Gyors helyzetjelentés

Amikor 2009 februárjában sérvvel műtöttek, összesen 6 hétig voltam táppénzen, és rengeteget posztoltam. A tervek szerint most csak 3 nap a táppénz, és nem fogok sokat posztolni, de egy gyors helyzetjelentést azért pötyögök. És egész eddig döglöttem, most kapcsoltam be a gépet. Tényleg.:)

---

Tegnap a bejegyzés megírása után rendeltem kaját. Amerikai óriás hot dog a Don Pepéből. Volt benne anyag, finom is volt, de azért a 2000 forintos ár elég durva érte. 

YouTube-on nézegettem videókat. Az NDK-val foglalkozó dokumentumfilmeket kerestem, és... Beszarsz: ráakadtam azokra a klasszikus, SAT1-ről, RTL-ről ismert, '70-es évekbeli német szexfilmféleségeire, magyar szinkronnal! (!!!). Fiatalkorú ismerőseimre tekintettel a linkeléstől eltekintek, Azt azért megjegyezném, hogy annyi punciszőr a világon nincs. Már bocsánat.XD

Aztán jött Harcsi. Megbeszéltük az élet nagy dolgait. A szülinapi sör elmaradt, mert kedves barátom kocsival jött. Ezért kávéztunk. 

Tegnap játszottak egy női kézilabda EB-selejtezőt: Magyarország-Finnország 44-13. Írták ám fórumokon, hogy jaj hát a finnek ellen könnyű villogni, meg azt se' tudják, mi az a kézilabda... Az, hogy focistáink a világbajnok németektől kaptak ki 2-0-ra, az szégyen és gyalázat. Nekünk magyaroknak semmisenemjó. 

Ja: a tegnapi posztban valami rejtélyes okból kifolyólag többször is leírtam, hogy valami rejtélyes okból kifolyólag. Cink.:)

Aztán meccs a YouTube-on: ETO FC Győr-Dorog 1-2. Az idő fos volt, de ez nem tartott volna vissza, viszont a kezem miatt tényleg jobb, hogy nem mentem ki. Meg hát a játék is... Amúgy összesen 300 néző volt kint a meccsen, nem is csodálom... 

A szezon végére a csapat, a klub minden tekintetben lenullázta magát. A kép a lelátó állapotát mutatja, mondjuk én valamelyik meccsen madártetemet is láttam.  Ide jutottunk... Az ETO meccsével egyidőben (!) játszott a Gyirmót, 2000 néző előtt kaptak ki a bajnokavatón 4-3-ra a Siófoktól. 

A képet egyébként a Győrben Hallottam csoportban láttam. Ahol szerintem semmi keresnivalója nem lenne. Egy szurkoló legyen annyira lojális, hogy nem teregeti ki a szennyest, nem égeti saját klubját, nem kínál alapanyagot a károgó kárörvendőknek. 

Jó, én is feltettem ide, de ez a naplóm, az azért más!:)

Meccs közben nemigen csúszott a sör, aztán beindult a henger, a konyhában sör-cigi-mp3-messenger kombó volt este 11-ig. 

Kellett, jól esett, kivoltam... 

---

Ma. 5 körül keltem. Fürdés, kávé, mp3-lejátszó-töltés, Petivel kávé, meg kis dumcsi, aztán 7 körül elindultam a kórházba. 

A kórház... A fogadószintre mentem újságért. És nem találtam egyik általam ismert újságost sem. Kiderült, hogy a büfében tudok újságot venni. Istenem, 20 év alatt hányszor de hányszor megesett, hogy beugrottam valamiért a büfébe, aztán mentem Anyuhoz az irodába... Most is majdnem arra indultam el... 

Aztán persze a baleseti felé vettem az irányt. A doki komoly volt, olyan tanár uras, vagy nem is tudom. Szombaton ugye arról volt szó, hogy ha hétfőig nem javul a helyzet, mindenképpen műtét. Ez a doki meg azt mondta, hogy egy tűvel kiszívjuk kiszívjuk a trutyit, aztán szerdán menjek vissza, és ha nem nő vissza, nem pirul be, akkor megúszom a műtétet. Megkérdeztem a doktor urat, hogy mitől alakult ki, meg hogy mit tudok tenni ellene, hogy kiújuljon. Erre visszakérdezett, hogy miért, a torokgyulladás ellen mit tudok tenni? Jogos... Amúgy az asszisztensnő szerint a másik könyököm sem az igazi. 

Amúgy... Pl. le kell ülnöm a földre, ha cipőt húzok. Ma reggel is észrevettem, hogy "izomból" ültem le, nyeklett a könyököm rendesen. 

Ajánlottak egy gyulladáscsökkentő gyógyszert, azt megvettem, és fél 9 körül már végeztem is. 

Szar állapotban van a magyar egészségügy. De az emberek, a dolgozók előtt, tényleg le a kalappal, nagyon rendesek, kedvesek! Azon mondjuk elgondolkodtam, hogy amúgy is végeztem volna fél óra alatt, vagy "csak" emlékeztek Anyura és tesómra, és ezért előbb sorra kerülhettem? Ez sosem derül ki...:)

Szoktam azon poénkodni, hogy csináltatok valami fogyatékos kitűzőt, vagy karszalagot, a buszon célszerű lehet. Az ötletnek van létjogosultsága, jobban odafigyeltek rám így, bekötött kézzel. 

Háziorvos... Az a nő se semmi... Egy szórakozott nagymaminak tűnik, de jó fej, és tök jó a dumája. Mondta, hogy régen látott, mondtam neki, meg ne haragudjon, de hála annak a magasságosnak! Mert azért az én dumám se gyenge!:)

Na, vázoltam neki a szitut, majd közöltem vele, hogy csütörtökön meg már mennék dolgozni. Erre azt válaszolta, hogy na majd azt ő eldönti. Csak nehogy ebből is hat hét legyen...XD

Amúgy most a többi beteg sem akasztott ki, senki nem vágott elém "csak receptért", vagy "csak vérvétel" okán. 

Hazatérve kávé, döglés, ebéd, döglés. 

A blogbejegyzés megírása után döglés. Meg olvasás, meg kávé. 

Este Kék fény. Meg Ádám keresi Évát.

Holnap lehet, hogy jön valaki németre, amúgy meg nem kizárt, hogy ki sem kelek az ágyból. 

Ma este levehetem a kötést. 

Szerdán meg légyszi szurkoljatok, hogy minden okés legyen, jó lenne megúszni a műtétet! Köszii!:)

Na és mára ennyi is voltam!

Jók legyetek, vigyázzatok magatokra!

Puszik, pacsik, éljenek a csajok!:)

Cici a könyökömön-mert ahol humor van, ott minden van

Nem tudom, mi történik, ki és hol osztja meg a blogbejegyzéseimet, de meredeken emelkedik a posztok olvasottsága. A 200-at ostromoljuk, ez azért nem semmi, köszönet érte!:) Bizarr, de ennek ellenére eszembe jutott, hogy befejezem/felfüggesztem. Hogy miért? Annyit agyalok a bejegyzések tartalmán, hogy bevonzok mindenféle hülyeséget... De úgysem fogom tudni abbahagyni...:)

***

Az előző bejegyzésből kifelejtettem, hogy Peti lakótársam szombaton feltakarította a lépcsőházat. Szomszéd banya kérésének sikerült eleget tenni...

---

Vasárnap. A bejegyzés megírása után bundás kenyeret sütöttem. Degeszre zabáltam, ha jól emlékszem, hat karéj csusszant le. 

Aztán F1, Monaco. Nem volt rossz, de jó sem. 

Délután hosszú idő után először csináltam egy kádbandöglős sziesztát, jól esett kicsit kiáztatni magam. Meg Dárdai Pali könyvét is elkezdtem. Zseniális, nagyon tetszik.:)

Aztán kézilabda. Ki ne tudná, 9 gólos előnyből veszítette el a Veszprém a BL-döntőt. A veszprémi kéziseknek nagy szerepük van abban, hogy megszerettem ezt a sportágat. Fantasztikus játékosok, fantasztikus szurkolók. Profizmus, magabiztosság, emberfeletti teljesítmények évtizedek óta. Ez a meccs viszont megmagyarázhatatlan, de nincs kérdés, továbbra is Hajrá, Építők!

Bandi barátomat folyamatosan tudósítottam a meccsről messengeren, de az Andráshida-ETO-val véletlenül kicsit megszivattam, 2-1-et írtam 1-2 helyett. Az a nem mindegy. 

Khm... Egy magamfajta fogyatékos pasi számára újdonságként hat, ha egy lány fotókat küldözget, hogy milyen tetoválást szeretne magára. Ha pedig mindezt egy kézilabda BL-döntő hetespárbaja közben teszi... Az érzés leírhatatlan...:)

Említettem, hogy vettem egy kínai papucsot. Nos, a talpára rá van írva, hogy MADE IN SLOVAK. Hm... Szlovákokkal dolgoztatnak a kínaiak? Vagy licenszet vásároltak a szlovákok? Vagy a kínaiak félrevezetik a jónépet? Rejtély egy papucs talpán...XD

---

Hétfő. Nyugis nap, 3-ig voltam. Kolleginával ballagtunk a buszra. Nem kicsit lepődtem meg, amikor közölte, hogy jár mennyei megyei bajnokikra.:)

Hazatérve nem kicsit megijedtem, mert nem találtam a befizetendő csekkeket. Aztán valahogy beugrott, hogy a fogyatékosos könyvbe tettem őket. Nem csak én vagyok benne, hanem a csekkek is. Pazar.:)

Este józanon is szerettem volna megnézni az Ádám keresi Évát, de sajna bealudtam. A Kék fény viszont megvolt.:)

---

Kedd. Tesómék ugye lefutották az UltraBalatont, és az eredményük a Nemzeti Sportba is bekerült. Jó, persze nem csak az övék, hanem mindenkié, de akkor is tök jó dolog! És meg is találtam őket!

A hvg közzétett egy hírt, miszerint egy afgán menekült egy dohányboltban nekiállt maszturbálni. A hírre érdekes kommentek születtek. Hogy a 18-as felirat miatt szexshopnak gondolta. Háát... A pálmát mégis az viszi, amikor valaki közölte, hogy semmi baj, belefér, hiszen nem erőszakolt meg senkit. Komoly. 

Kolleginától beszélgettünk, és megkérdeztem, hogy ismeri-e XY kollégát. Közölte, hogy nem tudja, ki ő. Abban a pillanatban a kolléga leérkezett a lépcsőn, és be is tudtam őket mutatni egymásnak. 

Meló után ismét a "mennyei megyeis" kolleginával ballagtam a buszmegálló felé. Meséltem neki, hogy a nővérszállóra megyek tanítani. Meglepődtem, mert meglepődött, hogy van olyan Győrben. Van, kettő is. Az egyik volt az első munkahelyem. 1999 nyarán.XD

Szóval a nővérszállóra mentem németezni. Aztán egy kiadós beszélgetés lett belőle. Emlékezetes, tanulságos, érdekes... Köszönet érte! Egyébként ez a beszélgetés is beszélgetés is bizonyította, hogy a fejemben körvonalazódó projektnek van létjogosultsága. A kidolgozás, pontosítás persze nem kis munka lesz még. 

