Érettségi óta, tehát nagyjából 15 éve nem foglalkoztam verselemzéssel. Úgy voltam vele, hogy ez nem is nagyon fog megváltozni, egészen a többször említett mórás lányok "érkezéséig", akiknek ha úgy van, nagyon szívesen segítek az érettségire való felkészülésben.
Meg még egyvalakinek, de neki évekkel ezelőtt megígértem, hogy nem fogom szóba hozni az érettségit.
Aztán történt valami. Úgy tűnik, hogy az ötödik osztályosok ismét elérkeztek Varró Dániel verséig, így aztán megint látom itt-ott felbukkanni a dühös posztokat a kedves versikével kapcsolatban.
Magyartanár sem vagyok, agysérült viszont annál inkább. De azért egy kicsit "megvallatom" egy kicsit ezt a verset.
---
Varró Dániel költő 1977-ben született. Sajnos nem akadtam rá, hogy a Hat jó játék című kisbabáknak verse melyik kötetében jelent meg, és azt sem tudom, hogy melyik évben íródott.
Mindenesetre a költő kora is jelzi, hogy nem sokkal idősebb az ötödikeseknél, főleg ha például Janus Pannoniust vesszük alapul, akit ugye miért kell tanítani, mert idejét múlt.
Hat jó játék kisbabáknak. A vers címéből az érintett korosztályt már nagyjából be lehet lőni, a jó játék pedig a hat strófa ismeretében akár ironikus megfogalmazásnak is tekinthető.
Az első versszak egy olyan helyzet leírásával indul, ami talán bármely kor ifjú emberpalántával megeshetett. A gyermek egy cica farkával játszadozik, mely éppen pont megfér egy baba markában. Ami mint tudjuk nem nagy. Sőt kicsi. Szóval semmiképpen nincs
szó állatkínzásról. Főleg azért, mert az elkövető még azt sem tudja, mit akar, merthogy még kicsi.
A második versszakból egyértelműek kiderül, hogy a vers főhőse egy igazi XXI. századi babó. Nem tudja, mire való a mobiltelefon, de mndenképpen jó vele játszani. Eredeti funkciójának megfelelően még nem tudja használni, mert még nem tud beszélni. Ugye? Ugye.
De azért benyálazni, ismerkedni vele jó móka.
A harmadik versszakban előkerül a XXI. századi baba XXI. századi édesapjának munkaeszköze, a laptop is. A kisgyermek még azzal sem tud túl sok mindent kezdeni. Fiatal még, de nagyon. Mindösszesen négy foga van. De nem hülye, csak kicsi. Szóval feltalálja magát. A legjobb játék mindig az, ami érdekes, vagy tilos. Vagy egy doboz, esetleg PET-palack.
El is érkeztünk a negyedik versszakhoz! Kimondhatjuk, hogy ez jelenti felháborodott, facebookon pánikoló ötödikes szülők G-pontját. "Jó játék a lapát, ezzel ütjük apát..." Álljunk meg egy picit! Szóval van egy kisember babamarokkal, meg négy foggal! Nem, ő nem fogja apát szívlapáttal ütlegelni, annyi (képzelő)ereje nincs a kicsinek! Viszont bármilyen keze ügyébe kerülő tárgyat képes "megsuhintani", legyen az mobiltelefon, PET-palack, vagy éppen egy- homokózólapát. Mozgása még koordinálatlan, ismerkedik testével, a tárgyakkal, épp ezért esze ágában sincs apjának fájdalmat okozni. És nem is fog nagyon. Legalábbis túlélhető.
Az ötödik versszakban apa és ifjú gyermeke tényleg "egymásra talál": mi lehet nagyobb öröm egy költő édesapának, mint az, amikor gyermeke egy könyvvel ismerkedik? A könyvet át tudja nyálazni, a monitort kissé nehezebb. Memoritert tanulni, sőt olvasni még nem tud, arra majd ráér pár év múlva. De a maga módján ismerkedik a könyvekkel, és ez tök jó dolog.
A hatodik versszakban kissé veszélyesebb vizekre evezünk! A konnektor. (megj.: apropó, vicces volt, amikor egy kommentelő írta, hogy "tényleg segfej eza költö, nemtudgya, hogy a konnektor két n." True story. És beszarás)
És a másik értelmezési nehézség. Nem, nem biztat a költő senkit arra, hogy gyere kezét dugja a konnektora! "Én jöttem rá magamtól..." Én, a baba, ugye...
Szóval... A vers bár címe szerint a babáknak szól, ők még nem tudnak olvasni. Annál inkább elmondható, hogy egy kezdő szülő ironikus-vicces élménybeszámolója az apaság efféle nehézségeiről, és egyben egyfajta útmutató a hasonszőrű szülőtársaknak.
Ha magyartanár lennék, ami ugye nem vagyok, prímán el lehetne beszélgetni órán a gyerekekkel, hogy milyen hasonló helyzetekről meséltek nekik a szüleik, vagy mit tapasztaltak kisebb testvérükkel, rokonokkal kapcsolatban.
A kedves felháborodott szülők pedig, mielőtt a fejüket a falba verik, a könyvet elégetik, Varrót pedig máglyára küldik, olvassanak. Figyelmesen. És főképp: beszélgessenek gyermekükkel, olvassanak nekik, velük!
Érdemes.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése