Az előző bejegyzés elején megemlítettem, hogy az azelőtti posztra 97-en kattintottatok rá. Jó, ebben gondolom én is benne vagyok, de esküszöm kettőnél többször nem olvastam vissza!:) Az előző bejegyzésnél egyébként 102 rákattintás történt, átléptük az álomhatárt, köszönöm!:)
A héten kétszer is előfordult, hogy valaki jelezte, hogy tetszenek neki az írásaim, facebookos megosztásaim. Ez büszkeség. Olyan is hallottam, hogy valakit inspirálnak az írásaim, hogy pozitívan kell a dolgokhoz hozzáállni. Őt egyébként nem is ismerem. Ez pedig a büszkeség mellett felelősség is egyben. És nehéz is egy picit: erősnek kell lenni. Igyekszem.
---
Picit tartottam az előző poszt megírása után, hogy túl nagy teret szenteltem a berúgásomnak.:$ Aztán rájöttem, hogy aki eddig is alkoholista gyökérnek tartott, annak megerősítettem a véleményét. Aki meg ismer, az ismer...:)
Ja, és a "megittam pár sört, mert szar kedvem volt." felvetésre nem biztos, hogy a "Hány sört ittál?" kérdés a megfelelő reakció. Mindegy, legalább magyarázkodni nem kell.
Egyébként láttam a Hollóban egy idős párt. A néni és a bácsi is bottal közlekedett, megitták a felesüket, aztán egymásba karolva távoztak. Eszembe is jutott róluk az a bizonyos idős pár, akiket Velencében láttam kávézni, és nagyokat hahotáztak egymás poénjain. Szerintem a 90-hez közelebb voltak.:)
---
Szerda. A bejegyzés megírása után elmentem fürdeni. Nem szólt a borotválkozós rádióm. Cseréltem benne elemet. Akkor sem szólt. Visszatettem a régi elemet. Azokkal működött. Hát, én egy műszaki zseni vagyok. Ennek tudatában pihi, messenger voltak a további program.
---
Csütörtök. A szundi-gomb aktív, a nap pedig dilis volt. Meló után pedig német. Balu barátom várt rám a parkolóban, és összefutott egy ismerősével. A srác pedig a barátnőjét várta. A lány előbb odaért, és persze szóba kerültem. Azt mondta a látásból ismert lány, hogy tök jó sztorijaim vannak. Lehet, hogy tényleg könyvet kellene írnom...:)
A németóra igen jó volt, Balu tényleg egyre ügyesebb.
Utána kollégám "unszolására" posztoltam egy saját gondolatomat, miszerint: "Megtanulhatsz a vízen járni, mindig lesznek, akik azon röhögnek, hogy milyen béna vagy, mert még úszni sem tudsz...." Aztán persze kiderült, hogy nem teljesen saját. De mentségemre szóljon, hogy korábban nem olvastam. Viszont annál inkább találónak és igaznak tartom.
Ja, megvolt a Children of Distance-klippremier. Jó kis muzsika, nekem tetszik, bár a komolyabb témájú zenéiket jobban szeretem.
---
Péntek. A beállított ébresztés előtt felébredtem. Cimborával írogattunk messengeren, és megemlítettem neki, hogy melóban mostanában őrültekháza van. Azt írta rá, hogy legalább otthon érzem magam. Ezen jót mosolyogtam.
Komolyan kezdek aggódni, hogy depressziós vagyok/leszek. Olyan hangulatingadozásaim vannak, hogy netovább...
Mindenesetre 3-kor hazajöttem, és tényleg iszonyat szar volt a kedvem. Lakótársammal megbeszéltük a dolgokat, meg messengeren is panaszkodtam egy kicsit, ez azért segített.
Az előző posztban említett Tvrtko-Berki-affér után a TV2 elbocsátotta Vujity Tvrtkot. Hm... Berkit ki nem állhatom... Tvrtko elmondta a véleményét, ez igaz... Viszont a munkavállalója felé egyfajta lojalitással tartozik, azaz nem szarhat oda ahonnan enni kap. Szerintem. Az más kérdés, hogy szerintem az egész egy megrendezett színjáték volt.
Ismerősöm kiírta, hogy egy fogyatékkal élő ismerősét elbocsátották munkahelyéről, mert nem illett bele a cég image-ébe. Vagy hogy a tökömbe írják...XD Ez döbbenetes, bár egy munkaügyi perben szerintem simán támadható...
Én csak azt tudom, hogy van pár ember, akinek az image-ébe nem férek bele. Ezt meg túl kell élni, aztán ennyi.
