Jóállású szórakozott olasz dzsigoló

Eredetileg pénteken írtam volna meg ezt a bejegyzést, de a fagyasztó közbeszólt. Utólag visszagondolva nem is olyan nagy baj... De erről majd később...

---

Vasárnap. Hosszú idő után végre klasszikus vasárnapi ebédben volt részem: húsleves, rántott csirkecomb, petrezselymes krumpli, csemegeubi, ahogy az a nagykönyvben meg van írva... Hehe, a fenét, melegszendvics volt az ebéd...:)

A kórházba végül nem jutottam el, mert kaja után bealudtam, a mosógépet is jó kis spättel sikerült kipakolnom. 

Kipakoltam viszont a zoknis fiókat, emlékeim szerint 43 pár zoknit sikerült összepárosítanom... Közben Veszprém-Szeged férfi kézilabda MK-döntőt néztem. Hetesekkel, óriási szerencsével nyert a Veszprém a nagyjából vezető Szeged ellen. Nem is baj, mert Hajrá, Építők!:)

Vacsorára hamburgert rendeltem, és fél 8-ra már ágyban voltam. Kellett...:)

---

Hétfő. Valami megváltozott a telefonomon a reggeli ébresztés kapcsán. Fogalmam sem volt, hogy kinyomtam-e az ébresztőt, vagy benyomtam a szundit, így inkább felkeltem. 

Móváron a Kisalföld szerint 2000 néző volt, nagyjából reálisnak tűnik. Mindenesetre a meccs még mindig iszonyú szürreális élmény, a biztonságiak meg tahók voltak. 

3-ig voltam melóban, aztán itthon döglés, német, meg megint döglés. 

Szerintem néztem Kék fényt. De ez annyira nem biztos...

---

Kedd. Ránéztem az órára, 1:11-et mutatott. Legalábbis azt hittem. Amúgy 3:33 volt, így hamarosan kelhettem is. A kutyafáját... 

2-ig voltam melóban. Aztán a Feketében voltam, megkaptam a Velünk élő másság című projektet összefoglaló könyvet, benne a cikkel, amit rólam írt Kinga és Kira. Egész színvonalas kis -amúgy elég nagy- könyv, sok érdekes olvasnivaló van benne. Ja: és nem érdem, hogy bekerültem a könyvbe, egyszerűen csak ismertek a szervezők. Arra viszont tényleg nagyon büszke vagyok, hogy a két leányzóval máig tartjuk a kapcsolatot. Vagyis nem csak velük, de velük főleg...:)

Tök durva...  1992 szeptemberétől jártam a Feketébe. Pesten azt mondták Anyunak, hogy "kinőttem" azt a sulit, megpróbálhatnék épek között tanulni-Pesten. Anyu pedig akkoriban olvasott a Kisalföldben A Feketében működő konduktív csoportról, azaz Gabi néniről. Megkereste őt, meg az iskola igazgatónőjét, aki aztán beleegyezett, hogy ott tanulhatok. Anyu meg akkor kezdett a kórházban dolgozni. Ehh, ez mind-mind elég komolyan meghatározta az egész család későbbi életét, szóval nincsenek véletlenek...:)

Gabi néniék egyébként megdicsértek, hogy milyen szépen állok. Hát igen, minden relatív....:)

Régi vesszőparipám, hogy minket fogyatékosokat olyan emberek tudnak igazán "kezelni", akik vagy családilag vagy szakmailag érintettek. És igen... Volt ott egy fiatal konduktorlány, Gabi néniék mentoráltja. Ha jól emlékszem, nagyjából akkor született, amikor én a Feketébe "igazoltam". Helyes, aranyos, jó fej, tök jól eldumáltunk. És milyen kicsi a világ: Móváron dolgozik, és a volt gimimben van a "rendelője", vagy mije...:) Ja, és nem, nem jelöltem be facebookon.:P

A Feketéből a kórházba mentem, ismerőst látogatni. Hogy kit és hol, az maradjon a mi titkunk. Hosszú idő után találkoztunk újra, és örültem, még ha a körülmények lehettek volna kedvezőbbek is...

Már bőven esteledett, mire hazaértem, így este már csak pihengetés volt.:) 

Dárdai Pali Herthája hazai pályán kapott ki 3-0-ra a Dortmundtól. Annyira nem nagy meglepetés. Az MTK ugyancsak otthon 1-0-ra a Felcsúttól. Pff... Ez sem... A Barca 8-0-ra nyert, az Admira pedig bejutott az Osztrák Kupa döntőjébe. Sporthíreinket olvashatták. Lesz még!:D

---

Szerda. Nehezen keltem, 3-ig voltam. Meló után a nővérszállóra mentem németezni. Nem tudom, hogy csinálom, de a tónál megint találkoztam ismerőssel...:O :)

Helyesbítés: az előző óránkon tanítványom nem értett semmit félre, nagyon is tudatosan rekesztette be  a németórát. Annyira mondjuk nem bántam, hulla voltam..:)

Nagyon finom palackozott almafröccsöt ittam..:) 

Aztán tanítványom és párja hazadobtak, utóbbi megnézte az ajtókat, a kilincseket, és a fürdőszobánál a járólapot. Köszönet érte!:D

Az este viberes-messengeres bohóckodással telt. Fürcsi-vacsi is volt, csak azt nem írom le külön!XD

*

A csütörtöki nap leírása előtt megálltam egy cigire, közben vizet töltöttem kis flakonból nagy flakonba. A telefonomat nyakon öntöttem vízzel, és a meglepődés közepette belehamuztam a vízbe. Nem vagyok normális!:D

*

Csütörtök. Reggeli móka: megálltam a járda szélén, hogy elengedjek egy biciklis csajt, nehogy elé szédelegjek. Közben mp3-lejátszómon egy magyar megamix szólt, amiben épp Kis Grófó zengte, hogy "Gyere, gyere!" A csaj nem kizárt, hogy nem értette, hogy min röhögök.:)

Délelőtt leültem a lépcsőre cipőt kötni, kollegina majdnem odafutott felnyalábolni, azt hitte, hogy eltanyáltam. Aztán megnyugtattam.:)

Ebéd utáni móka: kollégával az udvaron cigiztünk, és azt mondta, hogy úgy nézek ki többnapos borostával, mint egy olasz dzsigoló. Én alaposan félreértettem, nem tetszett, hogy orosz zsidónak titulált. 

Az irodába visszafelé ballagva kilépett -avagy belépett?- elénk egy lány. Már többször meséltem róla ehelyütt, hol külön bejegyzésben, hol a sorok között. Hogy jóban voltunk, de már nem tartjuk a kapcsolatot... Belefeledkeztem, hogy még mindig milyen gyönyörű. Aztán kolléga megkérdezte a lány nevét. A viszontlátás, és a meglepő kérdés hatására majdnem hasra estem. Amikor megkérdezte, hogy mit lehet róla tudni, kevés híján elsírtam magam, nem igazán jutottam szóhoz. Olcsó romantikus ponyvaregények giccses sablonja lenne, ha azt írnám, hogy ha szóhoz jutottam volna, azt válaszoltam volna, hogy amilyen szép, olyan jó a humora, "aranyköpései" sorát őrzöm, és tényleg büszke vagyok rá, hogy ismerhettem. 

Olcsó sablon lenne, úgyhogy nem írom ezt. Ennél többet nem. 

Meló után német, Baluval, előtte egy kis angol Benivel. Na az nem semmi volt...:)

Hazatérve semmi extra, megkezdtem a hosszú hétvégét. 

---

Péntek. Ugyanis szabit kértem péntekre. Kicsit sok volt az elmúlt pár nap, kicsit pihenni szerettem volna.

Boltba akartam menni, meg postára, meg blogbejegyzést írni. 

Ebből aztán lottózó lett, meg bolt. A többit halasztottam. Annyira szép idő volt, hogy csak na!:) Tényleg Győrben vannak a legszebb lányok!:$

Valami konzervet szerettem volna venni vacsorára, de nem találtam meg a Reálban, ezért aztán fagyasztott pizzát vettem. Aztán meglettek a konzervek is, de a krumplifőzelék (!) konzervet valahogy nem kívánta a szervezetem.:)

Hazaérve benéztem a fagyasztóba, és döbbenten láttam, hogy annyi jég volt benne, amennyit kb. egész télen nem láttam. A sírás kerülgetett... Szerencsére az alsó rekeszt sikerült kiszabadítanom a jég fogságából, így lakótársam segítségével oda tudtunk forró vizet pakolni, a valamennyire megolvadt jeget pedig csodák csodájára sikerült egyszerre kiemelni. A nagy izgalomra bontottunk egy-egy sört, persze nekem jutott a 11%-os...XD

---

Szombat. Időben keltem, elkezdtem készülődni.

Amikor tesómék hívtak, hogy elindultak, én is a marcalvárosi Lidl felé vettem az irányt. Ők bevásároltak apánknak, én a kocsinál megvártam őket. 

Écsre mentünk, aztán elindultunk Zalába nagybátyámékhoz. 

Útközben értesültünk róla, hogy meghalt kora gyermekkorom egyik hőse, Ferjáncz Attila egykori raliversenyző. Persze ezt a dicső státuszt nagyrészt annak köszönhette, hogy Lancia Deltája ugyanúgy sárga-kék Camel-színekben pompázott, mint Senna Forma-1-es Lotusa. 

Mark keresztfiam először járt Zalában, és nagyon jól viselte az utat. A kisfiú felért egy levél antidepresszánssal.:)

Először Orosztonyban álltunk meg, nagyszüleink sírjához mentünk a temetőben. Vagy a temetőbe mentünk nagyszüleink sírjához, nem tudom, melyik a helyes.:) 

Aztán Felsőrajk. Ettünk-ittunk, beszélgettünk, majd Markkal és a szüleivel kisétáltunk a helyi látványossághoz, a várhoz. 

Hazatérve pedig Mark a tyúkokkal ismerkedett, egy élmény volt nézni keresztfiamat.:)

Nagybátyámék meg tényleg igen jó fejek -ha lehet ilyet mondani:)-, tök jókat beszélgettünk. A szokásosnál kicsit később indultunk haza, ezúttal nem apánk, hanem Mark "döntött" az indulásról.:) 

Útban hazafelé -ez hülyeség, mert odafelé is- átmentünk a fent említett leányzó faluján. Tesóm megkérdezte, mi újság vele. Elmeséltem, hogy semmi, vagyis még a csütörtöki fennforgást. Jó volt kibeszélni, még ha hülyeség is. (megj.: ez nem üzengetés, vagy valami, ki is hagyhattam volna ezt a "szálat" a bejegyzésből, de akkor meg csonka lenne, és valamennyire magamnak is hazudnék...)

Ja, és döbbenet, hogy Mark még nem tud beszélni, de már olyan humora van, hogy kész, mókás fiú!:) 

Hazavittük apánkat, majd Csanak, illetve Tét felé vettük az irányt. Láttunk egy elég frissnek és durvának tűnő balesetet is. 

