Kiválón sorjáz

Hétfő. A bejegyzés megírása után fürcsi, vacsi.... Meg a Kék fényt is megnéztem, pedig nem akartam... De most szerencsére viszonylag lájtos volt.:)

Ja, és olvastam is. Egy kb. 3 éves újságot, apám találta a kórházban, és baromi érdekes, milliárdosok életútját mutatja be.:)

---

Kedd. Rohadt nehezen keltem fel, pedig a beállított ébresztés előtt 5-10 perccel ki kellett mennem vécére. Képes voltam visszafeküdni. Igen-igen kómás állapotban voltam.:)

Ilyenkor jutnak eszembe a legfárasztóbb "szóviccek" is. Most valahogy sikerült Shakiráról Kirára asszociálnom. Még egy dalszöveg is "megfogant", ami inkább a kínrím kategóriájába tartozik, szóval nem tenném közzé.XD

Munkahelyemen a német nyelvű kommunikáció adja a feladataim oroszlánrészét. Valamiért a kollégák nekem tulajdonítanak egy olyan bakit, hogy a sorjás szó helyett azt használtam, hogy grätig. Ami pedig szálkást jelent. A sorjás szó jelentése németül helyesen gratig. Én csak átvettem a hibás szót. Ez egészen biztos, mert a sorja/sorjás szavakat Isten látja lelkem korábban még csak nem is hallottam. Kivéve a Nagy ho-ho-horgászt, aki mint tudjuk cselt a cselre kiválón sorjáz.:) -a kép csak illusztráció...:D-

Melóból hazafelé indulva kollegina megkérdezte, hogy jobb nekem, melyik oldalamon sétáljon. Ez is egy olyan kérdés, amit az ember lánya egy ép pasitól talán sosem kérdez meg. Persze jól esett, és azt válaszoltam, hogy sétáljon a jobbomon, hadd értsék félre, ha meglátnak minket. Megkérdezte, tudom-e, hogy ez honnan ered. Nem tudtam. Elmesélte, hogy régen ugye a katonák a bal oldalon hordták a kardjukat, ezért sétált a jobbjukon a nő. Erre én megjegyeztem, hogy ezekre szerint barátnőre vigyázni kellett, szeretőt/k*rvát nyugodtan meg lehet szúrni véletlenül.
Jól esett a lány kedvessége, odafigyelése. Újat tanultam. Röhögtünk egy jót. Mókás volt.:)

Hazatérve kávé, relax, német, aztán pihi. És Road számokat hallgattam, olyanokat, ahol katonazenekar kíséri őket. szerintem zseniális. 

---

Szerda. Fos időben, szakadó esőben indultam melóba. Ha meg szoktam említeni a nyugis napokat, akkor ez most, kifejezetten stresszes, idegbeteg napra sikeredett. Nem unatkoztam, rohadtul észnél kellett lenni. Én meg picit nehezen viseltem a stresszt.:) 

Hm... Felfedeztem ezt a képet. Jó-jó, biztos marha nagy közhely, de az én életemben is van több ilyen emberke, aki meghatározta életem alakulását, talán tudtán és akaratán kívül is. Például az életben nem jártam volna Mosonmagyaróvárra gimibe, ha egy lány egy balatoni nyaralás alkalmával nem mesél a Kossuth-gimiről. És még mesélhetnék.:) Le sem merem írni, de amúgy a Balcsin kb. 15 éve nem jártam. Ez gáz...XD

Nap közben egyébként kiosztásra került a nap tahója-cím. A díjazott kilétét fedje jótékony homály. Elég nehéz engem kihozni a sodromból, neki sikerült... Mindegy, azért túléltem...:) 

Meló után pedig német volt. Balu barátom tényleg egyre ügyesebb.:) 

Német után döglés. És érkezett a hír, miszerint megszületett egy kedves barátom kislánya. Ezúton is gratulálok, sok boldogságot, jó egészséget kívánok az egész családnak!:)

---

Csütörtök. A munkanapról nem jegyeztem fel semmit. De nem volt nyugis nap, mostanában az nem jellemző...

Délelőtt bekönyveltem a naptáramba a következő németóráim időpontjait. Az egyik dátumnál egy pillanatra megállt a kezem. Ugyanis egy számomra nagyon kedves leányzónak lesz aznap a névnapja.Aztán lementem cigizni. Persze összetalálkoztunk, a meglepetéstől kishíján lezuhantam a lépcsőn... Hónapok óta nem beszéltünk, nagyon hülyén ért véget "a történet", és bárhogy csűröm-csavarom a dolgot, veszettül hiányzik. Mindenesetre örülök, hogy része volt az életemnek, és ha tehetném, visszacsinálnám, amit elrontottam. (Nem üzengetek, nem célozgatok, csak elmeséltem..)

Meló után a buszmegállóban vettem észre, hogy a fülesemnek csak az egyik fele szól. Eléggé furcsán nézett a megállóban várakozó srác, amikor elővettem a táskámból a tartalék fülest, a rosszat kiszabadítottam a kabátom és pulcsim alól, kidobtam a szemetesbe, majd az újjal bekábeleztem magam. 

Posta. Amint sorra kerültem, kicsúszott a számon egy "hajjaj". Amikor a postás kisasszony meglátta, mennyi csekket viszek, megjegyezte, hogy tényleg hajjaj...:D Aranyos volt.:) Utána meg meglestem a Szent István úton lévő új élelmiszerboltot. Hááát nem egy nagy eresztés, de a korábbi S-Marketnél mindenképpen jobb...:)

Egy nagyon aranyos, szívmelengető történetet olvastam az interneten. A kilencéves, hozzám hasonlóan little-kóros George Shaw édesapja feltöltötte egy közösségi oldalra, ahogy gyermeke focizik. A videón a srác kedvenc játékosának, a korábban a Barcelonában is megfordult spanyol Deulofeu-nak 19-es számú Everton-mezét viselte.
A futballista felfigyelt a videóra, és meghívta a kissrácot a csapat egyik meccsére. Az Everton csapata egy névre szóló mezzel kedveskedett neki, melyben pályára is léphetett a Swansea elleni bajnoki mérkőzés szünetében. Gólt is lőtt, amit a klub aztán nevezett a csapat hónap gólja-versenyére.
A szurkolók pedig elképesztő fölénnyel, a szavazatok 86,07%-ával ezt a gólt választották meg a hónap leszebbjének.
A kisfiú egy életreszóló élménnyel gazdagodott, melyből élete minden nehéz pillanatában erőt meríthet. 

De tényleg, amikor először olvastam, kb. minden egyes bekezdésnél az jutott eszembe, hogy lehet-e ezt még fokozni. Mindig lehetett. És maximális tiszteletem mindenkinek, aki hozzájárult ahhoz, hogy a kissrác megélhette ezt a csodát. 

A cikk kapcsán rágugliztam kicsit a betegségemre. Találtam egy cikket, melyben leírják, hogy Magyarországon évente kb. 100 ezer baba születik, közülük kb. kétszázat érint ez az idegrendszeri károsodás.  És a kétszáz esetből a legritkábban (5%)  lép fel a károsodás születéskor. Hááát akkor én egy elég szűk klubnak vagyok a tagja... 

Tudom, sokan tartanak szerencsétlen hülyének. Hogy idáig eljutottam/eljutottunk ilyen rajtpozícióból, legalább a szerencsétlent kikérhetem magamnak...

Száz szónak is egy a vége: az Everton egy új szurkolóval gazdagodott, bár a a közös élet nem kezdődött túl fényesen, tegnap kikapott a csapat... 

Este Columbót szerettem volna nézni. Aztán Fábry volt helyette. Időbe telt, mire rájöttem, hogy a pénteki műsort nézem.:)

---

Péntek. Frissen, üdén, kipihentem ébredtem. Tényleg.:)

Bementem a kisboltba újságért. A csajszi fogfájásra panaszkodott, meg hogy fogyóban a gyógyszere. Mondtam neki, hogy itt már csak a pálinka segít. Röhögve közölte, hogy azon már túl van...:D

A meló amolyan pénteki hangulatban telt. Elég sokáig bírtam.:) 

Találkoztam volna egy kedves cimborámmal, de lemondtam, tényleg nagyon kimerültem, nem lettem volna szórakoztató társaság. 

Helyette pihentem, tévéztem, neteztem, olvastam. A Columbot elfelejtettem...:( :D

Ja, és megint ajánlottak németes tanítványt, sajnos vissza kellett mondanom, mert azért meló mellett nehéz időpontokat összehangolni, és szeretnék szabad délutánt is hagyni magamnak.

---

Szombat. Az esős időjárás miatt nem mentünk Csornára ETO-meccsre. A hírek szerint helyzeteink alapján kétszámjegyű győzelmet arathattunk volna, a vége "csak" 2-1 lett. Mindegy, a három pont a lényeg.:)

Délután 1-re sikerült annyi életet lehelni magamba, hogy bemenjek a városba. 

Vicces volt, állt mellettem a buszon egy kislány, aki baromira ismerős volt. Aztán kolléganőmet is észrevettem, gyorsan kapcsoltam, hogy az ő egyik lányáról van szó...:)

Lottó-tippmix-Arrabona, aztán jöttem is haza. 

Folytattam a semmittevést. 

Retrószombatot tartottam. Anyám-féle sajtos-tejfölös-pirospaprikás melegszenyát gyártottam, a számítógépet kikapcsoltam, és német RTL-t néztem. A fősulis időkig ez nagyon tipikus szombati program volt. És hiányzik... 

Figyeltem a tegnapi tüntetésről szóló híreket, hát a kormánypárti reakciók finoman szólva is bicskanyitogatók voltak. A prímet mégis az a nemtommilyen államtitkár asszony vitte, aki azt mondta, hogy azért is jó ez a CSOK, mert a sok munka (lakásépítés) miatt külföldön dolgozó fiatalok ezrei fognak hazatérni. Nooormáááális? Ez kb. olyan szintű hozzánemértést feltételez, mintha engem kérdeznének a párkapcsolatokról. De ő még pénzt is kap érte...

---

Ma. Kb. 9-ig aludtam, ami nálam elég ritka... A reggeli kávé mellett rádiót hallgattam, azt mondák valami kabaréban, hogy "Kedvenc számai a Százegy kismadár és a Szeretném a homokórát beállítani." Fárasztóan zseniális.:D

Voltam benzinkúton, vettem Sportot, meg FourFourTwo-t is. 

Ma már semmi extra nincs tervben. Mosás, bundás kenyér, meg szerintem megnézek valami romcsi amcsi filmet. Mert hát Valantin-nap van, vagy mi a szösz. Nem mintha sok közöm lenen hozzá...:D

Tényleg, olvasom a pro és kontra véleményeket. 

Régen rossz, ha ünnepnap kell hozzá, hogy kimutassuk a szeretetünket, viszont minden alkalom fantasztikus, amikor kimutathatjuk. Mondjuk ezt kívülállóként. 

Jelen állás szerint én csak megbántani és félreérteni tudom a nőket. Sajnálom... 

Maximálisan örülök barátaim/ismerőseim boldogságának, nem is beszélve tesómékról. Rá még büszke is vagyok!;)

Én pedig köszönöm mindenkinek, aki jóban van velem, bízik bennem-külsőségek nélkül!:)

Jövő hét? 

Három németóra, és egy találkozó egy kedves kolleginával biztosnak tűnik. 

Én szívem szerint szeretnék szombaton Tatabányára menni ETO-meccsre, de ez még a jövő zenéje, egyedül nyilván nem megyek... 

Mára pedig ennyi voltam. 

Jók legyetek!

Puszik, pacsik, éljenek a csajok!:)