Sörmeccs után

Szerda... Hm... A kabát túlélte a mosást. Az az egy biztos.:) A nap hátralévő részében pihentem, tévéztem, más nem történt. 

---

Csütörtök. Reggel nem kaptam Sportot a kisboltban. Három volt, de mind félre volt téve valakinek. Az persze nem jutott eszembe, hogy mostantól én is eltetessem...

Háromig voltam, kolléganőm eldobott egy benzinkútig. Ott sikerült elcsípnem az utolsó Nemzeti Sportot...:)

Hazatérve újságot olvastam, meg egy 1991-es Ászt néztem, benne a Republic egyik legelső tévés fellépésével. 

Aztán edzegettem. Fekvőtámasz, súlyzó. Végkimerülésig terveztem. Hát nem tartott sokáig.:D Aztán labdás edzés a konyhában. Na az viszont mókás volt! Gyorsítottam a tempón, egészen addig, míg a labdával sikerült eltalálnom a faliórát. Ami szerencsére nem esett le, de az elem kirepült belőle. Nem baj, úgyis ki kellett cserélni.:) 

Kellemesen elfáradtam, szóval este 8 körül már le is feküdtem. 

---

Péntek. Vissza kellett fordulnom az igazolványtartómért. Így 2-3 percet vesztettem, a buszsofőr viszont tök rendes volt, messziről észrevett, és megvárt. Én viszont be akartam még futni boltba, ezért F1-es sportbírókat megszégyenítő módon integettem neki, hogy "köszi, aranyos vagy, de menjél, mert be kell mennem boltba!" Mondjuk a többi utas biztos emlegette szegény édesanyámat...:( 

Kettőig voltam, egy kolléganőmmel beszélgettünk picit a Honvéd ligetben. Nagyon jó fej volt, pöttyet anyáskodott felettem séta közben...:)

Hazaérve megnéztem Dárdai Pali bemutatkozó sajtótájékoztatóját. 50 perces anyag, de végighallgattam, egy élmény volt.:)

Szinte hihetetlen, de már 60 éves Pohl Misi, a Lord együttes énekese. Ebből az alkalomból megosztottam egy kedvenc Lord-számot, hát elég nehéz volt a választás. 

Hm.. Lehet, hogy giccses, vagy nem tudom... Ismétlik az M1-en a JAG-Becsületbeli ügyek című sorozatot. Anyu egyik kedvence volt. És nem bírtam nézni. Valahogy anyus hangulatom lett, szinte hallottam, ahogy "döspörögtünk" film közben... Jaj... :(

Olvasás, fürcsi, vacsi, és le is telt a nap...

---

Szombat. Időben keltem, raktam össze tippmixet, majd bementem a városba. Lottózó, meg S-market. A boltban az egyik eladóhölgy kicsit hülyének nézett, elég szájbarágósan magyarázta el, hol kell leméretni a paradicsomot. Megértettem.:)

Mostam, olvastam, az ebéd pedig újdonság volt: hajtott pizza a Pizza Fortéból. Nagyon fincsi volt..:)

Aztán kis csendespihenő után elballagtam meccsre. 

ETO-MTK 1-2. Katasztrofális nézhetetlen fos volt...

Az eredményjelző egész meccsen nem működött, de ez akár szimbolikus is lehet: totális volt az eredménytelenség...

Vettem új ETO-s pólót, ennyi az össz' pozitívum. Meg az, hogy folyt a sör patakokba'...:D

Lefújáskor még volt a poharamban egy-két deci sör. Gondoltam a helyemen maradok, gyorsan megiszom. Erre odajött hozzám egy szurkolóbarát biztonsági ember, és távozásra szólított fel. Hiába kértem, nem ihattam meg helyben a sörömet. Ezért eldobtam. Elém. A faszi szerint leöntöttem egy kislányt...:O Hát ha csak nem feküdt az üres székek alatt, akkor ez nem volt igaz. Remélem. 

A lépcsőn még összefutottam egy biztonsági őr cimbivel. Rászólt valami felettese, hogy mit barátkozik... Pff...XD

Picit frusztráltak ezek a biztonságiak...:/ :D

Én is az vagyok. Ha Pinyő visszatér Győrbe, én nem fogok kijárni meccsre. Dehogynem. És ez a legidegesítőbb...:/

Hazafelé még megálltunk fent említett biztonsági cimbivel egy sörre a Borvirágban. 

A hazaérkezés pedig elég érdekes volt: nagyon kellett pisilnem, és nem volt világítás a lépcsőházban...:/ Khm... Nem, nem ott végeztem el a dolgom, csak annyi az összefüggés, hogy három zárat kellett kinyitnom a telefon fényénél... De szerencsére sikerült...:D

Itthon még levezető sör, meg egy fügés rakéta...:)

Meg két leányzóval beszélgettem közben. 

Másik kettőnek meg küldtem privát üzenetben egy-egy lájkot...:O :) Nézegettem régebbi üziket, és véletlenül odakalimpáltam. A mindenit....:)

---

Ma olyan 7 körül keltem, többé-kevésbé kipihentem magam. Újságért nem mentem el, ha hazai pályán kikap az ETO, akkor megvagyok Nemzeti Sport nélkül...:( 

Passzív nap volt, döglöttem egész nap. 

Délután 3 körül ebédeltem zacskós tyúkhúsleves fodros tésztával, meg pesztós melegszenya. Agglegénymenü...:D

És el is telt a nap. Lényegében. 

A jövő hét nem lesz unalmas... 

Holnap élményfürdünk tesómmal, meg még lesz ez meg az, egy és más. 

Majd mesélek. 

Még valami címet kéne adni ennek a posztnak...:D (megvan. Szar lett...:D)

Jók legyetek! 

Puszik, pacsik, éljenek a csajok!:)

Buckingham-palota

A tegnapi bejegyzésen is átírtam valamit, ami szúrta a szememet, úgyhogy nem kizárt, hogy hagyományt teremtettem ezzel a poszt-kozmetikázással.:)

---

Tegnap este? Komolyan nem tudom, mit csináltam. Pihengettem, olvasgattam, tévézgettem. És viszonylag időben lefeküdtem. Gond nélkül fel is keltem 3.45-kor...:/ :)

---

Igen, pár hónapja 3.45-kor kelek, 5.20 körül az Árkádnál kell lennem, és nem szeretek kapkodni. Zenét hallgatok, kávé, cigi, gyorsan eltelik az idő. 

Reggel is történt valami érdekes, de már elfelejtettem, hogy micsoda. 

Azon viszont meg vagyok lepődve, hogy a hírek szerint nem kizárt, hogy Alonso a jövőre Mercedes motort kapó Lotussal fog versenyezni. 

Hm... Nem volt unalmas nap melóban, pörgés volt ezerrel. 

3-ig voltam. Megint az a kollegina dobott el a benzinkútig, aki tegnap. Megkérdezte, nem fáj-e a lábam a tegnapi esés után, meg mondta, hogy azért estem el, mert rossz helyen parkolt egy autó. Nem. Azért estem el, mert balfasz voltam. Ha úgy tetszik, figyelmetlen. Van két lábam, két szemem, észre kellett volna bennem, hogy egyenetlen a talaj, amin lépkedek. 

Az első 14-es buszra nem szálltam fel, mert tömve volt. És tömött buszon nem tudok kapaszkodni... De hamar, kb. 5 perc múlva jött is a következő. 

A vasútállomásnál lévő postán adtam fel csekkeket, meg vettem egy újságot. Tök aranyos volt a postáskisasszony. Szokás szerint ajánlott sorsjegyet, megtakarítást. Mondtam neki, hogy én örülnék a legjobban, ha lenne megtakarítanivaló pénzem.Nevetett. 

Két megközelítés:

1. így most nem az marad meg benne velem kapcsolatban -ha marad valami egyáltalán-, hogy vett egy sportújságot egy srác, aki furán megy. Hanem volt itt egy fiú, aki megnevettetett. 