Én Csanakon szálltam ki, ezúttal nem szóltam ismerősnek, mert úgy volt, hogy lesz még egy villámtali, amit aztán halasztottunk. 

Jött egy 32-es baráti, meg egy 36-os koroncói busz, amikre nem mertem felszállni. A 22-esen meg persze ellenőrök voltak... Az igazolványom rendben volt, de nem tetszett, hogy kiabálnak egymásnak, meg nem köszönnek, meg ilyesmik... 

Ja, és mintha dudáltak-integettek volna nekem egy autóból, de ez nem tuti...:)

Szóval a tali elmaradt, így aztán hazajöttem. 

Este 9-kor ittam még egy kis kávémaradékot, meg megnéztem a Fradi-Újpestet. Meg ettem banánt. Meg olvastam, meg messengereztem. 

---

Elég hülyén ébredtem, rossz álmom volt. Szerencsére sikerült rájönnöm, hogy csak álmodtam az egészet...

Időben elmentem a Lidlbe, bár a szar idő majdnem visszatartott. Vettem ezt-azt a fagyasztóba, ugye mindent kidobtam onnan. Épségben hazaértem, egy doboz kefirről ez sajnos nem mondható el...:/ :D

Ma már semmi extra nincs tervben. Ebéd lasagne, aztán olvasás, net, tévé. 5-kor lesz ugye a zártkapus ETO-Vidi II, neten elvileg követhető...

Jövő hét? Holnap lakógyűlés, meg német is lesz, meg meghívtak minket a Tiszta szívvel című Till Attila-film premier előtti vetítésére. Melyben tudomásom szerint egy kerekesszékes bérgyilkos a főszereplő. A srác egyébként ott lesz a vetítésen. Elég későn lesz a mozi, de szerintem ezt nem hagyom ki. 

A többi meg majd alakul. 

De mára ennyi voltam. 

Jók legyetek, vigyázzatok magatokra!

Puszik, pacsik, éljenek a csajok!:) 

Kapuzárási pánik

Kedden a bejegyzés megírása után értesültem róla, hogy az ETO soron következő két hazai mérkőzését zárt kapuk mögött fogja játszani. Az ominózus sárvári balhé után ez sajnos benne volt a pakliban, és persze nagyon sajnálom... 2007 óta vagyok bérletes, két kezemen biztosan meg tudom számolni, hogy hány meccset hagytam ki... Furcsa lesz... 

Kedd este kávé, tévé, vacsi, fürcsi, olvasás, tévé, messenger.

---

Szerda. Az "ETO-balhé" miatt ismét vettem Kisalföldet. Fontos infó.XD

Reggel mosolygós, boldog születésnapot kívántam egy kolleginának. Azt nem tudom, hogy boldog volt-e a napja, de a mosolygás bejött, mert délután jött velem szemben fülig érő szájjal.:)

A német elmaradt, ezúttal nem mondtam le, hanem áttettük csütörtökre. 

A Fa Kocsmánál vettem cigit, és azt mondtam magamban, ha meglátom kollégámat, bemegyek egy sörre. Hát ami azt illeti, nem kockáztattam sokat. Persze, hogy ott volt.:) Ezért aztán bementem, és megittam egy sört. Tényleg csak egyet. Utána a buszmegállóban pedig találkoztam általános iskolás osztályfőnökömmel. Pár percig beszélgettünk, aztán elköszönéskor derült ki, hogy nem emlékszik a nevemre. Úgyhogy bemutatkoztam...:)

Hazatérve kávé. Beszéltem egy móvári osztálytársammal, hogy esetleg találkozunk-e a meccs napján. De necces lett volna... 

Meg van egy lány. Anno 2001-ben a ballagásunk előtti napon nem mentem el az osztálytársaimmal szerenádozni. A kolesz kajáldájában olvasgattam, akkor jött oda hozzám. Beszélgettünk, majd elkérte a címemet, hogy tudjunk levelezni. Így is lett. Levelezgettünk, és kisebb-nagyobb megszakításokkal azóta is tartjuk a kapcsolatot. Egyszer német módszertan órán az ő németórájukat néztük meg, szóval fel tudunk tűnni egymás életében...:) Szóval neki is írtam, hogy esetleg összefuthatnánk, de ez most elmaradt a nagy szervezésben. Majd pótoljuk.:)

Este Barca-meccs. A Real elleni vereség után most a BL-ből esett ki a csapat. Sajnálom, de a kardomba azért nem fogok dőlni. Az NB3 jobban fáj... 

*

Facebookon egy zárt csoportban követtem el ezt a szösszenetet. Nyilvánosan nem akartam megosztani, ide azért bemásolom. Főleg azért, mert egy ismerősöm szerint jobban írok, mint Oravecz Nóra. Azér' érezd!;)

Sok érdekes dolgot olvastam már ebben a csoportban a Titokról, és a vonzás törvényéről. Életem talán legnehezebb időszakában, Anyám halála után, 2012 végén olvastam a könyvet, láttam a filmet. Nem szeretem a túlzottan „sprituális”, elvont dolgokat. Picit elvontnak, nehezen fogyaszthatónak tartom őket. De vannak benne igencsak kézzel fogható, és a valóságban alkalmazható gondolatok.
Hehe, ha ezt valaki olvassa, aki ismer, tán röhög is a markába…. „Te és a vonzás, nem vagy te egy p*ncimgnás…” Hát nem.
Hajlamosak vagyunk túl nagyban gondolkodni. Én azt vallom, hogy az apró dolgokat is észre kell venni, a kis dolgoknak is örülni kell, és akkor talán a nagyobb problémákon, feladatokon is könnyebben úrrá leszünk. Meg úgy egyáltalán: jobb lesz az alaphangulat.
Szóval: igenis, el fogom érni a buszt, nem fog elmenni az orrom előtt. vagy: az újságosnál:  nem fogyott el a sportnapilap, az utolsót még meg fogom csípni. Az esetek nagy részében bejön. És nem leszek tőle szomorú.
Az emberek kapcsán pedig…. Nagyon sokszor előfordul, hogy valaki eszembe jut, és hamarosan valamilyen formában feltűnik. Egyszerre elküldött üzenetek… Vagy amikor eszembe jut valaki, hogy rég beszéltünk, mindjárt írok neki. És ő ír. És nincs pofám leírni, hogy „épp most gondoltam Rád…” mert annyira banális… Pedig igen, nyugodtan ki lehetne mondani, biztos jól esne az illetőnek, mert ismer, nem írnám le, ha nem így lenne…
Amikor mosolygós születésnapot kívánsz valakinek, és nemsokára mosolyogva jön veled szemben a folyosón...
Érdekes, de az is megesett, hogy valakivel eltávolodtunk egymástól, már nincsenek „telepatikus” összefutások, amikor pl. nyílik egy ajtó, és 1000%-ig érzem, hogy ő fog rajta kilépni, és még sorolhatnám…. De rengetegszer találkozom a nevével… Egy dalszövegben, vagy úgy hívják tanítványom lányát, stb. Hiszem, hogy ezek sem véletlenek…
Lehet, hogy ennek az írásnak se füle, se farka, de el szerettem volna mesélni Nektek.
Talán rendhagyó, de választottam egy kis zenei aláfestést. Hogy miért? A lényeg benne van:
„Ne azt kérdezd tőlem, hogy melyik csillagjegyben,
Hogy melyik áldott évben, hogy hiszek-e a jelben,
Nem ez számít, higgy nekem.”

*

Csütörtök. Reggel megint Kisalföld. Fura, hogy a megyei napilapban két nappal a meccs előtt egy sor sem volt a Móvár-ETO meccsről. Meglepett. 

Melóból semmi extra nem rémlik. Délután német. Utána meg még egy. Elég fáradtak voltunk mindketten, és az egyik feladat zárásakor mondtam, hogy "Jó rendben!", majd az órámra néztem. Tanítványom félreértette a gesztusomat, és befejezettnek tekintette az órát. Én pedig nem tiltakoztam, tényleg hulla voltam...:) Hazahoztak, életemben először ültem Alfa Romeo-ban. Van feelingje annak az autónak.:)

Itthon kávé. Meg még egy. Így lehelődött belém egy kis élet. Este pedig az utóbbi idők egyik legjobb meccsén Liverpool-Dortmund 4-3. Persze 3-3-nál elaludtam...:/ :)

---

Péntek. Sima kelés, nyugis nap. Nem, Kisalföldet nem vettem...:D

Fél 4-ig voltam melóban. Elmentem az ETO Shopba jegyet venni, ezután pedig olyan eseménysor vette kezdetét, hogy az agyam eldobtam. 

Kezdődött azzal, hogy hazafelé betértem a Stadion Sörözőbe egy sörre. Kettő lett belőle. Aztán mellém keveredett két jóember. Amikor egyikük lement sörért, megkértem, hogy hozzon nekem is még egyet. 

Eközben társa megkérdezte, hogyan lettem mozgássérült. Elmeséltem neki, ő persze rögtön továbbadta az infót visszatérő barátjának. Ő pedig közölte, hogy az ő fia pedig drogos. Át is vedlettem pszichológussá, mesélt-mesélt, hallgattam, szörnyülködtem. 

Telt az idő, egyszer csak felvettem a hátizsákom, hogy elinduljak haza. Újdonsült ismerősöm közölte, hogy várjam meg, elkísér egy darabon. Félúton megálltunk egy cigire. Közölte, hogy jó fej vagyok, meg rendes, meg intelligens... És tudom-e, mi kellene nekem? Ilyenkor szokott jönni, a nő, meg a punci, meg az ilyesmik. És tudod mit mondott? Fogorvos. Ezen felnevettem...:) Nagyon gázul néz ki most a fogam (helye), de ugye van időpontom  a dokihoz, szóval ezen nem fog múlni. 

Már majdnem hazaértem, amikor mondta a srác, hogy igyunk még egy sört a Gól Büfében. Nem akartam elfogadni az invitálását, nem vagyok túl jó véleménnyel arról a helyről. De aztán mégiscsak vele tartottam. 

És... Tudod ki volt a pultban? A kéményseprő, basszus, aki volt nálam, amikor kigyulladt a gázbojler... Besz@rás! Kifaggattam: 100-ból kb. kettő bojlerrel történik ilyen meghibásodás, és igen, ha éjjel gyullad ki, és mélyen alszom, szépen meghaltam volna. Döbbenet... 

Ja, és ez itt nem a reklám helye, de a Gól Büfében péntekenként van halászlé meg ecetes hal elvitelre. Majd le fogom tesztelni...:)

Hazatérve levezető sör. Szombat reggel láttam, hogy a zsemléből is hiányzott, szóval vacsoráztam is...:)

---

Szombat. Nem voltam rosszul, de azért eléggé meg voltam fáradva. Szóval pihengettem. Ebédre kifőztem magamnak egy Maggi-féle paprikás csirkét, aztán a vasútállomás felé vettem az irányt. 

