Vasárnap. Hosszas gondolkodás után tésztafőzés mellett döntöttem. Tészta pörköltes szószban. Én és a Maggi legyőzhetetlen páros. De ki is az a Maggi?:)
Utána semmittevés, döglés. Picit átjött Harcsi barátom, kávéztunk, dumáltunk, meg hozott nekem Sportot.
Kézilabda. BL-negyeddöntő: ETO-Ferencváros párharc következik. Az utóbbi időben kissé alábbhagyott a kézilabda iránti lelkesedésem, de ez horrorisztikus csata lesz... Annak pedig kifejezetten nem örülök, hogy Kovacsics Anikó a Fradihoz igazol...:/
Éreztél már ürességet egy könyv/film végén, amikor szívesen olvastad/nézted volna még tovább? Én igen, csak még így nem fogalmazódott meg bennem. Úgy mondta nekem valaki. Hozzátéve, hogy néha a blogom kapcsán is érzi ezt.:) Ilyet azért nagyon jól esik olvasni!:)
---
Hétfő. Kulisszatitokként elárulom, hogy valamelyik nap elhagytam a puskacetlimet, újra kellett írnom... Sima kelés, Nemzeti Sport, Kisalföld pipa. Ja, és persze picit belekukkantottam az Oscar-gálába is. Élőben nem láttam, de nyert Nemes Jeles László és a Saul fia, valamint Leonardo DiCaprio és Ennio Moricone is. Hatalmas nagy tisztelet, és gratuláció nekik!:)
Fél 4-ig voltam melóban. Hazatérve megírtam az előző posztot, egy verselemzést. Jeleztem virtuális élettársamnak, hogy megírtam. Ő visszaírt, hogy ne haragudjak, de nem érdeklik a verselemzések. Mondom jól van, és még az őszintesége is jól esett. Aztán persze kiderült, hogy elolvasta, csak szívatott..:)
Sógornőmnek pedig egy fordítást néztem át. Átküldtem, és írtam neki, hogy olvassa ám el, amit írtam. Visszaírt, hogy nem fogja, mert megbízik bennem. Jól esik, ha megbíznak az emberben!:) És persze írtam neki, hogy a blogbejegyzésre gondoltam, gyakorló anyukaként kíváncsi vagyok a véleményére.:)
És nem, nem szoktam a blogomat reklámozni, csak annak jelzem egy poszt elkészültét, aki kéri!:)
Amúgy a Jó játék a lapát-ot 178-an olvastátok el. Szerintem a második legolvasottabb poszt lett!:)
Február 29. Valami furcsa okból kifolyólag nem ez, hanem február 29. a szökőnap. Viszont azt olvastam, hogy február 29 a legenda szerint hölgyválasz-nap. Azaz a hölgyek jelezhetik a pasiknak, hogy bejönnek nekik. Vagy valami ilyesmi.-
Jelentem, én megkaptam!:$
Üzenetet kaptam egy kerekesszékes lánytól, aki ismerősöm, de nem igazán tudom, hogy kicsoda. Ez biztos furcsa, de ha egy mozgássérült emberke bejelöl, és van sok közös ismerősünk, akkor vissza szoktam igazolni.
Kaptam már meg, hogy bunkó vagyok, mert nem emlékeztem valakire, akivel egy suliba jártam, de 1987 óta nem láttam.
Szóval. A lány megírta, hogy van egy közös ismerősünk, akinek van egy lányismerőse, akinek én bejövök. A facebook-adatlapját is átküldte. Én köszönettel visszautasítom a "lehetőséget". Egyrészt vadidegen embereknek tényleg nagyon ritkán szoktam írni.
Másrészt nem jött be a lány. Nem, nem arról van szó, hogy nem lehetne vele "reprezentálni". Velem sem igazán lehet(ne).
De képei, és adatlapja alapján szerintem beszélgetni sem nagyon lehetne vele. Úgy pedig már neccesebb a dolog.
Talán a legemlékezetesebb az volt, amikor egy kávé mellett egy lánnyal hirtelen a német és a svéd nyelv összefüggéseit tárgyaltuk. Ez azért elég kirívó példa volt...
Volt, akinek megmutattam a lányok képeit, és megjegyeztem, hogy annyira le vagyok döbbenve, és váratlanul jött az email-váltás, hogy lehet, hogy velük fogok álmodni. Erre a lány küldött magáról egy képet. A telefonom zárlatos lett a forróságtól, én pedig kiégtem.:$ :)
Persze olyan is volt, hogy valaki azt mondta, hogy tulajdonképpen bunkó vagyok, írnom kellett volna a lánynak, mert ő is megérdemli a törődést, a boldogságot.
Tudom, tudom, én nem értek a nőkhöz, így csak egy kérdés: én nem?
Több olyan sérült embert ismerek, aki együtt van valakivel, mert "ő legalább van". Én nem szeretnék ebbe a hibába esni.
Egyébként: ha a lány maga ír, és nem üzen, biztos, hogy visszaírok neki.
Ez szintektől, sajnálattól, a nők nemismerésététől független.
Hm... Este bundás kenyér. Meg Kék fény.:)
---
Kedd. A konyhaablak nyitva volt bukóra. A szél meg csapkodta. Én meg lusta voltam felkelni becsukni. Szóval nem aludtam jól. Arra pedig nem emlékszem, hogy kivel mit álmodtam.:)
Kifejezetten nyugis nap volt. Újra beszéltünk egy kolleginával, akivel pár hétig szüneteltünk. Jó volt újra hallani felőle.:)
Felhívtak a vidanettől, hogy lejár a hűségidőm, és másnap átjönnének hosszabbítani. Mondtam, hogy nagyon aranyosak, de felmérném azért a piac egyéb résztvevőit, mert 10 éve vagyok ügyfelük, és mindig drágább és kedvezőtlenebb az előfizetésem. Erre közölték, hogy jó, majd menjek be. Hm... Két éve átküldtek egy formástestű kiscicát, hogy győzzön meg. Sikerrel járt.:)
Délután nem volt német. Döglés volt helyette. Azt hiszem. Nem írtam fel semmit.:)
---
Szerda. Jól indult a nap, Kingával bohóckodtunk messengeren. Ismét nyugis nap, közben sok hülyeség. Belefért.:)
Munka után német. Német után posta. Rengetegen voltak. Vártam vagy félórát, és közben azt néztem, hogy fogalmam sincs, hogy hol van a 8-as ablak. Persze oda kellett mennem. Nagy nehezen azért megtaláltam.
Hazatérve gondolkodtam, hogy lefőzzek egy kávét, vagy 3 az 1-ben-t igyak. A sör nyert. Kiütéssel.:D
---
Csütörtök. Negyed 8-kor riadtam fel. A telefonom a konyhában maradt, kész csoda, hogy sikerült felkelnem.
Ezúttal nem virtuális élettársamnak írtam, hogy késni fogok, mégis tőle származott az utolsó életjelem, mert este hazatérve beszéltünk telefonon. Szóval nem vesztem el.
Melóba érve akkorát estem, hogy ku*va nagyot. Konkrétan hasast egy pocsolyába! Kedves kollégám és szurkolótársam mondta, hogy "Gabi, az istenit, nézzél már a lábad elé, épp mondani akartam, hogy hajrá, ETO!" Én pedig válaszoltam, hogy Hajrá!:)
Többen is odajöttek segíteni, volt, aki papírzsebkendőt adott. Jobban meg voltak ijedve, mint én, volt nevetés, amikor közölte, hogy pocsolyába léptem. Mondjuk tény, ekkorát talán még nem estem, fájt mindenem. De ezt nem kellett tudniuk...:)
A mórás lányoknak ha minden jól megy sikerült segítenem gyakszihelyet intézni. Engem pedig meghívtak egy rádióinterjúra, hogy meséljek a projektről, melynek keretében megismertem a lányokat. Köszönettel visszautasítottam a lehetőséget, mert ez a projekt nem az "enyém" volt, én csak résztvevő interjúalany voltam, nem szeretném, hogy az legyen, hogy bármiféle babérokat szeretnék learatni.
Melóban "angoloztunk". Mókás volt. The prüfbericht.:)
Úgy volt, hogy délután bemegyünk a lányokkal a városba, de halasztottunk. Egyrészt szar volt az idő, másrészt nem voltam valami jól.
Délután láttam a számítógépen, hogy éjfélkor még zenét töltöttem le. Na ez váratlanul ért!:D
---
Péntek. Hát alvás nem nagyon volt. Hason fekve a térdem fájt, oldalt fekve pedig -minő furcsaság- az oldalam. Na mindegy, túléltük.:)
Reggel a szokásos meló előtti cigi közben nézegettem facebook-emlékeimet. Felbukkant egy lelki társakról szóló idézet. És akkor ellibbent előttem a lány, akiről ez annak idején szólt.
Bennem pedig cikáztak a gondolatok, hogy én anno egy ilyen gyönyörű lánnyal voltam ennyire jóban. Ez már sajnos nincs így, de még mindig megakad rajta a szemem... És büszke vagyok rá, hogy (meg)ismerhettem...
Meló fél 3-ig. Annyira koncentráltam, hogy ne hagyjam az irodában a telefonomat, hogy az mp3-lejátszómat felejtettem az irodában. Pedig a fülest bedugtam a fülembe, csak a lejátszó nem volt a fülemben. Szerencsére kollégám volt olyan kedves, és utánam hozta.
Bevásároltunk, aztán élményfürdő. Háromórás jegyet vettünk tesómmal, beszélgettünk, hülyéskedtünk, gyorsan eltelt az idő.
Nem, pucér nőt ezúttal nem láttam!:D
Láttam viszont egy a reggel látott lányhoz nagyon hasonlító csajt, ahogy egy mozgássérült fiút tutulgat. Tényleg. De nem ő volt, és nem én voltam...XD
Fürdő után tankoltunk. Megvettem a Rubicon Mein Kampf-különszámát. Nagyon érdekes olvasmány. Megtudtam belőle, hogy Hitler hozzám hasonlóan felskiccelt címszavakkal dolgozott. Hasonlóak a módszereink...:)
Jó-jó, ezzel nem viccelünk! "Hagyjál békén, das ist mein Kampf!" Megvan?:)
Hazatérve már csak kajáltam, meg olvasás, meg messenger. A víz teljesen kiszívta az erőmet...:)
---
Szombat. Munkanap, de szabi. Pontban 3.45-kor felébredtem. Lepakoltam a ruhaszárítót, mostam, kipakoltam a spájzból, és persze kiszórtam a hűtőből a felesleges Piros Arany-tubusokat. Szóval elég hasznosan indult a nap...:)
Lottó, tippmix, majd Écs. Vagyis tesómék Nyúlon szedtek össze.
Apám elég fárasztó volt. Mondott és tett bunkó és tapintatlan dolgokat. Igen, de ezeket a dolgait nem szabadna magamra vennem. Igyekszem ezen változtatni.
Az a pillanat viszont, amikor egyéves keresztfiam majdnem megbotlott a lábamban, én két kézzel utána kaptam, ő pedig kis kezét a kezemre téve jelezte, hogy "Köszi, Körösztfater, már rendben vagyok, elengedhetsz!"... Az a pillanat mindent megért!:)
Csodafiú csodapillanatokkal, élmény vele minden perc, imádás van!:)
Voltunk Pannonhalmán, meg még egyszer Nyúlon.
Hazafelé tesómék Marcalvárosban tettek ki. A 14-esre szerintem együtt szálltunk fel életem első és egyetlen "majdnem barátnőjével". Tutibiztos, hogy ő volt. Észrevettem, nagyot néztem. Ő nem.:)
Három körül értem haza, csináltam egy jó kis hidegtálat: főtt tojás, szalonna, gépsonka, sajt, hagyma, paradicsom, uborka. Fincsi volt.:)
Közben Kirával ment az irka.:)
Aludtam 4-től fél 9-ig!:D
Aztán vacsi, majd tévéztem tovább.
---
Ma már vittem le szemetet, meg voltam Sportért.
Most pihi lesz, meg még valami ebédet kell kitalálnom.
4-kor ETO-meccs: jön az MTK II.
Előtte valószínűleg találkozom kedves volt osztálytársammal, blogom állandó olvasójával. Író-olvasó-találkozó!:)
A meccs után csínján kell bánnom a sörrel, mert holnap meló. A nagy kérdés, hogy ő hogy bánik velem!:D
A jövő hét? Hétfő német, kedd német meg fogdoki. Na az elég morbid lesz!:/ Meg Árkádba is el kéne menni, apám aláírta a meghatalmazást...
Aztán négynapos hétvége. Lehet, hogy Écs nélkül. Rendrakás tuti folytatódik, meg lehet, hogy elindítjuk a második blogfilm "szereplőtoborzását"! Szeretnénk egy kicsit mozgalmasabb videót csinálni, mint az első volt!:)
*
A szóviccek, szójátékok imádata nagyából a '90-es évek végén indult nálam. A Geszti-féle Rapülők, és a L'art pour l'art voltak az első "fecskék" számomra e tárgyban.
Van Gesztiéknek egy szösszenetük: "Gyors vagyok a lánynak, a zsarunak személy, Moszkvában gazdag, de idehaza szegény. Törpének óriás, óriásnak törpe, playboynak téboly, de egyenesnek görbe!"
Hm... Magamról ez jutott eszembe, hogy fogyatékosnak túl ép vagyok, épnek túl fogyatékos. Érdekesnek túl unalmas, unalmasnak túl érdekes. Komolynak hülye, hülyének komoly.
A nőket nem ismerem, és telis-tele vagyok agglegényes bogarakkal.
Szóval mindenkin jobban jár, ha egyedül maradok!
És ez inkább realitás, mint pesszimizmus.
Ha változás van, úgyis szólok!
---
De mára ennyi!
Jók legyetek!
Puszik, pacsik, éljenek a csajok!:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése