Vegyesfelvágott 4.

Igen, immáron a negyedik Vegyesfelvágott, azaz olyan bejegyzés, amikor több témáról is írok egyszerre. Lusta vagyok szétszabdalni, így megpróbálom egy szálra felfűzni az események szálait, aztán hogy sikerül-e, a végére kiderül.
Na tehát... Közeleg menthetetlenül a műtét időpontja, jövő pénteken befekszem megyeszékhelyünk kórházába, ahol lágyéksérvvel fognak operálni, de másnap már mehetek is haza, sőőt harmadnak ETO-meccs nézés lesz: a Loki elleni idegenbeli derbit nézzük meg nálunk, részemről ezúttal alkoholmentesen...:)
A konkrét felkészülés a műtétre tegnap kezdődött, reggel éhgyomorra kellett bemennem, vizeletminta, vérvétel, mellkasröntgen volt a napirenden. Ebben csak az volt a vicces, hogy én sajnos normál esetben sem reggelizem. Kávé, cigi, és go a munkahelyre... Na, a kávéfőző indítása nálam amolyan pavlovi reflexként működik. Még magamnál sem vagyok teljesen, már bekapcs. Na, ez tegnap reggel kimaradt. És ami durva: így hogy tilos volt ennem, megéheztem, és ennem kellett rögtön a vizsgálatok után. Hm... Mondtam már ugye, hogy a humor és az irónia nekem éltetőm? A vérvételes néni közölte, többek között azért kell a vérminta, ha esetleg valami gond lenne az operáció során, tudják, melyik vércsoportból kell kapnom. És jót derült rajta. Kis spätteé én is. De tényleg.
Ezután mentem dolgozni, és meglepő módon legalább tizen állítottak meg késésem okáról, kérdezve a műtétről, bíztattak, hogy túlélhető -köszi!-, meg hasonlók. És ez nagyon jól esett. Este visszamentem a kórházba, ahol intenzíves barátaim szerveztek nekem altatóorvost. Kiderült, hogy volt olyan kórházi buli már, ahol együtt ittunk, így aztán összetegeződtünk a doktor úrral. Ez nem tudom miért, de megnyugtatott...:) Már többször altattak, de valamiért eddig mégis tartottam tőle. Most már annyira nem. Ha valami komplikáció folytán "nem jönnék vissza", akkor röhögjetek ezeken a sorokon! De tényleg! :D András barátom kérdezte is, nem lehetne-e ezt az altatás témát úgy intézni, hogy náluk, érts az intenzív osztályon ébredjek. Erre a doki megkérte a mi Andrásunkat, hogy ne legyen ge*ci...:) Valóban érdekes hangulatú orvosi vizsgálat volt...
És tényleg ezúton szeretném megköszönni a kórházi barátok, mindenek előtt Kutya, Balu, és András segítségét, támogatását, hogy segítenek lazá(bba)n venni a dolgokat, és mindenkinek, aki bíztat, vagy egy picit is izgul értem...:)
Amúgy bepanaszoltak engem anyunál... Édesanyám egyik kolléganője a munkahelyem utcájában lakik, és én állítólag rendszeresen nemköszönök neki. Megeshet, mea culpa ezúton is. Azt azonban tudni kell, hogy a hölgy az út másik oldalán lakik, és az ablakból szokott nekem kiabálni. Én pedig általában igyekszem előre nézni, főleg ebben a gány időben. Fülemben meg bömböl az mp3-lejátszó, aminek két oka van. Egyrészt unom a heti szinten előforduló beszólásokat, hogy aszongya, steptáncos, meg hülye nyomorék, de a legjobb még mindig a busz csuklójában elhangott: "Fiatalember, nem kellett volna korán reggel annyit inni, akkor most nem dülöngélne a kanyarban..." nekem irányzott mondat volt. Szerintem überelhetetlen. Csak már sajnos kurvára unom. Így max süket nyominger vagyok, de azt meg nem hallom. :P
A másik ok: ritmusra könnyebben sétálok, ha nem a saját járásomat hallgatom. Summa summarum: ha nem köszönnék bármelyikőtöknek, akkor az nem parasztságból történik, pusztán szól a zene és/vagy el vagyok merülve a gondolataimban...
Más: holnap elmarad a Haladás elleni hazai ETO-meccs. Ez vicc. Állítólag az ország egyetlen olyan pályája, ami fűthető, de derék pályamunkásaink nem tudják használni. Bekapcsolták azt az izét, és hajrá...Az, hogy a havat letolják, nem jutott eszükbe. Mert ez a fűtés ugyebár a havat nem tünteti el, csak a gyep fagy utáni "regenerálódását" segíti, ha nincs rajta hó. A fél ország rajtunk röhög. A szombathelyiek meg persze gyártják összeesküvés-elméleteiket, hogy félünk (!) kiállni ellenünk, illetve új játékosaink játékengedélyére várunk. A pótlás időpontja jövő kedd, mikor szerdáig folyamatosan esni fog a hó. Most is esik... Tehát valószínűleg nem lesz meccs, ha mégis, akkor meg lemaradok Buzányszky Jenő bácsi bencés gimiben tartandó élménybeszámolójáról. Ami egyébként ezen a héten kedden lett volna, csak az Aranycsapat egyik még élő játékosának temetésre kellett mennie...:(
Még más: Ferenc testvéééér.... A Mária Terézia-korabeli magyarok "életünket és vérünekt" felajánlásáhozn hasonlította, hogy egy nyilvánvalóan balos érzelmű nyugdíjasszervezet támogatja az ő időseket elég érzékenyen érinti "reformjait"... Jaj, hogy én mennyire de nem szeressem ezt az embert...:(
Régen írtam Dóriról. Ő semmi köze Gyurcsányhoz, nem is tudom, miért ide írom. :) Bakker: 20 ujjam is kevés lenne ahhoz, hogy leírjam, hány embernek sírtam már el vele kapcsolatos érzéseimet... És most úgy néz ki, fordul a kocka, ő van ott, ha baj van, a szomorú, dühös, vagy éppen búvalb... izé búvalbélelt vagyok. Legutóbb is panaszkodni akartam neki valami kapcsán (tiszta Joshi Bharat...), de -hogy stílusos legyek:)- csatornát, váltottunk, és Mónika-show Mónika válását veséztük ki... Meg egyéb "mélyenszántó" témákat, de akkor és ott az kellett...;)

És végül: örömmel, és büszkeséggel tölt el, hogy egyre több visszajelzést kapok a bloggal kapcsolatban, hogy olvassátok, véleményezitek. Egyesek szerint "kitárulkozó", ami nem baj, mert ez végülis amolyan naplóféle lenne. De tényleg sokan szóltatok már róla, volt aki idézett is belőle, köszi. ;)
Természetesen igyekszem tovább írni, sőőt a műtét után kis optikai tuningot is szeretnék eszközölni, de ehhez majd szpd blogger barátom segítségét kell kérnem... ;)

Nah, ennyi mára, jó hétvégét mindenkinek!

PS: GeriPapa! Köszi, hogy megformáztad azt az exceles bizbaszt! Nagy vagy! :)