Hazaérve megírtam ugye a virtuális élettársas-évfordulós posztot. Nem vagyok teljesen megelégedve az írással. Egy kicsit lehetett volna összeszedettebb is, és egy-két fontos dolgot kifelejtettem. 

- "Ahol humor van, ott minden van." Tőle hallottam ezt a bölcsességet, és nagyon-nagyon igaz.

- Nem lehetek eléggé hálás azért a "spontán bizalom"-ért, ami kettőnk között kialakult. 

-A pesztós melegszenya pedig nincs elfelejtve.

Este üzenetet kaptam egy mozgássérült cimborámtól. Érdekes volt, mert azt kérdezte, írom-e még a blogot, mert régen látott bejegyzésemet, pedig tényleg előtte pár perccel posztoltam. Aztán a lányokra terelődött a szó. Hogy nem hiányzik-e egy nő, meg nem lenne-e jó, ha lenne párom, meg hogy bírom egyedül. A tipikus példa, amikor össze vagy törve, de erőt kell sugároznod. Hogy jó lenne, ha jönne egy lány, de egyedül is boldogulni kell, vidámnak, nyitottnak kell lenni. Ami igaz is. Aztán szóba került, hogy magas a lányok által felállított mérce. Azt nem a lányok állították fel, hanem a társadalom, az elvárások. Meg ugye ebben nagymester vagyok, ahogy mondták rólam, 3-4 polccal az engem megillető szint felett keresgélek, szóval... Simán átbújhatnék a mérce alatt...XD

Amúgy nem vagyok naiv. Nem a fenét nem. De viszonylag kicsi a valószínűsége, hogy 35 éves fejjel jönni fog egy lány, aki elfogadja tapasztalatlanságomat, teszetoszaságomat, és fogyatékosságomat. Ez nem pesszimizmus, ez realizmus. Ettől még az élet szép. Tényleg.:)

---

Szerda. Mint a héten minden reggel, megint 10 perccel többet szundiztam. Fél órába telik, mire kikászálódom az ágyból. Remek.:)

Sportot nem kaptam. Pedig gyűjtöm a szerdai és csütörtöki mellékleteket. Semmi gáz, úgyis tervben volt, hogy délután megyünk tesómmal a Lidlbe, majd ott bepótolom.

Reggel köszöntöttük névnapján virtuális élettársamat. Vettem neki egy desszertet, de becsomagolni nem tudtam, az meg snassz, ha csak úgy odaadom neki. Kollégám elrejtette egy céges csomagolásban, jól megtréfáltuk.:) A többiek is rögtönöztek neki valami apróságot, tök jó volt, kellenek az ilyen apró vidám momentumok. És már a szülinapi köszöntést is kiterveltük, bár arra még egy pár hónapot várni kell. 

Ünnepi alkalomról lévén szó, puszilkodtunk. És én annyira empatikus vagyok, hogy nekem is nőtt cicim. Igaz, csak egy, az  is a könyökömön. A viccet félretéve: lett egy dudor a könyökömön. Először csak azt hittem, "meggyűrődött" a bőr, de nem.... És egyik kollégám reagált így, hogy "baszki van egy csöcs a könyöködön!" 

Délután, ahogy említettem, tesómmal mentünk Lidl-be. Mutattam neki a könyököm, nem pánikolt be, nem vitt azonnal kórházba. Ha ő több mint 20 éve ápoló, és nem pánikol be, nem rohan velem azonnal kórházba, akkor én is nyugodt maradok. 

A boltban vettünk ezt-azt. Az egyik eladónénit kiakasztottam, pont abba a fagyasztópultba akartam benyúlni, amire ő rápakolt. Ott volt a pesztós szenya.:) Nem akartam zavarni, csak hát vásárló voltam, vagy mi a szösz. 

Nemzeti Sport persze nem volt. Semmi gáz, vettem helyette Magyar Nemzetet. Amiben ugyancsak benne van a friss magyar EB-keret. Bár Király Gábor a felsorolásban valami rejtélyes okból kifolyólag a Videoton kapusaként szerepel. Lehet, hogy ők már tudnak valamit?

Este kávé, vacsi, pihi, meg telefon Kingával. Durva, hogy majd' 20 percet beszéltünk, nekem fel sem tűnt. 

---

Csütörtök. Reggel mutattam egy-két kollégának a kezemet. Említettem nekik, hogy egy munkatársunk hasonló gonddal 2-3 hetet kihagyott, és volt, aki megjegyezte, hogy szar lenne nekik, ha én is kiesnék 2-3 hétre. Ez aranyos volt, jól esett. Másikuk párja meg épp az előbb írt rám, hogy mi van a könyökömmel. Én meg nem tudtam, hogy honnan tudja. Kész vagyok.:)

Meló után posta, befizettem a csekkeket. Jó volt, maximum 3 percet töltöttem a postán, ennél azért többre számítottam. Aztán meg ittam egy üveg ásványvizet a Honvéd ligetben, a Nemzeti Sport EB-különszámát olvasgatva. Közben odajött barátkozni egy hajléktalan, elég ijesztő volt. 

Hm... Nem szoktam honlapot reklámozni, most kivételt teszek. Origó. Lantos Gábor sportújságíró "nem sporttémájú" írásai élményszámba mennek. De Elter Tamás történelmű témájú cikkei is nagyon jók, rájuk vagyok kattanva.:)

---

Péntek. Néha be tudnak durvulni a pénteki napok, most szerencsére nem ez történt. Viszonylag nyugisan telt a nap. Meló után be akartam menni a kórházba, de kórházi cimborám azt mondta, hogy pénteken meló után már nem lesz ott senki, menjek inkább szombaton. Másik kórházi cimbi meg azt mondta, hogy ne szombaton menjek, mert akkor nem fognak nekem örülni. Kicsit meg voltam lőve, dehát ez nem kívánságműsor. 

Hazatérve mostam egy adagot, hátha csinálnak valamit a kezemmel, és nem fogok tudni. 

Amúgy döglés ezerrel. 

---

Szombat. Egy harmadik kórházi ismerősömmel beszéltem telefonon, aki egy negyedikkel megbeszélte, hogy segíteni fog, csak menjek be a sürgősségire. 

Bementem. Elég morbid volt az adategyeztetés. Az még oké, hogy az écsi címem volt a rendszerben, legközelebbi hozzátartozónak viszont még Anyu száma volt megadva... Megadtam helyette apámat... Azé' érzed?:) 

A recepciós csaj nem semmi volt. Amíg idegen voltam, kicsit olyan "mufurc" volt, amint meglátta, hogy kórházi ismerőssel vagyok, igen-nagyon mosolygós lett. 

Találkoztam egy ex-kolleginával is. Fura... Mármint ki van virulva, ami akkor is igaz, ha anyukáját kísérte a sürgősségin, ami nem egy vidám dolog...

És nem hiszitek el, kivel találkoztam... A fentebb említett mozgássérült sráccal.:O Egy szerencsétlen esés következtében eltörte az ujját...:/

Nem vittem magammal kaját. Majdnem írtam Roxinak, hogy dolgozik-e, aztán elhessegettem a gondolatot, nem akartam ugráltatni. Meg aztán egy hiphop-edzésen jobb buli találkozni, mint a sürgősségin. 

Tök váratlanul megjelent viszont sógornőm két öccse, akik egy ismerőst kísértem. Megkértem őket, hogy hozzanak nekem kaját a Mekiből. 

Meg deviáns is voltam, kimentem az udvarra rágyújtani. 

Az osztályon egyébként mindenki nagyon rendes volt, egyszer kijött egy nővér, és elmondta, hogy egy motorbaleset sérültjét hozzák be, az ő stabilizálása az elsődleges, a többi program csúszik. 

4,5 órát töltöttem az osztályon, ezalatt 130 oldalt elolvastam a Dárdai-könyvből. 

A diagnózis? Ízületi gyulladás van a könyökömben, amire ráestem, ezért bevérzett. Holnap kontroll, ha addig nem javul, meg kell műteni... 

Szoktam arra gondolni, hogy történhetne már valami váratlan dolog. Hát az, hogy megfogják műteni a kezemet, elég váratlan fejlemény. 

Ráadásul ugye a balt. Szoktam azzal poénkodni, hogy valami rejtélyes okból kifolyólag bal kézzel szoktam megfogni a himbilimbimet. Ennyi a vicces rész. 

Amikor megszülettem, az oxigénhiányos állapot a jobb oldalamnak "baszott oda". A jobb szememet nem használom, a jobb oldalam gyengébb, a jobb lábamat műtötték már többször. Abban a 3 hétben, amikor volt barátnőm, és a jobb kezemet fogva sétáltunk, mindig szóvá tette, hogy hülyén fogom a kezét. 

Ballal fogok labdát, ha esek, ballal korrigálok/kapaszkodok/támaszkodok.

Szóval mókás lesz, ha az erősebbik kezem lesz felkötve. Holnap kontroll, ha nem javul, műtét. Addig jegelés, pihentetés... Hogy hogyan kell egy könyököt pihentetni, az mondjuk rejtély... Szegény dokival elég mufurc voltam, remélem, nem vette magára, a helyzet miatt voltam ideges. 

Most ugye nem kizárt, hogy a nyári program borul. Ausztriába vonatozni például tuti nem merek sérült kézzel, de a kivetítő is necces... de a sárkányhajó is kimarad egyelőre... 

De visszatérek. Lesz sárkányhajó, meg minden egyéb, Barnival is fogunk focizni a dühöngőben. Védeni akarok, ha addig élek is. Ha az első lövésnél eltöröm a kezem, akkor is!:D

2-3 hét táppénz. Elég gáz... De legalább lesz sok blogbejegyzés. Ha nem szünetelek...

A kórház után tök kézenfekvő lett volna bemenni a plázába boltba meg lottózóba. Én persze bementem a városba. 

A Reál addigra bezárt. A vasútállomáson adtam fel lottót, az aluljáróban meg vettem péksütit. 

Hazaérve meg kidühöngtem magam. 

Aztán Németország-Magyarország barátságos focimeccs, a ZDF-en néztem, németül. Gundi sok volt egy idő után...:) 2-0-ra kikaptunk, a németek nem igazán törték össze magukat. De nekünk sem a világbajnokkal kell pariban lennünk, szóval vállalható eredmény. A német kommentátorok szerint csak "Halbchance"-ink voltam, ami kb. helyzetecskének fordítható. Ja, és megemlítették, hogy Kleinheisler az "ungarische Variante von Paul Scholes". 

Megnéztem még Tvrtko műsorának a végét is. Nem volt rossz, tetszett, utána a beszélgetés is érdekes volt. 

Délután beugrott egy lány a múltból. Alattam járt fősulin, és nagyon jóban voltunk egymással. Egyszer azt találta nekem mondani, hogy nem lenne a párom, mert nem tudná kezelni a helyzetet, ha mondjuk műtenének... Aztán pár hónap múlva ott ült a kórházi ágyam mellett, amikor műtöttek. Most, ha nem is az ágyam mellett fog ülni, egy találkát beiktatunk mindenképp...:)

És meghalt Muhammad Ali, minden idők talán legnagyobb bokszolója. Valami furcsa okból kiskoromban apám mindig azzal tesztelt, hogy tudom-e az eredeti nevét. A legendát Cassius Clay néven anyakönyvezték.:)

---

Ma. Nem nagyon tudtam aludni, fürdés, aztán elmentem Sportért. A dohánybolt még zárva volt... Anyunak megint kettese van a lottón, kész!:) A mai program? Pihi, tévé, net. Valami kaját kéne rendelni, most nincs kedvem tésztát enni. Este nem megyek meccsre, fő az óvatosság. Jön viszont Harcsi barátom, akinek szülinapja van, és ezúton is az Isten éltesse őt sokáig. 

A jövő hét? Holnap ugye kontroll, de van megbeszélve német is, amúgy meg kérdőjelek. Amik majd kiegyenesednek. És majd mesélek.

Na mára ennyi voltam. 

Jók legyetek, vigyázzatok magatokra!

Puszik,, pacsik, éljenek a csajok!:)

Virtuális élettárs, valóságos évforduló

Sokáig gondolkodtam, hogy ez a poszt megszülessen-e, és ha igen, milyen formában. Nem szeretnék a botcsinálta trubadúr szerepében tetszelegni, túl nyálas sem szeretnék lenni. 

De napra pontosan 3 évvel ezelőtt valami igazán jó dolog történt velem, amit szeretnék Nektek elmesélni. 

Szóval... 2013. május 31., pénteki nap volt. Itthon ücsörögtem, és az itt látható képet osztottam meg facebookon. 

A fotó a TrollFoci oldalán jelent meg, és Gundel Takács Gábor immáron legendássá vált mondatára utal, miszerint "Ha Böde jön, akkor jön"- ezt konstatálta Gundi egy törökök elleni válogatott meccsen, Dani egy igencsak határozott megmozdulása után.:) A képet lájkolta egy kolléganőm. És kíváncsi lettem. Hogy mire? Arra, hogy mi tetszett neki ezen a képen. Szereti a focit? Az öniróniámat? A szóvicceket. Írtam is neki egy privát üzenetet, ami így utólag visszagondolva picit hülyén veszi ki magát... Hogy miért? Mert előtte még soha nem beszéltünk egymással, pedig hetekig/hónapokig akkor jött be a kajáldába kávéért a kolléganőjével, amikor ebédeltünk. Az is érdekes, hogy aznap dolgoztak utoljára a "központi" épületben, hétfőtől már ideiglenesen egy külső "telephelyen" voltak. Ezúton is köszi Melindának, hogy sikerült pontosítani a dátumot!:)

Így kezdődött, aztán folyattuk, rengeteget irkáltunk. Egyszer megjegyezte, hogy annyit beszélgetünk egymással, hogy már szinte "virtuális élettársak" vagyunk. Idővel "legfőbb bizalmason", legnagyobb titkaim tudója lett. Azon gondolkodom, hogy veszekedtünk-e vala. A legelején volt egy kisebb félrértésféleség, de azt is hamar sikerült tisztázni. Anno egyszer találkoztunk cégen kívül, és nem nagyon tudtunk beszélgetni. De aztán online már szinte az elköszönéskor folytattuk. 

Amikor először telefonon beszéltünk, azt mondta, hogy hivatalos a hangom. Azóta ez mindig eszembe jut, és idegesít. Na jó, annyira azért nem...:)

Aztán úgy alakult, hogy közvetlen kollégák lettünk. Azért a több ezer üzenet megtette hatását, másoknak is feltűnt, hogy "közvetlenek" vagyunk egymással. 

És tudod mi az, ami igazán jó? Hogy ez a közvetlenség nem a külsőségekben nyilvánul meg. Nem puszilkodunk, nem ölelkezünk, nem köszönünk egymásnak a gyár másik végéből. Elárulom, privátban sem küldünk egymásnak szivecskéket. Hehe, olyan mint a tesóm, csak ünnepi alkalmakkor puszilkodunk.XD Na jó, ő azért szebb, mint a bátyám!:)

És büszke is vagyok rá. Ahogy dolgozik, ahogy bíznak benne, és ahogy én is fordulhatok hozzá, anélkül, hogy "kivételeznék" vele. 

És a kézírása is tetszik. Jó, ez lehet, hogy egy picit már perverz.XD

Blogom egyik legnagyobb rejtélye volt, hogy vajon ki lehet a virtuális élettársam. Tavaly nyáron egy közös képpel felfedtük az inkognitóját. Most is gondoltam rá, hogy felteszem azt a képet, de inkább nem, mert nem az a lényeg. Helyes lány... De a parfümje illata, vagy épp a "babaarcú gyilkos" humora, egyedi oltásai úgysem jönnének át a fotón.:)

Sok mindent hallottam vissza magunkról, zrikáltak is vele. Azt az egyet nem szeretném, hogy bármilyen formában ciki legyen számára a társaságom. Szerencsére mi ketten azért nagyjából tudjuk, hogy hányadán állunk egymással. 

Azt viszont csak most fedeztem fel, hogy 3 évvel ezelőtt "engem" kapott névnapjára. Nem semmi.:)

Nem küldünk szívecskéket, nem puszilkodunk... Akkor ez most legyen egy szabályt erősítő kivétel: puszillak! <3 nbsp="" p="">

Örülök, hogy megismertelek, Kiscsillag!;)

Orosztony online- a világ tényleg kicsi

Na, most azért tényleg meglepődtem... Az előző bejegyzés címadása, fényképei nem titkoltan tudatos választások voltak, szerettem volna egy kicsit "polgárpukkasztani", és lőn: gyakorlatilag többen kattintottatok rá, mint az előtte lévő három posztra együttvéve. 

Tanulság? Részemről legalább kettő. Egyrészt a média befolyásoló hatása: "ütős" cím, pucér nők az előnézeti képen, és máris felkeltettük az érdeklődést. Másrészt az életben hányszor de hányszor megesik, hogy nem írjuk le, nem mondjuk ki, amit szeretnénk, mert mit szólnak hozzá a többiek...

Ez lett a második legolvasottabb posztom, a több elérésnél járó tevepatás bejegyzés óta, amit valaki belinkelt a gyakorikerdesek.hu-ra. Nem én voltam.XD Most néztem, hogy a kérdést sajnos törölték, így már nem tudom megmutatni. Amúgy 12024 megtekintésnél tart!XD 

*

Csütörtök. A bejegyzés megírása után megnéztem az új Children of Distance-klipet. Jónak jó, de továbbra is azt tudom mondani, hogy az érzelmesebb, "depisebb" számaik valahogy jobban tetszenek. Aztán megnéztem facebookon Vujity Tvrtko élő bejelentkezését. Érdekes volt, de van egy olyan érzésem, hogy ennek a Trianon-filmnek nagyobb lesz a füstje, mint a lángja. Az általa belebegtetett szenzációs felfedezésről már lehetett olvasni. A cink az, hogy éppen pont tőle...XD

Este semmi extra, fürcsi, vacsi, pihi, olvasás(csi). 

---

Péntek. Este elfelejtettem kávét bekészíteni, reggel meg már nem szórakoztam vele, 3 az 1-ben kávét ittam, így legalább spóroltam kicsit a tejjel.:) Ha főztem volna kávét, egy nappal előbb kiderült volna, hogy megint sz@rakodik a kávéfőző...:/

Ha abban a szerencsés helyzetben vagy, hogy van olyan ember az életedben, aki a semmiből jön, mégis úgy beszélgettek, mintha 1000 éve ismernétek egymást, és biztosak benne, hogy sokáig részei lesztek egymás életének, az jó dolog. Talán a legeslegjobb. Aztán persze megesik, hogy úgy alakul, hogy megszakad a kapcsolatotok. Akkor pedig erősnek kell lenni, mert a "mágia" tovább működik. Eszembe jutott, hogy szinte napra pontosan 8 hónapja nem beszéltünk. Aztán persze láttam. Kétszer is. És persze ilyenkor kérdezik meg, hogy hogy is hívják a "spanom" anyukáját. Nemrég még kisbarátnőm volt... 

Kolleginám kisfia megkérte anyukáját, hogy süssenek kuglófot. Ezer hála és köszönet a kissrácnak és anyukájának is. A kóstoló nagyon finom volt, gyermekkoromat idéző sárga tésztás... Hm... Nyami...:) Milyen az élet, egyszer egy kollegina sütött nekem kuglófot, de már vele sem beszélünk egymással. A kettő között természetesen nincs összefüggés. 

Elbúcsúztattuk egy kolléganőmet, egykori tanítványomat. Örülök, hogy ismerhettem, és ezúton is köszönöm a meghívást! Egyébként az ő édesanyját pont csütörtökön jelöltem be facebookon. Nem, nem kerestem, kiadta az ajánló. 

Hm... Ha egy csaj áll neked háttal, csípőre tett kézzel, és azt magyarázzák neked, hogy gyűrű van az ujján, akkor tuti, hogy a lány abban a pillanatban fordul hátra, és tök egyértelmű hogy a fenekét nézed. Ez annyira goszis..:D

Úgy alakult, hogy nem tudtam kimenni tesómékkal Écsre. Kollégám elvitt a plázához, és a kiscsaláddal a kórház parkolójában találkoztunk. Elmentünk a Barney's-be kajálni. Továbbra is azt mondom, a hely jobban bejön, mint maga a kaja. Na, és persze Mark, kis vagány keresztfiam hatalmas figura.:)

Majd hazajöttünk hozzám, felcuccoltunk a a lakásba, majd tesómék mentek tovább. 

Nem tudom, hány olyan emberke olvassa a blogomat, aki amúgy nem ismer. Szerintem nem vagytok sokan. Aki ismer, tudja milyen vagyok... Jaj, mekkora közhely, nem is ezt akartam írni. Szóval aki ismer, tudja, elég sokat posztolok facebookra. Ez valamennyire tudatos. Nem, nem lájkokat vadászok. Szeretek beszélgetni, figyelni a reakciókat, hogy mi vicces, mi érdekes. 

"Tegnap, amikor lementem a boltba, hogy vegyek egy tábla csokit, észrevettem, hogy nem vittem magammal pénzt. "Sebaj!"- mondtam magamban, hazamegyek és visszajövök újra. Hazafelé sétáltam, amikor útközben megállított egy idegen, aki a Wagner utcát kereste. Tudtad, hogy a más nyelveket beszélő népek fülének a legszebb magyar szó, a cipőfűző? Na mindegy, megyek is tovább a történetemmel. Szóval, amikor hazafelé tartottam, észrevettem, hogy útkfodfgdf hoppá, elírtam ezt a szót. Annak ellenére, hogy itt össze-vissza beszélek a semmiről és közben rabolom a drága idődet, te még mindig olvasod a történetem, ez két dologra enged engem következtetni: valójában érdekel a történetem, vagy egyszerűen intelligens vagy, egy olyan lény, aki nem ijed meg egy terjedelmes szöveg láttán. Manapság az emberek többsége ha meglát egy egy vagy két mondatnál több mondatból álló szöveghalmazt, átsiklik fölötte, nem olvassa tovább. Féltik a szabadidejüket olvasásra fordítani, miközben órákat pazarolnak el felesleges, bugyuta dolgokra. Ha még mindig olvasod a soraim, az azt jelenti, hogy nemcsak intelligens vagy, hanem türelmes és nyitott személyiség is, ami ebben a mai rohanó világban sajnos egyre kevesebb emberről mondható el..."

