Mese az öt találatról. Meg sok minden másról.

Olcsó és elcsépelt poén lenne, hogy nyugi, nincs vasárnap... Úgyhogy nem írom le!:) Pusztán írhatnékom van, ezért posztolok ebben a szokatlan időpontban.

---

Vasárnap tényleg nem voltam valami jól. Aludtam délelőtt is, meg délután is, fél 8-kor pedig már ágyban voltam. Mégis, vagy talán épp ezért egész héten fáradt vagyok. És még csak kedd van. Nem pedig vasárnap.:P

Az ebéd rántotta volt. Hááát mint mondjak, azért egy húsleves jobban esett volna vasárnap alkalmából.:)

Délután hiába vártam a Gyirmót-Mezőkövesd meccset. Kiderült, hogy csak felvételről adta a tévé. Jó, a vízilabda sem volt unalmas, a srácok tornagyőztesként jutottak ki az olimpiára. Az M4 riporternője aranyos volt, közölte az egyik játékossal, hogy pontveszteség nélkül nyerték a tornát. A spíler persze helyesbített, hogy ez így ebben a formában nem igaz, mert Kanada ellen ugye ikszeltünk. 

Elalvás előtt pedig Van, aki forrón szereti-t néztem. Teljes a retro, mert hétköznaponként meg A tavasz 17 pillanat című szovjet remekmű az aktuális sorozatom.:)

Nem vasárnap történt, de leírom, mert valahová le kell írnom: egyrészt hihetetlen, hogy már több, mint fél éve voltunk a Feketében. A hétvégén beszélgettem még egy "mórás lánnyal", ő az egyetlen, akire Kingán kívül emlékeztem a Feketéből. Nem csak azért, mert bejelölt, mint amolyan összekötő...XD Na, a lány egy facebook-fórumon bekapcsolódott egy amolyan "ezekamaifiatalok" témájú vitába, és nagyon ügyesen válaszolgatott, pont annyira volt cinikus, amennyire kellett, az ellenérvek pedig nagyjából elfogytak az "itt egy hisztis tini"-nél. Szép munka!:)

Egy véletlen folytán megtaláltam, mikor beszélgettem életemben először virtuális élettársammal. Úgyhogy nem kell nyomoznom.:) Elég sok zrikában van részünk, szóval ezt a fejleményt nem fogom élőben kommunikálni. Mások előtt. Meg mondjuk másnak talán lehet, hogy annyira nem is lényeges. 

Töröltem a telefonomból egy számomra nagyon fontos telefonszámot. Ez nem büntetés, vagy bosszú, nem teszt, hogy fog-e még keresni. Mert nem fog. Ez a történet ennyi volt. Én meg már nem szeretném szuggerálni se magamat, se a telefont...

Facén meg elutasítottam egy ismerős jelölését, pusztán azért, mert megalázónak éreztem. Na mindegy...

---

Hétfő. Nemzeti Sport és Kisalföld a kisboltból. Ismerősnek tűntek a lottószámok... És hát igen, meglett mind az öt szám, a bökkenő csak az, hogy három oszlopban... Na mindegy, ki a kicsit nem becsüli... Amúgy mondtam én anno Anyunak, hogy azért nem lesz nagynyereményünk, mert túl gyakran nyerünk kicsit. De az én két számsorom is jól szerepel...:)

A Kisalföld természetesen viszonylag terjedelmes írásban számol be az ETO-szurkolók sárvári balhéjáról. Az erőszak soha semmilyen formában nem lehet jó megoldás. Az más kérdés, hogy talán így sikerült felhívni rá  a figyelmet, hogy hatalmas gondok vannak a csapat körül. És lőn, hirtelen NB1-es edző, az élvonalban a Kecskemétet és a Diósgyőrt irányító Bekő Balázs lett a csapat edzője... Érdekes...

Nem szerettem volna foglalkozni a Kiss László-üggyel. De most mégis megosztok Veletek pár gondolatot!

Szóval Kiss László, az úszók szövetségi kapitánya 55 évvel ezelőtt két csapattársával együtt megerőszakolt egy nőt. Ez a hír egészen biztos, hogy nem véletlenül lett éppen most újra aktuális. Mert ugye a büntetését megkapta, letöltötte. Vagy nem... Utána úszókkal, köztük gyerekekkel dolgozhatott. Az érintett nő már meghalt, a két (tettes)társról se sokat hallani. 

Így azért kissé kilóg a lóláb... Én azonban nem ezzel a "szállal" szeretnék foglalkozni. Hanem a kommentárok... Nem, nem a fórumok nethuszárjai, nem a kocsmák hőzöngő okoskái! Csapó Gábor olimpiai bajnok vízilabdás szerint egy nemi erőszakot olyan könnyű "kivédeni", mintha elhúznád a poharad, mikor más beledugná az ujját (videó itt)

Aczél Endre, az ismert véleményformáló újságíró, közszereplő (pártállása kb. ebben a tekintetben kb. lényegtelen) pedig leírja, hogy a megerőszakolt, még egyszer: azóta elhunyt nő szeretett kefélni... Hát emberek? Mi ez? Milyen világban élünk? 

Azt csak roppant halkan jegyzem meg, hogy például Ákosról és Sebestyén Balázsról ennél jóval kevesebbért kvázi leszedték a keresztvizet. 

Fura dolgok ezek... 

És ha már politika: a kormány eltörölte a vasárnapi boltzárat. Nem szomorkodom miatta, nem bánom, hogy vasárnap is elmehetek bevásárolni, ha úgy tartja kedvem. A kormány egyébként zseniálisat lépett: megelőzött egy elvesztett népszavazást, és még azt is kommunikálhatja, hogy megspórolta annak költségeit. "Felülbírálta" saját hibásnak bizonyult döntését, tehát még jó fej is, a többség meg most ugye örül. 

És minden párt a magáénak érzi a sikert. Remek.

Sör+nő. Máig nem tudom, miért írtam fel a múlt héten a keddi naphoz, hogy sör meg nő. Akkor még nem tudtam, hogy szombat este egy nővel fogok sörözni a Vendelinben.:) 

Tavasz van. Megakadt a szemem egy nagyon szép leányon, de ezt csak a "padtársával" közöltem. Jobb egy így. Már másodszer. Nem direkt volt.:)

A nap végére hulla voltam, a németet is lemondtam. 

Mosás volt, rendrakás volt, Stirlitz volt, meg Harcsival telefon volt.:)

Meg kiderült, hogy idén októberben (!) élő koncertet ad a Children of Distance az Árkádban. Élőt, azaz elvileg zenekarral lépnek fel. Ott a helyem! Bár még nem néztem meg, milyen nap lesz, így persze lövésem sincs, hogy ütközik-e ETO-meccsel:)

---

Ma. Ma is vettem Kisalföldet. Azt hittem, hogy hétfő van...XD

Amúgy tényleg kicsit szkeptikus voltam a hétvégi óvári túrát illetőleg, így az edzőcsere tudatában megint megnőtt egy kicsit a kedvem egy kis kiránduláshoz. 

A mai nap nyugiban telt, 4-ig voltam, kollégám dobott haza. 

Már napközben tudtam, hogy bejegyzés lesz, valahogy megszállt az ihlet.

Kicsit olyan hülyén érzem magam. Mármint olyan mérsékelten depisen. Ez a szokásos tavaszi nemtommi. Csak elmúlik...

Holnap-holnapután német, pénteken Vona-fórum, szombaton Móvár. Vasárnap Lidl... Na jó, utóbbi nem biztos, de nem hagyhattam ki.:)

Mára befejeztem. 

Jók legyetek, vigyázzatok magatokra!

Puszik, pacsik, éljenek a csajok!

(S)álhír

Vasárnap. Volt ugye "Forma-1-hallgatás". Rosberg nyert, Kimi második. Ez annyira rosszul nem hangzik, de már tényleg unom a Mercedes-hegemóniát... 

Aztán fürcsi, finom melegszendvics, olvasás és alvás.

---

Hétfő. Ej, de nagyon hétfő volt...:/ 3-ig voltam, majd nagyon hamar hazaértem, mert kolléganőm hazahozott. 

A németórát választottam a lakógyűlés helyett. Aztán két szék között a pad alá estem, mert a tanítványom meg lemondta a németet. Úgyhogy megírtam az újabb verselemzést. Kicsit erőltetettnek érzem így utólag, de azért annyira nem rossz.:)

Este bundás kenyeret sütöttem, lakótársam meg szokás szerint hamburgert evett volna, de a mikró nem melegített. Nekem hazaérkezéskor még működött. Nem voltam ideges. Ja de...:/

Showder klubot néztem. A Kék fény nem rémlik, szerintem azt most nem néztem...:)

---

Kedd. Sima nap, jó idő. Felírtam a puskacetlimre, hogy "sör+nő", de nem tudom dekódolni...:/ :D 

Meló után András barátom és párja eldobtak az Árkádba, vettem egy mikrót. Ugyanolyat, mint ami bedöglött. Szeretem az állandóságot.:) 

Lakótársam beüzemelte a mikrót, működik. A fogam meg letörött, le sem írom, mitől...:/ Nem néz ki valami jól...

---

Szerda. Reggel csúcsforgalom volt a zebrán, a sok idióta biciklis között alig tudtam szlalomozni. Jól felugrottam egy járdaszigetre...

Délelőtt letárgyaltam nagybátyámékkal a zalai látogatást, apám meg tojástartókat meg kajásdobozokat hiányolt. 

Meló után német a nővérszállón. Hazafelé a 14-esen három nem sváb kisebbségi leányzó csinálta a hangulatot, hangoskodtak-káromkodtak, nagyon cink volt. Majdnem leszálltam előbb. 

Hazaérve pont belebotlottam a gázórásba, ellenőrzés volt, szerintem bejelentés nélkül...

Aztán kávé, meg döglés. 

---

Csütörtök. Nehezen telt a nap. Szegény virtuális élettársam volt "műsoron", oltották a népek rendesen. Vagy szegény én voltam műsoron, oltottak rendesen...:)

Napközben jött a hír, hogy kedves ismerősöm leadta a DAC-sálat egy tetoválószalonban. Persze elkezdtem keresni a helyet, amiből az jött át, hogy tetováltatni fogok. Én pedig nem cáfoltam az értesülést. 

Nagyon "ült" a törénet, Balu fél 3-kor jött értem, hogy német előtt elmenjünk a sálért, ami így akár úgy is lejöhetett, hogy tényleg időpontra megyek. Facebookon nem is reagáltam a reakciókra, míg el nem készültek a fotók, ez pedig azt a hatást keltette, mintha "dolgoznának" rajtam.:) Jó kis móka volt, még pénteken is többen érdeklődtek a tetoválásom felől. Így kell trollkodni egy közösségi oldalon.:)

Nem kaptam reggel Sportot, de szerencsére Balu tudott venni nekem. A szerdai és a csütörtöki mellékleteket amúgy gyűjtöm. A szerdai foci-utánpótlással foglalkozik, a csütörtöki meg amolyan retró-melléklet. 

*

"Apropó félidő: süt a nap, szép az idő, vezet a csapatom, jó barátokkal sörözgetek, kiírom hát facebookra, hogy "Vezetünk félidőben, ééés még szerelmes is vagyok. ♥ :D"

Ezzel csak azt kívántam jelezni, hogy jó kedvem van. Rajongásom tárgya, vagy épp alanya pedig egy ismerősöm, akinek valamelyik fényképétől akadt el a szavam. 

De nem pálya... Nem is beszéltünk még egymással, buszon konkrétan nem mertem leülni mellé....:) Meg is lepődtem, amikor bejelölt...:D"

(GosziBlog, 2014. április 7.)

**

"Abban is bízom, még sokáig része lesz az életemnek, de ha majd úgy érzi, hogy nincs szüksége a társaságomra, azt jelezni fogja. El fogom tudni engedni, és sok mindent "megőrzök" belőle."

(GosziBlog, 2015. április 6.)

Érdekes utólag visszaolvasni ezeket a "facebook-emlékeket. A két idézett szövegrész  ugyanarról a lányról szól, sajnos mára, "idénre" tényleg csak a megőrzés maradt...

---

Péntek. Még mindig téma volt a tetoválás, meg a sál, legalább hatan odajöttek hozzám a témával kapcsolatban.:)

Nagyon péntek volt, bár viszonylag nyugisan telt. Azt az egyet leszámítva, hogy szar volt az alsógatyám gumija, és egyfolytában lecsúszott.XD

Gondolkodtam, hogy hová menjek meló után boltba. Ebből aztán az lett, hogy kollegina hazadobott, én nem mentem boltba, lakótársam hozott ezt-azt.:)

Este írt egykori szomszédom, hogy eszébe jutottam, mert bontott egy sört a vacsorához, és régen milyen jókat beszélhettünk egy-két habzó serital mellett. Megkérdezte, lenne-e kedvem nosztalgiázni. Lett. Szombat este. 

Ja, és láttam általános iskola 1. osztályos házi feladatot. Szenvedtem is vele vagy fél órát. Beszarás.:D

---

Szombat. Időben kelés, fürdés, kávé, lottó, tippmix, majd irány a vidéki, majd Écs. 

A vidéki mókás volt, két kiscsaj odament egy jóemberhez, hogy vegyen nekik cigit. Csórikám elsőre visszajött, mert elfelejtette, mit kértek a lányok.:)

Örültem, hogy nem hozzám jöttek oda, nem szívesen vettem volna nekik. Jó-jó, álszent vagyok.:)

Écs. Talán az eddigi legnyugisabb, legkellemesebb egyedüli "Écsre menésem" volt. Semmi vita, fárasztás... Tök jól, vagyis viszonylag jól eldumáltunk faterral, még viccelődtünk is, ami azért nem túl gyakori. 

Viszonylag hamar visszajöttem, mert 5-kor a Vendelinben volt jelenésem. 

Meglepődtem, hogy mit keres a 14-esen annyi zöld-fehér sálas csaj. Hülye vagyok: mentek a kézimeccsre, kicsit lassan esett le...:D

Szóval 5-től Vendelin ex-szomszédasszonnyal, meg ETO-Fradi BL-negyeddöntő. Eldumáltunk, iszogattunk, az ETO meg közben szép csendben 40-23-ra kivégezte a Fradit.  

Gyorsan telt az idő, talán olyan este 9 körül hazabuszoztunk. Nem, nem együtt...:) Amúgy igen jó kis este volt, örülök, hogy találkoztunk. Jó volt egyet nosztalgiázni.:)

Ja: focistáink a sárvári 2-2-vel pedig önmagukat végezték ki,és szurkolói rendbontás is volt. 

Jövő héten Móvár-ETO. 

Ha valaki két éve azt mondja, hogy meg fogom ismerni közelebbről a lányt, az ETO NB3-as meccset fog játszani Mosonmagyaróváron, ráadásul a hazaiak lesznek az esélyesek, biztos képen röhögöm. Hát, a mosoly az arcomra fagyott. 

Tervben van, hogy megyünk a meccsre, sőt ismerőssel is van lebeszélve tali, de most így nincs sok kedvem...

Hazaérve még lefolyt egy-két levezető sör, meg messengereztem.

Aztán kaja. Fogalmam sincs, mikor feküdtem le. 

---

Ma. Reggel nem voltam valami jól. Pedig csak sört ittam.:) Lementem a kisboltba, de nem kaptam Sportot, a kútra pedig most nem volt kedvem elmenni. Van elég olvasnivalóm itthon.:)

Mára már semmi konkrét nincs terven, pihi, kaja, mosás, meg talán megnézem a Gyirmót-Mezőkövesdet. Sovány vigasz. De azért Hajrá, Gyirmót, hajrá, Gyirmóti Ultrák!:)

Jövő hét? Három német elvileg. Pénteken lehet meghallgatom Vona Gábort a Mórában. Szombaton Móvár most erősen kérdőjeles. 

Bármi is lesz, majd elmesélem!:)

Mára ennyi. 

Jók legyetek!

*

Boldog Szülinapot, Mónika!;)

*

Puszik, pacsik, éljenek a csajok!:)

Bénavers, avagy óda hozzánk

Az első verselemzésem után itt az újabb próbálkozás. Ez annyira nem állt össze a fejemben, nagyrészt rögtönözni fogok, de azért nekiveselkedem. Ééés fontos már az elején közölnöm, hogy az irónia szó az értelmező kéziszótárban az i betűnél található. Szóval nem szükséges véresen komolyan venni!:)

*

Aranyosi Ervin költő életrajza szerint 1958-ban született, tehát kortárs szerző. Viszonylag későn, 50 éves kora után kezdett ténylegesen versírással foglalkozni. Az út megtalálásában nagyban hozzásegítette, hogy megismerte a TITKOT. Ennél fogva írásai természetesen pozitívak, optimisták, emellett pedig nem kevés erkölcsi tanulságot is hordoznak magukban. 

A mai napra a szerző Jóra tanítok című versét választottam. Egy ilyen cím után ki ne kezdene bele örömmel egy vers olvasásába? Mert ami jó, az jó. Ugye? 

A cím után az első sor következik. "Fogyatékkal élnek." Írnám, hogy a költő nem szarral gurigázik, de nem írom, mert a verselemzés komoly műfaj. Szóval in medias res belecsap a lecsóba. Fogyatékkal élnek. Nem tehetek róla, erről mindig az Örkény-egyperces jut eszembe, mikor két jóbarát találkozik, és az egyik megkérdezi a másiktól, hogy hogy van. Mire ő közli, hogy jól. És a kérdésre, hogy mit húz maga után, közli, hogy azok csak a belei. Szóval ja, fogyatékkal élünk. Vagyis élnek. Ők! T/3-ban. Innentől én átvedlek külső szemlélővé, mert hát a vers ezek szerint az épeket szólítja meg! "Ne hidd azt, hogy mások!" Szóval mások, mert fogyatékkal élnek, de mégse hidd azt, hogy mások, mert nem azok! Érted? 

Önzetlen szeretnek, mint az óvodások! Pff... A nekem tetsző lányoknak mindig meghúzom a copfját. A fiúkat meg kigáncsolnom. Így megy ez mifelénk. Már érzem a pofimon az ujjacskákat, hogy "De cuki vagy, Goszika!" 

"Próbálj te is nekik szeretet adni...." Lehet, hogy nem megy, de legalább tessék próbálkozni! Amúgy ez teljesen így van, régesrégi vesszőparipám, hogy a sérültek és az épek világát közelebb hozzam egymáshoz. 

"ha tiszta a lelked, könnyebb elfogadni." Óda magasságokba emelkedünk, kezd bekapcsolni a sajnálat-jelző, ami sok sérült emberkénél aktívan szokott működni. Vagyis nem is elsősorban tiszta lélekre, hanem nyílt, előítéletektől mentes nézőpontra van szükség. 

"Ne az észre hallgass, inkább a szívedre!" Szavazz a Fideszre. Na jó, nem... A józan ész tán azt diktálná, hogy ne állj szóba egy sérült emberrel, de azért próbáld meg... Már megint ott vagyunk! 

Ezután a szerző ismét a többség, azaz az épek felé fordul. El kell Őket -vagyis minket- fogadni, mert mi is embernek születtünk, emberek közé, erre a Földre, ugyanolyanok vagyunk, csak egy kicsit mások. 

"Isten gyermekei, s cipelik a terhet, amit magunkfajta tán nem is cipelhet." A magasztos hangnem továbbra is fent marad, már egyenesen a Teremtőtől eredezteti a költő a sérült embereket. Terhet cipelünk. Mint egy hátizsákot. Én eddig úgy gondoltam, hogy a fogyatékot húzom magam után. De nem, ez annál nagyobb teher. Cipelem. 

És magunkfajta nem cipelheti. Ismét csak különválik épek és sérültek világa. Egyrészt itt is túlmisztifikálódik a sérültek személye, mások, a költő szerint már-már többek vagyunk, mint az átlagemberek. 

Dehogynem cipelheti a "magunkfajta"! Ha segít cipelni ama bizonyos hátizsákot, akár ténylegesen, akár csak azzal, hogy megismer, megért, és ezzel elviselhetővé teszi a a dolgokat, elviselhetővé az életet. Akkor talán még vicces is lehet a fogyaték. Miért ne lehetne?
"Nehéz feladatot rótt rájuk az élet..." Hát igen. Valóban nem egyszerű történet, ezzel nincs vita.
"Mégsem várnak többet: erőt, emberséget." Szoktál erőt várni? A Titok egyik nagy mondanivalója, hogy az erő benned van. Ne mástól várd! Másoktól maximum megerősítést várhatsz!
Azt is szoktam mondani, hogy az ember könnyen sajnál valakit. Aki gyenge, aki beteg... De szívesebben áll oda valaki mellé, aki erős, vagy legalábbis meggyőzően mutatja magát erősnek. Hogy együtt még erősebbek legyenek. Az emberség pedig nagyon szép és jó, és természetesen becsülendő, de... Olyan patetikus...
Félreértés ne essék! Minden tiszteletem a szerzőé, és bárkié, aki nyit a sérült emberek felé, valamilyen formában felhívja rájuk (ránk) a figyelmet. A címben is szerepel: tanít. Nagyon didaktikus iromány, szájbarágós.
A szándék jó, sőt becsülendő. De a verset olvasva végig az motoszkált bennem, hogy a fogyatékkal élőket úgy akarja közelebb hozni az épekhez, hogy folyamatosan az eltéréseket hangsúlyozza ki.
Te és én, mi meg ők, ugyanolyan emberek vagyunk.
Más-más gondokkal, nehézségekkel, problémákkal.
Nem lehet mindenkinek egyforma hátizsákja.
De abból a hátizsákból lehet átpakolni terheket. 
Átadni és elfogadni. Egymástól.
Mi tőlük, ők tőlünk.
És akkor a Te és az én mi leszünk.
Ez lehet a cél.
Csak ez.

Motiváció, bolondság, polc meg sport

Megint az van, ami régen szentségtörésnek számított volna: a Forma-1 közben írok. A rajtot azért megvártam. Vettel nem bírta ki addig...:/

---

Hétfő. Kétszer írtam fel, hogy kaja. Szóval a bejegyzés megírása után még kétszer kajáltam. Meg pihentem, meg neteztem, meg olvastam, meg tévéztem. Bejelölt egy ismeretlen lány. Néha-néha pötyögünk. És hosszú idő után néztem Showder Klubot, és volt benne Bödöcs. Meglepett. 

---

Kedd. Jó korán felébredtem. Felkelni viszont nem sikerült valami könnyen. 