Buszmegálló. Frissen festették a padokat. Ki is volt írva. Egy néni nem szórakozott, benyálazott egy zsepit, áttörölte vele a padon, és leült. Lefagytam...:)

A szökőkútnál leszálláshoz készülődve láttam egy tök helyes leányzót. Aztán kiderült, hogy ismerősöm, volt kollegina, jó nagyot köszöntünk egymásnak. 

Tippmixet nem adtam fel, de lottót igen, és újságokat is vettem. 

A két lottókettes mellett az EuroJackpoton is nyertem... Pech a szerelemben....:D

Na, aztán elindultunk Mosonmagyaróvárra. Jó volt látni a volt sulimat, de azért nem így akartam...:/

Először rossz helyen, valami MITE-pályán kötöttünk ki, eleddig azt sem tudtam, hogy van ilyen csapat. 

Aztán azért csak odaértünk az MTE-pályájához, a Wittmann-parkba. 

Elég komoly biztonsági előkészületek voltak, voltak rendőrök, polgárőrök, meg többféle security... 

Meg toi-toi vécék is voltak. 

Szerintem többen voltunk, mint a hazaiak, a kb. 1000 embernek három csaj csapolta a sört. Egy csapból. Szóval nem volt gyors, na...:D Elég érdekes helyen, a büféasztal tőszomszédságában ácsorogtam. Azon gondolkodtunk, hogy túszul ejtjük a szendvicseket, a váltságdíj soron kívül sör lett volna...:D

Ja, a meccs egyébként 0-0 lett. Szerintem közelebb álltunk a győzelemhez, de ez semmit nem számít. Úgy fest, még legalább egy évig marad az NB3... Szomorú...

Az autópályán jó gyorsan visszaértünk Győrbe. Bandiék letették a kocsit, aztán még sörözgettünk egyet a Dreherben. Aztán elindultam a buszmegállóba. A kiírás szerint 22 perc múlva volt várható a következő 14-es. Mondom 22 perc, meg még a negyedóra buszozás, ehhez most nincs sok kedvem, meg aztán ennyi sör után a vese is beindult már. Szóval hívtam egy taxit. Megadtam az alaphangot. Meg szoktam nyugtatni a taxisokat, hogy nem vagyok annyira részeg, amennyire kinézek, csak alapból is mozgássérült vagyok, és ez a mocskos szemét sör először a mozgáskoordinációt üti ki. Na, ez most úgy hangzott, hogy nem vagyok annyira fogyatékos, mint amennyire kinézek....XD

Szóba került, hogy voltam meccsen Móváron. Megkérdezte a végeredményt, meg a benyomásaimat. Ezután útjára indult a gyönyör. Kiderült, hogy már a régi vagongyári pályára is járt meccsekre, A Verebes-korszakban idegenbe is kísérte a csapatot. Ja, a csapat legendája, Póczik József padtársa volt középiskolában. Nagy Manchester United-drukker, nem "divatol" a City-vel. Besírtam. Amúgy 1951-ben született, tehát Anyámnál egy évvel idősebb... Ja, és volt ám olyan, hogy Rába ETO-Manchester United 2-2. 

Hatalmas fazon volt, még elhallgattam volna. Útközben bevillant, hogy úgy fogok elköszönni tőle, hogy "egy élmény volt", mert tényleg fantasztikus volt hallgatni. Aztán megelőzött, ő köszönt el ezekkel a szavakkal. És pacsiztunk is. 

Szeretek beszélgetni. Szeretek sorsokat, élettörténeteket hallgatni. Ez most ilyen volt, egy kis futballtörténelmi leckével nyakon öntve. 

Hazatérve levezető sörök, meg messenger. Hajnali 2-kor meg melegszenyát sütöttem...:)

---

Ma időben keltem, Forma-1 volt. Rosberg nyert. Jaj, de örültem volna Kiminek... 

Lepakoltam a ruhaszárítót, meg kiürítettem a zoknis fiókot egy lyukas lavórba. Van vagy 100 pár nélküli zokni...:D

Fürdés, mosás, ebéd, pihi, ennyi lesz ma a program, meg lehet, hogy benézek a kórházba is. 

Jövő hét? Németórák, Zala, meg ugye zártkapus ETO-meccs. Ha jól emlékszem, a Vidi II ellen lesz az első... 

Na de mára ennyi. 

Jók legyetek, vigyázzatok magatokra!

Puszik, pacsik, éljenek a csajok!:)

Mese az öt találatról. Meg sok minden másról.

Olcsó és elcsépelt poén lenne, hogy nyugi, nincs vasárnap... Úgyhogy nem írom le!:) Pusztán írhatnékom van, ezért posztolok ebben a szokatlan időpontban.

---

Vasárnap tényleg nem voltam valami jól. Aludtam délelőtt is, meg délután is, fél 8-kor pedig már ágyban voltam. Mégis, vagy talán épp ezért egész héten fáradt vagyok. És még csak kedd van. Nem pedig vasárnap.:P

Az ebéd rántotta volt. Hááát mint mondjak, azért egy húsleves jobban esett volna vasárnap alkalmából.:)

Délután hiába vártam a Gyirmót-Mezőkövesd meccset. Kiderült, hogy csak felvételről adta a tévé. Jó, a vízilabda sem volt unalmas, a srácok tornagyőztesként jutottak ki az olimpiára. Az M4 riporternője aranyos volt, közölte az egyik játékossal, hogy pontveszteség nélkül nyerték a tornát. A spíler persze helyesbített, hogy ez így ebben a formában nem igaz, mert Kanada ellen ugye ikszeltünk. 

Elalvás előtt pedig Van, aki forrón szereti-t néztem. Teljes a retro, mert hétköznaponként meg A tavasz 17 pillanat című szovjet remekmű az aktuális sorozatom.:)

Nem vasárnap történt, de leírom, mert valahová le kell írnom: egyrészt hihetetlen, hogy már több, mint fél éve voltunk a Feketében. A hétvégén beszélgettem még egy "mórás lánnyal", ő az egyetlen, akire Kingán kívül emlékeztem a Feketéből. Nem csak azért, mert bejelölt, mint amolyan összekötő...XD Na, a lány egy facebook-fórumon bekapcsolódott egy amolyan "ezekamaifiatalok" témájú vitába, és nagyon ügyesen válaszolgatott, pont annyira volt cinikus, amennyire kellett, az ellenérvek pedig nagyjából elfogytak az "itt egy hisztis tini"-nél. Szép munka!:)

Egy véletlen folytán megtaláltam, mikor beszélgettem életemben először virtuális élettársammal. Úgyhogy nem kell nyomoznom.:) Elég sok zrikában van részünk, szóval ezt a fejleményt nem fogom élőben kommunikálni. Mások előtt. Meg mondjuk másnak talán lehet, hogy annyira nem is lényeges. 

Töröltem a telefonomból egy számomra nagyon fontos telefonszámot. Ez nem büntetés, vagy bosszú, nem teszt, hogy fog-e még keresni. Mert nem fog. Ez a történet ennyi volt. Én meg már nem szeretném szuggerálni se magamat, se a telefont...

Facén meg elutasítottam egy ismerős jelölését, pusztán azért, mert megalázónak éreztem. Na mindegy...

---

Hétfő. Nemzeti Sport és Kisalföld a kisboltból. Ismerősnek tűntek a lottószámok... És hát igen, meglett mind az öt szám, a bökkenő csak az, hogy három oszlopban... Na mindegy, ki a kicsit nem becsüli... Amúgy mondtam én anno Anyunak, hogy azért nem lesz nagynyereményünk, mert túl gyakran nyerünk kicsit. De az én két számsorom is jól szerepel...:)

A Kisalföld természetesen viszonylag terjedelmes írásban számol be az ETO-szurkolók sárvári balhéjáról. Az erőszak soha semmilyen formában nem lehet jó megoldás. Az más kérdés, hogy talán így sikerült felhívni rá  a figyelmet, hogy hatalmas gondok vannak a csapat körül. És lőn, hirtelen NB1-es edző, az élvonalban a Kecskemétet és a Diósgyőrt irányító Bekő Balázs lett a csapat edzője... Érdekes...

Nem szerettem volna foglalkozni a Kiss László-üggyel. De most mégis megosztok Veletek pár gondolatot!

Szóval Kiss László, az úszók szövetségi kapitánya 55 évvel ezelőtt két csapattársával együtt megerőszakolt egy nőt. Ez a hír egészen biztos, hogy nem véletlenül lett éppen most újra aktuális. Mert ugye a büntetését megkapta, letöltötte. Vagy nem... Utána úszókkal, köztük gyerekekkel dolgozhatott. Az érintett nő már meghalt, a két (tettes)társról se sokat hallani. 

Így azért kissé kilóg a lóláb... Én azonban nem ezzel a "szállal" szeretnék foglalkozni. Hanem a kommentárok... Nem, nem a fórumok nethuszárjai, nem a kocsmák hőzöngő okoskái! Csapó Gábor olimpiai bajnok vízilabdás szerint egy nemi erőszakot olyan könnyű "kivédeni", mintha elhúznád a poharad, mikor más beledugná az ujját (videó itt)

Aczél Endre, az ismert véleményformáló újságíró, közszereplő (pártállása kb. ebben a tekintetben kb. lényegtelen) pedig leírja, hogy a megerőszakolt, még egyszer: azóta elhunyt nő szeretett kefélni... Hát emberek? Mi ez? Milyen világban élünk? 

Azt csak roppant halkan jegyzem meg, hogy például Ákosról és Sebestyén Balázsról ennél jóval kevesebbért kvázi leszedték a keresztvizet. 

Fura dolgok ezek... 

És ha már politika: a kormány eltörölte a vasárnapi boltzárat. Nem szomorkodom miatta, nem bánom, hogy vasárnap is elmehetek bevásárolni, ha úgy tartja kedvem. A kormány egyébként zseniálisat lépett: megelőzött egy elvesztett népszavazást, és még azt is kommunikálhatja, hogy megspórolta annak költségeit. "Felülbírálta" saját hibásnak bizonyult döntését, tehát még jó fej is, a többség meg most ugye örül. 

És minden párt a magáénak érzi a sikert. Remek.

Sör+nő. Máig nem tudom, miért írtam fel a múlt héten a keddi naphoz, hogy sör meg nő. Akkor még nem tudtam, hogy szombat este egy nővel fogok sörözni a Vendelinben.:) 

Tavasz van. Megakadt a szemem egy nagyon szép leányon, de ezt csak a "padtársával" közöltem. Jobb egy így. Már másodszer. Nem direkt volt.:)

A nap végére hulla voltam, a németet is lemondtam. 

Mosás volt, rendrakás volt, Stirlitz volt, meg Harcsival telefon volt.:)

Meg kiderült, hogy idén októberben (!) élő koncertet ad a Children of Distance az Árkádban. Élőt, azaz elvileg zenekarral lépnek fel. Ott a helyem! Bár még nem néztem meg, milyen nap lesz, így persze lövésem sincs, hogy ütközik-e ETO-meccsel:)

---

Ma. Ma is vettem Kisalföldet. Azt hittem, hogy hétfő van...XD

Amúgy tényleg kicsit szkeptikus voltam a hétvégi óvári túrát illetőleg, így az edzőcsere tudatában megint megnőtt egy kicsit a kedvem egy kis kiránduláshoz. 

A mai nap nyugiban telt, 4-ig voltam, kollégám dobott haza. 

Már napközben tudtam, hogy bejegyzés lesz, valahogy megszállt az ihlet.

Kicsit olyan hülyén érzem magam. Mármint olyan mérsékelten depisen. Ez a szokásos tavaszi nemtommi. Csak elmúlik...

Holnap-holnapután német, pénteken Vona-fórum, szombaton Móvár. Vasárnap Lidl... Na jó, utóbbi nem biztos, de nem hagyhattam ki.:)

Mára befejeztem. 

Jók legyetek, vigyázzatok magatokra!

Puszik, pacsik, éljenek a csajok!

(S)álhír

Vasárnap. Volt ugye "Forma-1-hallgatás". Rosberg nyert, Kimi második. Ez annyira rosszul nem hangzik, de már tényleg unom a Mercedes-hegemóniát... 

Aztán fürcsi, finom melegszendvics, olvasás és alvás.

---

Hétfő. Ej, de nagyon hétfő volt...:/ 3-ig voltam, majd nagyon hamar hazaértem, mert kolléganőm hazahozott. 

A németórát választottam a lakógyűlés helyett. Aztán két szék között a pad alá estem, mert a tanítványom meg lemondta a németet. Úgyhogy megírtam az újabb verselemzést. Kicsit erőltetettnek érzem így utólag, de azért annyira nem rossz.:)

Este bundás kenyeret sütöttem, lakótársam meg szokás szerint hamburgert evett volna, de a mikró nem melegített. Nekem hazaérkezéskor még működött. Nem voltam ideges. Ja de...:/

Showder klubot néztem. A Kék fény nem rémlik, szerintem azt most nem néztem...:)

---

Kedd. Sima nap, jó idő. Felírtam a puskacetlimre, hogy "sör+nő", de nem tudom dekódolni...:/ :D 

Meló után András barátom és párja eldobtak az Árkádba, vettem egy mikrót. Ugyanolyat, mint ami bedöglött. Szeretem az állandóságot.:) 

Lakótársam beüzemelte a mikrót, működik. A fogam meg letörött, le sem írom, mitől...:/ Nem néz ki valami jól...

---

Szerda. Reggel csúcsforgalom volt a zebrán, a sok idióta biciklis között alig tudtam szlalomozni. Jól felugrottam egy járdaszigetre...

Délelőtt letárgyaltam nagybátyámékkal a zalai látogatást, apám meg tojástartókat meg kajásdobozokat hiányolt. 

Meló után német a nővérszállón. Hazafelé a 14-esen három nem sváb kisebbségi leányzó csinálta a hangulatot, hangoskodtak-káromkodtak, nagyon cink volt. Majdnem leszálltam előbb. 

Hazaérve pont belebotlottam a gázórásba, ellenőrzés volt, szerintem bejelentés nélkül...

Aztán kávé, meg döglés. 

---

Csütörtök. Nehezen telt a nap. Szegény virtuális élettársam volt "műsoron", oltották a népek rendesen. Vagy szegény én voltam műsoron, oltottak rendesen...:)

Napközben jött a hír, hogy kedves ismerősöm leadta a DAC-sálat egy tetoválószalonban. Persze elkezdtem keresni a helyet, amiből az jött át, hogy tetováltatni fogok. Én pedig nem cáfoltam az értesülést. 

Nagyon "ült" a törénet, Balu fél 3-kor jött értem, hogy német előtt elmenjünk a sálért, ami így akár úgy is lejöhetett, hogy tényleg időpontra megyek. Facebookon nem is reagáltam a reakciókra, míg el nem készültek a fotók, ez pedig azt a hatást keltette, mintha "dolgoznának" rajtam.:) Jó kis móka volt, még pénteken is többen érdeklődtek a tetoválásom felől. Így kell trollkodni egy közösségi oldalon.:)

Nem kaptam reggel Sportot, de szerencsére Balu tudott venni nekem. A szerdai és a csütörtöki mellékleteket amúgy gyűjtöm. A szerdai foci-utánpótlással foglalkozik, a csütörtöki meg amolyan retró-melléklet. 

*

"Apropó félidő: süt a nap, szép az idő, vezet a csapatom, jó barátokkal sörözgetek, kiírom hát facebookra, hogy "Vezetünk félidőben, ééés még szerelmes is vagyok. ♥ :D"

Ezzel csak azt kívántam jelezni, hogy jó kedvem van. Rajongásom tárgya, vagy épp alanya pedig egy ismerősöm, akinek valamelyik fényképétől akadt el a szavam. 

De nem pálya... Nem is beszéltünk még egymással, buszon konkrétan nem mertem leülni mellé....:) Meg is lepődtem, amikor bejelölt...:D"

(GosziBlog, 2014. április 7.)

**

"Abban is bízom, még sokáig része lesz az életemnek, de ha majd úgy érzi, hogy nincs szüksége a társaságomra, azt jelezni fogja. El fogom tudni engedni, és sok mindent "megőrzök" belőle."

(GosziBlog, 2015. április 6.)

Érdekes utólag visszaolvasni ezeket a "facebook-emlékeket. A két idézett szövegrész  ugyanarról a lányról szól, sajnos mára, "idénre" tényleg csak a megőrzés maradt...

---

Péntek. Még mindig téma volt a tetoválás, meg a sál, legalább hatan odajöttek hozzám a témával kapcsolatban.:)

Nagyon péntek volt, bár viszonylag nyugisan telt. Azt az egyet leszámítva, hogy szar volt az alsógatyám gumija, és egyfolytában lecsúszott.XD

Gondolkodtam, hogy hová menjek meló után boltba. Ebből aztán az lett, hogy kollegina hazadobott, én nem mentem boltba, lakótársam hozott ezt-azt.:)

Este írt egykori szomszédom, hogy eszébe jutottam, mert bontott egy sört a vacsorához, és régen milyen jókat beszélhettünk egy-két habzó serital mellett. Megkérdezte, lenne-e kedvem nosztalgiázni. Lett. Szombat este. 

Ja, és láttam általános iskola 1. osztályos házi feladatot. Szenvedtem is vele vagy fél órát. Beszarás.:D

---

Szombat. Időben kelés, fürdés, kávé, lottó, tippmix, majd irány a vidéki, majd Écs. 

A vidéki mókás volt, két kiscsaj odament egy jóemberhez, hogy vegyen nekik cigit. Csórikám elsőre visszajött, mert elfelejtette, mit kértek a lányok.:)

Örültem, hogy nem hozzám jöttek oda, nem szívesen vettem volna nekik. Jó-jó, álszent vagyok.:)

Écs. Talán az eddigi legnyugisabb, legkellemesebb egyedüli "Écsre menésem" volt. Semmi vita, fárasztás... Tök jól, vagyis viszonylag jól eldumáltunk faterral, még viccelődtünk is, ami azért nem túl gyakori. 

Viszonylag hamar visszajöttem, mert 5-kor a Vendelinben volt jelenésem. 

Meglepődtem, hogy mit keres a 14-esen annyi zöld-fehér sálas csaj. Hülye vagyok: mentek a kézimeccsre, kicsit lassan esett le...:D

Szóval 5-től Vendelin ex-szomszédasszonnyal, meg ETO-Fradi BL-negyeddöntő. Eldumáltunk, iszogattunk, az ETO meg közben szép csendben 40-23-ra kivégezte a Fradit.  

Gyorsan telt az idő, talán olyan este 9 körül hazabuszoztunk. Nem, nem együtt...:) Amúgy igen jó kis este volt, örülök, hogy találkoztunk. Jó volt egyet nosztalgiázni.:)

Ja: focistáink a sárvári 2-2-vel pedig önmagukat végezték ki,és szurkolói rendbontás is volt. 

Jövő héten Móvár-ETO. 

Ha valaki két éve azt mondja, hogy meg fogom ismerni közelebbről a lányt, az ETO NB3-as meccset fog játszani Mosonmagyaróváron, ráadásul a hazaiak lesznek az esélyesek, biztos képen röhögöm. Hát, a mosoly az arcomra fagyott. 

Tervben van, hogy megyünk a meccsre, sőt ismerőssel is van lebeszélve tali, de most így nincs sok kedvem...

Hazaérve még lefolyt egy-két levezető sör, meg messengereztem.

Aztán kaja. Fogalmam sincs, mikor feküdtem le. 

---

Ma. Reggel nem voltam valami jól. Pedig csak sört ittam.:) Lementem a kisboltba, de nem kaptam Sportot, a kútra pedig most nem volt kedvem elmenni. Van elég olvasnivalóm itthon.:)

Mára már semmi konkrét nincs terven, pihi, kaja, mosás, meg talán megnézem a Gyirmót-Mezőkövesdet. Sovány vigasz. De azért Hajrá, Gyirmót, hajrá, Gyirmóti Ultrák!:)

Jövő hét? Három német elvileg. Pénteken lehet meghallgatom Vona Gábort a Mórában. Szombaton Móvár most erősen kérdőjeles. 

Bármi is lesz, majd elmesélem!:)

Mára ennyi. 

Jók legyetek!

*

Boldog Szülinapot, Mónika!;)

*

Puszik, pacsik, éljenek a csajok!:)

Bénavers, avagy óda hozzánk

Az első verselemzésem után itt az újabb próbálkozás. Ez annyira nem állt össze a fejemben, nagyrészt rögtönözni fogok, de azért nekiveselkedem. Ééés fontos már az elején közölnöm, hogy az irónia szó az értelmező kéziszótárban az i betűnél található. Szóval nem szükséges véresen komolyan venni!:)

*

Aranyosi Ervin költő életrajza szerint 1958-ban született, tehát kortárs szerző. Viszonylag későn, 50 éves kora után kezdett ténylegesen versírással foglalkozni. Az út megtalálásában nagyban hozzásegítette, hogy megismerte a TITKOT. Ennél fogva írásai természetesen pozitívak, optimisták, emellett pedig nem kevés erkölcsi tanulságot is hordoznak magukban. 

A mai napra a szerző Jóra tanítok című versét választottam. Egy ilyen cím után ki ne kezdene bele örömmel egy vers olvasásába? Mert ami jó, az jó. Ugye? 

A cím után az első sor következik. "Fogyatékkal élnek." Írnám, hogy a költő nem szarral gurigázik, de nem írom, mert a verselemzés komoly műfaj. Szóval in medias res belecsap a lecsóba. Fogyatékkal élnek. Nem tehetek róla, erről mindig az Örkény-egyperces jut eszembe, mikor két jóbarát találkozik, és az egyik megkérdezi a másiktól, hogy hogy van. Mire ő közli, hogy jól. És a kérdésre, hogy mit húz maga után, közli, hogy azok csak a belei. Szóval ja, fogyatékkal élünk. Vagyis élnek. Ők! T/3-ban. Innentől én átvedlek külső szemlélővé, mert hát a vers ezek szerint az épeket szólítja meg! "Ne hidd azt, hogy mások!" Szóval mások, mert fogyatékkal élnek, de mégse hidd azt, hogy mások, mert nem azok! Érted? 

Önzetlen szeretnek, mint az óvodások! Pff... A nekem tetsző lányoknak mindig meghúzom a copfját. A fiúkat meg kigáncsolnom. Így megy ez mifelénk. Már érzem a pofimon az ujjacskákat, hogy "De cuki vagy, Goszika!" 

"Próbálj te is nekik szeretet adni...." Lehet, hogy nem megy, de legalább tessék próbálkozni! Amúgy ez teljesen így van, régesrégi vesszőparipám, hogy a sérültek és az épek világát közelebb hozzam egymáshoz. 

"ha tiszta a lelked, könnyebb elfogadni." Óda magasságokba emelkedünk, kezd bekapcsolni a sajnálat-jelző, ami sok sérült emberkénél aktívan szokott működni. Vagyis nem is elsősorban tiszta lélekre, hanem nyílt, előítéletektől mentes nézőpontra van szükség. 

"Ne az észre hallgass, inkább a szívedre!" Szavazz a Fideszre. Na jó, nem... A józan ész tán azt diktálná, hogy ne állj szóba egy sérült emberrel, de azért próbáld meg... Már megint ott vagyunk! 

Ezután a szerző ismét a többség, azaz az épek felé fordul. El kell Őket -vagyis minket- fogadni, mert mi is embernek születtünk, emberek közé, erre a Földre, ugyanolyanok vagyunk, csak egy kicsit mások. 

"Isten gyermekei, s cipelik a terhet, amit magunkfajta tán nem is cipelhet." A magasztos hangnem továbbra is fent marad, már egyenesen a Teremtőtől eredezteti a költő a sérült embereket. Terhet cipelünk. Mint egy hátizsákot. Én eddig úgy gondoltam, hogy a fogyatékot húzom magam után. De nem, ez annál nagyobb teher. Cipelem. 

És magunkfajta nem cipelheti. Ismét csak különválik épek és sérültek világa. Egyrészt itt is túlmisztifikálódik a sérültek személye, mások, a költő szerint már-már többek vagyunk, mint az átlagemberek. 

Dehogynem cipelheti a "magunkfajta"! Ha segít cipelni ama bizonyos hátizsákot, akár ténylegesen, akár csak azzal, hogy megismer, megért, és ezzel elviselhetővé teszi a a dolgokat, elviselhetővé az életet. Akkor talán még vicces is lehet a fogyaték. Miért ne lehetne?
"Nehéz feladatot rótt rájuk az élet..." Hát igen. Valóban nem egyszerű történet, ezzel nincs vita.
"Mégsem várnak többet: erőt, emberséget." Szoktál erőt várni? A Titok egyik nagy mondanivalója, hogy az erő benned van. Ne mástól várd! Másoktól maximum megerősítést várhatsz!
Azt is szoktam mondani, hogy az ember könnyen sajnál valakit. Aki gyenge, aki beteg... De szívesebben áll oda valaki mellé, aki erős, vagy legalábbis meggyőzően mutatja magát erősnek. Hogy együtt még erősebbek legyenek. Az emberség pedig nagyon szép és jó, és természetesen becsülendő, de... Olyan patetikus...
Félreértés ne essék! Minden tiszteletem a szerzőé, és bárkié, aki nyit a sérült emberek felé, valamilyen formában felhívja rájuk (ránk) a figyelmet. A címben is szerepel: tanít. Nagyon didaktikus iromány, szájbarágós.
A szándék jó, sőt becsülendő. De a verset olvasva végig az motoszkált bennem, hogy a fogyatékkal élőket úgy akarja közelebb hozni az épekhez, hogy folyamatosan az eltéréseket hangsúlyozza ki.
Te és én, mi meg ők, ugyanolyan emberek vagyunk.
Más-más gondokkal, nehézségekkel, problémákkal.
Nem lehet mindenkinek egyforma hátizsákja.
De abból a hátizsákból lehet átpakolni terheket. 
Átadni és elfogadni. Egymástól.
Mi tőlük, ők tőlünk.
És akkor a Te és az én mi leszünk.
Ez lehet a cél.
Csak ez.

Motiváció, bolondság, polc meg sport

Megint az van, ami régen szentségtörésnek számított volna: a Forma-1 közben írok. A rajtot azért megvártam. Vettel nem bírta ki addig...:/

---

Hétfő. Kétszer írtam fel, hogy kaja. Szóval a bejegyzés megírása után még kétszer kajáltam. Meg pihentem, meg neteztem, meg olvastam, meg tévéztem. Bejelölt egy ismeretlen lány. Néha-néha pötyögünk. És hosszú idő után néztem Showder Klubot, és volt benne Bödöcs. Meglepett. 

---

Kedd. Jó korán felébredtem. Felkelni viszont nem sikerült valami könnyen. 

Nem tudom, meséltem-e már, de én egy bogaras állat vagyok. A tictac-ot mindig átborítom nagyobb dobozba. Az ásványvizet meg kisebb üvegbe. De csak melóban. Kész vagyok!:)

A nap emlékezetes momentuma az volt, amikor virtuális élettársam odajött hozzám, hogy szeretnék-e valamit kérdezni. Nem, nem kértem meg a kezét...:( Amúgy meg ha van függőben témánk, akkor elfelejt hozzám jönni. Mármint oda hozzám...:)

Teljes hétfői hangulat, meló után német. Német után baba-találkozó, Mark és Kolos bandáztak egyet. Nagyon aranyosak voltak.:)

Tesómék a lidl-nél raktak ki. Odajött hozzám egy koldus, és az osztrák rendszámból közölte, hogy "Ein Euro, bitte!" Én mondtam neki, hogy "Nein, Danke!" Az az egy kell a bevásárlókocsiba.... 

Este sonkavacsi. Big lájk!:) 

Blogom egyik állandó olvasójának kisfia lesz!:) Jó, hát valószínűleg több állandó olvasómnak is lesz kisfia, de ez a Picur már nődögél a pociban! Szívből gratulálok!:)

---

Szerda. Háromig voltam. Nyugis nap volt, meló végén a kólaautomatából szerettem volna venni valamit, de nem volt apróm. Többen is odajöttek, ha nem is tudtak pénzt váltani, azért pár szót váltottunk. Aztán apróm is lett, meg csokinyuszit is kaptam.:) És életemben először voltam egy részlegen, kifelé jövet meg majdnem eltévedtem.:)

Meló után német volt a szállón. Kaptam sört a névnapomra!:)

Megérkezett az ismeretlen lányhoz a születésnapi köszöntőm, a köszönőfotón a Kirával közösen választott Garfield-képeslap is látható!:)

Jubiláltam: kb. a tizedik diplomamunkában működtem közre, mint fogyatékos ember/munkavállaló/társkereső/diplomás stb. Nekem nem igazán tetszett a kérdőív, a szerényen "mélyinterjú"-nak nevezett kérdéssor számomra kissé felületesnek tűnt. De persze mindenkinek jár a hála és a köszönet, aki valamilyen formában tesz az "ügyünkért".:) 

Az ETO kézislányai meg ikszeltek Dunaújvárosban. Meglepett. Pedig így utólag annyira nem meglepő.:)

---

Csütörtök. Reggel átaludtam egy szundit, így csúsztam 10 percet... 

Felírtam a puskacetlimre, hogy popó.XD A hajnali műszakváltáskor láttam egy igencsak formás popsit. Itt a tavasz!:) 

Meghalt Kertész Imre, az egyetlen magyar irodalmi Nobel-díjas... Isten nyugosztalja!:( 

Hans-Dietrich Genscher is meghalt, aki az újraegyesítés idején német külügyminiszter volt. Meg Pozsgay Imre is elment, aki először mondta ki anno az állampárt részéről, hogy '56 bizony népfelkelés volt. 

És Biszku Béla is odaát vár ítéletére... 

Virtuális élettársamnak pedig odaítéltem az év dolgozója címet. Jó, nyilván elfogult vagyok vele szemben, de megérdemli.:) 

Meló után elmentem cigit venni. És összefutottam azzal a kolleginával, akiről írtam, hogy kb. utolsónak tudtam meg, hogy babát vár. Nincsenek véletlenek, bevonzottam.:) Meg rám köszönt egy csaj, akiről fogalmam sincs kicsoda, de tudom, hogy ismerem...:)

A Fa Kocsma pedig értesüléseim szerint bezár... Hááát a Smuki finoman szólva is nagyobb veszteség...

Ja: rákattantam a messengeren elérhető kosárlabda-játékra. Volt, hogy 1,5 órát játszottam vele. És majdnem földhöz vágtam a telefont...:D

*

"Segédeszköz nélkül közlekedő, 35 éves mozgássérült srác vagyok. Szerencsés helyzetben vagyok, általános iskola felső tagozata óta ép emberek között élhetek, lediplomáztam, dolgozom. Sokan idegenkednek a fogyatékos emberektől, már-már félnek tőlük. Ezt valamennyire meg is értem, mert egyszerűen nem vagyunk szem előtt, így kevés személyes tapasztalatuk van az épeknek velünk kapcsolatban. A legtöbb ép barátomnak én vagyok az egyetlen fogyatékkal élő ismerőse. Tisztában vagyok vele, hogy sokan lenéznek, sajnálnak. Azt is látom, hogy sokan már-már példaképként tekintenek rám. Csak annyi a célom, hogy „jó nyomot” hagyjak az emberekben. Humorral, odafigyeléssel, megértéssel, empátiával.
Valamennyire könnyebb a dolgom, amióta egy MC MC, egy Mosolyka, egy Nick Vujicic bekerült a köztudatba, már van közös „kapaszkodó”, amihez tudnak az emberek viszonyítani. Nem is beszélve az Életrevalók című moziról, ami a maga módján egy csoda. Megnevettet, elgondolkodtat, tanít, szórakoztat.
És hogy ez honnan jutott eszembe? Jó látni a csoportban a képeket, amikor megmutatjátok sérült testvéreteket, gyermeketeket. Mások a sikerélmények. Én 9-10 évesen nem fociedzésre jártam, hanem járni tanultam. Hatalmasat küzdött a családom, hogy eddig eljuthattam. Kemény évek voltak, de a siker nem maradt el: önálló életet élhetek, többé-kevésbé boldogan. Ugyanezt kívánhatom az összes sérült fiatalnak és családjuknak!"

Hirtelen felindulásból ezt a bejegyzést tettem közzé a Motiváció minden napra nevű facebook-csoportban. Valahogy kikívánkozott. Rengetegen lájkolták. Minden bizonnyal sokan röhögtek is rajtam. Nem érzem magam példaképnek. De inspirálni tudok. Mint ahogy Te is! Csak nem biztos, hogy belegondoltál már!;)

Hogy volt-e értelme leírni? Ha arra gondolom, hogy egy 12 éves mozgássérült fiú anyukája azt írta nekem, hogy reméli, hogy az ő fia is így írhat majd 35 évesen, akkor egyértelmű igen a válasz.:)

*

Péntek. Április 1. Király Gábor 40 éves lett. Hihetetlen, hogy telik az idő... Nemrég még ő volt az ifjú tehetség. Most pedig, ha semmi nem jön közbe, ő lehet a foci EB-k történetének legidősebb pályára lépő játékosa.:)

1994-ben elhittem a Kisalföld április 1-ei tréfáját, hogy a nyári foci VB-t az USA helyett Győr-Moson-Sopron megye rendezi meg. De gáz...:D

Most meg elhittem, hogy svédül beszélő munkatársakat keres a Győr Plusz...:D El is küldtem a hirdetést egy ismerősömnek, aki beszéli ezt a nyelvet. Sőt majdnem be is taggeltem a poszt alá. Időbe telt, mire rájöttünk, hogy április 1-ei tréfáról van szó.:)

Meló után Pista kollégám és barátom elvitt bevásárolni. Aztán ő és lakótársam feltették a falra az új polcot. Felszabadult a fotel..:D Mondjuk picit alacsonyra tetettem, napi egy lefejelés garantált...:D

Utána pihi, vacsi, tévé, messenger, ilyesmik.:)

---

Szombat. Kicsit nehezen indult a nap, szokás szerint. Kávé, cigi lakótársammal. Délután mentem be a vasútállomásra tippmixet feladni. Éppen gyártottam ebédre a hamburgereket, mikor megérkezett Bandi barátom és két gyermeke, Levi, és persze Barni, a Gyirmót-ultra.:) Megnéztük a Fradi-ETO BL-negyeddöntőt. 18-31. Nem a pontos idő. Hanem a végeredmény. Felmosták a lányok a Fradival a dabasi sportcsarnok parkettáját. Döbbenetes volt a különbség, jó volt nézni.:) Elek Gábor már kínjában azt kérte lányaitól, hogy 10 azért ne legyen közte. Nem lett.:)

A meccs után meccsre mentünk. ETO FC Győr-III. ker. TVE. 2-2. Az óbudaiak már 2-0-ra vezettek. A második félidőt elejét-közepét nagyon  megnyomták a srácok, egykapuztak. Amúgy elég gyenge volt, a feljutás igencsak veszélyben van. Nem értem, miért nem fogják fel a srácok, hogy a klub hősei lehetnének... 

A hazaút izgalmasra sikeredett. Be kellett mennem vécére a Stadion Sörözőbe. Azt hittem, haza tudom vinni, nem sikerült... Iszonyat szűk a mellékhelyiség...:/ :D Még szerencse, hogy az mp3-lejátszóból előre kiszabadítottam magam. A kocsmában egy sört azért megittam, ha már ott jártam. 

Otthon meg még párat. 

Közben sör, cigi, mp3, messenger, meg Barca-Real. 2-1-re nyertek a vendégek...:( Nem szoktam, de ezúttal 2000 forintot tettem az ETO és a Barca sikerére. Elbuktam. Egy másik szelvény meg egy meccsen ment el...

Egy ismerősöm pucéran írt nekem üzenetet. Biztos. Haha, mármint hiszek neki...:D

---

Ma. Viszonylag simán felkeltem, a fejem sem fájt. Elbattyogtam Sportért a kisboltba. Nem volt, úgyhogy elballagtam Sportért a benzinkútra. Ott szerencsére volt.:) 

Ebédre tésztát főztem, aztán szunya. A Magyar Nemzettel a kezemben aludtam el...:D

Aztán kávé, mosógép, Forma-1, blog. 

Még teregetés, fürdés, és vacsora a program. 

Holnap meg meló. Meg német. Lesz lakógyűlés is, de szerintem senki nem fog hiányolni...

Meg még két német tuti, meg lesz még egy s más. Hétvégén meg lehet, hogy kinézek Écsre, de ez még nem tuti... 

De majd úgyis elmesélem, mi volt.:) 

Mára viszont ennyi.

Jók legyetek, vigyázzatok magatokra!:)

Puszik, pacsik, éljenek a csajok!:)

Varázsolj nekünk valami szépet!

Helyreigazítás: szombaton természetesen nem rendeztek FC Barcelona-Real Madrid bajnoki labdarúgó mérkőzést. Félreértettem a kollégámat. A tévedésért kedves olvasóim szívese elnézését kérem. Bárkit, aki miattam várta hiába szombaton az el classicot, vendégül látom a szombati ETO FC Győr-III. Ker. TVE NB3-as bajnokira. A jelentkezéseket privát üzenetben várom. Köszönöm!:)

***

Pénteken a bejegyzés közzétételének pillanatában (!) hívott Harcsi, hogy barátnőjével Győrben tartózkodik, elnézhetnénk valamerre. 

Részemről semmi jónak nem vagyok elrontója. Így aztán gyorsan kiteregettem, fürödtem, vacsoráztam... Aztán elmentünk a Vendelinbe. 

Viszonylag lájtos este volt, két sört ittunk meg, hülyéskedtünk, beszélgettünk, jó volt. Huh... Milyen csajok voltak, te jó ég...:$ 

Itthon azért még egy-két sört megittam. 

Húst nem ettem. 

---

Szombat. Reggel kollegina segítségével sikerült megoldanom egy nagy facebook-rejtélyt. Inkább nem írom le, hogy mi az, mert igazándiból lényegtelen, és még az is lehet, hogy hülyeség.:)

Apám reggel 10-kor a szokásos módon felhívott. Megkérdezte, hogy vasárnap egészen pontosan mikor megyek ki Écsre, hogy tudja tervezni a reggelit. Mondtam, hogy ezt sajnos teljességgel lehetetlen megjósolni, mert este meccsnézés, hajnalban óraátállítás. A két program elvileg külön-külön is alkalmas lehet a másnapi program borulására, hát még együtt... 

A délelőtt nagyrészt dögléssel telt. Délután berohantam a városba. A lottózóban 2360 forintot fizettem, de 2300-at értettem, így megkértem a csajt, hogy úgy adjon vissza, hogy mindenképpen legyen benne százas. Volt.:D

Spar. Elég sok dolgot vettem, de szerencsére a billás tatyót vittem magammal, amit a vállamra lehet csapni, így gond nélkül hazaértem. A hátizsákomban meg hazacipeltem négy liter tejet. Nagy sztori.:D

Ebédre bundás kenyeret sütöttem, sajttal, paradicsommal, uborkával, ahogy kell. Ilyet még nem láttam: egy-két tojás megfagyott (!) a dobozban, így azokat kidobtam...

Délután jött a hír, hogy Érd-ETO 1-1. Hát, ez a feljutás igencsak necces lesz... Jó lenne tudni, mi történik a klubban, mert ez így ebben a formában tragikus... 

Szóval este két meccs. Magyrország-Horvátország 1-1. A második félidőre lehet építeni, ha így játszanak a srácok az EB-n, mindenképpen büszkék lehetünk rájuk. 

Jaj: annyira tetszik, hogy a Soho Party-féle Az éjjel soha nem érhet véget-ből szurkolói nóta lett. Valami DJ kaphatna az alkalmon, és készíthetne egy jó kis fan version-t. Ahol persze Betty Love helyett az ezerfejű énekelne...:)

Aztán meg Győri Audi ETO KC-Ferencváros 33-22. A meccs előtt pont gondoltam rá, hogy jó lenne agyoncsapni a Fradit, de nem sok esélyt láttam rá. Mégis sikerült. Picit tartok tőle, hogy a pesti zöldek altatnak a BL-negyeddöntő előtt, remélem nincs igazam. 

Amúgy már tényleg máshogy állok a kézilabdához. Szeretem, de annyira nem hoz lázba. Nagyon megerősödött a sznob vonal. Az NB3-as foci jobban beleillik az én fogyatékos attitűdömbe...:P

A kézimeccset amúgy Harcsi, és egy egy üveg ásványvíz társaságában tekintettem meg. Jót dumáltunk közben, és még a konyhában lévő faliórát is átállította nekem.:)

Felirat hozzáadása

Megemlítettem neki, hogy találtam egy neki való poént. Megkerestem, és kiderült, hogy tényleg neki való volt. Zseniális.:)

Egy ismerősöm "Mit tennének barátaid egy lakatlan szigeten?" játékában én lettem a sziget bohóca. Nem is értem.:D

Ja: és "ismerem" a Farm című valóságshow egyik szereplőjét. Még közös képünk is van. Beszarás. Amúgy nem nézem. 

Vujity Trvtko pedig pécsi. Ha valaki nem tudná...:D

Késő este még Riasztást néztem, ami olyan, mint a Kék fény, csak Hír TV-s köntösben.:)

---

Vasárnap. Nem tudtam kimenni Écsre a 8-as busszal. Este meccsnézés, hajnalban óraátállítás volt, ez kicsit bekavart az alvásomnak. 

Fürdés, kávé, indulás. 

Tök jó a vidékiben ez az új üzletsor: büfé, ABC, dohánybolt, kajálda, pékség, van minden, mint a búcsúban... 

Kivittem apámnak a szerződést, meg volt vele elégedve.

Megint volt valami kérése, amit nem teljesen értettem. Na mindegy, feldolgozás alatt van az infó. 

Már tízóraira degeszre zabáltam magam, aztán dumáltunk egyet. Szokatlan volt.:O Közben persze Buksi pulit tutulgattam.:D

Ebédre megint csak eszméletlen adagot kaptunk Muci néninek köszönhetően. Kaja után olvastam, aludtam, szerencsére 3-kor sikerült felkelnem, így nem ragadtam Écsen. 

Szerettem volna apámtól kérni tojást, de nem tudtam biztonságosan elcsomagolni, így inkább nem hoztam. 

*még lenne néhány gondolatom, de inkább nem írok le semmit. Jobb így....*

A vidékiben nyílt új ABC-ben aztán vettem tojást. Közben megérkezett Mr. Fontos Ember, aki sietett a vonatára. Le is lökött egy üveg piát a polcról, és bőszen káromkodva közölte, hogy kifizeti, amit eltört, amúgy nem kér semmit. Szerencsére a végére sikerült lenyugodnia, halkabb hangnemre váltott, elnézést kért, és mindenkinek kellemes ünnepeket kívánt. 

Hazatérve kávéztam, döglöttem, neteztem, tévéztem, és el is telt a nap. 

Harcsi barátommal beszélgetve szóba került a Magyar Nemzet hétvégi magazinja. még fősulis, "ortodox" fideszes koromban olvastam kb. utoljára. Most már ugye Simicskával sincs barátság, úgyhogy több szempontból is érdeklődve vettem kezembe a lapot. Tetszett, főleg persze a politikától teljesen független, magazin-jellegű írások. 

Vacsorára bögrés tejbegrízt ettem. Kicsit műanyag íze van, de nem vészes...:)

A tévé kikapcsolása után rádióztam, mindenféle beszélgetős műsorokat hallgattam, szinte egész éjjel szólt a rádió...:)

---

Ma. Kávéztam, megtömtem a mosógépet, és most itt vagyok. Semmi extra program nincsen tervben. Majd főzök tojást a sonkához, emellett olvasás, pihi, net, tévé... 

Húsvét hétfő. Kiskoromban mindig húsvétkor mentünk unokatesómékhoz Zalába. És amikor reggel indultunk, láttuk a Pérről felszállt hőlégballonokat. Azok a régi szép idők... 

Nagyjából 30 éve pedig húsvétra kaptuk Anyutól az első két gombfocicsapatunkat. Rába ETO-Videoton, ahogy kell. Az egyik szekrényen szerintem még mindig látható a zsírkrétával beleírt eredményjelző...:D

És két éve húsvét hétfőn megismertem egy fantasztikus leányzót. Előtte többször is leírtam itt a blogon is, hogy még csak le sem mertem ülni mellé a buszon, nemhogy megszólítsam... 

A múltkoriban egy ismerős leányzó mesélte, hogy páran kifogásolták az esküvői meghívójukra választott idézetet. Szerintem aranyos, formabontó, ötletes. Erre megjegyezte, hogy engem sem úgy ismer, mint akit túlzottan érdekelne mások véleménye. 

Ha ez igaz lenne, talán még beszélnénk a lánnyal... 

De fejlesztem magam, vagyis hát megpróbálom...

Holnap meló. Meg lesz két német, meg ETO-foci, meg ETO-kézi, meg Barca-Real. Most már tényleg!:) Meg Forma-1 is... Nem lesz unalom...:)

De mára ennyi voltam. 

Jók legyetek!

Puszik, pacsik, éljenek a csajok!:)

Goszi-napok

Nyugi-nyugi, természetesen péntek van, nem pedig vasárnap. De lövésem sincs, hogyan fog alakulni a hétvége, ezért inkább most írok egy bejegyzést. 

Sikerült rájönni, hogy miért szerepelt a Móni név a puskacetlimen. Móni egy kerekesszékes lány, férje szintén mozgássérült, régi cimborám, nem mellékesen nagy Senna-, és ETO-drukker. Szóval a lányról megjelent egy cikk a Kisalföldben. Döbbenet, hogy valakinek, aki kerekesszékben ül, mennyi nehézséggel járhat a közlekedés, ami ráadásul kis rugalmassággal simán orvosolható lenne. 

Az is beugrott, hogy virtuális élettársamat miért jegyeztem fel, de ezt inkább nem fejteném ki bővebben.:)

---

Vasárnap. A bejegyzés megírása után nem sok minden történt, tévéztem, neteztem, vacsiztam, hamar lefeküdtem. 

A Forma-1-ből ugye nem sokat láttam. Rosberg nyert, Alonso hatalmasat esett, és a rajt is elég emlékezetes volt, a ferrarisok szép munkát végeztek, amit aztán a bokszban sikerült elrontani...

---

Hétfő. Ugye szabin voltam, de időben kellett kelni, mert mentünk Ausztriába. Három ápoló ismerősöm ottani munkavállalásához kellett leadni papírokat a bécsi egészségügyi minisztériumban. Azt beszéltük, hogy pont olyan volt a feeling, mint amikor anno mentünk Szombathelyre vizsgázni. Tökéletes helyen, egy élelmiszerbolt mellett sikerült parkolót találnunk. Egy trafikba mentünk be megkérdezni, hol kell parkolójegyet venni. Ott kellett. Aztán kisebb séta után elértünk a minisztériumhoz. 

Bekísértem ismerőseimet, én is ott ültem mellettük, amíg az ügyintézővel egyezkedtek. Amúgy egészen elképesztő, mennyi magyarral találkoztunk, és az is, hogy egyesek milyen német(nem)tudást adtak elő. Volt, aki még azt sem tudta németül elmondani, hogy mi a végzettsége. Cink. 

Nekünk a fénymásolással gyűlt meg a bajunk, no meg egy papír hiányzott, úgyhogy vissza lettünk tapsolva. Sovány vigasz, hogy az ominózus dokumentum szinte minden magyar pályázónak hiányzott. 

Ha azt mondtuk, hogy tiszta Szombathely-feeling, akkor hamarosan megyünk UV-zni. 

Hazaindulás előtt betértünk még a Billába bevásárolni. Kivéve Balu barátunkat, aki kutyagumiba lépett. Ez szerencsét fog hozni. Mondjuk meglepődtem, hogy nem én kaptam telibe az anyagot...,

Jó-jó, nem vagyok normális, de az édességek mellett én vettem zsemlét, sajtot, és szalámit is. Tesóméktól ismerős "hazai ízek", ahol a sajtnak sajt-, a szaláminak pedig húsíze van. Minden eurocentet megért a vétel.:)

11 körül már itthon voltunk, Postai ügyintézéssel zártuk a projekt ezen felét. 

Hazatérve kajáltam, aztán lefeküdtem aludni, akkor keltem, amikor lakótársam megérkezett, felkeltem kávézni.

Szerettem volna kaját rendelni, ez a kétoldali lustaságom okon elmaradt. A Kék fényt pedig ezúttal nem néztem végig, nagyon szörnyűséges témák voltak. 

---

Kedd. Kipihenten, simán keltem. A szabadnap után szokásos módon rengeteg feldolgozásra váró mail várt. Ami nem kellemes, viszont kétségkívül gyorsan telt az idő.

Meló után a pláza felé vettem az irányt. Kirával, az egyik mórás lánnyal a cikk alapjául szolgáló beszélgetés óta most találkoztunk személyesen először. 

Mondanám, hogy tininek éreztem magam, a buszon végig irkáltunk, hogy hol járok, mikor érek oda,d de az én tinikoromban még nem voltak okostelefonok...XD

Lehet, hogy ez nálam valami perverzió, hogy ha először találkozom egy lánnyal, elhívom vásárolni. Így volt virtuális élettársam esetében, meg ugye az a bizonyos kabátvásárlás....

Most először is cipőt vettem. Volt egy, ami tetszett, de nem volt a méretemben. Majdnem vettem egy átlagos, de megszokottat, de az eladócsaj mondta, hogy a másik boltból tud bekérni. Bekértük. 

Aztán Kira segített névnapi nasit, meg egy képeslapot is választani. Majd a pláza előtt ücsörögve beszélgettünk. 

Jó kis délután volt, gyorsan telt az idő, megbeszéltük, hogy hamarosan folytatás következik. Rá kellett döbbennem, hogy fantasztikus humora, nagyon jó szövege van a lánynak. Mondjuk, amikor a CBA-ban visszamentünk sajtért, és közölte, hogy semmi gond, a mamája is így szokta, lehidaltam.:D

Gondoltam rá, hogy mi lesz, ha összefutunk ismerőssel. Nos, munkatárssal nem találkoztunk, csak az ő két osztálytársnőjével, az arcát elnézve volt kis meglepődés. 

Kellemes meglepetés, hogy a cégnél kb. én értesültem utoljára egy kollegina terhességéről. Nekem annyi jött le, hogy leszokott a cigiről. Nem szeretek más dolgával foglalkozni, a hírnek természetesen nagyon örülök. 

Elalvás előtt egy házasságkötés előtt álló teleshopos exkolleginával csevegtünk, az is egy emlékezetes beszélgetés volt.:)

---

Szerda. Csodanap. Sok jó dolog történt. 

A képeslap. Említettem, hogy fel fogok köszönteni egy ismeretlen lányt, macskás képeslappal és egy idézettel. Kirával Garfield-os képeslapot vettünk, mert hát Garfield is macska.:) Igen ám, de az idézet nemigazán írható rá. 

Ezért egy macskás kép kíséretében átküldtem az idézetet egy kolleginának azzal a kéréssel, hogy nyomtassa ki nekem, és ha lehet, kicsit pofozza ki. Első szóra örömmel teljesítette a kérésemet, és egy fantasztikusan egyedi képeslapot alkotott nekem. 

Ebédkor pedig összefutottam egy lánnyal, akivel a múltkor váltottunk pár üzentet sörözés közben. Nem rám mosolygott, nagyjából inkább összenevettünk. Feldobta a napomat. 

Meló után német. 

Német után posta. Annyira örültem, hogy jól telik a nap, meg hogy csak egy várakozó van előttem, hogy elbambultam. És kb. ketten már beelőztek, mire észrevettem. Nem lehetek ennyire bamba, szerintem nem írták ki a számomat. De, lehetek ennyire bamba...:)

Majd elkezdtem loholni a busz mellett, nehogy lekéssem. A megállóba érve láttam, hogy szolgálaton kívüli, garázsmenetes busz volt, nem is állt meg. Egy perc múlva viszont jött a 14-es.:)

Hazaérve meglepve láttam, hogy coca-colás kulcstartómról reggel leesett a kupak, és valaki felrakta a kilincsre. Aztán mire felértem a lakásba, megint leesett, és nem is találtam meg....:( :D

Itthon fürcsi, vacsi, net, tévé, olvasás, hajnali fél 2-ig... Nem bírtam aludni. 

---

Csütörtök. Szóval nem ébredtem kipihenten. Nagyon nem. De beértem 6-ra. 

Reggel valaki megdicsérte a Barca-sapimat, egy másik meg elkezdett osztani, hogy a csapat, meg a foci is egy nagy szar. Nem tudom, hogy erre mi szükség van. Remélem, jobb lett a napja. 

Tegnap volt a névnapom. Rengetegen felköszöntöttek valamilyen formában, ezúton is köszönet érte!:)

Az eredeti terv szerint németóra lett volna, de lemondtam. Mert Kinga írt, hogy bejön Győrbe Cézárral, és Kira is rá fog érni. 

Bementem a plázába a cipőért, aztán a tónál bohóckodtunk, beszélgettünk. 

Majd a Holló felé vettük az irányt. Nem, nem ittunk alkoholt. Tényleg nem.:)

Cézár szerencsére bejöhetett velünk, el is vitte a show-t, joggal, mert nagyon szép kutya, 3 hónapos jugoszláv farkasölő. 

Majd a hóhért akasztották, Kirának segítettem cipőt venni, vagyis inkább elkísértem. Ilyenre se nagyon volt még példa.:)

Szóval jó kis névnapi délután volt, nagyon jól éreztem magam. 

Hazatérve nekiálltam sörözni. Fenét: kávét meg ásványvizet ittam. Meg persze válaszoltam a facebookon érkezett üzenetekre. 

Fürdés, kaja... Aztán viszonylag időben le is feküdhettem volna, ha nem hallgattam volna meg a Children of Distance vadonatúj számát vagy hússzor. 

Igen jó lett. Bár nem gondoltam volna, hogy valaha lesz egy ilyen témájú dal, amiben még magamra is ismerhetek valamennyire... 

---- 

Péntek. Mintha új lábam lenne, nagyon fain az új cipő, iszonyat kényelmes.:)

A németeknél ma már munkaszüneti nap van, így viszonylag nyugodtan, mondhatni simán telt a nap. 

Kollégám hozott haza. Ittam egy kávét, lepakoltam a ruhaszárítót, beraktam egy mosást, majd nekiálltam pötyögni. 

Most majd iszom egy kávét, lepakolom a ruhaszárítót, aztán döglés...:)

*

Hihetetlen, de napra pontosan hat hónappal ezelőtt ismertem meg Kingát a Feketében. Azt mondtam neki, hogy jó csapat leszünk. Aztán ami kialakult ebből az egészből, minden képzeletemet felülmúlja. 

Nem hiszem, hogy ezt például a mostani poszt kapcsán magyarázni. Büszkeség, és öröm, hogy részei lettek életemnek. Köszönet érte!:)

*

A hétvége? Húsvét. 

Holnap bolt, lottó-tippmix, pihi. 

Este sportmaraton: magyar-horvát foci, ETO-Fradi kézi, meg Barca-Real foci. Nem fogok unatkozni. 

Vasárnap kinézek apámhoz Écsre, a hétfő még nyitott. 

Nem kizárt, hogy locsolkodás helyett egy csajosposzttal jelentkezem. 

Tudom, nemrég írtam, hogy nem fogok ilyet írni. Majd kiderül... 

De mára ennyi!

Kellemes Húsvéti Ünnepeket, Boldog Nyuszit mindenkinek, a hölgyeknek pont annyi locsolót, amennyit szeretnének. 

Jók legyetek, vigyázzatok magatokra!

Puszik, pacsik, éljenek a csajok!:)

Sörökkévalóság

A szokásosnál picit később, de itt vagyok!:)

Szóval: múlt vasárnap. A bejegyzés megírása után mosogattam, tésztát főztem. Közben felnézett hozzám egy kollégám, felteszi majd a falra a polcot. 

Nagyrészt pihenéssel telt a nap, és iszonyatosan "kívánós" voltam: ettem kekszet, pattogatott kukoricát, mindent...:) 

Nem vagyok fradista... Sőt.... De ez a Csepel-Fradi II meccs hatalmas lehetett, óriási hangulatot teremtettek az ultrák. 

Hamar lefeküdtem, az ágyban tévéztem. Néztem a magyar-lengyel női kézimeccset, sajnos kikaptunk...

Délután olvastam a hírt, hogy Meghalt Verebes József, a Mágus, aki edzőként a '80-as években két bajnoki címet nyert az ETO-val. Nem 100%, de szerintem napra pontosan egy évvel a Quaester-csőd napvilágra kerülése után ment el... Személyében egy legenda távozott, az Isten nyugosztalja!:(

Felírtam a puskacetlimre, hogy Móni. Hát nem tudom, miért...:)

---

Hétfő. Felébredtem hajnali 4-kor. Aztán szerencsére sikerült visszaaludni. Elmentem bevásárolni, és összefutottam Lui barátom anyukájával. Büszke, boldog nagymama!:) 

Csináltam pudingot, két félét. Írtam Kingának, hogy nincsenek tálkáim. Ő visszaírt, hogy akkor tegyem poharakba. Jó dolog a női lelemény. Magamtól nem jutott volna eszembe. Tényleg.:)

Elővettem a fagyasztóból a káposztát, amit Banditól még karácsonykor kaptam. Épp raktam be a mikróba, amikor írt Bandi, hogy nem járok-e a kórház felé, mert ihatnánk egy sört a Dreherben. Jártam arra. Ittunk. Nem egyet. 

Itthon meg folytattam...:)

Jaj: írt egy mozgássérült haverom, hogy tudok-e arról, hogy rokkantnyugdíj mellett is lehet majd nyolc órában dolgozni. Nem tudok. De ha így van, lehet, hogy lerokkantosíttatom magam. Amúgy nem. Nem azért diplomáztam, hogy rokinyugger legyek. Wehe, milyen szó már ez...:D

---

Kedd. Kilenckor keltem. Ez nálam már sokáig alvásnak minősül. Puding, melegszenya, mosás, netezés. Így telt a nemzeti ünnep. A vacsora pedig kacsazsíros kenyér volt hagymával.:)

Jaj, kishazánkban mindig történnek érdekes dolgok... A Saul fia rendezője a frissen átvett Kossuth-díjjal a hóna alatt jól kiment a kormányellenes tüntetésre. Egy kicsit morbid. De legalább nincs diktatúra.

---

Szerda. Ami ugye most tulajdonképpen hétfő volt. Nyugis nap volt, semmit nem jegyeztem fel. Balu barátom jött értem, németeztünk. Egy kolleginával jöttem ki a gyárból, Balu azt hitte, hogy kézenfogva megyünk. Pedig nem. A lány egyébként a második legrégebben ismert kolléganőm.:)

Német előtt megetettem Baluék gyermekét, nagyon ügyik voltunk!:)

Hazatérve döglés, meg BL-t néztem. Ilyen is régen volt.:)

---

Csütörtök. Háromig voltam melóban. Aztán tanítottam. A nővérszállón. Ejj, de régen jártam ott. És régen milyen sokat jártam oda...:)

Német után megfordult a fejemben, hogy megiszom egy sört a Hollóban. De nem mentem be. És amint felszálltam a buszra, felhívott egy kedves barátom, hogy szombaton sörözés a Hollóban. Telepátiás sörözések...:)

Bejelölt facebookon egy lány. Van sok közös ismerősünk, de elég sokfelől, ezért nem tudtam egyértelműen beazonosítani, hogy honnan is ismerjük egymást. Írtam neki. Kiderült, hogy falubelim, tesómmal egy suliba járt, jó sok üzit váltottunk, jó fej a lány, úgyhogy jól visszaigazoltam.:)

Felírtam ehhez a naphoz virtuális élettársam nevét. Nem tudom, miért...:)

---

Péntek. Ehhez a naphoz nem írtam fel virtuális élettársam nevét. Pedig szabin volt a héten, és váltottunk napközben pár üzenetet. Egytől-egyig munkaügyben. Szóval a virtuális élettársam lett a virtuális munkatársam. Komoly!:)

Úgy volt, hogy találkozunk egy kedves ismerős leányzóval, de a találka elmaradt. Nagyon vártam már, hogy összefutunk, melóban meg is jegyezték, biztos randim lesz, mert igen vidám vagyok. Nem haragudtam rá, csak nem esett jól. De tisztáztuk a dolgot, és jövő héten pótoljuk. 

Hazafelé arra gondoltam, beugrok a Hollóba egy sörre. Nem ugrottam be. A Fa Kocsmába mentem. Soha többé nem megyek oda. Azért van egy szint na... Egy faszi volt a közelemben, úgy beszélt a párjával telefonon, hogy azt a mindenit.... Gyakorlatilag leb@szta, mert rakott krumplit főzött, és megígérte neki, hogy ha hazamegy, kik.rja az ablakon. Nem a nőt, a kaját... Ijesztő volt, na!

Egy sör után szedtem is a nemlétező sátorfát, és itthon folytattam a sörözést. 

Olvastam egy cikket egy hozzám hasonlóan oxigénhiánnyal született srácról. Ha ilyeneket olvasok/hallok, mindig ledöbbenek magamon, hogy én ugyan miért rinyálok.

Képeslapot kell küldenem a születésnapjára egy csajnak. A nővére ezzel szeretné meglepni. Mármint nem csak tőlem fog kapni. Csak ne felejtsem el...XD A címe amúgy majdnem megegyezik az enyémmel, csak nem győri, hanem pesti. 

Lakótársammal is sörrentettünk, aztán Harcsi is megérkezett. Megbeszéltük az élet nagy dolgait, meg a második blogfilmről ötleteltünk. Jóó lesz. Szeretnél szerepelni benne?;)

Olyan fél 3 magasságában feküdtem le...:O :D

---

Szombat. Felébredtem a Forma-1-re, de persze nem kötött le. Nagyon meg voltam zakkanva. Nem voltam boltban, nem adtam fel lottót... Szerencsére nem húzták ki a számaimat...:D

Délután azért sikerült tésztát főznöm, meg ennem is. 

Este pedig Holló, kórházi barátokkal. Tesóm volt munkatársai, örülök, hogy ismerhetem őket. Jó kis este volt, szokás szerint sziporkáztunk, rengeteget röhögtünk. 

Az egyik sráccal zeneileg nagyon egy hullámhosszon vagyunk. Tesómon és rajta kívül egyetlenegy kolleginával voltunk így. Na, és említettem a srácnak, hogy a Road Világcsavargója a Lord Vándor-jának XXI. századi verziója. Mondta, hogy ő is ugyanerre gondolt. Nem semmi...:)

A telefonom tanúsága szerint éjfél után hívtam taxit. 

Egy levezető sört azért megittam. Majd levezető málnaszörp, és pesztós melegszenya következett.:)

---

Ma. A Forma-1-re nem sikerült felkelni teljesen, mondjuk annyira sokat nem vesztettem. Azért valami ismétlést remélem sikerül még elcsípni. 

Semmi kajám nem volt itthon, rendelni meg nem akartam. Találtam két romlott (!) székelykáposzta-konzervet(!). A babgulyást, vagy a chilis babot jobban szeretem, ebből is látszik...:D

Azért már aktívkodtam is, német nyelvű levelet segítettem írni. 

Délután meg bementem a városba, vettem cigit, meg az aluljáróban vettem zsemlét vacsorára. A Honvéd-ligetben pedig olvastam Sportot, és megittam egy üveg... Neeem: vizet. Jön a tavasz, már bőrkabiban voltam.:)

Ittam egy kávét, beraktam egy mosást, most meg pötyögök. Mára már semmi nincs tervben. 

Holnap viszont irány Ausztria, megyünk az osztrák egészségügyi minisztériumba. Igen nagy jampik vagyunk!:)

A héten lesz két német, meg egy tali is lesz, meg húsvét is, szóval nem lesz unalom.:)

Ja: a bejegyzés címét ez a kép ihlette. Aranyos!:)

***

Olvastam, hogy ma van a boldogság világnapja. Bár én nem vagyok boldog, max. vidám tudok lenni, azért ez nagyon jó dolog. 

Ma láttam ezt a videót. Nem is tudtam, hogy a Veca-verzióhoz is készült klip. Csak eljutottunk egymáshoz. Megérintett. Az élet apró öröm-pillanatai. Nézzétek meg!:)

Ezt pedig ma találtam! :) !totnopőzén stláV

Csak, hogy vegyük észre...;)

 ---

Az utolsó pár posztnak már stabilan háromjegyű az olvasottsága!:) Örülök, hogy ennyien olvassátok a szösszeneteimet, köszönet érte!:)

Mára pedig ennyi volt. 

Jók legyetek, vigyázzatok magatokra!

Puszik, pacsik, éljenek a csajok!:)