A fenti szösszenet eredetijét egy motivációs oldalon találtam. A maga tökéletlenségében is érdekesnek, tanulságosnak találtam. De az azért meglepett, hogy 106 ismerősöm lájkolta. Egy ismerősöm pedig belekötött egy határozatlan névelő hiányába. Szerinte ezen besértődtem, de erről nincs szó. Egyszerűen nem esett jól, mert igenis háklis vagyok a helyesírásra, a választékos beszédre, a szép megfogalmazásra... Még akkor is, ha néha egy "azt a kettéb@szott ku*va eget is be-becsusszan...:)

Apropó: tervben van, hogy a blog egyfajta "testvéroldalaként" elindítok egy facebook-oldalt, általam viccesnek, elgondolkodtatónak tartott dolgokkal, és egy érdekes projekt is körvonalazódik a fejemben. A privát profilom ezesetben megmaradna az abszolút magánjellegű képeknek, bejelentkezéseknek, sörös képeknek.:)

Ehhez várom sok szeretettel ötletemberek/moderátorok/"kemény mag" jelentkezését, kommentben, priviben, vagy a gosziblog@freemail.hu címen. 

Ja, és Harcsi barátommal hamarosan beindítjuk a második blogfilm szervezését is. Annyiban mindenképpen más lesz, mint az első, hogy további szereplők jelentkezését is várjuk. Tényleg. Részletek később!:)

Dóri 18 éves Chelsea-szurkoló. Egy fociereklyékkel foglalkozó facebook-oldalon posztereket keresett. Írtam neki. Hogy miért? Orosztonyból posztolt. Ebben a kis Zala megyei faluban született apám. Apai nagyapámat sosem ismertem, nagymamám pedig 1989-ben meghalt. Azóta már csak a temetőbe járunk Orosztonyba. Szóval kis túlzással Dóri az első orosztonyi emberke, akivel valaha beszéltem. Ééééés kiderült, hogy apám szülői házától 150 méterre lakik, szülei még ismerték nagyszüleimet. Nagybátyám nevét is leírta, pedig már ő is régesrég elkerült a faluból.  Ez a nemsemmi. A lány egyébként focizik. Mivel az ETO női csapata NB1-es, a fiúk ugye az NB3-as tagságukat hosszabbították meg, semmi akadálya, hogy a női NB2-ben a Nagykanizsának szurkoljak! Szóval hajrá Nagykanizsai TE 1866!:)

Apám nem egy érzelgős alkat. De amikor ezt a történetet elmeséltem neki, kicsit mintha elérzékenyült volna a hangja. Nem túlzás, életemben először hallottam ilyennek. 

Baszki... Az utóbbi időben feltűnt az ismeretségi körömben crossfites, sárkányhajós, hiphop-táncos, focista -na jó, Dóri esetében azért nem beszélhetünk ismeretségről, de nem csak róla van szó-, egyre több ismerősömről tudom meg, hogy fut, szóval lassan nekem is kezdenem kell magammal valamit. A hiphop tánc kilőve. Első lépésben szerintem leporolom a gombofoci-gyűjteményemet.:D

Jó sokáig neteztem. Szerintem valamivel éjfél után következett az update-vacsi: szalonna, kolbász, ahogy azt kell..:)

A nap krónikájához tartozik, hogy lezuhant Győrben egy pár hete átadott szúnyogirtó repülőgép, mellyel több évtizedre terveztek... Komolyabb személyi sérülés szerencsére nem történt...

---

Szombat. Punnyadás, semmittevés. Már elmúlt dél, mire beértem a városba. Lottózó, bolt, bankautomata, aztán jöttem is haza.

F1 időmérő, ebéd, aztán jött kollegina lánya németre. Nem az a klasszikus németóra volt, inkább konzultáltunk, elláttam jótanácsokkal, kéttannyelvűben elsős, főképp a tapasztalataimról meséltem neki, amik hasznosak lehetnek, akkor is, ha nekem az első utáni alapvizsga 20 évvel ezelőtt volt. 

Este meccsnézés. A Veszprém igazi hősies küzdelemben jutott BL-döntőbe. A foci BL-döntőn meg elaludtam. A semleges szurkoló sorsa már csak ez...:( :D De a facebookon azért a sok szittyamadridista komment azért nem volt gyönge...:)

Ja: Bandival hiányoltuk az online közvetítést az Andráshida-ETO meccsről (a szerk. megj.: Andráshida amúgy Zala megye:)), eltelt kis idő, mire rájöttünk, hogy ma lesz a meccs.:)

Tesóm pedig jelentkezett a Balcsiról, társaival teljesítették az UltraBalaton-futóverseny! Gratuláció, büszkeség!:)

---

Ma. Eredetileg a Lidlbe akartam elmenni, aztán máshogy döntöttem. Az Árkádba mentem. Amikor kiértem a járdára, a busz éppen befordult az utcánkba. Nem szokásom, de most rohantam egyet a buszra, nem volt kedvem 20-30 percet a megállóban hesszelni. Pár lépés után persze elvágódtam, de összekapartam magam, és elértem a buszt. Ön-, és közveszélyesen nézhettem ki, annyi szent.:) Először Spar. Egyebek mellett vettem kínai fröccsöntött papucsot, kemény 999 forintért. Az egytlen papucs, amit hordani tudok. Ilyen katonazöld-színű, futár-feeling...:)

Aztán könyvesbolt. Megvettem Dárdai Pali könyvét. Igen, elsősorban azért mentem az Árkádba.:) Meg találtam apunak is egy könyvet. Régen nagy Szilvási Lajos-fan volt. A jóember hagyatékából előkerült egy eddig kiadatlan regénye. Az örökösei kiadták. Megkérdeztem aput, kéri-e. Kérte. 

Busz. Megkérdezte egy srác, hogy leülök-e. Mondtam, hogy köszi nem. De addigra már felállt. Megfogta a vállamat, közölte, hogy leülök. A hátizsákom tele volt öt doboz tejjel, a szatyorban is sok minden volt, azt hittem eltanyálok, de megoldottuk. És két megálló után kászálódhattam is fel.:)

Beraktam egy mosást, leszedtem egy két muzsikát, most meg pötyögök. 

Jajj, az megvan, hogy David Guetta hivatalos EB-dalának klipjének legelején a magyar válogatott látható? Nyilván nem szándékos, de azért jó látni...:)

Teregetek, bundás kenyeret sütök, Forma-1, kézilabda, aztán kb. ennyi is lesz a nap. 

Jövő hét? Posta, németórák, talán Écs, vasárnap meg ETO-Dorog. 

A többi majd alakul, meg majd mesélek!

Jók legyetek, vigyázzatok magatokra!:)

Puszik, pacsik, éljenek a csajok!:)

Kézislányokra recskázhatunk

Fogalmam sincs miért, de talán soha nem volt stabilan ilyen magas a blog olvasottsága. Most egy kicsit formabontó címmel, képekkel "rásegítek" a kattintásokra, kíváncsi vagyok, több lesz-e, avagy kevesebb. A meztelenség nem lesz öncélú -khm...dehogynem...:)-, a poénok ülni fognak, és a lényeg: semmi nem az, aminek látszik!;)

---

Semmi nem az, aminek látszik. Sokan megmozdultak Illés bácsi, a gödöllői cukrász érdekében. Ellenőrök kis üzlete bezárásával fenyegették meg. Nos, nem egészen erről van szó, a higiéniai feltételeken kell(ene) javítania. Ide kattintva megnézheted, hogy bizony az állapotok talán nem a legideálisabbak, és hősük stílusa is kicsit olyan "izé"... És nem, nem gondolom, hogy egyes kajarendelős helyek konyhái sokkal jobb állapotban lennének...

Semmi nem teljesen az, aminek látszik. Egy Down-kóros fiatalembert kitiltottak egy edzőteremből. A terem tulajdonosa viszonylag vállalható érvekkel mondja el, hogyan (nem) tiltotta ki a fiút. Érdekes dolog ez a média...

---

Vasárnap. A bejegyzés megírása után teregettem, neteztem, tévéztem, olvastam. Közben a Youtube-on felfedeztem az EB alkalmából kiadott zenei anyagot, és Rakonczai Imre és a válogatott Nézését meg a járását-jától eljutottam Rakonczai szóló zenéihez. Az egykori VIP-frontember magyar "retro"-slágereket énekel, szerintem hangulatos kis feldolgozásokban. 

Még pénteken vettem elemet a konyhai faliórába, de már most késik megint 7-8 percet... A gázórát pedig bediktáltam. 

A Kellékfeleségeket szerettem volna nézni, de eszembe jutott, hogy zajlik a Király Kupa döntője. 0-0, és katalán emberhátránynál aludtam el, végül a Barca 2-0-ra nyert a két emberét vesztő Sevilla ellen.:)

---

Hétfő. Egész éjjel ment a tévé, elfelejtettem beprogramozni. Talán emiatt is teljesen hulla voltam reggel. 

Az ebéd utáni kávévásárláskor megint megvolt kolleginával a már-már röhögésbe hajló összemosolygás, kétségkívül a nap addigi fénypontja.:)

3-ig voltam melóban, elugrottam tusfürdőért. 

Van, hogy nem úgy alakulnak az ember dolgai, ahogy azt előre eltervezi. A németóra elmaradt. Azt terveztem, hogy Fradi-ETO női kézit nézek. Az is kimaradt, mert hát kedden volt a meccs. 

Roxi megkérdezett, hogy elkísérem-e edzésre, de nem mentem, mert picit későn szólt, nem értem volna oda. 

Lakótársam facebookon komoly lépést tett a celebség irányába, ezt terveztük megünnepelni egy serital társaságában. Persze több is lett belőle, eldumáltunk-elbohóckodtunk. 

Viszonylag időben, fürdés, kaja. A Kék fény kimaradt. 

Néztem viszont helyette életemben először ezt a bizonyos Ádám keresi Évát című valóságshow-t. Jó, láttam már felnőttfilmet, de tök fura volt, hogy pucéran flangálnak, magyarul beszélgetnek...XD Én a cseh nyelvhez vagyok szokva..:D

Kicsit szentimentális állapotban voltam, azon agyaltam, hogy amilyen agglegény vagyok, sosem fog egy pucér nő flangálni a lakásomban. Ma kaptam egy kis megerősítést, miszerint koncentráljak arra, amit szeretnék, ne arra, amitől tartok. Jó,, akkor legyen két pucér csaj...:D

Ja: a műsor fénypontja kétségkívül az volt, amikor a narrátor közölte, hogy a reklám után a két fiatal életében először fog ruhában találkozni. Ez meg is történt, a srác megérkezett, ing-farmer, a csaj meg közölte, hogy pont ilyennek képzelte el... Hááát nem semmi, tényleg!:)

----

Kedd reggel. Rohadt nagy zuhé volt. Utálom... Jó-jó, csak víz, de akkor is...:) 

A meló előtti erőgyűjtés közepette egy kollegina elég érdekes kérdést intézett hozzám: "Megmondanád, mit tettél magaddal?" Hm... Köpni-nyelni nem tudtam, tényleg nem éreztem magam fáradtnak-másnaposnak, azt hittem, lebuktam. Nem erről volt szó. Arra volt kíváncsi, miért lett ilyen a járásom. Mert tudja, hogy szeretem a sportot, a viccelődést, vidám vagyok, én biztos nem így születtem. Pedig de!

Valamennyire ide vág Szekeres Pál fogyatékosügyi kormánybiztos origónak adott nyilatkozata. Az épek között 1988-ban olimpiai bronzérmes vívót, aki autóbalesete után több paralimpiai aranyérmet is szerzett, lehet szeretni, és nem szeretni, megengedem azt is, hogy "minisztériumban könnyű fogyatékosnak lenni" -nem saját gondolat-, de mond megszívlelendő dolgokat, például ezt: "A mozgáskorlátozott az egy jó szó. Ami egy furcsa kifejezés az a fogyatékossággal élő. Én nem tudok a fogyatékosságommal élni, mert az egy hiányosság. De a legfontosabb, a mondatok között meghúzódó empátia. Ha lett volna az általános iskolában egy kerekesszékes osztálytársa, akivel ezer közös élményük van, akkor ezt az egészet másként élné meg."

Szívemből szólt...:) 

Meló után német Baluval, majd jött a kézimeccs. A Fradi otthonában is nyert az ETO, ezzel egy év kihagyás után bajnok lett. Gundel Takács Gábor ennek nem igazán örült. 

Ugyancsak nem voltak vidámak a fradisták sem, a különböző fórumokon hihetetlen "shitstorm", szitokáradat zúdult a győri csapatra és szurkolóira. Hogy "idegenszívűek" vagyunk, külföldi szponzor, külföldi edző, sok légiós. Hááát az Audi Hungária kb. annyira magyar, mint a Fradit szponzoráló Rail Cargo Hungária, ami a MÁV teherszállító üzletágát privatizáló osztrák cég. Ambros Martin spanyol edző, ez tény, de kiváló (szak)ember, pedagógus, és edző. A sok külföldivel nem vitatkozom, de a kimeríthetetlen győri utánpótlásból azért bőven jutott magyar játékos éppen a Fradinak is. Az némi frusztrációra vall azért, amikor a kommentelő leírja, hogy az ETO 2013-as labdarúgó bajnokcsapatában is 30-ból 16 játékos külföldi volt. Hogy tudja!

Ja, és "recskázhatunk a kéziscsajokra", ha már focicsapatunk az NB3-ban szenved. Hehe, bele se merek gondolni, amikor ők recskáznak bajnok és kupagyőztes focistáikra. Öngól, nem?:D

Nem is beszélve, az "örültünk a Bukarest BL-győzelmének!" Igen? Szégyen és gyalázat!!! (Apropó: június 4-én Tvtrko Trianon-dokumentumfilmmel jelentkezik, történelmi szenzációra lelt elmondása szerint, kíváncsian várom!)

És ami a lényeg, a BL-negyeddöntőben az ETO összesítésben 71-41-gyel múlta felül a Fradit. Fordított esetben (sem) örültem volna a Bukarest sikerének. 

Ha már recskázhatunk a kéziscsajokra: a képen a dán Frederiksberg IF láthatók kupagyőzelmük jutalmával.:) 

Cimborám megkérdezte, mi az a fehér folt a kupa takarásában lévő két lány ölénél. Egyedül nem jöttem rá: a saját kezük. Hehe.:)

Meccs után fücsi, vacsi, messenger. Meg nácis dokumentumfilmek a Spektrumon meg a NatGeo-n.:)

---

Szerda. Valami isteni finom töltött csirkecomb volt az ebéd melóban, ez tényleg étterem-feeling volt.:) Egy kollegina meg megkérdezte, tényleg tanítok-e németet. Ami rejtély, hogy nem árulhatja el, hogy kitől tudja.:D A lányával fogok majd németezni szombaton. Még nem keresett meg facén, remélhetőleg nem ez lesz az első blogbejegyzés, amit tőlem meglát...XD

Meló után a belváros felé vettem az irányt. Kingával találkoztunk. Először elkísért fodrászhoz. Viszonylag vállalható lett a fejszerkezetem, de a legemlékezetesebb mégis az volt, hogy a mellettem ülő srácnak szófosása volt, picit irritált. De csak picit.:) 

Aztán a Pálffy teraszra mentünk, limonádéztunk, beszélgettünk.:) A szomszéd asztalnál volt egy bernáthegyi kutyus, a gazdija azt hitte, hogy félek tőle, pedig csak nem mertem átlépni.:D

Jó kis délután volt, jól éreztem magam, bár ez nem meglepő fejlemény. Többen is szóltak, hogy láttak minket. Barni fiatal barátom és édesanyja nem akart zavarni (nem zavartak volna), 3 kollegina meg egy utca másik oldaláról látott, odáig én el sem látok. Igen-igen, a nézésem, meg a járásom.:)

Hazatérve egyebek mellett virtuális élettársammal irkáltam. Fantasztikus lány, ezt mindig is tudtam. Valamit le akartam írni neki, de nem találtam a szavakat... Én...:O :)

És ráakadtam a jó öreg DJ Ötzi egy többéves lassú lírai duettjére, ez most az új kedvenc. Nem, nem vagyok depis..:)

Nem töltött az mp3-lejátszóm. Hosszú évek után voltam úgy egyedül buszon, hogy nem hallgattam zenét. Az komoly... Szerencsére kiderült, hogy az adatkábel rossz, nem a lejátszó. És már van új kábel. És kiderült, hogy hálózatról is tudom tölteni a mobiltöltő bigyójával. Magamtól nem jöttem volna rá. Tényleg.:D

---

Csütörtök. Nem kaptam reggel Sportot. Pedig gyűjtöm a szerdai és a csütörtöki mellékletet. Szerencsére lakótársam tudott venni.:)

Nyugis nap volt melóban. Ezt az "átmeneti" időt csak azért nem szeretem egy picit, mert nem tudom a kabátot a kezemben cipelni. Na mindegy, túlélem..:)

És 18.00-kor Children of Distance-klippremier! Kíváncsian várom!:)

*

Ha több lányról azt mondják neked, hogy nem a Te szinted, az szarul esik. Ha elégedetten konstatálod, hogy jé tényleg nem, az nem olyan rossz dolog. Kivéve, ha a kettő között évek telnek el....

*

Holnap búcsúztatuk az előző bejegyzésben említett kolleginát. Meg megyünk tesómékkal Écsre. Szombaton bolt, lottó, meg tanítok. Meg kézilabda BL, meg Monaco Forma-1. 

Vasárnapra semmi nincs még tervben. Ja, fel kell mosnom a lépcsőházat. Az mókásan fog kinézni. Mindegy, megoldom. 

Meg el is mesélem, hogy oldottam meg.:)

Na de mára ennyi voltam. 

Jók legyetek, vigyázzatok magatokra!:)

Puszik, pacsik, éljenek a csajok!;)

Alulnézet

Az előző bejegyzés kicsit "roxisra" sikeredett. Ma is lesz róla szó.:) 

Most egyébként Bikini-koncertet hallgatok. És a mosógép is megy.:)

---

Csütörtök. A bejegyzés megírása után néztem az ETO-Fradi kézilabda bajnoki döntő első meccset. A sporik a végén szépen belenyúltak, tettek róla, hogy maradjon esélye a Fradinak a visszavágóra. Ami fogalmam sincs, hogy mikor lesz. 

Meg az Admira Wacker-Red Bull Salzburg Osztrák Kupadöntőt is elkezdtem nézni, de 0-2-nél meguntam. Amúgy 0-5 lett a vége...:( A mödlingiek jó kis szezont futottak, kupaezüst, bajnoki 4. hely, ami Európa Liga-indulást ér. Szép volt srácok! #HerzBlut :)

A vacsi virsli volt. 

---

Péntek. Nyugis kelés, sima nap. Vagyis... Ennyire péntek talán még sosem volt... Ebbe mondjuk az is közre játszhatott, hogy nagyon fájt a szemem. Nem tudom, hogy fáradt voltam, vagy allergiás vagyok, de azóta nem fáj. Holnap majd okosabb leszek. 

Reggel kollegina megkérdezte, vihet-e a kupakokból, amit nekem gyűjtenek. Állítólag többen is azt mondták, hogy én gyűjtöm, pedig már évek óta nem. Rendesek.:) Amikor ezt kiírtam faceboookra, volt tanárom egy fergeteges poént küldött privátban, hogy rólam a söröskupakokra asszociált.:) Amúgy dobozost szoktam inni.:)

Egy kedves kollegináról megtudtam, hogy távozik a cégtől... Sajnálom, de biztosan jó hely lesz a másik...

Virtuális élettársam úgy szólított, mint pár napja a szomszéd banya...XD Jó, a hangnem persze más volt, nem is tudtam rá haragudni.:)

Meló után Árkád. Vettem fülhallgatót. Egy finoman szólva is "páwa" fiú segített fülest keresni, szerencsére sikerrel jártam. Állítólag már nem nagyon kapnak olyan fülest, amilyet használok, az agybedugóst meg képtelen lennék megszokni...

Sosem találkoztam még Luival az Árkádban. Most igen. Vele volt felesége, és kislányuk is. Jankát most láttam először, tüneményes csöppség.:)

Hazatérve semmi extra. Pihi, tévé, meccs... Magyarország-Elefántcsontpart 0-0. Az eredmény most baromira nem számít, majd az EB-n kell villantani. Meg ugye két osztrák edzőtábor között játszottak a srácok. 

Találtam pár könyvet, amit még nem olvastam, felpakoltam őket az új polcomra.:) Aztán elkezdtem újra a Horváth Ede-könyvet. Szerintem kollegina vagongyári emlékei hozták eszembe.:)

Ja, és hosszú idő után bejelöltem egy lányt facén. Nem, nem írtam neki, és egy képét sem lájkoltam.XD

---

Szombat. Punnyadással kezdődött, délelőtt konkrétan nem csináltam semmit. 

Tudtam, hogy Roxi dolgozni fog -ugye mondtam, hogy lesz szó róla?:)-, és azt is hogy ki szeretném próbálni a camambertes sajtburgert. Még jó, hogy írt, hogy otthon van, majdnem odamentem délelőtt. Így délután mentem. 

Először pláza. A CBA-ban nem kaptam már újságokat, vajat meg nem vettem, mert kb. az összesnek napokon belül lejár a szavatossága. Az meg nem baba... 

A lottón nem nyertem. 

A pláza előtt egy Feketéből is ismert srác megkérdezte, hogy elvállalom-e németből. Nem mondtam nemet.:)

Meki. Nem Roxi szolgált ki, nem is beszéltünk, de a köszönés megvolt. A sajtburger meg tényleg nagyon finom, ha nem csak "special edition", és marad az étlapon, akkor fogok még ilyet enni. Azért jó kis desszertetr toltam az itthoni bolognai után.:)

Jöttem ki a Mekiből, és észrevett a buszsofőr néni, és megvárt... Ezúton is köszönet érte!:)

Pici itthoni döglés után elindultam a stadionba. Annyiban rendhagyó volt a meccs, hogy a társaságunkból csak én voltam kint. Ezért nem akartam felmenni a szokott helyemre, lent meg találtam egy cimbit, vele néztük a meccset. ETO-Diósd 1-0. Iszonyat gyengus volt... Nem tudom, ezek a támadásbefejezések nem igazán mennek. 

Lent amúgy teljesen más a kilátás, egyfajta "alulnézet". Meg a szurkolás is más. Bírom ezeket a papikat, elereszt egy bődületes poént, röhög, majd körbenéz, hogy mennyien nevetnek. Oszt' kb. senki. Mindegy, humor legyen, meg jókedv.:) 

Ja, egy bácsi meg azt mondta, azért jár ki a meccsekre, mert itt nem az Orbánt szidja. Muhaha.:D

Volt kisebb balhé is, Drucskó elnök úr hívei és ellenzői találtak egymásra. A feleket személyesen Völgyi Dani segített szétválasztani a biztonságiaknak. Ja igen, és Lipták Zoli is megfordult a stadionban. Tényleg.:)

Meccs után cimbi hazahozott. Eredetileg nem akartam levezető sört inni. Aztán a nagy nem akarásnak nyögés lett a vége. Na jó, az nem, de sörözés mindenképpen. Nyögés csak ma. Nem voltam depi, jókedv volt viszonylag, zenét hallagattam, messengereztem. 

Vacsoráztam is, közben összetörtem egy poharat. Felsöprés közben felrúgtam a szemetest. Reggel meg csupa föld volt a papucsom. Meg állítottam be reggel 6-ra ébresztőt. Hogy miért, arra fogalmam sincs.:)

---

Szóval ma 6-kor keltem. Kávé, net, éledezés. Még dél előtt elmentem újságért meg cigiért. Útközben akkorát estem, mint az ólajtó. Ennyi idősen nem jó esni, kiskoromban esküszöm nem fájt ennyire. Megrándult a vállam, a tenyeremről lejött a bőr...

Aranyos volt a lány a benzinkútnál, előre közölte, hogy ma nem tudja olvasni a gépe a vonalkódokat. És tényleg nem. Őt jobban zavarta mint engem.

És vettem egy foci EB-s újságot. Van benne arcfestő izé, meg szurkolói karkötő. Nem vágom, hogy élhettem eddig mindezek nélkül.:)

Az ebéd melegszenya volt, vacsorára meg szerintem rendelni kéne valamit, mert a vajam elfogyott. Persze májkrémem  még lehet. A fagyasztóban meg még van melegszenya. De nem pesztós...:)

Ma már semmi program. Teregetés, fürcsi, vacsi, tévé. 

Holnap német, kedden is. Szerdán lehet lesz egy tali.:)

Pénteken meg Écs. 

Aztán majd valamikor mesélek.:)

Jók legyetek, vigyázzatok magatokra!

Puszik, pacsik, éljenek a csajok!:)

Roki, Roxi, Max és Lapaj

Vasárnap a bejegyzés megírása után megittam egy kávét, elmentem a kútra Sportért, majd főztem magamnak tésztát. Aztán kezdődött a Forma-1.

A két fő esélyes, Hamilton és Rosberg már az első körben kiütötték egymást, így nem indult rosszul a Spanyol Nagydíj. 

Akkor még nem sejtettem, hogy ez a verseny hosszú idő után egy picit megidézi a régi klasszikus "húsleves és rántott hús-ízű futamnézések" emlékét. 

Mert vannak futamok, amiket sosem felejtek el. Hungaroring 1997: "Hova tűnt Damon Hill?", Hockenheim 2000: Barrichello első futamgyőzelme: ő a dobogó legfelső fokán bőgött, én a tévé előtt. Kanada 2008: Kubica első és mint később kiderült egyetlen győzelme mind-mind kitörölhetetlen emlékek, és a lista korántsem teljes. 

Most pedig a korábban már említett, mindössze 18 éves Max Verstappen, a korábban szintén a száguldó cirkuszban versenyző Jos gyermeke aratott szenzációs győzelmet. Kimi lett a második, ezt 10-ből 9-szer sajnálnám, most nem bánom. Max zseniálisan, éretten versenyzett, megérdemelte a győzelmet. Minden idők legfiatalabb futamgyőzteseként már beírta magát a sportág aranykönyvébe, de még bőven fogunk róla hallani, az egészen biztos. Az egyik vicces, vagy inkább magát viccesnek tartó Forma-1-es oldalon láttam ezt a "poén". 

A képen látható úr Dávid Sándor, Lapaj, a vívás és az autósportok szaktekintélye. A '70-es évek óta ír és közvetít Forma-1-et, generációk szerették meg miatta a sportágat, nem kis szerepe volt a Magyar Nagydíj létrejöttében is. Őt "lenegatívozni" minimum tiszteletlenség: dőreség, pofátlanság. Hogy ő maga hogy vélekedett saját facebook-oldalán korábbi kijelentéséről Max győzelme után? Íme: "Ez mind kellett Maxnak, hogy világszenzáció legyen belőle, a Forma-1 világbajnokság eddigi legfiatalabb futamgyőztese!Akitől, érdekes, hogy a szakemberek már az első versenyétől kezdve sokat vártak, a jövő nagy reménységének tartottak. Én úgy gondoltam, hogy várok még a dicsérettel, amíg tényleg mutat valamit. És tessék!"

Ennyi, nem kell ezt túlmagyarázni.  

A futamot természetesen itthon néztem. Közben Roxival, az egyik mórás ismerősömmel beszélgettem messengeren, és zenéket is küldött, a magyar hiphop előadó, Dzsiiza munkásságába nyerhettem egy kisebb betekintést. És el kell mondjam, bejövős a pécsi srác muzsikája.:) 

A poszt egyébként eredetileg RoxiMaxi munkacím alatt futott, aztán eszembe jutott, hogy van nekem egy becenevem: Roki. Amit egy cimborától a benzinkutak mozgássérült vécéje után kaptam.XD Bandinak köszönhetően van is egy "Roky" pólóm. A slusszpoén egyébként az, hogy a lány megkérdezte, hogy a fellépő pólójára Roxit, Roxánát, avagy a vezetéknevét írassa-e. Nagyot néztem, az biztos..:)

A nap hátralévő részében net, tévé, olvasás, vacsi. 

Moziba végül nem jutottam el, amit kicsit azért bánok, de egyedül nem volt kedvem hozzá...

Viszont Kisnejemmel telefonszámot cseréltünk.:)

---

Hétfő. Sikerült időben felkelnem, így időben nekiállhattam két német nyelvű pszichológia szöveg magyarításának. A négyoldalas nagyjából elkészült délig, a másikkal nem haladtam valami jól, még keddre is maradt belőle. Egyszerűen meguntam. 

Közben net, messenger, meg babgulyás-konzerv. Meg youtube-on néztem az NDK-ról szóló német dokumentumfilmeket. 

Este pedig a magyar-német hoki VB-meccset néztem. Az első harmad után még vezettünk, végül elfáradtak a srácok, 4-2-re kikaptunk. Mindamellett hatalmast küzdöttek a srácok, le a kalappal előttük!

---

Kedd. Ami ugye hétfő volt tulajdonképpen. Azt hittem kipihent vagyok, de ez az érzés gyorsan elmúlt. 

Viszonylag időben leléptem melóból, elmentem a NAV-ba leadni az adóbevallásomat. A portás pöttyet hülyének nézett, vagy csak szájbarágós stílusa volt. Várakozással együtt 10 perc alatt végeztem. A zebránál majdnem kirántottam egy oszlopot a helyéről, pedig csak kapaszkodni szerettem volna. Mellettem két leányzó jót nevetett a látottakon. Gondoltam rá, hogy benézek a Vendelinbe egy sörre, de aztán lebeszéltem magam. 

Hazatérve észrevettem messengeren egy üzenetet. Nem hiszitek el, ki írt rám, hogy látott a buszmegállóból a 7-es buszon? Igen, Roxi. A pofám leszakadt.:)

Gondoltam rá, hogy iszom egy kávét, de lebeszéltem magam: egy sört ittam. Meg utána még párat. Csak mert jól esett. 

Közben a fehéroroszok 3-0-ra verték a franciákat a hoki VB-n, így kiestünk az A-csoportból. Szépen haltunk meg... 

Szenzációs hír, hogy Vay Ádámot,  a magyar válogatott és a Debrecen hokikapusát szerződtette az NHL-ben Minnesota Wild. Most olvastam, hogy a srác egy ideig a győri Fehér Miklós Gimnázium tanulója is volt. 

---

Szerda. A tervezettnél nyilván később indultam el és értem be melóba, szerencsére lakótársam felkeltett. 

Reggel volt egy érdekes találkozás/viszontlátás. Erről bővebben nem írnék, de szerencse, hogy előző este fogyasztottam némi seritalt, így szerdán semmit nem kellett bepótolnom. 

Háromig meló, aztán német Baluval. Motivációs levelet írtunk. Majd elfutottam postára levelet meg csekkeket feladni. Nem hiszitek el, kivel futottam össze a postán! Nem, nem Roxival: Bandival. Mindketten nagyot néztünk. 

Itthon pihi volt, meg net meg tévé. 

Időben lefeküdtem, volt mit kipihenni.

Kedves(nek csak nagy jóindulattal nevezhető) szomszédasszonyom bekopogott, és volt egy érdekes beszélgetésünk. Velem szimplán tapintatlan volt, másnál sikerült kissé tajparaszt gyökérnek lennie. Hihetetlen... 

Az Európa Ligát a Sevilla nyerte 3-1-re a félidőben még előnyben lévő Liverpool ellenében. 

*

Hahó, segítene valaki néha felmosni a lépcsőházat? XD 

*

Csütörtök. Vujity Tvrtko állítólag a Duna TV-hez szerződött. Van azért az a pénz, amiért korpás lesz a haj. Még a sapka alatt is. 

Megtört a fülhallgatóm...:/ De úgy, hogy csak akkor nem szól rendesen, ha sétálok. Erre tök jó a német "spinnt" szó, illendőbb, mint a b@szakszik. 

Majdnem elmentem fülhallgatót venni, aztán nem volt rá szükség. 

Mára már nincs program. 

Holnap vagy Árkád, vagy villamossági bolt, kéne izzókat vennem. A bolt amúgy a Holló mellett van.:D 

Este meg Magyarország-Elefántcsontpart barátságos focimeccs. 

Szombaton meg ETO-Diósd. Meglepődtem, valamiért az volt bennem, hogy ebben a szezonban már csak a Dorogot fogadjuk itthon. Mondjuk hazudnék, ha azt mondanám, hogy meccsláz van... 

Kata szülinapjára is hivatalos vagyok, de lehet jobb lenne most pihenni. Kattogós időszak van ismételten...:/

Na de majd alakulnak a dolgok. 

Mára pedig ennyi voltam.

Jók legyetek!

Puszik, pacsik, éljenek a csajok!:)

Páternoszter egy párhuzamos galaxisban

Children of Distance-koncertfilm elindítva, szóval kezdhetjük! Háát, ami azt illeti, megint lesz bőven miről mesélni!:)

Vasárnap. Az ebéd melegszenya volt, aztán pihengettem. 

Nagy megdöbbenéssel értesültem a Zalaegerszegre tartó Gyirmót-drukkerek buszbalesetéről, szerencsére komolyabb baja senkinek nem esett. Barni mondjuk megszivatott, írtam neki, és képes volt azt válaszolni, hogy rajta volt a buszon, de már egy másikkal a stadionban van. Miközben otthon hesszelt. Apád f@szát!:)

Este meg ugye úgy volt, hogy a Dreherben nézzük a BL-döntőt, de Bandi nem jelentkezett. Meg voltam róla győződve, hogy mentősként mehet a focimeccsre, csak nem meri elmondani. Azért persze Harcsival elindultunk, és Bandi is beesett.:)

Ült előttünk egy faszi, aki mindig ránk szólt, hogy legyünk halkabban. Elég frusztráló volt. Az eredmény ugye ismert, hosszabbítás után 25-25, büntetőkkel BL-győztes a CSM Bukarest. Oké, a végén talán icipicit segítettek a bírók a románoknak, de ezt a meccset illett volna megnyerni. Egyébként: az ETO vesztett már BL-döntőt összesítésben egy góllal, idegenben lőtt kevesebb góllal, a hetesek eddig kimaradtak. Mindegy, szép volt csajok, nem történt tragédia...

Azért milyen érdekes dolgokat tud produkálni az élet: a szoros BL-vereség miatt szomorkodtam. A hokisok Kanada ellen elszenvedett 7-1-es veresége után büszke voltam a csapatra. Az NB3-ban meg ETO-BKV Előre 3-0, ezt az eredményt pedig magam számára is meglepő közönnyel fogadtam. Halottnak a csók....

A meccs után azért megittuk a győzelem esetére kilátásba helyezett pálinkát, meg sör is volt, meg itthon levezetés is. 

Smuki lájkolta a kocsmai képet, én meg jól írtam neki, hogy ne lájkolgasson, hanem nyissa újra a kocsmáját. Sajnos nem tudtunk megegyezni..:( :D

Lett egy fejsérülésem. Nem tudom, hogy a viharöngyújtóba "hajoltam bele", vagy akkor sérültem meg, amikor a taxiból kiszállva eltaknyoltam. Mindegy is, ebcsont beforr...:)

---

Hétfő. Nem dolgoztam, mert ugye megint mentünk a bécsi Egészségügyi Minisztériumba. Az előre beállított időpontban nem sikerült felkelnem, és csak 3 az 1-ben kávéra volt időm, de azért kis késéssel odaértem Baluhoz a parkolóba. 

Bogaras állat vagyok. Szeretem a megszokott dolgokat. Örültem volna, ha a "megszokott helyen" a Billa mellett sikerül parkolnunk. Mert nincs messze a minisztériumtól, a közeli trafikban tudunk venni parkolójegyet, aztán még a Billába is be tudunk ugrani. A hely persze foglalt volt. Egészen addig, amíg oda nem értünk. Akkor távozott egy autó, így a megszokott helyre tudtunk beállni. A kutyagumi ezúttal szerencsére kimaradt.:)

Minisztérium. Majdnem lett egy kis bökkenő, de szerencsére az osztrák bürokrácia kicsit rugalmasabb a magyarnál, így ezúttal sikerrel jártunk. 

Levivel beszéltük, hogy hogy hívják azt a felvonót, amibe csak "be kell lépni", persze nem jutott eszünkbe. Aztán a recepciónál, amikor visszakaptam a személyimet, egyszerre böktük ki, hogy "páternoszter". Nem, a recepciós hölgy biztosan nem nézett minket hülyének.:)

Dolgunk végeztével nem indultunk azonnal haza. Kaptunk egy fülest, hogy a bécsi vérplazma-központokba magyarul beszélő ápolókat keresnek. Megkerestük az egyiket. Egy hölgytől kértem útbaigazítást. Nem tudta, hogy van a vérplazma-központ, de ismert a közelben valami egészségügyi intézményt, ahol "oltást is szoktak adni." Odakísért minket, hogy ott majd biztos tudnak nekünk segíteni. 

És igen, helyben voltunk, ott volt a vérplazma-központ is.:)

Persze szinte csak magyarok dolgoztak ott. Mint egy párhuzamos galaxisban: akár Mekibe, akár játékboltba, vagy épp egy kórházba megyek Ausztriában, mindig mosolygós, kiegyensúlyozott magyarokkal találkozom. Döbbenet...:)

Ja: betettük a lábunkat egy osztrák minisztériumba, még aznap le is mondott az osztrák kancellár. Veszélyesek vagyunk...:)

Délután 1 óra körül értem haza. Ismét működött a telepátia, virtuális élettársam percekkel később válaszolt is egy este küldött üzenetemre.:)

Ebédre főtt tojást főztem, aztán pihengettem. Messengeren beszélgettem több emberkével. Az egyik lány írt, hogy nincs-e kedvem elkísérni edzésre. Összeszedtem minden magabiztos macsóságomat, és... Megkérdeztem, hogy ezt az üzenetet nekem szánta-e... És igen, nekem.:) Nem kísértem el, tényleg nagyon fáradt voltam, de ami késik, nem múlik...:)

Este pihi volt, meg Kék fényt. 

Pöttyet ijesztő volt, hogy este negyed 10-kor az alsószomszéd lány véletlenül becsengetett. El nem tudtam képzelni, hogy vajon ki kereshet ilyenkor. 

---

Kedd. Nyugis nap volt. Délután hazaindulás előtt egy osztrák kollégával beszélgettünk, majd elindultam a buszra. 

Az mp3-lejátszómon utólag visszanéztem, hogy pontosan 28 másodpercet sétáltam, amikor egy kollegina utánam szólt, hogy elvisz a plázáig. 

Köszönettel elfogadtam a felajánlást, így nagyon hamar odaértem a fogorvoshoz. 

És el is készült a fogam, királyság van, megtörtént a koronázás!:) Hazafelé menet vicces volt, vigyorogtam, mint a tejbetök. Csak annak örültem, hogy tudok foggal mosolyogni. Meg vacogni, meg normálisan rágni, meg ilyesmik. Még egy kicsit állítólag pösze vagyok, szokatlan, hogy van fogam elöl.:D

Este semmi extra, pihi, vacsi, messenger, tévé. 

---

Szerda. Átlagos nap volt. 3-ig meló, busszal haza. Nem jegyeztem fel semmi érdemleges történést, ami persze nem jelenti azt, hogy nem történt semmi...:) Érdeklődve olvastam Viku írását facebookon, aki Mosolyka nőnapi bejegyzésén akadt ki. Akkor elkerülte a figyelmemet, de tényleg valami olyan posztot eresztett el, hogy "ez az első Nőnap apa nélkül, nagyon hiányzik, (...) rendeljetek tőlem motivációs vászontáskát!" Én elhiszem, hogy máshogy nemigen tud pénzt keresni, ezt egy kissé túltolta. Viszontválasza pedig kifejezetten szánalmasra sikeredett. 

Apropó viszontválasz: talán hétfőn volt szerencsém megnézni a parlamenti közvetítésben az azonnali kérdések óráját, tanulságos volt, a Vona-Orbán pengeváltás emlékezetes volt, és volt egy MSZP-s (!) képviselőnő, kifejezetten szimpi volt. Rákerestem facén, egyidősek vagyunk.:)

---

Csütörtök. Reggel úgy éreztem, hogy kipihenten ébredtem. Aztán persze ez az érzés viszonylag hamar a múlté lett...:)

Annak idején mesélte az egyik mórás lány, hogy mennyi mindent meg tud főzni. Írtam neki, hogy ha még a hajamat is le tudja vágni, elveszem feleségül. Azóta Férjecskémnek "szólít", nekem pedig ő a Kisnejem. Nos, a lány 18 éves lett, szóval nagykorú lett a Kisnejem.:) Egy kisebb kommunikációs félreértés okán mondjuk már szerdán is felköszöntöttem.:)

3-ig meló, aztán német. Hazaérve lepakoltam a ruhaszárítót, mostam, teregettem, pihengettem.

Fogalmam sincs, hogy jött, de kamionos videókat nézegettem youtube-on. Egy kamionos srác komplett útjait fel szokta venni, és közben dumál, kicsit olyan Kiss Ádám-style, igen jó.:)

Egy ismerősöm nagyon aranyos véleményt írt rólam. Gondoltam rá, hogy bemásolom ide, de nem fogom. Az ilyen sorokat belül kell őrizni. Köszönöm.:)

---

Péntek. Ismét egy viszonylag nyugis nap, 3-ig meló. Utána Katával találkoztam. Hónapok óta nem találkoztunk, szóval volt mit bepótolni.:)

Először vasútállomás, újságos. Vettem egy foci EB-könyvet, meg egy a 30 éves Hungaroring apropóján kiadott kiadványt.:)

Aztán Széchenyi tér, Pállfy Étterem. Limonádét ittam.:) 

Igen jól éreztem magam, jót beszélgettünk. Közben Kata felsorolta a lányneveket, akikről meséltem neki, és azon nevettünk, hogy aki fent van facebookon, közülük szinte mindenki lájkolta is a közös képünket.:)

Amúgy viccesek ezek a facebook-emlékek. Vagy ETO, vagy sör...:D

Ja, és nem, nem kockultunk, a telefonok csak a fotózás-taggelés idejére kerültek elő.:)

Hazatérve pihi, vacsi, fürcsi, messenger, tévé. 

---

Szombat. Elég korán felkeltem, és most viszonylag időben bejutottam a városba. A lottózóban kiderült, hogy a foci EB-s könyv árát visszanyertem EuroJackpoton. Nagyot néztem, az egyszer biztos.:)

A Sparban majdnem kicsesztem magammal, viszonylag sok dolgot vettem, és féltem, hogy nem tudom hazavinni a cuccokat. Szerencsére sikerült ügyesen elpakolni, és a kefírek/tejfölök sem törtek össze a tatyóban. Az mondjuk cink, hogy a Nemzeti Sport helyett is véletlenül Magyar Nemzetet vettem.XD

Ebéd? Virsli.:D

Délután annyi sportot néztem, hogy annyi nincs is. Forma-1 időmérő. Aztán Magyarország-Fehéroroszország 5-2. Aztán a Veszprém verte a Szegedet. A Gyirmót feljutott az NB1-be. A Stuttgart kiesett a Bundesligából, a Werder Bremen nem. Ez utóbbiakat persze nem néztem... Döbbenet, pár éve Stuttgart-ETO-n voltam Németországban... Hol van az már...

Ja, és a Barcelona bajnok lett, nyolc éven belül hatodszor. Zsír!:)

Este eurovízió.

Minden évben eldöntöm, hogy nem nézem meg, aztán mégis. 

Freddie mindössze 19. lett, az ukrán csaj nyert, amiben én azért kissé politikai hátszelet feltételezek. Mondjuk jobb, mintha ugyancsak résztvevő Ausztrália (!) nyert volna. 

Ja, és nekem az osztrák dal volt a kedvencem, pedig a csaj franciául énekelt. A pofám leszakad, de nagyon bejövős, aranyos zene!:) Öt évig tanultam franciául, a címét is csak félig értettem. Már megvan: Loin d'ici. Azaz Távol innen.

---

Vasárnap. Ugye sokáig tévéztem, mégis időben felkeltem. Kávé, youtube, messenger... Meg takarítottam telefonom memóriakártyáján, töröltem több mint 2000 képet, remélem, fent vannak a gépen. Szerintem fent.:)

Meg mostam is. A teregetés még hátra van, meg a benzinkúthoz is el kellene menni Sportért. Remélem nem Magyar Nemzetet fogok venni.:D

Ebédre szerintem spenótos tésztát "főzök", aztán Forma-1. 

Tegnap meglepve láttam, hogy a Tiszta szívvel-t csak tegnap meg ma játszották/játsszák még a győri moziban. A tegnapi ugye bukó, de a mai 21.40 még adná magát. Persze busz már nem lesz...:/

Nem tudom. Még az is lehet, hogy a mórás lányokkal találkozunk egyet. Majd kiderül. Meg a fordítást is el kéne kezdeni, lehet, hogy az holnapra marad. 

Jövő hét? Holnap ugye ünnep. Német is lesz, tali(k) is lesz(nek), meg az adóbevállást is fel kéne adni. Nem találom a NAV-os borítékot... Ezt a pechet...  Érted, NAV, APEH, roppant vicces...XD

Besz@rás, de a CoD-koncerten most játsszák a srácok az utolsó számot! Emlékezz rám!;)

No de mára leteszem a lantot. 

Jók legyetek, vigyázzatok magatokra!

Puszik, pacsik, éljenek a csajok!:)

#mititkunk

Vasárnap. A poszt megírása után... Nos, elég érdekes nap lett... Az ebéd bundás kenyér volt, utána meg úgy bealudtam, hogy a Form-1-ből semmit nem láttam. A Nagy Futam nevű izét néztem egy kicsit. Aztán "körkapcsolás": egyszerre néztem az ETO-Érd MK-döntőt, meg a Fradi II-ETO focimeccset. A kézislányok 2005 óta sorozatban nyerik a Magyar Kupát. Alapvetően nem szeretem sportban a dominanciát, ez mondjuk kivétel... A foci meg... Összetört egy álom... Akárhogy nézem, a szűk baráti kör mellett majd' egy évtizede a focimeccsek jelentik számomra az állandóságot, és, nem érzem úgy, hogy ez a "szerelem" úgymond kölcsönös lenne... 

A meccsek után kiültem a konyhába, és bontottam egy sört. Amiből aztán nem egy lett...

---

Hétfő. Lakótársam ébresztett, benne felejtettem a zárban a kulcsot... És azt hittem vasárnap van... Nincs mit szépíteni rajta, nagyon szét voltam esve, sok minden összejött... Szabit kértem. Büszke nem vagyok rá, de ez most így alakult. 

Aztán az van, hogy maximálisan érdemes volt itthon lenni. Sógornőm egyik öccsének barátnőjével beszélgettem, lelki életet éltünk, és rengeteget segített. 

És Kinga. Megkérdezi minden oké-e azért. Írom neki, hogy igen, és a lánnyal még lelkiztünk is. Mire megjegyzi, ha lelkiztünk, akkor nem oké minden. Köszönöm mindenkinek!:)

Az ebéd babgulyás konzerv volt, aztán döglés következett. A németórát nem mondtam le, utána pedig megnéztem a Kék fényt. 

---

Kedd. Beállítottam egy új ébresztőhangot. Egy Road-számot. Így azért könnyebb felkelni.:)

Közeledik a tavasz, szépek a lányok!:)

A szombaton megvett övre kollégám eszkábált még lyukakat, így fel tudtam avatni. 

Meló után Emő kollegina elvitt, így hamar odaértem a fogdokihoz. A váróban volt egy nagyon lelkes néni, aki mindenképpen azt akarta, hogy előtte menjek be, mert előbb ott voltam. Ezt persze az asszisztensnő dönti el, hogy ki kezd. Nem én kezdtem. Doktor bácsi aztán majd' egy órát mókolt a számban, a végére szabályosan elfáradtam. Volt ott minden, még "mélytorok" is. Meg annyiféle mutyi került a számba, a buszon hazafelé úgy éreztem, mintha be lennék lőve.:) 

A dokitól hazatérve lakótársammal kávéztunk, fürdés, net, óvatos vacsi, aztán alvás volt a hátralévő program.:)

A Leicester City nyerte az angol Premier League-t. Nagyon örülök neki. Nem, nem lettem hirtelen a klub szurkolója. De öröm, hogy azért néha egy kiscsapat is megnyerhet egy topligát. Angliában erre a Blackburn Rovers 1995-ös bravúrja óta nem volt példa.:)O

---

Szerda. Lehet. hogy már meséltem. Lehet, hogy anyakomplexusom van, de a cégnél több olyan lánnyal jóban voltam/vagyok, akinek az anyukája is a cégnél dolgozik. Egyikük reggel fülig érő mosollyal fogadott. Jól indult a reggel.:) Említette, hogy majd visszahoz nekem egy könyvet, amire nem is emlékeztem, hogy nála van. Közben úgy beszélgettünk, hogy volt aki azt hitte, hogy neki beszélek. Kancsal vagyok, nem tehetek róla, ez van.:) 

Délután tök véletlenül ráakadtam erre a képre, és megosztottam. Terveztem, hogy valahogy utalok a reggelre, például egy #mititknk-hashtag-gel, végül nem tettem, de privátban írtam a lánynak. Visszaírt, hogy kapásból vágta a szitut. Az ő anyukáját egyébként egy időben anyósomként emlegették, és nem tiltakozott.:) Jó érzés, hogy vannak ilyen emberkék!:$

Tervben volt, hogy német után találkozom egy ismerősömmel a Hollóban. De lemondtam, mert attól féltem, hogy ha későn érek haza, nem bírok reggel felkelni. Nem, nem sört ittam volna.:) Aztán úgy alakult, hogy Baluval a Hollóba mentünk "németezni", meg beszélgetni. Kávé és 7up-kombó társaságában telt a délután.:) 

Itthon azért lakótársammal ittunk még egyet,  aztán pihi volt. 

Meg a Tiszta szívvel című filmmel kapcsolatos cikkeket olvasgattam, videókat nézegettem. Látni kell, mindenképpen!:) Írt egy ismerősöm, akinek mozgássérült a férje, hogy máshogy reagált volna a film poénjaira, ha ép párja lenne. Igen, erről írtam az előző bejegyzésben...

---

Csütörtök. Nem derült ki, mi történt a városban, de reggel annyi szirénázó rendőrautót, láttam, amit eddig így egyben max. a Cobra 11-ben. Még órák múlva is zúgott a fülem.XD

Különleges nap volt: reggeliztem, mert éhes voltam. Aztán ebédig még éhesebb lettem.:) 

Meló után ismét fogdokinál voltam. A váróban pedig találkoztam egy volt kolléganőmmel. Tök érdekes, 7 évvel ezelőtt volt a búcsúbulija a Bözsiben, és azóta nem találkoztunk. És ez miért emlékezetes? Másnap volt tesómék esküvője.:)

Hazatérve pakolásztam, mosni megint nem volt kedvem... Irkáltam egy harmadik "mórás lánnyal", ő is nagy nagyon aranyos..:) 

Hm... A Red Bull a Toro Rossóhoz "száműzte" Daniil Kvyjatot, és Max Verstappen került a helyére a Red Bullhoz. Ez szerintem taktika: Maxot így valamennyire el lehet rejteni a többi nagycsapat elől, megnehezíthetik leigazolását. Szerintem. 

---

Péntek. Közeledik a tavasz, szépek a lányok!:) Hihetetlen, milyen helyes csajok dolgoznak minálunk!:) Van egy "új kedvencem", de Fodor Ákos szavaival élve "meglátni és lemondani róla: egy pillanat műve volt." Nem baj...:)

Viszonylag gyorsan telt a nap, mégis kicsit feszkósra sikeredett. 

Meló után pedig kollégám kivitt Écsre. Apámmal volt egy kis megbeszélnivalónk, meg ugye hétvégén nem tudtam kimenni. Akkor még úgy tűnt, sikeres volt a megbeszélésünk. 

Visszafelé szokás szerint a plázánál szálltam le a buszról. Félrehúzódtam rágyújtani, és amikor jött a 14-es, megindultam a megálló felé. Meglepetésemre a sofőr nem ment el a megállóig, hanem úgy állt meg, hogy az első ajtó pontosan velem egy vonalban legyen. Aztán a lépcsőn "felmászva" még bénáztam egyet, mire a sofőr közölte, hogy nyugi van, megvár. 

Apróság, de jóleső gesztus volt, jót tett a kedvemnek.:)

Hazaérve pihi volt, meg net, meg vacsi. Elfelejtettem sajtot venni, ettem helyette tejfölt meg vöröshagymát. Nagyon fincsi volt.:)

---

Szombat. Lakótársam ment melózni. Korán keltem, ittam vele egy kávét. Aztán ugye 10-kor apámmal beszéltem. Elég érdekes feltételekhez köti az anyagi segítségnyújtást, nem nagyon kaptam szikrát. Lehet, hogy van igazság abban, amit mond, de a tálalás egészen elképesztőre sikeredett. Még Anyámat is belekeverte a történetbe. 

Akinek meséltem a dolgot, a "na persze", a "meg a lóf@szt", és az "érdekes az öreged" között váltakoztak a reakciók. Szóval fura... 

Annyira idegállapotban voltam, hogy csak fél 2 táján szántam rá magam, hogy befussak a városba. 3-ra meg ugye jöttek Zsófiék. 

A buszon véletlenül megkalimpáltam egy lány copfját... A frizurája szétjött, majdnem leesett a napszemcsije, de elnézést kért. Feladtam a lottót, vettem le pénzt. Összefutottam egy régi cimbivel, aki épp rendőrként szolgált és védett. 

Találkoztam egy egykori tanárunkkal, aki amúgy ugyanúgy néz ki, mint sulink 30 évvel ezelőtti évkönyvében...:) 

A boltban meg megkérdezte egy srác, hogy én is spinás vagyok-e, mert ők járnak így. A spina bifida egy betegség, nyitott hátgerincet jelent. Nem, én nem vagyok az. 

Egy óra alatt hazaértem. Vagyis megfordultam. Aztán jöttek Zsófiék, meg a kajafutár is jött, meg mostam is.:)

Megnéztük a kézimeccset, de ment a Bayern-meccs is! Zsófiii majd légyszi dobd át a linket, nem találom!:)

Egy góllal nyert az ETO a Podgorica ellen, így ma BL-döntő. Ja, és persze örülök, hogy találkoztunk Zsófiékkal, remélem a következőre nem kell ennyit várni.:)

Aztán vacsi, Fradi-Újpest, és alvás. Konkrétan úgy elaludtam, mintha fejbe lőttek volna!:/

Ja, és átküldtem valakinek egy képet messengeren. És nem először jártam úgy vele, hogy írta, hogy eszébe jutott pont tegnap, hogy rég beszéltünk, meg hogy jó lenne végre beszélgetni. Én is ugyanígy voltam vele...:)

---

Ma. Viszonylag időben felébredtem. Elbattyogtam újságért. Amúgy felemás cipőben, de ez már nem újdonság. 

Apám ma lehet tovább fokozta a tegnapi okosságot, komolyan nem értem...:/

Aztán telefon Harcsival, majd pötyögés.:)

Perceken belül kezdődik a hoki VB-n a Magyarország-Kanada meccs, belelesek, ha már a tegnapi magyar-szlovák (1-4) kimaradt. 

Ma még lesz Zete-Gyirmót, meg ETO-BKV Előre zárt kapuk mögött, meg ugye BL-döntő. Amit nem kizárt, hogy a Dreherben nézek, de csak okosan, mert holnap megint megyek Ausztriába, a bécsi egészségügyi minisztériumba.

Jövő hét? Fogdoki lesz, meg német is lesz. Meg hosszú hétvége! A kisnejem meg nagykorú lesz!:)

Na de mára ennyi voltam. 

Jók legyetek, vigyázzatok magatokra!

Puszik, pacsik, éljenek a csajok!:)

A spina bifida latin elnevezés, melynek magyar megfelelője a nyitott gerinc. Ez a gerinc és a központi idegrendszer fejlődési rendellenességeinek összefoglaló elnevezése.

Részletek: http://www.webbeteg.hu/cikkek/genetikai_betegseg/6983/a-nyitott-gerinc-spina-bifid