2. mondhattam volna, hogy "hagyjál békén, nem érdekel a rühes-tetves megtakarításod!". De így azért mindkettőnknek jobb volt. Szerintem. 

Aztán elmentem cigit venni. Kértem a szokásos öt doboz Bensont. kaptam öt doboz szürke Viceroy-t. És csak itthon vettem észre...:( :D Tudom, a cigi szar, meg egészségtelen, meg drága, meg büdös, meg szokjak le, de basszaki... Annyira szeretem a Benson dobozát, hogy most ez fog frusztrálni, hogy nem a szokott módon nyílik a cigim..XD

Itthon kávéztam, lepakoltam a ruhaszárítót, meg beraktam a gépbe a télikabátomat. Szerintem nem fogja túlélni...:( :) Régi már, megviselt, de nem láttam hasonlót mostanában...

Aztán meg leültem blogolni. Most lehet, hogy áttérek a gyakrabban rövidebbet-rendszerre. 

Szóval mára ennyi!

Jók legyetek!

Puszik, pa... 

Na jó, nem!:)

---

Mostanában volt több érdekes-tanulságos, mélyenszántó beszélgetésem. Lelkiéletet éltünk. És elgondolkodtam. 

Alapból már az is jól esett, hogy vannak, akik megbíznak bennem annyira, hogy kikérik a véleményemet, elmesélik gondjaikat. 

Fura irányba megy ez a világ. Nem jobb, nem rosszabb, mint "régen". Egyszerűen más. 

És hihetetlen fontosak mára a külsőségek. 

A menő autó, a nagy mell, a narancsbőrmentes fenék... Akkor mi a f@szt akar egy mozgássérült pasi? 

Hogy gondolhat arra, hogy bárki is elfogadja majd? Már nem gondolok erre. Megpróbálom kihozni magamból a lehető legtöbbet. Pozitívan hozzáállni az emberekhez, élvezni az életet, aztán majd lesz, ami lesz!

Már biztos említettem, leírom még egyszer: szerintem az életnek "szintjei" vannak. És mindenkinek a maga szintjén kell fejlődnie. Aztán, ha a lehetőség úgy hozza, továbblépni. 

Ott van például a sport. Van olyan ismerőm, aki körbetekerte a Balatont. Vagy lefutotta a félmaratont. Ismerek paralimpikon evezőst, erőemelőt. 

Én régen úsztam, tekéztem, pingpongoztam, meg védtem. Jóideje eltunyultam, mostanában megint megcsinálok napi 8-10 fekvőtámaszt, párszor megemelek egy tízkilós súlyzót. Ahogy korábban írtam, már nem fáj a hátam, és ez jó. Ha kész lesz a tárolóm, elkezdek biciklizni is. 

Vagy ott vannak a lányok. Van olyan osztálytársam, aki már a harmadik gyermekét várja. Egyre több ismerősöm házasodik. 

Én egy "darab" "exbarátnőt" "tudok felmutatni-szépen fogalmazva. 

De örülök a sok pozitív visszajelzésnek, a kedves mosolyoknak, a kellemes beszélgetéseknek. Annak, hogy egyre többször veszem észre, hogy "oltanak". 

Hogy vannak közös titkaink, poénjaink, dalaink. 

Örülök annak, hogy van(nak), aki(k) látják, hogy az én érzelmecskéim is érzelmek, a kis titkocskáim is titkok. 

Épülök, erősödök, aztán majd lépek. Nem ugrálok.:)

Láttad a Jég veled című filmet? Nagy kedvenc. Egyszerre nevettet meg, és gondolkodtat el. 

A jamaicai bobcsapatról szól, akik részt vettek az 1988-as calgary-i téli olimpián. És hát a felkészülés elég nehézkes volt. 

Na, ebben a filmben van egy srác, aki egy fényképet hord magánál. Egy nagy házét, ahol majd élni szeretne. 

A Buckhingam-palotáét. 

Társai persze kiröhögik. Egy kivétellel. Ő elmagyarázza neki, és társainak, hogy az álmokat/vágyakat/célokat tiszteletben kell tartani. Támogatni kell, és nem kiröhögni. 

Én hiszem, hogy mindenkinek lapul egy fénykép a zsebében a Buckingham-palotáról. Kinek így, kinek úgy. 

És sokkal kellemesebbé tudjuk tenni egymás életét azzal, hogy nem kiröhögjük, hanem a lehetőségeinkhez képest segítjük egymást. 

Tapasztalatból tudom, a bizalom rengeteget számít. 

Ha bíznak benned, rád bíznak egy titkot, tudván, hogy nem mondod el senkinek. 

Ha bíznak benned, hogy meg tudod csinálni- legyen szó egy hosszú sétáról, egy nehéz fordításról, akkor több esélyed van rá, hogy megcsinálod. Szerintem.

---

Hm... Nemsokára hat éves lesz a GosziBlog. Tervezem, hogy a jövőben írok hasonló "tematikus" bejegyzéseket. A változatosság gyönyörködtet. 

Persze nem kizárt, hogy bohócot csinálok magamból- most megnéztem- 914 facebookos ismerősöm előtt. 

Bánja kánya! Vagyis... Remélem, nem írtam sok hülyeséget!

De mára ennyi voltam. 

Jók legyetek!

Puszik, pacsik, éljenek a csajok!:)

Fekete macska jobbról balra

Rendhagyó módon az imént átfutottam az előző posztot, és próbáltam javítgatni a hibáimat. Hemzsegett az írás a helyesírási hibáktól, szóismétlésektől, de volt olyan mondat, amit nem is értettem. Most már valamivel jobb a helyzet. 

Így a 752. bejegyzést pötyögve elkezdtem azon gondolkodni, hogy fel kéne fogadnom egy korrektort. Ehelyett inkább ráfogom arra, hogy be akartam fejezni az írást, mielőtt a fogfájásom visszatér.:) Pedig nem tért vissza -kopkop-, szerencsére. De azóta is eszem a pirított mogyorót meg kukoricát, ami pedig nagy valószínűséggel kínjaimat kiváltotta. 

---

Vasárnap. Hát igen, nem a Fradiról szólt az este. Előbb a focisták szenvedtek megérdemelt vereséget a Megyeri úton az Újpest ellen, majd a kézislányok véreztek el a BL-selejtezőn a HC Leipzig ellenében. Alapvetően soha nem szurkolok magyar csapat ellen, és kárörvendeni sem szeretek, de most.... Ez egy kivételes eset.:D

Ilyen balfasz módon veszíteni, egészen döbbenetes. Még ha jogos is volt, óvni se lett volna pofám. Ha már óvok, és befizetem az ezzel járó 1000 eurót, legalább nyugtát mellékelek róla, nehogy azért utasítsák el az óvásomat. 

Az EHF mindettől függetlenül bekaphassa: kapok ezer eurót, de nemtommér' a Fraditól, majd visszautasítom az óvásukat, mert nem igazolták, hogy befizették az összeget. Nonszensz. 

Na mindegy: "Ami nem megy, nem kell erőltetni!"-üzente volt egykoron a ferencvárosi szurkolótábor a győrieknek. Igazuk volt!;)

Ja, és nem felejtettem el Bödöcs műsorát megnézni, így nem kellett tökön böknöm magam. Állítólag másfél éves felvétel került most adásba, nem volt rossz, a poénok többségét pedig azért nem ismertem, mert nem hallgatom rendszeresen a Rádiókabarét. 

Lefekvés és elalvás között pedig a német RTL-en néztem egy egészen döbbenetes dokumentumfilmet Németországban nevelkedő, majd a dzsihád szellemében, Allah nevében az Iszlám Állam csapataihoz csatlakozó fiatalokról. Hihetetlen, megrázó, döbbenetes...

---

Hétfő reggel majdnem elütött egy bicikli, nem néztem körül, kiléptem elé. Hülye voltam, mázlim volt. 

Viszonylag átlagos munkanap volt, aztán kaptam Gergő barátomtól egy telefont, hogy nincs-e kedvem meló után egy vendelines tippmix-kávé-kóla kombóhoz. Volt kedvem, így nem hazafelé vettem az irányt. 

A buszon egy kolleginával beszélgettem. Óriási volt a kettősség. Elmeséltem neki valamit, már féltem, hogy az agyára megyek, de örültem, hogy valakinek elmesélhetem, ami a szívemet nyomja. Meghallgatott, elmondta a véleményét, köszönet érte.:)

A buszról leszállva egy teleshopos exkollégával futottam össze, jó hosszú idő után. 

Aztán Vendelin, Ati, Gergő, lottó, tippmix, beszélgetés, meg Leipzig-Fradi.:D

Távozás után pedig Dórival találkoztunk a Vendelin előtt, akivel szinte órára pontosan egy hete futottunk össze a Honvéd ligetben. 

Hazafelé elég sokan voltak a 14-esen, autómentes nap volt, nem kellett jegyet venni. Sportnyelven őket hívják divattábornak.:D 

Elég későn feküdtem le, facebook, vacsi, fürccsi, tévé. 

---

Ma reggel szépen összepakoltam a csekkjeimet, hogy majd elmegyek munka után postára. 

Aztán a járdán átment előttem egy fekete macska. Jobbról-balra, az utca felől átmászott egy kerítésen. 

Most tudtam meg, hogy ez rosszat jelent. Bejött. Pedig nem vagyok babonás. Annyira. Ld. fentebb: kop-kop.:)

Melóhelyre beérve összetörtem egy poharat, és mindkét kezemet elvágtam. Szerencsére csak icipicit. Aztán az egész nap elég idegbeteg volt, nem unatkoztunk...

A postától viszont elment a kedvem, 3-kor leléptem. A nap méltó befejezéseként akkorát estem a parkolóban, mint az ólajtó. 

Itthon pihengettem, ejtőztem, most meg írtam. 

Ma már semmi extra. 

A héten? Holnap posta.:D

Szombaton meg ETO-meccs, elég korán, 16.30-kor. 

A többi még alakul. 

Majd mesélek, de mára ennyi.

Jók legyetek!

Puszik, pacsik, éljenek a csajok!:)

Bence

Majdnem kiírtam a délután folyamán, hogy a mai poszt elmarad, annyira fáj a fogam. De most valamennyire alábbhagyott, szóval tudok írni. Mert kemény vagyok!:)

---

Kedd este fürdés, vacsi, tévé. Hosszú idő után nem feledkeztem meg a BL-meccsekről, így azt néztem. 

Tévézés közben idegesített, hogy olyan furcsán fájt a torkom. De csak akkor, amikor nyeltem. Virtuális élettársam azonban a valószínűleg csak a nőkre jellemző gyakorlatiassággal közölte, hogy "akkor ne nyeljek". Nem nyeltem. Nem fájt. Elaludtam.

---

Szerda. Na itt most meg vagyok lőve. Amit ennél a napnál a délelőtt kapcsán le akartam írni, az egyrészt *censored*, másrészt pedig nem tudom elolvasni. Mindegy is, a lényeg úgyis délután következett. 

Vagyis... Megint feltűnt, hogy mennyire szélsőségesen vélekednek rólam az emberek. Egyesek szerint senkiházi szar vagyok, mások pedig már-már példakép-szinten tisztelnek. Keresem a középutat.:)

Délután pedig egy sokáig emlékezetes dolog történt. Egy főiskolai ismerősöm kislányának kezdtünk el kupakokat gyűjteni még tavaly, de nem sikerült megoldanom a szállítást. 

Így aztán keresnek kellett valakit a közelben, akinek fel tudom a rengeteg, három doboznyi kupakot.

Két kolléganőm révén hallottam Bencéről, egy rábacsécsényi súlyos beteg kisfiúról. (bővebben itt olvashattok róla). Lui barátom és barátnője segítségével elvittük a kupakokat.

A nagymama kint volt az udvaron. Kipakoltuk a dobozokat, és azt mondta a néni, ha gondoljuk bemehetünk megnézni Bencét. 

Bementem. Az édesanyjával volt bent a szobában... És hát... Megfogalmazhatatlan kettősség. 
A mindent legyőző remény, a teljes reménytelenség. A gyászos szomorúság, és az apró örömök adta vidámság... Minden ott volt abban a szobában. 

A 13 éves magatehetetlen kisfiú, és anyukája, akit megkeményített az élet. Teljesen tárgyilagosan mesélt az életükről, de szavaiban benne volt a dac, a vagányság. 

Tudom, mindenkinek a saját aktuális problémája a legnagyobb, de... Hihetetlen, hogy ilyen szavakat hallva, a gyógyíthatatlan beteg kisfia kezét szorító édesanyát látva azért valamennyire rádöbben az ember,  hogy gond és probléma mennyire viszonylagosak tudnak lenni... 

Amikor kiléptem az udvarra, majdnem elsírtam magam. Ez az érzés még itthon is  rám tört... 

---

Csütörtök. Menesztették Pintér Attilát, a magyar labdarúgó válogatott szövetségi kapitányát. Utódjául ideiglenesen egyik egykori kedvenc játékosomat, Dárdai Pált nevezték ki. 

Ennek én örülök. Már melóból, ebédszünetben akartam posztolni facebookra valamiféle cinikus állásfoglalást, de valami visszatartott. Igen, a "Bence-faktor". Akkor valahogy hülyén éreztem magam, hogy a fociválogatott edzőjének kilétét problémának tartom. 

Dárdai egyébként a német Hertha BSC U15-ös csapatának kispadjáról érkezik, edzői tapasztalata nincs sok. De ő, aki 14 évet profiskodott a berliniektől, szerintem annyi tapasztalatot szedett össze Németországban, amit Magyarországon az edzői tanfolyamokon lehetetlen összeszedni. Ezúton is sok sikert kívánok neki, azt pedig mindenesetre remélem, hogy Pintér nem ül vissza az ETO kispadjára...:D

Háromig voltam melóban. Hazatérve lepakoltam a ruhaszárítót, meg rendet raktam a szennyestartómban.:D Az előző posztban említettem, hogy beszereztem, elsősorban könyvespolcként használom, de lehet lábtartó, kosárpalánk, teljesen multifunkcionális. Így már tudok ücsörögni a fotelomban, olvasgatva, offline módban...:) Meg Ászt néztem, Geszti régi műsorának ismétlését a retro tévén.

Hehe: melóban oktatás volt, kollegina mellettem ült. XXI. századi megoldásként viberen akartam tőle kérdezni valamit, de nem volt bejelentkezve. Így írtam neki egy cetlit... Fősuli óta nem volt ilyen...:D

---

Péntek. Nagyon péntek volt....:/ :D

Le kell írnom az ebédet: májgombócleves tejberizzsel!:) Fura kombó, aláírom, de egy elanyátlanodott anyucipicifiának ilyen kompromisszumokat néha meg kell kötnie...

Meló után a vasútállomáson vettem újságokat, egyebek közt a Múlt-kor rendszerváltással foglalkozóm különszámát. Tetszik, nagyon érdekes.:)

Délután már csak punnyadás volt, és este 9 táján már aludtam. 

Ja, és Magyarországon is rendeznek meccset a 2020-as foci EB-n. Három csoportmeccs, és egy nyolcaddöntő. 