Nem tudom, meséltem-e már, de én egy bogaras állat vagyok. A tictac-ot mindig átborítom nagyobb dobozba. Az ásványvizet meg kisebb üvegbe. De csak melóban. Kész vagyok!:)

A nap emlékezetes momentuma az volt, amikor virtuális élettársam odajött hozzám, hogy szeretnék-e valamit kérdezni. Nem, nem kértem meg a kezét...:( Amúgy meg ha van függőben témánk, akkor elfelejt hozzám jönni. Mármint oda hozzám...:)

Teljes hétfői hangulat, meló után német. Német után baba-találkozó, Mark és Kolos bandáztak egyet. Nagyon aranyosak voltak.:)

Tesómék a lidl-nél raktak ki. Odajött hozzám egy koldus, és az osztrák rendszámból közölte, hogy "Ein Euro, bitte!" Én mondtam neki, hogy "Nein, Danke!" Az az egy kell a bevásárlókocsiba.... 

Este sonkavacsi. Big lájk!:) 

Blogom egyik állandó olvasójának kisfia lesz!:) Jó, hát valószínűleg több állandó olvasómnak is lesz kisfia, de ez a Picur már nődögél a pociban! Szívből gratulálok!:)

---

Szerda. Háromig voltam. Nyugis nap volt, meló végén a kólaautomatából szerettem volna venni valamit, de nem volt apróm. Többen is odajöttek, ha nem is tudtak pénzt váltani, azért pár szót váltottunk. Aztán apróm is lett, meg csokinyuszit is kaptam.:) És életemben először voltam egy részlegen, kifelé jövet meg majdnem eltévedtem.:)

Meló után német volt a szállón. Kaptam sört a névnapomra!:)

Megérkezett az ismeretlen lányhoz a születésnapi köszöntőm, a köszönőfotón a Kirával közösen választott Garfield-képeslap is látható!:)

Jubiláltam: kb. a tizedik diplomamunkában működtem közre, mint fogyatékos ember/munkavállaló/társkereső/diplomás stb. Nekem nem igazán tetszett a kérdőív, a szerényen "mélyinterjú"-nak nevezett kérdéssor számomra kissé felületesnek tűnt. De persze mindenkinek jár a hála és a köszönet, aki valamilyen formában tesz az "ügyünkért".:) 

Az ETO kézislányai meg ikszeltek Dunaújvárosban. Meglepett. Pedig így utólag annyira nem meglepő.:)

---

Csütörtök. Reggel átaludtam egy szundit, így csúsztam 10 percet... 

Felírtam a puskacetlimre, hogy popó.XD A hajnali műszakváltáskor láttam egy igencsak formás popsit. Itt a tavasz!:) 

Meghalt Kertész Imre, az egyetlen magyar irodalmi Nobel-díjas... Isten nyugosztalja!:( 

Hans-Dietrich Genscher is meghalt, aki az újraegyesítés idején német külügyminiszter volt. Meg Pozsgay Imre is elment, aki először mondta ki anno az állampárt részéről, hogy '56 bizony népfelkelés volt. 

És Biszku Béla is odaát vár ítéletére... 

Virtuális élettársamnak pedig odaítéltem az év dolgozója címet. Jó, nyilván elfogult vagyok vele szemben, de megérdemli.:) 

Meló után elmentem cigit venni. És összefutottam azzal a kolleginával, akiről írtam, hogy kb. utolsónak tudtam meg, hogy babát vár. Nincsenek véletlenek, bevonzottam.:) Meg rám köszönt egy csaj, akiről fogalmam sincs kicsoda, de tudom, hogy ismerem...:)

A Fa Kocsma pedig értesüléseim szerint bezár... Hááát a Smuki finoman szólva is nagyobb veszteség...

Ja: rákattantam a messengeren elérhető kosárlabda-játékra. Volt, hogy 1,5 órát játszottam vele. És majdnem földhöz vágtam a telefont...:D

*

"Segédeszköz nélkül közlekedő, 35 éves mozgássérült srác vagyok. Szerencsés helyzetben vagyok, általános iskola felső tagozata óta ép emberek között élhetek, lediplomáztam, dolgozom. Sokan idegenkednek a fogyatékos emberektől, már-már félnek tőlük. Ezt valamennyire meg is értem, mert egyszerűen nem vagyunk szem előtt, így kevés személyes tapasztalatuk van az épeknek velünk kapcsolatban. A legtöbb ép barátomnak én vagyok az egyetlen fogyatékkal élő ismerőse. Tisztában vagyok vele, hogy sokan lenéznek, sajnálnak. Azt is látom, hogy sokan már-már példaképként tekintenek rám. Csak annyi a célom, hogy „jó nyomot” hagyjak az emberekben. Humorral, odafigyeléssel, megértéssel, empátiával.
Valamennyire könnyebb a dolgom, amióta egy MC MC, egy Mosolyka, egy Nick Vujicic bekerült a köztudatba, már van közös „kapaszkodó”, amihez tudnak az emberek viszonyítani. Nem is beszélve az Életrevalók című moziról, ami a maga módján egy csoda. Megnevettet, elgondolkodtat, tanít, szórakoztat.
És hogy ez honnan jutott eszembe? Jó látni a csoportban a képeket, amikor megmutatjátok sérült testvéreteket, gyermeketeket. Mások a sikerélmények. Én 9-10 évesen nem fociedzésre jártam, hanem járni tanultam. Hatalmasat küzdött a családom, hogy eddig eljuthattam. Kemény évek voltak, de a siker nem maradt el: önálló életet élhetek, többé-kevésbé boldogan. Ugyanezt kívánhatom az összes sérült fiatalnak és családjuknak!"

Hirtelen felindulásból ezt a bejegyzést tettem közzé a Motiváció minden napra nevű facebook-csoportban. Valahogy kikívánkozott. Rengetegen lájkolták. Minden bizonnyal sokan röhögtek is rajtam. Nem érzem magam példaképnek. De inspirálni tudok. Mint ahogy Te is! Csak nem biztos, hogy belegondoltál már!;)

Hogy volt-e értelme leírni? Ha arra gondolom, hogy egy 12 éves mozgássérült fiú anyukája azt írta nekem, hogy reméli, hogy az ő fia is így írhat majd 35 évesen, akkor egyértelmű igen a válasz.:)

*

Péntek. Április 1. Király Gábor 40 éves lett. Hihetetlen, hogy telik az idő... Nemrég még ő volt az ifjú tehetség. Most pedig, ha semmi nem jön közbe, ő lehet a foci EB-k történetének legidősebb pályára lépő játékosa.:)

1994-ben elhittem a Kisalföld április 1-ei tréfáját, hogy a nyári foci VB-t az USA helyett Győr-Moson-Sopron megye rendezi meg. De gáz...:D

Most meg elhittem, hogy svédül beszélő munkatársakat keres a Győr Plusz...:D El is küldtem a hirdetést egy ismerősömnek, aki beszéli ezt a nyelvet. Sőt majdnem be is taggeltem a poszt alá. Időbe telt, mire rájöttünk, hogy április 1-ei tréfáról van szó.:)

Meló után Pista kollégám és barátom elvitt bevásárolni. Aztán ő és lakótársam feltették a falra az új polcot. Felszabadult a fotel..:D Mondjuk picit alacsonyra tetettem, napi egy lefejelés garantált...:D

Utána pihi, vacsi, tévé, messenger, ilyesmik.:)

---

Szombat. Kicsit nehezen indult a nap, szokás szerint. Kávé, cigi lakótársammal. Délután mentem be a vasútállomásra tippmixet feladni. Éppen gyártottam ebédre a hamburgereket, mikor megérkezett Bandi barátom és két gyermeke, Levi, és persze Barni, a Gyirmót-ultra.:) Megnéztük a Fradi-ETO BL-negyeddöntőt. 18-31. Nem a pontos idő. Hanem a végeredmény. Felmosták a lányok a Fradival a dabasi sportcsarnok parkettáját. Döbbenetes volt a különbség, jó volt nézni.:) Elek Gábor már kínjában azt kérte lányaitól, hogy 10 azért ne legyen közte. Nem lett.:)

A meccs után meccsre mentünk. ETO FC Győr-III. ker. TVE. 2-2. Az óbudaiak már 2-0-ra vezettek. A második félidőt elejét-közepét nagyon  megnyomták a srácok, egykapuztak. Amúgy elég gyenge volt, a feljutás igencsak veszélyben van. Nem értem, miért nem fogják fel a srácok, hogy a klub hősei lehetnének... 

A hazaút izgalmasra sikeredett. Be kellett mennem vécére a Stadion Sörözőbe. Azt hittem, haza tudom vinni, nem sikerült... Iszonyat szűk a mellékhelyiség...:/ :D Még szerencse, hogy az mp3-lejátszóból előre kiszabadítottam magam. A kocsmában egy sört azért megittam, ha már ott jártam. 

Otthon meg még párat. 

Közben sör, cigi, mp3, messenger, meg Barca-Real. 2-1-re nyertek a vendégek...:( Nem szoktam, de ezúttal 2000 forintot tettem az ETO és a Barca sikerére. Elbuktam. Egy másik szelvény meg egy meccsen ment el...

Egy ismerősöm pucéran írt nekem üzenetet. Biztos. Haha, mármint hiszek neki...:D

---

Ma. Viszonylag simán felkeltem, a fejem sem fájt. Elbattyogtam Sportért a kisboltba. Nem volt, úgyhogy elballagtam Sportért a benzinkútra. Ott szerencsére volt.:) 

Ebédre tésztát főztem, aztán szunya. A Magyar Nemzettel a kezemben aludtam el...:D

Aztán kávé, mosógép, Forma-1, blog. 

Még teregetés, fürdés, és vacsora a program. 

Holnap meg meló. Meg német. Lesz lakógyűlés is, de szerintem senki nem fog hiányolni...

Meg még két német tuti, meg lesz még egy s más. Hétvégén meg lehet, hogy kinézek Écsre, de ez még nem tuti... 

De majd úgyis elmesélem, mi volt.:) 

Mára viszont ennyi.

Jók legyetek, vigyázzatok magatokra!:)

Puszik, pacsik, éljenek a csajok!:)

Varázsolj nekünk valami szépet!

Helyreigazítás: szombaton természetesen nem rendeztek FC Barcelona-Real Madrid bajnoki labdarúgó mérkőzést. Félreértettem a kollégámat. A tévedésért kedves olvasóim szívese elnézését kérem. Bárkit, aki miattam várta hiába szombaton az el classicot, vendégül látom a szombati ETO FC Győr-III. Ker. TVE NB3-as bajnokira. A jelentkezéseket privát üzenetben várom. Köszönöm!:)

***

Pénteken a bejegyzés közzétételének pillanatában (!) hívott Harcsi, hogy barátnőjével Győrben tartózkodik, elnézhetnénk valamerre. 

Részemről semmi jónak nem vagyok elrontója. Így aztán gyorsan kiteregettem, fürödtem, vacsoráztam... Aztán elmentünk a Vendelinbe. 

Viszonylag lájtos este volt, két sört ittunk meg, hülyéskedtünk, beszélgettünk, jó volt. Huh... Milyen csajok voltak, te jó ég...:$ 

Itthon azért még egy-két sört megittam. 

Húst nem ettem. 

---

Szombat. Reggel kollegina segítségével sikerült megoldanom egy nagy facebook-rejtélyt. Inkább nem írom le, hogy mi az, mert igazándiból lényegtelen, és még az is lehet, hogy hülyeség.:)

Apám reggel 10-kor a szokásos módon felhívott. Megkérdezte, hogy vasárnap egészen pontosan mikor megyek ki Écsre, hogy tudja tervezni a reggelit. Mondtam, hogy ezt sajnos teljességgel lehetetlen megjósolni, mert este meccsnézés, hajnalban óraátállítás. A két program elvileg külön-külön is alkalmas lehet a másnapi program borulására, hát még együtt... 

A délelőtt nagyrészt dögléssel telt. Délután berohantam a városba. A lottózóban 2360 forintot fizettem, de 2300-at értettem, így megkértem a csajt, hogy úgy adjon vissza, hogy mindenképpen legyen benne százas. Volt.:D

Spar. Elég sok dolgot vettem, de szerencsére a billás tatyót vittem magammal, amit a vállamra lehet csapni, így gond nélkül hazaértem. A hátizsákomban meg hazacipeltem négy liter tejet. Nagy sztori.:D

Ebédre bundás kenyeret sütöttem, sajttal, paradicsommal, uborkával, ahogy kell. Ilyet még nem láttam: egy-két tojás megfagyott (!) a dobozban, így azokat kidobtam...

Délután jött a hír, hogy Érd-ETO 1-1. Hát, ez a feljutás igencsak necces lesz... Jó lenne tudni, mi történik a klubban, mert ez így ebben a formában tragikus... 

Szóval este két meccs. Magyrország-Horvátország 1-1. A második félidőre lehet építeni, ha így játszanak a srácok az EB-n, mindenképpen büszkék lehetünk rájuk. 

Jaj: annyira tetszik, hogy a Soho Party-féle Az éjjel soha nem érhet véget-ből szurkolói nóta lett. Valami DJ kaphatna az alkalmon, és készíthetne egy jó kis fan version-t. Ahol persze Betty Love helyett az ezerfejű énekelne...:)

Aztán meg Győri Audi ETO KC-Ferencváros 33-22. A meccs előtt pont gondoltam rá, hogy jó lenne agyoncsapni a Fradit, de nem sok esélyt láttam rá. Mégis sikerült. Picit tartok tőle, hogy a pesti zöldek altatnak a BL-negyeddöntő előtt, remélem nincs igazam. 

Amúgy már tényleg máshogy állok a kézilabdához. Szeretem, de annyira nem hoz lázba. Nagyon megerősödött a sznob vonal. Az NB3-as foci jobban beleillik az én fogyatékos attitűdömbe...:P

A kézimeccset amúgy Harcsi, és egy egy üveg ásványvíz társaságában tekintettem meg. Jót dumáltunk közben, és még a konyhában lévő faliórát is átállította nekem.:)

Felirat hozzáadása

Megemlítettem neki, hogy találtam egy neki való poént. Megkerestem, és kiderült, hogy tényleg neki való volt. Zseniális.:)

Egy ismerősöm "Mit tennének barátaid egy lakatlan szigeten?" játékában én lettem a sziget bohóca. Nem is értem.:D

Ja: és "ismerem" a Farm című valóságshow egyik szereplőjét. Még közös képünk is van. Beszarás. Amúgy nem nézem. 

Vujity Trvtko pedig pécsi. Ha valaki nem tudná...:D

Késő este még Riasztást néztem, ami olyan, mint a Kék fény, csak Hír TV-s köntösben.:)

---

Vasárnap. Nem tudtam kimenni Écsre a 8-as busszal. Este meccsnézés, hajnalban óraátállítás volt, ez kicsit bekavart az alvásomnak. 

Fürdés, kávé, indulás. 

Tök jó a vidékiben ez az új üzletsor: büfé, ABC, dohánybolt, kajálda, pékség, van minden, mint a búcsúban... 

Kivittem apámnak a szerződést, meg volt vele elégedve.

Megint volt valami kérése, amit nem teljesen értettem. Na mindegy, feldolgozás alatt van az infó. 

Már tízóraira degeszre zabáltam magam, aztán dumáltunk egyet. Szokatlan volt.:O Közben persze Buksi pulit tutulgattam.:D

Ebédre megint csak eszméletlen adagot kaptunk Muci néninek köszönhetően. Kaja után olvastam, aludtam, szerencsére 3-kor sikerült felkelnem, így nem ragadtam Écsen. 

Szerettem volna apámtól kérni tojást, de nem tudtam biztonságosan elcsomagolni, így inkább nem hoztam. 

*még lenne néhány gondolatom, de inkább nem írok le semmit. Jobb így....*

A vidékiben nyílt új ABC-ben aztán vettem tojást. Közben megérkezett Mr. Fontos Ember, aki sietett a vonatára. Le is lökött egy üveg piát a polcról, és bőszen káromkodva közölte, hogy kifizeti, amit eltört, amúgy nem kér semmit. Szerencsére a végére sikerült lenyugodnia, halkabb hangnemre váltott, elnézést kért, és mindenkinek kellemes ünnepeket kívánt. 

Hazatérve kávéztam, döglöttem, neteztem, tévéztem, és el is telt a nap. 

Harcsi barátommal beszélgetve szóba került a Magyar Nemzet hétvégi magazinja. még fősulis, "ortodox" fideszes koromban olvastam kb. utoljára. Most már ugye Simicskával sincs barátság, úgyhogy több szempontból is érdeklődve vettem kezembe a lapot. Tetszett, főleg persze a politikától teljesen független, magazin-jellegű írások. 

Vacsorára bögrés tejbegrízt ettem. Kicsit műanyag íze van, de nem vészes...:)

A tévé kikapcsolása után rádióztam, mindenféle beszélgetős műsorokat hallgattam, szinte egész éjjel szólt a rádió...:)

---

Ma. Kávéztam, megtömtem a mosógépet, és most itt vagyok. Semmi extra program nincsen tervben. Majd főzök tojást a sonkához, emellett olvasás, pihi, net, tévé... 

Húsvét hétfő. Kiskoromban mindig húsvétkor mentünk unokatesómékhoz Zalába. És amikor reggel indultunk, láttuk a Pérről felszállt hőlégballonokat. Azok a régi szép idők... 

Nagyjából 30 éve pedig húsvétra kaptuk Anyutól az első két gombfocicsapatunkat. Rába ETO-Videoton, ahogy kell. Az egyik szekrényen szerintem még mindig látható a zsírkrétával beleírt eredményjelző...:D

És két éve húsvét hétfőn megismertem egy fantasztikus leányzót. Előtte többször is leírtam itt a blogon is, hogy még csak le sem mertem ülni mellé a buszon, nemhogy megszólítsam... 

A múltkoriban egy ismerős leányzó mesélte, hogy páran kifogásolták az esküvői meghívójukra választott idézetet. Szerintem aranyos, formabontó, ötletes. Erre megjegyezte, hogy engem sem úgy ismer, mint akit túlzottan érdekelne mások véleménye. 

Ha ez igaz lenne, talán még beszélnénk a lánnyal... 

De fejlesztem magam, vagyis hát megpróbálom...

Holnap meló. Meg lesz két német, meg ETO-foci, meg ETO-kézi, meg Barca-Real. Most már tényleg!:) Meg Forma-1 is... Nem lesz unalom...:)

De mára ennyi voltam. 

Jók legyetek!

Puszik, pacsik, éljenek a csajok!:)

Goszi-napok

Nyugi-nyugi, természetesen péntek van, nem pedig vasárnap. De lövésem sincs, hogyan fog alakulni a hétvége, ezért inkább most írok egy bejegyzést. 

Sikerült rájönni, hogy miért szerepelt a Móni név a puskacetlimen. Móni egy kerekesszékes lány, férje szintén mozgássérült, régi cimborám, nem mellékesen nagy Senna-, és ETO-drukker. Szóval a lányról megjelent egy cikk a Kisalföldben. Döbbenet, hogy valakinek, aki kerekesszékben ül, mennyi nehézséggel járhat a közlekedés, ami ráadásul kis rugalmassággal simán orvosolható lenne. 

Az is beugrott, hogy virtuális élettársamat miért jegyeztem fel, de ezt inkább nem fejteném ki bővebben.:)

---

Vasárnap. A bejegyzés megírása után nem sok minden történt, tévéztem, neteztem, vacsiztam, hamar lefeküdtem. 

A Forma-1-ből ugye nem sokat láttam. Rosberg nyert, Alonso hatalmasat esett, és a rajt is elég emlékezetes volt, a ferrarisok szép munkát végeztek, amit aztán a bokszban sikerült elrontani...

---

Hétfő. Ugye szabin voltam, de időben kellett kelni, mert mentünk Ausztriába. Három ápoló ismerősöm ottani munkavállalásához kellett leadni papírokat a bécsi egészségügyi minisztériumban. Azt beszéltük, hogy pont olyan volt a feeling, mint amikor anno mentünk Szombathelyre vizsgázni. Tökéletes helyen, egy élelmiszerbolt mellett sikerült parkolót találnunk. Egy trafikba mentünk be megkérdezni, hol kell parkolójegyet venni. Ott kellett. Aztán kisebb séta után elértünk a minisztériumhoz. 

Bekísértem ismerőseimet, én is ott ültem mellettük, amíg az ügyintézővel egyezkedtek. Amúgy egészen elképesztő, mennyi magyarral találkoztunk, és az is, hogy egyesek milyen német(nem)tudást adtak elő. Volt, aki még azt sem tudta németül elmondani, hogy mi a végzettsége. Cink. 

Nekünk a fénymásolással gyűlt meg a bajunk, no meg egy papír hiányzott, úgyhogy vissza lettünk tapsolva. Sovány vigasz, hogy az ominózus dokumentum szinte minden magyar pályázónak hiányzott. 

Ha azt mondtuk, hogy tiszta Szombathely-feeling, akkor hamarosan megyünk UV-zni. 

Hazaindulás előtt betértünk még a Billába bevásárolni. Kivéve Balu barátunkat, aki kutyagumiba lépett. Ez szerencsét fog hozni. Mondjuk meglepődtem, hogy nem én kaptam telibe az anyagot...,

Jó-jó, nem vagyok normális, de az édességek mellett én vettem zsemlét, sajtot, és szalámit is. Tesóméktól ismerős "hazai ízek", ahol a sajtnak sajt-, a szaláminak pedig húsíze van. Minden eurocentet megért a vétel.:)

11 körül már itthon voltunk, Postai ügyintézéssel zártuk a projekt ezen felét. 

Hazatérve kajáltam, aztán lefeküdtem aludni, akkor keltem, amikor lakótársam megérkezett, felkeltem kávézni.

Szerettem volna kaját rendelni, ez a kétoldali lustaságom okon elmaradt. A Kék fényt pedig ezúttal nem néztem végig, nagyon szörnyűséges témák voltak. 

---

Kedd. Kipihenten, simán keltem. A szabadnap után szokásos módon rengeteg feldolgozásra váró mail várt. Ami nem kellemes, viszont kétségkívül gyorsan telt az idő.

Meló után a pláza felé vettem az irányt. Kirával, az egyik mórás lánnyal a cikk alapjául szolgáló beszélgetés óta most találkoztunk személyesen először. 

Mondanám, hogy tininek éreztem magam, a buszon végig irkáltunk, hogy hol járok, mikor érek oda,d de az én tinikoromban még nem voltak okostelefonok...XD

Lehet, hogy ez nálam valami perverzió, hogy ha először találkozom egy lánnyal, elhívom vásárolni. Így volt virtuális élettársam esetében, meg ugye az a bizonyos kabátvásárlás....

Most először is cipőt vettem. Volt egy, ami tetszett, de nem volt a méretemben. Majdnem vettem egy átlagos, de megszokottat, de az eladócsaj mondta, hogy a másik boltból tud bekérni. Bekértük. 

Aztán Kira segített névnapi nasit, meg egy képeslapot is választani. Majd a pláza előtt ücsörögve beszélgettünk. 

Jó kis délután volt, gyorsan telt az idő, megbeszéltük, hogy hamarosan folytatás következik. Rá kellett döbbennem, hogy fantasztikus humora, nagyon jó szövege van a lánynak. Mondjuk, amikor a CBA-ban visszamentünk sajtért, és közölte, hogy semmi gond, a mamája is így szokta, lehidaltam.:D

Gondoltam rá, hogy mi lesz, ha összefutunk ismerőssel. Nos, munkatárssal nem találkoztunk, csak az ő két osztálytársnőjével, az arcát elnézve volt kis meglepődés. 

Kellemes meglepetés, hogy a cégnél kb. én értesültem utoljára egy kollegina terhességéről. Nekem annyi jött le, hogy leszokott a cigiről. Nem szeretek más dolgával foglalkozni, a hírnek természetesen nagyon örülök. 

Elalvás előtt egy házasságkötés előtt álló teleshopos exkolleginával csevegtünk, az is egy emlékezetes beszélgetés volt.:)

---

Szerda. Csodanap. Sok jó dolog történt. 

A képeslap. Említettem, hogy fel fogok köszönteni egy ismeretlen lányt, macskás képeslappal és egy idézettel. Kirával Garfield-os képeslapot vettünk, mert hát Garfield is macska.:) Igen ám, de az idézet nemigazán írható rá. 

Ezért egy macskás kép kíséretében átküldtem az idézetet egy kolleginának azzal a kéréssel, hogy nyomtassa ki nekem, és ha lehet, kicsit pofozza ki. Első szóra örömmel teljesítette a kérésemet, és egy fantasztikusan egyedi képeslapot alkotott nekem. 

Ebédkor pedig összefutottam egy lánnyal, akivel a múltkor váltottunk pár üzentet sörözés közben. Nem rám mosolygott, nagyjából inkább összenevettünk. Feldobta a napomat. 

Meló után német. 

Német után posta. Annyira örültem, hogy jól telik a nap, meg hogy csak egy várakozó van előttem, hogy elbambultam. És kb. ketten már beelőztek, mire észrevettem. Nem lehetek ennyire bamba, szerintem nem írták ki a számomat. De, lehetek ennyire bamba...:)

Majd elkezdtem loholni a busz mellett, nehogy lekéssem. A megállóba érve láttam, hogy szolgálaton kívüli, garázsmenetes busz volt, nem is állt meg. Egy perc múlva viszont jött a 14-es.:)

Hazaérve meglepve láttam, hogy coca-colás kulcstartómról reggel leesett a kupak, és valaki felrakta a kilincsre. Aztán mire felértem a lakásba, megint leesett, és nem is találtam meg....:( :D

Itthon fürcsi, vacsi, net, tévé, olvasás, hajnali fél 2-ig... Nem bírtam aludni. 

---

Csütörtök. Szóval nem ébredtem kipihenten. Nagyon nem. De beértem 6-ra. 

Reggel valaki megdicsérte a Barca-sapimat, egy másik meg elkezdett osztani, hogy a csapat, meg a foci is egy nagy szar. Nem tudom, hogy erre mi szükség van. Remélem, jobb lett a napja. 

Tegnap volt a névnapom. Rengetegen felköszöntöttek valamilyen formában, ezúton is köszönet érte!:)

Az eredeti terv szerint németóra lett volna, de lemondtam. Mert Kinga írt, hogy bejön Győrbe Cézárral, és Kira is rá fog érni. 

Bementem a plázába a cipőért, aztán a tónál bohóckodtunk, beszélgettünk. 

Majd a Holló felé vettük az irányt. Nem, nem ittunk alkoholt. Tényleg nem.:)

Cézár szerencsére bejöhetett velünk, el is vitte a show-t, joggal, mert nagyon szép kutya, 3 hónapos jugoszláv farkasölő. 

Majd a hóhért akasztották, Kirának segítettem cipőt venni, vagyis inkább elkísértem. Ilyenre se nagyon volt még példa.:)

Szóval jó kis névnapi délután volt, nagyon jól éreztem magam. 

Hazatérve nekiálltam sörözni. Fenét: kávét meg ásványvizet ittam. Meg persze válaszoltam a facebookon érkezett üzenetekre. 

Fürdés, kaja... Aztán viszonylag időben le is feküdhettem volna, ha nem hallgattam volna meg a Children of Distance vadonatúj számát vagy hússzor. 

Igen jó lett. Bár nem gondoltam volna, hogy valaha lesz egy ilyen témájú dal, amiben még magamra is ismerhetek valamennyire... 

---- 

Péntek. Mintha új lábam lenne, nagyon fain az új cipő, iszonyat kényelmes.:)

A németeknél ma már munkaszüneti nap van, így viszonylag nyugodtan, mondhatni simán telt a nap. 

Kollégám hozott haza. Ittam egy kávét, lepakoltam a ruhaszárítót, beraktam egy mosást, majd nekiálltam pötyögni. 

Most majd iszom egy kávét, lepakolom a ruhaszárítót, aztán döglés...:)

*

Hihetetlen, de napra pontosan hat hónappal ezelőtt ismertem meg Kingát a Feketében. Azt mondtam neki, hogy jó csapat leszünk. Aztán ami kialakult ebből az egészből, minden képzeletemet felülmúlja. 

Nem hiszem, hogy ezt például a mostani poszt kapcsán magyarázni. Büszkeség, és öröm, hogy részei lettek életemnek. Köszönet érte!:)

*

A hétvége? Húsvét. 

Holnap bolt, lottó-tippmix, pihi. 

Este sportmaraton: magyar-horvát foci, ETO-Fradi kézi, meg Barca-Real foci. Nem fogok unatkozni. 

Vasárnap kinézek apámhoz Écsre, a hétfő még nyitott. 

Nem kizárt, hogy locsolkodás helyett egy csajosposzttal jelentkezem. 

Tudom, nemrég írtam, hogy nem fogok ilyet írni. Majd kiderül... 

De mára ennyi!

Kellemes Húsvéti Ünnepeket, Boldog Nyuszit mindenkinek, a hölgyeknek pont annyi locsolót, amennyit szeretnének. 

Jók legyetek, vigyázzatok magatokra!

Puszik, pacsik, éljenek a csajok!:)

Sörökkévalóság

A szokásosnál picit később, de itt vagyok!:)

Szóval: múlt vasárnap. A bejegyzés megírása után mosogattam, tésztát főztem. Közben felnézett hozzám egy kollégám, felteszi majd a falra a polcot. 

Nagyrészt pihenéssel telt a nap, és iszonyatosan "kívánós" voltam: ettem kekszet, pattogatott kukoricát, mindent...:) 

Nem vagyok fradista... Sőt.... De ez a Csepel-Fradi II meccs hatalmas lehetett, óriási hangulatot teremtettek az ultrák. 

Hamar lefeküdtem, az ágyban tévéztem. Néztem a magyar-lengyel női kézimeccset, sajnos kikaptunk...

Délután olvastam a hírt, hogy Meghalt Verebes József, a Mágus, aki edzőként a '80-as években két bajnoki címet nyert az ETO-val. Nem 100%, de szerintem napra pontosan egy évvel a Quaester-csőd napvilágra kerülése után ment el... Személyében egy legenda távozott, az Isten nyugosztalja!:(

Felírtam a puskacetlimre, hogy Móni. Hát nem tudom, miért...:)

---

Hétfő. Felébredtem hajnali 4-kor. Aztán szerencsére sikerült visszaaludni. Elmentem bevásárolni, és összefutottam Lui barátom anyukájával. Büszke, boldog nagymama!:) 

Csináltam pudingot, két félét. Írtam Kingának, hogy nincsenek tálkáim. Ő visszaírt, hogy akkor tegyem poharakba. Jó dolog a női lelemény. Magamtól nem jutott volna eszembe. Tényleg.:)

Elővettem a fagyasztóból a káposztát, amit Banditól még karácsonykor kaptam. Épp raktam be a mikróba, amikor írt Bandi, hogy nem járok-e a kórház felé, mert ihatnánk egy sört a Dreherben. Jártam arra. Ittunk. Nem egyet. 

Itthon meg folytattam...:)

Jaj: írt egy mozgássérült haverom, hogy tudok-e arról, hogy rokkantnyugdíj mellett is lehet majd nyolc órában dolgozni. Nem tudok. De ha így van, lehet, hogy lerokkantosíttatom magam. Amúgy nem. Nem azért diplomáztam, hogy rokinyugger legyek. Wehe, milyen szó már ez...:D

---

Kedd. Kilenckor keltem. Ez nálam már sokáig alvásnak minősül. Puding, melegszenya, mosás, netezés. Így telt a nemzeti ünnep. A vacsora pedig kacsazsíros kenyér volt hagymával.:)

Jaj, kishazánkban mindig történnek érdekes dolgok... A Saul fia rendezője a frissen átvett Kossuth-díjjal a hóna alatt jól kiment a kormányellenes tüntetésre. Egy kicsit morbid. De legalább nincs diktatúra.

---

Szerda. Ami ugye most tulajdonképpen hétfő volt. Nyugis nap volt, semmit nem jegyeztem fel. Balu barátom jött értem, németeztünk. Egy kolleginával jöttem ki a gyárból, Balu azt hitte, hogy kézenfogva megyünk. Pedig nem. A lány egyébként a második legrégebben ismert kolléganőm.:)

Német előtt megetettem Baluék gyermekét, nagyon ügyik voltunk!:)

Hazatérve döglés, meg BL-t néztem. Ilyen is régen volt.:)

---

Csütörtök. Háromig voltam melóban. Aztán tanítottam. A nővérszállón. Ejj, de régen jártam ott. És régen milyen sokat jártam oda...:)

Német után megfordult a fejemben, hogy megiszom egy sört a Hollóban. De nem mentem be. És amint felszálltam a buszra, felhívott egy kedves barátom, hogy szombaton sörözés a Hollóban. Telepátiás sörözések...:)

Bejelölt facebookon egy lány. Van sok közös ismerősünk, de elég sokfelől, ezért nem tudtam egyértelműen beazonosítani, hogy honnan is ismerjük egymást. Írtam neki. Kiderült, hogy falubelim, tesómmal egy suliba járt, jó sok üzit váltottunk, jó fej a lány, úgyhogy jól visszaigazoltam.:)

Felírtam ehhez a naphoz virtuális élettársam nevét. Nem tudom, miért...:)

---

Péntek. Ehhez a naphoz nem írtam fel virtuális élettársam nevét. Pedig szabin volt a héten, és váltottunk napközben pár üzenetet. Egytől-egyig munkaügyben. Szóval a virtuális élettársam lett a virtuális munkatársam. Komoly!:)

Úgy volt, hogy találkozunk egy kedves ismerős leányzóval, de a találka elmaradt. Nagyon vártam már, hogy összefutunk, melóban meg is jegyezték, biztos randim lesz, mert igen vidám vagyok. Nem haragudtam rá, csak nem esett jól. De tisztáztuk a dolgot, és jövő héten pótoljuk. 

Hazafelé arra gondoltam, beugrok a Hollóba egy sörre. Nem ugrottam be. A Fa Kocsmába mentem. Soha többé nem megyek oda. Azért van egy szint na... Egy faszi volt a közelemben, úgy beszélt a párjával telefonon, hogy azt a mindenit.... Gyakorlatilag leb@szta, mert rakott krumplit főzött, és megígérte neki, hogy ha hazamegy, kik.rja az ablakon. Nem a nőt, a kaját... Ijesztő volt, na!

Egy sör után szedtem is a nemlétező sátorfát, és itthon folytattam a sörözést. 

Olvastam egy cikket egy hozzám hasonlóan oxigénhiánnyal született srácról. Ha ilyeneket olvasok/hallok, mindig ledöbbenek magamon, hogy én ugyan miért rinyálok.

Képeslapot kell küldenem a születésnapjára egy csajnak. A nővére ezzel szeretné meglepni. Mármint nem csak tőlem fog kapni. Csak ne felejtsem el...XD A címe amúgy majdnem megegyezik az enyémmel, csak nem győri, hanem pesti. 

Lakótársammal is sörrentettünk, aztán Harcsi is megérkezett. Megbeszéltük az élet nagy dolgait, meg a második blogfilmről ötleteltünk. Jóó lesz. Szeretnél szerepelni benne?;)

Olyan fél 3 magasságában feküdtem le...:O :D

---

Szombat. Felébredtem a Forma-1-re, de persze nem kötött le. Nagyon meg voltam zakkanva. Nem voltam boltban, nem adtam fel lottót... Szerencsére nem húzták ki a számaimat...:D

Délután azért sikerült tésztát főznöm, meg ennem is. 

Este pedig Holló, kórházi barátokkal. Tesóm volt munkatársai, örülök, hogy ismerhetem őket. Jó kis este volt, szokás szerint sziporkáztunk, rengeteget röhögtünk. 

Az egyik sráccal zeneileg nagyon egy hullámhosszon vagyunk. Tesómon és rajta kívül egyetlenegy kolleginával voltunk így. Na, és említettem a srácnak, hogy a Road Világcsavargója a Lord Vándor-jának XXI. századi verziója. Mondta, hogy ő is ugyanerre gondolt. Nem semmi...:)

A telefonom tanúsága szerint éjfél után hívtam taxit. 

Egy levezető sört azért megittam. Majd levezető málnaszörp, és pesztós melegszenya következett.:)

---

Ma. A Forma-1-re nem sikerült felkelni teljesen, mondjuk annyira sokat nem vesztettem. Azért valami ismétlést remélem sikerül még elcsípni. 

Semmi kajám nem volt itthon, rendelni meg nem akartam. Találtam két romlott (!) székelykáposzta-konzervet(!). A babgulyást, vagy a chilis babot jobban szeretem, ebből is látszik...:D

Azért már aktívkodtam is, német nyelvű levelet segítettem írni. 

Délután meg bementem a városba, vettem cigit, meg az aluljáróban vettem zsemlét vacsorára. A Honvéd-ligetben pedig olvastam Sportot, és megittam egy üveg... Neeem: vizet. Jön a tavasz, már bőrkabiban voltam.:)

Ittam egy kávét, beraktam egy mosást, most meg pötyögök. Mára már semmi nincs tervben. 

Holnap viszont irány Ausztria, megyünk az osztrák egészségügyi minisztériumba. Igen nagy jampik vagyunk!:)

A héten lesz két német, meg egy tali is lesz, meg húsvét is, szóval nem lesz unalom.:)

Ja: a bejegyzés címét ez a kép ihlette. Aranyos!:)

***

Olvastam, hogy ma van a boldogság világnapja. Bár én nem vagyok boldog, max. vidám tudok lenni, azért ez nagyon jó dolog. 

Ma láttam ezt a videót. Nem is tudtam, hogy a Veca-verzióhoz is készült klip. Csak eljutottunk egymáshoz. Megérintett. Az élet apró öröm-pillanatai. Nézzétek meg!:)

Ezt pedig ma találtam! :) !totnopőzén stláV

Csak, hogy vegyük észre...;)

 ---

Az utolsó pár posztnak már stabilan háromjegyű az olvasottsága!:) Örülök, hogy ennyien olvassátok a szösszeneteimet, köszönet érte!:)

Mára pedig ennyi volt. 

Jók legyetek, vigyázzatok magatokra!

Puszik, pacsik, éljenek a csajok!:)

Mariska néni kalácsot süt

Egy időben emlegettem, hogy fogok írni egy csajosposztot. Felesleges. Minden róluk szól. Még nekem is...XD

---

Vasárnap. A bejegyzés megírása után tésztát főztem. Fincsi lett. Aztán úgy volt, hogy találkozom volt osztálytársammal a meccs előtt, ez nem jött össze, későbbre halasztottuk. 

Meccs. ETO FC Győr-MTK II 0-0. Végülis a helyzeteink megvoltak, de a befejezések már-már ijesztően teszetoszára sikeredtek. 

A székemet nem sikerült a téli szünetben megjavítani. Az előttünk lévő sorban egy madár teteme pihengetett. A vécéket pedig nem nyitották meg, a stadion melletti parkolóban (!) három (!) toitoi vécé állt rendelkezésre. De a büfében a fasírozottas szendvics isteni volt, a meccs fénypontját jelentette. 

A meccsen rekordot jelentő egy sört ittam meg, hazafelé menet mégis meg kellett állnom pisilni a Stadion Sörözőben. Ha már ott jártam, ittam még egyet. Én barom persze kivittem a teraszra. 

Hazatérve még megittam egy-két sört, közben cigi, mp3, messenger. Barni fiatal barátom meg akart téríteni, hogy legyek Gyirmót-drukker. Mikor már kifogytam az érvekből, megmutattam neki egy egykor ETO-ban focizó kollegina fotóját, hogy ilyen szép lányok biztosan nincsenek Gyirmóton. Persze akkor már a lánnyal is irkáltam. Életemben először.:)

Jaj, és kaptam egy üzenetet: hamarosan az egyik legvágyottabb sállal fog bővülni a sálgyűjteményem. Majd meg fogom mutatni!:)

---

Hétfő. Nem mentem dolgozni. Megfáztam. Tényleg. Azt egy percig sem állítom, hogy szomjasan feküdtem le, de nem volt hangom, köhögtem, tüsszögtem, minden bajom volt, jobbnak láttam, ha itthon maradok. 

A nap nagy része pihenéssel telt, még a délutáni németet is lemondtam. 

Megvolt apám szokásos délelőtt 10-es lejelentkezése. Közölte, hogy én egy balf@sz vagyok, és semmit nem tudok elintézni. Mert hogy szerződést ígértem neki, de meghatalmazást írt alá. Hát igen, meghatalmazást kellett aláírnunk, hogy tudjak neki kérni szerződést. 

Pesztós melegszenya volt az ebéd, azt leszámítva egész nap döglöttem. 

Az egyik mórás lány, Kinga kapott egy kiskutyát. És elmesélte, hogy anyukája megkérdezte tőle, hogy mikor hozza be nekem megmutatni...:)

Hm... El sem tudom mondani, hogy ez nekem mennyire jól esett.:$ Több, mint három éve el vagyok anyátlanodva, szóval az átlagnál minden bizonnyal érzékenyebben reagálok ezekre a dolgokra, de... Annyira örülök, hogy észrevette, hogy próbálok/tudok adni valamit a lányának. Köszönöm!:)

Este fürcsi-vacsi, hamar ágyikó. És Kék fény.:)

---

Kedd. Nemzetközi nő-, és Zoltán-nap. Hetek óta várom. Nem, nem azért: időpontom volt a fogorvoshoz. 

Reggel a buszon az mp3-lejátszómon éppen a Tankcsapda Adjon az ég című száma szólt, úgyhogy egy igazán formabontó idézettel sikerült köszöntenem hölgyismerőseimet. 

Van a cégnél egy nagyon aranyos szokás: a férfikollégák köszöntik fel a kolleginákat virággal. 

És én jól nem mentem le. A hivatalos verzió szerint kettesben akartunk maradni Gergővel. 

Amúgy pedig annyi történt, hogy a tavalyi köszöntés kissé furán sült el. Akit vártam, nem jött, ismerőst meg nem láttam a közelben, idegennek meg nem akartam virágot adni. Amiket néha (vissza)hallok magamról, simán jobb volt így... 

Ja: ha valaki hiányolja, hogy hiányoltam, akkor tulajdonképpen engem hiányol?;)

Meló után német. A parkolóban pedig valószínűleg felismertem egy kollegina férjét, pedig eddig csak fotón láttam. Az én arcmemóriámmal ez csodaszáma megy.:)

Hatra mentem fogorvoshoz. Alig akartam bemenni, tök jó újságok voltak a váróban.XD

De  aztán túlestem rajta, hála Istennek, na meg persze a doktor úrnak! 

Hét körül végeztem, azt mondta a doki, hogy 3 órán keresztül nem ehetek. Én meg majd éhen döglöttem. 

Az egyik mórás lány tejbedarát, másikuk turmixot hozott volna nekem, annyira aranyosak!:)

Fogalmam sincs, hogy honnan jutott eszembe, de elkezdtem a youtube-on főzővideókat keresni. Szemléletesebb, mint egy recept-leírás. 

Így jutottam el Mariska nénihez. A felvétel elkészültekor a 80-hoz közeledő néni ahogy tüsténkedik a konyhában, ahogy mesél, drága nagymamámat juttatta eszembe. A sírás kerülgetett... 

Nézzétek meg, érdemes! "Akkor nem volt ilyen nagy süteményezés. Még abban az időben kalács volt a minden. Szerényesen. De boldogak voltak a gyerekek is!"

Na, aztán csak eljött az este 10 óra. Az orvosi előírás szerint csak puhát ehettem. Így aztán apró falatkákra vagdaltam a császárzsemléket, és jól megettem szalámival, sajttal, kefirrel!:)

---

Szerda. Egyfelől nyugis nap volt. Másfelől mókásan telt, látszott, hogy kb. mindenki a végét járja. Részemről úgy vártam ezt a hosszú hétvégét, mint boldogult diákkoromban a nyári szünetet.:)

Háromig voltam. Elfutottam postára, aztán itthon pihengettem. Korán vacsoráztam, rántottát sütöttem. 

Aztán hamar ágyikó. Egy motivációs oldalon ráakadtam egy 40 éves, két gyermeket egyedül nevelő anyuka posztjaira. Az élet rendesen próbára tehette, de képeiből, bejegyzéseiből árad az energia, az optimizmus. Nem, nem írtam neki. Még én is gyerek vagyok.XD
---

Csütörtök. Új ébresztőhangot állítottam be, erre kicsit könnyebben felkelek.:)

Kettőig meló, aztán fogdoki. Odaúton összefutottam egy rég látott kedves écsi cimbivel. 

A doki csak belenézett a számba, megbeszéltük, hogy nem fáj. Meg hogy királyság van: májusban koronázás...:/

Aztán pláza. Ott pedig egy kolleginával váltottunk pár szót.:) 

Majd vidanet. Szerződéshosszabbítás. Amikor közöltem, hogy ennyiért nemigen hosszabbítanék, inkább meghallgatom a többi cég ajánlatát, rögtön előkerült valami rejtélyes társasházi kedvezmény. Így valamivel gyorsabb nettel havonta 1800 forinttal fogok kevesebbet fizetni, mint eddig. Na, erre már egymás tenyerébe csaptunk.:)

Utána betértem a Hollóba egy sörre. Na jó, nem, csak vicceltem. Tényleg!:) Viszont a buszra ballagva hasra estem. Na az gáz volt:  a táska pont úgy mozdult el a vállamon, hogy azt hittem, valaki fel akar segíteni, és fogja a vállamat. Majdnem felkiáltottam, hogy "Nem kell köszi, megoldom egyedül!" Pff...:D

Hazatérve pihi, telefon, ilyesmik. 

Nem tudom, melyik nap volt, de a magyar női kézilabda-válogatott győzött EB-selejtezőn Lengyelországban. Egy kommentelő szerint Martin mester edzői továbbképzést tartott Elek Gábornak. Ez aranyos.:)

Sarapova meg doppingvétségbe keveredett. Ő és  stábja ennyire nem lehet amatőr... Fura ez, na... 

Más. Gyermekkori jóbarátja ölhette meg a 20 éves Vivient. Döbbenetes maga a tény, a közben kiderülő hírek... De a facebookon terjedő képek, "1 liké, 1 résztvét" meg hasonló agyas szövegekkel ugyancsak szánalmasak... 

Megéltem a környezetemben hasonló tragédiát. Senkinek nem kívánom. Hogy miért kell a család, a barátok fájdalmát erősíteni, gyászát tovább nehezíteni, számomra felfoghatatlan... 

---

Péntek. Reggel a zebrán majdnem elütött egy bicikli. Apjaf@szát. 

Az ebédem leves volt sajtos rúddal. Nem volt jó ötlet, nagyon éhes maradtam utána... 

Melóban beszélnem kellett egy kolleginával, akivel kb. mindig pénteken van közös ügyünk. Nekem is beugrott, de nem említettem meg neki. Ő nekem igen. Aranyos volt, jót mosolyogtam. 

Egy ifjú kolléga megkeresett német-tanítás ügyben. Mókás volt, kérdeztem a nevét, mert hogy nem emlékszem rá. Aztán kiderült, hogy nem csoda, mert még nem ismertük egymást.:D

Háromig voltam melóban, a délután itthoni semmittevéssel telt.  

Egy gombfocis fórumon ráakadtam egy hirdetésre. Egy 31 éves anyuka szeretné meglepni a férjét, mert anyósa kidobta a gombfoci-gyűjteményét, az apuka pedig szeretne játszani a srácaival. Ez mekkora máár!:)

Nekem se feleségem, se anyám, bár ő a gombfoci-gyűjteményemet soha nem dobta volna ki. Őrzöm is a srácaimnak.:) 

Tesómék lakhelyének futballcsapata az Admira Wacker. A Back2School program keretében iskolákat látogatnak meg, ahol nem csak autogramokat osztogatnak, fotózkodnak, hanem fociznak is a gyerekekkel. Szimpatikus kezdeményezés egy szimpatikus klubtól. Ahol minden évben a bentmaradás a cél, minden pont, minden győzelem egy öröm. Tegnap a csapat 4-0-ra nyert az osztrák rekordbajnok Rapid otthonában. Nagy gratuláció, "Auf geht's Wacker, kämpfen und siegen!":)

---

Szombat. Megint felriadtam 3.45-kor...:/ De azért szerencsére sikerült még visszaaludni. 

Viszonylag hamar eljutottam az Árkádba. Lottó, tippmix, újságok pipa. 

Spar. Uhh... Ott is elég hamar végeztem. A pénztáros srác viszont  sportnyelven szólva igencsak indiszponált volt, szerintem újonc lehetett. A harmadik voltam a sorban, de mindenkinél elrontott valamit, sztornózni kellett, de volt olyan vevő, akit visszaküldött valamiért. Nálam nem találta a pogácsa vonalkódját. Majd kitalálta, hogy bezárja a kasszát. Megkérte az előttem vásárló hölgyet, hogy engedjen rakodás közben maga elé, hogy be tudja csukni a kaput. Jaj de sajnáltam a csajt... Egy béna meg egy fogyatékos...XD Persze nem fértem el mellette a bevásárlókocsival. Ő erre közölte, hogy tisztában van vele, hogy fogynia kéne. Én meg gondolkodtamk, hogy azt mondjam neki, hogy dehogyis, így vagy jó, ahogy vagy, vagy azt, hogy ne már, kurva jól nézel ki, csak én vagyok béna! De nem mondtam semmit. Idegen nők előtt még bénább vagyok. 

Aztán vitaminbeszerzés. Nem gyógyszertárban. Megkérdeztem biotekusomat.:D

Majd ügyintézés a T-pontban. Elhagytam a sorszámomat. De szerencsére emlékeztem rá. Kaptam egy netes hozzáférést apám előfizetéséhez. A szerződést sikerül kinyomtatni. De a távirányító használatija elvileg nem nyomtatható, apám meg még sosem látott netet, így aztán tovább bővült a "mit nem tudtál elintézni"-lista. 

A buszra ballagva majdnem leszakadt a karom, tele volt a szatyrom. Ilyen bazinagy szatyor, még szegény anyám használt ilyet... 

A 14-esen egy fősulis ismerősömmel váltottunk pár szót, lehet, majd megyek babalátogatóba. 

Ebéd: babgulyáskonzerv káposztás pogácsával. Finom volt.:D

Mostam, teregettem, semmittettem. Jó volt.:)

Fogalmam sincs miért, de többször meghallgattam a Haladás indulóját. Az ETO-t leszámítva talán a kedvenc indulóm. Az ETO pedig 0-0-ás döntetlent játszott a Balatonfüred otthonában. Lópimpi lesz ebből, nem NB2...:/

És még egy videó: Bánhegyi Adrienn magyar kötélugró facebookon látott videóján eldobtam az agyam, döbbenetes tehetség ez a lány!:)

De most nem azt a videót mutatom meg nektek, hanem egy másikat, ami egykori sulimban, a manapság NYME SEK néven futó BDF-en készült, és az is kiderül belőle, hogy a kötéltánc mellett nyilatkozni is tud....:)

Vacsorára hidegtál. 

Közben Tények. Még korábban, egy piaci kolbászolás közben tesómmal a hírekről beszélgettünk. Egy idegen bácsi mondta, hogy nem akar közbeszólni, de egyszer számoljuk meg, hány rossz hír van egy híradóban. Most nem felejtettem el, de 11-nél elvesztettem a fonalat... Döbbenet...:/

Lefekvés előtt messenger, youtube, ilyesmik...:)
Jaj és magyar aranyérem a gyorskorcsolya-vébén! Ez azért nem semmi!

---

Ma. Újra megjelent az álommanó. Vagyis álmodtam a lánnyal, akivel hónapok óta nem beszélünk. Ezúttal talán van racionális magyarázat. Amit nem írhatok le, mert akkor beazonosítható lenne a leányzó...

Reggel lementem a kisboltba. Vettem kockacukrot, tojást, meg Sportot.:)

Előbújt az újságírói énem..:O Beszélgettünk picit a boltos nénivel, elmesélte, hogy a Lidl kb. megnyitása pillanatában agyonvágta őket, és egyre rosszabbul ment a bolt. A vasárnapi nyitvatartás 4-5 órája alatt akkora forgalma, hogy legalább az adókat/járulékokat ki tudják termelni belőle.  

És igen, az ETO Park bevásárlóközpont sem fog így maradni. A polgármester úr nevét egyszerre mondtuk ki...:D

Ezt a bejegyzést majdnem 2 órája írom. Remélem érdemes volt!;)

Ebédre spenótos-tejszínes-sajtos tésztát főzök. Délután bevetem magam az ágyikóba, olvasok, és tévézek.

Jövő hét? 

Holnap lehet lesz egy mekizés.:) Amúgy pakolok, rendezkedek. Meg gombfocizni is kéne..:D A holnapi németet szerintem lemondom, kell ez a négy nap...:)

A kedd még nyitott. Aztán szerdától meló, meg német is lesz. A hétvégét még nem tudom, Écsre szerintem ki kell ugrani. 

Majd alakul. És majd mesélek. 

De mára ennyi voltam. 

Jó pihenést mindenkinek!

Puszik, pacsik, éljenek a csajok!:)

Amikor jól esek

Vasárnap. Hosszas gondolkodás után tésztafőzés mellett döntöttem. Tészta pörköltes szószban. Én és a Maggi legyőzhetetlen páros. De ki is az a Maggi?:)

Utána semmittevés, döglés. Picit átjött Harcsi barátom, kávéztunk, dumáltunk, meg hozott nekem Sportot. 

Kézilabda. BL-negyeddöntő: ETO-Ferencváros párharc következik. Az utóbbi időben kissé alábbhagyott a kézilabda iránti lelkesedésem, de ez horrorisztikus csata lesz... Annak pedig kifejezetten nem örülök, hogy Kovacsics Anikó a Fradihoz igazol...:/

Éreztél már ürességet egy könyv/film végén, amikor szívesen olvastad/nézted volna még tovább? Én igen, csak még így nem fogalmazódott meg bennem. Úgy mondta nekem valaki. Hozzátéve, hogy néha a blogom kapcsán is érzi ezt.:) Ilyet azért nagyon jól esik olvasni!:)

---

Hétfő. Kulisszatitokként elárulom, hogy valamelyik nap elhagytam a puskacetlimet, újra kellett írnom... Sima kelés, Nemzeti Sport, Kisalföld pipa. Ja, és persze picit belekukkantottam az Oscar-gálába is. Élőben nem láttam, de nyert Nemes Jeles László és a Saul fia, valamint Leonardo DiCaprio és Ennio Moricone is. Hatalmas nagy tisztelet, és gratuláció nekik!:)

Fél 4-ig voltam melóban. Hazatérve megírtam az előző posztot, egy verselemzést. Jeleztem virtuális élettársamnak, hogy megírtam. Ő visszaírt, hogy ne haragudjak, de nem érdeklik a verselemzések. Mondom jól van, és még az őszintesége is jól esett. Aztán persze kiderült, hogy elolvasta, csak szívatott..:)

Sógornőmnek pedig egy fordítást néztem át. Átküldtem, és írtam neki, hogy olvassa ám el, amit írtam. Visszaírt, hogy nem fogja, mert megbízik bennem. Jól esik, ha megbíznak az emberben!:) És persze írtam neki, hogy a blogbejegyzésre gondoltam, gyakorló anyukaként kíváncsi vagyok a véleményére.:) 

És nem, nem szoktam a blogomat reklámozni, csak annak jelzem egy poszt elkészültét, aki kéri!:) 

Amúgy a Jó játék a lapát-ot 178-an olvastátok el. Szerintem a második legolvasottabb poszt lett!:)

Február 29. Valami furcsa okból kifolyólag nem ez, hanem február 29. a szökőnap. Viszont azt olvastam, hogy február 29 a legenda szerint hölgyválasz-nap. Azaz a hölgyek jelezhetik a pasiknak, hogy bejönnek nekik. Vagy valami ilyesmi.-

Jelentem, én megkaptam!:$

Üzenetet kaptam egy kerekesszékes lánytól, aki ismerősöm, de nem igazán tudom, hogy kicsoda. Ez biztos furcsa, de ha egy mozgássérült emberke bejelöl, és van sok közös ismerősünk, akkor vissza szoktam igazolni. 

Kaptam már meg, hogy bunkó vagyok, mert nem emlékeztem valakire, akivel egy suliba jártam, de 1987 óta nem láttam.

Szóval. A lány megírta, hogy van egy közös ismerősünk, akinek van egy lányismerőse, akinek én bejövök. A facebook-adatlapját is átküldte. Én köszönettel visszautasítom a "lehetőséget". Egyrészt vadidegen embereknek tényleg nagyon ritkán szoktam írni. 

Másrészt nem jött be a lány. Nem, nem arról van szó, hogy nem lehetne vele "reprezentálni". Velem sem igazán lehet(ne). 

De képei, és adatlapja alapján szerintem beszélgetni sem nagyon lehetne vele. Úgy pedig már neccesebb a dolog. 

Talán a legemlékezetesebb az volt, amikor egy kávé mellett egy lánnyal hirtelen a német és a svéd nyelv összefüggéseit tárgyaltuk. Ez azért elég kirívó példa volt...

Volt, akinek megmutattam a lányok képeit, és megjegyeztem, hogy annyira le vagyok döbbenve, és váratlanul jött az email-váltás, hogy lehet, hogy velük fogok álmodni. Erre a lány küldött magáról egy képet. A telefonom zárlatos lett a forróságtól, én pedig kiégtem.:$ :)

Persze olyan is volt, hogy valaki azt mondta, hogy tulajdonképpen bunkó vagyok, írnom kellett volna a lánynak, mert ő is megérdemli a törődést, a boldogságot. 

Tudom, tudom, én nem értek a nőkhöz, így csak egy kérdés: én nem? 

Több olyan sérült embert ismerek, aki együtt van valakivel, mert "ő legalább van". Én nem szeretnék ebbe a hibába esni. 

Egyébként: ha a lány maga ír, és nem üzen, biztos, hogy visszaírok neki. 

Ez szintektől, sajnálattól, a nők nemismerésététől független. 

Hm... Este bundás kenyér. Meg Kék fény.:)

---

Kedd. A konyhaablak nyitva volt bukóra. A szél meg csapkodta. Én meg lusta voltam felkelni becsukni.  Szóval nem aludtam jól. Arra pedig nem emlékszem, hogy kivel mit álmodtam.:)

Kifejezetten nyugis nap volt. Újra beszéltünk egy kolleginával, akivel pár hétig szüneteltünk. Jó volt újra hallani felőle.:)

Felhívtak a vidanettől, hogy lejár a hűségidőm, és másnap átjönnének hosszabbítani. Mondtam, hogy nagyon aranyosak, de felmérném azért a piac egyéb résztvevőit, mert 10 éve vagyok ügyfelük, és mindig drágább és kedvezőtlenebb az előfizetésem. Erre közölték, hogy jó, majd menjek be. Hm... Két éve átküldtek egy formástestű kiscicát, hogy győzzön meg. Sikerrel járt.:)

Délután nem volt német. Döglés volt helyette. Azt hiszem. Nem írtam fel semmit.:)

---

Szerda. Jól indult a nap, Kingával bohóckodtunk messengeren. Ismét nyugis nap, közben sok hülyeség. Belefért.:)

Munka után német. Német után posta. Rengetegen voltak. Vártam vagy félórát, és közben azt néztem, hogy fogalmam sincs, hogy hol van a 8-as ablak. Persze oda kellett mennem. Nagy nehezen azért megtaláltam. 

Hazatérve gondolkodtam, hogy lefőzzek egy kávét, vagy 3 az 1-ben-t igyak. A sör nyert. Kiütéssel.:D

---

Csütörtök. Negyed 8-kor riadtam fel. A telefonom a konyhában maradt, kész csoda, hogy sikerült felkelnem.

Ezúttal nem virtuális élettársamnak írtam, hogy késni fogok, mégis tőle származott az utolsó életjelem, mert este hazatérve beszéltünk telefonon. Szóval nem vesztem el. 

Melóba érve akkorát estem, hogy ku*va nagyot. Konkrétan hasast egy pocsolyába! Kedves kollégám és szurkolótársam mondta, hogy "Gabi, az istenit, nézzél már a lábad elé, épp mondani akartam, hogy hajrá, ETO!" Én pedig válaszoltam, hogy Hajrá!:) 

Többen is odajöttek segíteni, volt, aki papírzsebkendőt adott. Jobban meg voltak ijedve, mint én, volt nevetés, amikor közölte, hogy pocsolyába léptem. Mondjuk tény, ekkorát talán még nem estem, fájt mindenem. De ezt nem kellett tudniuk...:)

A mórás lányoknak ha minden jól megy sikerült segítenem gyakszihelyet intézni. Engem pedig meghívtak egy rádióinterjúra, hogy meséljek a projektről, melynek keretében megismertem a lányokat. Köszönettel visszautasítottam a lehetőséget, mert ez a projekt nem az "enyém" volt, én csak résztvevő interjúalany voltam, nem szeretném, hogy az legyen, hogy bármiféle babérokat szeretnék learatni. 

Melóban "angoloztunk". Mókás volt. The prüfbericht.:)

Úgy volt, hogy délután bemegyünk a lányokkal a városba, de halasztottunk. Egyrészt szar volt az idő, másrészt nem voltam valami jól. 

Délután láttam a számítógépen, hogy éjfélkor még zenét töltöttem le. Na ez váratlanul ért!:D

---

Péntek. Hát alvás nem nagyon volt. Hason fekve a térdem fájt, oldalt fekve pedig -minő furcsaság- az oldalam. Na mindegy, túléltük.:)

Reggel a szokásos meló előtti cigi közben nézegettem facebook-emlékeimet. Felbukkant egy  lelki társakról szóló idézet. És akkor ellibbent előttem a lány, akiről ez annak idején szólt. 

Bennem pedig cikáztak a gondolatok, hogy én anno egy ilyen gyönyörű lánnyal voltam ennyire jóban. Ez már sajnos nincs így, de még mindig megakad rajta a szemem... És büszke vagyok rá, hogy (meg)ismerhettem...

Meló fél 3-ig. Annyira koncentráltam, hogy ne hagyjam az irodában a telefonomat, hogy az mp3-lejátszómat felejtettem az irodában. Pedig a fülest bedugtam a fülembe, csak a lejátszó nem volt a fülemben. Szerencsére kollégám volt olyan kedves, és utánam hozta. 

Bevásároltunk, aztán élményfürdő. Háromórás jegyet vettünk tesómmal, beszélgettünk, hülyéskedtünk, gyorsan eltelt az idő. 

Nem, pucér nőt ezúttal nem láttam!:D

Láttam viszont egy a reggel látott lányhoz nagyon hasonlító csajt, ahogy egy mozgássérült fiút tutulgat. Tényleg. De nem ő volt, és nem én voltam...XD

Fürdő után tankoltunk. Megvettem a Rubicon Mein Kampf-különszámát. Nagyon érdekes olvasmány. Megtudtam belőle, hogy Hitler hozzám hasonlóan felskiccelt címszavakkal dolgozott. Hasonlóak a módszereink...:) 

Jó-jó, ezzel nem viccelünk! "Hagyjál békén, das ist mein Kampf!" Megvan?:)

Hazatérve már csak kajáltam, meg olvasás, meg messenger. A víz teljesen kiszívta az erőmet...:)

---

Szombat. Munkanap, de szabi. Pontban 3.45-kor felébredtem. Lepakoltam a ruhaszárítót, mostam, kipakoltam a spájzból, és persze kiszórtam a hűtőből a felesleges Piros Arany-tubusokat. Szóval elég hasznosan indult a nap...:)

Lottó, tippmix, majd Écs. Vagyis tesómék Nyúlon szedtek össze. 

Apám elég fárasztó volt. Mondott és tett bunkó és tapintatlan dolgokat. Igen, de ezeket a dolgait nem szabadna magamra vennem. Igyekszem ezen változtatni. 

Az a pillanat viszont, amikor egyéves keresztfiam majdnem megbotlott a lábamban, én két kézzel utána kaptam, ő pedig kis kezét a kezemre téve jelezte, hogy "Köszi, Körösztfater, már rendben vagyok, elengedhetsz!"... Az a pillanat mindent megért!:)

Csodafiú csodapillanatokkal, élmény vele minden perc, imádás van!:)

Voltunk Pannonhalmán, meg még egyszer Nyúlon. 

Hazafelé tesómék Marcalvárosban tettek ki. A 14-esre szerintem együtt szálltunk fel életem első és egyetlen "majdnem barátnőjével".  Tutibiztos, hogy ő volt. Észrevettem, nagyot néztem. Ő nem.:)

Három körül értem haza, csináltam egy jó kis hidegtálat: főtt tojás, szalonna, gépsonka, sajt, hagyma, paradicsom, uborka. Fincsi volt.:)

Közben Kirával ment az irka.:) 

Aludtam 4-től fél 9-ig!:D

Aztán vacsi, majd tévéztem tovább. 

---

Ma már vittem le szemetet, meg voltam Sportért. 

Most pihi lesz, meg még valami ebédet kell kitalálnom. 

4-kor ETO-meccs: jön az MTK II. 

Előtte valószínűleg találkozom kedves volt osztálytársammal, blogom állandó olvasójával. Író-olvasó-találkozó!:)

A meccs után csínján kell bánnom a sörrel, mert holnap meló. A nagy kérdés, hogy ő hogy bánik velem!:D

A jövő hét? Hétfő német, kedd német meg fogdoki. Na az elég morbid lesz!:/ Meg Árkádba is el kéne menni, apám aláírta a meghatalmazást...

Aztán négynapos hétvége. Lehet, hogy Écs nélkül. Rendrakás tuti folytatódik, meg lehet, hogy elindítjuk a második blogfilm "szereplőtoborzását"! Szeretnénk egy kicsit mozgalmasabb videót csinálni, mint az első volt!:)

*

A szóviccek, szójátékok imádata nagyából a '90-es évek végén indult nálam. A Geszti-féle Rapülők, és a L'art pour l'art voltak az első "fecskék" számomra e tárgyban. 

Van Gesztiéknek egy szösszenetük: "Gyors vagyok a lánynak, a zsarunak személy, Moszkvában gazdag, de idehaza szegény. Törpének óriás, óriásnak törpe, playboynak téboly, de egyenesnek görbe!"

Hm... Magamról ez jutott eszembe, hogy fogyatékosnak túl ép vagyok, épnek túl fogyatékos. Érdekesnek túl unalmas, unalmasnak túl érdekes. Komolynak hülye, hülyének komoly. 

A nőket nem ismerem, és telis-tele vagyok agglegényes bogarakkal. 

Szóval mindenkin jobban jár, ha egyedül maradok!

És ez inkább realitás, mint pesszimizmus. 

Ha változás van, úgyis szólok!

---

De mára ennyi!

Jók legyetek!

Puszik, pacsik, éljenek a csajok!:)