Páternoszter egy párhuzamos galaxisban

Children of Distance-koncertfilm elindítva, szóval kezdhetjük! Háát, ami azt illeti, megint lesz bőven miről mesélni!:)

Vasárnap. Az ebéd melegszenya volt, aztán pihengettem. 

Nagy megdöbbenéssel értesültem a Zalaegerszegre tartó Gyirmót-drukkerek buszbalesetéről, szerencsére komolyabb baja senkinek nem esett. Barni mondjuk megszivatott, írtam neki, és képes volt azt válaszolni, hogy rajta volt a buszon, de már egy másikkal a stadionban van. Miközben otthon hesszelt. Apád f@szát!:)

Este meg ugye úgy volt, hogy a Dreherben nézzük a BL-döntőt, de Bandi nem jelentkezett. Meg voltam róla győződve, hogy mentősként mehet a focimeccsre, csak nem meri elmondani. Azért persze Harcsival elindultunk, és Bandi is beesett.:)

Ült előttünk egy faszi, aki mindig ránk szólt, hogy legyünk halkabban. Elég frusztráló volt. Az eredmény ugye ismert, hosszabbítás után 25-25, büntetőkkel BL-győztes a CSM Bukarest. Oké, a végén talán icipicit segítettek a bírók a románoknak, de ezt a meccset illett volna megnyerni. Egyébként: az ETO vesztett már BL-döntőt összesítésben egy góllal, idegenben lőtt kevesebb góllal, a hetesek eddig kimaradtak. Mindegy, szép volt csajok, nem történt tragédia...

Azért milyen érdekes dolgokat tud produkálni az élet: a szoros BL-vereség miatt szomorkodtam. A hokisok Kanada ellen elszenvedett 7-1-es veresége után büszke voltam a csapatra. Az NB3-ban meg ETO-BKV Előre 3-0, ezt az eredményt pedig magam számára is meglepő közönnyel fogadtam. Halottnak a csók....

A meccs után azért megittuk a győzelem esetére kilátásba helyezett pálinkát, meg sör is volt, meg itthon levezetés is. 

Smuki lájkolta a kocsmai képet, én meg jól írtam neki, hogy ne lájkolgasson, hanem nyissa újra a kocsmáját. Sajnos nem tudtunk megegyezni..:( :D

Lett egy fejsérülésem. Nem tudom, hogy a viharöngyújtóba "hajoltam bele", vagy akkor sérültem meg, amikor a taxiból kiszállva eltaknyoltam. Mindegy is, ebcsont beforr...:)

---

Hétfő. Nem dolgoztam, mert ugye megint mentünk a bécsi Egészségügyi Minisztériumba. Az előre beállított időpontban nem sikerült felkelnem, és csak 3 az 1-ben kávéra volt időm, de azért kis késéssel odaértem Baluhoz a parkolóba. 

Bogaras állat vagyok. Szeretem a megszokott dolgokat. Örültem volna, ha a "megszokott helyen" a Billa mellett sikerül parkolnunk. Mert nincs messze a minisztériumtól, a közeli trafikban tudunk venni parkolójegyet, aztán még a Billába is be tudunk ugrani. A hely persze foglalt volt. Egészen addig, amíg oda nem értünk. Akkor távozott egy autó, így a megszokott helyre tudtunk beállni. A kutyagumi ezúttal szerencsére kimaradt.:)

Minisztérium. Majdnem lett egy kis bökkenő, de szerencsére az osztrák bürokrácia kicsit rugalmasabb a magyarnál, így ezúttal sikerrel jártunk. 

Levivel beszéltük, hogy hogy hívják azt a felvonót, amibe csak "be kell lépni", persze nem jutott eszünkbe. Aztán a recepciónál, amikor visszakaptam a személyimet, egyszerre böktük ki, hogy "páternoszter". Nem, a recepciós hölgy biztosan nem nézett minket hülyének.:)

Dolgunk végeztével nem indultunk azonnal haza. Kaptunk egy fülest, hogy a bécsi vérplazma-központokba magyarul beszélő ápolókat keresnek. Megkerestük az egyiket. Egy hölgytől kértem útbaigazítást. Nem tudta, hogy van a vérplazma-központ, de ismert a közelben valami egészségügyi intézményt, ahol "oltást is szoktak adni." Odakísért minket, hogy ott majd biztos tudnak nekünk segíteni. 

És igen, helyben voltunk, ott volt a vérplazma-központ is.:)

Persze szinte csak magyarok dolgoztak ott. Mint egy párhuzamos galaxisban: akár Mekibe, akár játékboltba, vagy épp egy kórházba megyek Ausztriában, mindig mosolygós, kiegyensúlyozott magyarokkal találkozom. Döbbenet...:)

Ja: betettük a lábunkat egy osztrák minisztériumba, még aznap le is mondott az osztrák kancellár. Veszélyesek vagyunk...:)

Délután 1 óra körül értem haza. Ismét működött a telepátia, virtuális élettársam percekkel később válaszolt is egy este küldött üzenetemre.:)

Ebédre főtt tojást főztem, aztán pihengettem. Messengeren beszélgettem több emberkével. Az egyik lány írt, hogy nincs-e kedvem elkísérni edzésre. Összeszedtem minden magabiztos macsóságomat, és... Megkérdeztem, hogy ezt az üzenetet nekem szánta-e... És igen, nekem.:) Nem kísértem el, tényleg nagyon fáradt voltam, de ami késik, nem múlik...:)

Este pihi volt, meg Kék fényt. 

Pöttyet ijesztő volt, hogy este negyed 10-kor az alsószomszéd lány véletlenül becsengetett. El nem tudtam képzelni, hogy vajon ki kereshet ilyenkor. 

---

Kedd. Nyugis nap volt. Délután hazaindulás előtt egy osztrák kollégával beszélgettünk, majd elindultam a buszra. 

Az mp3-lejátszómon utólag visszanéztem, hogy pontosan 28 másodpercet sétáltam, amikor egy kollegina utánam szólt, hogy elvisz a plázáig. 

Köszönettel elfogadtam a felajánlást, így nagyon hamar odaértem a fogorvoshoz. 

És el is készült a fogam, királyság van, megtörtént a koronázás!:) Hazafelé menet vicces volt, vigyorogtam, mint a tejbetök. Csak annak örültem, hogy tudok foggal mosolyogni. Meg vacogni, meg normálisan rágni, meg ilyesmik. Még egy kicsit állítólag pösze vagyok, szokatlan, hogy van fogam elöl.:D

Este semmi extra, pihi, vacsi, messenger, tévé. 

---

Szerda. Átlagos nap volt. 3-ig meló, busszal haza. Nem jegyeztem fel semmi érdemleges történést, ami persze nem jelenti azt, hogy nem történt semmi...:) Érdeklődve olvastam Viku írását facebookon, aki Mosolyka nőnapi bejegyzésén akadt ki. Akkor elkerülte a figyelmemet, de tényleg valami olyan posztot eresztett el, hogy "ez az első Nőnap apa nélkül, nagyon hiányzik, (...) rendeljetek tőlem motivációs vászontáskát!" Én elhiszem, hogy máshogy nemigen tud pénzt keresni, ezt egy kissé túltolta. Viszontválasza pedig kifejezetten szánalmasra sikeredett. 

Apropó viszontválasz: talán hétfőn volt szerencsém megnézni a parlamenti közvetítésben az azonnali kérdések óráját, tanulságos volt, a Vona-Orbán pengeváltás emlékezetes volt, és volt egy MSZP-s (!) képviselőnő, kifejezetten szimpi volt. Rákerestem facén, egyidősek vagyunk.:)

---

Csütörtök. Reggel úgy éreztem, hogy kipihenten ébredtem. Aztán persze ez az érzés viszonylag hamar a múlté lett...:)

Annak idején mesélte az egyik mórás lány, hogy mennyi mindent meg tud főzni. Írtam neki, hogy ha még a hajamat is le tudja vágni, elveszem feleségül. Azóta Férjecskémnek "szólít", nekem pedig ő a Kisnejem. Nos, a lány 18 éves lett, szóval nagykorú lett a Kisnejem.:) Egy kisebb kommunikációs félreértés okán mondjuk már szerdán is felköszöntöttem.:)

3-ig meló, aztán német. Hazaérve lepakoltam a ruhaszárítót, mostam, teregettem, pihengettem.

Fogalmam sincs, hogy jött, de kamionos videókat nézegettem youtube-on. Egy kamionos srác komplett útjait fel szokta venni, és közben dumál, kicsit olyan Kiss Ádám-style, igen jó.:)

Egy ismerősöm nagyon aranyos véleményt írt rólam. Gondoltam rá, hogy bemásolom ide, de nem fogom. Az ilyen sorokat belül kell őrizni. Köszönöm.:)

---

Péntek. Ismét egy viszonylag nyugis nap, 3-ig meló. Utána Katával találkoztam. Hónapok óta nem találkoztunk, szóval volt mit bepótolni.:)

Először vasútállomás, újságos. Vettem egy foci EB-könyvet, meg egy a 30 éves Hungaroring apropóján kiadott kiadványt.:)

Aztán Széchenyi tér, Pállfy Étterem. Limonádét ittam.:) 

Igen jól éreztem magam, jót beszélgettünk. Közben Kata felsorolta a lányneveket, akikről meséltem neki, és azon nevettünk, hogy aki fent van facebookon, közülük szinte mindenki lájkolta is a közös képünket.:)

Amúgy viccesek ezek a facebook-emlékek. Vagy ETO, vagy sör...:D

Ja, és nem, nem kockultunk, a telefonok csak a fotózás-taggelés idejére kerültek elő.:)

Hazatérve pihi, vacsi, fürcsi, messenger, tévé. 

---

Szombat. Elég korán felkeltem, és most viszonylag időben bejutottam a városba. A lottózóban kiderült, hogy a foci EB-s könyv árát visszanyertem EuroJackpoton. Nagyot néztem, az egyszer biztos.:)

A Sparban majdnem kicsesztem magammal, viszonylag sok dolgot vettem, és féltem, hogy nem tudom hazavinni a cuccokat. Szerencsére sikerült ügyesen elpakolni, és a kefírek/tejfölök sem törtek össze a tatyóban. Az mondjuk cink, hogy a Nemzeti Sport helyett is véletlenül Magyar Nemzetet vettem.XD

Ebéd? Virsli.:D

Délután annyi sportot néztem, hogy annyi nincs is. Forma-1 időmérő. Aztán Magyarország-Fehéroroszország 5-2. Aztán a Veszprém verte a Szegedet. A Gyirmót feljutott az NB1-be. A Stuttgart kiesett a Bundesligából, a Werder Bremen nem. Ez utóbbiakat persze nem néztem... Döbbenet, pár éve Stuttgart-ETO-n voltam Németországban... Hol van az már...

Ja, és a Barcelona bajnok lett, nyolc éven belül hatodszor. Zsír!:)

Este eurovízió.

Minden évben eldöntöm, hogy nem nézem meg, aztán mégis. 

Freddie mindössze 19. lett, az ukrán csaj nyert, amiben én azért kissé politikai hátszelet feltételezek. Mondjuk jobb, mintha ugyancsak résztvevő Ausztrália (!) nyert volna. 

Ja, és nekem az osztrák dal volt a kedvencem, pedig a csaj franciául énekelt. A pofám leszakad, de nagyon bejövős, aranyos zene!:) Öt évig tanultam franciául, a címét is csak félig értettem. Már megvan: Loin d'ici. Azaz Távol innen.

---

Vasárnap. Ugye sokáig tévéztem, mégis időben felkeltem. Kávé, youtube, messenger... Meg takarítottam telefonom memóriakártyáján, töröltem több mint 2000 képet, remélem, fent vannak a gépen. Szerintem fent.:)

Meg mostam is. A teregetés még hátra van, meg a benzinkúthoz is el kellene menni Sportért. Remélem nem Magyar Nemzetet fogok venni.:D

Ebédre szerintem spenótos tésztát "főzök", aztán Forma-1. 

Tegnap meglepve láttam, hogy a Tiszta szívvel-t csak tegnap meg ma játszották/játsszák még a győri moziban. A tegnapi ugye bukó, de a mai 21.40 még adná magát. Persze busz már nem lesz...:/

Nem tudom. Még az is lehet, hogy a mórás lányokkal találkozunk egyet. Majd kiderül. Meg a fordítást is el kéne kezdeni, lehet, hogy az holnapra marad. 

Jövő hét? Holnap ugye ünnep. Német is lesz, tali(k) is lesz(nek), meg az adóbevállást is fel kéne adni. Nem találom a NAV-os borítékot... Ezt a pechet...  Érted, NAV, APEH, roppant vicces...XD

Besz@rás, de a CoD-koncerten most játsszák a srácok az utolsó számot! Emlékezz rám!;)

No de mára leteszem a lantot. 

Jók legyetek, vigyázzatok magatokra!

Puszik, pacsik, éljenek a csajok!:)

#mititkunk

Vasárnap. A poszt megírása után... Nos, elég érdekes nap lett... Az ebéd bundás kenyér volt, utána meg úgy bealudtam, hogy a Form-1-ből semmit nem láttam. A Nagy Futam nevű izét néztem egy kicsit. Aztán "körkapcsolás": egyszerre néztem az ETO-Érd MK-döntőt, meg a Fradi II-ETO focimeccset. A kézislányok 2005 óta sorozatban nyerik a Magyar Kupát. Alapvetően nem szeretem sportban a dominanciát, ez mondjuk kivétel... A foci meg... Összetört egy álom... Akárhogy nézem, a szűk baráti kör mellett majd' egy évtizede a focimeccsek jelentik számomra az állandóságot, és, nem érzem úgy, hogy ez a "szerelem" úgymond kölcsönös lenne... 

A meccsek után kiültem a konyhába, és bontottam egy sört. Amiből aztán nem egy lett...

---

Hétfő. Lakótársam ébresztett, benne felejtettem a zárban a kulcsot... És azt hittem vasárnap van... Nincs mit szépíteni rajta, nagyon szét voltam esve, sok minden összejött... Szabit kértem. Büszke nem vagyok rá, de ez most így alakult. 

Aztán az van, hogy maximálisan érdemes volt itthon lenni. Sógornőm egyik öccsének barátnőjével beszélgettem, lelki életet éltünk, és rengeteget segített. 

És Kinga. Megkérdezi minden oké-e azért. Írom neki, hogy igen, és a lánnyal még lelkiztünk is. Mire megjegyzi, ha lelkiztünk, akkor nem oké minden. Köszönöm mindenkinek!:)

Az ebéd babgulyás konzerv volt, aztán döglés következett. A németórát nem mondtam le, utána pedig megnéztem a Kék fényt. 

---

Kedd. Beállítottam egy új ébresztőhangot. Egy Road-számot. Így azért könnyebb felkelni.:)

Közeledik a tavasz, szépek a lányok!:)

A szombaton megvett övre kollégám eszkábált még lyukakat, így fel tudtam avatni. 

Meló után Emő kollegina elvitt, így hamar odaértem a fogdokihoz. A váróban volt egy nagyon lelkes néni, aki mindenképpen azt akarta, hogy előtte menjek be, mert előbb ott voltam. Ezt persze az asszisztensnő dönti el, hogy ki kezd. Nem én kezdtem. Doktor bácsi aztán majd' egy órát mókolt a számban, a végére szabályosan elfáradtam. Volt ott minden, még "mélytorok" is. Meg annyiféle mutyi került a számba, a buszon hazafelé úgy éreztem, mintha be lennék lőve.:) 

A dokitól hazatérve lakótársammal kávéztunk, fürdés, net, óvatos vacsi, aztán alvás volt a hátralévő program.:)

A Leicester City nyerte az angol Premier League-t. Nagyon örülök neki. Nem, nem lettem hirtelen a klub szurkolója. De öröm, hogy azért néha egy kiscsapat is megnyerhet egy topligát. Angliában erre a Blackburn Rovers 1995-ös bravúrja óta nem volt példa.:)O

---

Szerda. Lehet. hogy már meséltem. Lehet, hogy anyakomplexusom van, de a cégnél több olyan lánnyal jóban voltam/vagyok, akinek az anyukája is a cégnél dolgozik. Egyikük reggel fülig érő mosollyal fogadott. Jól indult a reggel.:) Említette, hogy majd visszahoz nekem egy könyvet, amire nem is emlékeztem, hogy nála van. Közben úgy beszélgettünk, hogy volt aki azt hitte, hogy neki beszélek. Kancsal vagyok, nem tehetek róla, ez van.:) 

Délután tök véletlenül ráakadtam erre a képre, és megosztottam. Terveztem, hogy valahogy utalok a reggelre, például egy #mititknk-hashtag-gel, végül nem tettem, de privátban írtam a lánynak. Visszaírt, hogy kapásból vágta a szitut. Az ő anyukáját egyébként egy időben anyósomként emlegették, és nem tiltakozott.:) Jó érzés, hogy vannak ilyen emberkék!:$

Tervben volt, hogy német után találkozom egy ismerősömmel a Hollóban. De lemondtam, mert attól féltem, hogy ha későn érek haza, nem bírok reggel felkelni. Nem, nem sört ittam volna.:) Aztán úgy alakult, hogy Baluval a Hollóba mentünk "németezni", meg beszélgetni. Kávé és 7up-kombó társaságában telt a délután.:) 

Itthon azért lakótársammal ittunk még egyet,  aztán pihi volt. 

Meg a Tiszta szívvel című filmmel kapcsolatos cikkeket olvasgattam, videókat nézegettem. Látni kell, mindenképpen!:) Írt egy ismerősöm, akinek mozgássérült a férje, hogy máshogy reagált volna a film poénjaira, ha ép párja lenne. Igen, erről írtam az előző bejegyzésben...

---

Csütörtök. Nem derült ki, mi történt a városban, de reggel annyi szirénázó rendőrautót, láttam, amit eddig így egyben max. a Cobra 11-ben. Még órák múlva is zúgott a fülem.XD

Különleges nap volt: reggeliztem, mert éhes voltam. Aztán ebédig még éhesebb lettem.:) 

Meló után ismét fogdokinál voltam. A váróban pedig találkoztam egy volt kolléganőmmel. Tök érdekes, 7 évvel ezelőtt volt a búcsúbulija a Bözsiben, és azóta nem találkoztunk. És ez miért emlékezetes? Másnap volt tesómék esküvője.:)

Hazatérve pakolásztam, mosni megint nem volt kedvem... Irkáltam egy harmadik "mórás lánnyal", ő is nagy nagyon aranyos..:) 

Hm... A Red Bull a Toro Rossóhoz "száműzte" Daniil Kvyjatot, és Max Verstappen került a helyére a Red Bullhoz. Ez szerintem taktika: Maxot így valamennyire el lehet rejteni a többi nagycsapat elől, megnehezíthetik leigazolását. Szerintem. 

---

Péntek. Közeledik a tavasz, szépek a lányok!:) Hihetetlen, milyen helyes csajok dolgoznak minálunk!:) Van egy "új kedvencem", de Fodor Ákos szavaival élve "meglátni és lemondani róla: egy pillanat műve volt." Nem baj...:)

Viszonylag gyorsan telt a nap, mégis kicsit feszkósra sikeredett. 

Meló után pedig kollégám kivitt Écsre. Apámmal volt egy kis megbeszélnivalónk, meg ugye hétvégén nem tudtam kimenni. Akkor még úgy tűnt, sikeres volt a megbeszélésünk. 

Visszafelé szokás szerint a plázánál szálltam le a buszról. Félrehúzódtam rágyújtani, és amikor jött a 14-es, megindultam a megálló felé. Meglepetésemre a sofőr nem ment el a megállóig, hanem úgy állt meg, hogy az első ajtó pontosan velem egy vonalban legyen. Aztán a lépcsőn "felmászva" még bénáztam egyet, mire a sofőr közölte, hogy nyugi van, megvár. 

Apróság, de jóleső gesztus volt, jót tett a kedvemnek.:)

Hazaérve pihi volt, meg net, meg vacsi. Elfelejtettem sajtot venni, ettem helyette tejfölt meg vöröshagymát. Nagyon fincsi volt.:)

---

Szombat. Lakótársam ment melózni. Korán keltem, ittam vele egy kávét. Aztán ugye 10-kor apámmal beszéltem. Elég érdekes feltételekhez köti az anyagi segítségnyújtást, nem nagyon kaptam szikrát. Lehet, hogy van igazság abban, amit mond, de a tálalás egészen elképesztőre sikeredett. Még Anyámat is belekeverte a történetbe. 

Akinek meséltem a dolgot, a "na persze", a "meg a lóf@szt", és az "érdekes az öreged" között váltakoztak a reakciók. Szóval fura... 

Annyira idegállapotban voltam, hogy csak fél 2 táján szántam rá magam, hogy befussak a városba. 3-ra meg ugye jöttek Zsófiék. 

A buszon véletlenül megkalimpáltam egy lány copfját... A frizurája szétjött, majdnem leesett a napszemcsije, de elnézést kért. Feladtam a lottót, vettem le pénzt. Összefutottam egy régi cimbivel, aki épp rendőrként szolgált és védett. 

Találkoztam egy egykori tanárunkkal, aki amúgy ugyanúgy néz ki, mint sulink 30 évvel ezelőtti évkönyvében...:) 

A boltban meg megkérdezte egy srác, hogy én is spinás vagyok-e, mert ők járnak így. A spina bifida egy betegség, nyitott hátgerincet jelent. Nem, én nem vagyok az. 

Egy óra alatt hazaértem. Vagyis megfordultam. Aztán jöttek Zsófiék, meg a kajafutár is jött, meg mostam is.:)

Megnéztük a kézimeccset, de ment a Bayern-meccs is! Zsófiii majd légyszi dobd át a linket, nem találom!:)

Egy góllal nyert az ETO a Podgorica ellen, így ma BL-döntő. Ja, és persze örülök, hogy találkoztunk Zsófiékkal, remélem a következőre nem kell ennyit várni.:)

Aztán vacsi, Fradi-Újpest, és alvás. Konkrétan úgy elaludtam, mintha fejbe lőttek volna!:/

Ja, és átküldtem valakinek egy képet messengeren. És nem először jártam úgy vele, hogy írta, hogy eszébe jutott pont tegnap, hogy rég beszéltünk, meg hogy jó lenne végre beszélgetni. Én is ugyanígy voltam vele...:)

---

Ma. Viszonylag időben felébredtem. Elbattyogtam újságért. Amúgy felemás cipőben, de ez már nem újdonság. 

Apám ma lehet tovább fokozta a tegnapi okosságot, komolyan nem értem...:/

Aztán telefon Harcsival, majd pötyögés.:)

Perceken belül kezdődik a hoki VB-n a Magyarország-Kanada meccs, belelesek, ha már a tegnapi magyar-szlovák (1-4) kimaradt. 

Ma még lesz Zete-Gyirmót, meg ETO-BKV Előre zárt kapuk mögött, meg ugye BL-döntő. Amit nem kizárt, hogy a Dreherben nézek, de csak okosan, mert holnap megint megyek Ausztriába, a bécsi egészségügyi minisztériumba.

Jövő hét? Fogdoki lesz, meg német is lesz. Meg hosszú hétvége! A kisnejem meg nagykorú lesz!:)

Na de mára ennyi voltam. 

Jók legyetek, vigyázzatok magatokra!

Puszik, pacsik, éljenek a csajok!:)

A spina bifida latin elnevezés, melynek magyar megfelelője a nyitott gerinc. Ez a gerinc és a központi idegrendszer fejlődési rendellenességeinek összefoglaló elnevezése.

Részletek: http://www.webbeteg.hu/cikkek/genetikai_betegseg/6983/a-nyitott-gerinc-spina-bifid

Tehénkedő csitrik

Szerdán elhagytam a feljegyzéseimet, csütörtökön meg megtaláltam. Most megpróbálom összefésülni a kettőt.:)

---

Vasárnap a bejegyzés megírása írása után megsütöttem a lasagnét. Aztán jól kidőltem, aludtam egy nagyot. A WTCC Magyar Nagydíját még láttam, szegény Michelisz motorjának turbója elég hamar feladta a küzdelmet... Az ETO-Vidi II NB3-as bajnoki élő közvetítésének nagy részéről is lemaradtam. De legalább rájöttem, hogy a fali polc miatt kiürített fotelből nagyon jól lehet tévézni.:) A meccs egyébként 0-0 lett, sorozatban a hetedik döntetlenünk, ha jól emlékszem... Ma a Fradi ellen játszunk Pesten, mindössze 50 győri vendégszurkolót fognak beengedni. Az meg mi? Hm... Nem olvastam, de Móváron és Dorogon is licenszproblémákról hallani. Saját erőből kellene feljutni-írnám, ha saját erőből kerültünk volna az NB3-ba... 

A mosás ezúttal elmaradt: nem volt kedvem. Agyrém...XD

Meccs után fürcsi, vacsi... Aztán egy ismerősömmel irkáltunk messengeren. Zenéket is küldözgettünk egymásnak. A lány megkérdezte, hogy ugye nem vagyok depis, mert elég szomorú zenéket küldtem neki. Elmeséltem neki, mi vagyon a szívem terhe. Megbeszéltük, hogy kiírom magamból a történetet. Őt érdekli, nekem meg hátha jót tesz. 

---

Hétfő. Időben lefeküdtem, mégis nagyon "he-állapotban" keltem fel. 3-ig voltam melóban, aztán húztam haza, mint a vadlibák. Egy gyors kávé után elkezdtem írni a "terápiás levelet". Aztán félbe kellett hagynom, mert lakógyűlésre voltam "hivatalos". Ami egyébként uncsi volt... És szarban a haza, emelkedik a közös költség, meg lesz egyszeri befizetés is... Üres a kassza, ennek persze nincs felelőse... 

Hazatérve folytattam a levelet, ami egyébként majd' 2,5 oldalas lett. És igen, határozottan hasznos volt kiírnom magamból a dolgokat. A levél egyébként word-ben íródott, egy-két ismerősömnek meg is mutattam. 

Este a Hír TV Alinda című műsorában Sebestyén Balázs volt a vendég. Sokaknak nem szimpi a srác, én mondjuk csipázom... Sajnos csak a beszélgetés legvégét csíptem el, a keddi folytatást meg teljesen elfelejtettem... 

Ja: zseniális húzás volt a győri limuzinsofőr "gerillamarketingje": keresett egy kisfiút, akinek ingyenútat ígért, mert az anyukával csináltak fotót, de többre nem volt idő, mert mennie kellett. Jó arc, mert betartja, amit egy kisgyereknek ígért, és még a szolgáltatását is sokan megismerik, szép munka!:) A kisfiú egyébként előkerült, és még ismerem is- a médiatáborból.:)

---

Kedd. Délelőtt szar kedvem volt. Nem is tudtam igazán megfogalmazni, hogy miért. Arra meg már nem emlékszem, mi volt az ebéd, de utána "átfordultam".:) 

Háromkor indultam volna haza, amit észrevett kollégám, aki haza szokott dobni. Elfelejtettem megkérdezni tőle, hogy meddig van. Addig volt, így megvártam az udvaron.:) 

Ismerősöm egy éve van együtt a párjával, és megkért, hogy segítsek egy zenei CD összeválogatásában/megírásában. Itthon ezen ügyködtem, aztán tesómékkal találkoztunk, elmentünk egyet hamburgerezni. Mark is ott volt.:)

Aztán elköszöntünk. Itthon elfeledkeztem róla, hogy tulajdonképpen hamburgerezni voltam, és majdnem nekiálltam vacsorát készíteni. Szerencsére időben észbe kaptam.:) 

---

Szerda. Úgy látszik, ez az évfordulók időszaka... Szerdán volt két éve, hogy megismertem azt a lányt, aki- aki most nagyon-nagyon hiányzik. Egy fogyatékos pasi nem arra van "predesztinálva", hogy közelebbi kapcsolatba kerüljön a környezetében lévő legeslegszebb lánnyal. Nekem ez megadatott. 

Sok mindent megtanultam, és megtapasztaltam mellette, voltak hullámhegyek, hullámvölgyek... És megtanultam azt is, hogy valakivel akkor teszem a legjobbat, ha elengedem. Még ha kicsit bele is halok... 

Mivel képtelen vagyok előre köszönni neki, elmondhatom, hogy nem utál... Ez jó. Hogy vonzás, telepátia, kisugárzás, vagy az én képzelgésem, nem tudom, de még mindig megérzem, ha a a közelemben van, több tucat lány közül kiszúrom... De ez a történet valószínűleg ennyi volt... 

Mindenesetre bontatlanul őrzök egy tőle kapott poharat, hátha egyszer valamikor majd együtt avatjuk fel? Őrültség? Lehet... Bár minden csak nézőpont kérdése: Nick Vujicic egy pár cipőt tart az ágya mellett. 

Éééés a "mórás lányokkal" napra pontosan fél évvel ezelőtt történt meg az első kapcsolatfelvétel. Őszintén szólva lehet, hogy nem maradt volna meg bennem ennyire a dátum, ha nem Anyu halálának évfordulója lett volna... Fél év eltelt, és máig mondhatni máig napi kapcsolatban vagyunk, és ez tényleg örömmel tölt el. Ja, és ők ketten amúgy "tehénkedő csitrik"- de erről majd később...:)

Napközben egész nap hüle kedvem volt. És ismételten csütörtöki hangulatom, azt hittem, sosem telik el a hét... 

A héten különböző okokból az összes németórám elmaradt. Ez abból az egyetlenegy szempontból jött jól, hogy tudtam egy kicsit lazítani, mert azért ezekre az órákra meló után még fel kell pörögni. És jelentkezett egy negyedik tanítványjelölt is, és nem mondtam nemet.:)

---

Csütörtök. Mindig is háklis voltam a zebrákra. Mármint nem megyek át a piroson, épp elég nyomorék vagyok így is, nem kéne, hogy kivasaljon egy kamion. És irritál, ahogy biciklisek-gyalogosok agyatlanul átfutkosnak. Aztán ugye satufék... Dóri nem volt ilyen szerencsés...:(

Meló végén a gyárudvaron megállított egy kamionos, hogy van-e még valaki a raktárban. Lövésem sem volt, de egy kis telefonálgatás után megoldódott a probléma. 

Aztán posta. Bassza ki, mindig nekem kell a főpénztárhoz mennem... Annyira utálom...

Zsófi először találkozott tesómékkal. Hihetetlen, hogy nagyjából 8 éve "kerülgetik egymást", hírből ismerik egymást, most sor került a nagy találkozásra is. 

Szóval hazatérve Zsófival meg tesómmal ment az irka, tesómmal meg még retro partit is rögtönöztünk. 

És bemutatta új klipjét a Children of Distance. Elképesztően jók a srácok, nagyon szeretem a zenéiket, még ha tényleg kicsit depisek is...

"Ha úgy alakult volna, de nem alakult úgy még..." Milyen igaz... 

 

Egyébként már szinte biztos, hogy kilátogatunk a Tápszentmiklósi Nyári Fesztiválra, nem kizárt, hogy mindkét napra. Már csak azt kell majd kideríteni, hogy hogy jönnek vissza buszok Győrbe, ha nem sikerül sofőrt keríteni...:)

Este kaptam üzenetet, hogy megérkezett az avon-rendelésem. És hát sikerült női tusfürdőt rendelnem... Először az jutott eszembe, hogy virtuális élettársamnak adom. De ő igazi illatguru, nagyon jó illatokat-parfümöket használ... Szóval inkább marad a "dealer"-nél, ő meg úgyis tovább tudja majd passzolni.:)

És hivatalos voltam sorstárs ismerőseimmel a Till Attila-féle Tiszta szívvel című, mozgássérültekkel foglalkozó film bemutatójára. Nem mentem, mert szerintem nem bírtam volna pénteken felkelni.:) Meg aztán eszembe jutott, hogy egyfajta kísérletként ezt a mozit megnézném akár egyedül is, épek között. Kíváncsi vagyok a reakcióikra, hogy "mernek-e" nevetni az adott poénokon, ilyesmik... 

---

Péntek. Kedves druszám, ivócimborám talált párja szüleinél egy sálat. És nekem szeretnék ajándékozni, mert úgyis gyűjtöm a sportsálat. Meglepődtem, de nagyon jól esett, köszönöm szépen!:)

Egy kolléganőnk nyugdíjba vonul. Fotózás volt a főbejáratnál. Nem tudom megmagyarázni, de néha kikapcsol az agyam. Most is ez történt, fogalmam sem volt, melyik a főbejárat. Azért a kérdés, hogy "Goszi, hol jövünk be minden reggel?" sokat segített. Vannak ilyen hülyeségeim, a tájékázódási képességem egyenlő a nullával, az arcmemóriám sem tökéletes, és néha vannak ilyen rövidzárlatok is. Elnézést érte!:)

Céges gyűlés is volt. Erről már írtam tulajdonképpen fentebb... 

2-ig voltam, főnököm elvitt a plázáig, onnan meg a 14-essel jöttem haza. 

A nap hátralévő része dögléssel, semmittevéssel telt. 

Aztán a Győrben Hallottam csoportban egy jóember bejegyzését olvastam. A Mórában volt ballagáson, és kifogásolta, hogy a ballagók és a harmadikosok ültek, sok idős rokon meg állt... Tehénkedő csitrikről, meg jobban teljesítő Magyarországról írt... Szóval még ha igaza is volt, vagyis volt igazság a mondandójában, a "csomagolás" hagyott némi kívánnivalót maga után. Reagáltam is irományára... "Tehénkedő csitrijeimnek", meg a lánynak, aki majd jövőre "tehénkedik", csak azt tudom tanácsolni, hogy vitakultúrában ne erről az úriemberről vegyenek példát!:) 

Szerintem a ballagás a diákokról szól, az, hogy a rokonság le tud-e ülni, nem nevelés, hanem szervezés kérdése. Vagy mi a szösz... 

Ja, és Kék fény is volt, Harcsi barátomtól, első kézből... Egyszerűen döbbenetes, milyen országban élünk...

---

Szombat. Időben kelés, Árkád. Adtam fel lottót-tippmixet. Vettem Sportot, meg Magyar Nemzetet. Ez a szombati magazin tényleg nagyon olvasmányok, örülök, hogy anno Harcsi az eszembe hozta. Aztán elindultam övet venni. Rövidzárlat... Majdnem bepánikoltam, hogy jó lesz-e, amit veszek, nem lesz-e túl rövid, stb. Eddig szerintem nem vettem egyedül övet...XD Vagy segítettek, vagy a nadrághoz kaptam ajándékba... 

Az Alexandrában kerestem Ferjáncz-könyvet. Azt nem találtam, de vettem egy magyar idegenlégiós focitákról szólót. Meg láttam egyet, amit Moldova írt a Vasasról. Úgy zárul a könyv 2012-ben, hogy angyalföldi kedvencei el fognak tűnni a süllyesztőben, sosem lesznek már NB1-esek... Felmerült bennem a kérdés, hogy aki nem ért hozzá, az miért ír róla? Tényleg írok egy bestsellert a nőkről...:D

Csináltattam törzsvásárlói kártyát. Megkérdezte a csaj, hogy egybeírjuk-e a Nagysándort. Mondom igen. Erre leírta, hogy Nagysándorjózsef... Mondom ennyire azért nem..:)

A Sparban most szerintem semmi extra nem történt. 

Az öv pedig jó lesz, de lyukakat kell még furatnom rá...:)

*

A napokban elgondolkodtam... Itt vagyok 35 évesen, egyedül, elanyátlanodva, és még sosem volt párom.

Hol lehet ismerkedni? Szórakozóhely? Kizárva. Munkahely? Erősen ellenjavalt, a pletykák, magyarázkodások, kavarások kerülendők. Net? Próbáltam már. Csak az a baj, ha túl hamar megmondod, hogy sérült vagy. Vagy az, ha túl későn. Meg aztán paradox módon időm se lenne rá, a részben a sok barát és ismerős miatt.:) Sorstárs lány? Nem szeretném. 

Szóval józan ésszel ennyi is lenne ez a dolog, lonely hero-üzemmód ON. Még szerencse, hogy azért ebben a témában az agy mellett a szív is szerepet játszik. Annyi szent, hogy nekem kb. 200%-ot kell adnom magamból, a lánynak meg irtó türelmesnek kell(ene) lennie hozzám. Minden tapasztalatlanságomat, balfaszságomat, és rigolyámat figyelembe véve... 

Aztán  a buszmegállóban történt valami. Egy hozzám hasonló járású fiú beszélgetett, egy helyes, vagány, amolyan anyatigris típusú csajjal. Nem fogták egymás kezét, nem ölelkeztek. De nagyon egy hullámhosszon voltak, beszélgetésükből azt vettem ki, hogy a csaj külföldön dolgozik, és eljött meglátogatni a srácot. Meglepne, ha sajnálatból tette volna... Mondjuk az nem kizárt, hogy a tesója volt...:)

No... De ilyet talán én is tudok... Szóval a remény azért éldegél... 

*

Talán még soha nem vártam így NB1-es bajnoki fordulót, NB1-es meccset, amiben nem szerepel az ETO... Az M4 körkapcsolása kifejezetten élvezetes volt. A Honvéd "természetesen" nem verte meg a Felcsútot, a Vasas viszont megverte az MTK-t. Így a PAFC kiesett, az angyalföldiek pedig maradtak az NB1-ben.  És ez így van rendjén.:)

Aztán kaja, fürdés, tévé, olvasás. És ennyi volt a nap.:) Elég nehezen aludtam el, úgyhogy megint hallgattam beszélgetős műsorokat a rádióban.:) 

---

Ma időben felkeltem, lementem Sportért. Nem volt. Tojást és kockacukrot viszont kaptam.:) 

Az ebéd bundás kenyér lesz, aztán tévé. F1, kézilabda kupadöntő az Érd ellen, meg ugye Fradi II-ETO, ez utóbbi persze nem tévében. 

Gondoltam rá, hogy elmegyek a kútra is újságért, de annyira nem létfontosságú...

Meg van egy kis fordításos meló is, pszichológia-témában. Annyi könnyítést kaptam, hogy ha találok hasonló cikkeket a témában magyarul, az is jó. De én szeretem a kihívásokat.:)

Május 1. van... Ugyanúgy vasárnap, ugyanúgy Anyák napja, mint 1994-ben, amikor Anyuval mentünk Pestre a Kertészeti Egyetemre Anyák-napi műsorra... És amikor Senna meghalt...

 Jövő hét? Nem, nem lesz még négy német, mert kedd-csütörtök fogorvos. Végre lesz elöl fogam! Écsre is kéne majd menni, meg szombaton Zsófiékkal nézem a BL-elődöntőt!:)

Szóval a molekula alakul, unalom meg nincs... 

Uhh... Több, mint két órán keresztül írtam ezt a bejegyzést, szerintem rekord! Remélem, érdekes is volt azért... 

És mára ennyi voltam. 

Jók legyetek!

Puszik, pacsik, éljenek a csajok!:)

Jóállású szórakozott olasz dzsigoló

Eredetileg pénteken írtam volna meg ezt a bejegyzést, de a fagyasztó közbeszólt. Utólag visszagondolva nem is olyan nagy baj... De erről majd később...

---

Vasárnap. Hosszú idő után végre klasszikus vasárnapi ebédben volt részem: húsleves, rántott csirkecomb, petrezselymes krumpli, csemegeubi, ahogy az a nagykönyvben meg van írva... Hehe, a fenét, melegszendvics volt az ebéd...:)

A kórházba végül nem jutottam el, mert kaja után bealudtam, a mosógépet is jó kis spättel sikerült kipakolnom. 

Kipakoltam viszont a zoknis fiókat, emlékeim szerint 43 pár zoknit sikerült összepárosítanom... Közben Veszprém-Szeged férfi kézilabda MK-döntőt néztem. Hetesekkel, óriási szerencsével nyert a Veszprém a nagyjából vezető Szeged ellen. Nem is baj, mert Hajrá, Építők!:)

Vacsorára hamburgert rendeltem, és fél 8-ra már ágyban voltam. Kellett...:)

---

Hétfő. Valami megváltozott a telefonomon a reggeli ébresztés kapcsán. Fogalmam sem volt, hogy kinyomtam-e az ébresztőt, vagy benyomtam a szundit, így inkább felkeltem. 

Móváron a Kisalföld szerint 2000 néző volt, nagyjából reálisnak tűnik. Mindenesetre a meccs még mindig iszonyú szürreális élmény, a biztonságiak meg tahók voltak. 

3-ig voltam melóban, aztán itthon döglés, német, meg megint döglés. 

Szerintem néztem Kék fényt. De ez annyira nem biztos...

---

Kedd. Ránéztem az órára, 1:11-et mutatott. Legalábbis azt hittem. Amúgy 3:33 volt, így hamarosan kelhettem is. A kutyafáját... 

2-ig voltam melóban. Aztán a Feketében voltam, megkaptam a Velünk élő másság című projektet összefoglaló könyvet, benne a cikkel, amit rólam írt Kinga és Kira. Egész színvonalas kis -amúgy elég nagy- könyv, sok érdekes olvasnivaló van benne. Ja: és nem érdem, hogy bekerültem a könyvbe, egyszerűen csak ismertek a szervezők. Arra viszont tényleg nagyon büszke vagyok, hogy a két leányzóval máig tartjuk a kapcsolatot. Vagyis nem csak velük, de velük főleg...:)

Tök durva...  1992 szeptemberétől jártam a Feketébe. Pesten azt mondták Anyunak, hogy "kinőttem" azt a sulit, megpróbálhatnék épek között tanulni-Pesten. Anyu pedig akkoriban olvasott a Kisalföldben A Feketében működő konduktív csoportról, azaz Gabi néniről. Megkereste őt, meg az iskola igazgatónőjét, aki aztán beleegyezett, hogy ott tanulhatok. Anyu meg akkor kezdett a kórházban dolgozni. Ehh, ez mind-mind elég komolyan meghatározta az egész család későbbi életét, szóval nincsenek véletlenek...:)

Gabi néniék egyébként megdicsértek, hogy milyen szépen állok. Hát igen, minden relatív....:)

Régi vesszőparipám, hogy minket fogyatékosokat olyan emberek tudnak igazán "kezelni", akik vagy családilag vagy szakmailag érintettek. És igen... Volt ott egy fiatal konduktorlány, Gabi néniék mentoráltja. Ha jól emlékszem, nagyjából akkor született, amikor én a Feketébe "igazoltam". Helyes, aranyos, jó fej, tök jól eldumáltunk. És milyen kicsi a világ: Móváron dolgozik, és a volt gimimben van a "rendelője", vagy mije...:) Ja, és nem, nem jelöltem be facebookon.:P

A Feketéből a kórházba mentem, ismerőst látogatni. Hogy kit és hol, az maradjon a mi titkunk. Hosszú idő után találkoztunk újra, és örültem, még ha a körülmények lehettek volna kedvezőbbek is...

Már bőven esteledett, mire hazaértem, így este már csak pihengetés volt.:) 

Dárdai Pali Herthája hazai pályán kapott ki 3-0-ra a Dortmundtól. Annyira nem nagy meglepetés. Az MTK ugyancsak otthon 1-0-ra a Felcsúttól. Pff... Ez sem... A Barca 8-0-ra nyert, az Admira pedig bejutott az Osztrák Kupa döntőjébe. Sporthíreinket olvashatták. Lesz még!:D

---

Szerda. Nehezen keltem, 3-ig voltam. Meló után a nővérszállóra mentem németezni. Nem tudom, hogy csinálom, de a tónál megint találkoztam ismerőssel...:O :)

Helyesbítés: az előző óránkon tanítványom nem értett semmit félre, nagyon is tudatosan rekesztette be  a németórát. Annyira mondjuk nem bántam, hulla voltam..:)

Nagyon finom palackozott almafröccsöt ittam..:) 

Aztán tanítványom és párja hazadobtak, utóbbi megnézte az ajtókat, a kilincseket, és a fürdőszobánál a járólapot. Köszönet érte!:D

Az este viberes-messengeres bohóckodással telt. Fürcsi-vacsi is volt, csak azt nem írom le külön!XD

*

A csütörtöki nap leírása előtt megálltam egy cigire, közben vizet töltöttem kis flakonból nagy flakonba. A telefonomat nyakon öntöttem vízzel, és a meglepődés közepette belehamuztam a vízbe. Nem vagyok normális!:D

*

Csütörtök. Reggeli móka: megálltam a járda szélén, hogy elengedjek egy biciklis csajt, nehogy elé szédelegjek. Közben mp3-lejátszómon egy magyar megamix szólt, amiben épp Kis Grófó zengte, hogy "Gyere, gyere!" A csaj nem kizárt, hogy nem értette, hogy min röhögök.:)

Délelőtt leültem a lépcsőre cipőt kötni, kollegina majdnem odafutott felnyalábolni, azt hitte, hogy eltanyáltam. Aztán megnyugtattam.:)

Ebéd utáni móka: kollégával az udvaron cigiztünk, és azt mondta, hogy úgy nézek ki többnapos borostával, mint egy olasz dzsigoló. Én alaposan félreértettem, nem tetszett, hogy orosz zsidónak titulált. 

Az irodába visszafelé ballagva kilépett -avagy belépett?- elénk egy lány. Már többször meséltem róla ehelyütt, hol külön bejegyzésben, hol a sorok között. Hogy jóban voltunk, de már nem tartjuk a kapcsolatot... Belefeledkeztem, hogy még mindig milyen gyönyörű. Aztán kolléga megkérdezte a lány nevét. A viszontlátás, és a meglepő kérdés hatására majdnem hasra estem. Amikor megkérdezte, hogy mit lehet róla tudni, kevés híján elsírtam magam, nem igazán jutottam szóhoz. Olcsó romantikus ponyvaregények giccses sablonja lenne, ha azt írnám, hogy ha szóhoz jutottam volna, azt válaszoltam volna, hogy amilyen szép, olyan jó a humora, "aranyköpései" sorát őrzöm, és tényleg büszke vagyok rá, hogy ismerhettem. 

Olcsó sablon lenne, úgyhogy nem írom ezt. Ennél többet nem. 

Meló után német, Baluval, előtte egy kis angol Benivel. Na az nem semmi volt...:)

Hazatérve semmi extra, megkezdtem a hosszú hétvégét. 

---

Péntek. Ugyanis szabit kértem péntekre. Kicsit sok volt az elmúlt pár nap, kicsit pihenni szerettem volna.

Boltba akartam menni, meg postára, meg blogbejegyzést írni. 

Ebből aztán lottózó lett, meg bolt. A többit halasztottam. Annyira szép idő volt, hogy csak na!:) Tényleg Győrben vannak a legszebb lányok!:$

Valami konzervet szerettem volna venni vacsorára, de nem találtam meg a Reálban, ezért aztán fagyasztott pizzát vettem. Aztán meglettek a konzervek is, de a krumplifőzelék (!) konzervet valahogy nem kívánta a szervezetem.:)

Hazaérve benéztem a fagyasztóba, és döbbenten láttam, hogy annyi jég volt benne, amennyit kb. egész télen nem láttam. A sírás kerülgetett... Szerencsére az alsó rekeszt sikerült kiszabadítanom a jég fogságából, így lakótársam segítségével oda tudtunk forró vizet pakolni, a valamennyire megolvadt jeget pedig csodák csodájára sikerült egyszerre kiemelni. A nagy izgalomra bontottunk egy-egy sört, persze nekem jutott a 11%-os...XD

---

Szombat. Időben keltem, elkezdtem készülődni.

Amikor tesómék hívtak, hogy elindultak, én is a marcalvárosi Lidl felé vettem az irányt. Ők bevásároltak apánknak, én a kocsinál megvártam őket. 

Écsre mentünk, aztán elindultunk Zalába nagybátyámékhoz. 

Útközben értesültünk róla, hogy meghalt kora gyermekkorom egyik hőse, Ferjáncz Attila egykori raliversenyző. Persze ezt a dicső státuszt nagyrészt annak köszönhette, hogy Lancia Deltája ugyanúgy sárga-kék Camel-színekben pompázott, mint Senna Forma-1-es Lotusa. 

Mark keresztfiam először járt Zalában, és nagyon jól viselte az utat. A kisfiú felért egy levél antidepresszánssal.:)

Először Orosztonyban álltunk meg, nagyszüleink sírjához mentünk a temetőben. Vagy a temetőbe mentünk nagyszüleink sírjához, nem tudom, melyik a helyes.:) 

Aztán Felsőrajk. Ettünk-ittunk, beszélgettünk, majd Markkal és a szüleivel kisétáltunk a helyi látványossághoz, a várhoz. 

Hazatérve pedig Mark a tyúkokkal ismerkedett, egy élmény volt nézni keresztfiamat.:)

Nagybátyámék meg tényleg igen jó fejek -ha lehet ilyet mondani:)-, tök jókat beszélgettünk. A szokásosnál kicsit később indultunk haza, ezúttal nem apánk, hanem Mark "döntött" az indulásról.:) 

Útban hazafelé -ez hülyeség, mert odafelé is- átmentünk a fent említett leányzó faluján. Tesóm megkérdezte, mi újság vele. Elmeséltem, hogy semmi, vagyis még a csütörtöki fennforgást. Jó volt kibeszélni, még ha hülyeség is. (megj.: ez nem üzengetés, vagy valami, ki is hagyhattam volna ezt a "szálat" a bejegyzésből, de akkor meg csonka lenne, és valamennyire magamnak is hazudnék...)

Ja, és döbbenet, hogy Mark még nem tud beszélni, de már olyan humora van, hogy kész, mókás fiú!:) 

Hazavittük apánkat, majd Csanak, illetve Tét felé vettük az irányt. Láttunk egy elég frissnek és durvának tűnő balesetet is. 

Én Csanakon szálltam ki, ezúttal nem szóltam ismerősnek, mert úgy volt, hogy lesz még egy villámtali, amit aztán halasztottunk. 

Jött egy 32-es baráti, meg egy 36-os koroncói busz, amikre nem mertem felszállni. A 22-esen meg persze ellenőrök voltak... Az igazolványom rendben volt, de nem tetszett, hogy kiabálnak egymásnak, meg nem köszönnek, meg ilyesmik... 

Ja, és mintha dudáltak-integettek volna nekem egy autóból, de ez nem tuti...:)

Szóval a tali elmaradt, így aztán hazajöttem. 

Este 9-kor ittam még egy kis kávémaradékot, meg megnéztem a Fradi-Újpestet. Meg ettem banánt. Meg olvastam, meg messengereztem. 

---

Elég hülyén ébredtem, rossz álmom volt. Szerencsére sikerült rájönnöm, hogy csak álmodtam az egészet...

Időben elmentem a Lidlbe, bár a szar idő majdnem visszatartott. Vettem ezt-azt a fagyasztóba, ugye mindent kidobtam onnan. Épségben hazaértem, egy doboz kefirről ez sajnos nem mondható el...:/ :D

Ma már semmi extra nincs tervben. Ebéd lasagne, aztán olvasás, net, tévé. 5-kor lesz ugye a zártkapus ETO-Vidi II, neten elvileg követhető...

Jövő hét? Holnap lakógyűlés, meg német is lesz, meg meghívtak minket a Tiszta szívvel című Till Attila-film premier előtti vetítésére. Melyben tudomásom szerint egy kerekesszékes bérgyilkos a főszereplő. A srác egyébként ott lesz a vetítésen. Elég későn lesz a mozi, de szerintem ezt nem hagyom ki. 

A többi meg majd alakul. 

De mára ennyi voltam. 

Jók legyetek, vigyázzatok magatokra!

Puszik, pacsik, éljenek a csajok!:) 

Kapuzárási pánik

Kedden a bejegyzés megírása után értesültem róla, hogy az ETO soron következő két hazai mérkőzését zárt kapuk mögött fogja játszani. Az ominózus sárvári balhé után ez sajnos benne volt a pakliban, és persze nagyon sajnálom... 2007 óta vagyok bérletes, két kezemen biztosan meg tudom számolni, hogy hány meccset hagytam ki... Furcsa lesz... 

Kedd este kávé, tévé, vacsi, fürcsi, olvasás, tévé, messenger.

---

Szerda. Az "ETO-balhé" miatt ismét vettem Kisalföldet. Fontos infó.XD

Reggel mosolygós, boldog születésnapot kívántam egy kolleginának. Azt nem tudom, hogy boldog volt-e a napja, de a mosolygás bejött, mert délután jött velem szemben fülig érő szájjal.:)

A német elmaradt, ezúttal nem mondtam le, hanem áttettük csütörtökre. 

A Fa Kocsmánál vettem cigit, és azt mondtam magamban, ha meglátom kollégámat, bemegyek egy sörre. Hát ami azt illeti, nem kockáztattam sokat. Persze, hogy ott volt.:) Ezért aztán bementem, és megittam egy sört. Tényleg csak egyet. Utána a buszmegállóban pedig találkoztam általános iskolás osztályfőnökömmel. Pár percig beszélgettünk, aztán elköszönéskor derült ki, hogy nem emlékszik a nevemre. Úgyhogy bemutatkoztam...:)

Hazatérve kávé. Beszéltem egy móvári osztálytársammal, hogy esetleg találkozunk-e a meccs napján. De necces lett volna... 

Meg van egy lány. Anno 2001-ben a ballagásunk előtti napon nem mentem el az osztálytársaimmal szerenádozni. A kolesz kajáldájában olvasgattam, akkor jött oda hozzám. Beszélgettünk, majd elkérte a címemet, hogy tudjunk levelezni. Így is lett. Levelezgettünk, és kisebb-nagyobb megszakításokkal azóta is tartjuk a kapcsolatot. Egyszer német módszertan órán az ő németórájukat néztük meg, szóval fel tudunk tűnni egymás életében...:) Szóval neki is írtam, hogy esetleg összefuthatnánk, de ez most elmaradt a nagy szervezésben. Majd pótoljuk.:)

Este Barca-meccs. A Real elleni vereség után most a BL-ből esett ki a csapat. Sajnálom, de a kardomba azért nem fogok dőlni. Az NB3 jobban fáj... 

*

Facebookon egy zárt csoportban követtem el ezt a szösszenetet. Nyilvánosan nem akartam megosztani, ide azért bemásolom. Főleg azért, mert egy ismerősöm szerint jobban írok, mint Oravecz Nóra. Azér' érezd!;)

Sok érdekes dolgot olvastam már ebben a csoportban a Titokról, és a vonzás törvényéről. Életem talán legnehezebb időszakában, Anyám halála után, 2012 végén olvastam a könyvet, láttam a filmet. Nem szeretem a túlzottan „sprituális”, elvont dolgokat. Picit elvontnak, nehezen fogyaszthatónak tartom őket. De vannak benne igencsak kézzel fogható, és a valóságban alkalmazható gondolatok.
Hehe, ha ezt valaki olvassa, aki ismer, tán röhög is a markába…. „Te és a vonzás, nem vagy te egy p*ncimgnás…” Hát nem.
Hajlamosak vagyunk túl nagyban gondolkodni. Én azt vallom, hogy az apró dolgokat is észre kell venni, a kis dolgoknak is örülni kell, és akkor talán a nagyobb problémákon, feladatokon is könnyebben úrrá leszünk. Meg úgy egyáltalán: jobb lesz az alaphangulat.
Szóval: igenis, el fogom érni a buszt, nem fog elmenni az orrom előtt. vagy: az újságosnál:  nem fogyott el a sportnapilap, az utolsót még meg fogom csípni. Az esetek nagy részében bejön. És nem leszek tőle szomorú.
Az emberek kapcsán pedig…. Nagyon sokszor előfordul, hogy valaki eszembe jut, és hamarosan valamilyen formában feltűnik. Egyszerre elküldött üzenetek… Vagy amikor eszembe jut valaki, hogy rég beszéltünk, mindjárt írok neki. És ő ír. És nincs pofám leírni, hogy „épp most gondoltam Rád…” mert annyira banális… Pedig igen, nyugodtan ki lehetne mondani, biztos jól esne az illetőnek, mert ismer, nem írnám le, ha nem így lenne…
Amikor mosolygós születésnapot kívánsz valakinek, és nemsokára mosolyogva jön veled szemben a folyosón...
Érdekes, de az is megesett, hogy valakivel eltávolodtunk egymástól, már nincsenek „telepatikus” összefutások, amikor pl. nyílik egy ajtó, és 1000%-ig érzem, hogy ő fog rajta kilépni, és még sorolhatnám…. De rengetegszer találkozom a nevével… Egy dalszövegben, vagy úgy hívják tanítványom lányát, stb. Hiszem, hogy ezek sem véletlenek…
Lehet, hogy ennek az írásnak se füle, se farka, de el szerettem volna mesélni Nektek.
Talán rendhagyó, de választottam egy kis zenei aláfestést. Hogy miért? A lényeg benne van:
„Ne azt kérdezd tőlem, hogy melyik csillagjegyben,
Hogy melyik áldott évben, hogy hiszek-e a jelben,
Nem ez számít, higgy nekem.”

*

Csütörtök. Reggel megint Kisalföld. Fura, hogy a megyei napilapban két nappal a meccs előtt egy sor sem volt a Móvár-ETO meccsről. Meglepett. 

Melóból semmi extra nem rémlik. Délután német. Utána meg még egy. Elég fáradtak voltunk mindketten, és az egyik feladat zárásakor mondtam, hogy "Jó rendben!", majd az órámra néztem. Tanítványom félreértette a gesztusomat, és befejezettnek tekintette az órát. Én pedig nem tiltakoztam, tényleg hulla voltam...:) Hazahoztak, életemben először ültem Alfa Romeo-ban. Van feelingje annak az autónak.:)

Itthon kávé. Meg még egy. Így lehelődött belém egy kis élet. Este pedig az utóbbi idők egyik legjobb meccsén Liverpool-Dortmund 4-3. Persze 3-3-nál elaludtam...:/ :)

---

Péntek. Sima kelés, nyugis nap. Nem, Kisalföldet nem vettem...:D

Fél 4-ig voltam melóban. Elmentem az ETO Shopba jegyet venni, ezután pedig olyan eseménysor vette kezdetét, hogy az agyam eldobtam. 

Kezdődött azzal, hogy hazafelé betértem a Stadion Sörözőbe egy sörre. Kettő lett belőle. Aztán mellém keveredett két jóember. Amikor egyikük lement sörért, megkértem, hogy hozzon nekem is még egyet. 

Eközben társa megkérdezte, hogyan lettem mozgássérült. Elmeséltem neki, ő persze rögtön továbbadta az infót visszatérő barátjának. Ő pedig közölte, hogy az ő fia pedig drogos. Át is vedlettem pszichológussá, mesélt-mesélt, hallgattam, szörnyülködtem. 

Telt az idő, egyszer csak felvettem a hátizsákom, hogy elinduljak haza. Újdonsült ismerősöm közölte, hogy várjam meg, elkísér egy darabon. Félúton megálltunk egy cigire. Közölte, hogy jó fej vagyok, meg rendes, meg intelligens... És tudom-e, mi kellene nekem? Ilyenkor szokott jönni, a nő, meg a punci, meg az ilyesmik. És tudod mit mondott? Fogorvos. Ezen felnevettem...:) Nagyon gázul néz ki most a fogam (helye), de ugye van időpontom  a dokihoz, szóval ezen nem fog múlni. 

Már majdnem hazaértem, amikor mondta a srác, hogy igyunk még egy sört a Gól Büfében. Nem akartam elfogadni az invitálását, nem vagyok túl jó véleménnyel arról a helyről. De aztán mégiscsak vele tartottam. 

És... Tudod ki volt a pultban? A kéményseprő, basszus, aki volt nálam, amikor kigyulladt a gázbojler... Besz@rás! Kifaggattam: 100-ból kb. kettő bojlerrel történik ilyen meghibásodás, és igen, ha éjjel gyullad ki, és mélyen alszom, szépen meghaltam volna. Döbbenet... 

Ja, és ez itt nem a reklám helye, de a Gól Büfében péntekenként van halászlé meg ecetes hal elvitelre. Majd le fogom tesztelni...:)

Hazatérve levezető sör. Szombat reggel láttam, hogy a zsemléből is hiányzott, szóval vacsoráztam is...:)

---

Szombat. Nem voltam rosszul, de azért eléggé meg voltam fáradva. Szóval pihengettem. Ebédre kifőztem magamnak egy Maggi-féle paprikás csirkét, aztán a vasútállomás felé vettem az irányt. 

Buszmegálló. Frissen festették a padokat. Ki is volt írva. Egy néni nem szórakozott, benyálazott egy zsepit, áttörölte vele a padon, és leült. Lefagytam...:)

A szökőkútnál leszálláshoz készülődve láttam egy tök helyes leányzót. Aztán kiderült, hogy ismerősöm, volt kollegina, jó nagyot köszöntünk egymásnak. 

Tippmixet nem adtam fel, de lottót igen, és újságokat is vettem. 

A két lottókettes mellett az EuroJackpoton is nyertem... Pech a szerelemben....:D

Na, aztán elindultunk Mosonmagyaróvárra. Jó volt látni a volt sulimat, de azért nem így akartam...:/

Először rossz helyen, valami MITE-pályán kötöttünk ki, eleddig azt sem tudtam, hogy van ilyen csapat. 

Aztán azért csak odaértünk az MTE-pályájához, a Wittmann-parkba. 

Elég komoly biztonsági előkészületek voltak, voltak rendőrök, polgárőrök, meg többféle security... 

Meg toi-toi vécék is voltak. 

Szerintem többen voltunk, mint a hazaiak, a kb. 1000 embernek három csaj csapolta a sört. Egy csapból. Szóval nem volt gyors, na...:D Elég érdekes helyen, a büféasztal tőszomszédságában ácsorogtam. Azon gondolkodtunk, hogy túszul ejtjük a szendvicseket, a váltságdíj soron kívül sör lett volna...:D

Ja, a meccs egyébként 0-0 lett. Szerintem közelebb álltunk a győzelemhez, de ez semmit nem számít. Úgy fest, még legalább egy évig marad az NB3... Szomorú...

Az autópályán jó gyorsan visszaértünk Győrbe. Bandiék letették a kocsit, aztán még sörözgettünk egyet a Dreherben. Aztán elindultam a buszmegállóba. A kiírás szerint 22 perc múlva volt várható a következő 14-es. Mondom 22 perc, meg még a negyedóra buszozás, ehhez most nincs sok kedvem, meg aztán ennyi sör után a vese is beindult már. Szóval hívtam egy taxit. Megadtam az alaphangot. Meg szoktam nyugtatni a taxisokat, hogy nem vagyok annyira részeg, amennyire kinézek, csak alapból is mozgássérült vagyok, és ez a mocskos szemét sör először a mozgáskoordinációt üti ki. Na, ez most úgy hangzott, hogy nem vagyok annyira fogyatékos, mint amennyire kinézek....XD

Szóba került, hogy voltam meccsen Móváron. Megkérdezte a végeredményt, meg a benyomásaimat. Ezután útjára indult a gyönyör. Kiderült, hogy már a régi vagongyári pályára is járt meccsekre, A Verebes-korszakban idegenbe is kísérte a csapatot. Ja, a csapat legendája, Póczik József padtársa volt középiskolában. Nagy Manchester United-drukker, nem "divatol" a City-vel. Besírtam. Amúgy 1951-ben született, tehát Anyámnál egy évvel idősebb... Ja, és volt ám olyan, hogy Rába ETO-Manchester United 2-2. 

Hatalmas fazon volt, még elhallgattam volna. Útközben bevillant, hogy úgy fogok elköszönni tőle, hogy "egy élmény volt", mert tényleg fantasztikus volt hallgatni. Aztán megelőzött, ő köszönt el ezekkel a szavakkal. És pacsiztunk is. 

Szeretek beszélgetni. Szeretek sorsokat, élettörténeteket hallgatni. Ez most ilyen volt, egy kis futballtörténelmi leckével nyakon öntve. 

Hazatérve levezető sörök, meg messenger. Hajnali 2-kor meg melegszenyát sütöttem...:)

---

Ma időben keltem, Forma-1 volt. Rosberg nyert. Jaj, de örültem volna Kiminek... 

Lepakoltam a ruhaszárítót, meg kiürítettem a zoknis fiókot egy lyukas lavórba. Van vagy 100 pár nélküli zokni...:D

Fürdés, mosás, ebéd, pihi, ennyi lesz ma a program, meg lehet, hogy benézek a kórházba is. 

Jövő hét? Németórák, Zala, meg ugye zártkapus ETO-meccs. Ha jól emlékszem, a Vidi II ellen lesz az első... 

Na de mára ennyi. 

Jók legyetek, vigyázzatok magatokra!

Puszik, pacsik, éljenek a csajok!:)

Mese az öt találatról. Meg sok minden másról.

Olcsó és elcsépelt poén lenne, hogy nyugi, nincs vasárnap... Úgyhogy nem írom le!:) Pusztán írhatnékom van, ezért posztolok ebben a szokatlan időpontban.

---

Vasárnap tényleg nem voltam valami jól. Aludtam délelőtt is, meg délután is, fél 8-kor pedig már ágyban voltam. Mégis, vagy talán épp ezért egész héten fáradt vagyok. És még csak kedd van. Nem pedig vasárnap.:P

Az ebéd rántotta volt. Hááát mint mondjak, azért egy húsleves jobban esett volna vasárnap alkalmából.:)

Délután hiába vártam a Gyirmót-Mezőkövesd meccset. Kiderült, hogy csak felvételről adta a tévé. Jó, a vízilabda sem volt unalmas, a srácok tornagyőztesként jutottak ki az olimpiára. Az M4 riporternője aranyos volt, közölte az egyik játékossal, hogy pontveszteség nélkül nyerték a tornát. A spíler persze helyesbített, hogy ez így ebben a formában nem igaz, mert Kanada ellen ugye ikszeltünk. 

Elalvás előtt pedig Van, aki forrón szereti-t néztem. Teljes a retro, mert hétköznaponként meg A tavasz 17 pillanat című szovjet remekmű az aktuális sorozatom.:)

Nem vasárnap történt, de leírom, mert valahová le kell írnom: egyrészt hihetetlen, hogy már több, mint fél éve voltunk a Feketében. A hétvégén beszélgettem még egy "mórás lánnyal", ő az egyetlen, akire Kingán kívül emlékeztem a Feketéből. Nem csak azért, mert bejelölt, mint amolyan összekötő...XD Na, a lány egy facebook-fórumon bekapcsolódott egy amolyan "ezekamaifiatalok" témájú vitába, és nagyon ügyesen válaszolgatott, pont annyira volt cinikus, amennyire kellett, az ellenérvek pedig nagyjából elfogytak az "itt egy hisztis tini"-nél. Szép munka!:)

Egy véletlen folytán megtaláltam, mikor beszélgettem életemben először virtuális élettársammal. Úgyhogy nem kell nyomoznom.:) Elég sok zrikában van részünk, szóval ezt a fejleményt nem fogom élőben kommunikálni. Mások előtt. Meg mondjuk másnak talán lehet, hogy annyira nem is lényeges. 

Töröltem a telefonomból egy számomra nagyon fontos telefonszámot. Ez nem büntetés, vagy bosszú, nem teszt, hogy fog-e még keresni. Mert nem fog. Ez a történet ennyi volt. Én meg már nem szeretném szuggerálni se magamat, se a telefont...

Facén meg elutasítottam egy ismerős jelölését, pusztán azért, mert megalázónak éreztem. Na mindegy...

---

Hétfő. Nemzeti Sport és Kisalföld a kisboltból. Ismerősnek tűntek a lottószámok... És hát igen, meglett mind az öt szám, a bökkenő csak az, hogy három oszlopban... Na mindegy, ki a kicsit nem becsüli... Amúgy mondtam én anno Anyunak, hogy azért nem lesz nagynyereményünk, mert túl gyakran nyerünk kicsit. De az én két számsorom is jól szerepel...:)

A Kisalföld természetesen viszonylag terjedelmes írásban számol be az ETO-szurkolók sárvári balhéjáról. Az erőszak soha semmilyen formában nem lehet jó megoldás. Az más kérdés, hogy talán így sikerült felhívni rá  a figyelmet, hogy hatalmas gondok vannak a csapat körül. És lőn, hirtelen NB1-es edző, az élvonalban a Kecskemétet és a Diósgyőrt irányító Bekő Balázs lett a csapat edzője... Érdekes...

Nem szerettem volna foglalkozni a Kiss László-üggyel. De most mégis megosztok Veletek pár gondolatot!

Szóval Kiss László, az úszók szövetségi kapitánya 55 évvel ezelőtt két csapattársával együtt megerőszakolt egy nőt. Ez a hír egészen biztos, hogy nem véletlenül lett éppen most újra aktuális. Mert ugye a büntetését megkapta, letöltötte. Vagy nem... Utána úszókkal, köztük gyerekekkel dolgozhatott. Az érintett nő már meghalt, a két (tettes)társról se sokat hallani. 

Így azért kissé kilóg a lóláb... Én azonban nem ezzel a "szállal" szeretnék foglalkozni. Hanem a kommentárok... Nem, nem a fórumok nethuszárjai, nem a kocsmák hőzöngő okoskái! Csapó Gábor olimpiai bajnok vízilabdás szerint egy nemi erőszakot olyan könnyű "kivédeni", mintha elhúznád a poharad, mikor más beledugná az ujját (videó itt)

Aczél Endre, az ismert véleményformáló újságíró, közszereplő (pártállása kb. ebben a tekintetben kb. lényegtelen) pedig leírja, hogy a megerőszakolt, még egyszer: azóta elhunyt nő szeretett kefélni... Hát emberek? Mi ez? Milyen világban élünk? 

Azt csak roppant halkan jegyzem meg, hogy például Ákosról és Sebestyén Balázsról ennél jóval kevesebbért kvázi leszedték a keresztvizet. 

Fura dolgok ezek... 

És ha már politika: a kormány eltörölte a vasárnapi boltzárat. Nem szomorkodom miatta, nem bánom, hogy vasárnap is elmehetek bevásárolni, ha úgy tartja kedvem. A kormány egyébként zseniálisat lépett: megelőzött egy elvesztett népszavazást, és még azt is kommunikálhatja, hogy megspórolta annak költségeit. "Felülbírálta" saját hibásnak bizonyult döntését, tehát még jó fej is, a többség meg most ugye örül. 

És minden párt a magáénak érzi a sikert. Remek.

Sör+nő. Máig nem tudom, miért írtam fel a múlt héten a keddi naphoz, hogy sör meg nő. Akkor még nem tudtam, hogy szombat este egy nővel fogok sörözni a Vendelinben.:) 

Tavasz van. Megakadt a szemem egy nagyon szép leányon, de ezt csak a "padtársával" közöltem. Jobb egy így. Már másodszer. Nem direkt volt.:)

A nap végére hulla voltam, a németet is lemondtam. 

Mosás volt, rendrakás volt, Stirlitz volt, meg Harcsival telefon volt.:)

Meg kiderült, hogy idén októberben (!) élő koncertet ad a Children of Distance az Árkádban. Élőt, azaz elvileg zenekarral lépnek fel. Ott a helyem! Bár még nem néztem meg, milyen nap lesz, így persze lövésem sincs, hogy ütközik-e ETO-meccsel:)

---

Ma. Ma is vettem Kisalföldet. Azt hittem, hogy hétfő van...XD

Amúgy tényleg kicsit szkeptikus voltam a hétvégi óvári túrát illetőleg, így az edzőcsere tudatában megint megnőtt egy kicsit a kedvem egy kis kiránduláshoz. 

A mai nap nyugiban telt, 4-ig voltam, kollégám dobott haza. 

Már napközben tudtam, hogy bejegyzés lesz, valahogy megszállt az ihlet.

Kicsit olyan hülyén érzem magam. Mármint olyan mérsékelten depisen. Ez a szokásos tavaszi nemtommi. Csak elmúlik...

Holnap-holnapután német, pénteken Vona-fórum, szombaton Móvár. Vasárnap Lidl... Na jó, utóbbi nem biztos, de nem hagyhattam ki.:)

Mára befejeztem. 

Jók legyetek, vigyázzatok magatokra!

Puszik, pacsik, éljenek a csajok!

(S)álhír

Vasárnap. Volt ugye "Forma-1-hallgatás". Rosberg nyert, Kimi második. Ez annyira rosszul nem hangzik, de már tényleg unom a Mercedes-hegemóniát... 

Aztán fürcsi, finom melegszendvics, olvasás és alvás.

---

Hétfő. Ej, de nagyon hétfő volt...:/ 3-ig voltam, majd nagyon hamar hazaértem, mert kolléganőm hazahozott. 

A németórát választottam a lakógyűlés helyett. Aztán két szék között a pad alá estem, mert a tanítványom meg lemondta a németet. Úgyhogy megírtam az újabb verselemzést. Kicsit erőltetettnek érzem így utólag, de azért annyira nem rossz.:)

Este bundás kenyeret sütöttem, lakótársam meg szokás szerint hamburgert evett volna, de a mikró nem melegített. Nekem hazaérkezéskor még működött. Nem voltam ideges. Ja de...:/

Showder klubot néztem. A Kék fény nem rémlik, szerintem azt most nem néztem...:)

---

Kedd. Sima nap, jó idő. Felírtam a puskacetlimre, hogy "sör+nő", de nem tudom dekódolni...:/ :D 

Meló után András barátom és párja eldobtak az Árkádba, vettem egy mikrót. Ugyanolyat, mint ami bedöglött. Szeretem az állandóságot.:) 

Lakótársam beüzemelte a mikrót, működik. A fogam meg letörött, le sem írom, mitől...:/ Nem néz ki valami jól...

---

Szerda. Reggel csúcsforgalom volt a zebrán, a sok idióta biciklis között alig tudtam szlalomozni. Jól felugrottam egy járdaszigetre...

Délelőtt letárgyaltam nagybátyámékkal a zalai látogatást, apám meg tojástartókat meg kajásdobozokat hiányolt. 

Meló után német a nővérszállón. Hazafelé a 14-esen három nem sváb kisebbségi leányzó csinálta a hangulatot, hangoskodtak-káromkodtak, nagyon cink volt. Majdnem leszálltam előbb. 

Hazaérve pont belebotlottam a gázórásba, ellenőrzés volt, szerintem bejelentés nélkül...

Aztán kávé, meg döglés. 

---

Csütörtök. Nehezen telt a nap. Szegény virtuális élettársam volt "műsoron", oltották a népek rendesen. Vagy szegény én voltam műsoron, oltottak rendesen...:)

Napközben jött a hír, hogy kedves ismerősöm leadta a DAC-sálat egy tetoválószalonban. Persze elkezdtem keresni a helyet, amiből az jött át, hogy tetováltatni fogok. Én pedig nem cáfoltam az értesülést. 

Nagyon "ült" a törénet, Balu fél 3-kor jött értem, hogy német előtt elmenjünk a sálért, ami így akár úgy is lejöhetett, hogy tényleg időpontra megyek. Facebookon nem is reagáltam a reakciókra, míg el nem készültek a fotók, ez pedig azt a hatást keltette, mintha "dolgoznának" rajtam.:) Jó kis móka volt, még pénteken is többen érdeklődtek a tetoválásom felől. Így kell trollkodni egy közösségi oldalon.:)

Nem kaptam reggel Sportot, de szerencsére Balu tudott venni nekem. A szerdai és a csütörtöki mellékleteket amúgy gyűjtöm. A szerdai foci-utánpótlással foglalkozik, a csütörtöki meg amolyan retró-melléklet. 

*

"Apropó félidő: süt a nap, szép az idő, vezet a csapatom, jó barátokkal sörözgetek, kiírom hát facebookra, hogy "Vezetünk félidőben, ééés még szerelmes is vagyok. ♥ :D"

Ezzel csak azt kívántam jelezni, hogy jó kedvem van. Rajongásom tárgya, vagy épp alanya pedig egy ismerősöm, akinek valamelyik fényképétől akadt el a szavam. 

De nem pálya... Nem is beszéltünk még egymással, buszon konkrétan nem mertem leülni mellé....:) Meg is lepődtem, amikor bejelölt...:D"

(GosziBlog, 2014. április 7.)

**

"Abban is bízom, még sokáig része lesz az életemnek, de ha majd úgy érzi, hogy nincs szüksége a társaságomra, azt jelezni fogja. El fogom tudni engedni, és sok mindent "megőrzök" belőle."

(GosziBlog, 2015. április 6.)

Érdekes utólag visszaolvasni ezeket a "facebook-emlékeket. A két idézett szövegrész  ugyanarról a lányról szól, sajnos mára, "idénre" tényleg csak a megőrzés maradt...

---

Péntek. Még mindig téma volt a tetoválás, meg a sál, legalább hatan odajöttek hozzám a témával kapcsolatban.:)

Nagyon péntek volt, bár viszonylag nyugisan telt. Azt az egyet leszámítva, hogy szar volt az alsógatyám gumija, és egyfolytában lecsúszott.XD

Gondolkodtam, hogy hová menjek meló után boltba. Ebből aztán az lett, hogy kollegina hazadobott, én nem mentem boltba, lakótársam hozott ezt-azt.:)

Este írt egykori szomszédom, hogy eszébe jutottam, mert bontott egy sört a vacsorához, és régen milyen jókat beszélhettünk egy-két habzó serital mellett. Megkérdezte, lenne-e kedvem nosztalgiázni. Lett. Szombat este. 

Ja, és láttam általános iskola 1. osztályos házi feladatot. Szenvedtem is vele vagy fél órát. Beszarás.:D

---

Szombat. Időben kelés, fürdés, kávé, lottó, tippmix, majd irány a vidéki, majd Écs. 

A vidéki mókás volt, két kiscsaj odament egy jóemberhez, hogy vegyen nekik cigit. Csórikám elsőre visszajött, mert elfelejtette, mit kértek a lányok.:)

Örültem, hogy nem hozzám jöttek oda, nem szívesen vettem volna nekik. Jó-jó, álszent vagyok.:)

Écs. Talán az eddigi legnyugisabb, legkellemesebb egyedüli "Écsre menésem" volt. Semmi vita, fárasztás... Tök jól, vagyis viszonylag jól eldumáltunk faterral, még viccelődtünk is, ami azért nem túl gyakori. 

Viszonylag hamar visszajöttem, mert 5-kor a Vendelinben volt jelenésem. 

Meglepődtem, hogy mit keres a 14-esen annyi zöld-fehér sálas csaj. Hülye vagyok: mentek a kézimeccsre, kicsit lassan esett le...:D

Szóval 5-től Vendelin ex-szomszédasszonnyal, meg ETO-Fradi BL-negyeddöntő. Eldumáltunk, iszogattunk, az ETO meg közben szép csendben 40-23-ra kivégezte a Fradit.  

Gyorsan telt az idő, talán olyan este 9 körül hazabuszoztunk. Nem, nem együtt...:) Amúgy igen jó kis este volt, örülök, hogy találkoztunk. Jó volt egyet nosztalgiázni.:)

Ja: focistáink a sárvári 2-2-vel pedig önmagukat végezték ki,és szurkolói rendbontás is volt. 

Jövő héten Móvár-ETO. 

Ha valaki két éve azt mondja, hogy meg fogom ismerni közelebbről a lányt, az ETO NB3-as meccset fog játszani Mosonmagyaróváron, ráadásul a hazaiak lesznek az esélyesek, biztos képen röhögöm. Hát, a mosoly az arcomra fagyott. 

Tervben van, hogy megyünk a meccsre, sőt ismerőssel is van lebeszélve tali, de most így nincs sok kedvem...

Hazaérve még lefolyt egy-két levezető sör, meg messengereztem.

Aztán kaja. Fogalmam sincs, mikor feküdtem le. 

---

Ma. Reggel nem voltam valami jól. Pedig csak sört ittam.:) Lementem a kisboltba, de nem kaptam Sportot, a kútra pedig most nem volt kedvem elmenni. Van elég olvasnivalóm itthon.:)

Mára már semmi konkrét nincs terven, pihi, kaja, mosás, meg talán megnézem a Gyirmót-Mezőkövesdet. Sovány vigasz. De azért Hajrá, Gyirmót, hajrá, Gyirmóti Ultrák!:)

Jövő hét? Három német elvileg. Pénteken lehet meghallgatom Vona Gábort a Mórában. Szombaton Móvár most erősen kérdőjeles. 

Bármi is lesz, majd elmesélem!:)

Mára ennyi. 

Jók legyetek!

*

Boldog Szülinapot, Mónika!;)

*

Puszik, pacsik, éljenek a csajok!:)

Bénavers, avagy óda hozzánk

Az első verselemzésem után itt az újabb próbálkozás. Ez annyira nem állt össze a fejemben, nagyrészt rögtönözni fogok, de azért nekiveselkedem. Ééés fontos már az elején közölnöm, hogy az irónia szó az értelmező kéziszótárban az i betűnél található. Szóval nem szükséges véresen komolyan venni!:)

*

Aranyosi Ervin költő életrajza szerint 1958-ban született, tehát kortárs szerző. Viszonylag későn, 50 éves kora után kezdett ténylegesen versírással foglalkozni. Az út megtalálásában nagyban hozzásegítette, hogy megismerte a TITKOT. Ennél fogva írásai természetesen pozitívak, optimisták, emellett pedig nem kevés erkölcsi tanulságot is hordoznak magukban. 

A mai napra a szerző Jóra tanítok című versét választottam. Egy ilyen cím után ki ne kezdene bele örömmel egy vers olvasásába? Mert ami jó, az jó. Ugye? 

A cím után az első sor következik. "Fogyatékkal élnek." Írnám, hogy a költő nem szarral gurigázik, de nem írom, mert a verselemzés komoly műfaj. Szóval in medias res belecsap a lecsóba. Fogyatékkal élnek. Nem tehetek róla, erről mindig az Örkény-egyperces jut eszembe, mikor két jóbarát találkozik, és az egyik megkérdezi a másiktól, hogy hogy van. Mire ő közli, hogy jól. És a kérdésre, hogy mit húz maga után, közli, hogy azok csak a belei. Szóval ja, fogyatékkal élünk. Vagyis élnek. Ők! T/3-ban. Innentől én átvedlek külső szemlélővé, mert hát a vers ezek szerint az épeket szólítja meg! "Ne hidd azt, hogy mások!" Szóval mások, mert fogyatékkal élnek, de mégse hidd azt, hogy mások, mert nem azok! Érted? 

Önzetlen szeretnek, mint az óvodások! Pff... A nekem tetsző lányoknak mindig meghúzom a copfját. A fiúkat meg kigáncsolnom. Így megy ez mifelénk. Már érzem a pofimon az ujjacskákat, hogy "De cuki vagy, Goszika!" 

"Próbálj te is nekik szeretet adni...." Lehet, hogy nem megy, de legalább tessék próbálkozni! Amúgy ez teljesen így van, régesrégi vesszőparipám, hogy a sérültek és az épek világát közelebb hozzam egymáshoz. 

"ha tiszta a lelked, könnyebb elfogadni." Óda magasságokba emelkedünk, kezd bekapcsolni a sajnálat-jelző, ami sok sérült emberkénél aktívan szokott működni. Vagyis nem is elsősorban tiszta lélekre, hanem nyílt, előítéletektől mentes nézőpontra van szükség. 

"Ne az észre hallgass, inkább a szívedre!" Szavazz a Fideszre. Na jó, nem... A józan ész tán azt diktálná, hogy ne állj szóba egy sérült emberrel, de azért próbáld meg... Már megint ott vagyunk! 

Ezután a szerző ismét a többség, azaz az épek felé fordul. El kell Őket -vagyis minket- fogadni, mert mi is embernek születtünk, emberek közé, erre a Földre, ugyanolyanok vagyunk, csak egy kicsit mások. 

"Isten gyermekei, s cipelik a terhet, amit magunkfajta tán nem is cipelhet." A magasztos hangnem továbbra is fent marad, már egyenesen a Teremtőtől eredezteti a költő a sérült embereket. Terhet cipelünk. Mint egy hátizsákot. Én eddig úgy gondoltam, hogy a fogyatékot húzom magam után. De nem, ez annál nagyobb teher. Cipelem. 

És magunkfajta nem cipelheti. Ismét csak különválik épek és sérültek világa. Egyrészt itt is túlmisztifikálódik a sérültek személye, mások, a költő szerint már-már többek vagyunk, mint az átlagemberek. 

Dehogynem cipelheti a "magunkfajta"! Ha segít cipelni ama bizonyos hátizsákot, akár ténylegesen, akár csak azzal, hogy megismer, megért, és ezzel elviselhetővé teszi a a dolgokat, elviselhetővé az életet. Akkor talán még vicces is lehet a fogyaték. Miért ne lehetne?
"Nehéz feladatot rótt rájuk az élet..." Hát igen. Valóban nem egyszerű történet, ezzel nincs vita.
"Mégsem várnak többet: erőt, emberséget." Szoktál erőt várni? A Titok egyik nagy mondanivalója, hogy az erő benned van. Ne mástól várd! Másoktól maximum megerősítést várhatsz!
Azt is szoktam mondani, hogy az ember könnyen sajnál valakit. Aki gyenge, aki beteg... De szívesebben áll oda valaki mellé, aki erős, vagy legalábbis meggyőzően mutatja magát erősnek. Hogy együtt még erősebbek legyenek. Az emberség pedig nagyon szép és jó, és természetesen becsülendő, de... Olyan patetikus...
Félreértés ne essék! Minden tiszteletem a szerzőé, és bárkié, aki nyit a sérült emberek felé, valamilyen formában felhívja rájuk (ránk) a figyelmet. A címben is szerepel: tanít. Nagyon didaktikus iromány, szájbarágós.
A szándék jó, sőt becsülendő. De a verset olvasva végig az motoszkált bennem, hogy a fogyatékkal élőket úgy akarja közelebb hozni az épekhez, hogy folyamatosan az eltéréseket hangsúlyozza ki.
Te és én, mi meg ők, ugyanolyan emberek vagyunk.
Más-más gondokkal, nehézségekkel, problémákkal.
Nem lehet mindenkinek egyforma hátizsákja.
De abból a hátizsákból lehet átpakolni terheket. 
Átadni és elfogadni. Egymástól.
Mi tőlük, ők tőlünk.
És akkor a Te és az én mi leszünk.
Ez lehet a cél.
Csak ez.

Motiváció, bolondság, polc meg sport

Megint az van, ami régen szentségtörésnek számított volna: a Forma-1 közben írok. A rajtot azért megvártam. Vettel nem bírta ki addig...:/

---

Hétfő. Kétszer írtam fel, hogy kaja. Szóval a bejegyzés megírása után még kétszer kajáltam. Meg pihentem, meg neteztem, meg olvastam, meg tévéztem. Bejelölt egy ismeretlen lány. Néha-néha pötyögünk. És hosszú idő után néztem Showder Klubot, és volt benne Bödöcs. Meglepett. 

---

Kedd. Jó korán felébredtem. Felkelni viszont nem sikerült valami könnyen. 

Nem tudom, meséltem-e már, de én egy bogaras állat vagyok. A tictac-ot mindig átborítom nagyobb dobozba. Az ásványvizet meg kisebb üvegbe. De csak melóban. Kész vagyok!:)

A nap emlékezetes momentuma az volt, amikor virtuális élettársam odajött hozzám, hogy szeretnék-e valamit kérdezni. Nem, nem kértem meg a kezét...:( Amúgy meg ha van függőben témánk, akkor elfelejt hozzám jönni. Mármint oda hozzám...:)

Teljes hétfői hangulat, meló után német. Német után baba-találkozó, Mark és Kolos bandáztak egyet. Nagyon aranyosak voltak.:)

Tesómék a lidl-nél raktak ki. Odajött hozzám egy koldus, és az osztrák rendszámból közölte, hogy "Ein Euro, bitte!" Én mondtam neki, hogy "Nein, Danke!" Az az egy kell a bevásárlókocsiba.... 

Este sonkavacsi. Big lájk!:) 

Blogom egyik állandó olvasójának kisfia lesz!:) Jó, hát valószínűleg több állandó olvasómnak is lesz kisfia, de ez a Picur már nődögél a pociban! Szívből gratulálok!:)

---

Szerda. Háromig voltam. Nyugis nap volt, meló végén a kólaautomatából szerettem volna venni valamit, de nem volt apróm. Többen is odajöttek, ha nem is tudtak pénzt váltani, azért pár szót váltottunk. Aztán apróm is lett, meg csokinyuszit is kaptam.:) És életemben először voltam egy részlegen, kifelé jövet meg majdnem eltévedtem.:)

Meló után német volt a szállón. Kaptam sört a névnapomra!:)

Megérkezett az ismeretlen lányhoz a születésnapi köszöntőm, a köszönőfotón a Kirával közösen választott Garfield-képeslap is látható!:)

Jubiláltam: kb. a tizedik diplomamunkában működtem közre, mint fogyatékos ember/munkavállaló/társkereső/diplomás stb. Nekem nem igazán tetszett a kérdőív, a szerényen "mélyinterjú"-nak nevezett kérdéssor számomra kissé felületesnek tűnt. De persze mindenkinek jár a hála és a köszönet, aki valamilyen formában tesz az "ügyünkért".:) 

Az ETO kézislányai meg ikszeltek Dunaújvárosban. Meglepett. Pedig így utólag annyira nem meglepő.:)

---

Csütörtök. Reggel átaludtam egy szundit, így csúsztam 10 percet... 

Felírtam a puskacetlimre, hogy popó.XD A hajnali műszakváltáskor láttam egy igencsak formás popsit. Itt a tavasz!:) 

Meghalt Kertész Imre, az egyetlen magyar irodalmi Nobel-díjas... Isten nyugosztalja!:( 

Hans-Dietrich Genscher is meghalt, aki az újraegyesítés idején német külügyminiszter volt. Meg Pozsgay Imre is elment, aki először mondta ki anno az állampárt részéről, hogy '56 bizony népfelkelés volt. 

És Biszku Béla is odaát vár ítéletére... 

Virtuális élettársamnak pedig odaítéltem az év dolgozója címet. Jó, nyilván elfogult vagyok vele szemben, de megérdemli.:) 

Meló után elmentem cigit venni. És összefutottam azzal a kolleginával, akiről írtam, hogy kb. utolsónak tudtam meg, hogy babát vár. Nincsenek véletlenek, bevonzottam.:) Meg rám köszönt egy csaj, akiről fogalmam sincs kicsoda, de tudom, hogy ismerem...:)

A Fa Kocsma pedig értesüléseim szerint bezár... Hááát a Smuki finoman szólva is nagyobb veszteség...

Ja: rákattantam a messengeren elérhető kosárlabda-játékra. Volt, hogy 1,5 órát játszottam vele. És majdnem földhöz vágtam a telefont...:D

*

"Segédeszköz nélkül közlekedő, 35 éves mozgássérült srác vagyok. Szerencsés helyzetben vagyok, általános iskola felső tagozata óta ép emberek között élhetek, lediplomáztam, dolgozom. Sokan idegenkednek a fogyatékos emberektől, már-már félnek tőlük. Ezt valamennyire meg is értem, mert egyszerűen nem vagyunk szem előtt, így kevés személyes tapasztalatuk van az épeknek velünk kapcsolatban. A legtöbb ép barátomnak én vagyok az egyetlen fogyatékkal élő ismerőse. Tisztában vagyok vele, hogy sokan lenéznek, sajnálnak. Azt is látom, hogy sokan már-már példaképként tekintenek rám. Csak annyi a célom, hogy „jó nyomot” hagyjak az emberekben. Humorral, odafigyeléssel, megértéssel, empátiával.
Valamennyire könnyebb a dolgom, amióta egy MC MC, egy Mosolyka, egy Nick Vujicic bekerült a köztudatba, már van közös „kapaszkodó”, amihez tudnak az emberek viszonyítani. Nem is beszélve az Életrevalók című moziról, ami a maga módján egy csoda. Megnevettet, elgondolkodtat, tanít, szórakoztat.
És hogy ez honnan jutott eszembe? Jó látni a csoportban a képeket, amikor megmutatjátok sérült testvéreteket, gyermeketeket. Mások a sikerélmények. Én 9-10 évesen nem fociedzésre jártam, hanem járni tanultam. Hatalmasat küzdött a családom, hogy eddig eljuthattam. Kemény évek voltak, de a siker nem maradt el: önálló életet élhetek, többé-kevésbé boldogan. Ugyanezt kívánhatom az összes sérült fiatalnak és családjuknak!"

Hirtelen felindulásból ezt a bejegyzést tettem közzé a Motiváció minden napra nevű facebook-csoportban. Valahogy kikívánkozott. Rengetegen lájkolták. Minden bizonnyal sokan röhögtek is rajtam. Nem érzem magam példaképnek. De inspirálni tudok. Mint ahogy Te is! Csak nem biztos, hogy belegondoltál már!;)

Hogy volt-e értelme leírni? Ha arra gondolom, hogy egy 12 éves mozgássérült fiú anyukája azt írta nekem, hogy reméli, hogy az ő fia is így írhat majd 35 évesen, akkor egyértelmű igen a válasz.:)

*

Péntek. Április 1. Király Gábor 40 éves lett. Hihetetlen, hogy telik az idő... Nemrég még ő volt az ifjú tehetség. Most pedig, ha semmi nem jön közbe, ő lehet a foci EB-k történetének legidősebb pályára lépő játékosa.:)

1994-ben elhittem a Kisalföld április 1-ei tréfáját, hogy a nyári foci VB-t az USA helyett Győr-Moson-Sopron megye rendezi meg. De gáz...:D

Most meg elhittem, hogy svédül beszélő munkatársakat keres a Győr Plusz...:D El is küldtem a hirdetést egy ismerősömnek, aki beszéli ezt a nyelvet. Sőt majdnem be is taggeltem a poszt alá. Időbe telt, mire rájöttünk, hogy április 1-ei tréfáról van szó.:)

Meló után Pista kollégám és barátom elvitt bevásárolni. Aztán ő és lakótársam feltették a falra az új polcot. Felszabadult a fotel..:D Mondjuk picit alacsonyra tetettem, napi egy lefejelés garantált...:D

Utána pihi, vacsi, tévé, messenger, ilyesmik.:)

---

Szombat. Kicsit nehezen indult a nap, szokás szerint. Kávé, cigi lakótársammal. Délután mentem be a vasútállomásra tippmixet feladni. Éppen gyártottam ebédre a hamburgereket, mikor megérkezett Bandi barátom és két gyermeke, Levi, és persze Barni, a Gyirmót-ultra.:) Megnéztük a Fradi-ETO BL-negyeddöntőt. 18-31. Nem a pontos idő. Hanem a végeredmény. Felmosták a lányok a Fradival a dabasi sportcsarnok parkettáját. Döbbenetes volt a különbség, jó volt nézni.:) Elek Gábor már kínjában azt kérte lányaitól, hogy 10 azért ne legyen közte. Nem lett.:)

A meccs után meccsre mentünk. ETO FC Győr-III. ker. TVE. 2-2. Az óbudaiak már 2-0-ra vezettek. A második félidőt elejét-közepét nagyon  megnyomták a srácok, egykapuztak. Amúgy elég gyenge volt, a feljutás igencsak veszélyben van. Nem értem, miért nem fogják fel a srácok, hogy a klub hősei lehetnének... 

A hazaút izgalmasra sikeredett. Be kellett mennem vécére a Stadion Sörözőbe. Azt hittem, haza tudom vinni, nem sikerült... Iszonyat szűk a mellékhelyiség...:/ :D Még szerencse, hogy az mp3-lejátszóból előre kiszabadítottam magam. A kocsmában egy sört azért megittam, ha már ott jártam. 

Otthon meg még párat. 

Közben sör, cigi, mp3, messenger, meg Barca-Real. 2-1-re nyertek a vendégek...:( Nem szoktam, de ezúttal 2000 forintot tettem az ETO és a Barca sikerére. Elbuktam. Egy másik szelvény meg egy meccsen ment el...

Egy ismerősöm pucéran írt nekem üzenetet. Biztos. Haha, mármint hiszek neki...:D

---

Ma. Viszonylag simán felkeltem, a fejem sem fájt. Elbattyogtam Sportért a kisboltba. Nem volt, úgyhogy elballagtam Sportért a benzinkútra. Ott szerencsére volt.:) 

Ebédre tésztát főztem, aztán szunya. A Magyar Nemzettel a kezemben aludtam el...:D

Aztán kávé, mosógép, Forma-1, blog. 

Még teregetés, fürdés, és vacsora a program. 

Holnap meg meló. Meg német. Lesz lakógyűlés is, de szerintem senki nem fog hiányolni...

Meg még két német tuti, meg lesz még egy s más. Hétvégén meg lehet, hogy kinézek Écsre, de ez még nem tuti... 

De majd úgyis elmesélem, mi volt.:) 

Mára viszont ennyi.

Jók legyetek, vigyázzatok magatokra!:)

Puszik, pacsik, éljenek a csajok!:)