Focidrukkerként örülök neki, remélem, saját válogatottunkat is láthatjuk majd.:)

---

Szombat. Pihentem, levittem a szemetet, összeraktam a tippmixet, aztán bementem a városba. Kerekes kiskocsi-fóbiám van, már biztos. A nénik olyan veszélyes manővereket tudnak végezni vele a buszon, hogy az elképesztő!:)

Lottózó, S-Market, aztán hazajöttem. Az S-Marketben egy bácsi alkudozott a pénztárossal, hogy elhagyta a teszkós kártyáját, és ha újat igényel, szeretné rá felíratni az eddig pontjait... Khm... Szerencsére mögöttem voltak, elsírtam volna magam, ha ez a csevej előttem zajlik le...:)

Hazatérve bográcsgulyás-konzerv volt az ebéd, szerencsére ezúttal nem sóletet hoztam helyette. 

Délután F1, meg ETO-meccs. 3-2-re nyertünk Nyíregyházán, talán focistánk sem szeretnék visszakapni Pintért edzőnek. 

Meg labdás edzést is tartottam. A konyhában.:D Egy kislabdát dobok a falhoz egyszer jobb-, aztán bal kézzel, és egy kézzel kell elkapni. 

Nem nagy kunszt. De egy magamfajta Little-kóros nyomingernek hasznos. Reflexek, koncentráció...

Ja, és amióta néha csinálok egy-két -néha három- fekvőtámaszt, meg felemelem az utamba kerülő súlyzókat, nem fáj a hátam. Meg vagyok lepve...:)

Meccs után felmosás, meg a gombfoci csapataimat rendezgettem.

---

Ma nem voltam sehol, a bölcsességfogammal szenvedtem... Azt mondta a doki, hogy csak akkor húzza ki, ha fáj. Na, most fáj. És már csak egy Cataflamom van...:(

Vicces volt, épp pókhálóztam, amikor hívott fater. Mondtam neki, hogy pókhálózok, és megint elkezdett barátnőzni...:D

Ha mosok, felmosok, mosogatok, takarítok, főzök amikor hív, mindig jön a barátznő-lemez...:) Isten látja lelkem, én nem háztartási gépet keresek...:D 

Az ebéd bundás kenyér volt, BBQ-fűszeres tojásba forgatott kenyérből, hagymával, paprikával, szalonnával, camambert sajttal. Megadtam a módját. Ja, és nem rendeltem ebédet, és nem is konzervet ettem...:)

F1 Szingapúr. Hamilton nyert, Rosberg nullázott. Izgi lesz, de mondom, ez a sport már nem az a sport, amit majd 30 évig oly lelkesen követtem. Majdnem 20-at írtam...:( :D

Szerintem gombfociban is jövőre ünneplem a 30 éves jubileumot... Baszki...:) Anyutól kaptuk kb. 1985-ben egy Videotont és egy Rába ETO-t... A Vidi-kapus "meze" még megvan. 

Ma már csak pihi, vacsi, fürcsi, meg Bödöcs Tibi a Comedy Centralon. Tökön bököm magam, ha elfelejtem megnézni...

Jövő hét? Sok minden függ a fogamtól... Nyűgösen nem szeretek programot csinálni... De majd kiderül minden. Szombaton meg ETO-MTK. 

Háhá, Majdnem azt írtam, hogy ma egy csajt sem említettem meg. Pedig de...:)

Na de mára ennyi.

Jók legyetek!

Puszik, pacsik, éljenek a csajok!:)

Regenschirm

Haha... Azt hiszem, elfelejtettem írni a hétvégi ETO-meccsről. Szóval eső miatt félbeszakadt a kecskeméti "derbi", a folytatásról még legjobb tudomásom szerint nincs döntés. 

A Magyar Kupában a Mezőkövesd következik idegenben, veszélyes lehet...

A Ligakupában pedig ezekben a percekben Gyirmóton játszunk. 

Jó volt nézi a győri kézislányok szegedi vendégjátékának tévés összefoglalóját. A kiütéses győzelem az újonc otthonában persze nem szenzáció. 

Az viszont szokatlan, hogy a helyi tévé riportere mekkora elragadtatással beszélt lányainkról! Riszpekt.:)

Hm... Az ETO férfi kézilabdásainak pedig az idei évre a bentmaradás a cél-az NB1/B-ben. Ez azért szomorú. 

--

Elfelejtettem írni Oscar Pistoriusról. Már sportolókorából sem volt igazán szimpatikus, felesleges nagyzolásnak tartottam, hogy az épek között akart versenyezni. 

A gyilkosság-"sztori" viszont nonszensz... Pénz beszél, tudom... 

Mindamellett elgondolkodtató, hogy mindenhol "végtaghiányos gyilkos"-ként emlegetik. 

Ez valamennyire igazolja, hogy én sem lehetek a "barnahajú szemüveges" srác. Sajnos. 

---

Vasárnap elég későn posztoltam, ebből következően már semmi érdemlegeset nem csináltam. Ez így nem igaz. 

Jó, hogy szem előtt van a fekvőtámaszkeret, fürdés előtt még párat megcsináltam. Meg facebookon beszélgettem. 

---

Hétfőn reggel meló előtt ellenőriztem a tippmixeimet, Két szelvény is egy meccsen ment el.:( 

Délelőtt egy eddig ismeretlen kolléganőm megkért, hogy segítsek neki telefonálni egy osztrák hivatalba. Mára beszéltük meg.

És megkeresett egy leányzó, hogy szívesen járna hozzám németre. Nem nagyon beszélgettem még vele, de kb. két éve az ő megosztása révén ismertem meg egy MC DC-számot, ami valamennyire az én életemet is leírja, ezért mindig eszembe jut a csaj, amikor ezt a számot hallgatom. Persze nem meséltem el neki, nem is fogom, nem szeretném, hogy bármiféle félreértés legyen belőle. 

Mostanában rettegek a félreértésektől...:/

Kettőkor leléptem melóból. Elmentem a NAV-ba, de előtte még gyorsan feladtam egy csekket. A postáról kifelé jövet elkezdett esni az eső. Mellettem két néni kinyitotta az ernyőjét, egyikük megszólalt, hogy "haha, már tényleg régen esett az eső!"  Erre én teljesen spontán módon kiböktem, hogy Regenschirm. Ami ugye németül esernyőt jelent. 

Azt hiszem, túl sok szóviccet gyártok, le kéne állnom... Nem, nem kéne...:D

A NAV-ban is hamar végeztem. Az ügyintéző fiatalemberrel közöltem, hogy kolléganőm készítette a bevallásokat, és megkérdeztem, átfutná-e őket.

Átfutotta, és a "tökéletes, kifogástalan" szavakkal jellemezte a munkát. 

Majdnem megszólaltam, hogy tudom, hogy a kollegina "tökéletes, kifogástalan", de beszélhetne a bevallásokról is. De nem akartam viccelni, a NAV azért komoly hely...:D

Hazajöttem, ittam egy kávét, belelapoztam a Sportba, majd bekapcsoltam a gépet, hogy beszámoljak kolleginának az ügyintézésről. 

Erre aztán nem került sor, mert a jelszó bepötyögése közben felhívott..:) Nem semmi volt...:D

Aztán visszamentem a városba, legelőször is feladtam hétközi tippmixeimet. 

Majd leültem egy padra a szökőkútnál, és virtuális élettársammal beszélgettünk viberen. Szóval kikérem magamnak, hogy a facebookon élem az életemet.:)

Hm... Éppen meséltem neki telepatikus élményeimről, amikor elsuhant egy szirénázó mentőautó, a sofőr melletti ülésen- egy mentőautó esetében tán hülyén hangzik az anyósülés kifejezés...:)- mentőápoló cimborámmal. Aki vasárnap megnézte a tárolómat, és akkor megemlítettem neki, hogy még sosem láttam szirénázó mentőautóban. Beszarás. 

Az a mentős barátom pedig aki apunál volt, elmesélte, hogy nem mondta el apámnak, hogy ismer minket. 

Ezért aztán fater csodálkozott is, amikor cimborám tudta, hogy a születési helyeként mondott kis falu Zala megyében található. 

Na de vissza a szökőkúthoz! Dórival találkoztam, odaadta az avont, meg egy kicsit beszélgettünk. 

Utána hazajöttem. A 14-esen egy 4-5 fős német(ül beszélő) nyugdíjas társaság utazott, és nem tudtak kapaszkodni, pedig szabadok voltak a kezeik. Összevissza dülöngéltek, durva látvány volt. A Famulusnál leszálltak, de majdnem odamentem megmutatni, hogy hogy kell megfogni azt a k*rva kapaszkodót.

Hazatérve parfümöt csekkoltam, fürödtem, kajáltam... És majdnem éjfélig beszélgettem facebookon. 

---

Lehet, hogy már írtam, de az utóbbi egy évben lányok részéről nagyjából több "érzelmi hatás" ért, mint előtte összesen. 

Nem kell nagy dolgokra gondolni. 

Egy vidám beszélgetés, egy összemosolygás, egy ölelés... Egy oltásokkal teli bohóckodás... Egy meghitt, mélyenszántó beszélgetés... Egy kérdés után kérdés nélküli továbbmesélés, visszakérdezés... Nem vagyok ezekhez hozzászokva...

És aranyos a köszönésem..:) És nem fogok azon agyalni, hogy ez nagyjából ciki, ha egy fiúnak mondják. Dicséretnek veszem...:)

Hm... Ez most biztos megint katyvasz...:D

Szóval: nem kell nagy dolgokra gondolni. De talán előbb-utóbb a sok kicsi sokra megy.:)

Mostanában rettegek a félreértésektől...:/

De azért próbálok önmagam lenni. Ami nem öl meg, az pedig csak megerősít.

És köszönöm a bizalmat, az élet minden területén. Mert az rengeteget számít!

---

A mai nap is elég gyorsan eltelt. Az a 9-es cigiszünet egy élmény, komolyan...:D

Megejtettük a telefont az osztrák hivatalba. 

Két ügyintézőhölggyel is váltottam szót, akik végig "mosolyogva" beszéltek, segítőkészek voltak. Megnyugtatták kolléganőmet, hogy sínen van a dolog. 

Igen, így is lehet, kishazánk hivataljaiban nem ehhez van az ember hozzászokva...

Négy után jöttem haza, nem nagyon szoktam mostanság hétközben posztolni, de ez most így kikívánkozott. Remélem nem írtam sok hülyeséget...:)

A hét hátralévő része sem lesz unalmas, majd mesélek. Legkésőbb vasárnap!:)

Mára viszont ennyi. 

Jók legyetek!

Puszik, pacsik, éljenek a csajok!:)

MotiváciJÓ

Szerdán a bejegyzés megírása után már csak pihi volt, meg tévé. Ha jól emlékszem. Micsoda frappáns indítás!:)

---

Csütörtök. Ehhez a naphoz írtam fel, hogy eső. Hogy csütörtökön kezdett el esni, vagy aznap untam meg véglegesen, arra már nem emlékszem...:)

"Piros felső, piros kaszni(...)"- egy rögtönzött versikével szerenádoztam kolleginának. Volt ám móka és kacaás!:)

Kicsit késve értem le a 9-es cigiszünetemre, de igen jó volt, elbohóckodtunk a csajokkal!:) 

Arra már nem emlékszem, hogy meddig voltam, és mikor jöttem haza. 

De az megvan, hogy este "zumbáztam". A háttértörténet annyi, hogy egy kollegina említette, hogy szokott zumbázni. Persze nagyvonalakban tudtam, hogy mi az, de azért youtube-on megnéztem egy-két videót. 

És az egyiknél úgy döntöttem, hogy kipróbálom. 

A lábam mozgása persze katasztrofális volt, de ugrabugrálni tudok.:)

A kezeimre viszont ügyeltem. Az egyetlen cél az volt, hogy csináljam végig a 16 percet, és ez sikerült is. A végére persze rendesen ki voltam purcanva. Úgyhogy nem volt gondom az elalvással.:)

Alvás előtt még valami tévéjátékot néztem az M3-on, a második világháború idején a Szovjetunióban játszódott. Morbid.

---

Péntek. Győrben is lesz Oktoberbest!:) Bajor sör-, és ételkülönlegességek, sztárvendégek... Nem hangzik rosszul. Hogy miért pont a péntekhez írtam fel, azt ne kérdezd!:)

Kolleginának talán túlzottan szájbarágósan magyaráztam el valamit, mire ő kifakadt, hogy "nem fogyatékos". Én az vagyok, nem tehetek róla...:( :D

Valaki azt találta mondani, hogy amikor tanítok, teljesen más stílusban beszélek, mint az életben. Ezt még nem vettem észre, de örülök neki. Van stílusom!:)

Teljes jókedvben telt a nap. Persze elmeséltem melóban a csütörtöki "zumba-dolgot", és senki nem gúnyolt ki miatta. Ez tök jól esett.:) Sőt egyik kollégám még edzéstervet is összeállított nekem, amit Zsófi segítségével ki is fogok majd próbálni. De előtte még itt-ott az állapotom miatt módosítgatni kell. 

Délután Atival beültünk a Vendelinbe, beszélgettünk, lottót meg tippmixet töltöttünk. 

Felújították a "szökőkútnál" lévő lottózott, nagyon pöpec lesz.:)

A délután a jelek szerint az A-betűs ismerősök jegyében telt. 

Összefutottam Ati "közben" és után összefutottam Anettel és  Annával, sőt apu kórházi szobatársával is.:)

Haza tesóm súlyzójával ismerkedtem, ami baszott nagy. Vagyis rúd. Én meg két egykezesre emlékeztem.:)

A nagy ijedtséget sör-cigi-mp3 "szeánsz" követte a konyhában.:)

---

Szombat. Reggel írt egy kolléganőm, hogy felemás cipőben jött pénteken dolgozni, és a kolléganői mondták neki, hogy mesélje el nekem, mert ez az én "szokásom". Nem semmi!:D

Láttam egy nagyon elgondolkodtató videót. 

Egy srácot gúnyoltak a társai, mert kopott volt a cipője. A padon mellett ült egy fiú. akinek szépek, épek voltak a cipői. A srác persze azt kívánta, bárcsak olyan lenne, mint a másik. Olyan lett: kerekesszékes. 

Komoly. Megrázott. 

Soha nem felejtem el, egyszer még jó sok évvel ezelőtt leült mellém a vonaton egy lány. Tök jól eldumáltunk, jó fejnek tűnt. Aztán amikor valamiért felálltam, meglátta a járásomat, utána már nem voltam érdekes. 

Ez persze szarul esett, de legalább a saját két lábamon szállhattam le a vonatról. Minden csak nézőpont kérdése.

-

Délelőtt jöttek értem tesómék. Jó sok helyre elmentünk. Voltunk piacon, Kikában, Decathlonban, Sparban, Lidlben. Bevásárlóturizmus.:)

Hm... Vettem egy szennyestartóra hajazó kosarat, beleszórtam a fotelben lévő könyveket, újságokat, így most nyertem egy üres fotelt.:) A kosár meg éjjeliszekrényként is használható.:)

Meg vettem súlyzót, meg fekvőtámaszkeretet is.:) Utóbbiról pár napja még kb. azt sem tudtam, hogy a világon van..:D

Láttam egy játék halacskát, amolyan kádban pancsolós játék. A hivatalos megnevezése "felhúzható fürdőszobai állat". Na ezen felröhögtem.:D

Napközben az Aranyhal Étteremben ebédeltünk, még sosenem voltam ott. Jól választottunk, nagyon finom volt a kaja, még a szálkák ellenére sem bántam meg.:)

Este nem mentünk Lord koncertre. Kb. tesómmal ketten mentünk volna a bandából, így inkább tartottunk egy kisebb összeröfföt a Smukiban. Nagyon jó volt, örülök, hogy ott lehettem...:)

Kezdek megkomolyodni. Na jó nem, csak öregszem: az utolsó körben már csak pohár sört ittam, sőt az itthoni levezető sör is elmaradt...:)

Vacsoráztam, és hajnali 2 táján tértem nyugovóra. 

---

Ma nem voltam sehol, kedvem sem volt semmihez, döglöttem egész nap. Egy cimborám megnézte a tárolómat, majd valamikor megpróbálja felújítani, hogy egyedül is ki tudjam venni a biciklit. 

Három után indult be a nap.:) Mostam, minipizzát sütöttem. Babgulyás-konzervhez.:)

Pogácsát szerettem volna kisütni, de összefagyott a fagyasztóban, ki kellett dobnom...:( Mármint "összeállt", érted?:D

Aztán teregettem, összeraktam a fekvőtámaszkeretet, meg kávéztam. És most írok. 

Ja: nem fogok gyúrni. Se kondizni. Tornázgatok, edzegetek. Semmi komoly. Mélyről indulok.:) 

Van-e oka? 

Persze, de ez összetett dolog. Ha tényleg nekiállok, és két-három hónap múlva ez téma lesz még az életemben. akkor majd mesélek róla. Megígérem.:)

Ma már nem csinálok semmit. 

A jövő hét viszont elég eseménydúsnak ígérkezik. Majd mesélek.:)

De mára ennyi. 

Jók legyetek!

Puszik, pacsik, éljenek a csajok!:)

Hétközi bejelentkezés

Kicsit hülye érzésem van/volt a vasárnapi bejegyzés után. Jó, olvasva lehet, hogy hülyén vette ki magát, hogy itt van egy cimbi, én meg pötyögök, de ez van. Megbeszéltük, nem akadt ki, én meg írtam. Nem hagyhattam félbe, idegállapotban voltam..:)

Az írás aztán olyan is lett, amilyen. Mint amikor boldogult diákkoromban összecsaptam a leckét. Sok dolog kimaradt, ezt-azt másképp írtam volna... Gondoltam is rá, hogy újraírom, vagy kiegészítem, de végül nem tettem. Semmi nem történik véletlenül.:)

Szóval... Gergő is befutott, hárman néztük meg a Magyarország-Észak-Írország meccset. 1-0-ás vezetésről kikaptunk 2-1-re, nézhetetlen fos játékkal. 

Magyar focidrukkerként sok mélypontot megéltem már, de itt még csak a kiút lehetőségét sem látom. Addig semmiképp, amíg Pintér marad a kapitány. Szerintem a románok elleni meccset meg sem nézem. Nem a lóf@szt. Annyira azért ismerem magam. 

Meccs után semmi extra, vacsi... Nem épp virágos jókedvvel...:)

---

Hétfő. Gyógyszerész-nap. Telepatikus.:) 

Amikor az jutott eszembe, hogy vajon elkészült-e kollegina azzal, amit nekem megígért, szembe jött velem a folyosón. 

Amikor meg az előző posztban említett esküvői nyitótáncokon gondolkodtam, megállított egy másik kollegina, hogy miért vettem le olyan gyorsan, amit megosztottam facén. Küldtem is neki itthonról egy szubjektív best of-válogatást!:)

Fél 6-ig voltam melóban. Utána tévéztem, pihentem, facebookon bohóckodtam. 

És ha már a telepátiánál tartunk... Kaptam egy váratlan üzenetet. Valakitől, akivel nemrég még sokat beszélgettünk, aztán egy ideje egyáltalán nem. 

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem hiányzik. De mégis meglepődtem. Nem kicsit, nagyon...

Este Kék fény. Ezúttal inkább "öltönyös bűnözés" volt terítéken, a borzongás kimaradt. Nem is baj, nem voltam ráhangolódva. 

---

Kedd. Hm... Telefonnal a kezemben ébredtem fel...:D Azért ez már durva...:/

Az utóbbi időben megtanultam apróságoknak örülni. Apró örömöket észrevenni. 

Azon mosolyogtam reggel, hogy egy lány, akivel mostanában a legtöbbet beszélgetek, a legtöbb dolgot tudja rólam, amikor a reggeli kávé-cigi közben beszélgetünk, majd egy halk köszönés és egy integetés kíséretében elköszön... Aztán kicsivel később elhalad mellettem egy inkább látásból ismert csaj, hangosan köszön, a kezével szinte tellegetve integet...:)

Mindkettő más, mindkettő nagyon jól tud esni. 

És ezt most nem azért írtam le, hogy "húmennyinőveszkörül", vagy mert "jajdepuncimágnesnekképzelemagam". Egyszerűen jól esnek ezek az apróságok.:)

Viszonylag gyorsan eltelt a nap, valamivel 3 után jöttem haza.

Szerettem volna blogolni, de fáradt voltam, így aztán nem vitt rá a lélek. 

Mosogatni azért sikerült. Utálok poharakat mosogatni, mindig attól félek, hogy eltöröm...:/ :D

Megint időben lefeküdtem, Éjjel-nappal Budapest-nézés közben!:)

---

Szerda. Lehet-e überelni a telefonnal kézben elalvást? Hm... Telefonnal a kezemben ébredtem, a tévé is szólt, hajnali fél 3-kor, és az ébresztő nem volt beállítva. Pótoltam. Ébresztő nélkül lehet, hogy délig elaludtam volna. Amire hétvégén persze képtelen vagyok...

Elég pörgős nap volt, kis változatosságot jelent egy újfajta feladat, amiről szerintem nem írhatok, mert titoktartás, meg ilyenek... 

De tetszik, big lájk.:)

Hm... Fura, ha egy lány/nő, azért (is) szimpi, mert emlékeztet valakire. Nagyon szimpi, és nagyon emlékeztet. 

Nem mondtam neki, nem mondtam másnak sem, nem írtam le neki, nem célozgattam rá facén, nehogy félreértés legyen belőle...:/ :)

---

Jó, hát na... Ez sem lesz/lett egy sokatmondó poszt, elnézéseteket kérem... Néha a cetlin jobban összeáll, és itt nem tudom megfogalmazni... Vagy eszembe jut valami nagyonfasza dolog, és még a cetliig sem jut el. 

Nem unatkozom... 

Most van valamilyen szinten "új élethelyzet", élmények, örömök, várakozások, csalódások, agyalások... 

 Van új ismerős, aki új megvilágításban láttatja velem a világot, és benne magamat... 

Szóval ja...

Vannak barátok, és van humor. Mert az kell...:)

Tudom-tudom, jó anyagot szívtam!:D

---

Holnap csütörtök, ami azért jó, mert majdnem péntek. Pénteken péntek. Szombaton Lord-koncert. Előtte sörözgetés. 

A többi meg majd alakul!:)

Tutibiztos kell mennem majd bankba. Meg Postára.:/ Meg Lidlbe...

Mára viszont ennyi voltam. 

*

Nem tudok címet adni ennek a posztnak...:D

*

Jók legyetek!

Puszik, pacsik, éljenek a csajok!:)

Találkozások

Ahogy legutóbb említettem, kedden több nagyon kedves ismerősöm is születésnapját ünnepelte. Közülük Dóri olyan kedvesen köszönte meg a köszöntésemet, vagyis olyan aranyos választ írt rá, hogy csak na... Mostanában szerintem gyakran elérzékenyülök.... :O :)

---

Szerda. Hofi óta tudjuk, hogy kell egy kis áramszünet. Hát most megvolt. 

(közben ideért Ati barátom meccset nézni, de a blogbejegyzést meg szeretném írni, szóval most olvasgat egy picit!:P)

Délután Gergő barátommal találkoztam az Árkádban, aki Zsófival egyetemben végre hazatért Kanadából. 

Az Árkádban találkoztunk, a Segafredoban beszélgettünk, kávé, kóla és Marlenka volt a menü. Előtte pedig a Sparban segített nekem felmosót venni.:)

Hosszú idő, szerintem évek után Fannival és anyukájával is összefutottam, jó volt viszontlátni őket.:)

Este meg itthon a Nemzeti Sport új, alacsonyabb osztályú focival foglalkozó hetilapját olvasgattam, nagyon érdekes dolgok vannak benne. 

---

Csütörtök. Kishíján sikerült beégetnem magam egy kollegina előtt. Mentem ki cigizni, ő pedig állt velem szemben, és nagyon-nagyon mosolygott. 

Már majdnem reagáltam valamit, gondolván, hogy nekem örül ennyire, de szerencsére jól működött a megérzésem: kiderült, hogy a mögöttem sétáló barátnőjére mosolyog így.:)

De előtte még virtuális élettársammal is megittam egy igencsak valóságos kávét, nagyon örültem neki.:)

Este pedig Zsófival találkoztunk. Szerencsére a fene nem evett fenét, piros hó sem esett, cigánygyerekek meg főleg nem potyogtak az égből...:)

Kicsit nézelődtem a Baross úton, aztán odaballagtam az Insomniához, kb. két órát beszélgettünk. A 14-es busz természetesen az orrom előtt ment el, így fél órát várakozhattam a megállóban, de elmúltak azok az idők, hogy ilyenen én felhúzzam magam. 

A megállóban összefutottam egy kedves, rég nem látott ismerősömmel.

Mostanában eléggé eltűnt a látókörből, úgy hallottam, eléggé rossz passzban volt. El is mesélte, hogy rossz passzban volt, de talán már túl van a nehezén. Hamarosan egy sör mellett folytatjuk...:)

Hazatérve még egy kolleginával cseverésztünk facén. Nem utálom, pedig Real-drukker.:)

---

Péntek. Na ezt a napot senkinek nem kívánom... Tök jól indult, péntek, meg minden, amikor mentős cimborám hívott, hogy most megy faterért Écsre. 

Komoly déja-vu érzésem lett. Anyut is pénteken vittük be anno kórházba, meg volt még pár hasonlóság, ami nagyon emlékeztetett arra a napra.

Ráadásul a reggel 9-es cigiszünetkor még útban volt a mentő apámért, szóval nem tudtam semmi biztosat. 

Nem kicsit el voltam varázsolva, de a lányok azért valamennyire elvonták a figyelmemet. Főleg egyikük. Akinek ezt el is meséltem, és aki ezt talán nem is értette félre...

Apámmal is sikerült beszélni, ő mondta, hogy ne menjek be, mert max. a várakozásban tudnék neki segíteni. 

Végül be sem mentem a kórházba, mentős barátom poénkodott, és ismerem őt annyira, hogy jelezte volna, ha drámai lenne a helyzet. 

Haza is engedték fatert, kedden kontroll. Csak remélni tudom, hogy tényleg nincs nagy baj, szerencsére a hétvége jól telt. Mármint panaszmentes. 

Tényleg köszi mindenkinek, aki biztatott, kérdezett, érdeklődött!

Délután, vagyis meló után semmi érdemlegeset nem csináltam, pihentem, tévéztem, kb. ennyi. 

Ja, és a digidobozban nem jött be az első négy csatorna, oda sem tudtam kapcsolni...:)

---

Szombat. Délelőtt hesszeltem. Délután bementem a városba. Nem tudom, mi volt velem, de kb. hárman akarták átadni a buszon a helyüket...:O :) Persze mindenkit köszönettel visszautasítottam. 

Ja: persze az mp3-lejátszón Rádiókabarét hallgattam, és néha ácsorgás közben felröhögtem. Elég abszurd látványt nyújthattam. 

Nyolc éve élek többé-kevésbé egyedül, lassan két éve tökegyedül. Ez szerintem megtette hatását, bizonyos dolgokban eléggé bogaras vagyok. 

A plázába meg az Árkádba nem akartam menni. Az ETO Parkig lusta voltam elsétálni. 

Az volt a terv, hogy a vasútállomáson adok fel lottót meg tippmixet, veszek sportot, az aluljáróban meg zsemlét. 

Aztán a szökőkútnál eszembe jutott egy hely, ahol már nagyon régen jártam: igen, az Arrabonába mentem be, kb. 15 éve nem jártam ott...:)

A Sparban vettem ezt-azt. 

Nagyon gyakran "mellényúlok" a boltok polcain. Vettem már 3 az 1-ben kávé helyett sima utántöltőt, vettem zacskós leves helyett fűszert, most pedig meggyőződésem volt, hogy gulyásleves konzervet vettem, itthon vettem észre, hogy sólet lett belőle... De finom volt...:)

A lottót is feladtam, a Forma-1-re haza is értem. 

Utána el akartam kezdeni a fordításos melót, de bealudtam. 

Aztán még "labdás edzést" is tartottam. Egy jóó pörgős zenére a falhoz dobáltam a labdát. Jól esett..:D

Így aztán este 7, és egy kávé után álltam neki. 

Kb. főiskola óta nem volt ilyen: azért hagytam abba a fordítást, mert már hulla voltam, reggel kipihenten akartam folytatni, már azt sem tudtam, mit írok...

Hm... Egy másfél órás Fáraó-megamixet döngettem a fülhallgatón fordítás közben, amin kiposztoltam facebookra. 

A frissülő üzenőfalon pedig a zenekar bejegyzése jelent meg, hogy épp Nyúlon kezdik meg a bulit. Beszarás. Azt persze egy szóval sem mondom, hogy mentem volna, életemben egyszer buliztam Nyúlon, 2000 szeptemberében egy Republic-koncerten.  

---

Vasárnap. A sarki zöldségeshez mentem bevásárolni. Volt zsemle, Sport, meg süti is. Azaz volt minden.:)

Hazafelé ballagva még egy érdekes jóemberrel is találkoztam, aki beszélt a közlekedési lámpához, hogy váltson zöldre, majd amikor megnyomtam a jelzőt, és tényleg zöld lett, közölte, hogy "Nyomd meg a gombot, kapsz egy p*nagombot!" Hát én felvisítottam, kérem szépen!:D

Hazatérve befejeztem a fordítást, kis segítséggel a finomhangolás is megvolt. 

Jaj... Esküvői nyitótáncokat nézegettem szinte egész nap...:D Annyi történt, hogy egy ismerősöm megosztott egyet, de a megtekintés előtt (!) meg kellett volna osztani. Ossza meg előre, akinek két anyja van... 

Inkább rákerestem, és útjára indult a gyönyör!:) Nagyon szép párokat, fasza táncokat láttam.

Pár hete ehelyütt arról értekeztem, hogy nekem nem lesz esküvőm. Most azt hozzáteszem, hogy ha lesz esküvőm legyen nyitótánc is!:) Benne van a bugi a lábban!:D

A Forma-1-et Hamilton nyerte, de számomra Alonso kiesése után kb. érdektelenné vált a futam. 

Most ugye Ati itt van, mindjárt befut Harcsi is, és megnézzük a Magyarország-Észak-Írország EB-selejtezőt. 

Ja, Gegét még le kell szidnom, a Forma-1 startjának pillanatában hívott, ráadásul rejtett számmal...:( Meg is ettem két pingwin-hambit a nagy ijedtségre!

Holnap hétfő. 

Jövő szombat Lord-koncert, meg csekkeket kell feladnom, meg cipőt kell vennem. Más programra nem emlékszem. 

Mára pedig ennyi. 

Hajrá, Magyarok!:)

Jók legyetek!

Puszik, pacsik, éljenek a csajok!:)

Akkor jól van

Tegnap is terveztem bejegyzést írni, de fáradt voltam, így sajna elmaradt. Ma viszont pótolom a lemaradást.

Csütörtök... Este majdnem minden a tervek szerint alakult. Mostam, mosogattam, pakoltam, felmosás közben viszont eltörtem a felmosó nyelét. Azt mihamarabb pótolnom kell, de még nem tudom, hogy fogom hazacincálni egyedül a buszon. Mindegy, valahogy megoldom.:)

---

Péntek hajnalban terveztem befejezni a bepakolást. Na, hát majdnem sikeres volt. Nem raktam borotvát, de habot, meg arcszeszt igen. Azt mondjuk nem tudom, miért akartam tesóméknál borotválkozni...:D

Raktam fogkrémet, de nem pakoltam fogkefét. Viszont elraktam két jobbos papucsot. Azt hiszem, álmosan máskor nem pakolok.:)

Elég gyorsan eltelt a nap, főleg, hogy 2 után a vidéki felé vettem az irányt. 

A postán feladtam a csekkjeimet, aztán a nemzetközi jegypénztárban megvettem a vonatjegyet. Meglepő módon nem kellett sorba állnom, rögtön tudtam jegyet venni, így az első két helyszínt kb. negyedóra alatt kipipálhattam. 

Összefutottam egy látásból ismert sráccal, aki, hogy fogalmazzak? Kicsit szellemi fogyatékos. Megkérdezte, hová megyek. Válaszoltam neki. Majd megkérdezte, hogy miért egyedül megyek, hol hagytam a barátnőmet. 

Mikor közöltem vele, hogy nincs barátnőm, egy laza "Akkor jól van!"-nal befejezettnek tekintette dialógusunkat. 

Virtuális élettársam sajna nem ért rá, de Ati barátommal tudtam találkozni, így vele tippmixeltünk-beszélgettünk a vonat indulásáig. 

Az utazás elég gyorsan telt, bár most valamiért nem tudtam olvasni a vonaton. 

Sógornőm várt Bécsben, aztán továbbmentünk Mödlingbe, ahol meg tesóm várt minket. 

Pihiztünk, vacsiztunk, beszélgettünk, és el is telt az este. 

---

Szombat reggel 9-ig aludtam. Ez csak azért fura, mert itthon képtelen vagyok hétvégén sokáig aludni..:/

Tesómmal lájtos-ejtőzős napot tartottunk, filmet néztünk, honfoglalóztunk, kajáltunk: gulyáslevest, meg palacsintát. 

Aztán elindultunk meccsre. Az mókás volt: olyan szinten jól laktam, hogy az elején szinte gurultam. 

Több, mint másfél óra séta után értünk a stadionhoz, még mindig fáj a lábam...:D

Szóval: Admira Wacker-Austria Wien. 

Az Admira szimpatikus kiscsapat, a szurkolók kb. elégedettek, ha a csapat utolsóelőtti, 9. helyen végez a bajnokságban, és nem esik ki. 

Nem nagy stadion, nem sok nézővel, kb. 4 ezren voltunk. Ennek ellenére volt vagy 10 jegypénztár, a győri néggyel szemben. 

Szurkolói bolt a bejáratnál, és a szektorban. Ez is csak álom mifelénk... Bővítettem is a gyűjteményemet, vettem egy sálat.:)

A beléptető kapu helyett egy szimpatikus biztonsági ember okostelefonnal (!) olvasta le a vonalkódot, sőt a rendőrök sem voltak kommandósnak öltözve. Egész emberinek tűntek.:)

Az akadálymentes roki wc-t, az általam látott kb. 6-8 kerekesszékest meg sem említem... 

Lehet, hogy tényleg rossz irányba mutatnak az MLSZ reformjai? 

Bocs: Magyarországon ilyen spontán meccsre menés szeptember 15-től nem lesz lehetséges. Szurkolói kártyámmal ETO-meccsre mehetek majd, de pl. egy Pécs-Debrecenre nem. 

Ha valaki lenne olyan mazochista, hogy kijönne velem meccsre, csak hosszas szervezés után teheti meg, mert regisztrálni meccsnapon nem lehet. 

Szóval elkeserítő, na... 

A meccset 2-1-re az Admira nyerte, a színvonal ott sem volt egetrengető, de küzdelem volt, és a hangulat is nagyon tetszett. 

Csak azt sajnálom picit, hogy a győri TNT-koncert kimaradt az életemből...:( :D

Tesóm egy munkatársa hazavitt minket, egy sör még megittunk, aztán nyugovóra tértünk. 

---

Vasárnap. Ezúttal tesóm dolgozott. 

Megint sikerült 9-ig aludnom, szóval nagyon pihent voltam. 

Edittel beszélgettünk, kajáltunk, Éjjel-nappal Budapestet néztünk online, majd elkísért Bécsbe a vonatra. 

A vonaton egyébként oda-vissza Fáraó megamixet hallgattam. A zalai bulizenekar a Delta afféle "kistestvére". Nagyon szeretem a zenéjüket, most már egy 90 perces megamixet is leszedtem.

A csengőhangom is egy Fáraó-szám, ami környezetemnek frankón az agyára megy, mert hát ugye mulatós zene. 

Még akkor állítottam be, amikor jóban voltam egy leányzóval, akivel sokat bohóckodtunk, és ez is amolyan mókazene. 

Úgy tűnik, már nem vagyunk jóban a leányzóval. Csak a zene van...

Szóval visszaértem Győrbe. Már meg sem lepődtem, hogy a pályaudvaron összefutottam Katával és a barátjával. 

A bejáratnál meg rám szólt egy rendőr, hogy álljak arrébb a cigimmel. 

Jogos. De a matrózblúzos/fehéringes középsulis cigis emberkék maradhattak.:O :D

Negyed 6 körül értem haza, és nem volt kedvem kimenni a fél 7-kor kezdődő ETO-Dunaújvárosra. Tévében néztem, 4-3-ra nyertünk. Sok gól, Pátkai-mesterhármas. És kb. ennyi. 

Meccs után fürcsi-vacsi, alvás. 

---

Hétfő. Alig bírtam felkelni, de azért beértem hatra. 

Rettentően álmos voltam. És utálom az őszt.:/

Fél 3-kor hazadobott kollégám, és kb. egész délután döglöttem. 

Este egy kolleginával beszélgettem facén, majd nyugovóra tértem. 

---

Ma reggel viszonylag simán felkeltem, reggel nem felejtettem el bérletet venni az automatából. És elsőre sikerült is. 

Remélhetőleg ez lesz az utolsó bérletem, ami azt jelentené, hogy hivatalosan is mozgássérült vagyok.:D

Stresszes nap volt. Mozgalmas nap volt. 

A délutáni hajrá előtt meg kellett innom még egy kávét. Hazaérve még egyet.:)

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem voltam idegbeteg, de alapvetően jó kedvem volt. 

Talán az is közrejátszott, hogy több kedves ismerősömnek ma van a születésnapja!:)

Tényleg csak sejtéseim vannak, kik olvassák blogomat rendszeresen, de azért kivételesen itt is Boldog Szülinapot kívánok két Katinak, egy Ginának, na meg persze Dórinak!:)

---

A hét? Csütörtökön Zsófival találkozom. Ha a fene fenét eszik, és közben cigánygyerekek kíséretében piros hó esik az égből, akkor is. Ez a fix. 

Meg felmosót kell vennem. Amit nem tudom, hogy fogok hazacincálni.:D

Meg Forma-1 is lesz. Lehet, hogy Écsre is ki kéne nézni, mert jövő héten tuti nem lesz időm.

A többi majd kiderül...:)

---

Amikor megszülettem, nem sírtam fel, újra kellett éleszteni. 

Négyévesen kiszedtek egy égő, totálkárossá tört Trabantból. 

Tavaly kishíján az orrom előtt robbant fel egy gázbojler.

Nem fogok hülyeségeken idegeskedni. 

Zárójel bezárva. 

---

Mára ennyi. 

Jók legyetek!

Puszik, pacsik, éljenek a csajok!:)