---
Szombat. Nem tudom, mi volt reggel a levegőben, de teljesen úgy ébredtem, mintha tesóméknál lennék Ausztriában. Ott tudok a legjobban aludni...:)
Écs helyett tesós nap. Igen: piac, kolbász, kávé. Meg tojás.:D
Aztán belváros. A több szempontból emlékezetes táskalopós kabátvásárlás óta először fordultam meg a kínai áruházban. Láttam eladó banyatankot..:D
Hm... Tök mókás volt, az egyik pólót meg akartam mutatni a sógornőmnek, hogy tetszik-e neki. Alig értem hozzá a vállfához, már láttam rajta a nemleges válasz. Fantasztikus volt, jót röhögtünk.:) Mindig tudtam, hogy jó fej a sógornőm, és kis túlzással ő az egyetlen nő, akit magyarázkodás nélkül megdicsérhetek. Ez ilyen..:/ :)
Mömax. Vettem két széket, mert az egyik összetört alattam a konyhában, akkor meg már legyen ott két egyforma..:) És jópár év után összefutottam egy gimis osztálytársnőmmel. Nem kicsit meglepődtem, mondom ez a csaj valahonnan ismerős..:XD
Utána egy másik boltban vettünk nekem fali polcot. Ez két okból jó. Egyrészt a törékeny dolgokat (szemüveg, telefon) fel tudom rá tenni elalvás előtt. Másrészt felszabadul a fotel, ami eddig amolyan éjjeliszekrényként funkcionált.
Csülök Pub, ebéd. Szerintem pincérnő-fétisem van...:D Két nagyon helyes pincérlány volt. Amikor egyikük hozta ki a rendelt kajámat, lefagytam. Kérdezte, kié a sertéspöri galuskával, én pedig lefagytam. Pedig nem hiszed el, de ott volt a kezében egy tányéron a sertéspöri galuskával. Aztán persze leesett, mondtam neki, hogy az enyém lesz, de bocsi, elbambultam. Ezen mosolygott egy nagyot, talán vissza is nézett a pult felé ballagva. Távozóban kértem tőle egy kajarendelős lapot, eközben is végig tartotta a szemkontaktust.
Ehh... Ha én ezt élőben mesélném, többen közölnék, hogy jaj, csak nem gondolom, hogy az a csaj akart tőlem valamit, meg túl jó nő volt hozzám.
Nem gondolom, és tudom. Kapufák, magyarázkodások, félreértések.A nőkkel való ismerkedést kb. befejezettnek tekintem. Keine Panik, "úgy" pasikkal sem fogok ismerkedni...:)
Wehe, és ilyenkor szokott az jönni, hogy megismerkedek egy csajjal..:)
Ezután Árkád, lottózó.
Anyukája kezét fogva érkezik egy nehezen mozgó, 35-40 év körüli fiú, és leül az asztalhoz.
-Szia! Mi újság veled, régen láttalak! - szólít meg a fiú, nem értem a beszédét, anyukája "fordít".
-Szia! Bocs, nem ismerlek meg, megmondod a neved?
-Fiatalember, szegény fiú mindenkit így szólít meg akit nem ismer, nem látja hogy... ?
-Asszonyom, ne haragudjon, én is fogyatékos vagyok, csak nem látszik, mert ülök, azt hittem, régről ismerjük egymást a fiával.
-Azt nem hinném...
-Szia! Mi újság veled, régen láttalak! - szólít meg a fiú, nem értem a beszédét, anyukája "fordít".
-Szia! Bocs, nem ismerlek meg, megmondod a neved?
-Fiatalember, szegény fiú mindenkit így szólít meg akit nem ismer, nem látja hogy... ?
-Asszonyom, ne haragudjon, én is fogyatékos vagyok, csak nem látszik, mert ülök, azt hittem, régről ismerjük egymást a fiával.
-Azt nem hinném...
"Slusszpoén": tesóm szerint valóban, régen ismertük a srácot, és az anyukáját, és "szegény fiú" valóban megismert.
Picit déja vu-érzésem volt, bizony megesik, hogy nem értik, amit és amiért mondok. Vagy kérdezek.
Aztán elmentünk picit nézelődni, főként persze babacuccokat. Az egyik üzletben láttam egy nagyon helyes szőke anyukát -nesze bammeg..:D-, aki nagyon csajosan mutatott két rugdalózót pár hónapos kislányának. A kiscsaj persze észrevette, és azt nézte, ahogy anyukáját figyelem. Jeleztem neki, hogy anyát nézze, ne engem, és csak kiválasztotta az egyik rugdalózót. Aranyosak voltak..:D
Hazatérve sógornőm segített bepakolni a hűtőbe. Igen, van kb. hat majdnem töküres Piros Arany a hűtőben...XD
Szólt, hogy legyek óvatos, mert a a zacskó, amiben a kefirek vannak, szakadt. Persze az egyik kefir a földön landolt... Van egy olyan érzésem, hogy tesómmal rokonok vagyunk.:) Amit sógornőm nem még nem tud: vacsora közben sikerült még egy kefirt leejtenem... Kopnak a buffoni reflexek...:(
Aztán Edit lenyírta a hajamat, kopaszra nem mertem, így 3 mm-es lett...:)
Tesómék aztán elindultak, utána fürcsi, vacsi, tévé, net.
---
Ma is viszonylag hamar felébredtem. Ittam két kávét, mindjárt következik a harmadik. Sportért nem megyek le. Az ETO nyert 4-0-ra Csepelen, de az ugye a mai Sportban még nem lesz benne. A Gyirmót meg nem nyert hazai pályán... Barnikám, mi volt ez, bakker?;)
Pihi, pakolászás, ebéd, mosás, aztán eltelik a nap.
Jövő héten jelen állás szerint egy német, meg tesómékkal valamikor Écs. Vasárnap meg ETO-MTK II. Az első hazai meccs tavasszal, már várom...
Jaj: találtam egy cikket, melyben egyebek mellett azt is leírják, hogyan igazolhatja egy szülő gyermeke holnapi napját, ha csatlakozni kíván ama bizonyos szülősztrájkhoz.
Az azért meglep, hogy mivel 16 év a tankötetezettség felső korhatára, egy nagykorú diák magának is írhat igazolást. Nem semmi!:)
A jövő héten készülök egy formabontó, "különkiadás" bejegyzéssel, az első lépés a tematikus posztok irányába. Remélem jó lesz.
De mára ennyi voltam, már csak címet kéne adni a bejegyzésnek!:)
Jók legyetek, vigyázzatok magatokra!
Puszik, pacsik, éljenek a csajok!:)
Picit déja vu-érzésem volt, bizony megesik, hogy nem értik, amit és amiért mondok. Vagy kérdezek.
Aztán elmentünk picit nézelődni, főként persze babacuccokat. Az egyik üzletben láttam egy nagyon helyes szőke anyukát -nesze bammeg..:D-, aki nagyon csajosan mutatott két rugdalózót pár hónapos kislányának. A kiscsaj persze észrevette, és azt nézte, ahogy anyukáját figyelem. Jeleztem neki, hogy anyát nézze, ne engem, és csak kiválasztotta az egyik rugdalózót. Aranyosak voltak..:D
Hazatérve sógornőm segített bepakolni a hűtőbe. Igen, van kb. hat majdnem töküres Piros Arany a hűtőben...XD
Szólt, hogy legyek óvatos, mert a a zacskó, amiben a kefirek vannak, szakadt. Persze az egyik kefir a földön landolt... Van egy olyan érzésem, hogy tesómmal rokonok vagyunk.:) Amit sógornőm nem még nem tud: vacsora közben sikerült még egy kefirt leejtenem... Kopnak a buffoni reflexek...:(
Aztán Edit lenyírta a hajamat, kopaszra nem mertem, így 3 mm-es lett...:)
Tesómék aztán elindultak, utána fürcsi, vacsi, tévé, net.
---
Ma is viszonylag hamar felébredtem. Ittam két kávét, mindjárt következik a harmadik. Sportért nem megyek le. Az ETO nyert 4-0-ra Csepelen, de az ugye a mai Sportban még nem lesz benne. A Gyirmót meg nem nyert hazai pályán... Barnikám, mi volt ez, bakker?;)
Pihi, pakolászás, ebéd, mosás, aztán eltelik a nap.
Jövő héten jelen állás szerint egy német, meg tesómékkal valamikor Écs. Vasárnap meg ETO-MTK II. Az első hazai meccs tavasszal, már várom...
Jaj: találtam egy cikket, melyben egyebek mellett azt is leírják, hogyan igazolhatja egy szülő gyermeke holnapi napját, ha csatlakozni kíván ama bizonyos szülősztrájkhoz.
Az azért meglep, hogy mivel 16 év a tankötetezettség felső korhatára, egy nagykorú diák magának is írhat igazolást. Nem semmi!:)
A jövő héten készülök egy formabontó, "különkiadás" bejegyzéssel, az első lépés a tematikus posztok irányába. Remélem jó lesz.
De mára ennyi voltam, már csak címet kéne adni a bejegyzésnek!:)
Jók legyetek, vigyázzatok magatokra!
Puszik, pacsik, éljenek a csajok!:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése