Az egész tegnap reggel kezdődött. Leszálltam a szökőkútnál a 14-es buszról, majd bementem kenyérért a Lipótiba. Be sem raktam a táskámba, így siettem a Honvéd ligetbe, a 7-es buszra. De a busz nem jött. Egy járat kimaradt, majd fél órát várakoztunk korán reggel a -10 fokban. Akkor jutott eszembe, hogy ebből erre a hétre öt nap mindenképpen sok lenne, kéne egy nap szabi.
Mire az irodába értem, meg is született az ötlet: mivel a fogröntgennel csak a mínusz órákat gyűjtögetném, inkább szabit kérek péntekre, és a röntgen után elintézek más dolgokat is, elmegyek például gyógycipő-témában körülnézni. Mivel a recept, amit Anyu korábban kért, szerintem már sajnos lejárt, ezért az ortopédiára is kell mennem... De ez a nap erre lesz szánva. Így persze a szombati piac-túrának tuti lőttek, annyit nem lesz kedvem csámborogni... :/
Holnap annyi a megkötés, hogy 5-re haza kell érni, kezdődik a Siófok-ETO meccs, és a "tavaszi szezon". A meccset adja tévé, remélem, a digi-szar működni fog.
Ja, és 36 ezer forint lett a gázszámlám, több, mint négyszer annyi, mint Anyuéknak Écsen. Persze elfelejtettünk diktálni, és ennyit számoltak ki... :/
A gázóra meg a nevemen sincs még, nem írattuk át még tesómmal, ezért "kuncsorogni" sem fogok tudni bemenni... :/
---
Nyílt levélben kérték a Győri Audi ETO KC szurkolói a klub vezetőit, hogy még egy évre hosszabbítsák meg a jelen állás szerint távozó Simona Spiridon és Aurelia Bradeanu szerződését. Pusztán érzelmi alapon, mert ők a legkedvesebbek a szurkolókkal... Nehéz, nagyon nehéz ügy. Szimi és Mika két valóban két nagyon szimpatikus játékos, de - ahogy már írtam - ez egy profi klub, szponzorokkal, célokkal, elvárásokkal, és szakmai elképzelésekkel, amibe ők ezek szerint nem férnek már bele...
A szezon hátralévő részében mindent meg kell tenni a sikerért, a két lányt méltóképpen elbúcsúztatni, és jövőre jönnek a potenciális új kedvencek, egyebek mellett Löke és Lekics is.
A focistákkal is meglepően sokat foglalkozik a napokban a Nemzeti Sport. Irigylésre méltó stadion, infrastruktúra, jó úton járó szakmai munka - pff... :)-.
Pintér Attila vezetőedző úgy fogalmaz, hogy kis hazánk sajnos az irigy emberek országa. Sajnos, ebben nagyon sok igazság van.
És ha már Nemzeti Sport, és irigyek országa... Egy kedves ismerősömmel kapcsolatban van egy cikk a mai lapszámban. Ennek általában örülnék, de ezesetben sajnos elég szomorú az apropó. Móni kerekeszékkel közlekedik, és az új-zélandi evezés világbajnokságon a fogyatékosok kategóriájában 4. helyen végzett. Szó volt róla, hogy megválasztják evezésben az év sportolónőjének, de erre nem került sor. Egészen döbbenetes módon saját klubja, a Győri Vízügy Spartacus Evezős Klub kampányolt a díjazás ellen. Az ok: a klub megvált Móni edzőjétől, mire ő természetesen bejelentette, hogy ő is követi mesterét. Pff...
Lengyel Mónika jó eséllyel pályázhat a 2012-es londoni paralimpián való részvételre, és akkor felkészülés helyett ilyen dolgokkal kell foglalkoznia... :/
Én pedig most "a megváltozott munkaképességű dolgozó" lettem. Egy volt csoporttársnőm szakdolgozatához töltetett ki velem ebben a témában egy kérdőívet. Egy mozgássérült ismerősöm pedig azzal keresett meg, hogy egy alapítványnál dolgozik, és arra kér, hogy írjam meg "munkavállalói sikertörténetemet". Mert hogy mozgássérült vagyok, de mégis lediplomáztam, beszélek egy idegen nyelvet, és épek között élek, és dolgozom.
Sajnálom, hogy ez olyan "nagy dolog"-nak számít. Ez nem érdem, vagy szenzáció, tanultam, mert tanulnom kellett, és ebben családom, tanáraim, majd később barátaim csak támogattak, és most munkahelyemen sincsenek állapotomból adódó gondjaim...
Szóval majd valamit írok, a gond az, hogy névvel-fényképpel kell, megy valami felmérésbe, vagy szóróanyagba vagy mibe. Semlegesnek kell lennem, nem akarok nagyképűnek, önfényezőnek, vagy ilyesminek tűnni...
Ja, és a kézenfekvő megoldásra a válasz: nem mondhatom le a "felkérést", kedvelem a srácot, nem akarom megbántani...
Hamarosan majd új látványelemekkel fog bővülni a GosziBlog, már dolgozunk a végleges megoldáson! :)
Ennyit mára.
Puszik, pacsik, éljenek a csajok! :)
Mire az irodába értem, meg is született az ötlet: mivel a fogröntgennel csak a mínusz órákat gyűjtögetném, inkább szabit kérek péntekre, és a röntgen után elintézek más dolgokat is, elmegyek például gyógycipő-témában körülnézni. Mivel a recept, amit Anyu korábban kért, szerintem már sajnos lejárt, ezért az ortopédiára is kell mennem... De ez a nap erre lesz szánva. Így persze a szombati piac-túrának tuti lőttek, annyit nem lesz kedvem csámborogni... :/
Holnap annyi a megkötés, hogy 5-re haza kell érni, kezdődik a Siófok-ETO meccs, és a "tavaszi szezon". A meccset adja tévé, remélem, a digi-szar működni fog.
Ja, és 36 ezer forint lett a gázszámlám, több, mint négyszer annyi, mint Anyuéknak Écsen. Persze elfelejtettünk diktálni, és ennyit számoltak ki... :/
A gázóra meg a nevemen sincs még, nem írattuk át még tesómmal, ezért "kuncsorogni" sem fogok tudni bemenni... :/
---
Nyílt levélben kérték a Győri Audi ETO KC szurkolói a klub vezetőit, hogy még egy évre hosszabbítsák meg a jelen állás szerint távozó Simona Spiridon és Aurelia Bradeanu szerződését. Pusztán érzelmi alapon, mert ők a legkedvesebbek a szurkolókkal... Nehéz, nagyon nehéz ügy. Szimi és Mika két valóban két nagyon szimpatikus játékos, de - ahogy már írtam - ez egy profi klub, szponzorokkal, célokkal, elvárásokkal, és szakmai elképzelésekkel, amibe ők ezek szerint nem férnek már bele...
A szezon hátralévő részében mindent meg kell tenni a sikerért, a két lányt méltóképpen elbúcsúztatni, és jövőre jönnek a potenciális új kedvencek, egyebek mellett Löke és Lekics is.
A focistákkal is meglepően sokat foglalkozik a napokban a Nemzeti Sport. Irigylésre méltó stadion, infrastruktúra, jó úton járó szakmai munka - pff... :)-.
Pintér Attila vezetőedző úgy fogalmaz, hogy kis hazánk sajnos az irigy emberek országa. Sajnos, ebben nagyon sok igazság van.
És ha már Nemzeti Sport, és irigyek országa... Egy kedves ismerősömmel kapcsolatban van egy cikk a mai lapszámban. Ennek általában örülnék, de ezesetben sajnos elég szomorú az apropó. Móni kerekeszékkel közlekedik, és az új-zélandi evezés világbajnokságon a fogyatékosok kategóriájában 4. helyen végzett. Szó volt róla, hogy megválasztják evezésben az év sportolónőjének, de erre nem került sor. Egészen döbbenetes módon saját klubja, a Győri Vízügy Spartacus Evezős Klub kampányolt a díjazás ellen. Az ok: a klub megvált Móni edzőjétől, mire ő természetesen bejelentette, hogy ő is követi mesterét. Pff...
Lengyel Mónika jó eséllyel pályázhat a 2012-es londoni paralimpián való részvételre, és akkor felkészülés helyett ilyen dolgokkal kell foglalkoznia... :/
Én pedig most "a megváltozott munkaképességű dolgozó" lettem. Egy volt csoporttársnőm szakdolgozatához töltetett ki velem ebben a témában egy kérdőívet. Egy mozgássérült ismerősöm pedig azzal keresett meg, hogy egy alapítványnál dolgozik, és arra kér, hogy írjam meg "munkavállalói sikertörténetemet". Mert hogy mozgássérült vagyok, de mégis lediplomáztam, beszélek egy idegen nyelvet, és épek között élek, és dolgozom.
Sajnálom, hogy ez olyan "nagy dolog"-nak számít. Ez nem érdem, vagy szenzáció, tanultam, mert tanulnom kellett, és ebben családom, tanáraim, majd később barátaim csak támogattak, és most munkahelyemen sincsenek állapotomból adódó gondjaim...
Szóval majd valamit írok, a gond az, hogy névvel-fényképpel kell, megy valami felmérésbe, vagy szóróanyagba vagy mibe. Semlegesnek kell lennem, nem akarok nagyképűnek, önfényezőnek, vagy ilyesminek tűnni...
Ja, és a kézenfekvő megoldásra a válasz: nem mondhatom le a "felkérést", kedvelem a srácot, nem akarom megbántani...
Hamarosan majd új látványelemekkel fog bővülni a GosziBlog, már dolgozunk a végleges megoldáson! :)
Ennyit mára.
Puszik, pacsik, éljenek a csajok! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése