Libabőr

A héten rekordszámú németórám lett volna. Összesen hat emberrel találkoztam volna, de aztán úgy alakult, hogy mind elmaradt.

A hétfőit éppenséggel pont én mondtam le. Ugyanis tesómmal élményfürdőbe mentünk. Egész nyáron csak egyszer voltam ott, bátyámmal csak ritkán tudunk közös programot csinálni, úgyhogy ez így most nagyon jó volt.

Szaunajegyet is vettünk, mondjuk én csak az infrába mentem be egy kicsit, nagyrészt a jakuzziban döglöttem.

Teljesen jó volt, teljes relax, azt a momentumot mondjuk kihagytam volna, amikor egy nagyjából 150 kilós német fazon pont mellettem tolta le a gatyáját, és csobbant bele tök pucéran a medencébe. Elég morbid látvány volt, főleg, hogy akkor épp egyedül voltam a medencében… De túléltem, és még egy picit beszélgettünk is…

Utána tesómmal elmentünk Laposra vacsorázni, itthon meg egy Eichmannról, a német zsidóvadászról szóló filmet kezdtünk el nézni, de én sajnos bealudtam…

Kedden meg finn-magyar EB-selejtező volt, az utolsó meccsünk a csoportban. Egyben az első váratlan pontvesztésünkkel. 0-0 a vége, kicsit csalódás, de a 19 ponttal megszerzett 3. hely összességében szép eredmény. Február 29-én pedig épp Győrben játssza első 2012-es meccsét a válogatott, barátságos meccsen Bulgária lesz az ellenfél.

Tegnap pihengettem, ma a plázában futottam egy gyors kört.

Holnap is pihengetek.

Szombaton pedig irány Debrecen. Lássuk csak! Október 15-én, 15 órakor a bajnokság második helyén álló Győri ETO FC vendégeskedik a listavezető Loki otthonában. Tizenegy busszal és személykocsikkal érkezve összesen 800-an fogjuk megtölteni a vendégszektort, az összes jegy elfogyott. :) Hatalmas túra, hatalmas meccs lesz. Kb. 700 km-t buszozunk aznap, jó sok sörrel testünkben, és remélhetőleg sikerélmény birtokában jöhetünk haza.

Libabőr. Már most. :)

Ennek megfelelően vasárnap nem biztos, hogy írok. :) De azért igyekszem. Sportért menni kell, és Forma-1 miatt egyébként is korán lesz ébresztő vasárnap! :)

---

Teljesen más téma.

Az egyedüllét veszélyes dolog. Direkt nem magányt írtam. Élsz a magad kis világában, „felépítesz”, „kitalálsz”, magad mellé valakit, akiről úgy gondolod, hogy tartozhat hozzád. Jó vele beszélgetni, közös programokat csinálni, és közben reménykedsz, hogy egyszer a Tiéd lesz. És nyalogatod a sebeidet, hogy valószínűleg soha nem lesz a Tiéd, mert a szíve másé.

Sajátos falat vonsz magad köré, mert egyrészt jelzed, hogy Te más után epekedsz, mindamellett bohócot is csinálsz magadból önsajnálatoddal.

Jelentem, ennek ezennel vége! :) Nem bántam meg semmit, továbbra is rengeteget jelent nekem az a lány, de tovább kell lépni, mert ez így nem vezet sehová.

Nyitni szeretnék. Szeretnék minél több lányt megismerni, azt szeretném, hogy ne csak a facebookon lehessen észrevenni, hogy ez a „mozgássérült srác” úgyanúgy éli az életét, érez, bohóckodik, a kell, komoly dolgokról morfondíroz, bulikba jár, focizik, úszik stb. Szóval: él.

Vannak fejlemények. Vagyis fejlemény-szerű dolgok. Hosszú idő után kezdek további nagyon kedves, és szimpatikus lányokat megismerni. Van, aki talán még az átlagnál is jobban bejön. Magamat adom, rinya és hülyeségek nélkül. A többi meg majd kiderül… Ja, és baromira nem érdekel, hogy ki mit gondol, mármint kit zavar, hogy „vegyülök”…:)

Nem, ez nem egy burkolt vallomás, vagy ilyesmi. Fogalmam sincs, hogy aki(k)re én gondolok, idetéved(nek)-e egyáltalán. És mit gondolnak akkor, amikor-e sorokat olvassák. És sejtik-e, hogy rájuk gondolok írás közben.

És tudom, hogy írtam már itt hasonlót, de most tényleg igyekszem, hogy ez ne csak duma legyen. Az elhatározás komoly.

Neked pedig köszönöm, hogy segítettél felnyitni a szemem! Hálás vagyok érte!

---

És ennyi mára.

Jók legyetek!

Puszik, pacsik, éljenek a csajok! :)