Vasárnap a bejegyzés megírása után bundás kenyeret sütöttem, mostam, tévéztem, messengereztem. És FourFourtwo-t olvastam. Nagyon szeretem ezt az újságot, vannak benne igen-igen színvonalas írások. De bicskanyitogató írások is előfordulnak benne. Az például kifejezetten érdekes, amikor a Felcsúton kiadott, a Puskás Akadémiához ezer szállal kötődő újság bármelyik magyar csapat felelőtlen gazdálkodásáról értekezik, amikor a Puskás Akadémia 11 milliárd forintnyi TAO-pénzben részesült, ennek ellenére ha jól tudom múlt heti bajnokijukon egy sajátnevelésű játékost küldtek pályára.
---
Hétfő. Kipihenten keltem, nagyon régen keltem ilyen frissen hétfő reggel. Mivel elkezdődött az NB3, Kisalföldet is vettem.
Az egyik tippmix-szelvényemet "szokás szerint" az Inter vitte el. A Fiorentina-Intert megtettem döntetlen vagy vendég kimenetellel, hát persze, hogy nyertek a firenzeiek.
Nyugis nap volt, meló után egy némettel. Utána egy telefon virtuális élettársammal. Aztán még egy sört is megittam, amit Harcsi barátom hozott nekem Olaszországból. De többet nem ittam. Az egyik mórás lánnyal a találkozónkat tervezgettünk, mókásan romantikus-áthallásosra sikeredett a beszélgetés, már csak a "vágynak gátja kőfal nem lehet" hiányzott...:)
Este Kék fény.
Ja, és blogom egy rendszeres olvasója közölte, hogy kisbabát vár! Nem, nem tőlem..:) Öröm, boldogság, gratuáció!:)
---
Kedd. Valami volt a levegőben. A nap folyamán kb. háromszor jött rám teljesen spontán röhögőgörcs. Pedig nemigazán volt jó kedvem.:)
Kettőig voltam melóban, Móniékhoz voltam hivatalos. A parkoló felé ballagva észrevett virtuális élettársam, és megkérdezte, hogy a céges busszal megyek-e. Mondtam neki, hogy nem. Ő felszállt a buszra, én vártam a "sofőrömet", közben viberen váltottunk pár üzenetet. Fura volt látni az arcát, amikor az üzenetemet olvassa.:) Majdnem odaléptem a buszhoz egy szelfi erejéig, de aztán elvetettem az ötletet.:D
Szóval Móni tesója kivitt Móniékhoz. Babázás-beszélgetés-finom kaják... Gyorsan eltelt az idő! Mónival az Anyu halála utáni időszakban lettünk igazán jóban, rengeteget segített abban, hogy azt az időszakot átvészeljem. Fura, de most pont úgy jött ki, hogy Anyu születésnapjának délutánját töltöttem náluk. Ezúton is köszönöm szépen a vendéglátást!:)
Móni hazadobott, utána már csak fürdés-vacsora.... Közben persze tévé. Fogalmam sincs, mi az a csatorna, és a Torrente hányadik részét adták, de ku*va jó volt!:D
Lefekvés után messenger. Ha valaki rosszkedvű, és észreveszed, és szóvá teszed, és jön a kérdés, hogy "Miért ismersz ennyire?", az azért nagyon jól tud esni. Remélem, segíteni is tudtam...
---
Szerda. Nagyjából nyugis nap volt, meló után ismét német volt, ráadásul a vidámabbik fajtából. Egy elég érdekes ajánlatot is kaptam, három órás monstre német oktatás... Hát ez azért megfontolandó, szerintem a végére mosott kaka lennék...
Vacsora közben ismét tévé, ismét az az új, ismeretlen csatorna. Ezúttal Ford Fairlene kalandjai. Jó volt, bár akkorát azért nem ütött mint régen. Az agyonmásolt videókazi adta a feelinget..:)
---
Csütörtök. Felírtam a puskacetlimre azt a szót, hogy "nyekk". Fogalmam sincs, miért, gondolom meg voltam nyekkenve.
Délelőtt egy új beszerző kolleginának mutattam be mások mellett én is részlegünk munkáját. Jó fejnek tűnik, de azt azért elmondtam neki, hogy munkakörünkből adódóan fogunk egymással "csatázni", és nem kizárt, hogy néha egymás agyára fogunk menni. És nem, nem kerestem meg facebookon...XD
Eddig az volt fura, ha valakitől az fura, ha Goszinak hív, mástól meg az, ha Gábornak. Mostanában terjed a Goszika, meg a Gáborka. Beljebb vagyunk!:) A Gabi külön kategória..:D
Megdicsértem egy kolleginámat. Mármint nem neki. És ezután megkérdezték, hogy "ki az a nő, aki nekem nem tetszik?" Hát nem tudom, ez szerintem nem bántó, ha észreveszem valakiben a jót/szépet, az nem szégyen. És mindenképpen előrelépés a "neked három négy könyvespolccal a szinted felett lévő nők tetszenek"-hez képest.
A tervezett német elmaradt. Itthon kávé, meg lepakoltam a ruhaszárítót. Ez olyan, mint a borotválkozás. Pár perces macera, de baromi nehezen állok neki...
A végkimerülés határán, fél 8-kor már ágyban voltam. Kisvárost néztem, olvastam, rádióztam, meg Kingával beszéltünk telefonon...:)
---
Péntek. Sima kelés, mert kialudtam magam. Hehe, csak vicceltem. Az eső esett, a feltöltött öngyújtómat itthon hagytam, és a cérna is egy olyan kolleginánál szakadt el, akit nem akartam megbántani. Szerencsére rendeztük a dolgot.:)
Kifejezettem elmebeteg nap volt, ez a péntekekre néha nagyon jellemző tud lenni...
Meló után kávé, pihi, döglés.
2005-ben kommunikáció-német szakon diplomáztam a szombathelyi Berzsenyi Dániel Főiskolán. Kevésen múlott, hogy ne lépjek a pedagógusi pályára egykori általános iskolámban, a Feketében. Aztán másképp alakultak a dolgok, összességében jó volt így. De a tanítási gyakorlat egy életre szóló élmény volt, nagy büszkeség, hogy több egykori diákomat ma is ismerőseim/haverjaim között tudhatok.
Figyelem a híreket, és megdöbbentett a miniszterelnökséget vezető miniszter nyilatkozata, miszerint a politika eszközévé teszik a diákokat a tiltakozó pedagógusok. Szerintem az, hogy egy iskolában nincs kréta, fénymásolópapír, egy villanykörtét hetekig nem cserélnek ki, az baromira nem politikai kérdés. Az igénytelen fos tankönyvekről, az agyatlan központosításról nem is beszélve...
Ma reggel hallottam a rádióban egy érdekes beszélgetést a témában. Sok egyéb mellett az is elhangzott, hogy ebben a nagy fejetlenségben a diákok bizonytalanok, önhibájukon kívül kudarcélményekkel találkoznak, ami egész jövőjükre kihathat. Tanárként és emberként is vesszőparipám a motiváció, a sikerélmény fontossága, ezért töltöttem fel magamról a facebookra a magam kockás inges tiltakozó fotóját. Na nem mintha ez baromi sokat számítana.
A címben szereplő "Little teacher" története pedig annyi, hogy jópár éve egy sörgőzös becsvölgyei éjszakán arról értekeztem, hogy fogyatékos pedagógus vagyok, azaz Little-kóros tanár...
Több szálon kötődöm az egészségügyhöz is. Ott is tapasztalom, hallom a gondokat. Ezzel kapcsolatban nem fogok kisregényt írni, de nem nagyon van olyan magyar egészségügyben dolgozó ismerősöm, akinek csak egy munkahelye lenne. És ez szomorú...
Este Harcsi barátom átküldött egy videót. Mokka. Tvrtko, Demcsák, meg a Berki. Hát nagyon "mokkás" volt...XD
---
Szombat. Reggel fater telefonja kicsit kiakasztott. Ej, ha az ő arrogancia határát felülről súroló magabiztosságából csak egy picit örököltem volna...
Be kellett mennem a városba, volt pár elintéznivalóm. Szar kedvem volt. Néha rám jön ez a "mindenki prímán megvan nélkülem, de azért szar egyedül"-hangulat. Erre basszus, a lottózóban a tök idegen eladócsajszi megkérdezi, hogy hogy vagyok, mi újság. Nem kaptam szikrát. Majd a végén jó hétvégét kívánt, és azt mondta, reméli, legközelebb nyereményt fizethet ki nekem.
Az Arrabonába érve egy kollegina messziről integetett.
Vásárlás közben eszembe jutott, hogy venni kéne valami nasit is. Hirtelen fordultam a bevásárlókocsival, és valamiért egy "Bááing!"-hangot is kiadtam. Majdnem elütöttem egy csajt, de zseniális reflexeimnek köszönhetően sikerült megállítanom a kocsit. Persze szabadkoztam, a lány pedig fülig érő mosoly kíséretében jelezte, hogy nem haragszik. Jó, ez a mosoly nem nekem szólt, hanem a fogyatékosként viselkedő fogyatékosnak.XD Azért aranyos volt..:)
A kasszánál meg a paradicsom csomagolásán nem volt jó a vonalkód, a számok meg el voltak mosódva. A pénztáros néni tőlem kérdezte a számokat. Már nekem volt ciki, de a mögöttem állók mosolyogva jelezték, hogy ráérnek.
Mindezekre szoktam mondani, hogy normálisan még depis se lehetek...:D
Ja: paradicsom. Magyar nemzeti színekkel átkötve, Zabosfai Biozöldség. Aha, származási helye Olaszország. Most rágugliztam, a cég amúgy Zákányszéken található. Pazar...:/
Nem voltunk Tatabányán. De az ETO 2-1-re nyert a tizenegy légióssal felálló hazaiak ellen. Kellett ez, mint egy falat kenyér...:)
Jövő héten Csepel. Jó lenne menni, de úgysem megyek...:/ Ha valakihez esetleg becsatlakozhatok, vagy elkísérne, légyszi szóljon!:)
Ja, és Stark Peti utánpótlás-segédedzőként visszatért az ETO-hoz! Starek hazatért! Jól áll neki a zöld-fehér!:)
Huh, már ég a pofám, hányszor nekimegyek ebben a bejegyzésben pártunknak és kormányunknak, de ezt még le kell írnom. A 2024-es olimpiára jelentkező Róma, Párizs, Budapest és Los Angeles közül egyedül a magyar pályázathoz nem csatoltak logótervet. És megmagyaráztuk, hogy ez szándékos volt. Hogyaszongya: a "logó hiánya rögtön pályázatunkra irányítja a figyelmet." Hát bammeg...:D Azért van bőr a pofán gazdagon...
És nem politizálok, csak az emberi hülyeség és dilettantizmus ki tud akasztani, na...:)
Amúgy egész nap nem csináltam semmit. Tévéztem, olvastam, neteztem. És időben lefeküdtem.:)
---
Vasárnap. Nem mentem le újságért. Ramaty az idő... Reggel a kávé közben Lánchíd Rádiót hallgattam. Lehet, hogy Orbán egy g*ci, meg Simicska is. De ez a rádió egyre jobban tetszik. Semmi anyázás, semmi kicsinyeskedés. Csak tények. Nem, nem a TV2-ről beszélek. Ott meg a Story magazin főszerkesztője, Szalai Vivien lett a hírigazgató. Besz*rás.
Érdekesek a facebook keresési logaritmusai. Ha kedveled az ETO-t, ajánlóban kiadja a Vidit. Ha kedveled Barcelonát, feldobja a Real Madridot. Ha lájkoltad a Jobbikot, kövesd az LMP-t is...:O
Ismerősajánlóban most egy olyan volt kolléga áll az első helyen, akivel egy közös ismerősöm van, de nem volt közös munkahelyünkről. Vezetékneve viszont megegyezik valakiével, akivel régen sokat beszélgettünk, de már nincs fent facebookon. Érdekes-érdekes...:O
Mára már semmi nincs tervben. Mosás-rendrakás... Valamilyen tésztát főzök ebédre porból, délután pedig Gyirmót-meccset nézek tévében.
Jövő hét? Holnap sörrentünk egy kollégával, kedd-szerda-csütörtök német. Pénteket nem tudom, szombaton Écs, Győr, vagy Csepel. A többi majd alakul.
Na de mára ennyi voltam!
Jók legyetek!
Puszik, pacsik, éljenek a csajok!:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése