álmom volt, így kurva nagy flash, hogy a megyei napilapban egy cikk alatt az én nevem szerepel, de az nagyon gáz...
Az nagyobb öröm, hogy a blogon immáron a 400. bejegyzést pötyögöm. :)
És találtam egy levelet is. A borítékon egy idézet: "A valódi megismerést a szív adja, azaz a szeretet. Csak azt ismerjük, akit szeretünk.". A feladó pedig Dóri, egy fehérvári lány, akinek anno ezt a sort írtam érettségi tablóképemre.
Akkoriban nagyon sokat SMS-eztünk, chateltünk, leveleztünk. Nem volt köztünk semmi "olyan", viszont nagyon jó barátok lettünk. Aztán a fősulira kerülve valahogy levelezésünk abbamaradt, egy-két évvel később még váltottunk pár üzenetet, aztán sajnos tényleg szem elől tévesztettük egymást.
Persze, hogy rákerestem facebookon, meg is találtam. De nem jelöltem be. A levelet Écsen hagytam, abban pedig benne van Dóri e-mail-címe. Szerintem majd kipróbálom, hogy működik-e még.
Kíváncsi vagyok rá, érdekel, hogy mi lehet vele.
Jah, majd' elfelejtettem: a levélre a postai pecsét 2001 szeptemberében került rá... Nem tudom, mit tegyek... Attól félek, azt sem tudja már, hogy a világon vagyok...
---
Écsen aztán felmásoltam a Philadelphia című filmet DVD-re. A Viasatról vettem fel, elég gáz, így kicsípett reklámblokkokkal, de engem annyira nem zavar. Az meg nem valószínű. hogy valaki a közeljövőben átjönne hozzám filmet nézni... Na, az mindenesetre vicces, hogy volt olyan rész, hogy két 7 perces reklámblokkot szakítottak meg 10 perc filmmel... Ez elég szörnyű arány... :O
---
Most csak picit sportolok:
F1: a bolgár motorsportszövetség elnöke bejelentette, hogy 2012-től futamuk lesz, és a Magyar Nagydíj helyét veszik át. A magyar szerződés 2016-ig él, az lesz a 30. jubileum. Bulgáriában se pálya, se tradíció, csak szöveg...
Foci: 1500-an voltunk kint a Kecskemét elleni meccsen. Ez nem sok, valóban. A Nemzeti Sport ki is kezdte a győri szurkolókat rendesen. Én pedig erre azt mondom, hogy ha a dobogóért küzdő "nemzet csapatának" (értsd: Ferencváros) Szolnok elleni hazai meccsére is csak 3 ezren mentek ki, akkor nekünk nincs miért szégyenkeznünk. Szerintem. :)
---
Tegnap egy csaj megint át akarta adni a helyét a buszon. Persze udvariasan megköszöntem, de nem hagytam neki. Aztán jött egy haverom, dumáltunk egy kicsit. Szemem sarkából úgy tűnt, hogy a csaj mosolyogva figyelt minket... Aztán vagy igaz, vagy nem... Ez nem reménykedés, nem beleképzelés, csak megállapítottam, hogy rácsodálkoztam... :)
---
Este aztán újra bekopogott a technika ördöge: elszállt a számítógépen a hang. Kikapcsoltam, újraindítottam, akkor már a monitor sem kapcsolt be...
Kapcsolgattam ki-be, persze teljesen eredménytelenül. Nagyon ideges lettem, jaj de mennyire...
Aztán elmentem segítségért: az alattunk lakó óvónéni barátja, Moha itt volt épp, megnézte, és meg is javította a gépet: állítólag poros lett a RAM. Ha rosszul mondom, akkor sorry... :)
Ja, és nem hiszem, hogy olvasna, de ezúton is köszi érte! :)
---
Szóval nagyjából kész a festés utáni takarítás: ragyog a lakás, mi tagadás, ez szokatlan. :) Már csak vigyázni kell a rendre, meg mindig elpakolni, meg minden nap beágyazni, nem csak eligazítani stb. Így sokkal otthonosabb lesz... :)
Már szerda van. A hétre fix program nincs, a héten kéne venni a focis cuccoknak táskát, meg holnap lehet megint hazaugrok Écsre, péntek este meg Honvéd-ETO lesz a tévében... A hétvége pedig még egyelőre teljesen nyitott...
Ennyit mára.
Puszik, pacsik, éljenek a csajok! ;)